Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-09 / 235. szám
* Az új Peru egy esztendeje Alább közöljük Jorge Kun magyar származású perui újságíró cikkét, amelyet a hazánkban való tartózkodása alkalmából írt a Népszabadságnak. Peruban az igazi puccs nem az volt, amelyet tavaly október 3-án Belaunde elnök ellen, hanem az, amelyet az amerikai érdekeltségű International Petroleum Company (IPC) ellen hajtottak végre néhány nappal azután, hogy a katonai junta átvette a hatalmat. Ez a merész lépés volt az új perui rezsim bemutatkozó névjegye, amellyel mintegy jelezni kívánta, hogy komolyan is veszi programnyilatkozatát. Juan Velasco Alvarado, a junta feje programnyilatkozatában négy fő feladatot jelölt meg: döntés az olaj hosszú ideje húzódó nacionalizálásában, alkotmánymódosítás, adóreform és földreform. A kőolajügyben tett határozott lépés olyan jelentős esemény, hogy Peruban ezt a napot a nemzeti méltóság napjának nevezték el. A döntéssel az ország kőolajtermelésének 90 százalékát adó legfontosabb lelőhely perui ellenőrzés alá került. Az IPC, amely a Standard Oil of New Jersey észak-amerikai kőolaj-monopólium leányvállalata, már 44 éve aknázta ki ezeket a lelőhelyeket. Mint várható is volt, Washingtont érzékenyen érintette a perui elhatározás. Először az általában jól bevált módszerhez folyamodott: bejelentette, hogy alkalmazni kívánják az úgynevezett Hickenlooper-záradékot, azaz befagyasztja a csaknem 80 millió dolláros cukorvásárlási megállapodást Peruval. Alvarado tábornok és a katonai vezetők azonban nem törtek meg, a kártérítési követelésekre kijelentették, hogy az IPC 690 millió dollárral tartozik, ebből 140 millióval a ki nem fizetett adók címén, s ez pedig perui javainak háromszorosa. Az IPC — mint Peruban rámutattak — alkotmányellenes megegyezés alapján működött Peruban, s ezt a nemzeti érzelmek szemszögéből csak Gibraltár és a spanyoloknak vele kapcsolatos érzelmeihez lehet hasonlítani, azzal súlyosbítva, hogy az 1924-es megállapodás az adócsalás szemérmetlen válfaját testesítette meg. De nemcsak az olajtermelésben volt uralkodó helyzete a külföldi monopóliumoknak. Egy neves perig közgazdász által készített felmérés szerint a tengeri halászat és a külkereskedelem 85 százaléka közvetve idegen tőkeérdekeltségek irányítása alá tartozik, mivel néhány tucat perui család és a külföldi tőke összefonódása közismert az egész országban. A külföldi befektetések között első helyen az észak-amerikai cégek állnak, melyek összberuházásai 1965-ben 518 millió dollárt tettek ki. Vagyis mielőtt az új kormány következő lépését megtette, meg kellett teremteni a feltételeit. A következő lépés ugyanis a földreform volt, amely már az egész oligarchikus-feudális szervezet ellen irányult. S miután a kormány elég erősnek érezte magát, hogy ellene forduljon, megkezdődött a földreform végrehajtása. S az oligarchiának, amely megszokta azt, hogy a katonaságon keresztül dirigálja a politikusokat érdekei és előjogai védelmére, rá kellett döbbennie, hogy a fegyveres erők céljaiktól eltérő irányba fejlődnek. A földreformot az idén június 25-én az indián lakosság nemzeti ünnepén hirdették meg. A bejelentést gyors intézkedések követték: a bankokban zárolták a földbirtokos társaságok számláit és pénzét azzal a céllal, hogy megakadályozzák a tőke kimentését az országból. Hogy milyen állapotok uralkodtak a perui birtokviszonyokban a földreform előtt, arra jellemzően világít rá az alábbi néhány adat: 965 gazdaság kezében volt a perui mezőgazdasági terület 60 százaléka, miközben 291 000 törpebirtok az említett területnek csupán 0,6 százalékát tette ki. A három legnagyobb földbirtokos külföldi volt: a német eredetű Gildmeister-csoport 525 000 hektár, a Cerro Pasco Corporation észak-ameriai monopólium 300 000 hektár és a Grace-csoport, amelynek Peruban a legnagyobb cuskomádültetvényei vannak, több mint 20 000 hektár föld tulajdonosa. A földreform az új földbirtokhatárokat a következőképpen határozza meg: a legjobban termő tengerparti területeken 150—200 hektár a maximális határ, az Andok lejtőjén 55 hektár és a magaslati részeiken elsősorban állattartás céljára — 1500 hektár. Mint bejelentették, ez a reform vonatkozik a külföldi érdekeltségekre is. Kártalanításuk kis részét azonnal, a többit pedig 20— 25 év alatt törleszti a kormány. Perunak azonban nincs könynyű helyzete, amidőn a külföldi tőkeérdekeltségek és a belföldi feudális oligarchia érdekeivel ellentétben a reformok útján kíván járni. Közgazdászok szerint leginkább arra van szüksége az országnak, hogy legalább megháromszorozza, sőt ha lehet, megötszörözze bányáinak termelését. Ezzel megóvhatnák a reformfolyamatot. Paradox módon azonban ehhez szükség volna északamerikai beruházásokra is. Ezért a kormány maximális biztosítékokat és rendkívüli kedvezményeket adott a külföldi vállalatoknak, melyek tőkét akarnak befektetni az országban. Mégis ez a politika azt jeleníti, hogy fel kell áldoznia a külföldi hatalomnak a nemzetgazdaság egy szektorát — a bányászatot —■, hogy az ipari fejlődés más területein bizonyos függetlenséget szerezzenek és finanszírozhassák a földreformot. Amint tehát ebből is látható, Peru minden eszközzel szeretne kilábalni gazdasági válságából, hacsak nem akarja feltétel nélkül átadni az egész országot az Egyesült Államoknak. A bányászatban a kormány minden formában arra törekszik, hogy beruházások más válfajaival ellensúlyozzák az észak-amerikai tőkeérdekeltségeket. Ezért törekednek oly sürgősen a szocialista országokkal való kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokra. Azt szeretnék, ha a szocialista országokkal a bányászatban és különösen a rézbányászatban vegyesvállalatokat hozhatnának létre. A szocialista országok jelenléte így lehetővé tenné Perunak, hogy kivédje az Anacondamonopólium és más nemzetközi réztrösztök meg-megújuló támadását. Közben természetesen — perui elgondolások szerint — a közös vállalatok által kibányászott réz a szocialista országok piacának rendelkezésére állna technikai tanácsadás, bányagépi berendezések és közvetlen beruházások ellenében. Latin-Amerikában érződik, hogy végére jár a 150 éves, alapjában véve feudális köztársaságok ideje. Vannak tapasztalatok arra — így Argentínában és Brazíliában —, hogy az olyan iparosítás, amely nem jár együtt földreformmal és társadalmi igazságossággal, nem érhet el igazi eredményt. Peruban ezt megértették, s ezért kitartanak a reformpolitika mellett. A világ gazdasági híreit olvassa : VHAGGitZMSfiG Megjelenik hetenként ötször, pénteken 8 oldalas melléklettel. Előfizethető — csak közületeknek — a Posta Központi Hírlapirodánál, az MNB 8-as egyszámlára vagy a 6l 066. számú csekkszámlára. SZERKESZTŐSÉG: V. Dorottya u. 6. IV. emelet. Telefon: 180-830. NÉPSZABADSÁG 1969. október 9. csütörtök Fehér Lajos fogadta a koreai mezőgazdasági küldöttség vezetőjét Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta Kim Mon Gumot, a KNDK mezőgazdasági bizottságának elnökét, a hazánkban tartózkodó koreai mezőgazdasági küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörben lefolyt megbeszélésen jelen volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Li Dong Szan, a KNDK budapesti nagykövete is. Kim Mon Gam szerdán ellátogatott a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz-be. Útjára elkísérte dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Pest megye párt- és állami vezetői. Országos értekezlet a Művelődésügyi Minisztériumban A megyei tanácsok vb_elnök_ helyetteseinek és művelődésügyi osztályvezetőinek részvételével kedden és szerdán országos értekezletet tartottak a Művelődésügyi Minisztériumban. A tanácskozást — amelyen Ilku Pál művelődésügyi miniszter is részt vett" — dr. Orbán László, a miniszter első helyettese nyitotta meg. Bevezetőjében rámutatott: időszerűvé tette a konzultációt az illetékes tanácsi vezetőkkel, hogy megkezdődött az 1969/1970-es tanév és az új kulturális évad; folynak a negyedik ötéves terv előkészítő munkálatai; végül indokolja az eszmecserét,hogy szeretnék a tanácsok gondjait, problémáit megismerni és figyelembe venni a további munkában. A bevezető után tájékoztatót tartott dr. Polinszky Károly és Molnár János miniszterhelyettes, valamint a minisztérium főosztályvezetői. (MTI) Magyar állampolgárok finn kitüntetése Az Elnöki Tanács finn diplomatákat tüntetett ki Dr. Vrho Kekkonen finn köztársasági elnök a magyar—finn kapcsolatok ápolásában kiemelkedő szerepet játszó személyeknek állami kitüntetéseket adományozott A kitüntetéseket október 8-án M. J. Ingman, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete fogadás keretében adta át. A Finn Fehér Rózsa parancsnoki érdemrend első fokozatát kapta dr. Bognár József profeszszor, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes. Ezenkívül a magyar politikai, gazdasági éskulturális élet többképviselője kapott más magas finn kitüntetést Az Elnöki Tanács a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének munkatársait részesítette kitüntetésben. A Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát a kitüntetetteknek Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll- főosztályának vezetője szerdán adta át (MTI) Új üzem első felajánlása A Pamutnyomóipari Vállalat kelenföldi telepén már dolgoznak a II-es számú szövődé új csarnokában felállított szovjet automata gépeken. Az üzemrész valamennyi brigádja felajánlotta, hogy november 7. tiszteletére a nyersszövet minőségét tovább javítja. VERSENYBEN A SZOCIALISTA CÍMÉRT Az elsők voltak és maradtak A gyár fennállásának 50 éves jubileumát ünnepli, s ezért öltözött zászlódíszbe. Az egykori épületekből, gépi berendezésekből hírmondó sem maradt, csak a tablókról emlékeztetnek régi fényképek a szerény kis elődökre, az Esztergomi Primátusi Gépjavítóra meg a Petz Testvérek Vasöntöde és Gépgyárra. A mai utód, a Szerszámgépipari Művek Esztergomi Marógépgyára a lehető legmodernebb, a gyártmányai is azok, s itt sorakoznak a házi kiállításon a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert horizontárgyaló, az 1967-es és az 1968-as BNV fővárosi nagydíjas másoló maró- és szerszámgépe. Az ilyen évfordulós ünnep olyan számadásféle is. Az ember készen kap egy csomó érdekes és jellemző adatot. Például arról, hogy 1948 óta a termelés a 17- szeresére nőtt ötszörösre emelkedett munkáslétszámmal, továbbá, hogy a gyár 56 országba exportál, termékeinek 70—75 százaléka kerül külföldre. Nyolcvankilenc szocialista, illetőleg a cím elnyeréséért küzdő brigádjuk van, ami a munkáslétszám 70 százalékával egyenlő. 1968 óta viselik a Szocialista Munka Gyára címet, megszámolni is sok idő, hogy hányszor volt a gyár ésüzem és vörös vándorzászlónyertes. A kiállítás fő helyén a szocialista brigádok naplói, a látogatók belelapoznak, melyik volt az elsőként megalakult brigád? 1957 elején alakult, vezetője Cserne Imre, szerelőbrigád. Akkoriban „Vidám fiúk”-nak hívták, most Nguyen Van Troy, a vietnami hős a brigád névadója. Nem véletlen a „Vidám fiúk” elnevezés. S ha a nevük meg is változott, most is vallják: a legfontosabb az egymás közötti harmónia, ideértve a vidám együttléteket éppúgy, mint a nehéz egyéni, családi problémákban egymás segítését, s ha a brigád így együtt van — a közös, a jó munka természetszerűleg kialakul. Mészáros László, az egyik brigádalapító ezt mondja: — 1957-ben, amikor megalakultunk, még csak igen ködös elképzeléseink voltak a jövőről. Szocialista brigád? Ilyesmi fel sem vetődött, csak együtt akartunk lenni jóban-rosszban, együtt szórakozni, vitázni, politizálni és úgy gondoltuk, akkor majd talán jobban megy a munkánk is. Én ennek tulajdonítom, hogy nyolcszoros szocialista, aranykoszorús brigád lettünk. Van közöttünk 18 éves és 50 éves, de meg lehet és meg kell találni a közös örömöket és akkor a problémák is közösek. A napló lapjait forgatva a vidám és a komoly szórakozások és a munkáról szóló bejegyzések egymást váltogatják. Látogatás a Babits-, majd a Balassi-múzeumban, a BNV-n, a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában, a soltvadkerti Borharapóban, a Nemzeti Színházban, kirándulás Vaskapura, egy este a Vöröskő étteremben, most készültek éppen a másnapi Indulásra. Auschwitzba utazik a brigád bérelt autóbuszon, hogy — így mondják — az idősebbek emlékezzenek a náci gaztettekre és a fiatalok egy kicsit megismerjék azokat. A brigádnak tízezer forintja volt takarékbetétkönyvben, ebből futja a kirándulásra. A tízezer forint különböző munkaversenydíjakból gyűlt össze , s ez már az érem másik oldala, a szórakozás s most az utazás így kapcsolódik a munkához. A szórakozásuk egyébként nem választható szigorúan külön a komoly dolgoktól. Szándékosan kapcsolják össze a kettőt? Vagy szinte automatikusan alakul így? Íme néhány naplóbejegyzés: „Vért adtunk, utána jól söröztünk, disznótorost fogyasztottunk”, vagy: „társadalmi munkát végeztünk a gyár üdülőjének építésénél, utána szalonnát sütöttünk késő estig”. Más: „segítettünk Nagy József és Matinka János brigádtagok családiház-építésénél, utána bográcsgulyás és borozás következett”. A jó brigádszellem kialakítása, ezt tartják az alapvetőnek, minden eredményük forrásának. Ennek eszköze az együttes szórakozás, művelődés, csakúgy, mint — ha szükséges — az arra rászorulók segítése. Mostanában például valóságos nyomozást folytatnak Magyar Sándor brigádtag és felesége sérelme ügyében. Magyarék fiatal házasok, az aszszonyka segédápolónő volt a kórházban, szerződéses alapon hónapról hónapra újították meg a szerződését, 22 hónapon át. Addig, míg szülési szabadságra menti