Népszabadság, 1966. június (24. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-10 / 136. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) meghívására Couve de Murville újabb tárgyalásokra az amerikai fővárosba érkezik. Francia—nyugatnémet megbeszélések is kezdődnek a nyugat-németországi francia csapatok státusáról, és a NATO körében is folytatódnak erről a megbeszélések a tagállamok Párizsban tartózkodó állandó képviselőinek hamarosan megkezdődő tanácskozásain. A kormányzat nagy megkönynyebbülése ellenére a helyzet korántsem egyértelmű Brüsszelben , az amerikai politika csupán időt nyert. Nem sikerült azonban elérnie, hogy a NATO-szövetségesek nagyobb támogatást adjanak az amerikaiak vietnami háborújához. S bár amerikai kezdeményezésre sikerült elutasíttatni a közeljövőben tartandó kelet— nyugati értekezletre vonatkozó dán javaslatot, de nem tudták visszacsempészni „a szovjet agresszió veszélyéről” szóló amerikai jelszót, amely egykor a NATO egységének alapja volt. Az Egyesült Államok a közeljövőben sorra kerülő kétoldalú megbeszéléseken és más csatornákon át igyekszik majd befolyásolni a tagállamokat annak a nézetnek elfogadására, hogy míg a NATO-n belül nem sikerül elhárítani a válságot, s nem jön létre az egység, addig nem szabad átfogóbb tárgyalásokba bocsátkozni az európai biztonság kérdéseiről a kelet-európai országokkal, s hogy ezekből a tárgyalásokból, amelyek csak a távoli jövőben kezdődhetnek meg, nem lehet az Egyesült Államokat kihagyni. Árkus István Londonban a saját kudarcon keseregnek Londonban úgy ítélik meg, hogy a NATO brüsszeli konferenciája eredménytelenül végződött, s hogy a brit diplomáciának oroszlánrész jutott a kudarcból. A több tucat oldalonmegjelenő angol lapok egyike sem közölte a zárókommünikét teljes egészében, és csütörtökön nem jelentek meg a konferenciát értékelő vezércikkek sem. A tudósításokban néhány soros megjegyzések közlik, hogy „a franciák pontozással győztek” (Daily Telegraph), vagy hogy a kölcsönös engedmények során a franciákkal szemben álló angol, nyugatnémet, amerikai hármas fogatnak kellett jóval messzebb mennie az engedékenységben (Daily Express). Éppen a tanácskozások kudarcának tulajdonították, hogy Bush csütörtök este váratlanul Londonba érkezett. Az amerikai nagykövetségen vacsorát adtak tiszteletére, amelyenmegjelent Wilson miniszterelnök és Stewart külügyminiszter is. Ezt megelőzőleg csütörtök délután Lans holland külügyminiszter, a NATO kis tagországai közt az angol politika legbuzgóbb szócsöve, szintén tanácskozott Stewarttal. A brit diplomácia azért szenvedte a legsúlyosabb vereséget, mert az angolok voltak a legelsők, a legmohóbbak és a legerőszakosabbak azzal a követelésükkel, hogy betöltsék Franciaország helyét a NATO-ban. Ezzel szemben kiderült: az amerikaiak arra törekszenek, hogy minél nagyobb mértékben tartsák meg a franciákat atlanti szövetségesül, így az eredeti angol javaslatok nem is kerültek a konferencia elé, csak felhígított változataikban. Szó sincs arról, hogy a NATO vezető szerveit Angliába hozzák. Az angol, amerikai, holland diplomaták jelenlegi londoni tanácskozásai a legnagyobb titokban folynak. Patkó Imre Rusk villámlátogatása Bonnban Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti. A Welt brüsszeli tudósítója szerint a „tizennégyek” sikert arattak a francia diplomáciával szemben. A Rheinische Fest szerint Brüsszelben mindkét fél belátta, hogy a teljes szakítás elkerülése végett fel kell adni bizonyos taktikai pozíciókat. A lap rámutat: Párizs számára ez a kompromisszum nagy siker, mert