Népszabadság, 1967. március (25. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-07 / 56. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) közötti viszony javításával, az ál­talános európai együttműködés fejlesztésével garantálható. Ez a tendencia különösen nyilvánvaló Franciaország politikájában. Az európai enyhülést akadá­lyozó erők központja kétségtele­nül továbbra is a Német Szövet­ségi Köztársaság. Az NSZK állás­pontja az alapvető külpolitikai kérdésekben nem változott. Mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy megértsék: a második világháború következ­ményeit semmilyen körülmények között sem lehet revízió alá ven­ni. Senki sem változtathat azon a megmásíthatatlan tényen, hogy létezik a Német Demokratikus Köztársaság, a békepolitika ezen állandó tényezője. A nemzetközi feszültség enyhí­tésének útján a fő akadály to­vábbra is a vietnami háború. Koszigin az új tényezők között említette meg a VDK külügymi­niszterének azt a kijelentését, hogy ha az Egyesült Államok fel­tétel nélkül beszünteti a Viet­nami Demokratikus Köztársaság bombázását és az ellene irányuló egyéb agresszív cselekményeket, szó lehet tárgyalásokról a VDK és az Egyesült Államok között. Ez a rendkívül fontos békekezdemé­nyezés forró támogatásra talált világszerte és reményeket ébresz­tett az emberek millióiban. Az Egyesült Államok kormánya vi­szont most újra szétrombolta eze­ket a reményeket és világosan megmutatta, hogy tovább akar haladni a háború kiterjesztésének útján. Ilyen körülmények között mindazoknak, akik a vietnami nép igaz ügyét támogatják, le kell vonniuk a megfelelő követ-­­­keztetéseket. Az agressziót fokoz­­­zó új lépések az agresszió meg­fékezésére irányuló újabb erőfe­szítésekbe ütköznek. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy mielőbb véget vessen a tárgyalások kilátásai­nak, támogatásra talál Peking ré­széről. A kínai propaganda nagy kirohanásokat intézett a tárgya­lásoknak még a gondolata ellen is, figyelmen kívül hagyva ezzel a VDK külügyminisztere által ki­fejtett álláspontot. Ebben az eset­ben, csakúgy, mint a múltban is nemegyszer, a jelenlegi kínai ve­zetőség álláspontja lényegében egybevágott az Egyesült Államok imperialista köreinek álláspont­jával. Alekszej Koszigin az imperia­lizmusnak tett szolgálatnak ne­vezte a Kínában folyó példátlan szovjetellenes kampányt. Mao Ce-tung és csoportja lé­nyeges kárt okozhat a Kínában folyó szocialista építésnek és a nemzetközi kommunista moz­galomnak. Elégedetten állapíthat­juk meg, hogy Mao Ce-tungnak és csoportjának eljárását a kom­munisták erélyesen visszautasít­ják a harc valamennyi frontján, a nemzetközi kommunista moz­galomban éppen úgy, mint ma­gában Kínában. Meggyőződésünk, eljön az az idő, amikor Marx és Lenin esz­méi ismét diadalmaskodnak Kí­nában. Koszigin elvtárs végül arról szólt, hogy a szocialista országok politikája korunk forradalmi erői megszilárdításának fontos ténye­zője lett, s minden területen se­gíti a népek imperialistaellenes harcát. (MTI) Humphrey a „nyitottabb ajtóról", az amerikai szenátus albizottsága a NATO megerősítéséről A hidegháborúban fogant NA­TO fenntartása és a kelet-nyu­gati kapcsolat szükségessége az atomkorszakban, a NATO-n be­lüli amerikai hegemónia, az USA nyugat-európai katonai jelenléte és a nyugat-európai országok Amerikától való függetlenülési törekvései — ezeknek az egymás ellen ható tendenciáknak az ösz­­szeegyeztetése az amerikai straté­gák mind többet emlegetett di­lemmája. Ezért különösen érde­kes a két alábbi hír, amelyek jól jellemzik a washingtoni döntések felemásságát. Az amerikai szenátus nemzet­­biztonsági és nemzetközi kérdé­sekkel foglalkozó albizottsága va­sárnap közzétett jelentésében szükségesnek tartja nagyobb ütő­képes amerikai haderők állomá­­soztatását Nyugat-Európában. Az albizottság ily módon ellenzi a Mansfield szenátor és mások ál­tal is megpendített javaslatokat az amerikai haderőknek Nyugat- Európából való fokozatos kivoná­sára vagy legalábbis csökkenté­sére. A jelentés — éppen ellen­kezőleg — a NATO megerősíté­sét javallja, mondván, hogy az észak-atlanti szervezet „diplomá­ciai síkon” is erősíti az Egyesült Államok és szövetségesei helyze­tét — a szocialista országokkal szemben. Különösen feltűnő a je­lentés egy szókimondó megfo­galmazása, miszerint „a Nyugat­nak nem szabad nagy engedmé­nyeket tennie a Kelethez való közeledés végett”, mivel ez — úgymond — kiábrándítólag hat­na a nyugatnémet kormányra. Holott még emlékezetes, hogy 1966 október elején mondott egyik beszédében Johnson elnök elis­merte az adenaueri—dullesi for­mula kudarcát, amely a szocia­lista országok Bonn-nak nyújtan­dó engedményeit szabta bármi­nemű közeledés feltételéül. Magát e közeledés témáját fe­szegette Fultonban mondott be­szédében Humphrey amerikai al­­elnök. Ugyancsak sürgette a NA­TO tagállamainak nagyobb össze­tartását, majd azt hangoztatta, hogy Kelet-Európa irányában a „nyitottabb ajtó” politikáját kell követni. Amerika és Európa kap­csolatainak új korszakáról be­szélt, s nyilván Európa mindkét felére gondolt, hiszen a nyitott kapukat a Churchil által 21 éve éppen Fultonban kitalált „vasfüg­göny” lehetséges alternatívája­­k­ént emlegette. Humphrey sze­rint a „vasfüggöny” egyre in­kább eltűnőben van. Hangoztat­ta viszont, hogy még sok prob­léma megoldása van hátra. Majd — nyilvánvalóan az amerikai po­litika De Gaulle-hoz hasonló nyugat-európai bírálóihoz címez­ve szavait — azt emelte ki, hogy e problémákat nem kétoldalú szovjet—amerikai megállapodás­sal kell megoldani, hanem Euró­pa többi országának bevonásá­val. Ehhez azonban éppenséggel a NATO-n belüli szövetségi kap­csolatok szorosabbra fűzése szük­séges — fejezte ki a washingtoni kormányzat véleményét Humph­rey alelnök. NÉPSZABADSÁG 1987. március 7. kedd K­ÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Max Reimann, a Német Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára levelet inté­zett az NSZK kormányához, in­dítványozva, hogy folytassanak tárgyalásokat a NKP-t betiltó rendelkezés hatálytalanításáról. (TASZSZ) Meghalt Moszadik volt iráni miniszterelnök. (Reuter) Bukarestben befejeződtek a ro­mán és a görög kommunista párt képviselőinek tárgyalásai. A Gö­rög KP küldöttségét Kolijannisz, a központi bizottság első titkára, a Román KP delegációját Ceau­­sescu főtitkár vezette. (MTI) Hétfőn Belgrádban megkezdőd­tek Caglayangil török és Nike­­zics jugoszláv külügyminiszter megbeszélései. Bagdadban megnyílt a hatodik arab olaj­értekezlet. (AFP) Vasárnap Romániában megvá­lasztották 4259 falusi népi tanács új tagjait, összesített adatok sze­rint 8 499 236 szavazásra jogosul­tat tartottak nyilván. Az összes szavazók 99,98 százaléka szava­zott le, ebből 99,58 százaléka adta szavazatát a népi demokratikus front jelöltjeire. Ottó Winzer nyilatkozata Ottó Winzer, az NDK külügy­minisztere hétfőn nyilatkozatban ítélte el azt, hogy a Kiesinger­­kormány nyugatnémet miniszte­rek tanácskozásaira, sajtóértekez­leteire, revansista tüntetésekre és húsz bonni parlamenti bizottság ülésezéseire használja fel Nyugat- Berlint. A nyugatnémet kancellár hétfőn Nyugat-Berlinbe érkezett. (MTI) Megkezdődött a Csombe-per A kongói fővárosban a külön­leges katonai bíróság hétfőn meg­kezdte Csombe volt miniszterel­nök perét, akit távollétében haza­árulással vádolnak. A bíróság előtt áll azonban hat másik, ugyancsak hazaárulással vádolt személy, akik részt vettek az 1966 júliusában lezajlott kisangani (volt Stanleyville) lázadásban. A főügyész bejelentette, hogy bírósági vizsgálat indul Patrice Lumumba halálának kivizsgálá­sára. (Reuter) Johnson — Szent György szerepében A három évvel ezelőtt meg­hirdetett „szegénység elleni há­ború" után Johnson elnök most újfajta hadjáratot harangozott be: lándzsát emelt a pestis­ként burjánzó bűnözés ellen, amely a „félelem klímáját" ho­nosította meg az Egyesült Ál­lamokban. Valóban tiszteletre méltó a szándék, hiszen eléggé köz­tudott, hogy az amerikai nagy­városokban — minden fényes­ségük és fényűzésük ellenére — az emberek, különösen pedig a nők rettegnek, ha sötétedés után az utcán kell tartózkodniuk. A bűnözés országszerte jóval gyor­sabb ütemben növekszik, mint a lakosság száma. Egy nagy tekintélyű különbi­zottság másfél esztendeig tanul­mányozta a problémát. Fonto­sabb megállapításaihoz tartozik, hogy a meglevő bűnügyi sta­tisztika egyáltalán nem mérv­adó, hiszen a legtöbb bűntényt egyszerűen nem jelentik a rendőrségnek. Egy tízezer ház­tartásból álló keresztmetszet­vizsgálat alapján kiderült pél­dául, hogy háromszor annyi be­törés és három és félszer annyi megerőszakolás történik, mint amennyi a rendőrség tudomásá­ra jut. Teljességgel kiszámítha­tatlan, hogy a gengszterszindi­kátusoknak mennyi áldozata és kárvallottja hallgat némán, mert fél a megtorlástól. Jelen­leg a legmagasabb a letartóz­­tatási arány a 15—16 éves teenagerek között. Minden hat fiatalkorú fiú közül egy előbb vagy utóbb bíróság elé kerül, s a mai fiatalság 40 százaléka letartóztatásnak néz elébe. A bizottság ajánlásokat is tett, köztük az első helyen a „slumok"-ban, a nyomornegye­dekben uralkodó viszonyok megjavítása áll. Nem eredeti, nem is újkeletű javaslat. A „sze­génység elleni háborúnak" is ez volt fő célkitűzése. Csakhogy amióta évi 20 milliárd dollárt költenek a vietnami háborúra, erre a másikra egyre kevesebb pénz jut. Johnson elnök most mindenesetre „Biztonságos ut­cákért" című törvényjavaslatá­ban „hadat üzent” a bűnözés­nek, s a következő két évre a kongresszustól 350 millió dollár megszavazását kérte bűnüldözé­si célokra. Feltehetően nem is lesz akadálya a megajánlásnak, hiszen minden honatya — s ez alól a legfőbb sem kivétel — szí­vesen tetszeleg a bűnözés sár­kányát ölő Szent György szere­pében. Ha csak a jobb emlékezetűek nem tartanak attól, hogy ezt az újabb „háborút" is ugyanaz a sors éri majd, mint a másikat, a szegénység ellenit — a har­madik, a vietnami nép elleni háború kedvéért. B. A. Az amerikaiak beismerték Láng Vei falu bombázását Az Egyesült Államok légierejé­nek vadászbombázói szombaton, egy hónap óta a leghevesebb légi­támadást hajtották végre a Viet­nami Demokratikus Köztársaság légi terében. A Saigonban székelő amerikai katonai parancsnokság hétfőn hi­vatalosan elismerte, hogy március 2-án két F-4-es Phar­om típusú sugárhajtású repülőgép bombázta Láng Vei dél-vietnami falut. Az amerikaiak által „véletlennek” mondott bombatámadás következ­tében 105 ember meghalt, 175 megsebesült. Az amerikai hadve­zetőség napokig makacsul kitar­tott ama állítása mellett, hogy a támadó repülőgépek azonosságát nem tudták megállapítani. A hanoi Nhan Dan közli Ho Si Minh elnöknek Ha Thai tarto­mány pártmunkásai körében el­mondott beszédét. A VDK elnöke — a TASZSZ beszámolója sze­rint — hangoztatta: — Jelenleg egész pártunk és népünk első­rendű feladata a termelés ered­ményes fejlesztése. A másik fel­adat a légvédelem és a fegyve­res harc ésszerű megszervezése, hogy ily módon csökkenteni le­hessen a lakosság veszteségeit. Lehetséges, hogy az amerikai ag­­resszorok még vakmerőbb és esz­telenebb cselekedetekre ragadtat­ják magukat. Erre fel kell készül­ni. Mérhetetlenül nagy erőfeszí­téseket kell tennünk a termelés­ben és a harcban egyaránt — mondotta Ho Si Minh. (MTI) Ketten Láng Vei sebesültjei közül: anya a hordágyon, kisgyereke az apa karjában. A Thant újra a bombázások megszüntetésére szólítja fel az amerikai kormányt Washingtoni tudósítónk jelenti. Miközben az amerikai kormány változatlanul kitart háborús