Népszabadság, 1968. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

1968. november 1. péntek NÉPSZABADSÁG Ünnepségen fogadták néphadseregünk Csehszlovákiából hazatért egységeit Zalaegerszegen (Folytatás az 1. oldalról.) te a hazatért katonákat. A többi között hangsúlyozta: — Önök esküjük szellemében nyújtottak segítséget csehszlovák osztálytestvéreinknek a szocialis­ta vívmányok megvédésében. Az öt szocialista ország együttes ka­tonai segítségnyújtása az adott helyzetben és körülmények kö­zött szükséges volt, még akkor is, ha e lépésünket az első napok­ban sokan nem értették meg. A hazaiak üdvözletére Lakatos­­ Béla vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka válaszolt, ez­után Csémi Károly, a honvédel­mi miniszter első helyettese, a néphadsereg vezérkari főnöke lé­pett a mikrofonhoz. — Hazatérésük alkalmából kö­szöntöm önöket a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a forradalmi munkás­paraszt kormányzás a honvédel­mi miniszter elvtárs nevében — mondotta. — Forró elvtársi kéz­szorítással üdvözlöm mindazokat, akik internacionalista küldetésük sikeres teljesítése után visszatér­tek szeretett hazánk földjére, helyőrségeikbe, családjaik, elvtár­saik és barátaik körébe.­­ A to­vábbiakban elmondta, hogy ezek-­­­ben a napokban a különböző helyőrségekben hasonló bensősé­ges ünnepségeken köszönti a la­kosság hazatérő katonafiainkat. Elemezte az augusztus 21 előtti, csehszlovákiai helyzetet, azokat a körülményeket, amelyek szüksé­gessé tették, hogy a szocialista országok a csehszlovák nép se­gítségére siessenek, ezután így folytatta: — Mi Csehszlovákia földjére tiszta szándékkal, igazságos ügy védelmében, a csehszlovák dol­gozók osztálytestvéreiként, ba­rátaiként léptünk. Küldetésünk eredményes volt, mert szövetsé­geseinkkel együtt hozzájárultunk ahhoz, hogy Csehszlovákiában háttérbe szorultak a szocialista­­ellenes erők, s megindult a poli­tikai konszolidáció. Keresztül­húztuk az imperialisták, a nyu­gatnémet militaristák elképzelé­seit, hogy kiszakítsanak egy or­szágot a szocialista közösségből. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a csehszlovákiai helyzet kedvező alakulása lehetővé tette a baráti szocialista hadseregek, köztük a magyar néphadsereg csapatainak hazatérését, öröm­mel kijelenthetem, hogy pár­tunk és kormányunk vezetői, dol­gozó népünk elismeréssel tekint katonáinkra, mindazokra, akik feladataikat példásan, kiválóan teljesítették. Külön ki kell emelni, hogy ka­tonáink egy szocialista hadsereg tagjaihoz méltó szilárd politikai állásfoglalásról, politikai egység­ről tettek tanúbizonyságot, a szo­cializmus ügyének agitátorai és propagandistái voltak, bátoritot­­ták a szocializmushoz hű forra­­­­dalmi erőket. Megmutatkozott, hogy a marxizmus—leninizmus eszméihez való hűség, pártunk politikájának ismerete és meg­­győződéses vállalása hatalmas, nélkülözhetetlen fegyver szá­munkra. A honvédelmi miniszter első helyettesének beszéde után a ze­nekar eljátszotta az Internacioná­­lét, majd az ünnepség a gépesí­tett egységek és harckocsizok díszszemléjével ért véget. A h­onv­éd­el­mi miniszter napiparancsa Elvtársak! Honvédek, tisztesek, tiszthe­lyettesek, tisztek, tábornok­ok! A magyar néphadsereg kijelölt alakulatai a legfelsőbb politikai és állami vezetés döntése alapján