Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
2 Nyilvánosságra hozták a lengyel-nyugatnémet szerződést és kísérő okmányait Jegyzékváltás az NSZK és a három nyugati nagyhatalom között Wiily Brandt kancellár beszéde Péntek délután Varsóban és Bonnban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság november 18-án parafáit államközi szerződésének szövegét. Ugyanakkor Bonnban közzétették a szerződés kísérő okmányait is. A lengyel E NSZK szerződés A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közti szerződés bevezetőül megállapítja, hogy a két ország a békés egymás mellett élés megteremtésére, a normális fejlődéshez és a jó viszonyhoz szükséges feltételek biztosítására, valamint az európai béke és biztonság megszilárdítására törekszik. A két ország felismerte, hogy a határok sérthetetlensége, valamint az öszszes európai ország jelenlegi határok közötti területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása a béke döntő feltétele. A lengyel—NSZK szerződés első cikkelye a következőképpen szól: 1. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság egybehangzóan megállapítják, hogy a meglevő határ, amelynek vonalát az 1945. augusztus 2-i potsdami értekezlet határozatának IX. fejezetében közvetlenül Swinoujscie (Swinemünde)-től nyugatra a Balti-tengertől kiindulva, s innen az Odera folyó mentén a Nysa—Luzycka (Lausitzer—Neisse) folyótorkolatig, majd a Nysa—Luzycka (Lausitzer— Neisse) mentén Csehszlovákia határáig állapították meg, a Lengyel Népköztársaság nyugati államhatárát képezi. 2. Megerősítik fennálló határaik sérthetetlenségét, most és a jövőben és kölcsönös kötelezettséget vállalnak egymás területi integritásának feltétlen tiszteletben tartására. 3. Kijelentik, hogy egymással szemben nincs semmiféle területi követelésük, és a jövőben sem fognak semmilyen területi követelést támasztani. A szerződés második cikkelyében a két fél kijelenti: az ENSZ alapokmányában rögzített célok és elvek szerint alakítja ki egymáshoz való viszonyát, ilyen szellemben vizsgálja meg Európa és a világ biztonságának kérdéseit. Az ENSZ-alapszabálynak megfelelően kizárólag békés eszközökkel oldják meg a vitás kérdéseket. Az erről szóló részt a következőképpen fogalmazza meg a szerződés: „Az európai és nemzetközi biztonságot érintő kérdésekben pedig ugyanúgy, mint egymás közti kapcsolatukban, tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől és az erőszak alkalmazásától." A szerződés harmadik cikkelye, amely a lengyel E NSZK kapcsolatok normalizálásával foglalkozik, deklarálja: a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének szilárd alapját adja a szerződés. Kölcsönösen érdekeltek abban, hogy kibővítsék gazdasági, tudományos, műszaki, kulturális együttműködésüket. Az egyezményt a két kormányfő és a két külügyminiszter még ebben az évben aláírja. Bonni tudósítónk, Hajdú János jelenti: Bonnban a szerződés teljes szövegével egyidejűleg nyilvánosságra hozták a szövetségi kormány és a három nyugati nagyhatalom november 19-én kelt jegyzékváltását, amelyben az NSZK kormánya tájékoztatja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányát a szerződéskötésről, és egyben tudomásukra hozza, hogy ez a szerződés semmiképpen sem érinti a Hitlerellenes koalíció négy nagyhatalmának, tehát a Szovjetuniónak és a három nyugati szövetségesnek Németországgal kapcsolatos kodifikált jogait és felelősségét. A jegyzék rámutat, hogy az NSZK ezt a lengyel kormány tudomására hozta, és egyben azt is, hogy a szövetségi kormány csakis az NSZK nevében cselekedhet. A három nyugati nagyhatalom válaszjegyzrtékeiben egyetértőleg tudomásul veszi a szerződést, és osztja az NSZK kormányának a négy nagyhatalom jogairól és felelősségéről alkotott véleményét. Ugyancsak nyilvánosságra hozták az NSZK fővárosában „a Lengyel Népköztársaság kormányának