hallgatólag lesöpörték az asztalról azt a bonni ultimátumot, amely a csapatok visszavonására szólította fel Párizst, ha július 1-ig nem egyeznek meg e csapatok feladatairól és státusáról. Bonn szempontjából a kompromisszum értéke abban rejlik, hogy Párizs ugyancsak hallgatólag elismerte: a politikai problémák fontosságban megelőzik a katonai kérdéseket, és Párizs hozzájárult a politikai ügyeknek az Atlanti Tanácsban történő megtárgyalásához. Ami a brüsszeli konferencia másik fő témáját, a kelet-nyugati kapcsolatok kérdését illeti, Bonnban ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák: Schröder külügyminiszter a konferencián „erőteljesen meghúzta a vészféket” annak megakadályozására, hogy sor kerülhessen közvetlen tárgyalásra a NATO és a Varsói Szerződés között. Schröder főleg azért ellenezte e tárgyalások gondolatát, mert ebben az esetben az NDK is részt venne e tárgyalásokon, s ezt Bonn minden körülmények között meg akarja akadályozni. Több nyugatnémet lap szűklátókörűnek nevezi ezt a taktikát. Rusk amerikai külügyminiszter csütörtök délelőtt látogatást tett Bonnban. Lubke köztársasági elnökkel, Erhard kancellárral és Schröder külügyminiszterrel tárgyalt. Schröder a Bonnba érkező Ruskot üdvözölve a repülőtéren hangoztatta, hogy nagyon szoros és intenzív kapcsolat áll fenn az Egyesült Államok és az NSZK között. Bush ugyancsak kiemelte a Bonn és Washington közötti szoros együttműködés fontosságát. Külföldi események néhány sorban Szovjet-Üzbegisztánban megkezdték a központi fergánai csatorna építését, amelynek révén 140 ezer hektár föld válik termővé. A munkálatok ünnepélyes megkezdésekor jelen volt Mazurov, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, az SZKP Politikai Bizottságának tagja. Johnson amerikai elnök szóvivője szerdán bejelentette, hogy Washington és Moszkva kicseréli azokat a fényképeket, amelyeket a Luna 9., illetve a Surveyor készített a Hold felszínéről. A bejelentés szerint a szovjet felvételek már úton vannak. (MTI) A lengyel kormány megvonta a további lengyelországi tartózkodási engedélyt a varsói amerikai nagykövetség katonai attaséjának két további beosztottjától, S. L. Engsbertson és R. W. Ochs törzsőrmesterektől a nemzetközi szokásjogba ütköző tevékenységük miatt. (MTI) A Szíriai fővárosban befejeződött az EAK és Szíria gazdasági szakembereinek tizenhat napos tárgyalása. A kiadott közlemény szerint a két testvérország gazdasági, kereskedelmi és fizetési egyezményt kötött, továbbá megegyezett a légi forgalom felújításában és az idegenforgalmi együttműködésben. (AP) Észak-Katanga közigazgatási székhelyén, Élisabethville-ben kijárási tilalmat léptettek életbe, mivel a baluba törzs tagjai elégedetlenek a központi kormány politikájával, és a helyzet rendkívül feszültté vált. A balubákat az háborította fel, hogy Mobutu kormánya összeesküvés vádjával kivégezte törzsfőnöküket, Kimbát. (AP) Az etiópiai fővárosban befejezte ülésszakát a gyarmatosítás vég■ leges felszámolásának problémáival foglalkozó 24-es ENSZ-különös bizottság. (TASZSZ) MPSZABADSÁG 1966. június 10, péntek Indonézia többé nem támogatja a malaysiai ellenállókat Djakartában a „Malaysia Szétzúzására Alakult Parancsnokság”, amelynek Sukarno az elnöke és Nasution az elnökhelyettese, felhatalmazta Suharto tábornok hadügyminisztert, hogy folytassa a tárgyalásokat a malaysiai delegációval, amelyet szombatra várnak az indonéz fővárosba. Indonéz gépek nemrég több ezer röpcédulát szórtak le a sarawaki fővárostól délre, figyelmeztetve a malaysiai ellenállókat, hogy többé ne számítsanak támogatásra, miután