Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

VILÁG PROLETÁRJAI­ EGYESÜLJETEK! VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 0 Ara: 1971. május 5. szerda A MAI IVAN­ SZOCIALISTA MÜUIKASPÁI­T KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 104. szia Rogers Kairóba érkezett Az EAK világos amerikai állásfoglalást vár a BT-határozat végrehajtásáról Rogers amerikai külügyminisz­ter, aki előzőleg Libanonban tár­gyalt, kedd délután közel-keleti körútjának következő állomás­helyére, Kairóba érkezett. Meg­érkezésekor adott nyilatkozatá­­ban Rogers kijelentette: " Az a tény, hogy az­­országaink közti hivatalos diplomáciai kapcsolat megszakadása ellenére ma itt vagyok vendégként, mindkét fél­­ gyakorlati érzékét bizonyítja. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy az elhunyt Nasszer elnök elfo­gadta a múlt év nyarán tett bé­­kekezd­eményezésünket. Rogers méltatta továbbá azt a tányt, hogy Szadat egyiptomi el­nök pozitív választ adott Gunnar Jarring nagykövet februárban előterjesztett javaslatára. Rogers ezután utalt küldetésé­nek nehézségeire, de azt állítot­ta, hogy kormánya kész „ésszerű szerepet”­­játszani egy „igazságos és tartós béke” érdekében. Azt mondotta, hogy lehetőséget lát az előrehaladásra a Biztonsági Tanács ismert határozatának megfelelő rendezés irányába. Hozzáfűzte, hogy kész Egyiptom­mal és Izraellel konkrétan meg­vitatni a Szuezi-csatorna meg­nyitásával kapcsolatos ideiglenes megegyezés lehetőségét, amely „hozzá fog járulni a végleges rendezéshez”. (Kairói tudósítónktól.) Néhány órával Rogers, ameri­kai külügyminiszter Kairóba ér­kezése előtt Szadat elnök fontos politikai és katonai megbeszélést tartott az EAK állami és politikai vezetőivel. A tanácskozás meg­vizsgálta a közel-keleti hely­zet legfrissebb fejleményeit, a Rogers-látogatással kapcsolatos kérdéseket, s fontos politikai és katonai intézkedéseket készített elő. A kedden megkezdődött egyip­tomi—amerikai tárgyalásokon az EAK küldöttségét Riad külügy­miniszter vezeti. Az Al Gumhuríja szerint az EAK az alábbiakban összefoglalt álláspontot tárja Rogers elé, mint a közel-keleti rendezés minimális feltételeit: 1. Izraelnek köteleznie kell ma­gát a megszállt arab területek teljes kiürítésére. Ez a béke alap­vető feltétele. 2. A Szuesi-csatorna megnyitá­sára vonatkozó egyiptomi kezde­ményezés nem jelent részleges vagy elkülönített megoldást, ha­nem szerves része, első szakasza a Biztonsági Tanács határozatán­­ alapuló általános rendezésnek. 3. Ki kell dolgozni a BT-hatá­­­­rozat végrehajtásának menet­rendjét, rögzíteni kell az izraeli csapatkivonás második szakaszá­nak határidejét. 4. Az első szakaszban, a részle­ges kiürítés keretében El-Arish vonaláig kell visszavonni az iz­raeli csapatokat. A második sza­kaszban az EAK nemzeti ha­táráig kell terjednie a teljes ki­ürítésnek, az EAK Sarm-El-Sejk fölötti szuverenitása vitathatat­lan. 5. Az EAK tervezete meghatá­rozott időtartamú tűzszünet élet­beléptetését javasolja, a részleges kiürítés kezdetétől a csatorna megnyitásáig. A csapatkivonás második szakasza ezután kezdő­dik. Az egyiptomi hadsereg a rész­leges kiürítést követően átkelne a Szuezi-csatornán. Az EAK hoz­zájárul ahhoz, hogy úgynevezett ütköző övezetet hozzanak létre az egyiptomi és az izraeli hadsereg között arra az időre, amíg Jarring ENSZ-megbízott lefekteti az ösz­­szes megszállt arab területek ki­ürítésének ütemtervét. Az Al Ahram úgy értesült, hogy ■Rogers tájékoztatja az egyiptomi felet a Sinai-félsziget részleges kiürítésével kapcsolatos hivatalos izraeli válaszról. Rogers ugyan­csak kifejti az Egyesült Államok véleményét erről a kérdésről. Kairó szerint sok függ Washing­ton szerepétől, attól, hajlandó-e meggyőzni Izraelt arról, hogy a részleges csapatkivonás csak a teljes kiürítés részeként képzel­hető el. Az EAK számít rá, hogy