Népszabadság, 1971. október (29. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

2 I NÉPSZABADSAG 1971. október 27, szerda Kína lehetőséget kapott, hogy pozitívan vegyen részt az ENSZ munkájában Az első vélemények, kommentárok a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáról Világszerte érthető érdeklődést váltott ki a hír, hogy két évtize­des küzdelem után a Kínai Nép­­köztársaság helyet kapott az Egye­sült Nemzetek Szervezetében és a helyét eddig bitorló Tajvannak távoznia kellett. Az ENSZ-szava­­zás eredményéről már elhangzot­tak az első politikai állásfoglalá­sok, sajtókommentárok. Az aláb­biakban ezekből idézünk. MOSZKVA (Tudósítónktól.) A Kínai Népköztársaság ENSZ- jogainak helyreállítását Moszk­vában úgy értékelik, hogy ezzel a hidegháború egy régen eltávolí­tásra megérett kövületétől sike­rült megtisztítani a nemzetközi életet. Ezzel összefüggésben em­lékeztetnek arra, hogy éppen a Szovjetunió volt az, amely kez­dettől — a Kínai Népköztársaság megalakulásától — fogva, tehát még jóval más országok előtt fel­lépett a népi Kína ENSZ-jogai­nak csorbítatlan érvényre jutta­tásáért. A Szovjetuniónak ezen az elvi magatartásán természetesen mit sem változtatott, hogy idő­közben a kínai vezetés éles és mint tudjuk, évekkel ezelőtt a fegyveres határincidensekig fa­juló ideológiai és politikai kam­pányt indított ellene. S ha végül mégis 22 évbe telt, hogy a kínai nép törvényes képviselője elfog­lalhassa helyét az ENSZ-ben, an­nak a washingtoni kezdeménye­zésű nyugati obstrukció volt az oka, a kínai belügyekbe való dur­va amerikai beavatkozás, ami a Csang Kaj-sek-klikk fölötti véd­nökségben és Tajvan megszállásá­ban öltött­ testet. Moszkvában hangoztatják, hogy a Szovjetunió mindig is szorgal­mazta és szorgalmazza az álla­mok közötti normális kapcsolatok kialakítását, s ennek megfelelően a szovjet fővárosban nagy jelen­tőséget tulajdonítanak annak a ténynek, hogy a világszervezetben immár mind az öt nagyhatalom képviseltetheti magát. E pillanat­ban még korai volna jóslásokba bocsátkozni ennek várható hatá­sát illetően, hiszen az nem kis részben éppen a Kínai Népköz­­társaság szándékán és tényleges politikai lépésein múlik majd. A Kínai Népköztársaságnak azon­ban mostantól fogva mindeneset­re a lehetősége legalábbis meg­lesz rá, hogy pozitívan vegyen részt az ENSZ munkájában, amelynek alapvető hivatása a bé­ke és a nemzetközi biztonság fenntartása. STOCKHOLM A svéd külügyminisztérium szóvivője hangoztatta, hogy az ENSZ megtette azt a lépést, amely szükséges volt ahhoz, hogy a világszervezet sikeresen töltse be feladatát a nemzetközi béke és biztonság megóvásával kapcso­latban. Hozzátette, hogy egy sor égető nemzetközi kérdés, elsősor­ban pedig a leszerelés problémá­ja nem oldható meg a Kínai Nép­­köztársaság részvétele nélkül. HÁGA Norbert Schmelzer holland kül­ügyminiszter rádiónyilatkozatá­ban megállapította, a holland kormány véleménye szerint el­képzelhetetlen volt, hogy két kí­nai delegáció foglaljon helyet az ENSZ-ben és mind a kettő azt ál­lítja, hogy a kínai népet képvi­seli. Ennek ellenére — tette hoz­zá — a holland delegáció csak némi habozás után szavazott az albán javaslatra. CANBERRA Bowen ausztráliai külügymi­niszter a képviselőházban csaló­dottságának adott kifejezést Taj­van távozása miatt. Egyidejűleg azonban üdvözölte a Kínai Nép­­köztársaság felvételét. Mint mon­dotta, Ausztrália folytatni kíván­ja a Kínai Népköztársasággal megkezdett párbeszédet a két or­szág kapcsolatainak fokozatos rendezése érdekében. BONN Az NSZK külügyminisztériu­mának nyilatkozata megállapítja, hogy aki a nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik, nem hagy­hatja figyelmen kívül Kínát. „A nemzetek családja nem végezhet sikeres munkát az együttműködés megteremtése érdekében, ha egy olyan hatalmas ország, mint Kí­na nem tagja az ENSZ-nek. Az ENSZ közgyűlésének döntése fi­gyelembe vette a nemzetközi erő­­egyensúly politikai realitásait” — állapítja meg a bonni külügymi­nisztérium nyilatkozata. A külügyminisztérium szóvivő­je egyébként nem volt hajlandó kommentálni Tajvan kizárását, mint mondotta ez a probléma csakis a világszervezetre tartozik, amelynek a Német Szövetségi Köztársaság még nem