Népszabadság, 1964. november (22. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-25 / 276. szám
s NIPSZABADSAG 1014. november 25. szerda Tízezer előadás, irodalmi színpad, nyári egyetem A TIT Borsod megyei szervezetének idei programjáról, terveiről Mi jellemzi az idei ismeretterjesztési évadot, milyen tervek és célok megvalósítására, új formák és módszerek kialakítására törekszenek Borsod megyében? — Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szmola Imre elvtárssal, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei szervezetének titkárával és Zámborszky József szervező titkárral. Mint elmondották, az ismeretterjesztő munkában két fő célt igyekeznek elérni. Az egyik: az általános műveltség és a szakmai ismeretek bővítésével minél jobban és alaposabban segíteni az iparban és a mezőgazdaságban folyó termelést; a másik: minél eredményesebben hozzájárulni általános kulturális céljaink megvalósításához. Mindkettőhöz állandóan keresni kell az ismeretterjesztő propaganda korszerű formáit, módszereit, és természetesen e formákat és módszereket az általános feladatokon túl azokhoz a sajátos problémákhoz kell alkalmazni, amelyeket Borsod megyében vet fel az élet. Az iparban ez például azt jelenti, hogy a különböző előadássorozatok programjának, tematikájának középpontjában a bányászat, a kohászat, a gépipar és a vegyipar problémái állnak, hiszen ezek az iparágak teszik ki Borsod megye iparának túlnyomó részét. A mezőgazdaságban az általános feladatok mellett ilyen borsodi specialitás a lejtős területek művelésének sok gondja-problémája. A korszerű ismeretterjesztés egyik legjobban bevált és közkedvelt formája továbbra is a munkásakadémia. Az új évadban eddig 74 tagozaton tanulnak, ez azonban korántsem végleges szám, mert az újabb tagozatok szervezése még jó ideig eltart. Ez az ismeretterjesztési forma rendkívül rugalmas, szükség és igények szerint újabb és újabb témák kaphatnak benne helyet, így például az idén először indul egy tíz előadásból álló munkalélektani tagozat is, egyelőre csak a Lenin Kohászati Művekben. Ott ugyanis már jó ideje sikeresen működik egy munkapszichológiai laboratórium. Ennek a tapasztalataira épül most a műszaki vezetők számára szervezett új akadémiai tagozat. Ezzel párhuzamosan bontakozik ki az az egészséges folyamat is, amelynek lényege a korábbi túlságosan heterogén, sokféle és nem is mindig a tárgykörhöz tartozó témákkal foglalkozó tagozatok helyett homogénebb, vagyis „tiszta sorozatok” szervezése, amelyek valóban alkalmasak egy-egy szakmában a szakmai műveltség korszerű szinten való tartására. A Borsodi Szénbányászati Trösztnél 18 tagozatot indítottak eddig. Külön probléma a munkásakadémiák szervezése szempontjából a vegyipar. Ide — mint elmondták az elvtársaik — még nem tudott „betörni” a TIT. Ennek azonban igen kézenfekvő okai vannak. Nevezetesen az, hogy ebben az iparágban, éppen gyors fejlődésével és korszerűségével összefüggésben, sokkal nagyobb az általános és középiskolát végző munkások aránya, mint bármely más iparágban. Természetszerű, hogy ilyen körülmények között kevesebb lehetőség adódik különböző előadássorozatok szervezésére. Éppen ezért helyes a borsodi elvtársak törekvése: nem sorozatokat, hanem jól megválasztott témákból egyedi előadásokat kell tartani. Az üzemekben való ismeretterjesztéssel kapcsolatos problémák és további igények megbeszélésére igen hasznosnak bizonyult az a tanácskozás, amelyet a TIT Borsod megyei vezetői kezdeményeztek. Az értekezleten részt vettek az üzemi, területi kultúrfelelősök és természetesen a TIT-szakosztályok vezetői. Itt tették szóvá — bár nem először — a többi között azt is, hogy érdemes volna