Népszabadság, 1970. október (28. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
2 A géprablók ügye Az államügyész követeli, a járásbíróság elutasította a banditák letartóztatását A trabzoni járásbíróság elutasította az államügyész követelését, hogy letartóztatási parancsot adjanak ki az ellen a két bandita ellen, akik október 15-én fegyveres támadást intéztek az AN— 24 típusú szovjet utasszállító gép személyzete ellen. A bűnösök jelenleg a török biztonsági szolgálat felügyelete alatt vannak és további sorsukról a török igazságügy-minisztérium dönt. (TASZSZ) Hogyan térítették el a szovjet repülőgépet Törökországba? (Moszkvai tudósítónktól.) Miután az október 15-én a törökországi Trabzonba kényszerített szovjet AN—24-es gép az utasokkal, a legénység két tagjával és a meggyilkolt légikisaszszony koporsóba zárt tetemével visszaérkezett Szuhumi repülőterére, tisztázódott a kegyetlen légi merénylet minden részlete. Október 15-én 12 óra 30 perckor emelkedett fel a batumi repülőtérről a batumi—szuhumi helyi járat AN —24-es repülőgépe. A fedélzetén 46 utas és ötfőnyi legénység tartózkodott. Négy perce voltak a levegőben és a gép 600 méter magasban a tenger felett repült. Nadja Kurcsenko a szolgálati helyiség és ruhatár bejáratánál az utasok felé fordulva hozzákezdett a repülőútra vonatkozó tájékoztatójához, amikor egy 40 év körüli megtermett férfi felemelkedett ülőhelyéről és megindult feléje. A légikisasszony észrevette, hogy a férfi egy rövidre vágott csövű puskát vesz elő ruhája alól. Nadja Kurcsenko visszaugrott a pilótafülke elé, kinyitotta ajtaját, miközben elkiáltotta magát: „Fegyveres támadás!”, s igyekezett a férfi orra előtt elreteszelni a bejáratot. A támadó azonban megelőzte és közvetlen közelről szíven lőtte a fiatal lányt, összerogyó testét félrelökte a ruhatári helyiségbe és beugrott a pilótafülkébe. Az egész néhány másodperc alatt játszódott le s a többi utas csak ekkor ocsúdott fel, néhányan a megtámadottak segítségére siettek, de ebben a pillanatban a legelső ülésről felemelkedett egy 20 év körüli férfi. Nála is rövidre fűrészelt csövű puska volt és övén kézigránátköteg. „Senki se mozduljon, mert felrobbantom a gépet!” — kiáltotta és a fenyegetésnek nyomatékot adva megeresztett néhány lövést az ülő utasok feje felett. Majd maga is bement cinkostársa után a pilótafülkébe, amelynek ajtaját belülről bezárták. Közben a pilótafülkében drámai gyorsasággal zajlottak az események. Az idősebb férfi fegyvert szegezve a legénységre, kiadta az utasítást: „Irány Törökország!” Csahrakija, a vezető pilóta védekező mozdulatot tett. A bandita rálőtt. A gép parancsnoka rövid időre elvesztette az eszméletét. Fagyejev navigátor bekapcsolta az adó-vevőkészüléket és jelenteni akart a batumi repülőtérre. A támadó egy golyót eresztett a hátába. (Később kiderült, hogy tüdőlövést kapott.) A közben magához tért pilóta fel, le, jobbra, balra billegtette a gépet, hogy a támadók elveszítsék az egyensúlyukat, talán akkor lefegyverezhetők. A két bandita erre is fel volt készülve, újabb figyelmeztető lövést eresztettek meg és közölték: „Ismerjük a trükköt. Ha nem teljesíti parancsunkat, az utastérbe dobjuk a kézigránátokat” — mondották. A pilótáknak nem volt más választásuk, mint a török határ közelében levő Trabzon városának repülőterére irányították a gépet. A visszaérkezett repülőgépen a szovjet vizsgálóbizottság több mint húsz lövés nyomát találta meg. Megállapították a légi gengszterek személyazonosságát. Az idősebb a 46 éves litván nemzetiségű Pranasz Brazinszkasz, a fiatalabb a 20 éves fia. Brazinszkasz üzletvezető, anyagbeszerző volt és különféle gazdasági bűncselekményekért (sikkasztás, árdrágítás, feketézés) öt évet ült. 1967 óta más néven (felvette második felesége, bizonyos Korejvo nevét) Üzbegisztánban élt. A fia is munkakerülő, garázda hírében állt. A halálos áldozat. Nadja Kurcsenko néhány nap múlva ünnepelte volna 20. születésnapját. A novemberi ünnepekre tervezte esküvőjét egy leningrádi fiúval. Nemes János . A gépeltérítők ellen a kormányok és a légitársaságok igyekeznek — elsősorban az utasok biztonsága érdekében — minél hathatósabb védelmet keresni. Közöttük Törökország is. Természetes hát, hogy amikor fény derült a levegőben lezajlott drámára, a trabzoni ügyészség indítványozta a két kalóz letartóztatását, hiszen, ha azelőtt bűnözők voltak, Trabzonba már gyilkosként érkeztek. De ami ezután történt, enyhén szólva, különös. A bíró elvetette letartóztatásukat. Az ügyészség fellebbezett az első fokú bírósághoz, de az a vizsgálóbíró döntését hagyta jóvá. Újabb fellebbezés az esküdtszékhez, és megintcsak újabb helybenhagyás. A bíró érvénytelenítette a gépeltérítők letartóztatását, és csupán rendőri felügyelet alatt lesznek addig, amíg Ankarában döntenek a „politikai menedékjog” iránti kérelmükről. A trabzoni bírók az igazságot akarják elkendőzni, amikor a gyilkosok pártjára állnak. A mindenki számára nyilvánvaló tények ellenére, bűnözők és gyilkosok helyett „politikai menekülteket” hajtogatnak, és menekültjogról beszélnek. Ezzel közönséges bűnözőknek, gyilkosoknak adnak felmentést, s politikai színezetet kölcsönöznek egy olyan ügynek, amely nyilvánvalóan nem az volt. Az ő segítségükkel így azzá lehet: szovjetellenes politikai állásfoglalássá. Néhány esztendeje Törökország — úgy látszott — arra törekszik, hogy a NATO-n belül maradva ugyan, de az ország érdekeinek megfelelőbb nemzetközi politikát folytasson. Ennek jegyében javultak meg a Szovjetunióval és a szocialista országokkal is Ankara kapcsolatai. A trabzoni bíróknak, úgy látszik, nem tetszik ez az irányzat. M. S. Az SZKP jelszavai az októberi forradalom ünnepére Moszkvában közzétették az SZKP Központi Bizottságának jelmondatait a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára. A jelszavak megállapítják, hogy az októberi forradalom új korszakot nyitott meg a világtörténelemben: a világ forradalmi megújhodásának, a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenetnek a korszakát. Az SZKP Központi Bizottsága felhívja a világ dolgozóit, küzdjenek aktívabban az imperializmus agresszív politikája ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. NÉPSZABADSÁG Kivégezték túszukat a kanadai szeparatisták Trudeau kanadai miniszterelnök a múlt hét végén az egész ország területére rendkívüli állapotot hirdetett ki azt követően, hogy a Québeci Felszabadítási Front nevű szeparatista szervezet elrabolta Cross brit diplomatát és Laporte tartományi munkaügyi minisztert. Vasárnapra virradó éjjel a hatóságok megtalálták Laporte miniszter holttestét. Egyelőre ellentmondó hírek keringenek Cross angol diplomata sorsáról. HÍRMAGYARÁZÓNK ÍRJA: Kanada lakosságának harmadát francia ajkúak alkotják. Túlnyomó többségük az egész országnyi kiterjedésű Quebec tartományban él. Quebec a feldolgozó- és kitermelőiparban csakúgy, mint a mezőgazdaságban, a tartomány lakosságának számarányát meghaladó mértékben részesedik, s ha Quebec súlya a gazdasági fejlődés területi változásai miatt csökkenőben is van, még mindig Kanada nemzeti össztermelésének kétharmadát adja. Hátrányos helyzetben van azonban az ország több területéhez, mindenekelőtt a túlnyomórészt angol nemzetiségű Ontario tartományhoz képest. A québeci tartomány egy főre jutó nemzeti jövedelme ugyanis tíz százalékkal marad el az országos átlagtól és a munkanélküliség szintje is meghaladja azt. Sérelmek érték a francia kisebbséget nemzeti nyelve használatában is. A viszonylagos elmaradottság miatt érzett elégedetlenség a hatvanas évek elején kezdett politikai mozgalommá kovácsolódni. Számos radikális, nacionalista csoport jött létre, a többi között 1963-ban a Québeci Felszabadítási Front nevű földalatti szervezet. Ezek — ellentétben Quebec két hagyományos pártjával, a liberális párttal és a nemzeti unióval — a teljes elszakadásban, „szabad Quebecben” látják a kiutat. A Québeci Felszabadítási Front mögött kispolgári anarchisták állnak, amelyek ultraradikális és szélsőséges nacionalista jelszavaikkal, „az angolszász imperializmus elleni harc” ürügyén azt hirdetik, hogy Quebec elszakadása az egyetlen válasz a társadalmi problémákra. A Kanadai Kommunista Párt úgy véli: a szeparatisták erőszakos terrorakciói csak fokozzák a tartomány gazdasági nehézségeit, a nemzetiségi ellentét felszításával pedig elterelik a tömegek figyelmét az ország gazdasági függőségének igazi veszélyéről. * Győri Sándor 1970. október 20. kedd Folytatódik az ENSZ jubileumi ülésszaka Péter János találkozása A Thanttal és az amerikai külügyminiszterrel Hétfő délelőtt Péter János, az ENSZ-közgyűlés 25. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New Yorkban találkozott Rogers amerikai külügyminiszterrel. A két külügyminiszter foglalkozott néhány kérdéssel, amelyek érintik a két ország kapcsolatait és a jelenlegi nemzetközi helyzetet. Péter János délben Nicolae Ceausescuval, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnökével ebédelt. U Thant, az ENSZ főtitkára helyi idő szerint hétfő este fél 9 órakor, magyar idő szerint kedden a hajnali órákban találkozik Péter János magyar külügyminiszterrel. Az ENSZ tíznapos jubileumi emlékülésének ötödik napján, hétfő délelőtt első ízben telt meg a közgyűlés ülésterme , amikor elsőként dr. Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársaság elnöke emelkedett szólásra. Kiemelte az ENSZ felelősségét az afrikai kontinens déli részében kialakult súlyos helyzetért, és felhívta a tagállamokat, hogy sürgős és hatékony gyakorlati intézkedésekkel biztosítsák az ENSZ idevonatkozó határozatainak végrehajtását. Ezután Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a DNFF javaslatai ésszerű alapot nyújtanak a vietnami konfliktus politikai rendezésére. A továbbiakban állást foglalt amellett, hogy az arab—izraeli konfliktust a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján rendezzék, figyelembe véve a Palesztinai nép kívánságait és nemzeti törekvéseit. Rámutatott, hogy egy összeurópai biztonsági értekezlet összehívása különös fontosságú lenne az európai kontinens problémáinak rendezése szempontjából. Ebben az összefüggésben Ceausescu az európai államközi kapcsolatok normalizálásának „fontos lépéseként” méltatta a szovjet—nyugatnémet szerződés aláírását. A délelőtti ülés további részében Szenegál, Dél-Jemen, és Niger Köztársaság képviselője szólalt fel. A délutáni ülésen Felső- Volta, Leshoto, Afganisztán, a kambodzsai Lan Nol-rezsim, Laosz, Ngwane és Mali képviselője jelentkezett szólásra. Magyar idő szerint kedden, a hajnali órákban kerül sor,ezúttal a New York-i Waldorf-Astoria Szállóban, Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter második „munkavacsorájára”. Riad nyilatkozata az Egyesült Államok szószegéséről (Washingtoni tudósítónktól.) Riad, az EAK külügyminisztere vasárnap tv-nyilatkozatban utasította vissza azokat az amerikai— izraeli követeléseket, hogy az EAK „legalább jelképes rakéta-visszavonást hajtson végre, mielőtt Izrael hajlandó a Jarring-tárgyalások felújítására”. (A „jelképes visszavonás” követelésének felvetése Washington és Tel Aviv diplomáciai pozícióinak gyengülését tükrözi , s azt a szándékot, hogy megpróbálják elejét venni a tíznapos jubileumi ülésszak után kezdődő közgyűlési vitának a Közel-Keletről.) Riad ezt a követelést képtelennek nevezte. „Az izraeli légitámadások következtében legalább félmillió egyiptomi vesztette el otthonát, sokan meghaltak. Légvédelmi rakétáink az ott lakó falusiak életét védik. Ha visszavonnánk ezeket, ahogy az izraeliek követelik, védtelenek maradnánk.” Riad megismételte azt, amit pénteken az ENSZ-közgyűlés ünnepi ülésszakán elhangzó felszólalásában is elmondott: az EAK egyetlen további légvédelmi rakétát sem vitt be a fegyvernyugvási övezetbe augusztus 7.-e, tehát a tűzszüneti megállapodás hatályba lépése óta. Az U-2 felvételeinek hitele A külügyminiszter rámutatott: az amerikai felderítő szolgálat U 2-es gépei által készített légi felvételek „semmit sem bizonyítanak”, ugyanis a rakétaütegek számára alternatív kilövőállásokat létesítettek, s a rakéták elhelyezését rendszerint az éjszaka leple alatt, gyakorta változtatták, hogy megnehezítsék az ellenséges felderítés számára ezek helyének megállapítását. Ily módon ugyanazok a rakéták több ízben és különböző helyeken szerepelhetnek a légi felvételeken. Emellett ugyancsak az ellenséges felderítés megtévesztésére számos rakétafegyvert utánzó makettet is elhelyeztek a tűzszüneti övezetben. Riad ismételten kijelentette, hogy az EAK kész felújítani tárgyalásait Jarringgal, és megcáfolta azt az amerikai állítást, amely szerint „az Egyesült Államok nem vállalt kötelezettséget az Izraelnek szóló fegyverszállítmányok csökkentésére”. A tv-kamerák előtt felmutatta és felolvasta a Rogers-terv idején Kairóban előterjesztett amerikai okmányt, amely így szól: „Ami az Izraelnek szóló repülőgép-szállítmányokat illeti, az Egyesült Államok kötelezi magát, hogy amíg békekezdeményezése érvényben marad, addig csupán a korábbi egyezményekből származó kötelezettségeit teljesíti, nem megy túl ezek keretein.” Mi történt Reggio di Calabriában? Több, mint 100 napja szünet nélkül hallat magáról egy város, pontosan az olasz csizma orrán: Reggio di Calabria. Halottak, sebesültek, felgyújtott épületek és kocsik, eltorlaszolt utak, utcai barikádok jelzik az itt folyó tüntetések hevességét. Valóban ilyen fontos, hogy Reggio vagy Catanzaro legyen-e Calabria tartományi székhelye? Nincs olyan jelentős olasz politikus, aki ne tudná, hogy e kérdés eldöntése egyetlenegyet sem old meg a Dél-Itáliát, közelebbről Calabriát gyötrő súlyos problémák közül, amely egyike a legszegényebb tartományoknak. A lakosság egy főre jutó jövedelme mindössze 45 százaléka az országos átlagnak. A tartomány 2 millió 62 ezer főt számlál, de a keresőképes korú népességnek csak 30 százaléka van odahaza. 1950 és 1960 között 600 ezer ember vándorolt ki, s a kényszerű emigráció üteme az utolsó években tovább gyorsult: évente 80 ezer ember indul el, hogy Északon vagy külföldön keresse meg a mindennapi kenyeret családja számára. Nem csoda hát, hogy Calabriában a helyzet robbanásig feszült. Ez év április 15-én a három szakszervezeti központ közösen általános sztrájkot szervezett. A sztrájk fő követelését a tömegek azonnal magukévá tették: „100 ezer új munkahelyet Calabriának”! A helyi hatalom birtokosai nem nézhették tétlenül, hogy a munkásszervezetek veszélyeztessék hitbizományukat. Építve a déliek lokálpatriotizmusára és politikai naivitására, féktelen demagógiával elhitették a tömegekkel, hogy a súlyos gondok csak tetéződnek, ha a június 7-én megválasztott tartományi önkormányzat nem Reggióban fog működni. Fasiszta rohamcsapatokat küldtek az utcára. Finanszírozták a neofasiszta párt megmozdulásait, hogy a tömegek figyelmének középpontjába a szociális kérdések helyett a székhelyproblémát állítsák. A fasiszta suhancok ezután semmit sem kíméltek, legkevésbé a kommunista, szocialista párt és a szakszervezetek helyi székházait, szervezeteit. A kormány végre az elmúlt napokban katonai erőket vezényelt Calabriába, letartóztattak néhány vezető fasisztát, maffiatagot és a székhelyügy eldöntését pedig a parlament elé terjesztik. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága helyteleníti, hogy a parlament foglalkozzék ezzel a kérdéssel, mert a tartományi kormány autonómiája megsértésének tekinti. A párt azt követeli, hogy a kormány haladéktalanul lásson hozzá a 100 ezer új munkahely megteremtéséhez. Mindenekelőtt azonban fékezzék meg a jobboldali erők esztelen akcióit. Falus György A titkos szállítmányok útja Néhány órával Riad interjúja után, az amerikai sajtóban új, részletes adatok kerültek nyilvánosságra az Izraelnek szállított legutóbbi — tehát a korábbi egyezményekben nem szereplő — Phantom-gépekről. (Az újabb repülőgép-szállítmányok tényét már néhány nappal korábban elismerte az amerikai kormányzat egy magas szintű szóvivője, egy ún. háttértájékoztatón.) A mostani sajtójelentések szerint az új Phantomokat „polgári pilóták" (akik azonban tartalékos repülőtisztek ...) szállítják a St. Louis-i McDonnel Douglas repülőgépgyárból az Egyesült Államok egyik keleti-parti légi támaszpontjára. Innen a portugál Azori-szigetek érintésével — különböző, és gyakran változtatott útvonalakon — Ciprusra repülnek a Phantomok: itt eltávolítják az amerikai és felfestik az izraeli felségjelzést. V. V.