Népszabadság, 1965. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-02 / 258. szám
es tecafja Mezőgazdasági tervezés talajtérképekkel A talajt a termékenység különbözteti meg minden más természeti képződménytől. A talaj termékenységének és a termékenység okainak, változásainak vizsgálata szinte egyidős a földműveléssel. A földművesek hamar rájöttek, hogy a terméshozam jelentősen függ a talaj tulajdonságaitól, de akkor még csak a tapasztalataikra, megfigyeléseikre támaszkodhattak. A természettudomány fejlődése nyomán, már körülbelül kétszáz évvel ezelőtt lehetővé vált, hogy a tapasztalatokat tudományos eszközökkel is kiegészítsék. Ma már a talaj tulajdonságainak vizsgálataihoz a modern kémiát és az atomfizikát is felhasználják. A vizsgálatok alapján világszerte térképeket készítenek, amelyeken feltüntetik a talajok különböző, egymással összefüggő tulajdonságait, és ebből következtetnek arra, hogy az egyes területek milyen növények termesztésére a legalkalmasabbak, sőt a talajjavítás és megmunkálás legcélszerűbb módszereit is. Hazánkban a világon az elsők között dolgozták ki a genetikus — a talajt eredetében, változásában, fejlődésében feltüntető — térképek készítésének módszereit a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében, és ma már az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek felkérésére üzemi talajtérképeket is készít az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet. Felkértük a két intézet igazgatóját, dr. Szabolcs Istvánt, a mezőgazdasági tudományok doktorát és dr. Gerei Lászlót, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, ismertessék a genetikus talajtérképek elkészítésének célját és módszerét. Ez a cikk a velük folytatott beszélgetés alapján készült. Mit, hol és hogyan termesszenek? A mezőgazdaság célja: a rendelkezésre álló termőterületen a lehető legtöbb terményt, a lehető legolcsóbban termeszteni. Ehhez nem elegendő a sok korszerű gép és a mind nagyobb választékban kapható műtrágyák, növényvédő szerek, sőt az öntözés sem, mert még ezek ésszerű, gazdaságos alkalmazása is függ a talajok szerkezetétől, kémiai összetételétől és több más tulajdonságától. Hiába szántják például mélyen a talajt olyan területen, amelyen a termékeny réteg vékony, és alatta például a növények fejlődésére káros sókat tartalmazó réteg van, mert ilyen esetben a talaj használhatatlanná válhat. A műtrágyák, növényvédő szerek használatánál is ismerni kell a talaj tulajdonságait, mert az ésszerűtlen kemizálás ugyancsak káros lehet, meggondolatlan öntözéssel pedig elszikesedhet, terméketlenné válhat a talaj. A genetikus talajtérképek feltüntetik a talaj minden lényeges tulajdonságát. Korábban a talajtérképeken a talajnak csak egykét, a vizsgálat időpontjában adott tulajdonságát tüntették fel, ezért a különböző tulajdonságok között az összefüggéseket nem láthatták meg, tehát a szakembereknek nem adott elég segítséget. Az üzemi genetikus talajtérképeket nagy léptékűre készítik. Ez azért szükséges, mert hazánk talaja kis területen is nagyon változó, emellett a hazánkban található 25—30-féle talajtípuson belül is, több száz altípus és változat van, amelyek a termékenységet mind befolyásolják. Az öszszefüggések vizsgálatához a genetikus talajtérképekhez készítenek genetikai alaptérképet és leíró-, valamint javaslatkartogramokat. A genetikai talajtípustérkép Hazánk genetikus talajtérképét 1960-ban az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében készítették el, amely a típusokat és altípusokat, valamint a geológiai tulajdonságokat tünteti fel. Ez alkalmas arra, hogy a növénytermesztés országos terveit elkészítsék. Az üzemi genetikai talajtípustérkép pedig az egyes gazdaságok terveinek alapja. Ez a korszerű genetikai elvek alapján és az intézetek által