megfontolni az üzemekben — legalábbis a legnagyobakban — létrehozandó TIT-csoportok ügyét. Az ismeretterjesztő munka örvendetes szélesedésével ugyanis ma már mind több üzemi műszaki és kiveszi a részét a különböző előadások megtartásából. Felvetődött azonban, hogy ezek az előadások nem mindig eléggé közérthetőek. Ennek pedig többnyire az az oka, hogy az előadó nem rendelkezik semmiféle módszerbeli pedagógiai ismeretekkel, amit a TIT-előadók viszont rendszeresen megkapnak. Az üzemi műszakiak többsége azonban nem tagja a TIT-nek, s így nem is vesz részt a TIT-előadók számára időnként tartott módszertani megbeszéléseken. Az üzemi TIT-csoportok létrehozásával megoldódnék ez a probléma, sőt még tovább lehetne serkenteni azt a nagyon egészséges törekvést, hogy minél több műszaki kapcsolódjék be ily módon közvetlenül is a népművelési feladatok végzésébe. Nem szólva arról, hogy az üzemi TIT-csoportok létrehozásával még könnyebb lenne egy-egy gyárban csakugyan az ott helyben jelentkező kérdésekhez igazítani a munkásakadémiák vagy egyéb előadások tematikáját. Az üzemi ismeretterjesztés érdekes színfoltja, az idén először a vállalati vezetők, a műszakiak és a közgazdasági munkakörökben dolgozók számára szervezett három tagozattal megindított, közgazdasági szabadegyetem, amelyen mintegy kétszázan vesznek részt. A tanfolyam létesítését alapos felmérő- és szervező munka előzte meg. A TIT mintegy 80 vállalattól kérte be az említett munkakörökben dolgozók nevét, majd valamennyiüket — mintegy 1500 dolgozót — levélben keresték meg. Arra kértek választ, hogy a meginduló három tagozat — a munkaerő-gazdálkodásról, a gyártmány, és gyártásfejlesztés közgazdasági összefüggéseiről és a gazdaságosságról a közül ki, melyikre kíván beiratkozni. A közgazdasági szabadegyetem előadásait egyébként többségében Budapestről meghívott előadók tartják. Érdekes változás történik ez évtől kezdve a mezőgazdasági ismeretterjesztésben is. Eddig is roppant népszerűek voltak a hároméves tsz-akadémiák. Olyannyira, hogy Tiszakarádon például — de ez korántsem az egyetlen eset — olyan kedvet teremtett a tanuláshoz, aminek eredménye az idén kihelyezett mezőgazdasági technikumi osztály megnyitása lett. Az FM és a TIT országos központjának kezdeményezésére most a hagyományos tsz-akadémiák mellett újfajta akadémia jellegű, de egészen más tananyaggal induló képzésre is lehetőséget kapnak a tsz-tagok. Az új tsz-akadémia „természettudományi és műszaki tagozatának” célja bizonyos társadalomtudományi, matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, egészségügyi és műszaki ismeretekkel egy év alatt megalapozni a mezőgazdasági szakmunkásképzést. Az új ismeretterjesztési forma hallgatóinak beszámolási kötelezettségük is lesz. Borsod megyében előreláthatólag 20 helyen indul meg rövidesen az új tsz-akadémia. Emellett az igényeknek megfelelően tovább bővül a hagyományos akadémia. Göncön például, ahol a baracktermesztés a „sláger”, mintegy negyvenen kérték a TIT-et: indítsanak előadássorozatot a nagyüzemi baracktermesztésről. Gyakori tapasztalat azonban, főleg a községekben, hogy a különböző előadásokat igénylők, kellő tájékozottság hiánya, részben pedig ötletszegénység miatt, maguk sem tudják pontosan megfogalmazni, milyen témákról is szeretnének bővebben hallani. A TIT agrárszakosztálya éppen ezért a megye kiváló agrárszakembereiből álló szerkesztő bizottság életre hívását határozta el, amely a megye sajátos agrárproblémáit figyelembe véve ajánló tématervet dolgoz ki. Ez majd megkönnyíti előadók és rendezők számára egyaránt annak eldöntését, hol és miről lesz célszerű előadást tartani, sőt megtalálják ebben a tématervben azt is, hogy