Népszabadság, 1967. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

2 Véget ért Podgornij olaszországi látogatása A szovjet—olasz párbeszéd folytatódik (Római tudósítónktól.) Podgornij szovjet államfő és ötventagú kísérete hétnapos olaszországi tárgyalássorozat után kedden délben elutazott Rómá­ból. A repülőtéren a szovjet kül­döttséget Moro olasz miniszter­­elnök, Fanfani külügyminiszter, és a Vatikán több vezető szemé­lyisége búcsúztatta. Podgornij közvetlenül elutazása előtt, új­ságírók kérdésére kijelentette, hogy látogatását igen eredmé­nyesnek értékeli. Az olasz lapok politikai meg­különböztetés nélkül — a fasisz­ta orgánumokat kivéve — egybe­hangzóan ugyancsak eredményes­nek és hasznosnak vélik a szov­jet—olasz államközi csúcstalálko­zót, amelytől elsősorban gazda­sági téren azonnali, gyors előre­haladást várnak. A lapok aláhúz­zák, hogy igen sok politikai kér­désben, például az összeurópai értekezlet összehívása, a kelet- nyugati kapcsolatok erőteljes fej­lesztése, a leszerelés, az atom­fegyverek elterjesztésének meg­tiltása, és több más ilyen termé­szetű kérdésben, a szovjet és az olasz kormány annos vagy ha­sonló nézeteket vár. A még nyit­va maradt kérdések további meg­vitatása céljából Fanfani olasz külügyminiszter — lapjelentések szerint — még ez év nyarán Moszkvába utazik. Egyelőre még meg nem határozott időszakban a szovjet kormány meghívására Moszkvába utazik Saragat olasz köztársasági elnök és Moro mi­niszterelnök is. A szovjet—olasz párbeszéd tehát folytatódik. Podgornij megbeszélése az OKP vezetőivel Elutazása előtt, hétfőn este Podgornij elvtárs, Tyihonov mi­niszterelnök-helyettes és Kuznye­­cov, a külügyminiszter első he­lyettese társaságában, késő éjsza­kába nyúló megbeszélést folyta­tott az Olasz Kommunista Párt vezetőivel. Az OKP részéről je­len voltak Longo, Ingrao, Paretta és más vezető elvtársak. Az Uni­­tá a találkozóról azt jelenti, hogy az „a testvéri barátság jegyében folyt, mint ahogyan ez a testvéri barátság jellemzi általában is az SZKP és az OKP kapcsolatait­”. B. J. N. V. Podgornij Olaszországban tett látogatásáról hazatérőben átrepülve hazánk felett, távirat­ban fejezte ki jókívánságait Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnö­kének. Podgornij kedden visszaérke­zett Moszkvába. A repülőtéren Mazurov, Poljanszkij, Usztyinov, Kapitonov, Szolomencev és más hivatalos személyiségek üdvözöl­ték. (TASZSZ) Megsebesítették a pekingi szovjet nagykövetség egyik munkatársát A pekingi szovjet nagykövetség épülete körül négy napja folynak a kínai „vörösgárdisták” és a „forradalmi lázadók” provokációi és garázdálkodásai. Hétfőn a „vörösgárdisták” be­dobtak a nagykövetség területére egy vasdorongot, amely megsebe­sítette a nagykövetség egyik mun­katársát A nagykövetség előtt és az utcákon megállásra kényszerí­tik a szovjet gépkocsikat, és meg­próbálják bántalmazni a bennük ülő szovjet állampolgárokat. Tovább folynak a tüntetések a jugoszláv nagykövetség előtt is. A diplomatákat akadályozzák nor­mális munkájuk elvégzésében. Január 27-én közölte az anhuji tartomány „forradalmi lázadói­nak” sajtóorgánuma, hogy „a for­radalmi lázadó szervezetek” elfoglalták a tartományi párt­­bizottságot és néptanácsot, va­lamint Hefej tartományi köz­pont városi pártbizottságát és néptanácsát. A tartomány és a város párt- és igazgatási vezetőit „ellenforradalmi revizionisták­nak’’ minősítették, leváltották és „átnevelő” munkára küldték. Jugoszláv tiltakozás A jugoszláv külügyminiszté­rium képviselője jegyzéket nyúj­tott át a Kínai Népköztársaság belgrádi ügyvivőjének. A jegyzék élesen tiltakozik a pekingi jugo­szláv nagykövetség előtt szerve­zett provokatív tüntetések és az ott lejátszódott jugoszlávellenes kilengések miatt. Ugyanakkor kö­veteli, hogy a kínai hatóságok biztosítsák a Pekingben tartózko­dó jugoszláv állampolgárok