kidolgozott, egységes talajosztályozási rendszerben ábrázolja a feltérképezett terület talajtípusait, altípusait és változatait. Ebből a szakemberek meg tudják állapítani, hogy az egyes változatok milyen földrajzi körülmények között, milyen talajképződési folyamatok eredményeképpen alakultak ki, és a további változásnál mire számíthatnak. Az alaptérképből következtetni lehet arra is, hogy például milyenek a talajvízviszonyok, milyen mértékű a szikesedés, és ennek alapján milyen táblákat alakítsanak ki. Alapja azonban az egyes tulajdonságokat külön-külön feltüntető kartogramok hasznosításának is, mert az agrotechnika kialakításához szükséges tudnivalókat ez fogja össze. Javaslatok a leírókartogramok alapján A leírókartogramokon tüntetik fel a talajok egyes tulajdonságait. A kémhatás- és mészállapotkartogram a talaj savanyúságát és mésztartalmát tünteti fel. Ezek az adatok — a növénytermesztés követelményein kívül —, nélkülözhetetlenek a talajjavításnál és a művelési módszer kiválasztásánál. A mechanikai összetételt és a talaj mélyebb rétegeiben előforduló, a növénytermesztést gátló tényezőket feltüntető kartogramra helyszíni megfigyelések és laboratóriumi vizsgálatok alapján vezetik rá, hogy például hol van homok, vályog, illetve agyag a művelt rétegben, alatta pedig egy -másfél méter mélységben vizsgálják, hogy van-e a gyökérzet lehatolását gátló kőzet, kavics, vagy a növények fejlődésére káros, sókkal telített réteg, esetleg tőzeg. E tulajdonságok ugyanis meghatározzák azt, hogy milyen növényt lehet ott termeszteni, és milyen talajművelési rendszert, milyen talajjavítási és öntözési módszert célszerű alkalmazni. Talajvízkartogramot olyan esetben készítenek, ha a talajvízszint a felszínhez közel helyezkedik el A kartogramon feltüntetik a vizsgálat időpontját is, mert a vízszint változik, megadják az ingadozások becsült értékét, a vízszint mélységét és a víz kémiai összetételét is. Ez a kartogram a terület hasznosításához, talajjavításhoz és öntözési módszerek megválasztásához ad segítséget. Ehhez szorosan kapcsolódik a vízgazdálkodási tulajdonságokat feltüntető kartogram, amelyen a vízkapacitást, holtvíztartalmat, hasznosítható vízkészletet és a vízáteresztő képességet tüntetik fel. Ez — az előbbieken kívül — következtetni enged az eróziós viszonyokra, várható talajpusztulásra is A humuszkartogramra a szántott réteg humusztartalmát és a humuszréteg mélységét vezetik rá. A tápanyagkartogram a trágyázáshoz ad segítséget, de a tápanyag hasznosíthatósága nagyon relatív, méréséhez egységes rendszert még nem dolgoztak ki, ezért rendszerint feltüntetik azokat a növényeket, amelyek a talajban talált tápanyagokat a fejlődésükhöz legkedvezőbben tudják hasznosítani. A nitrogén-, a foszfor- és a káliumkartogramokat a műtrágyák összetételének és mennyiségének meghatározásához készítik, bár ezt sok más tényező is befolyásolja. A talajerózió-kartogram a pusztulás mértékét, a talajképző kőzetet, a lejtés irányát, alakját és százalékát tüntetik fel, hogy a gazdaságok az erózió káros hatásai ellen megfelelő talajvédelmi módszert választhassanak ki. A helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok alapján elkészített letrókartogramok után következik a kapott eredmény értékelése, amelynek alapján elkészítik a javaslatkartogramokat. Ezek között első és legfontosabb a talajhasznosítási kartogram, amelyen a művelési ágakat, esetleg a speciális hasznosítási módokat és az általánostól eltérő agrotechnikai eljárásokat tüntetik fel. Konkrét javaslatot tesznek például arra, A genetikus talajtérképek elkészítését csak a modern természettudomány eredményei tették lehetővé. A vizsgálatokat a helyszínen kezdik, és egyes részeit laboratóriumban folytatják. Arra törekszenek azonban, hogy minél több vizsgálatot