melyik témához hol és milyen szakirodalmat, szemléltetőeszközt— például filmet — találhatnak. A szerkesztő bizottság egyébként már megkezdte a munkáját. Két kérdésről érdemes még röviden szólni a TIT Borsod megyei szervezetének gazdag programjából. Az egyik az irodalmi szakosztály kezdeményezésére létrejött irodalmi felolvasó színpad, amelynek keretében az évad folyamán öszszesen nyolc előadást tartanak hivatásos színészek közreműködésével. Ezek között öt dráma bemutatója szerepel, továbbá három önálló irodalmi est. Az első bemutatót, Szophoklész Oidipus királyát, már meg is tartották a miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában a telt ház mellett. Az irodalmi színpad tervezett nyolc előadásra összesen 240 bérletet adtak ki; ennyi a kamaraszínház befogadóképessége. A másik — egyelőre még csak terv formájában létező — kezdeményezés a miskolci nyári egyetem életre hívása 1965-től. A kétheti időtartamra szóló programot már kidolgozták. Rendkívül vonzó, valóban nyáriasan könnyed, megfelelően a „szórakoztatva tanítás” elvének, amelyben azért benne van nagyjából mindaz, amit ilyen rövid idő alatt országunk e szép tájáról megtudni érdemes és lehetséges. A nyári egyetem részvevői között mindenekelőtt a környező szocialista országokból, ezenkívül Ausztriából és Finnországból érkező vendégekre számítanak, de természetesen hazai látogatókra is. A részvétel költsége mintegy 1300 forint körüli lesz. Mindezt és még sok minden mást, amiről egyetlen cikk keretében természetesen nem lehet számot adni, a rendkívül csekély létszámú megyei apparátus mellett főként a tizenöt szakosztály tagjai végzik. Évenként mintegy tízezer előadást ezer, ezerötszáz TIT-előadó tart. Különösen nehéz a helyzet a járásokban, ahol a TIT-nek egyetlen függetlenített embere sincs, hozzászámítva azt is, hogy Borsodban igen nagyok a járások, csupán az encsi járásban több mint 80 község van! Tekintettel arra, hogy a népművelési és ismeretterjesztési munka mind nagyobb része hárul éppen a járásokra, érdemes volna megfontolni, nem lehetne-e változtatni e helyzeten, legalábbis a legnagyobb járásokban. Terényi Éva Meghalt Mányai Lajos Mányai Lajos, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Nemzeti Színház tagja kedd reggel, 52 éves korában hirtelen elhunyt. Mányai Lajost a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. Mányai Lajos haláláról a Nemzeti Színház igazgatósága és társulata gyászjelentést adott ki. It . k Öt kiváló színész halt meg. Nemcsak színháza, barátai és közönsége gyászolják, hanem milliókat rendít meg a halálhír. Mányai Lajos a televíziónak, a filmnek, a szinkronnak is feledhetetlen művésze volt. A felszabadulás előtt vidéken játszott, Kaposvárott, Pozsonyban, Debrecenben, Nagyváradon. Már fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. S ahogy vidéken szokás volt, a jó színészre mindenféle szerepet rábíztak: játszott bankárt, katonát, parasztot, római pápát. Budapesten először — 1917-ben — a Szentivánéji álom Thisbéjét alakította a Nemzeti Színházban, s ettől kezdve a főváros színpadainak ismert és kedvelt művésze lett. Velencei dózse az Othellóban, Rudolf császár Az ember tragédiájában, Sir Crosst a Warrenné mesterségében, Maculano a Galileiben, a Lyuk az életrajzon Szabó igazgatója, Lord Hastings a III. Richárdban, Biedermann Max Frisch komédiájában... Most a polgármester lett volna egy francia vígjátékban (Jamiaque, Tengeri malacok), amelyet a napokban kezdtek el próbálni a Nemzeti Színházban. Azok közé a színészek közé tartozott, akik mindent tudnak. Drámát, komédiát, kabarét, főszerepet és egyperces jelenetet. Egy időben „beskatulyázták”. Panaszkodott emiatt. Nyolc-tíz