Rogers világosan meghatározza a BT-határozat végrehajtásával kapcsolatos amerikai álláspontot. Az­­egyiptomi—amerikai megbe­széléseken fontos téma lesz az a részleges kiürítéssel kapcsolatos elgondolás, hogy nemzetközi erő­ket állomásoztassanak az EAK és Izrael hadserege között. Rácz Sándor A konzultációs megállapodás keretében Moszkvában tanácskozik a szovjet és a francia külügyminiszter A szovjet kormány vendégeként kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Maurice Schumann francia külügyminisz­ter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter és Szemjon Kozirev külügyminiszter-helyettes fogadta a francia vendéget. Az Izvesztyija Schumannt üd­vözölve megjegyzi, hogy ez­ a lá­togatás tovább bővíti a szovjet— francia együttműködést, megszi­lárdítja a biztonságot Európában és világszerte. Mint az MTI moszkvai tudósí­tója, Hável József jelenti, már ko­rábban mindkét részről kiemel­ték, hogy a Szovjetunió kilence­dik ötéves terve és Franciaország hatodik gazdaságfejlesztési prog­ramja új, hasznosan kiaknázható lehetőségeket tár fel a két ország együttműködésében. A két nagyhatalom képviselő, a világhelyzetet áttekintve, különös figyelmet szentelnek majd a kö­zel-keleti, az indokínai, az euró­pai, a nyugat-berlini és más fon­tos témaköröknek. Az álláspon­tok tisztázása várhatóan rávilágít azokra a nemzetközi területekre, ahol hatékonyan bontakozhat ki a szovjet—francia együttműkö­dés. Párizsi tudósítónk, Fábián Fe­renc emlékeztet arra, hogy a fran­cia külügyminiszter Pompidou el­nök tavaly októberi moszkvai lá­togatása nyomán született egyez­mény keretén belül utazott a Szovjetunióba. Az egyezmény sze­rint a két ország rendszeres idő­közben konzultációt folytat a leg­fontosabb politikai kérdésekről. Párizsban a két politikusnak az európai biztonságról folyó tanács­kozását kíséri a legnagyobb ér­deklődés. Schumann egyébként a szovjet vezetők idén esedékes pá­rizsi látogatásáról is tárgyal majd Moszkvában. Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kong­resszusa UJSz­KY BÉLA FELSZÓLALÁSA­ Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában kedd reggel megkezdte munkáját a magyar szak­­szervezetek XXII. kongresszusa. A szakszervezetek három és fél milliós tagságát hétszáz szavazati jo­gú küldött és mintegy 400 meghívott képviselte. Ott volt a kongresszuson a kormány több tagja, a különböző társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a művészeti és tudományos élet neves személyisé­gei, a szakszervezeti mozgalom veteránjai, öt vi­lágrész szervezett dolgozóinak képviseletében 47 külföldi szakszervezet és négy nemzetközi szerve­zet delegációja is részt vesz a tanácskozás mun­kájában. Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg a tanácskozást, s javaslatot tett a kongresszus el­nökségére, amelyet a küldöttek egyhangúlag el­fogadtak. Az elnökségben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Focst Jenő, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, tsz MSZMP Központi Bizottságának titkára, Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitká­ra, valamint a külföldi delegációk vezetői, a SZOT elnökségének tagjai, a társadalmi szervezetek kép­viselői, élenjáró állami díjas dolgozók, a szakszer­vezeti mozgalom veteránjai. Földvári Aladár megnyitó beszédében megemlé­kezett a szakszervezeti mozgalomnak a XXI. kong­resszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól, Renato Bitossi elvtársról, aki a Szakszervezeti Világszö­vetség elnöke volt, Blaha Béla elvtársról, a SZOT volt elnökéről, Szilágyi Sándor elvtársról, a Vegy­ipari Dolgozók Szakszervezete volt főtitkáráról, Nöhrer Árpád elvtársról, a SZOT tagjáról, az ÉDOSZ elnökéről, Gertler Viktor elvtársról, a SZOT tagjáról, a MUDOSZ társelnökéről, Harus­­tyák József, elvtársról, a SZOT számvizsgáló bi­zottságának tagjáról és Turner Ferenc elvtársról, a SZOT számvizsgáló bizottsága tagjáról. A kong­resszus részvevői egyperces néma felállással adóz­tak emléküknek. Ezután megválasztották a kongresszus munkabi­zottságait, majd a következő napirendet hagyták jóvá:­­ 1. A Szakszervezetek Országos Tanácsánál: be­számolója a XXI. kongresszus óta végzett mun­káról és a magyar szakszervezetek soron szövet­kező feladatairól. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. A magyar szakszervezetek alapszabályának módosítása. 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság megválasztása. A megnyitó beszéd után Gáspár Sándor, s a MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT fő­titkára terjesztette a kongresszus elé a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa beszámolóját. A szakszervezetek cselekvő közreműködése nélkülözhetetlen a mu­­nkásh­atalom számára GÁSPÁR SÁNDOR BESZÁMOL­ÓJA! Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak! — A szakszervezeti választásokon, az or­szággyűlési és a tanácsi választásokon, gyűlések tízezrein, mint tükörben láthatók, érezhetők az utóbbi évek nagy politi­kai és gazdasági változá­sai. Új lakásokat, iskolá­kat, kórházakat, óvodá­kat, bölcsődéket, új gyá­rakat, üzemeket, haladó szociálpolitikai intézke­déseket, egy erősebb, szebb országot, az or­szágban jobb életet mu­tatott az önmagunk elé tartott tükör. Egész társadalmunk nagy léptekkel halad azon az úton, amelyet 1957 óta töretlen lendü­lettel járunk. Gyűlések ezrein a dolgozók ismét egyetértésüket és bizal­mukat fejezték ki pár­tunk politikája iránt. Politikai és társadal­mi életünk, közéletünk erényei és gyengeségei, elismerő és bíráló hangon szerepeltek. Sürgették a szakszervezetek erőteljesebb fel­lépését, közvetlenül az üzemek­ben és a társadalmi életben egy­aránt. A XXII. kongresszusnak az a feladata, hogy az országos ta­pasztalatok alapján ítélje meg a szakszervezetek tevékenységét. Határozza meg a feladatokat úgy, hogy abban jussanak kifejezésre a dolgozók igényei, törekvései és válassza meg a Szakszervezetek Országos Tanácsát, valamint a számvizsgáló bizottságot. A Magyar Szocialista Munkás­párt néhány hónappal ezelőtt el­végezte egész társadalmunk hely­zetének értékelését, megjelölte to­vábbhaladásunk útját. A magyar szakszervezetek a pártkongresz­­szus értékelésével egyetértenek, politikai céljait magukévá teszik , és megvalósításukért dolgoznak.­­ A továbbiakban elmondotta, , hogy a X. pártkongresszus elis- i­meréssel szólt a magyar szakszer­vezetek tevékenységéről. A szak­­szervezeti mozgalom, végrehajtva­­ a XXI. kongresszus határozatait,­­ lépést tartott a társadalmi fejlő­déssel. Erősödött szo­cialista­ jellege. Segítette a szocializmus, a mun­káshatalom erősítését és ettől elválaszthatatlanul jól látta el a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. A szakszer­vezetek hivatásának ha­tékonyabb teljesítése szempontjából döntő je­lentőségű volt az a felis­merés — és ez az MSZMP történelmi érde­me—,hogy a szakszer­vezetek nemcsak a párt politikáját közvetítik a dolgozó tömegekhez, ha­nem cselekvően részt vesznek a politika alakí­tásában is. Csak így tud­ják kifejteni társadalmi aktivitásukat, a tagság érdekeinek a védelmét. Ez a szakszervezetekre vonatkozó lenini gondo­latok helyes értelmezése és alkalmazása. Szocialista körülmé­nyek közt a szakszerve­zeti munka bonyolultsá­ga abból adódik, hogy minden­kor egyaránt figyelembe kell venni a társadalmi, a réteg- és az egyéni érdeket. Ezeknek az érde­keknek a reális számbavételével és határozott képviseletével a szakszervezetek segítik az elérhe­tő optimális társadalmi összhang kialakulását. A szakszervezetek nev­ lehetnek a dolgozók elma­radt és hibás nézeteinek képvise­lői, de nem is hagyhatják számí­táson kívül ezeket. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next