végezhessenek, gyorsan és pontosan a helyszínen. A fontosabb talajszelvényekről mintát is vesznek: tüllszövetet málakkal bevonnak, rátapasztják a kiásott gödör falára, és onnan lefejtik. A talaj részecskéi ráragadnak a tüllanyagra, amelyen a rétegeződés és a réteg színe is eredetiben megmarad. A talajban lejátszódó vízmozgás vizsgálatához fémkereteket és fémcsöveket használnak, amelyekbe vizet öntenek, utána figyelik, hogy az egyes talajszintek hogyan nyelik el, illetve eresztik át a vizet. A talajokban, valamint az öntözővizekben levő sók mennyiségét tranzisztoros, hordozható készülékekkel mérik. Ennek egyik kis edénykéjébe helyezik a talajt vagy a vizet, és a műszer mutatója vagy búgás jelzi a só mennyiségét. Talajvizsgálatokhoz széles körben felhasználják az izotópokat is. Például a talajok nedvességtartalmát, az úgynevezett neutronszóródásos nedvességmérővel a helyszínen meg lehet határozni anélkül, hogy a talajból mintát vennének, hogy az egyes területeken szántóföldi növényeket, zöldséget, szőlőt, gyümölcsöt, rizst termesszenek vagy legelő, nádas, halastó a legjobb hasznosítási mód. Javasolnak vízrendezést, tereprendezést, öntözést, talajvédelmet, talajjavítást és mélyművelést. Külön készítenek öntözési kartogramot, amelyen területenként feltüntetve javasolják az öntözés módját — permetező, barázdás, árasztásos stb. —, az egy alkalommal adagolható víz mennyiségét és gyakoriságát. A talajjavítási kartogramon feltüntetik a javasolt talajjavítási módszereket, a javítóanyagokat és azok mennyiségét. A talajvédelmi kartogramon pedig például a lejtők jellegét és százalékát is feltüntetik. A genetikus üzemi talajtérképekhez végül magyarázó füzetet is mellékelnek, amelyben a vizsgált terület minden tulajdonságát részletesen elemzik, és hasznosításához tanácsokat adnak. Ennek birtokában a gazdaság vezetői, a rendelkezésükre álló eszközökkel a leggazdaságosabban hasznosíthatják mezőgazdasági termesztésre alkalmas területeiket. Egyes vizsgálatokat helyszíni, kémiai módszerekkel végeznek. A komplikáltabb vizsgálatokhoz talajmintát és vízmintát vesznek, és laboratóriumiban végzik el a pontos elemzéseket. Ehhez minden, anyagvizsgálatra szolgáló, korszerű eszközt felhasználnak. A jelenleg készülő talajtérképekhez ezeket a kialakult módszereket használják, de a kutatók több olyan új módszerrel is kísérleteznek, amellyel a talajhasznosítási javaslatokat még korszerűbbé, még alaposabbá tehetik. Így például vizsgálják a talajok nyomelem tartalmát, valamint ezek hatását a növényekre, mert vannak nyomelemek, amelyeknek jelenléte az egyes növényekre káros, míg igen sok növény fejlődéséhez egy-egy nyomelem nélkülözhetetlen. Az alapos, széles körű vizsgálatok, az összefüggő értékelés alapján készülő javaslatok mindenrészletükben tárgyilagos mérések eredményei. Ez nagy lépés az egzakt, előre pontosan tervezhető agrotechnika, mezőgazdasági termelés felé. Világszerte most folyik a vizsgálati módszerek és a térképeken használt jelek egyeztetése annak érdekében, hogy az egységes jelek alapján az országok közötti tapasztalatcsere minél gyorsabb és eredményesebb legyen. Bozsik Valéria Hordozható műszerekkel vizsgálják a talajt Taljhasznosítási kartogram □ Szántóföld: növénytermesKlló 0 Zöldségtermesztéé X-'.] Gyümölcstartwe&irtófe haszráló Legeli Halastó : c£›Rona . at ] Baloldalt a genetikus talajtérkép. Ezen tüntetik fel a talaj típusait, a részletesebb térképeken az altípusokat és változatokat is. Jobboldalt egy talaj hasznosítási kartogram. Ennek alapján a gazdaság mA körnen eldönthetik minoii mply területet milyen növényféleséarfiel hasznosítsanak. A neutronszóródásos nedvességmérő azonnal, a helyszínen méri a talaj nedvességtartalmát. ■ MINDEN HÁZIASSZONY ÁLMA HÁZTARTÁSBA KEC^EÖ^ELTElÍBLEKKELQtP-S-fjTELRE