Népszabadság, 1968. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-01 / 257. szám
1968. november 1. péntek NÉPSZABADSÁG Ünnepségen fogadták néphadseregünk Csehszlovákiából hazatért egységeit Zalaegerszegen (Folytatás az 1. oldalról.) te a hazatért katonákat. A többi között hangsúlyozta: — Önök esküjük szellemében nyújtottak segítséget csehszlovák osztálytestvéreinknek a szocialista vívmányok megvédésében. Az öt szocialista ország együttes katonai segítségnyújtása az adott helyzetben és körülmények között szükséges volt, még akkor is, ha e lépésünket az első napokban sokan nem értették meg. A hazaiak üdvözletére Lakatos Béla vezérőrnagy, a magasabb egység parancsnoka válaszolt, ezután Csémi Károly, a honvédelmi miniszter első helyettese, a néphadsereg vezérkari főnöke lépett a mikrofonhoz. — Hazatérésük alkalmából köszöntöm önöket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkásparaszt kormányzás a honvédelmi miniszter elvtárs nevében — mondotta. — Forró elvtársi kézszorítással üdvözlöm mindazokat, akik internacionalista küldetésük sikeres teljesítése után visszatértek szeretett hazánk földjére, helyőrségeikbe, családjaik, elvtársaik és barátaik körébe. A továbbiakban elmondta, hogy ezek-ben a napokban a különböző helyőrségekben hasonló bensőséges ünnepségeken köszönti a lakosság hazatérő katonafiainkat. Elemezte az augusztus 21 előtti, csehszlovákiai helyzetet, azokat a körülményeket, amelyek szükségessé tették, hogy a szocialista országok a csehszlovák nép segítségére siessenek, ezután így folytatta: — Mi Csehszlovákia földjére tiszta szándékkal, igazságos ügy védelmében, a csehszlovák dolgozók osztálytestvéreiként, barátaiként léptünk. Küldetésünk eredményes volt, mert szövetségeseinkkel együtt hozzájárultunk ahhoz, hogy Csehszlovákiában háttérbe szorultak a szocialistaellenes erők, s megindult a politikai konszolidáció. Keresztülhúztuk az imperialisták, a nyugatnémet militaristák elképzeléseit, hogy kiszakítsanak egy országot a szocialista közösségből. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy a csehszlovákiai helyzet kedvező alakulása lehetővé tette a baráti szocialista hadseregek, köztük a magyar néphadsereg csapatainak hazatérését, örömmel kijelenthetem, hogy pártunk és kormányunk vezetői, dolgozó népünk elismeréssel tekint katonáinkra, mindazokra, akik feladataikat példásan, kiválóan teljesítették. Külön ki kell emelni, hogy katonáink egy szocialista hadsereg tagjaihoz méltó szilárd politikai állásfoglalásról, politikai egységről tettek tanúbizonyságot, a szocializmus ügyének agitátorai és propagandistái voltak, bátoritották a szocializmushoz hű forradalmi erőket. Megmutatkozott, hogy a marxizmus—leninizmus eszméihez való hűség, pártunk politikájának ismerete és meggyőződéses vállalása hatalmas, nélkülözhetetlen fegyver számunkra. A honvédelmi miniszter első helyettesének beszéde után a zenekar eljátszotta az Internacionálét, majd az ünnepség a gépesített egységek és harckocsizok díszszemléjével ért véget. A honvédelmi miniszter napiparancsa Elvtársak! Honvédek, tisztesek, tiszthelyettesek, tisztek, tábornokok! A magyar néphadsereg kijelölt alakulatai a legfelsőbb politikai és állami vezetés döntése alapján internacionalista küldetést teljesítettek. A testvéri szocialista országok szövetséges katonai erőivel együtt részt vettek a csehszlovák nép szocialista vívmányait fenyegető nyílt, ellenforradalmi fordulat veszélyének elhárításában. A kapott feladat végrehajtásában részt vett alakulatok példamutatóan teljesítették kötelezettségeiket, magas fokú fegyelmezettségről, politikai és erkölcsi szilárdságról tettek bizonyságot. Ezután a napiparancs értékeli a tisztek, a törzsek, a technikai és anyagi ellátó szervek, a sorkatonák és a tartalékosok magatartását, majd így folytatódik: Elvtársak! Bízunk abban, hogy a csehszlovák nép, a szocializmus csehszlovákiai erői további sikereket érnek el a jobboldali erők teljes visszaszorításában, a múlt hibáinak következetes kijavításában, a szocialista rend megszilárdításában.