éle­tének és a jugoszláv nagykövetség munkájának normális feltételeit Tüntetés Franciaország pekingi nagykövetsége előtt Kedden több órás tüntetést szerveztek Franciaország pekingi nagykövetsége előtt azon a címen, hogy francia rendőrök megakadá­lyoztak Franciaországban tanuló kínai diákokat abban, hogy tün­tessenek a Szovjetunió párizsi képviselete előtt. A francia nagy­követség előtt tüntető néhány száz főnyi tömeg ilyen jelszavakat írt ki és kiabált: „Le a francia imperializmussal, le az amerikai imperializmussal!” A nyugati ha­talmak közül eddig Franciaor­szággal voltak a legjobb politikai kapcsolatai a KNK-nak. (MTI) A KKP lapja „a hatalom régi formáinak szétzúzását" követeli Pekingi tudósítónk jelenti. A kínai „kulturális forrada­lom” új fejleményének tekinthe­tő a Vörös Zászló legújabb szá­mának cikke, amely „januári for­radalomnak” nevezi a „forradal­mi lázadók” sorozatos hatalomát­vételeit. A cikk továbbra is a „burzsoá úton járónak” minősí­tett erők ellenállásáról beszél, s arra is utal, hogy a hatalomát­­vételi akciókban részt vevő „for­radalmi lázadók” sem egyértel­műen követik a „Mao Ce-tung-i utat”, s ezért figyelmeztetni kell őket arra, hogy azok, akik átvet­ték a hatalmat, „ne hagyják el­találni magukat a burzsoázia cu­korba mártott lövedékeitől”. A folyóirat — amelynek fő­­szerkesztője Csen Po-­a, egyben a központi bizottság „kulturális forradalmi” csoportjának vezető­je is — Mao Ce-tungra hivatkoz­va azt fejtegeti, hogy a hatalom­­átvétel nem felülről lefelé, hanem alulról felfelé megy végbe. Ez pekingi külföldi tudósítók szerint arra mutat, hogy a „kulturális forradalom” legfelsőbb vezetői még ma sem látják eléggé érett­nek a helyzetet a „Mao Ce-tung-i vonal” „teljes hatalomátvételére” felül, s hogy az „alulról” elindult akciók még korántsem fejeződtek be. Ugyanakkor a folyóirat Mar­xot idézve megismételte az eddig csak plakátokon hangoztatott jel­szót, hogy „szét kell zúzni a ha­talom régi formáit”, ami az eddi­gi eseményekből következtetve egyaránt értendő a helyi hatal­mi és igazgatási formákra éppúgy, mint — valószínűleg egy későbbi időszakban — a felső hatalmi szervekre. A Vörös Zászló cikke egy idő­ben jelent meg azzal, hogy San­­tung tartomány Csingtao városá­ban „forradalmi lázadók” átvették a hatalmat, s ezzel egy időben azt is bejelentették, hogy a volt párt­­bizottságot és népi bizottságot be kell zárni, s hogy ezentúl nem fo­gadnak el utasításokat a tarto­mányi pártbizottságtól és népi bizottságtól. Az Északnyugat-Kínában levő Szinkiang-Ujgur autonóm terület­ről további összetűzéseket jelen­tenek Pekingben olvasható pla­kátok. Korábbi plakátok arról adtak híreket, hogy a Mao Ce­­tungot követő katonai erők beke­rítették azokat, akik szembe­helyezkedtek Mao Ce-tunggal, most azonban friss plakátok Urumcsiból, az autonóm terület fővárosából származó telefon­­hírekre hivatkozva arról szól­nak, hogy „megöltek 70, Mao el­nök oldalán álló embert”. Ez a harcok folytatására utal, annak ellenére, hogy az államtanács tűz­szünetet rendelt el a szemben­álló erők között Szinkiangban. Kocsis Tamás 1967. február 1. szerda NÉPSZABADSÁG Klaus kancellár a Szovjetunióba utazik Josef Klaus osztrák kancellár március 14 és 21 között hivata­los látogatást tesz a Szovjetunió­ban — közölték kedden Bécs­ijén. Az osztrák kormányfőt Nyiko­­laj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke hívta meg, őszi ausztriai látogatása alkalmával. (MTI) Bolgár—finn tárgyalások Kedd délelőtt Szófiában a bol­gár kormány székházában, meg­kezdődtek a bolgár—finn tárgya­lások. A tárgyalásokon részt vesz Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke, Todor Zsiv­­kov, a minisztertanács elnöke, Ivan Basev külügyminiszter és több más bolgár államférfi. Finn­­ részről Urho Kekkonen finn köz-­­­társasági elnök, Ahti Karjalainen külügyminiszter van