információját”, mely a családegyesítés, problematikájával és a nyugatnémet állampolgárok lengyelországi utazásaival foglalkozik. A nyilvánosságra hozatallal egyidejűleg Wiily Brandt szövetségi kancellár beszédet mondott, amelyet az NSZK valamennyi rádió és televízió hullámhosszán közvetítettek. A szerződést méltatva Brandt kijelentette, hogy ennek az okmánynak le kell zárnia az európai történelem egy sötét fejezetét, új fejezetett kell nyitnia, mert elérkezett az idő a múlt lezárására és az újrakezdésre. A kancellár emlékeztette az NSZK minden polgárát arra, hogy a Hitler által kirobbantott háború legelső áldozata a lengyel nép volt. Leírhatatlan szenvedéseken kellett e népnek keresztülmennie — mondotta Brandt — és immár mindkét nép békés jövőjére kell gondolni. A mostani szerződés a kölcsönös megértés, az együttműködés lehetőségét jelenti, és a biztonságot a lengyel népnek, hogy garantált határok között élhet. Egyben mindenki számára Európában azt, hogy az erőszakról való lemondás elvének kell uralkodnia — mondotta Brandt, majd még egyszer aláhúzta, hogy az áldozat, amelyet a német népnek kell hoznia a békéért és biztonságért, nem a derült égből jött, hanem 25 éve realitás és Hitler bűneinek következménye. A nyugatnémet kormányfő hangot adott annak a reményének, hogy ez a szerződés elvezet a teljes kiengesztelődéshez a két ország között. — Reméljük, hogy felszabadító lépés lesz ez egy újabb Európa felé, amelyben a határok már nem választanak majd el. Ezt várja tőlünk az ifjúság, amelynek nem a múlt terheit akarjuk továbbadni, hanem amelynek új kezdetet akarunk biztosítani — fejezte be rádió- és televíziós beszédét Willy Brandt. Revansista provokációk az NSZK-ban Péntek délután, a lengyel— nyugatnémet szerződés nyilvánosságra hozatalával egyidejűleg a különböző revansista egyesületek és csúcsszervük, az úgynevezett Elüldözöttek Szövetsége petíciókkal, röpcédulákkal árasztották el a szerkesztőségeket és a különböző tudósítókat. Ezekben, a helyenként leplezetlenül náci terminológiával megfogalmazott iratokban nemcsak hogy tiltakoznak a szerződés ellen, hanem ellenállásra is felszólítanak. Czaja CDU-képviselő Scheelhez intézett táviratában minősíthetetlen kifejezésekkel szidalmazza a Lengyel Népköztársaságot és a bonni kormányt is. Szemmel láthatólag egy nacionalista uszító kampány kezdetének vagyunk tanúi, amely veszedelmes kilengésekhez is vezethet. Jelezte ezt már a neonácik würzburgi akciója és a nyugatberlini szovjet hősi emlékmű katonaőre ellen elkövetett merénylet. Bizonyos mértékig a kormány is látja ezt a veszélyt, legalábbis erre mutat Genscher belügyminiszter pénteken Münchenben tartott sajtóértekezlete, ahol hatékony intézkedéseket helyezett kilátásba a jobboldali szélsőségesekkel szemben. Közzétették a bolgár-román szerződés szövegét A szófiai lapok pénteken közzétették a Bulgária és Románia között csütörtökön aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szövegét. A 20 évre szóló szerződés bevezető része megállapítja, hogy a szerződés célja a bolgár és a román nép sokoldalú együttműködésének erősítése és elmélyítése, a szocialista országok egységének és összeforrottságának megszilárdítása, a kölcsönös megértés és együttműködés légkörének megteremtése a Balkán térségében és az egész világon. Az okmány rámutat, hogy az európai biztonság szavatolásának egyik legfőbb feltétele az európai államhatárok sérthetetlensége, s hangoztatja: mindkét fél kifejezi szilárd eltökéltségét, hogy a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segélynyújtásról 1955. május 14-én megkötött Varsói Szerződés értelmében biztosítja a szerződésben részt vevő országok határainak sérthetetlenségét, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza az imperializmus, a militarizmus és a revansizmus agresszív törekvéseit. (MTI) Átszervezték a szlovák