po­litikája mellett, s fokozott erővel folytatja a vietnami agressziót, egyre szaporodnak e politika bí­rálói. A Burmából New Yorkba visz­­szatért U Thant ENSZ-főtitkár nyilatkozatában elhúzódó, véres háborút helyezett kilátásba, ha az Egyesült Államok nem szünteti meg a VDK elleni bombázásokat. Ha ez megtörténne — jelentette ki —, a békés rendezésre vonat­kozó tárgyalások néhány héten belül létrejöhetnének. Vasárnap több amerikai szená­tor is foglalkozott televíziós nyi­latkozatában a békés rendezés problémáival. Mansfield, a szená­tus demokrata többségi csoport­jának vezetője üdvözölte Robert Kennedy New York-i szenátornak az előző héten elhangzott javas­latait a vietnami békés rendezés előmozdítására. Mansfield azon­ban hozzátette, hogy ő messzebb megy javaslatában, mint Kenne­dy, s szeretné, ha Johnson elnök tűzszünetre tenne felhívást. A szenátusi többségi csoport veze­tője utalt arra, hogy a szenátusi ülésteremben elhangzott beszé­deiben már többször fejtette ki álláspontját, de Johnson nem vá­laszolt ezekre a javaslatokra. Percy illinoisi republikánus sze­nátor, aki az úgynevezett kong­resszusi „galambokhoz” tartozik, szintén a VDK elleni bombatá­madások megszüntetését sürgette. Washingtoni vélemények sze­rint bár e szenátusi bírálatok okoznak bizonyos nehézségeket a kormánynak propaganda-hadjá­ratában, ahhoz erőtlenek, hogy kivívják a katonai megoldás mel­letti hivatalos álláspont megvál­tozását. Ezért az amerikai béke­harcosok, akik úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a háború újabb eszkalációjára készülő amerikai kormányzat akciói ellen minden eddiginél hatásosabb módon kell tiltakozni, nagy erővel készülnek az április 8 és 15 között megren­dezendő vietnami hétre. Árkus István Szalonképesebbé kívánják tenni a „kulturális forradalmat" Kínában Hírügynökségi jelentések sze­rint Peking utcáin a legújabb faliújságok hírül adják, hogy Mao Ce-tung „konkrétan meg­szabta a proletár kulturális for­radalom további útját”, amelyet az elnök szavai szerint az eddigi­nél civilizáltabban és politikailag magasabb szinten kell folytatni. Ugyanakkor az Új-Kína hír­­ügynökség ismerteti a Vörös Zászló cikkét, amely szerint a „kulturális forradalom” során egyesek azt hangoztatták, hogy nemcsak a vétkeseket, hanem „minden hatalmon levőt döntse­nek meg”. A Vörös Zászló cikke megállapítja, hogy ezek „aláak­názzák Kínában a proletárdikta­túrát és a kulturális forradalmat, s ezt az abszrud felfogást szigo­rúan vissza kell utasítani”. A cikk ezután ultimátumsze­rűen szólítja fel „azokat, a párt­ban hatalmon levőket, akik a ka­pitalista utat választották”, hogy­ legyenek „szófogadók, ne ma­­kacskodjanak, sem szavakban, sem tettekben”. Ha ellentámadás­ra merészkednének, azonnal megtorlásokkal sújtják őket. A Kyodo japán hírügynökség jelentése szerint egy pekingi ren­delet értelmében szabadon kell bocsátani mindazokat a funkcio­náriusokat, akiket a „kulturális forradalom” kezdetén törvényel­lenesen letartóztattak. A BT­A jelenti: A „kulturális forradalom” nagy nehézségeket okozott a kínai mezőgazdaságnak, sok helyen dezorganizálódott a munka. Sajtóközlemények szerint több tartományban elrabolták a kommunák közös vagyonát és a parasztok csoportosan vonulnak a városokba „forradalmi tapaszta­latcserére”. A KKP Központi Bi­zottságának katonai bizottsága a nehézségek leküzdése céljából pa­rancsot adott ki, hogy a hadsereg mindenütt kapcsolódjék be a ta­vaszi mezőgazdasági munkákba. Mint a TASZSZ jelenti, a had­sereget egyre inkább felhasznál­ják a jelenlegi rezsimmel szem­ben álló erők elnyomására. A hadsereg és a biztonsági szervek — a Csinghaj Ribao című lap szerint — büntető expedíciót hajtottak végre a „vörös védelmi harci osztag” elnevezésű szerve­zet ellen, amely fellépett Mao Ce­­tung és az általa folytatott politika ellen. (MTI)

Next