jelen. (BTA) . Eltemették az amerikai űrhajóstragédia áldozatait Az utolsó másodpercek az űrhajóban Szakértők bírálják az Apollo űrhajó technikai megoldásait Kedd délelőtt katonai tisztelet­­adással temették el a tragikus űrhajós-szerencsétlen­ség három áldozatát, Virgil Grissomot, Ed­­uoard White-ot és Roger Chaffeet. Grissom és Chaffee temetése a Washington melletti katonai te­metőben, Arlingtonban volt. A gyászszertartáson megjelent John­son elnök is. White koporsóját az Egyesült Államok katonai akadé­miájának temetőjében, West Pointban helyezték­ nyugalomra. Itt Humphrey alelnök és Johnson elnök felesége volt jelen. Az űr­hajósok koporsóját társaik vitték a sírhoz, katonai díszőrség kísé­retében. A New York Times a Kemnedy­­sok egyik mérnökének az űrhajó­sok utolsó pillanatait rögzítő magnószalag-felvétele alapján is­merteti az űrhajó kabinjában le­játszódott dráma utolsó másod­perceit. A magnófelvétel tanúsá­ga szerint a három űrhajós két­ségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy valahogy kijusson pokollá vált börtönéből. Azok a műszaki emberek, akik a tragédia pillanatában a kilövő­terepen tartózkodtak, szintén megerősítik, hogy a három űrha­jós kétségbeesetten rázta, igyeke­zett kinyitni a kabin ajtaját. A kabinajtó azonban nem nyílhatott ki, csak automatikusan, és az űr­hajósoknak nem volt idejük arra, hogy az ehhez szükséges berende­zést működésbe hozzák. A katasztrófa közeledtét sejtető első jelzést az egyik űrhajós adta le, amikor nyugodt hangon kö­zölte a „külvilággal”: „Tűz... Tüzet érzek ...!” Két másodperccel később White izgatottan ezt kiáltotta: „Tűz az űrhajóban!" — Edward White hangját világosan­ felismerte Do­­nald Slayton űrhajós. A kétségbeesett felhívást há­rom másodperces csend követte, majd az egyik űrhajós így kiál­tott: „Nagy tűz a kabinban!” Is­mét hét másodperces csend kö­vetkezett, ezután erőfeszítések tompa zaját és érthetetlen szava­kat rögzített a magnószalag... Végül — további négy másod­perc után — Roger Chaffee kiál­tása hallatszott: „Égünk ... ment­sete­k ki bennünket!” Lapjelentések szerint a pénteki tragédia nem az első eset volt ar­ra, hány kísérletek közben tüzet észleltek az űrkabinok belsejében. A sajtó szerint két hasonló tűz­eset volt, amelynek során a kísér­letek részvevői füstmérgezést, il­letve kisebb égési sérüléseket szenvedtek, de nagyobb baj nem történt, mert az űrkabin mester­séges atmoszférájéban viszonylag alacsony nyomáson tartották a tiszta oxigént. Az Apollo űrkabin­ban azonban 16 atmoszférás nyo­más volt, s ez a tűz terjedését va­lósággal robbanássá fokozta. Ismét tűz egy amerikai űrkabinban­­ egy halott Kedden újabb súlyos szeren­csétlenség történt az amerikai űr­kísérletek során: tűz ütött ki egy 100 százalékos oxigénatmoszférájú űrkabinban. A tragédiának egy halálos áldozata és egy súlyos se­besültje van. A texasi San Anto­nio mellett Brooks légi támasz­ponton kísérleteket folytattak egy űrkabinnal, amelyben két ember tartózkodott. A légierő két piló­tája nem tartozott az űrhajósok közé, s a berendezések karbantar­tását és felülvizsgálatát végezte. A péntekihez hasonló, robba­násszerű tűz oka ismeretlen. A két repülő közül az egyik belehalt égési sebeibe, a másik súlyos sé­rüléseket szenvedett. (MTI) Példa lesz-e a kísérletből? Beszélgetés a Finn Kommunista Párt küldöttségével Olavi J. Kainé elvtársnak, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a helsinki területi pártszervezet elnökének vezetésével az MSZMP Közpon­ti Bizottságának meghívására finn pártküldöttség tett látoga­tást hazánkban. A küldöttség tagjai válaszoltak munkatársunk kérdéseire. — Finnországban az 1916-os tava­szi választásokon a munkáspártok szerezték meg a parlamenti mandá­tumok többségét, s ennek eredmé­nyeként csaknem két évtized után a kommunisták is részt vesznek a koalíciós kormányban. A