éve gonosz és számító tőkéseket játszott, kövér bankelnököket. Sematikus színművek gyenge szerepeiben sem tudott unalmas lenni. Művészetének önsúlya áttörte a skatulyák falát, s minden lett, ami színpadon művész lehet. A legutóbbi esztendőkben a magyar színművészet egyik kiemelkedő alakjává vált, emlékezetes minden fellépése. Lendületes és izgatott színészember volt, feledhetetlen típusokat ábrázolt a színpadon, a filmen, a képernyőn. Szatirikus szerepekben különösen rendkívülit alkotott. Volt egy mosolya: gúnyos-görcsös, tétován kínlódó, ellenállhatatlan. Figuráinak bőre alá tudott bújni, tetten érte őket meghitt pillanatokban, gonosz perceikben, s kiterítette a színpadra, irgalmatlanul, őszintén, mégis mélységes szeretettel s emberséggel. Sokszínű, eredeti művészegyéniség fémjelezte minden alakítását. Sok nagy szerep várt volna még rá, vakon sújtott a halál. De életműve gazdag, szép és egész; soksok alakítását megőrzi a filmszalag és a hangszalag, színpadi szerepeit pedig a nézők százezreinek emlékezete, akiket fájdalmasan rövid élete során művészetének kincseivel megajándékozott. Elkészült A magyar irodalom történetének első kötete Sajtótájékoztató az Akadémia tudósklubjában Az Akadémiai Kiadó gondozásában elhagyta a sajtót A magyar irodalom története című hat kötetre tervezett nagyszabású, tudományos összefoglaló munka első kötete. Ebből az alkalomból a Magyar Tudományos Akadémia tudósklubjában sajtóértekezleten ismertették a jelentős tudományos vállalkozás méreteit és jelentőségét. Tamás Lajos akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztályának titkára bevezető szavaiban rámutatott, hogy a nyelvtudomány magyar értelmező szótára után most az irodalomtudomány jelentkezik ilyen összefoglaló művel. Ezután Klaniczay Tibor, az irodalomtudományok doktora, a most megjelent kötet szerkesztője ismertette a művet. Elmondta, hogy a hasonló irodalmi vállalkozásoktól eltérően, az első kötet megjelenését gyors egymásutánban követik majd a többiek, minthogy a teljes hat kötet kéziratai már elkészültek, több kötetet már ki is szedtek. December végére várható a második kötet megjelenése, és a jövő év tavaszára, felszabadulásunk 20. évfordulójára, mind a hat kötet a könyvesboltokba kerülhet. A magyar irodalom története az első nagyszabású, teljességre törekvő, tudományos színvonalú magyar irodalomtörténeti szintézis. Szorosan vett munkálatai 1962-ben kezdődtek, és rövid idő alatt befejeződtek. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a marxista irodalomtudomány az elmúlt másfél évtizedben nagyarányú kutatómunkával feltárta és feldolgozta a magyar irodalomtörténet „fehér foltjait”, köztük a középkori lovagi epikát, a XVIII. századi irodalomnak a Rákóczikor és a felvilágosodás közti szakaszát, a XIX. század utolsó évtizedei irodalmának történetét, a magyar szocialista irodalom kezdeti szakaszát, és a két világháború közötti irodalom történetét A hat köteten 55 szerző dolgozott A mű első kiadása 20 000 példányban hagyja el a sajtót Sokan látogatják a műegyetemi könyvtárat A Budapesti Műszatoi Egyetem központi könyvtára az idén érte el először az évi tízezres beiratkozott olvasói létszámot. Kedd délután kedves házi ünnepség keretében köszöntötték a könyvtár tízezredik olvasójaként beiratkozott Patzauer Győzőt, az Egyesült Izzó elektrokémiai laboratóriumának vezetőjét, több elektrokémiai vonatkozású szabadalom tulajdonosát. A műegyetemi könyvtár tízezredik olvasóját könyvekkel ajándékozta meg. Karácsonyi vendégeskedéshez: szoboszlai tálcaasztalt! Szétszedhető, használható zsúrkocsinak, virágállványnak, dohányzóasztalnak. Fogyasztói ára: 120,5 Ft. Kapható a bútorüzletekben.