Népszabadság, 1965. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
1965. november 2. kedd NÉZ*SZABADSÁG Covele Murville tárgyalásai Mikojannal, Kosziginnel és Kezsnyevvel Couve de Murville francia külügyminiszter vasárnap Szocsiban Koszigin szovjet kormányfővel és Mikojannal, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével találkozott Moszkvában közleményt adtak ki a francia külügyminiszter és Koszigin miniszterelnök megbeszéléseiről. Eszerint a két államférfi megvitatta a nemzetközi helyzetet, így az európai problémákat is, továbbá a szovjet—francia kapcsolatokat. Az eszmecsere szívélyes, baráti légkörben folyt le. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja hétfőn fogadta Couve de Murville-t, és eszmecserét folytatott vele az időszerű nemzetközi problémákról, valamint a szovjet—francia viszony kérdéseiről. A hétfői francia lapok vezető helyen közük, hogy Mikojan Couve de Murville előtt megismételte De Gaulle-nak szóló meghívását: a Szovjetunió örömmel fogadná, ha a francia köztársasági elnök Moszkvába látogatna. Az Aurore tudósítója rámutat, hogy a francia külügyminiszter és a szovjet miniszterelnök megybeszólásén sok szó esett Franciaország és a szocialista országok közeledéséről, valamint a Kelet és Nyugat közötti megnemtámadási egyezmény lehetőségéről. Koszigin javasolta, hogy a Szovjetunió és Franciaország vezető képviselői a jövőben rendszeresen találkozzanak. Innen már csak egy lépés a két ország politikájának összehangolása —szögezi le az Aurore. A Combat rámutat: De Gaulle szovjetunióbeli látogatásának és a szovjet—francia politikai eszmecserék rendszeresítésének perspektívája nyugtalanítja Bonnt és a többi nyugati fővárost. Jellemző tünetként idézi a lap a New York Times szombati vezércikkét, amely Washington, London és Bonn összefogását sürgeti, hogy „megvédjék a NATO-t” De Gaulle politikájával szemben, Couve de Murville és Mikojan Szocsiban. LENYINGRADSZKAJA PRAVDA A közeledés szükséges A Lenyingradszkaja Pravdában megjelent Tabouis asszony cikke a szovjet—francia kapcsolatokról. Tabouis asszony a Couve de Murville kíséretében levő francia újságírók között látogatott el a Szovjetunióba. A cikk a többi között így hangzik: A francia—szovjet kapcsolatok kérdésével 1924 óta foglalkozom. Emlékszem e kapcsolatok különböző szakaszaira, a közben támadt akadályokra. Most az a véleményem, hogy talán sohasem volt ekkora a hit országaink közeledésének lehetőségében, abban, hogy a kapcsolatok évről évre mindjobban kibontakoznak. Sok tény, sok jelenség késztet arra, hogy ilyen jóslásba bocsátkozzam. Az utóbbi évek nemzetközi fejleményei megingatták az egyensúlyt Európában. Egy évvel ezelőtt az Egyesült Államok katonai együttműködési szerződést kötött Nyugat-Németországgal. Ebben az igen veszedelmes szerződésben vannak titkos cikkelyek, amelyek nagy aggodalmat ébresztettek a béke fenntartása szempontjából. A szerződés értelmében az Egyesült Államok segítséget nyújt a Német Szövetségi Köztársaságnak katonai ereje növeléséhez, és felmerülhet az a veszély, hogy Nyugat-Németország megpróbálja ráerőszakolni Nyugat-Európára a maga politikáját. Az amerikai—nyugatnémet szerződés Franciaországban a vészharang megkondításához hasonló hatást keltett. Jeladás volt ez számunkra, hogy erősítenünk kell a kapcsolatokat a Szovjetunióval annak érdekében, hogy együtt oltalmazzuk Európa függetlenségét. De nemcsak ez teszi szükségessé a közeledést. Franciaország és a Szovjetunió egyező álláspontra helyezkedett a Bundeswehr nukleáris fegyverekkel való felszerelésének kérdésében. Nem szabad atombombát adni