kormány megalakulása óta több mint fél esz­tendő telt el. Milyen változások tör­téntek azóta az ország életében, ho­gyan értékelhetjük az új kormány munkáját? — A koalíciós kormány nyolc hónapja mű­ködik — vála­szolja Olavi J. Káiné elvtárs. — A változás nem jellemez­hető nagy for­dulatként Sommásan mégis úgy le­het megítélni, hogy munkásságában több a po­zitív, mint a negatív jellemvonás. Ha külpolitikai tevékenységét vizsgáljuk, a mutatkozó változás nem nagy, de mégis érzékelhető. Egy példa: a külügyminiszter az ENSZ ülésszakán elhangzott be­szédében a vietnami helyzetet elemezve, világosan állást fog­lalt a békés megoldás mellett és az amerikai agresszió ellen. Ki­jelentette, hogy a bombázáso­kat meg kell szüntetni és a csa­patokat ki kell vonni Vietnam­­bó. Maga a miniszterelnök is a genfi egyezmény alapján látja lehetségesnek a helyzet megoldá­sát. Figyelemre méltó, hogy Paa­­sio e nyilatkozatában az európai biztonság megteremtését is szor­galmazta. Általában a kormány világosabban állást foglalt a bé­ke mellett, az agressziók­­ellen. A régi kormány tagjai még ma­gánszemélyként is tartózkodtak az ilyen világos állásfoglalástól. A belpolitikában is több az elő­relépés. Ez első költségvetéséből is kiderül. A többi között 30 szá­zalékkal nagyobb összeget irá­nyoztak elő lakásépítésre, mint a régi kormány. A szociális cé­lokra szánt összegek is emelked­tek. Megemelték az állami ipar fejlesztésére szánt összeget is. De a költségvetés olyan döntéseket is tartalmaz, amelyekkel nem ér­tünk egyet: ilyenek a forgalmi adó 1 százalékos növelése, a jö­vedelemadó emelése, mely utób­bi már a szakmunkásokat is érinti, továbbá az állami hitelek kamatainak felemelése, ami pe­dig a kisparasztiakat sújtja je­lentékenyen. A kormányban négy párt van. Ezeket más és más elképzelés vezette a költségvetés összeállításakor, amely végül is kompromisszum eredménye. Min­denesetre a költségvetés jobb, mint a korábbiak voltak. A finn mezőgazdaság kedve­zőtlen körülmények között ter­mel. Az állam ár- és exporttá­mogatást nyújt a termelőknek. Ennek nagyobb részét régebben azok kapták,­ akik piacra ter­meltek, tehát a gazdagabb pa­rasztok. Márpedig a parasztság 70 százaléka 10 hektárnál keve­sebb földet birtokol. A munkás­pártok álláspontja az volt, hogy ennek a szubvenciónak minél nagyobb része jusson a rászoru­ló szegényparasztoknak. A kormánypártok a koalíció meg­alakulásakor egyetértettek ab­ban, hogy új ártámogatási tör­vényt hoznak. Az illetékes bi­zottság formába öntötte javas­latát, és a kormány elé terjesz­tette. Ez az előterjesztés a sze­gényebb parasztság érdekeit ve­szi figyelembe. Már a nyáron egy kormányhatározat a támoga­tást a rászoruló rétegeknek adta meg.­­ Az előző, jobboldali kormánytól az új kormány nagy költségvetési deficitet és súlyos gazdasági gondo­kat örökölt, mint például a munka­nélküliség és a lakáskérdés. Milyen intézkedéseket foganatosítottak az ország helyzetének, a munkások és a parasztok helyzetének javítására? — A költségvetés egyes pozi­tív vonásairól már szóltam. To­vábbra is nagy probléma, hogy a külkereskedelem deficites, és ez az ország valutáris helyzeté­re is hatással van. Különösen rossz a mérleg nyugatnémet és svéd vonatkozásban, ahonnan többet importálunk, mint ameny­­nyit exportálunk. Az import­cikkek között sok olyan áru van, amelyet otthon is előállíthatnánk. Pártunknak az az álláspontja, hogy kormányhatározattal korlá­tozni kellene egyes cikkek be­hozatalát. Ugyanakkor javasol­tuk: bővítsük a kereskedelmet a szocialista országokkal. Az örök­lött rossz gazdasági helyzeten a kormány igyekszik javítani, de nem minden esetben a helyes úton és módszerrel. Mi azt akar­juk, hogy több terhet viseljenek a monopóliumok és a kapitalis­ták. És mivel tőkehiányban szen­vedünk, az államnak a magán­tőkére is hatással kellene lennie.

Next