* A Magyar Népköztársaság politikai és állami vezetése a mielőbbi és teljes konszolidáció elősegítése érdekében arra törekszik hogy helyreálljon a kölcsönös bizalom, a baráti kapcsolat, és kibontakozzon az eredményes szocialista építőmunkát elősegítő politikai és gazdasági együttműködés országaink, népeink között. Azt akarjuk, hogy erősödjék, fejlődjék fegyverbarátságunk a csehszlovák néphadsereggel a Varsói Szerződés keretein belül. Népünk érdekeit szem előtt tartva, változatlanul és következetesen azt az elvet valljuk, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennállnak, nekünk is minden erőnkkel munkálkodni kell a Varsói Szerződés erősítésein, fejlesztésén. Néphadseregünkre az a feladat hárul, hogy legyen mindig kész a szovjet és a Varsói Szerződésben tömörült többi testvéri hadsereggel szoros szövetségben — hazánk biztonságának és a szocializmus nemzetközi pozícióinak védelmére. A leszerelő tartalékos honvéd, tiszthelyettes és tiszt elvtársaknak kívánom, hogy visszatérve otthonukba, munkahelyükre, eredményesen vegyék ki részüket a szocialista építőmunkából, s legyenek szüntelenül készen szocialista vívmányaink védelmére. Szocialista hazánk fegyveres védelmét és építését szolgáló tevékenységükben, magánéletükben kívánok mindannyiuknak további sikereket, erőt és egészséget. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter A bolgár alakulatok hazaérkeztek Csehszlovákiából A bolgár nemzetvédelmi minisztérium közölte, hogy a szovjet csapatok csehszlovákiai állomásozásának feltételeit rögzítő szovjet—csehszlovák szerződés értelmében hazaérkeztek azok a bolgár csapatok, amelyek a szovjet hadsereggel és más szövetséges szocialista államok hadseregeivel együtt segítséget nyújtottak a csehszlovák népnek a szocialista vívmányok megvédésében. A hazaérkezett csapatokat szerdán Dobri Dzsurov hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter napiparancsban üdvözölte. Feloszlattak egy fasiszta francia ifjúsági szervezetet A francia minisztertanács csütörtökön határozatot hozott az Occident nevű fasiszta ifjúsági szervezet feloszlatásáról a „közrend megbontása” miatt. Az Occident az utóbbi napokban plasztikbombás merényletek egész sorát követte el Párizsban. Ez a jobboldali szervezet a májusi diákmozgalom során a már azóta betiltott 11 szélsőbaloldali szervezettel együtt megbontotta a diákok reformkövetelési mozgalmát, és azóta is szélsőséges tevékenységet folytatott. K. L Még mindig a háború Legutóbb egyszerre három gyermek halt meg. Haláluk oka egy viszonylag apró szerkezet, kisebb, mint a kézigránát. Katonai szaknyelven puskagránátnak nevezik, a karabély csövére erősítették, s az elsütő billentyű elhúzásával, egyetlen ujjmozdulattal száz méternél távolabbi élő célt is meg tudtak semmisíteni. Ezzel szemben az volt a hátránya, hogy a centrifugálbiztosító gyakran nem működött, így sok puskagránát „befulladt”. De nem véglegesen Huszonhárom év után például az egyiket megtalálta három maglódi kisdiák, és satuba fogta azzal a szándékkal, hogy szétszedi az ismeretlen, rozsdás holmit. Mindhárman meghaltak. Tavasszal ugyancsak három gyermek vesztette életét, két aknavető gránátot ütögettek össze. Minden halál tragikus, a gyermekhalál többszörösen az. A felelősséget illetően az eredendő bűnös a háború. Hazánk területén súlyos harcok folytak s ennek egyik következménye a rengeteg visszamaradt robbanóanyag. Az 1945 végén készített különleges térképen pontokkal tüntették fel az elaknásított, robbanótestekkel teleszórt területeket. Az ország, a Duna—Tisza közének egy részét kivéve, csupa „himlőhely” volt. A szovjet hadsereg 1946-ig összesen 510 ezer különböző robbanótestet kutatott fel és semmisített meg. Azóta a magyar tűzszerészek további 500 ezer harckocsiaknát, 300 ezer gyalogsági aknát és 2,5 millió tüzérségi lövedéket tettek ártalmatlanná. Eközben 250 tűzszerész vesztette életét, a polgári lakosságból pedig nyolcezer utólagos áldozatot szedett a háború, nagyobbrészt gyermekeket. Két év óta az országban nincs összefüggő aknásított, lőszeres terület.Mégis: évente 10—15 gyermek életét oltják ki talált kézigránátok, lőszerek. A tűzszerészekhez az idén eddig 4067 bejelentés érkezett visszamaradt robbanóanyagokról. A vonatkozó rendeletben előírt határidőn belül, sőt többnyire ennél is gyorsabban elszállították vagy megsemmisítették a bejelentett lőszereket. Mint mondották: ennél többet nem tehetnek, képtelenség csak feltételezni is, hogy az ország területének minden négyzetcentiméterét 2—3 méteres mélységben felássák. Viszont minden nagyobb építkezésnél tűzszerészjárőr tart ügyeletet, s ezeken a helyeken nem is történik szerencsétlenség. Mit lehetne tenni a további gyermektragédiák megelőzésére? Több mindent. A rendelet pontosan meghatározza a helyi hatóságok feladatát: ha körzetükben robbanóanyagot fedeznek fel, azt kötelesek bejelenteni és addig őriztetni vagy körülkeríttetni, amíg a tűzszerészek megérkeznek. Ennek az ésszerű előírásnak nem mindenütt vagy nem elég körültekintően tesznek eleget. Másrészt ebben a tekintetben is sokat tehetnek az iskolák, a pedagógusok, szülők. A talált robbanóanyagok olyan veszélyt jelentenek a gyerekekre, amire nem elég egyszerkétszer figyelmeztetni őket, s nem lehet azzal megnyugtatni a lelkiismeretünket, hogy már elmondtuk, minek ismételni. Igenis, ismételni kell, elrettentő és szemléletes példákkal, amelyekben sajnos nincs hiány, egészen addig, amíg minden gyerek megérti, hogy életével játszik, ha számára ismeretlen talált szerkezeteket piszkálgat. Az idén hat gyermek halálát okozta a huszonhárom éve véget ért háború. Mindent el kell követnünk, hogy a további szerencsétlenségeket megakadályozzuk. Árkus József A torzsalkodására új főagronómus került 1965 tavaszán a homokterenyei tsz-be. Szokás szerint eleinte ismerkedett az új körülményekkel, az emberekkel és a határrészekkel. Később egyre hatékonyabb lett a munkája, és ebben az évben már fokozott eredménnyel tudta volna hasznosítani szerzett tapasztalatait. A közte és a tsz egyes vezetői között kitört torzsalkodás azonban lehetetlenné tette további munkáját; a főagronómus nemrég elment a tsz-ből. Eddig a történet és hány hasonlót lehetne említeni. Érdemes lenne már végre tanulni belőlük. Fájdalmas látni, hogy jó szándékú és jobb sorsra érdemes szövetkezeti vezetők mennyire nem képesek megfelelő viszonyt kialakítani munkatársaikkal. A békétlenségnek sok oka lehet: sértett hiúság, rokoni elkötelezettség, hatalomféltés, kivételezés és így tovább. A következmény viszont mindenütt ugyanaz. A szövetkezet érdeke háttérbe szorul és a marakodó vezetők fő célja már csak az lesz, hogy egyik a másikat lehetőleg minél több ember előtt lejárassa. Ilyenkor a súlyos válság már nehezen kerülhető el. Hiszen az egymás ellen hadakozó emberek mindenáron támaszt igyekeznek keresni a vezetők körében és a tagok között. A népszerűségre törekvés szüli azután az elvtelenséget, a kivételezést, az ígérgetéseket. Csoportok, klikkek alakulnak, nemritkán ivócimborák, rokonok lépnek a porondra, feljelentést feljelentés követ. Szerencsére sok szövetkezetben az elnök és a párttitkár felül tud emelkedni az ilyen személyeskedésen, és megfelelő, tapintatos közbelépéssel elejét veszi egy-egy vita, nézeteltérés elfajulásának. A baj akkor válik igazán veszélyessé, ha az ilyen intrikákba az elnök vagy a párttitkár is belekeveredik, esetleg épp ketten állnak egyik-másik klikk élén. Azt szoktuk mondani, hogy a vezetőknek példát kell mutatniuk a munkában és az emberi magatartásban. Ez igaz, de ők is hibázhatnak, tévedhetnek. Ilyenkor a tsz vezetősége, pártszervezete és ha szükséges, tagsága, a közgyűlés kell hogy megértesse a civakodó vezetőkkel: vagy abbahagyják a torzsalkodást, vagy méltatlanokká válnak tisztségükre. Van-e orvosság a belviszályok ellen? A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb megelőzni őket. A nyílt, őszinte szó sok bajnak elejét veheti. Az idejében tett békítési kísérlet, a szemtől szembeni beszélgetés, egy-egy bántó eset nyílt tisztázása, a félreértések mielőbbi eloszlatása — ez mind sokat segíthet. Nem szabad hagyni, hogy a tsz gazdálkodásával, belső életével magától értetődően együtt járó viták elvtelen személyeskedéssé fajuljanak. Később ugyanis már nehéz visszatérni a rendes kapcsolatok útjára. Az erősebb helyzetben levő vezető rendszerint így teszi fel a kérdést: vagy ő, vagy én.