a malaysiai indonéziai tárgyalások folyamatban vannak. (MTI) Az Egyesült Államok katonai kalandja sikertelen Podgornij választási beszéde Moszkva, június 9. (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön beszédet mondott a moszkvai Nagy Színházban rendezett választási gyűlésen. Részletesen szólt a nemzetközi élet problémáiról, s kijelentette, hogy Európa közepén veszélyes háborús góc található. Ezért az európai biztonság megszilárdítása az egyik legidőszerűbb feladat. — Szívünkben nem él bosszúvágy — folytatta —, de a saját tapasztalatunkból ismerjük a német imperializmus veszett természetét, s ezért erélyes harcot vívunk a Német Szövetségi Köztársaság militarista köreinek revansista politikája ellen Ebben a harcban a Szovjetunió és a többi békeszerető állam oldalán tevékeny szerepet vállalt magára a Német Demokratikus Köztársaság, az első szocialista állam német földön, hűséges barátunk és szövetségesünk. Podgornij elítélte az Egyesült Államoknak a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az egész vietnami nép elleni bűnös háborúját. — Pártunk és kormányunk, minden szovjet ember lelkesen támogatja a hős vietnami nép igazságos felszabadító háborúját, s politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújt számára. Ha a helyzet megköveteli, akkor ezt a segítséget fokozni fogjuk. A vietnami események menete azt mutatja, hogy az Egyesült Államok katonai kalandja sikertelen. Biztosak vagyunk benne, hogy vietnami testvéreink igazságos ügye diadalmaskodni fog. A szovjet államfő ezután az amerikai katonai köröknek a Kuba elleni legutóbbi provokációiról szólt. A kubai kormány határozott intézkedései, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország nyilatkozatai a szabadság szigetének nyújtandó határozott támogatásukról, ismét bizonyítják, hogy országaink készek elhárítani az imperializmus részéről fenyegető veszélyeket — állapította meg. Podgornij a továbbiakban hangoztatta, hogy a Szovjetunió, miközben leleplezi az imperialista körök agresszív akcióit és terveit, síkraszáll a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett éléséért. Mindazonáltal nem engedjük, hogy a normális államközi kapcsolatoknak ezeket a csatornáit az ellenséges erők az ideológiai behatolásra használják fel, arra, hogy kárt okozzanak a szocialista országoknak — jelentette ki. Wilsonék a szakszervezeti tanács segítségével szeretnék megbékíteni a tengerészeket (Tudósítónktól.) Miután a brit tengerészszakszervezet elvetette a vizsgáló bizottság kompromisszumos javaslatát, a kormány felkérésére a TUC, az angol szakszervezeti tanács próbálkozik a sztrájkolók megbékítésével. Csütörtök estére a tengerészszakszervezet egész, 48 tagú vezetőségét megidézték a TUC-ba, a szaktanács titkárát Woodcockot visszahívták majorcai nyaralásából, s remélik, hogy már részt vehet a tanácskozáson. Ha a TUC nem támogatja a tengerészszakszervezetet, ez rendkívül megnehezíti a többi angol szakszervezet számára, hogy támogassák a tengerészek felhívását a brit hajók blokádjára. Ritka kép: a sztrájk miatt három egymáshoz kötözött hajó vesztegel a southamptoni kikötőben. ATHÉN-NICOSIA—NATO A görög válság fejleményei Új fejlemények súlyosbítják a görög politikai válságot. Akik a tavaly júliusi „királyi puccsot” kitervelték, úgy képzelték, hogy az idő az ő kezükre játszik. Arra számítottak, hogy az emberek beleunnak majd a tüntetésekbe, a sztrájkokba, kifáradnak, s aki tovább bírná, azzal pedig elbánik a csendőrség, a katonaság, a bíróság. Nem így történt. Görögország ma is nagyszabású