a Német Szövetségi Köztársaságnak! — ez országaink jelszava. Franciaország és a Szovjetunió közel áll egymás-hoz az Egyesült Államok délkelet- ázsiai politikájának megítélésében is. Mind a két ország ellenzi a háború és a vérontás e politikáját, és követeli annak beszüntetését. Nézetem szerint ezek azok az alaptételek, amelyek szilárd alapot biztosítanak közeledésünk számára. Ha mi a jövőben ténylegesen, amúgy igazában támogatjuk egymást az országaink szempontjából közös nemzetközi problémák megoldásában, akkor kétségtelenül nagy sikereket fogunk elérni. A kölcsönös támogatásra való törekvés jelei pedig megvannak. Az utóbbi időben sok francia államférfi kijelentette: szovjet kollégáikkal folytatott eszmecserék során érzik, hogy természetesen vannak nézeteltérések, de megmutatkozik annak lehetősége is, hogy könnyebben megtalálják a közös nyelvet. Amikor befejeződtek az előkészületek Couve de Murville külügyminiszter szovjetunióbeli látogatására, az egyik magas rangú francia személyiség a közelgő tárgyalásokra célozva kijelentette: „Az, ami hamarosan Moszkvában és Szocsiban történik, nem kelt valamilyen grandiózus hatást, de lefekteti az alapokat ahhoz, ami a továbbiakban szokássá válik.” Megkérdeztem: „Vajon mi válik majd szokássá?” — ezt a választ hallottam: „Az egymással való találkozás és tanácskozás.” ” néhány sorban Moszkvában megnyílt hétfőn a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának plénuma. Az ülésen megvitatják a gazdasági reformokkal kapcsolatos szakszervezeti feladatokat, és kidolgozzák a szakszervezeti részvétel programját az iparfejlesztésben. (MTI) Rendezték ellentéteiket a szudáni Umma Párt és a Nemzeti Unió Párt vezetői, és helyreállították együttműködésüket a koalíciós kormányban. (MTI) Összetűzésre került sor vasárnap az izraeli—jordániai határon. Az összecsapásnak halálos áldozatai is vannak. A feszültségért a két állam egymást okolja. (MTI) Holtan találták otthonában Mari© Mendez Montenegrót, a Guatemalai Forradalmi Párt elnökét. Halálát tüdőlövés okozta. Az elnök a jövő évi köztársasági elnöki választásokon pártja jelöltjeként indult volna. (MTI) Egy katonai bíróság Teheránban hétfőn ítéletet hirdetett 14 egyetemista ügyében, akik a vád szerint összeesküdtek, hogy április 10-én meggyilkolják az uralkodót. Két diákot halálra ítéltek, a többit különböző időtartamú börtönbüntetéssel sújtották. (UPI) Colin Jordant, az angol nácipárt vezetőjét hétfőn háromhónapi börtönbüntetésre ítélték rendzavarás miatt. Jordán október 8-án a miniszterelnök lakása előtt zavarta meg a rendet, amikor Wilson Smithszel, a fajüldöző rhodesiai vezetővel tárgyalt. 1 3 A Kubai Kommunista Párt sajtóorgánuma, a Granma vasárnapi számában közölte, hogy nemrégen megtartották a mexikói, a guatemalai, a salvadori, a hondurasi, a Costa Rica-i és a panamai kommunista és munkáspártok 4. értekezletét. A pártértekezleten megvizsgálták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket, kidolgozták a közös akciók irányvonalát és határozatot hoztak Közép-Amerika gazdasági integrációjáról. A dominikai kérdéssel kapcsolatban az értekezlet részvevői határozottan bírálták az Egyesült Államok Santo Domingó-i intervencióját, és követelték az amerikai csapatok azonnali kivonását. A közép-amerikai kommunista és munkáspártokküldöttei tiltakoztak az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. A Pravda mexikói tudósítója az értekezletről szóló beszámolójában kiemelte: az értekezlet részvevői aggodalommal jegyezték meg, hogy a kommunista világmozgalomban egy sor elvi fontosságú kérdést illetően nincs meg az