Népszabadság, 1966. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

9 (Folytatás az 1. oldalról■) helyen megoldatlan, s a szakszer­vezetek ezt segítő, módszerei is eléggé kiforratlanok. A kongresszusi versenyben vi­szonylag kevés a munka- és üzemszervezésre, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, a szociális és kultu­rális lehetőségek bővítésére tett vállalás. Kevés szó esik arról, mi­lyen munkakörülmények befo­lyásolták a vállalások teljesítését vagy nem teljesítését. A szocia­lista munkaverseny ne csak azt jelentse, hogy a dolgozóktól el­várják, hogy többet, jobbat al­kossanak, hanem a műszaki gaz­dasági vezetők is járuljanak ehhez hozzá a munkafeltételek biztosításával, s tegyenek töb­bet azért, hogy a munkakörülmé­nyek az eredményekkel arányo­san javuljanak. Töb­b fig h­ellyel a dolgozók java­slatair­a A szocialista munkaverseny nemcsak egyoldalú kötelezettség a dolgozók részéről, hanem köve­telmény a műszaki gazdasági ve­zetéssel szemben is. Egyértelmű­vé kell tenni minden gazdasági vezető előtt, hogy a dolgozók észrevételei, javaslatai hatható­san segítik a vezetési tevékeny­séget, az üzemen belüli szerve­zettséget. A szakszervezetek is többet tehetnek a dolgozók ja­vaslatainak érvényesítésért. Nem elég csupán azt ellenőrizni, hogy megválaszolták, továbbították-e az illetékesek az észrevételeket, hanem azt kell vizsgálni, hogy mi történt a szóvá tett hibák megszüntetéséért, megismétlődé­sük megelőzéséért. A kongresszusi verseny nem ér véget a IX. pártkongresszus megtartásával, az egész 1966. évi feladat jobb végrehajtását szol­gálja. A fő célkitűzés változat­lanul a jó minőségű termékek terv szerinti gazdaságos előállítá­sa, a szükségletek és a termelés összhangjának biztosítása. Az év hátralevő részében a minősé­gi munka előfeltételeinek a meg­teremtésére kell összpontosíta­ni az erőket, s a szocialista cí­mért küzdő brigádokban a szo­cialista módon dolgozni jelszó a minőségileg kifogástalan mun­kával legyen egyértelmű. Csupán mozgalmak, felhívások azon­ban nem oldhatják meg a mi­nőség javítását, olyan anyagi ösztönzési rendszer szükséges, amely elsősorban a minőség ja­vításában kitűnt egyéneket és kollektívákat jutalmazza. A beszámoló ezután a bér- és létszámgazdálkodás problémái­val foglalkozott, hangsúlyozta, hogy az első félévi bér- és lét­számgazdálkodás összességében kedvező képet ad, a bérek emel­kedése mellett kedvezően ala­­ pelkészülés a mer­ha ■■­izmus reformjára Befejezésül a SZOT titkára ar­ról beszélt, hogy a gazdaságirá­nyítási rendszer javítására tett intézkedésekkel egyidejűleg a szakszervezeti munka módszereit is szükséges felülvizsgálni, min­denekelőtt abból a szempontból, hogy alkalmasak, legyenek a dol­gozók mozgósítására, jobban se­gítsék elő a kezdeményezések ki­bontakozását. A vállalati önálló­ság növekedése megköveteli, hogy feloldják a versenyre vo­natkozó, központilag előírt rész­letes szabályozást, s a­ verseny­­formák megválasztását az alap­szervekre bízzák. Az eredménye­sebb, gazdaságosabb munkát szol­gálja az is, ha megszüntetik a szocialista munkaverseny erköl­csi, anyagi ösztönzőinek az egész érdekeltségi rendszertől való el­különülését. Előrehaladást kell elérni az