Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

2 Nyilvánosságra hozták a lengyel-nyugatnémet szerződést és kísérő okmányait Jegyzékváltás az NSZK és a három nyugati nagyhatalom között Wiily Brandt kancellár beszéde Péntek délután Varsóban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a L­engyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság november 18-án parafáit államközi szerződésének szövegét. Ugyan­akkor Bonnban közzétették a szerződés kísérő okmányait is. A lengyel E NSZK szerződés A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közti szerződés bevezetőül megál­lapítja, hogy a két ország a bé­kés egymás mellett élés megte­remtésére, a normális fejlődéshez és a jó viszonyhoz szükséges felté­telek biztosítására, valamint az európai béke és biztonság meg­szilárdítására törekszik. A két or­szág felismerte, hogy a határok sérthetetlensége, valamint az ösz­­szes európai ország jelenlegi ha­tárok közötti területi integritásá­nak és szuverenitásának tisztelet­ben tartása a béke döntő feltétele. A lengyel—NSZK szerződés el­ső cikkelye a következőképpen szól: 1. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egybehangzóan megállapítják, hogy a meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i potsdami értekezlet határozatá­nak IX. fejezetében közvetlenül Swinoujscie­ (Swinemünde)-től nyugatra a Balti-tengertől kiin­dulva, s innen az Odera folyó mentén a Nysa—Luzycka (Lausit­­zer—Neisse) folyótorkolatig, majd a Nysa—Luzycka (Lausitzer— Neisse) mentén Csehszlovákia ha­táráig állapították meg, a Len­gyel Népköztársaság nyugati ál­lamhatárát képezi. 2. Megerősítik fennálló határaik sérthetetlenségét, most és a jövő­ben és kölcsönös kötelezettséget vállalnak egymás területi integ­ritásának feltétlen tiszteletben tartására. 3. Kijelentik, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi követelésük, és a jövőben sem fognak semmilyen területi köve­telést támasztani. A szerződés második cikkelyé­ben a két fél kijelenti: az ENSZ alapokmányában rögzített célok és elvek szerint alakítja ki egy­máshoz való viszonyát, ilyen szel­lemben vizsgálja meg Európa és a világ biztonságának kérdéseit. Az ENSZ-alapszabálynak megfe­lelően kizárólag békés eszközök­kel oldják meg a vitás kérdése­ket. Az erről szóló részt a kö­vetkezőképpen fogalmazza meg a szerződés: „Az európai és nem­zetközi biztonságot érintő kérdé­sekben pedig ugyanúgy, mint egy­más közti kapcsolatukban, tartóz­kodnak az erővel való fenyegetés­től és az erőszak alkalmazásától." A szerződés harmadik cikkelye, amely a lengyel E NSZK kap­csolatok normalizálásával foglal­kozik, deklarálja: a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének szilárd alapját adja a szerződés. Kölcsö­nösen érdekeltek abban, hogy ki­bővítsék gazdasági, tudományos, műszaki, kulturális együttműkö­désüket. Az egyezményt a két kormány­fő és a két külügyminiszter még ebben az évben aláírja. Bonni tudósítónk, Hajdú János jelenti: Bonnban a szerződés teljes szö­vegével egyidejűleg nyilvánosság­ra hozták a szövetségi kormány és a három nyugati nagyhatalom november 19-én kelt jegyzékvál­tását, amelyben az NSZK kormá­nya tájékoztatja az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányát a szerződés­­kötésről, és egyben tudomásukra hozza, hogy ez a szerződés sem­miképpen sem érinti a Hitler­­ellenes koalíció négy nagyhatal­mának, tehát a Szovjetuniónak és a három nyugati szövetségesnek Németországgal kapcsolatos kodi­fikált jogait és felelősségét. A jegyzék rámutat, hogy az NSZK ezt a lengyel kormány tudomá­sára hozta, és egyben azt is, hogy a szövetségi kormány csakis az NSZK nevében cselekedhet. A három nyugati nagyhatalom válaszjegyzrtékeiben egyetértőleg tudomásul veszi a szerződést, és osztja az NSZK kormányának a négy nagyhatalom jogairól és fe­lelősségéről alkotott véleményét. Ugyancsak nyilvánosságra hoz­ták az NSZK fővárosában „a Lengyel Népköztársaság