egyöntetűség. Az értekezlet részvevői rámutattak: pártjaik tökéletesen egyetértenek a májusi moszkvai konzultatív találkozó következtetéseivel, s hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi viszonyok között az egység csakis a közös ellenség elleni harc útjein és oly módon érhető el, hogy a kommunista és munkáspártok világkonferenciájának összehívása céljából konzultatív találkozókat tartanak. (JASZSZ) KÜLFÖLDI Közép-amerikai kommunista és munkáspártok ESEMÉNYEK értekezlete Ünnepség az algériai felszabadító harcok évfordulóján Hétfőn, az algériai felszabadító harcok kezdetének 11. évfordulóján az ország fővárosában katonai díszszemlét tartottak. A baráti országok küldöttségei mellett az afroázsiai külügyminiszteri konferencián részt vevő országok mintegy 40 küldöttsége nézte végig az algériai nemzeti néphadsereg, a modern tankok és rakéták, valamint a legújabb típusú harci repülők parádéját. Bumedien miniszterelnök az esemény alkalmából rádióbeszédet mondott, amelyben a gazdasági problémák leküzdésével kapcsolatos feladatokról és tervekről beszélt. Vázolta a kormány ilyen irányú lépéseit: 1. 1966-ban 49 millió tonnára, majd 1967-ben 50 millió tonnára növelik az ez évi 25 millió tonnás olajtermelést; 2. 1966-ban agrárreformot hajtanak végre; 3. új ipari létesítményeket építenek, a többi között Annabában (Boné) mintegy 8 millió font beruházással acélgyárat létesítenek. Az algériai kormányfő bejelentette, hogy a jövő évben községi választásokat tartanak az országban. (MTI) Wilson az alsóházban beszámolt rhodesiai útjáról Karold Wilson brit miniszterelnök útban Rhodesiából Londonba, szombaton az esti órákban Lagosba érkezett. Tizenkét órás látogatása alatt „magánjellegű” megbeszéléseket folytatott Sir Abubakar Tafawa Balewa nigériai miniszterelnökkel. Wilson vasárnap Lagosból Accrába érkezett. A miniszterelnök felkereste Nkrumah ghanai elnököt, hogy tárgyaljon vele a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, tájékoztassa őt rhodesiai tárgyalásairól. A ghanai kormány nyilatkozatban foglalta össze álláspontját a rhodesiai kérdésben. Eszerint Nkrumah elnök közölte a brit miniszterelnökkel, hogy Ghana az Afrikai Egység Szervezete értekezletén hozott határozat alapján ítéli meg a rhodesiai helyzetet. Követeli az 1961. évi alkotmány visszavonását, a politikai foglyok szabadon bocsátását, és az összes politikai pártok vezetőinek részvételével konferencia megtartását „az egy ember, egy szavazat” alapelvnek megfelelő új alkotmány kidolgozására. Felhívja a figyelmet azokra a súlyos következményekre, amelyekkel a brit kormány mindennemű próbálkozása járna, hogy Afrika szívében faji megkülönböztetésen nyugvó államot hozzon létre. Az afrikai államok semmilyen körülmények között sem engedhetik meg, hogy egy második Dél-Afrika jöjjön létre az afrikai földrészen. Az ilyen államot Ghana nem ismerné el, ellenezné felvételét a Brit Nemzetközösségbe, az ENSZ-be és minden más nemzetközi testületbe. Wilson vasárnap este érkezett vissza az angol fővárosba. A miniszterelnök rhodesiai tárgyalásainak eredményét az angol közvélemény abban látja, hogy sikerült elhalasztani Rhodesia függetlenségének Ian Smith által történő egyoldalú kimondását. Királyi bizottság kiküldése az angol politikai joggyakorlat kedvenc eszköze a kellemetlen döntések halogatására. A Reuter rhodesiai jelentése szerint Ian Smith miniszterelnök szombaton beszédében arra szólította fel az ország fehér telepeseit, „várjanak még egy pár hónapot a tárgyalásos alapokon kikiáltott függetlenség elnyerésére”. Hozzáfűzte, hogy a függetlenség alapjainak kidolgozásával