sztrájkok, diáktüntetések színtere — a legutóbbi vasutassztrájk hat napra bénította meg az ország vérkeringését —, az új kormányzat mindeddig képtelen volt komoly bázist teremteni magának, a Ciprussal támadt bonyodalom pedig további új elemekkel szélesítette a válságot. Az új szereplő: Grivasz Eddig főképpen Papandreu, Sztefanopulosz, Ciimokosz neve szerepelt az Athénból keltezett hírekben. Mostanában ez a lista egy már-már elfelejtett személy, Grivasz tábornok nevével bővült. Ezt a ciprusi születésű, de görög állampolgárságú katonát, aki a királyi hadsereg tiszteletbeli tábornoka, a görög vezérkar még akkoriban küldte Ciprusra, amikor a szigetországot török invázió fenyegette. Kilencezer görögországi önkéntes csatlakozott az ugyancsak kilencezer főt számláló ciprusi görög haderőhöz, s a kettőből megalakult a Ciprusi Nemzeti Gárda, amelynek az élére Makariosz kormánya Prokosz, volt görög tábornokot nevezte ki. Athén azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a jobboldali beállítottságú Grivasz tábornok „rendkívüli felhatalmazással” ugyancsak Cipruson tartózkodjék, és ha fegyveres összeütközésre kerül a sor, akkor ő vezesse a Nemzeti Gárdát. Bár annak idején ezt nem publikálták, de az eseményekből azóta nyilvánvaló lett, hogy az athéni vezérkar attól tette jogerővé, milyen segítséget ad a ciprusi görögöknek: elfogadják-e Grivaszt vagy nem? Grivasz státusa tehát vitás kérdés volt már a „királyi puccs” előtti hónapokban is, de Makariosz bízott abban, hogy Papandreu kormánya tiszteletben tartja a ciprusiak célkitűzéseit, amelyek akkor nem álltak éles ellentétben a görögországi politikával. Mindenki az Enozisz, vagyis Görögország és Ciprus egyesülése hívének vallotta magát, bár az ügy főszereplői más és más módon képzelték ezt megvalósítani. Ismeretes, hogy Makariosz és kormánya a pozitív semlegesség felé hajlik, s küzd az ellen, hogy Ciprus NATO-bázissá váljék. A Papandreu-féle Görögországban pedig komoly demokratikus átalakulás kezdődött meg. Az Enozisz — az akkori körülmények között — kevesebb kockázatot jelentett volna Ciprusnak, Görögországban pedig bizonyára a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás híveit erősítette volna. A királyi puccs azonban új helyzetet teremtett, s nem sok idő kellett ahhoz, hogy csillapodjék a ciprusi görögöknek az Enozisz iránti vágya. Ekkor lépett a színpad előterébe Grivasz tábornok. Tavaly november első napjaiban, amikor a töröklakta Famaguszta ciprusi városban lövöldözés tört ki a török és a görög járőrök között, Grivasz — a ciprusi kormány megkérdezése nélkül — mozgósította a Nemzeti Gárdát, körülvette Famagusztát, és kihirdette az ostromállapotot. Egyes megfigyelők szerint Grivasz masa teremtette meg a „rendkívüli helyzetet”, amelyben a parancsnoklás joga őt illeti. „Ciprusi" kormányválság Athénban Érthető riadalom tört ki a ciprusi kormányban, hiszen ha a famagusztai helyzet tovább éleződik, ismét napirendre kerül a török invázió veszélye. A ciprusi lapok arról cikkeztek, hogy Grivasz máris árnyékkormányt hozott létre Makarioszékkal szemben, s arra készül, hogy akár erőszakkal is végrehajtsa az Enoziszt. Közben a jobboldali athéni sajtó Makariosz-ellenes kampányba kezdett, és a Sztefanopuloszkormány pedig elkövette azt az otrombaságot, hogy a ciprusi nemzeti ünnep alkalmából nem a törvényes államfőnek, Makariosz érseknek, hanem Grivasz tiszteletbeli tábornoknak küldte az üdvözlő táviratot. •Ekkor diplomáciai csata kezdődött, miniszterek röpködtek Nicosia és Athén között, majd Makariosz is Athénba utazott, Grivasz státusában azonban nem