Népszabadság, 1968. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-23 / 197. szám
1968. augusztus 23. péntek NÉPSZABADSÁG Ásatások az esztergomi várban Az idén befejeződik az öt éve folyó ásatás az esztergomi várban. A feltárások folyamán kiderült, hogy ez a terület már az őskorban is lakott volt. Feltárták a várhegyen levő első királyi palotát is. Előkerült a többi között sok értékes cserépedény ezernyi darabja és egy XII. századbeli arany fülbevaló, amelyet a Nemzeti Múzeumba szállítottak. Az esztergomi várat a helyreállítások után múzeumnak rendezik be. (Bajkor József felvétele — MTI /6-"' A HÉT FILMJEI EGY NEHÉZ NAP ÉJSZAKÁJA Angol film Elragadóan kedves film a Beatles-együttesről. Tekinthetnénk nyugodtan dokumentumfilmnek a népszerűségtől űzött zenészcsillagok egy napjáról, de ezt csak akkor tehetnénk jó szívvel, ha Richard Lester többi filmjét , a Csábítás trükkjét, a Segítséget és a Fórumra menet történtet — nem ismernénk. Lesternek ez volt első játékfilmmunkája és már itt próbára tette eszközeit, amelyek nagy része az amerikai típusú reklámfilm rövid snittjeiből, távoli képzettársításokat összekapcsoló, igen attraktív stílusából származik, másrészt René Clair hatását mutatja. Clairt nem nehéz felismerni a nagyképű hivatásos művészek dagályosságának kicsúfolásában, abban a képsorban például, ahol a faarcú ír nagypapa egy süllyesztőből merül fel egy Strauss-finálé telitorkú bömbölése közepén. Clair tiszteletlensége, kamaszos szamárfül-mutogatása szellemében szövi át a filmet. Lester valamennyi későbbi motívumát felvonultatja Itt, ha nem is érett formájában, de bájjal és szórakoztatóan. Clair és Táti óta nemigen akadt rendező, aki filmről filmre ilyen következetességgel fejtse ki a világról vallott nézeteit vígjátéki formában. Akadtak vígjátékok, nem egy közülük jó volt, sőt remek, de a világszemléletet következetes komikai látomásba sűríteni és ezt a látomást keserű és bölcs tartalommal megteténi: szinte alig voltak képesek a rendezők. Lester munkái modernek, méghozzá úgy, hogy visszaadják a korszerűségbe vetett hitünket, mert nála a modernség nem ködös és irracionális, hanem mindenki számára érthető és nagyon is plebejus. Lester vadul száguldó ritmust ad képeinek és a dzsesszrögtönzések frisseségének örömével látja el filmjét. A négy lord — akik a film elkészítésének idején még csak egyszerű liverpooli muzsikusok voltak: — Paul McCartney, Ringó Star, George Clarrison és John Lennon rendkívül kedvesek és természetesek mint színészek, különösen Ringó Star komikusi képességei feltűnőek. Kamaszosak, jókedvűek, egészségesek és Lesterrel együtt undorodnak minden nagyképűségtől és öntetszelgéstől. Hangsúlyozzák is egyszerűségüket, liverpooliságukat, a Lesterrel együtt számítanak a polgári közönség megbotránkozására. „Régi villanyszerelő-családból származom” — mondja a film egyik szereplője és ennek a mondatnak Angliában — gondolom — meglehetett a maga sikere nevetés és felháborodás formájában egyaránt L. R. Évadnyitó társulati ülés az egyesített miskolci—egri színházban A műköréi Nemzeti Színház társalgójában csütörtökön tartották évadnyitó társulati ülésüket az egyesített miskolci—egri színház művészei és dolgozói. Sallós Gábor, a színház új igazgatója beszédében elmondotta: az új évadban krét prózai és öt zenés mű bemutatására kerül sor. A többi között előadják Illyés Gyula Fáklyaláng című drámáját, amelyben Kossuth Lajos szerepét Bessenyei Ferenc, a budapesti Nemzeti Színház művésze alakítja. Előadják továbbá García Lorca Bernarda háza, Jókai Mór A lőcsei fehér asszony, Arthur Miller Az ügynök halála című művét, ezenkívül bemutatóként Méhes György romániai magyar író 33 névtelen levél című vígjátékát, Darvas Józsefnek a miskolci Nemzeti Színház számára írt új drámáját és Bondy Endre—Tamássy Zdenko Életre halálra című zenés balladáját. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére irodalmi műsort adnak Miskolcon, Egerben és Tiszaszederskényben. (MTI) Tanácskozás az oktatási reformról Csütörtökön a Gorkij fasori ÉDOSZ-székházban megkezdődött a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságai tisztségviselőinek kétnapos értekezlete. A tanácskozást Péter Ernő, a szakszervezet főtitkára nyitotta meg, majd dr. Kurucz Imre, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője tájékoztatta a részvevőket közoktatás-politikánk időszerű kérdéseiről. A tanácskozást ma folytatják. Szombaton nyílik meg a velencei festészet kiállítása Sajtóbemutató a Szépművészeti Múzeumban Csütörtökön a Szépművészeti Múzeumban sajtótájékoztatón mutatták be a velencei festészet szombaton megnyíló kiállításét. Garas Klárának, a múzeum főigazgatójának bevezető szavai után a kiállítás rendezője, Katonáné Czobor Ágnes, a múzeum régi képtárának helyettes vezetője tájékoztatta az újságírókat a múzeum legjelentősebb idei kiállításáról. Varsó, Drezda és Prága után most Budapesten jelenik meg a négy ország legjelentősebb gyűjteményeiből összeválogatott kiállítás, amelynek anyaga az eddigieknél is gazdagabb lesz, mivel a Szépművészeti Múzeum több olyan féltve őrzött kincsét is bemutatják, amelyeket a korábbi kiállításokon nem akartak kitenni a szállítás közben bekövetkezhető rongálódásnak. A kiállítás a trecento végétől a XVIII. század végéig terjedő korszakot öleli fel, s 116 képet mutat be. A kiállítást szombat délben dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyitja meg. i MINWSZEMLE. A társadalomtudományok egyes ágazataiban ma is kísért az a nézet, hogy a modern művészet és irodalom történetének kutatása csak amolyan népszerűsítő publicisztikai tevékenység, nem igazi tudományos munka. Ezzel a felfogással nem érdemes prédikátori hangon vitázni, annál inkább van szükség olyan művekre, amelyek alapos elemzés és az ízlésformálás egységében fogannak. A szemléleti és tematikai felfrissülés eredményeit köszöntjük a Művészet Kiskönyvtára új kötetei kapcsán. Századunk három klasszikusának munkásságáról kapunk világos áttekintést, s a biográfiai összefoglalást majd mindig következetesen kapcsolják össze a szerzők a szakágazati és általános esztétika izgatóan fontos és forrongó kérdéseinek — különösen a figuratív és nonfiguratív képzőművészet viszonyításának — bogozásával. Épp ennek a törekvésnek gondos érvényesítése emeli a könyvecskék egyébként is színvonalas átlaga fölé Perneczky Géza tanulmányát, amely a svájci Klee hatalmas kisugárzású festészetét elemzi. Bátor részletkutatásokat summáz érdekes, bár hellyel-közzel elnehezülő értekezése végén, rámutatva, hogy Klee „az új szintézis kapujában még mindig mintakép, a legkimagaslóbb figura”. Azon persze még sokat fogunk vitázni, hogy mit is értsünk az ,,új szintézis” elvi lényegén, hiszen az ekletikus egyeztetgertés is, az egyik vagy másik módszert véglegesítő-szentesítő felfogás is zsákutcával fenyeget. De éppen a szakágazati esztétika fejlesztése és az elemzések konkrétsága segíti elő a látás és tájékoztatás finomodását — nem mellékesen az a két kötet, amely (Binder-Todorov Ilona, illetőleg Dávid Katalin tanulmányával) századunk két zseniális szobrászának, a jugoszláv Mestrovicnak és az angol Henry Moore-nak életművét ismerteti. Ezekben az összefoglalás igénye és sikere tetszik igazán fontosnak óvatosabb tárgyalási módjuk és hűvös-iskolás stílusuk ellenére is. MESTROVIC■ • 1. Bőségesen van rá okunk, hogy — mint mindenben — az irodalombírálatban is óvakodjunk a nagy szavak koptatásától, hiszen a felsőfokú jelzők halmozása óhatatlanul elmossa a minősítési, de akár megkülönböztetési lehetőségeket is. Csak a kénytelen szűkszavúsággal mentegethetem a „megrázó” jelző alkalmazását is a külföldi széppróza két újdonságával kapcsolatban: más-más világ és látásmód jellemzi természetesen a szovjet Bulgakov regényeit, s az amerikai O’Connor novelláit, de a művészi vajúdás és görcsös teremteni akarás átélése egyképpen különleges élményül szolgál. Mihail Bulgakov még 1940- ben halt meg, fizikai értelemben bántatlanul, de gyanús és a művészet perifériájára dobott íróként. Hagyatékának reneszánsza — a mai szovjet művelődéspolitika és könyvkiadás fontos jellemzői közé sorolható. A fehér gárda és a Színházi regény, melyet egy kötetben kapunk kézhez, Bulgakov hagyományos -realista eszközű, robbanásos őszinteségül vallomástételének, illetőleg groteszk ábrázolási és fanyar honkeresésének legértékesebb dokumentuma. Az első regényben, amelyből sikeres, de botrányokkal kísért és végül hivatalosan megvetett drámát is írt, még Alekszej Tolsztoj előtt — egyes vonatkozásokban mélyebben is — ábrázolta az orosz polgári értelmiség vívódásait s szenvedéseit az októberi forradalom másnapján. ,,Roppant év, rettentő év volt 1918”: ezekkel a szavakkal kezdődik a regény, igen jellegzetesen. A megroppanás és megrettenés szemlélete csak keserves kínok nyomán oldódik reménnyé, hogy az új viszonyok között is meg lehet óvni a hagyományos kultúra értékeit. Feltétlen azonosulássá — okkal, oktalanul — sohasem érlelődött e tanulság sem a hősök, sem az író lelkében. Sőt az értetlenség és bizalmatlanság mindjobban elkeserítette, második regényének gogoli típusú szatíráját táplálva. Flannery O’Connor, az alkotóereje teljében elhunyt, győzelmesen sokat szenvedett írónő, az „amerikai Dél” ábrázolásának faulkneri hagyományait fejleszti tovább. Ami nagy elődje munkásságában még a vágyak és ösztönök monumentális tömbjének tűnt, az ő novelláiban rémes és tragikomikus kisszerűséggé torzul: ostoba helyzetekben vergődő és gyilkosan acsarkodó emberek galériáját festi meg. Szánandó, s mégis korcs teremtmények, akiket a buta, primitív mohóság hajszol egymás ellen és a megsemmisülésbe. A szituációk megteremtéséhez alig néhány mondatra van szüksége, hogy azután a képtelenséggel is játszszék a cselekménybeli és jellemfordulatok sivár pergetése közben. (Európa.) Bulgakov hőseinek pokoljárására emlékeztet és — más sorsokkal, művekkel egybevetve — indulás és érkezés sokféle lehetőségére döbbent rá Mensáros Zoltán első regénye, a Böjti szél. Az 1014-ben zajló történet tengelyében az úri hadsereg jól megformált tisztjei állnak, akiket múltjuk, de legfőképpen becsületük vagy becstelenségük sodor egyik vagy másik oldalra. Igazán fontosnak és újnak nem az ábrázolás technikáját tartjuk — a filmszerű betétezés és „vágás” ma már nem lep meg senkit —, hanem a tárgyi részletek és jellemek hitelét. Belülről és őszintén tárja fel meg-megrendülő, de valami emberibbre éhes hősének választását, amíg az úri allűröktől és besulykolt illúzióktól eljut a végső kiábrándulásig — addig, hogy már tenni is merjen, még ha ezt a mérést személyes tragédiája árnyalja is be. Gereblyés László egészen máshonnan indult, költészetébe sohasem nyomult efféle vívódás. Számára természetes, kiérlelt, jóleső közeg az új világ, a szocializmus. Láncolat című új kötetének versei a csöndes szemlélődés jegyében születtek. Leíró és meditációs lírája hasonlóan csöndes helyeslést vált ki. Akkor pezsdíti meg érzéseinket, ha barátaira emlékezve, vagy a jelen rejtett gondjaival farkasszemet nézve, elveti a szomorkás-nyugalmas egyszerűséget: az író is, verse is valósággal megifjedik, ha őszintén mély az élmény — például Válasz, A gyilkos, A dallamok, Tavaszi szonáta című költeményeiben vagy a három szép Chanson strófáiban. (Szépirodalmi.) F. R. I .... v...... Mihail Bulgakov A fehér gárda Színházi regény CFREBlyf 5 LÁSZLÓ LÁNCOLAT