internacionalista küldetést teljesí­tettek. A testvéri szocialista orszá­gok szövetséges katonai erőivel együtt részt vettek a csehszlovák nép szocialista vívmányait fenye­gető nyílt, ellenforradalmi fordu­lat veszélyének elhárításában. A kapott feladat végrehajtásában részt vett alakulatok példamuta­tóan teljesítették kötelezettségei­ket, magas fokú fegyelmezettség­ről, politikai és erkölcsi szilárd­ságról tettek bizonyságot. Ezután a napiparancs értékeli a tisztek, a törzsek, a technikai és anyagi ellátó szervek, a sor­katonák és a tartalékosok maga­tartását, majd így folytatódik: Elvtársak! Bízunk abban, hogy a csehszlovák nép, a szocializmus csehszlovákiai erői további sike­reket érnek el a jobboldali erők teljes visszaszorításában, a múlt hibáinak következetes kijavításá­ban, a szocialista rend megszi­lárdításában.­­* A Magyar Népköztársaság po­litikai és állami vezetése a mi­előbbi és teljes konszolidáció elő­segítése érdekében arra törek­szik hogy helyreálljon a kölcsö­nös bizalom, a baráti kapcsolat, és kibontakozzon az eredményes szocialista építőmunkát elősegí­tő politikai és gazdasági együtt­működés országaink, népeink kö­zött. Azt akarjuk, hogy erősöd­jék, fejlődjék fegyverbarátságunk a csehszlovák néphadsereggel a Varsói Szerződés keretein belül. Népünk érdekeit szem előtt tartva, változatlanul és követke­zetesen azt az elvet valljuk, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennáll­nak, nekünk is minden erőnkkel munkálkodni kell a Varsói Szer­ződés erősítésein, fejlesztésén. Néphadseregünkre az a feladat hárul, hogy legyen mindig kész a szovjet és a Varsói Szerződés­ben tömörült többi testvéri had­sereggel szoros szövetségben — hazánk biztonságának és a szo­cializmus nemzetközi pozícióinak védelmére. A leszerelő tartalékos honvéd, tiszthelyettes és tiszt elvtársak­nak kívánom, hogy visszatérve otthonukba, munkahelyükre, eredményesen vegyék ki részü­ket a szocialista építőmunkából, s legyenek szüntelenül készen szocialista vívmányaink védelmé­re. Szocialista hazánk fegyveres védelmét és építését szolgáló te­vékenységükben, magánéletükben kívánok mindannyiuknak további sikereket, erőt és egészséget. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter A bolgár alakulatok hazaérkeztek Csehszlovákiából A bolgár nemzetvédelmi mi­nisztérium közölte, hogy a szov­jet csapatok csehszlovákiai állo­másozásának feltételeit rögzítő szovjet—csehszlovák szerződés ér­telmében hazaérkeztek azok a bolgár csapatok, amelyek a szov­jet hadsereggel és más szövetsé­ges szocialista államok hadsere­geivel együtt segítséget nyújtottak a csehszlovák népnek a szocialis­ta vívmányok megvédésében. A hazaérkezett csapatokat szer­dán Dobri Dzsurov hadseregtá­bornok, nemzetvédelmi minisz­ter napiparancsban üdvözölte. Feloszlattak egy fasiszta francia ifjúsági szervezetet A francia minisztertanács csü­törtökön határozatot hozott az Occident nevű fasiszta ifjúsági szervezet feloszlatásáról a „köz­rend megbontása” miatt. Az Occi­dent az utóbbi napokban plasztik­­bombá­s merényletek egész sorát követte el Párizsban. Ez a jobboldali szervezet a má­jusi diákmozgalom során a már azóta betiltott 11 szélsőbaloldali szervezettel együtt megbontotta a diákok reformkövetelési mozgal­mát, és azóta is szélsőséges tevé­kenységet folytatott. K. L Még