újítások elbírálásánál, hasznosításánál is. El kell érni, hogy a gazdasági és szakszerve­zeti vezetők sokkal nagyobb fe­lelősséggel kezeljék az újításo­kat, és azok, akik a legtöbbet ké­pesek nyújtani, megfelelő erköl­csi, anyagi elismerésben része­süljenek. Nagy jelentőségű feladat a gaz­dasági mechanizmus reformjá­val kapcsolatban a szakszerveze­tek jogkörének, a szervek hatás­körének tisztázása. Az év hátra­levő időszakában sor kerül az új Munka Törvénykönyve terveze­tének kidolgozására. Az alapel­veket tartalmazó tervezetet a SZOT titkársága, illetve elnöksé­ge tárgyalni fogja. Hasonlókép­pen körülbelül az év végén az elnökség, majd az illetékes álla­mi szervek a kollektív szerződé­sek bevezetésével foglalkozó elő­terjesztést is megtárgyal­ták. Ké­szül egy anyag arról is, hogy mi­lyen jogaik legyenek a felső, kö­zépső és alsó szakszervezeti szer­veknek. Ennek a témának a ki­dolgozásánál az a fő szempont, hogy növekedjék a szakszerveze­ti tevékenység hatékonysága. A beszámolóban foglaltakkal a Szakszervezetek Országos Taná­csa egyetértett, azt egyhangúlag elfogadta. Kifejezte azt a meg­győződését, hogy a szervezett dolgozók továbbra is fegyelme­zett és öntudatos munkával se­gítik elő az 1966. évi célkitűzé­sek megvalósulását. A tanácsülés Brutyó Jánosnak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága póttagjának, a SZOT elnökének zárszavával ért véget. kult a termelékenység. Felhívta azonban arra a figyelmet, hogy a túlórák száma az elmúlt idő­szakban számottevően nőtt. A szakszervezeteknek tehát a ko­rábbi szigorral kell fellépniük az indokolatlan túlórázások ellen. A társadalom fejlődésének evolúciós és revolúciós formái A Pravda közölte Mark Rozental professzor A társadalom fejlődésé­nek evolúciós és revolúciós formái című cikkét. A szerző a többi kö­zött ezeket írja: A forradalmi tevékenységben nem lehet arra szorítkozni, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közé, a régi és az új közé sokat­­mondóan beiktatják az „ugrás” szót, és ezzel kimerítettnek te­kintik a feladatot. Ahhoz, hogy alapvető minőségi változásokat lehessen végrehajtani, már elő­zőleg létre kell jönniük bizonyos mennyiségi változásoknak, ame­lyek összességükben alkotják azt, amit a fejlődés evolúciós formá­jának neveznek. A revolúciós forma feltételei csak akkor jön­nek létre, amikor már kimerült a fejlődés evolúciós formája. A fejlődésnek ez az általános tör­vénye mind a reformizmus, a revizionizmus, mind pedig a kis­polgári forradalmiság ellen irá­nyul. A reformizmus abszolutizálja az evolúciós formát, úgy véli, hogy a kapitalizmust részleges kis módosításokkal szocializmus­sá lehet átalakítani. Ugrás nélkül, a réginek leg­alapvetőbb és leggyökeresebb forradalmi átalakítása nélkül nem lehet áttérni a társadalmi élet új formáira. A kispolgári forradal­miság lényege a fejlődés evolú­ciós formáinak semmibe vevése. De reális és nem mestersége­sen kierőszakolt nagy történel­mi változások, ugrások csak sok­oldalú előkészítés eredménye­képpen lehetségesek. Ilyen elő­készítés nélkül az „ugrások” csu­pán zűrzavart teremtenek a gaz­daságban és egyéb területeken. Ostobaság azt gondolni, hogy „a nagy ugrás” eszméje önmagában elegendő ahhoz, hogy