foglalkozó királyi bizottság létrehozása a tárgyalásos függetlenség utolsó lehetősége. Smith kijelentette, ha a bizottság nem jut eredményre, Rhodesia kikiáltja függetlenségét. Harold Wilson hétfőn az alsóházban beszámolt rhodesiai tárgyalásairól. Felhívta a Ház figyelmét arra, hogy még jó néhány jelentős véleménykülönbség áll fenn a két kormány között. — Hiszem azonban — hangoztatta Wilson —, hogy kellő jóakarattal meg tudunk egyezni. Elkövettünk minden tőlünk telhetőt, hogy elhárítsuk a rhodesiai kormány végzetes lépését, amely 10 nappal ezelőtt közvetlen veszéllyel fenyegetett, de még most sem állíthatjuk, hogy a veszély teljesen elhárult. Kérdésekre válaszolva Wilson kijelentette, reméli, hogy a bizottság két hónap alatt befejezheti munkáját. Az AP tudósítója arról számol be, hogy Nkomo és Sithole, a rhodesiai nemzeti mozgalom vezetői elvetették a királyi bizottság felállítására vonatkozó javaslatot. Nkomo sajtónyilatkozatban mutatott rá, hogy a bizottság felállítása „csak időhúzó, fogás” lenne. Ez is azt mutatja — jelentette ki Nkomo —, hogy a brit kormány ki akar térni a reá háruló felelősség elől. Marokkói ellenzéki politikus titokzatos eltűnése Párizs, november 1. (MTI) Párizsban nagy feltűnést keltett Ben Barkának, a marokkói ellenzéki mozgalom egyik vezetőjének titokzatos eltűnése. Ben Barka a múlt hét péntekjén a Champs-Elysées egyik kávéházában egy honfitársára várakozott, amikor két férfi lépett hozzá. A francia titkosrendőrség tagjaiként igazolták magukat, és felszólították a marokkói politikust, hogy kövesse őket. A kávéház előtt mindhárman autóba szálltak, és azóta Ben Barkát senki sem látta. Ben Barka barátai szerint két lehetőség áll fenn: vagy a marokkói titkosszolgálat emberei rabolták el honfitársukat, vagy pedig a francia rendőrség vette őrizetbe. A francia belügyminisztérium azonban hivatalosan közölte, nem tud Ben Barka hollétéről, és utasította a határszerveket, akadályozzák meg, hogy az ellenzéki vezetőt elhurcolják Franciaország területéről. Ben Barka 45 éves matematikatanár, a Népi Erők Nemzeti Uniójának egyik alapítója. Évekkel ezelőtt hagytta el Marokkót, amikor a királyi kormány letartóztatta az ellenzéki mozgalom több vezetőjét. A Marokkó és Algéria közötti határkonfliktus idején Ben Barkát távollétében halálra ítélték, mert helytelenítette a királyi kormány politikáját. Ben Barka nemrégen érkezett Párizsba Kubából, ahol a „három kontinens** — latin-Amerika, Ázsia, Afrika — jövő évi januárjára Havannában összehívott értekezletének előkészítésében vett részt. Per az Egyesült Alakok Kommunista Pártja ellen A washingtoni körzeti bíróságon hétfőn megkezdődött az Egyesült Államok Kommunista Pártja elleni per. Az igazságügyminisztérium azon az alapon emelt vádat a párt ellen, hogy „elmulasztotta idegen ügynökként bejegyeztetni magát”, és ezzel megsértette az 1950-ben hozott úgynevezett nemzetbiztonsági törvényt. A minisztérium által kért ítélet meghozatala esetén a pártnak naponta tízezer dolláros büntetést kell fizetnie a bejegyzés elmulasztásáért. (MTI) Államcsínykísérlet Irakban Az AP amerikai hírügynökség „megbízható iraki köröket” idézve azt jelentette, hogy pénteken Bagdadban egy katonatiszti csoport meg akarta dönteni Azef elnök kormányát, és kísérletet tett a főváros kulcsfontosságú pontjainak elfoglalására. Az AP értesülése szerint a hadsereg rövid idő alatt elfojtotta a kísérletet, a puccsisták megadták magukat. Harcokra nem került sor. Harminc katonatisztet letartóztattak. Az informátorok szerint a katonatiszti csoport az EAK és Irak azonnali egyesülésének, híve van.