mindig a háború Legutóbb egyszerre három gyer­mek halt meg. Haláluk oka egy viszonylag apró szerkezet, kisebb, mint a kézigránát. Katonai szak­nyelven puskagránátnak nevezik, a karabély csövére erősítették, s az elsütő billentyű elhúzásával, egyetlen ujjmozdulattal száz mé­ternél távolabbi élő célt is meg tudtak semmisíteni. Ezzel szem­ben az volt a hátránya, hogy a centrifugálbiztosító gyakran nem működött, így sok puskagránát „befulladt”. De nem véglegesen Huszonhárom év után például az egyiket megtalálta három maglódi kisdiák, és satuba fogta azzal a szándékkal, hogy szétszedi az is­meretlen, rozsdás holmit. Mind­hárman meghaltak. Tavasszal ugyancsak három gyermek vesz­tette életét, két aknavető gránátot ütögettek össze. Minden halál tragikus, a gyer­mekhalál többszörösen az. A fele­lősséget illetően az eredendő bű­nös a háború. Hazánk területén súlyos harcok folytak s ennek egyik következménye a rengeteg vissza­maradt robbanóanyag. Az 1945 végén készített különleges térké­pen pontokkal tüntették fel az el­aknásított, robbanótestekkel tele­szórt területeket. Az ország, a Du­­na—Tisza közének egy részét ki­véve, csupa „himlőhely” volt. A szovjet hadsereg 1946-ig összesen 510 ezer különböző robbanótes­tet kutatott fel és semmisített meg. Azóta a­ magyar tűzszerészek további 500 ezer harckocsiaknát, 300 ezer gyalogsági aknát és 2,5 millió tüzérségi lövedéket tettek ártalmatlanná. Eközben 250 tűz­szerész vesztette életét, a polgári lakosságból pedig nyolcezer utóla­gos áldozatot szedett a háború, na­gyobbrészt gyermekeket. Két év óta az országban nincs összefüggő aknásított, lőszeres te­rület.­­Mégis: évente 10—15 gyer­mek életét oltják ki talált ké­zigránátok, lőszerek. A tűzszeré­szekhez az idén eddig 4067 beje­lentés érkezett visszamaradt rob­banóanyagokról. A vonatkozó ren­deletben előírt határidőn belül, sőt többnyire ennél is gyorsabban elszállították vagy megsemmisí­tették a bejelentett lőszereket. Mint mondották: ennél többet nem tehetnek, képtelenség csak feltételezni is, hogy az ország te­rületének minden négyzetcentimé­terét 2—3 méteres mélységben felássák. Viszont minden nagyobb építkezésnél tűzszerészjárőr tart ügyeletet, s ezeken a helyeken nem is történik szerencsétlenség. Mit lehetne tenni a további gyermektragédiák megelőzésére? Több mindent. A rendelet ponto­san meghatározza a helyi hatósá­gok feladatát: ha körzetükben robbanóanyagot fedeznek fel, azt kötelesek bejelenteni és addig őriztetni vagy körülkeríttetni, amíg a tűzszerészek megérkeznek. Ennek az ésszerű előírásnak nem mindenütt vagy nem elég körülte­kintően tesznek eleget. Másrészt ebben a tekintetben is sokat te­hetnek az iskolák, a pedagógusok, szülők. A talált robbanóanyagok olyan veszélyt jelentenek a gye­rekekre, amire nem elég egyszer­­kétszer figyelmeztetni őket, s nem lehet azzal megnyugtatni a lelki­ismeretünket, hogy már elmondtuk, minek ismételni. Igenis, ismételni kell, elrettentő és szemléletes pél­dákkal, amelyekben sajnos nincs hiány, egészen addig, amíg min­den gyerek megérti, hogy életével játszik, ha számára ismeretlen ta­lált szerkezeteket piszkálgat. Az idén hat gyermek halálát okozta a huszonhárom éve véget ért háború. Mindent el kell követ­nünk, hogy a további szerencsét­lenségeket megakadályozzuk. Árkus József A torzsalkodás­ára új főagronómus került 1965 ta­vaszán a homokterenyei tsz-be. Szokás szerint eleinte ismerkedett az új körülményekkel, az embe­rekkel és a határrészekkel. Ké­sőbb egyre hatékonyabb lett a munkája, és ebben az évben már fokozott eredménnyel tudta volna hasznosítani szerzett tapasztala­tait. A közte és a tsz egyes veze­tői között kitört torzsalkodás azonban lehetetlenné tette továb­bi munkáját; a főagronómus nem­rég elment a tsz-ből. Eddig a történet és hány ha­sonlót lehetne említeni. Érdemes lenne már végre tanulni belőlük. Fájdalmas látni, hogy jó szán­dékú és jobb sorsra érdemes szö­vetkezeti vezetők mennyire nem képesek megfelelő viszonyt kiala­kítani munkatársaikkal. A békétlenségnek sok oka le­het: sértett hiúság, rokoni elköte­lezettség, hatalomféltés, kivétele­zés és így tovább. A következ­mény viszont mindenütt ugyanaz. A szövetkezet érdeke háttérbe szorul és a marakodó vezetők fő célja már csak az lesz, hogy egyik a másikat lehetőleg minél több ember előtt lejárassa. Ilyenkor a súlyos válság már nehezen kerülhető el. Hiszen az egymás ellen hadakozó emberek mindenáron támaszt igyekeznek keresni a vezetők körében és a tagok között. A népszerűségre tö­rekvés szüli azután az elvtelensé­­get, a kivételezést, az ígérgetése­ket. Csoportok, klikkek alakul­nak, nemritkán ivócimborák, ro­konok lépnek a porondra, felje­lentést feljelentés követ. Szerencsére sok szövetkezetben az elnök és a párttitkár felül tud emelkedni az ilyen személyeske­désen, és megfelelő, tapintatos közbelépéssel elejét veszi egy-egy vita, nézeteltérés elfajulásának. A baj ak­kor válik igazán veszé­lyessé, ha az ilyen intrikákba az elnök vagy a párttitkár is bele­keveredik, esetleg épp ketten áll­nak egyik-másik klikk élén. Azt szoktuk mondani, hogy a vezetőknek példát kell mutatniuk a munkában és az emberi maga­tartásban. Ez igaz, de ők is hibáz­hatnak, tévedhetnek. Ilyenkor a tsz vezetősége, pártszervezete és ha szükséges, tagsága, a közgyűlés kell hogy megértesse a civakodó vezetőkkel: vagy abbahagyják a torzsalkodást, vagy méltatlanok­ká válnak tisztségükre. Van-e orvosság a belviszályok ellen? A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb megelőzni őket. A nyílt, őszinte szó sok bajnak ele­jét veheti. Az idejében tett békí­tési kísérlet, a szemtől szembeni beszélgetés, egy-egy bántó eset nyílt tisztázása, a félreértések mielőbbi eloszlatása — ez mind sokat segíthet. Nem szabad hagy­ni, hogy a tsz gazdálkodásával, belső életével magától értetődően együtt járó viták elvtelen szemé­lyeskedéssé fajuljanak. Később ugyanis már nehéz visszatérni a rendes kapcsolatok útjára. Az erősebb helyzetben levő vezető rendszerint így teszi fel a kérdést:­­ vagy ő, vagy én.­­És ha értékes emberről van szó, bárki megy el, kár érte. Kár­­ ez neki is, a szövetkezetnek is.­­ Hiszen többnyire akkor követke­­­­zik be az elvárás, amikor az illet­­­­ő már hatékonyan tudna dolgozni.­­ Nincs előírás az ilyen szemé­­­­lyeskedések megoldásának mód­­j­­ára; nem is könnyű ezekbe sike­resen beavatkozni. Helyzetüknél fogva a járási pártbizottságok te­hetnek a legtöbbet azért, hogy­­ elejét vegyék az elmérgesedő sze­­■ mélyi vitáknak, ők közel vannak a tsz-ekhez, apró jelekből is ész­lelhetik, ha két tsz-vezető között valami nincs rendben, őszinte, emberséges megbeszéléssel rend­­r­­e tehetik azt, ami később súlyos bajokat okozhat az egyéneknek és a közösségnek.­ ­ Tóth Benedek 3 Morál az utakon A rendőrség időközönként szon­dát használ, hogy meggyőződjék: fogyasztott-e alkoholt az autós és a motoros? Más esetekben a ra­dart hívják segítségül a sebesség méréséhez. De olyan készülék még nincs, amely kimutatná, hogy milyen más okok játszanak közre az országúti szabálysértésekben, a baleseti statisztika számoszlo­painak növekedésében. Érthető te­hát, hogy a Technika Házában rendezett kétnapos tanácskozáson — amelyen 11 országból mintegy 40 külföldi és 300 hazai szakem­ber a közlekedés biztonságának időszerű kérdéseit boncolgatta — nagy figyelmet keltett a magyar kutatók egy csoportjának nemrég befejezett vizsgálata. A kutatók 1200 balesetet okozó személyen végeztek vizsgálatot. A megvizs­gált személyes mél 10,6 százalék­ban csökkent szociális alkalmaz­kodást, 8,7 százalékban úgyneve­zett agressziós tendenciát, 7,5 százalkban neurotikus állapotot és 4,7 százalékban csökkent ítélő­képességet észleltek. Egyúttal azt is kir­utatta a vizsgálat, hogy akiknél a jelzett tünetek tapasz­talhatók, azok szinte kivétel nél­kül az áthaladási elsőbbség sza­bályának megszegésével, gyakran gyorshajtással okoztak kisebb-na­­gyobb balesetet. Eddig is tudtuk, hogy az ország­utakon erőszakos, önfejű, gátlásta­lan emberek is közlekednek. Is­meretes a statisztika: szeptember végéig csupán a fővárosban mint­egy 14 500 baleset történt. Ez 19 százalékkal több a múlt év azo­nos időszakához képest. Aggasztó a helyzet. De a legaggasztó­bb az a kép, amelyben a kutatók felvil­lantották a szabálysértők jellemét. Rideg önző emberekről van szó, akik nem törődnek sem a saját kötelességeikkel, sem mások jo­gaival. Ők gázolnak el idős embe­reket a kijelölt gyalogos-átkelő­kön, közülük kerülnek ki az éj­szakai országutak rémei, a vakí­tó reflektorozók, ők nem tűrik, ha másvalaki előzni akar. A közlekedési szakemberek ta­nácskozásán szóba került: ez év őszén Bécsben összeül a­ világkon­ferencia, hogy a mainál korsze­rűbb szabályokat léptessen életbe a közutakon. Magyar szakembe­rek is részt vesznek az előkészítő munkában, nálunk is várható a KRESZ módosítása. De változat­lanok maradnak a jogi normák, amelyek a közlekedő emberek közti viszonyt szabályozzák. Írott szabály volt és marad, hogy a közutakon mindenki köte­les előzékeny és türelmes maga­tartást tanúsítani." A tapasztalat szerint szerencsére azok vannak többségben, akik helyesen közle­kednek, ismerik a­ szabályokat, kötelességeiket, mások jogait, tü­relmesek, előzékenyek. Ezek az emberek könyv nélkül megtanul­ták, természetesnek tartjak­, hogy kulturált közlekedés csak így va­lósítható meg. Sajnos azonban — mint a ku­tatók idézett vizsgálata is bizo­nyítja — ma még szép számmal akadnak olyan emberek is, a­ki­k a megértés, az előzékenység, az önuralom helyett egészen más normát akarnak meghonosítani a közutakon. Elsősorban róluk szólt a tanácskozás záróbeszédében a belügyminiszter, amikor hangsú­lyozta, hogy a rendőrség nem hí­ve a megtorló intézkedéseknek, de a jövőben fokozottabb szigort al­kalmaz a fegyelem, a szabályok megsértőivel szemben. Ezt kíván­ja a közmorál, ez szolgálja haté­konyabban az országutak egyete­mes biztonságának érdeket. Kőszegi Frigyes

Next