Nemzetiségi Tanácsot Átszervezték a szlovák kormány mellett működő Nemzetiségi Tanácsot, amely nemzetiségi kérdésekben tanácsadó szervként tevékenykedik és javaslatokkal segíti a Szlovákiában élő nemzetiségek sajátos problémáinak a megoldását. A bizottság a nemzetiségek sokoldalú fejlődésének támogatásával hozzá akar járulni a lakosság erkölcsi-politikai egységének megszilárdulásához. A 14 tagú bizottság tagja a többi között Lőrincz Gyula, a pozsonyi Új Szó főszerkesztője, Nyári István, a dunaszerdahelyi pártbizottság ideológiai titkára, Varga Ernő, a komáromi nemzeti bizottság alelnöke és Mag Gyula tanító is tagja a 14-es bizottságnak. A pénteken tartott ülésen tisztázták a bizottság legközelebbi feladatait és megvitatták a munkamódszereket. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1970. november 21. szombat Elfogták a megszökött nyugat-berlini merénylőt Pénteken a kora délutáni órákban a rendőrség elfogta Ekkehard Weilt, aki csütörtökön megszökött őrzőjétől, egy 59 éves rendőrtiszthelyettestől. A Weil felkutatására indított akció a nyomravezetőnek ígért tízezer márka ellenére sem vezetett eredményre. Péntek délután aztán az egyik külkerületban egy járőrkocsi személyzete a járókelők között felismerte a szökevényt, elfogta és beszállította a rendőrségre, ahol megállapította személyazonosságát. A pénteki nyugat-berlini lapok szinte egyöntetűen követelték az esetből adódó konzekvenciák levonását és kifejezték azt a reményüket, hogy az illetékesek nem elégszenek meg az 59 éves rendőrtiszthelyettes megbüntetésével. Folytatta hidemáslyos programját a Holdjáró—1 Nagy teljesítményű napelemek működtetik a hajtómotorokat (Moszkvai tudósítónktól.) Pénteken újra úton volt a Holdjáró—1: éjféltől 4 óra 25 percen keresztül teljesítette a Földről továbbított parancsokat. Ezalatt újabb 82 méter utat tett meg a Hold felszínén, és ezzel „anyahajójától”, a Luna—17-től 125 méterre távolodott el. Útközben az eddiginél jelentősebb akadályokat, nagyobb talajegyenetlenségeket kellett legyőznie. Az egyik ponton 14 fokos emelkedőn kellett felkapaszkodnia, hogy azután egy meglehetősen mély kráteren keljen át. Közben képeket készített a Hold-tájakról, mozgásának a talajban hagyott nyomáról, valamint saját kinyúló szerkezeteiről. A tudományos vizsgálatokat a tartályban elhelyezett röntgenspektrométer végezte: a holdtalaj kémiai összetételét elemezte. Mechanikai próbának is újból alávetették a terepet, és ellenőrizték a Lunohode 1 terepjáró képességét. Ezekhez a holdrögökbe nyomuló prést, illetve egy műszerrendszert használtak, amely az alvázra ható erőt mérte. Fontos megfigyelést végzett a röntgenteleszkóp is: a galaktikán kívül röntgensugárzás mérvét észlelte. Sokan kérdezik, hogy meddig működhet a Holdjáró ® 1. Ez nyilvánvalóan sokféle tényezőtől függ, mindenekelőtt a Holdon lejátszódó különböző természeti jelenségektől. Hajtóanyaghiány azonban semmiképpen sem fenyegeti, mert energiaforrásul napelemek szolgálnak. A napelemekből nyert elektromos energiát a nyolc kerék nyolc elektromotorja használja fel a mozgásra. A Holdon — nem lévén atmoszférája — a napsugarak erejét semmi sem csökkenti, a Nap így minden négyzetméterre 1,5 kilowatt energiát sugároz. A napelemekre épített hajtóműveknek egyébként igen nagy, 90—95 százalékos a hatásfokuk, energiaátadásuk így kedvezőbb, mint például a belső égésű motoroké. Emellett még fűtőanyagot sem kell szállítaniuk a Holdra. A tudományos megfigyelők továbbra is ismertetik, mekkora távlatokat nyitott meg a Holdjáró1 az ember nélküli automatikus űrkutatás előtt. Kiemelik, hogy a holdjáró lehetővé teszi azoknak a helyeknek a megjelölését és vizsgálatát, ahová a zord talajviszonyok miatt nem lenne ajánlatos űrhajót leszállítani. Néhány ilyen mozgó robotautomata, valamint a „mozdulatlan” laboratóriumok sokirányú búvárkodó és