kormá­nyának információját”, mely a családegyesítés, problematikájával és a nyugatnémet állampolgárok lengyelországi utazásaival foglal­kozik. A nyilvánosságra hozatallal egyidejűleg Wiily Brandt szövet­ségi kancellár beszédet mondott, amelyet az NSZK valamennyi rá­dió és televízió hullámhosszán közvetítettek. A szerződést mél­tatva Brandt kijelentette, hogy ennek az okmánynak le kell zár­nia az európai történelem egy sö­tét fejezetét, új fejezetett kell nyitnia, mert elérkezett az idő a múlt lezárására és az újrakez­désre. A kancellár emlékeztette az NSZK minden polgárát arra, hogy a Hitler által kirobbantott háború legelső áldozata a lengyel nép volt. Leírhatatlan szenvedéseken kellett e népnek keresztülmennie — mondotta Brandt — és immár mindkét nép békés jövőjére kell gondolni. A mostani szerződés a kölcsö­nös megértés, az együttműködés lehetőségét jelenti, és a biztonsá­got a lengyel népnek, hogy ga­rantált határok között élhet. Egy­ben mindenki számára Európá­ban azt, hogy az erőszakról való lemondás elvének kell uralkodnia — mondotta Brandt, majd még egyszer aláhúzta, hogy az áldo­zat, amelyet a­ német népnek kell hoznia a békéért és biztonságért, nem a derült égből jött, hanem 25 éve realitás és Hitler bűneinek következménye. A nyugatnémet kormányfő han­got adott annak a reményének, hogy ez a szerződés elvezet a tel­jes kiengesztelődéshez a két or­szág között. — Reméljük, hogy felszabadító lépés lesz ez egy újabb Európa felé, amelyben a határok már nem választanak majd el. Ezt várja tő­lünk az ifjúság, amelynek nem a múlt terheit akarjuk továbbadni, hanem amelynek új kezdetet aka­runk biztosítani — fejezte be rá­dió- és televíziós beszédét Willy Brandt. Revansista provokációk az NSZK-ban Péntek délután, a lengyel— nyugatnémet szerződés nyilvá­nosságra hozatalával egyidejűleg a különböző revansista egyesüle­tek és csúcsszervük, az úgyneve­zett Elüldözöttek Szövetsége pe­tíciókkal, röpcédulákkal árasztot­ták el a szerkesztőségeket és a különböző tudósítókat. Ezekben, a helyenként leplezetlenül náci ter­minológiával megfogalmazott ira­tokban nemcsak hogy tiltakoznak a szerződés ellen, hanem ellenál­lásra is felszólítanak. Czaja CDU-képviselő Scheelhez intézett táviratában minősíthetetlen kife­jezésekkel szidalmazza a Lengyel Népköztársaságot és a bonni kor­mányt is. Szemmel láthatólag egy nacio­nalista uszító kampány kezdeté­nek vagyunk tanúi, amely vesze­delmes kilengésekhez is vezethet. Jelezte ezt már a neonácik würzburgi akciója és a nyugat­berlini szovjet hősi emlékmű ka­tonaőre ellen elkövetett merény­let. Bizonyos mértékig a kormány is látja ezt a veszélyt, legalábbis erre mutat Genscher belügymi­niszter pénteken Münchenben tartott sajtóértekezlete, ahol ha­tékony intézkedéseket helyezett kilátásba a jobboldali szélsősége­sekkel szemben. Közzétették a bolgár-román szerződés szövegét A szófiai lapok pénteken köz­zétették a Bulgária és Románia között csütörtökön aláírt barát­sági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szöve­gét. A 20 évre szóló szerződés be­vezető része megállapítja, hogy a szerződés célja a bolgár és a román nép sokoldalú együttmű­ködésének erősítése és elmélyíté­se, a szocialista országok egysé­gének és összeforrottságának megszilárdítása, a kölcsönös meg­értés és együttműködés légköré­nek megteremtése a Balkán térsé­gében és az egész világon. Az okmány rámutat, hogy az európai biztonság szavatolásának egyik legfőbb feltétele az európai államhatárok sérthetetlensége, s hangoztatja: mindkét fél kifejezi szilárd eltökéltségét, hogy a ba­rátságról, együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról 1955. május 14-én megkötött Varsói Szerződés értelmében biztosítja a szerződésben részt vevő országok határainak sérthetetlenségét, és mindent elkövet annak érdeké­ben, hogy megakadályozza az im­perializmus, a militarizmus és a revansizmus agresszív törekvé­seit. (MTI) Átszervezték a szlovák Nemzetiségi Tanácsot Átszervezték a szlovák kor­mány mellett működő Nemzetisé­gi Tanácsot, amely nemzetiségi kérdésekben tanácsadó szervként tevékenykedik és javaslatokkal segíti a Szlovákiában élő nemzeti­ségek sajátos problémáinak a megoldását. A bizottság a nemze­tiségek sokoldalú fejlődésének támogatásával hozzá akar járulni a lakosság erkölcsi-politikai egy­ségének megszilárdulásához. A 14 tagú bizottság tagja a többi kö­zött Lőrincz Gyula, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője, Nyári Ist­ván, a dunaszerdahelyi pártbi­zottság ideológiai titkára, Varga Ernő, a komáromi nemzeti bizott­ság alelnöke és Mag Gyula tanító is tagja a 14-es bizottságnak. A pénteken tartott ülésen tisztázták a bizottság legközelebbi feladatait és megvitatták a munkamódszere­ket. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1970. november 21. szombat ­ Elfogták a megszökött nyugat-berlini merénylőt Pénteken a kora délutáni órák­ban a rendőrség elfogta Ekkehard Weilt, aki csütörtökön megszökött őrzőjétől, egy 59 éves rendőrtiszt­­helyettestől. A Weil felkutatására indított akció a nyomravezetőnek ígért tízezer márka ellenére sem veze­tett eredményre. Péntek délután aztán az egyik külkerületban egy járőrkocsi személyzete a járókelők között felismerte a szökevényt, el­fogta és beszállította a rendőrség­re, ahol megállapította személy­azonosságát. A pénteki nyugat-berlini lapok szinte egyöntetűen követelték az esetből adódó konzekvenciák le­vonását és kifejezték azt a remé­nyüket, hogy az illetékesek nem elégszenek meg az 59 éves rend­­őrtiszthelyettes megbüntetésével. Folytatta h­idemáslyos programját a Holdjáró—1 Nagy teljesítményű napelemek működtetik a hajtómotorokat (Moszkvai tudósítónktól.) Pénteken újra úton volt a Hold­járó—1: éjféltől 4 óra 25 percen keresztül teljesítette a Földről to­vábbított parancsokat. Ezalatt újabb 82 méter utat tett meg a Hold felszínén, és ezzel „anya­­hajójától”, a Luna—17-től 125 mé­terre távolodott el. Útközben az eddiginél jelentő­sebb akadályokat, nagyobb talaj­egyenetlenségeket kellett legyőz­nie. Az egyik ponton 14 fokos emelkedőn kellett felkapaszkod­nia, hogy azután egy meglehető­sen mély kráteren keljen át. Köz­ben képeket készített a Hold-tá­jakról, mozgásának a talajban ha­gyott nyomáról, valamint saját kinyúló szerkezeteiről. A tudományos vizsgálatokat a tartályban elhelyezett röntgen­­spektrométer végezte: a holdtalaj kémiai összetételét elemezte. Me­chanikai próbának is újból alá­vetették a terepet, és ellenőrizték a Lunohode 1 terepjáró képessé­gét. Ezekhez a holdrögökbe nyo­muló prést, illetve egy műszer­rendszert használtak, amely az alvázra ható erőt mérte. Fontos megfigyelést végzett a röntgen­­teleszkóp is: a galaktikán kívül röntgensugárzás mérvét észlelte. Sokan kérdezik, hogy meddig működhet a Holdjáró ® 1. Ez nyil­vánvalóan sokféle tényezőtől függ, mindenekelőtt a Holdon le­játszódó különböző természeti je­lenségektől. Hajtóanyaghiány azonban semmiképpen sem fe­nyegeti, mert energiaforrásul napelemek szolgálnak. A nap­elemekből nyert elektromos ener­giát a nyolc kerék nyolc elektro­motorja használja fel a mozgásra. A Holdon — nem lévén atmosz­férája — a napsugarak erejét semmi sem csökkenti, a Nap így minden négyzetméterre 1,5 kilo­watt energiát sugároz. A napele­mekre épített hajtóműveknek egyébként igen nagy, 90—95 szá­zalékos a hatásfokuk, energiaát­adásuk így kedvezőbb, mint pél­dául a belső égésű motoroké. Emellett még fűtőanyagot sem kell szállítaniuk a Holdra. A tudományos megfigyelők to­vábbra is ismertetik, mekkora távlatokat nyitott meg a Holdjá­ró­1 az ember nélküli automa­tikus űrkutatás előtt. Kiemelik, hogy a holdjáró lehetővé teszi azoknak a helyeknek a megjelö­lését és vizsgálatát, ahová a zord talajviszonyok miatt nem lenne ajánlatos űrhajót leszállítani. Né­hány ilyen mozgó robotautomata, valamint a „mozdulatlan” labora­tóriumok sokirányú búvárkodó és változatosan hasznosítható tudo­mányos intézetkomplexumot al­kothatnak majd, hiszen egyidejű­leg vagy programozott egymás­utánban, de mindenképpen össze­hangoltan, fizikai, holdtani, koz­mikus-kémiai kísérletek folytatá­sára alkalmasak. Van olyan elképzelés is, hogy a holdjárók amolyan tudományos kurírokként a Holdra telepített egyik állomástól a másikig járná­nak, összegyűjtenék a kísérleti anyagot, valamint feltöltenék ma­gukat más helyen leadandó elekt­romos energiával, amelyet a bá­zisok napelemeiből vennének át szállítóakkumulátoraikba. Nemes János Külföldi események - néhány sorban Brezsnyev, Koszigin, Podgornij és más szovjet vezetők álltak díszőrséget pénteken Jerjomenko marsallnak, a kiváló szovjet had­vezérnek a ravatalánál. (TASZSZ) Varsóban november 20-a, a pe­dagógusok napja alkalmából Wla­­dyslaw Gomulka, a LEMP Köz­ponti Bizottságának első titkára mondott beszédet. (MTI) A francia középiskolai tanárok szakszervezete felszólította tag­jait, hogy a jövő hét elején tart­sanak kétnapos sztrájkot, így sze­rezzenek érvényt az oktatómun­ka körülményeinek megjavítását követelő felhívásuknak. (MTI) Péntek reggel szovjetellenes jelszavakat kiabálva, garázdálko­dó cionista suhancok hatoltak be a TASZSZ washingtoni irodájá­ba. A történtekről azonnal érte­sítették a rendőrséget, de egy órá­ba tellett, amíg sikerült eltávolí­tani a fékevesztett suhancokat. (TASZSZ) Tepavac jugoszláv külügymi­niszter lengyelországi látogatása befejeztével pénteken hazautazott Varsóból. A jugoszláv külügymi­nisztert elutazása előtt fogadta Spychalski, a lengyel államtanács elnöke. (PAP) NOVOJE VREMJA A Kínai Népköztársaság A Novoje Vremja szovjet kül­politikai hetilap legújabb száma elemzi a kínai külpolitikai tevé­kenységet. A cikk rámutat: a Szovjetunió erőfeszítéseket tesz a szovjet— kínai államközi kapcsolatok nor­malizálására és a nagy kínai néppel való barátsága fejleszté­sére. A Szovjetunió és a KNK közötti kapcsolatok normalizálása — idézi a hetilap Leonyid Brezs­­nyev kazahsztáni beszédét — megfelel a két ország, a szocia­lista világrendszer, a­­forradalmi, felszabadító mozgalom és az egyetemes béke érdekeinek. A Szovjetunió ebből az álláspontból kiindulva tekint a Pekingben jelenleg is folyó szovjet—kínai tárgyalásokra. A Szovjetunió sík­­raszállt és síkraszáll Kína ENSZ-jogainak érvényesítéséért. Ezt a politikát a proletár inter­nacionalizmus és a béke erősíté­sére irányuló törekvés diktálja. A Novoje Vremja cikke azt a kérdést boncolgatja, hogy a Nyu­gat irányító körei miért erőltetik jelenleg a kínai vezetőséghez va­ló közeledést. A cikk ebben a vo­natkozásban fontosnak ítéli meg a tőkés monopóliumoknak azt a törekvését, hogy hasznot húzza­nak a kínai piacból. Még bizo­nyos amerikai társaságok is de nemzetközi helyzetéről akarnak törni a kínai piacra. Eh­hez — mint a General Motors is — angol, kanadai, olasz és más fiókvállalataikat használják fel. Mindenesetre Washington szá­mára a pekingi irányú hídépítés nem valami könnyű. A szovjet hetilap ennek kapcsán két körül­ményre hívja fel a figyelmet: 1. az amerikai imperializmus elleni jelszóval fellépő kínai kormány jobban szereti nem fitogtatni az Egyesült Államokhoz való kap­csolatait; 2. a Nixon-kormány a konzervatív amerikaiak ellenállá­sától tartva, a Kínával való kap­csolatok fejlesztésében az elsősé­get egyelőre átengedi szövetsége­seinek. Ezzel összefüggésben a Novoje Vremja utal arra, hogy a Kínával kapcsolatos új „elismerési hul­lám” éppen a NATO-országokból indul ki. A NATO-tömb 15 orszá­gából 7 már elismerte a KNK-t. Ez a szám a jövőben csak gyara­podni fog. A cikk felhívja a figyelmet ar­ra, hogy míg Kína és a szocialista országok kapcsolatainak javulása a béke szolgálatában áll, addig az imperialista körök Peking nyu­gati világbeli térhódításával ösz­­szefüggésben olyan terveket sző­nek, amelyeknek semmi közük a békéhez és a nemzetközi együtt­működéshez.

Next