az ilyen ugrás bekövetkezzen. Emellett az ugrás lényege korántsem az, hogy mindig és minden viszo­nyok között csupán „rombolja­nak”. Az ilyen rombolás távol­ról sem alkotó forradalmiság a fejlődés bármelyik pillanatában. Ezt különösen fontos hangsúlyoz­ni akkor, amikor a társadalmi életnek olyan oldaláról van szó, mint a szellemi kultúra. A Pravda rámutat, hogy a ka­pitalizmusból a kommunizmusba való békés átmenet lehetőségeivel foglalkozó megállapítást „jobb­oldalról eltorzították a minden rendű és rangú reformisták, a baloldalról­ pedig a marxizmus kispolgári magyarázói”. A szocializmusba való békés átmenet fogalma a formára vo­natkozik. Az átmenet egyedüli tartalma: a munkásosztály és minden dolgozó politikai hatal­mának megteremtése, a terme­lőeszközök magántulajdonának megszüntetése, e magántulajdon­­­­nak szocialista tulajdonnal való felcserélése, az ember ember ál­tal való kizsákmányolásának fel­számolása. A baloldali kritikusok csupán a fegyveres felkelés formáját fogadják el, azt bizonygatják, hogy a kapitalizmusból a szo­cializmusba való forradalmi ug­rás békés formájának lehetősé­géről szóló tétel állítólag a marxizmus elárulása. Rozental professzor hangsúlyozza: Arról van szó, hogy a burzsoáziát rá kell kényszeríteni, fegyveres el­lenállás nélkül adja meg magát. Rozental rámutat: dogmatizmus lenne az is, ha ezt a tételt min­den országra, bármilyen viszá­­lyok között mechanikusan alkal­maznák. Az Osztrák Kommunista Párt­­ Központi Bizottságának ülésén a politikai bizottság dokumentum 1 A cikkíró megjegyzi, a Szov­jetunió gyakorlatában nemrégi­ben mutatkoztak olyan jelensé­gek, hogy lebecsülték a fejlődés­nek azokat a mennyiségi, evolú­ciós formáit, amelyek elenged­hetetlenül szükségesek az ilyen vagy olyan nagy minőségi vál­tozások megvalósításához. Innen eredtek a szubjektivizmus és vo­­lun­tarizmus megnyilvánulásai egyes fontos kérdések megoldásá­nál. A kommunista formáció ma­gasabb stádiumára való áttérés feltételei között fő szerepet tölt be a kommunizmus anyagi és műsza­ki bázisának megteremtése. Ezt a­­ folyamatot kísérik majd a terme­lés technikájában, a munka jelle­gében, az emberek műveltségi és kulturális színvonalában bekö­vetkező komoly minőségi válto­zások. Az evolúciós előkészítés szaka­szának megkülönböztetése „az élet kommunista elveire való tu­lajdonképpeni áttérés szakaszá­tól” fontos elvi jelentőséggel bír és arra int, hogy tartózkodni kell a megalapozatlan lépésektől, az idő előtti döntésektől és jelsza­vaktól, meg kell érteni a folya­mat objektív „természeti-történe­ti” jellegét. A társadalom nem ugorhat át történelmileg önma­gát túl nem élt fejlődési fokokat és nem vállalkozhat teljesíthetet­len feladatok megoldására. Í ma alapján foglalkoztak a kínai fejleményekkel.­­ A dokumentum, amelyet a KB . helyeslőleg tudomásul vett, a többi között megállapítja: Nyilvánvaló, hogy a Kínában az utóbbi időben végbement fej­lemények nagy károkat okoztak a szocializmus ügyének. A Kínai Kommunista Pártban megnyil­vánuló súlyos válságjelenségek a személyi kultusz tovább már nem fokozható formáiban je­lentkeznek. Ezt az elfajulást a „proletár kulturális forradalom” gyűjtőfogalma alatt „baloldali” frázisokkal próbálják magyaráz­ni. A kínai pártvezetés vonala új tápot ad a kommunizmus el­lenségeinek tevékenységéhez. Ezért a KKP jelenlegi irányvo­nalát mint a marxizmus—leni­­nizmus alapelveivel ellentéteset elutasítjuk. A Szovjetunió és más szo­cialista országok elleni kiroha­nások objektíve megkönnyítik az amerikai agresszorok helyze­tét Vietnamban. Az agresszor Amerika volt és marad, kelet­ázsiai politikája Kínát is közvet­lenül fenyegeti. Az amerikai mesterkedések ellen a leghatásosabb eszköz éppen az összes szocialista or­szágok szoros akcióegysége len­ne az amerikai imperializmus el­len — mondja a többi között az Osztrák Kommunista Pártnak a Volksstimmében közölt doku­mentuma. (MTI) Az Osztrák KP a kínai eseményekről 1966. október­­, szombat NÉPSZABADSÁG Megadták magukat a Malvinas­­szigetek „felszabadítói" A Reuter iroda jelentése sze­rint megadta magát az a 19 fő­nyi argentin akciócsoport, amely szerdán egy elrabolt repülőgé­pen a Malvinas-szigetek (Falk­­land) fővárosába érkezett, és be­jelentette az Argentína által igényelt brit gyarmat megszállá­sát. A jelentések szerint államközi szinten barátságosan rendeződik az incidens Argentína és Anglia között. Az AFP hírügynökség úgy tudja, hogy Anglia sem ezért nem jelent be hivatalos tiltako­zást, sem pedig azért, hogy szer­da este ismeretlen terroristák géppisztollyal végignásztázták a Buenos Aires-i angol nagykövet rezidenciájának alagsorát, majd Pedre Rosarióban a brit konzulá­tust feldúlták és meggyalázták a brit lobogót. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK néhány sorban Ne Win tábornok, burmai ál­lamfő az Egyesült Államokban, Japánban és Thaiföldön tett hi­vatalos látogatása befejeztével pénteken hazaérkezett. (TASZSZ) Firjubin szovjet külügyminisz­ter-helyettes Kambodzsában Sa­mson a min­i­szterel­nök-hely­ettes­­sel tárgyalt. (TASZSZ) Franz Novak volt SS-tiszt Bécsben folyó perében pénteken befejeződött a bizonyítási eljá­rás. A tanúk súlyosan terhelő vallomásokat tettek Eichmann bűnsegéde ellen. (MTI) A szovjet újságírók II. kong­resszusa véget ért. Az újságíró­­szövetség elnökévé Zimjanyint, a Pravda főszerkesztőjét választot­ták meg. (TASZSZ) Kiutasították a Szovjetunióból N. H. Riegg amerikai állampol­gárt ellenséges propaganda és szovjetellenes irodalom terjesz­tése miatt. Az amerikai ez év augusztusában turistaként érke­zett a Szovjetunióba. (TASZSZ) Százötvenezer olasz közlekedé­si dolgozó 48 órás sztrájkja pén­tekre virradóra véget ért. A sztrájkban minden városi közle­kedési alkalmazott részt vett. (TASZSZ) Szemjonov szovjet külügymi­niszter-helyettes pénteken hiva­talos látogatásra Bagdadba ér­kezett. (TASZSZ) A Kínai Népköztársaság meg­alakulásának 17. évfordulója al­kalmából péntek este Pekingben fogadást adtak. Csou En-laj mondott beszédet. (Új-Kína) Miért ropog a fegyver az olaszországi Dél-Tirolban? Római tudósítónk kommentárja Az Olasz Köztársasághoz tar­tozó úgynevezett Alto Adige tartományban, ismertebb nevén Dél-Tirolban, jó ideje ropognak a fegyverek. A külföldről érkező és a határon könnyedén átszivárgó terrorista bandák olasz kaszár­nyákat, vasútvonalakat, hidakat robbantanak fel, határállomáso­kat rohamoznak meg, katonákat és rendőröket gyilkolnak le, ret­tegésben tartva az egész tarto­mány lakosságát. A terrorakciók évekkel ezelőtt kezdődtek, de drá­mai méreteket csak az utóbbi he­tekben öltöttek.• Az okok túlnőnek Olaszország belügyein, túlnőnek az egyszerű határvillongáson és tulajdonkép­pen Európa békéjét és biztonsá­gát is érintik. Arról van szó, hogy az olasz Dél-Tirolt a Német Szö­vetségi Köztársaságban működő és a nyugatnémet kormány által megtűrt vagy támogatott fasisz­ta, revansista erők nyíltan „visz­­szakövetelik” maguknak. Sokáig úgy tűnt, hogy a dél-ti­­roli probléma csak olasz belügy, vagy legfeljebb a két szomszédos ország, Ausztria és Olaszország ügye. Kiderült azonban, hogy a Dél-Tirolban évek óta működő terroristák zöme nem osztrák, hanem nyugatnémet állampolgár. Fény derült arra is, hogy a Nyu­­gat-Németországban szervezkedő terrorbandák működése elé a né­met szövetségi kormány — né­hány általános és szóbeli elítélé­sen túl — semmi nehézséget nem támaszt, így hát Dél-Tirol ma nyugat­német pángermanista, újfasiszta erők fontos harci porondja. Az olasz belügyminiszter is kb.. télen volt ezt elismerni a parla­mentben: „Rossz politikát folytat­nánk, ha nem látnánk, hogy a pángermanizmus és az újfasiz­mus olyan akciójáról van szó, amelynek célja Dél-Tirol bekebe­lezése.” És az olasz belügyminisz­ter hozzátette, hogy az Olasz Köztársaság minden erővel meg­védi határait. Ám az olasz kormány olyan kutyaszorítóba került, amelyből egyelőre nem tud és nem is akar kimászni. Olaszország a NATO tagja, és mint ilyen, egyben po­litikai és katonai szövetségese Nyugat-Németországnak is. Moro olasz miniszterelnök nemrégiben járt Bonnban, ahol az Unitá je­lentése szerint „megértést tanúsí­tott bizonyos jogos német követe­lések iránt”. Vagyis: az olasz kor­mány mindmáig nem ismerte el hivatalosan is a második világhá­ború után kialakult európai hatá­rokat. Márpedig mindaddig, amíg ez meg nem történik, az olasz kormány saját maga alatt is vág­ja a fát. Az olasz kormány a parlament­tel egy megalkuvó és elégtelen határozatot fogadtatott el, amely­ben halvány említés sincs a Nyu­­gat-Németországból táplált fa­siszta és pángermán törekvések­ről. Ez a struccpolitika persze csak tovább bátorítja és ösztönzi a fasiszta és revansista erőket, veszélyeztetve ezzel Olaszország nemzeti érdekeit és hovatovább Európa e területének biztonságát. Buzási János Négyezer-ötszáz őrizetbe vétel Saigonban Saigonban a napok óta tartó rendőri razziák során mintegy 4500 fiatalembert vettek őrizetbe, mert katonai papírjaikat nem ta­lálták rendben. Ky dél-vietnami miniszterelnök kijelentette, hogy sohasem lesz hajlandó leülni a tárgyalóasztal­hoz a DNFF képviselőivel. Ezt az álláspontját újságírók előtt fej­tette ki, amikor azok felkérték, hogy nyilatkozzék Humphrey amerikai alelnök ama javaslatá­ról, amely szerint az Egyesült Ál­lamok elfogadhatná a Felszabadí­­tási Frontot tárgyalópartnerként. Egy háromtagú vatikáni kül­döttség, amely Pignedoli érsek vezetésével jelenleg Dél-Vietnam­­ban tartózkodik, hogy tanácskozá­sokat folytasson a dél-vietnami római katolikus papság képvise­lőivel, pénteken udvariassági lá­togatást tett Tran Van Do dél­­vietnami külügyminiszternél. (MTI)

Next