változatosan hasznosítható tudományos intézetkomplexumot alkothatnak majd, hiszen egyidejűleg vagy programozott egymásutánban, de mindenképpen összehangoltan, fizikai, holdtani, kozmikus-kémiai kísérletek folytatására alkalmasak. Van olyan elképzelés is, hogy a holdjárók amolyan tudományos kurírokként a Holdra telepített egyik állomástól a másikig járnának, összegyűjtenék a kísérleti anyagot, valamint feltöltenék magukat más helyen leadandó elektromos energiával, amelyet a bázisok napelemeiből vennének át szállítóakkumulátoraikba. Nemes János Külföldi események - néhány sorban Brezsnyev, Koszigin, Podgornij és más szovjet vezetők álltak díszőrséget pénteken Jerjomenko marsallnak, a kiváló szovjet hadvezérnek a ravatalánál. (TASZSZ) Varsóban november 20-a, a pedagógusok napja alkalmából Wladyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. (MTI) A francia középiskolai tanárok szakszervezete felszólította tagjait, hogy a jövő hét elején tartsanak kétnapos sztrájkot, így szerezzenek érvényt az oktatómunka körülményeinek megjavítását követelő felhívásuknak. (MTI) Péntek reggel szovjetellenes jelszavakat kiabálva, garázdálkodó cionista suhancok hatoltak be a TASZSZ washingtoni irodájába. A történtekről azonnal értesítették a rendőrséget, de egy órába tellett, amíg sikerült eltávolítani a fékevesztett suhancokat. (TASZSZ) Tepavac jugoszláv külügyminiszter lengyelországi látogatása befejeztével pénteken hazautazott Varsóból. A jugoszláv külügyminisztert elutazása előtt fogadta Spychalski, a lengyel államtanács elnöke. (PAP) NOVOJE VREMJA A Kínai Népköztársaság A Novoje Vremja szovjet külpolitikai hetilap legújabb száma elemzi a kínai külpolitikai tevékenységet. A cikk rámutat: a Szovjetunió erőfeszítéseket tesz a szovjet— kínai államközi kapcsolatok normalizálására és a nagy kínai néppel való barátsága fejlesztésére. A Szovjetunió és a KNK közötti kapcsolatok normalizálása — idézi a hetilap Leonyid Brezsnyev kazahsztáni beszédét — megfelel a két ország, a szocialista világrendszer, aforradalmi, felszabadító mozgalom és az egyetemes béke érdekeinek. A Szovjetunió ebből az álláspontból kiindulva tekint a Pekingben jelenleg is folyó szovjet—kínai tárgyalásokra. A Szovjetunió síkraszállt és síkraszáll Kína ENSZ-jogainak érvényesítéséért. Ezt a politikát a proletár internacionalizmus és a béke erősítésére irányuló törekvés diktálja. A Novoje Vremja cikke azt a kérdést boncolgatja, hogy a Nyugat irányító körei miért erőltetik jelenleg a kínai vezetőséghez való közeledést. A cikk ebben a vonatkozásban fontosnak ítéli meg a tőkés monopóliumoknak azt a törekvését, hogy hasznot húzzanak a kínai piacból. Még bizonyos amerikai társaságok is de nemzetközi helyzetéről akarnak törni a kínai piacra. Ehhez — mint a General Motors is — angol, kanadai, olasz és más fiókvállalataikat használják fel. Mindenesetre Washington számára a pekingi irányú hídépítés nem valami könnyű. A szovjet hetilap ennek kapcsán két körülményre hívja fel a figyelmet: 1. az amerikai imperializmus elleni jelszóval fellépő kínai kormány jobban szereti nem fitogtatni az Egyesült Államokhoz való kapcsolatait; 2. a Nixon-kormány a konzervatív amerikaiak ellenállásától tartva, a Kínával való kapcsolatok fejlesztésében az elsőséget egyelőre átengedi szövetségeseinek. Ezzel összefüggésben a Novoje Vremja utal arra, hogy a Kínával kapcsolatos új „elismerési hullám” éppen a NATO-országokból indul ki. A NATO-tömb 15 országából 7 már elismerte a KNK-t. Ez a szám a jövőben csak gyarapodni fog. A cikk felhívja a figyelmet arra, hogy míg Kína és a szocialista országok kapcsolatainak javulása a béke szolgálatában áll, addig az imperialista körök Peking nyugati világbeli térhódításával öszszefüggésben olyan terveket szőnek, amelyeknek semmi közük a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez.