Népszabadság, 1967. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-25 / 48. szám
2 Párizsi tudósítónk jelenti: Waldeck Rochet választási beszéde a francia televízióban Új kombinációk a gaulleisták ideges táborában A már teljes lendülettel folyó francia választási kampány új elemmel gazdagodott: Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára megtartotta első tízperces rádió-televíziós beszédét a párt rendelkezésére bocsátott 27 perces adás keretében. Waldeck Rochet a gaulleista rendszer gazdasági és szociális politikájának mérlegével és az FKP programjának ismertetésével bizonyította hallgatóinak, hogy érdekük a kommunista jelöltre szavazni március 5-én. Fő célunk — mondotta — véget vetni a személyi hatalom rendszerének és elősegíteni egy valóban demokratikus rendszer hatalomra jutását. Hangsúlyozta, hogy az FKP szüntelenül harcol valamennyi munkás és demokratikus erő egységéért egy közös kormányprogram körül. Ha a választók a kommunistákra szavaznak, azzal a baloldali erők egységét segítik, amelynek a kommunisták a legodaadóbb hívei. Ahhoz, hogy a gaulleizmust egy valóban demokratikus rendszerrel lehessen felváltani, s elkerülni a múlt visszatérését, az FKP-nak erősnek kell lennie a többi demokratikus párt mellett. Waldeck Rochet a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az FKP kész őszintén vállalni minden felelősséget, amely a pártra hárulna a baloldal sikere esetén, beleértve egy demokratikus egységkormányban való részvételt is. Waldeck Rochet emlékeztette hallgatóit arra a szerepre, amelyet az FKP a hitleristák elleni harcban játszott, s arra a tevékenységre, amelyet a békéért s a nemzeti függetlenségért folyó mozgalomban tölt be, majd állást foglalt az amerikai agresszió ellen, a vietnami békéért. Az Humanité mai száma közöl egy levelet, amelyet száz egyetemi tanár, tudós, író és művész írt alá. Levelükben helyeslik az FKP kulturális programját, állást foglalnak a demokratikus erők egysége mellett és hangoztatják, hogy március 5-én a kommunista jelöltre szavaznak. A baloldal egysége mellett foglalt állást Mendes-France volt miniszterelnök is, aki az Egységes Szocialista Párt (PSU) képviseletében mondott rádió-televíziós beszédében hangsúlyozta: egyedül egy baloldali többség képes kifejezésre juttatni az ország alapvető törekvéseit. A jelenlegi kormánytöbbség táborában, az úgynevezett ötödik köztársaságiak soraiban ideges nyugtalanság tapasztalható a választások várható eredményét illetően. Most Giscard d’Estaing, De Gaulle volt pénzügyminisztere, a gaulleista többséghez tartozó úgynevezett köztársasági függetlenek vezetője is, a jelenlegi többség kiszélesítésének a kombinációjával állt elő. Abból kiindulva, hogy az 1965-ös elnökválasztások második fordulójában De Gaulle csak Lecarnet híveinek szavazataival győzhetett, a volt pénzügyminiszter kijelentette, hogy Lecannet helyet kaphat a parlamenti egység kialakításában. Lecanuet, aki „a mérleg nyelve” szerepben tetszeleg, maga is tett már célzást erre a lehetőségre, hiszen őt kizárólag a jelenlegi kormány külpolitikájának Amerika-ellenes éle zavarja, egyébként hajlandó mindenkivel összefogni, kivéve a kommunistákat, egy miniszteri szék ellenében. Kovács István Római tudósítónk jelenti: Az OKP állásfoglalásai a kommunista mozgalom vitás kérdéseiről Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága négy napig tanácskozott Rómában. Napirenden előbb Olaszország belpolitikai helyzete szerepelt, majd azután megvitatta a központi bizottság a „Harc Vietnam békéjéért és szabadságáért, valamint az OKP a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért” című napirendet. Előadó Enrico Berlinguer elvtárs, az OKP politikai irodájának a tagja volt. A vitában pénteken felszólalt a párt több vezetője, közöttük Luigi Dongo. Az ülésről kiadott záróhatározat jóváhagyja a plénumon elhangzott két beszámolót a belpolitikai helyzetről, valamint a Vietnam békéjéért és szabadságáért vívott harcról. Az OKP állásfoglalásait a napirenden szereplő kérdésről a következőképpen foglalhatjuk össze: Vietnam: Az USA agresszív katonai kalandja semmi sikert nem ért el, nem is érhet el Vietnamban. A terrorbombázásokkal sújtott vietnami nép „a kollektív hősiesség olyan példáját mutatja, amely párját ritkítja a történelemben”. A nemzetközi kommunista mozgalom első számú ellenfele az amerikai imperializmus volt és marad. Kína: Az OKP a legélesebben bírálja és elítéli a kínai vezetők mai politikáját, amely gyengíti az antiimperialista harcot és aláaknázza az imperialistaellenes erők egységét. A kínai magatartás lejáratja a szocializmus magasztos elveit. A kommunista pártok nemzetközi értekezlete: Az OKP szerint szükséges, hogy „megkezdődjék a munka a kommunista pártok nemzetközi találkozójának előkészítésére”. Ez az értekezlet azonban nem tűzheti ki célul, hogy „feleletet és általános megoldást találjon mindazokra a komplikált kérdésekre, amelyek ma a kommunista világmozgalom előtt állnak”. Az értekezletnek „az imperializmus elleni harc nagy kérdéseire kell korlátozódnia”. Buzási János NÉPSZABADSÁG 1967. február 25. szombat Delhi tudósítónk jelenti. A Kongresszus Párt két államot elvesztett, veszélyben egyeduralma a központi kormányban is Péntek este újabb részletek váltak ismeretessé az indiai választási eredményekről, ami a központi parlamentet illeti. Az egyes államok eredményei pedig, néhány kivételével, már ismertek. Eszerint a 17 állam közül hétben a Kongresszus Párt vissza tudta szerezni az abszolút többséget, hét másikban azonban nem sikerült visszatérnie a hatalomra. Ezek közül kettőben — Héraldban és Madrasban — most már bizonyos, hogy ellenzéki szerep marad csak számára, sőt Keralában olyan kevés szavazatot kaptak képviselői, hogy a törvény értelmében még ellenzéknek sem lehet elismerni, csupán független csoportnak. Orissában a jobboldali ellenzéki párt, a Swatantra más jobboldali pártok és csoportok segítségével kormányt fog tudni alakítani. Miután a választások előtt valamennyi indiai államban a Kongresszus Párt volt uralmon, a helyzetkép számára igen aggasztó. Ami azonban a delhi központi parlamentet, a._Lok Sabhát illeti, itt nem kell tartania attól, hogy megfosztják a hatalomtól. Az már más kérdés, hogy a kormányzáshoz szükséges többséget biztosítani tudják. Jelenleg úgy tűnik, hogy igen. A választás előtt a Kongresszus Pártnak 375 mandátuma volt, s arra számított, hogy legrosszabb esetben háromszázra csökken többsége. A jelenlegi helyzet — péntek este — az, hogy 328 mandátum közül, amelynek sorsa eddig eldőlt, a Kongresszus 173-at szerzett meg. Számításba véve a hátralevő választókerületek összetételét, aligha számíthat többre 280 mandátumnál, ami az indiai viszonyok között csak feltételesen lehet elég ahhoz, hogy a Kongresszus egyedül alakítson kormányt. Az azonban semmiképpen nem kétséges, hogy a Kongresszus az ország legerősebb pártja marad. Csakhogy vesztésben levő párt. A két nagy jobboldali párt, a Jana Sangh és a Swatantra, már eddig sokkal több mandátumot szerzett, mint 1962-ben: akkor a JS-nek 14, az SW-nek 18 mandátuma volt, most az első már eddig huszonhármat, míg a második harmincötöt ért el, s így jelenleg az amerikai orientációjú, a nagytőke és a feudális erők támogatását élvező Swatantra India legerősebb ellenzéki pártja. A kommunisták és a két szocialista párt a legutóbbi választáson öszszesen 49 mandátumhoz jutottak. Jelenleg harminchétnél tartanak, s valószínű, hogy erejük körülbelül ugyanannyi marad, mint eddig volt. A tényleges veszteségnél, amelyet a Kongresszus Párt kétségtelenül elszenved, sokkal jelentősebb az a politikai válság, amelyet a Kongresszus vezetésében a választás kirobbantott. Indira Gandhi miniszterelnök, aki megszerzett mandátumával biztosította helyét az új parlamentben, ma délután az újságírók előtt igyekezett nyugalmat tanúsítani. Erre a nyugalomra a Kongresszus vezetőinek feltétlenül szükségük van, hiszen minisztereinek, országos vezető testületének s főminisztereinek olyan sora bukott meg, amilyen vereségre Indiában még nem volt példa. A csillaghullás nyilvánvaló oka az az elégedetlenség, amely a Kongresszus Párt vezetésével szemben, s különösen a rendkívül gyorsan emelkedő árak miatt megnyilvánul. Ennek az elégedetlenségnek nem szabad egyértelműen jobboldali vagy baloldali színezetet tulajdonítani. A választáson az indiaiak nagy tömegei a Nehru utáni idők ingadozó, bizonytalan politikája felett mondtak ítéletet. Annak, hogy ezt az elégedetlenséget mindenekelőtt a jobboldali pártok tudták megnyergelni, az az alapvető oka, hogy míg a jobboldal ezen a választáson első ízben lépett fel egységes erőként, összehangolt taktikával, a baloldal megosztott volt. Keralában, ahol a baloldali pártok egységfrontot alkottak, elsöprő többséget szereztek, míg Bengálban, ahol sok helyütt egymással szemben léptek fel a kommunisták, nem tudtak győzelmet aratni. Ebből a szempontból igen nagy horderejű az a hír, hogy Bengálban a két kommunista párt más haladó pártokkal közös nyilatkozatban foglalt állást amellett, hogy koalíciós kormányt alakítanak a Kongresszussal szemben. Kalczsár György Indonézia: Suhartót javasolják ügyvivő elnöknek A djakartai rádió jelentése szerint az indonéz képviselőház javaslatot tett arra, hogy Suharto tábornokot nevezzék ki ügyvivő elnökké. A javaslat szerint Suharto addig maradna hivatalban, amíg meg nem választják — az 1968. évi általános választásokon — az új elnököt. A javaslatról a március 7-én összeülő ideiglenes népi tanácskozó gyűlés (kongresszus) dönt. Az Antara indonéz hírügynökség — mint már jelentettük — előlegezte az ügyvivő elnöki címet Suhartónak és jelentéseiben mindig így emlékezik meg róla, noha az alkotmány szerint még mindig Sukaro az ország elnöke. A djakartai rádióban péntek este felolvasták Suharto tábornok nyilatkozatát, amelyet rajta kívül a három fegyvernem és a rendőrség főparancsnoka is aláírt. Az éles hangú nyilatkozat figyelmeztetett mindenkit, hogy határozottan fellépnek azok ellen, akik nem hajlandók tudomásul venni a hatalomátvételt. . A parlament elnöke — a djakartai rádió szerint — kijelentette: Suharto tábornok hatalomátvétele egyben annyit jelent, hogy „Sukarno elnöksége megszűnt”. Az Indonéz Nemzeti Párt pénteken nyilatkozatban hagyta jóvá, hogy Sukarno elnök átadta az elnöki végrehajtói hatalmat Suharto tábornoknak. A megfigyelők véleménye azonban az — mutat rá az AFP —, hogyez a bejelentés kétségtelenül nem egyéb Sukarno híveinek manőverezésénél. A manőver célja lehetővé tenni az elnöknek, hogy átvészelje a Sukarno-ellenes hullámot. A djakartai különleges katonai bíróságon péntek délelőtt Supardjo dandártábornok elismerte, hogy ő volt az egyik vezetője az úgynevezett Szeptember 30. mozgalomnak. Supardjo elmondta, hogy 1965. október 1-én a halimi támaszponton tájékoztatta az elnököt a hat jobboldali tábornok kivégzéséről, valamint arról is, hogy Nasution tábornoknak sikerült elmenekülnie. Az elnök akkor arra kérte, hogy „szüntesse be a hadműveleteket” és vessen véget a vérontásnak. Lupardjo hozzáfűzte: nem tudja, hogy az elnök helyeselte vagy helytelenítette a hat tábornok kivégzését. (MTI) Norodom Szihanuk egyetért a VDK álláspontjával Párizsi tudósítónk jelenti: A Párizsban tartózkodó Norodom Szihanuk kambodzsai államfő részt vett a diplomáciai sajtó által tiszteletére rendezett ebéden, ahol beszédet mondott. Beszédében, majd az újságírók kérdéseire adott válaszában rendkívül energikusan elítélte az amerikai agressziót és kijelentette, hogy Kambodzsa támogatja a Vietnami Demokratikus Köztársaság politikáját, és követelte Észak bombázásának megszüntetését. Kifejezte egyetértését a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának álláspontjával, amelyet lényeges engedménynek nevezett, s amely szerint a bombázások feltétel nélküli és végleges abbahagyása az előfeltétele minden tárgyalásnak. Kijelentette azt is, hogy a VDK- tól képtelenség azt követelni, hogy mondjon le déli testvérei támogatásáról. Ezután hangsúlyozta, hogy a béke helyreállításának és megszilárdításának elengedhetetlen feltétele Délkelet-Ázsiában az amerikai csapatok távozása. Hozzátette, hogy távozásuk az Egyesült Államok szempontjából is elengedhetetlenül fontos, ha nem akarja végleg elveszíteni e térség népeinek bizalmát. Ismeretes, hogy De Gaulle elnök kedden ebéden látta vendégül a kambodzsai államfőt és feleségét. A pohárköszöntők során mindkét államfő elítélte az amerikai intervenciót, amelyet a francia elnök „förtelmes konfliktusnak” nevezett. K. L Kambodzsa visszautasítja az NSZK beavatkozási kísérletét Vietnami tudósítónk, Fábián Ferenc jelenti: A hanoi lapok részletesen ismertetik a kambodzsai hivatalos szervek és a sajtó állásfoglalását Nyugat-Németország ama kísérlete ellen, hogy politikai nyomást gyakoroljon Kambodzsára. Kambodzsa és az NDK főkonzulátusi színvonalról kölcsönösen nagyköveti szintre emeli diplomáciai képviseletét, s Kambodzsa ezen túlmenően is fejleszteni kívánja mindkét irányú kapcsolatait az NDK-val. Bonn képviselője ennek kapcsán súlyos rosszallásának adott hangot, és Kambodzsa közeledését az NDK-hoz barátságtalan lépésnek minősítette az NSZK-val szemben. A Phnom Penhben megjelenő La Nouvelle Depeche című francia nyelvű napilap ezzel kapcsolatban ezt írja: „Nem ijedünk meg az NSZK fenyegetéseitől. Kambodzsa határozottan vissza fog utasítani minden olyan külföldi segítséget, amelyet feltételekhez kötnek. Országunk függetlensége és szuverenitása mindennél fontosabb számunkra.” Felháborodás Koreában a tokiói értekezlet miatt Kocsis Tamás, az MTI és a Népszabadság tudósítója jelenti Phenjanból. A koreai sajtó éles hangon bírálja az ENSZ úgynevezett Koreai Egyesítési Bizottságának (UNCAR) most folyó tokiói tanácskozását, amelynek napirendjén — általáíos kérdések mellett — szerepel az 56-os amerikai kísérőhajó-ügy is. Az amerikai hajót, mint ismeretes a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság véderői Észak-Korea partvizein elsüllyesztették, miközben az az ország keleti tengerpartját bombázta. A koreai központi távirati iroda kommentárja a tokiói értekezlettel kapcsolatban hangoztatja, hogy azon megkísérlik elrejteni a valóságos helyzetet a világ közvéleménye elől, felhasználva az incidenst egy új háború előkészítésére. Koreában közfelháborodást keltett a japán kormánynak egy, a koreai népet mélyen sértő és a humanizmus minimális normáival is szöges ellentétben álló intézkedés. Kim Dong Hi, a dél-koreai rezsim hadseregének egy katonája, amikor 1965 áprilisában Vietnamba kellett volna indulnia, egy hajón Japánba menekült, ahol politikai menedékjogot kért, majd kifejezte azt a kívánságát, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba kíván települni. A japán hatóságok ekkor azon a címen, hogy potyautasként utazott Koreából Japánba, egyéves börtönbüntetésre ítélték. Most pedig — börtönbüntetése letöltése után — erőszakkal az Omura nevű táborba hurcolták, és közölték, hogy a legrövidebb időn belül Dél-Koreába deportálják. Az üggyel kapcsolatban a KNDK külügyminisztériumának szóvivője Phenjanban nyilatkozatot tett, és a többi között leszögezte: a Koreai NDK kormánya és az egész koreai nép mély felháborodását fejezi ki a japán hatóságok e bűnös tette miatt, és azt követeli a japán hatóságoktól, hogy feltétel nélkül és azonnal engedjék szabadon Kim Dong Hit, s kívánságának megfelelően küldjék őt Korea északi felébe.