És ha értékes emberről van szó, bárki megy el, kár érte. Kár ez neki is, a szövetkezetnek is. Hiszen többnyire akkor következik be az elvárás, amikor az illető már hatékonyan tudna dolgozni. Nincs előírás az ilyen személyeskedések megoldásának módjára; nem is könnyű ezekbe sikeresen beavatkozni. Helyzetüknél fogva a járási pártbizottságok tehetnek a legtöbbet azért, hogy elejét vegyék az elmérgesedő sze■ mélyi vitáknak, ők közel vannak a tsz-ekhez, apró jelekből is észlelhetik, ha két tsz-vezető között valami nincs rendben, őszinte, emberséges megbeszéléssel rendre tehetik azt, ami később súlyos bajokat okozhat az egyéneknek és a közösségnek. Tóth Benedek 3 Morál az utakon A rendőrség időközönként szondát használ, hogy meggyőződjék: fogyasztott-e alkoholt az autós és a motoros? Más esetekben a radart hívják segítségül a sebesség méréséhez. De olyan készülék még nincs, amely kimutatná, hogy milyen más okok játszanak közre az országúti szabálysértésekben, a baleseti statisztika számoszlopainak növekedésében. Érthető tehát, hogy a Technika Házában rendezett kétnapos tanácskozáson — amelyen 11 országból mintegy 40 külföldi és 300 hazai szakember a közlekedés biztonságának időszerű kérdéseit boncolgatta — nagy figyelmet keltett a magyar kutatók egy csoportjának nemrég befejezett vizsgálata. A kutatók 1200 balesetet okozó személyen végeztek vizsgálatot. A megvizsgált személyes mél 10,6 százalékban csökkent szociális alkalmazkodást, 8,7 százalékban úgynevezett agressziós tendenciát, 7,5 százalkban neurotikus állapotot és 4,7 százalékban csökkent ítélőképességet észleltek. Egyúttal azt is kirutatta a vizsgálat, hogy akiknél a jelzett tünetek tapasztalhatók, azok szinte kivétel nélkül az áthaladási elsőbbség szabályának megszegésével, gyakran gyorshajtással okoztak kisebb-nagyobb balesetet. Eddig is tudtuk, hogy az országutakon erőszakos, önfejű, gátlástalan emberek is közlekednek. Ismeretes a statisztika: szeptember végéig csupán a fővárosban mintegy 14 500 baleset történt. Ez 19 százalékkal több a múlt év azonos időszakához képest. Aggasztó a helyzet. De a legaggasztóbb az a kép, amelyben a kutatók felvillantották a szabálysértők jellemét. Rideg önző emberekről van szó, akik nem törődnek sem a saját kötelességeikkel, sem mások jogaival. Ők gázolnak el idős embereket a kijelölt gyalogos-átkelőkön, közülük kerülnek ki az éjszakai országutak rémei, a vakító reflektorozók, ők nem tűrik, ha másvalaki előzni akar. A közlekedési szakemberek tanácskozásán szóba került: ez év őszén Bécsben összeül a világkonferencia, hogy a mainál korszerűbb szabályokat léptessen életbe a közutakon. Magyar szakemberek is részt vesznek az előkészítő munkában, nálunk is várható a KRESZ módosítása. De változatlanok maradnak a jogi normák, amelyek a közlekedő emberek közti viszonyt szabályozzák. Írott szabály volt és marad, hogy a közutakon mindenki köteles előzékeny és türelmes magatartást tanúsítani." A tapasztalat szerint szerencsére azok vannak többségben, akik helyesen közlekednek, ismerik a szabályokat, kötelességeiket, mások jogait, türelmesek, előzékenyek. Ezek az emberek könyv nélkül megtanulták, természetesnek tartjak, hogy kulturált közlekedés csak így valósítható meg. Sajnos azonban — mint a kutatók idézett vizsgálata is bizonyítja — ma még szép számmal akadnak olyan emberek is, akik a megértés, az előzékenység, az önuralom helyett egészen más normát akarnak meghonosítani a közutakon. Elsősorban róluk szólt a tanácskozás záróbeszédében a belügyminiszter, amikor hangsúlyozta, hogy a rendőrség nem híve a megtorló intézkedéseknek, de a jövőben fokozottabb szigort alkalmaz a fegyelem, a szabályok megsértőivel szemben. Ezt kívánja a közmorál, ez szolgálja hatékonyabban az országutak egyetemes biztonságának érdeket. Kőszegi Frigyes