tagja. PEKING (Az MTI tudósítójától.) Az ENSZ-szavazás és a Kis­­singer távozása közötti időbeli egybeesés feltehetően csak vélet­len, pekingi megfigyelők m­égis a szavazás eredményét a kínai— amerikai viszonyban bekövetke­zett alapvető változásnak tulaj­donítják. Pekingi diplomáciai körökben sohasem vették túlsá­gosan komolyan azokat az ame­rikai fogadkozásokat, amely sze­rint Washington — amelynek sokkal nagyobb érdeke fűződött a Pekinggel kiépítendő új kap­csolathoz, mint Tajvan ENSZ- képviseletéhez — valóban min­dent megtesz a tajvani rezsim benn tartásáért. Az erre irányuló amerikai diplomáciai erőfeszítést valójában homlokegyenest ke­resztezték a sokkal nagyobb horderejű reálpolitikai lépések, Nixon pekingi látogatásának be­jelentése, majd Kissinger máso­dik, az ENSZ-vitával egybeeső időpontban lebonyolított pekingi látogatása, amely demonstratív módon emlékeztette a New York-i szavazókat, hogy az USA új fe­jezetet nyit kínai politikájában, és a maga részéről kiépíti a kontaktust azzal az országgal, amelyet saját javaslatai kívül próbáltak tartani az ENSZ-fórum adta nemzetközi kontaktusból. Néhány órával az ENSZ-köz­­gyűlésben lezajlott szavazás után Csi Peng-fej, a Kínai Nép­­köztársaság ügyvezető külügymi­nisztere kijelentette: tanulmá­nyozzák annak kérdését, hogy delegációt küldenek New York­ba, az ENSZ székhelyére. A miniszter az iráni követség fogadásán nyilatkozott újság­íróknak. A kínai nép és kormá­nya nevében őszinte köszönetet mondott mindazoknak az orszá­goknak, amelyek az igazságért szálltak síkra ebben a harcban. A fogadáson jelen volt Csou En-laj miniszterelnök, ő is meg­elégedését fejezte ki a közgyűlé­si szavazás eredményével kapcso­latban. NEW YORK „A közgyűlés döntését nem sza­bad úgy értékelni, mint győzel­met vagy vereséget, hanem úgy kell tekinteni, mint egy cselek­vőképesebb és realistább nemzet­közi rendszer irányába tett szük­séges lépést. Az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszaka ebből a szempont­ból döntő jelentőségűnek minő­síthető” — jelentette ki U Thant főtitkár. — „Mély meggyőződé­sem, hogy a Kínai Népköztársa­ság jelenléte a világszervezetben ennek a testületnek a megerősö­dését, hatékonyabbá válását ered­ményezi majd.” TOKIÓ Annak az amerikai határozati javaslatnak veresége, amelynek Japán is egyik társszerzője volt, súlyos belpolitikai válságot in­díthat el Japánban. Ez a véle­ménye a vezető nyugati hírügy­nökségeknek és ez derül ki az első hivatalos japán nyilatkoza­tokból is. Fukuda japán külügyminiszter tokiói sajtóértekezletén közölte, hogy az ENSZ-szavazást követően Szato japán miniszterelnök és a külügyminisztérium vezető tiszt­viselői megbeszélést tartottak. Fukuda szerint a kormány to­vábbi erőfeszítéseket fog tenni, hogy rendezze kapcsolatait a pe­kingi kormánnyal , problémát csak az jelent, hogyan alakítsa Tajvannal fenntartott kapcsola­tait. Fukuda kifejtette azt a véle­ményét, hogy Japán és a tajvani rendszer kapcsolatai „a kínai— japán viszony alakulásához fog­nak igazodni”. E hivatalos nyilatkozatok elle­nére a japán fővárosban nem tartják lehetetlennek a kormány bukását, illetve Szato miniszter­­elnök visszavonulását. Az ENSZ közgyűlésének döntése, különö­sen ami a Tajvan „átmentését” kívánó amerikai javaslat elutasí­tását illeti, alátámasztotta az el­lenzék — már régebben is kife­jezésre juttatott — álláspontját, amely szerint a japán kormány­nak módosítania kell Washing­­ton-centrikus külpolitikáját. LONDON Az angol külügyminisztérium kedden nyilatkozatban üdvözölte a kínai ENSZ-jogok helyreállítá­sát és megállapította, hogy a kor­mány véleménye szerint a Kínai Népköztársaság hozzájárulására szükség van az ENSZ-re váró problémák megoldására irányuló erőfeszítésekben. Angol hivatalos körök elégtétellel állapítják meg, hogy az ország ENSZ-küldöttsége 1961 óta évről évre a Kínai Nép­­köztársaság ENSZ-jogainak hely­reállítására irányuló határozati javaslatokra szavazott. Hivatalos források emlékeztetnek arra is, hogy az utóbbi másfél évben a kí­nai—angol viszony fejlődésnek in­dult. Jelenleg Nagy-Britannia — amely a nyugati országok közül elsőként ismerte el Kínát — és Peking képviselői tárgyalásokat folytatnak arról, hogy nagyköveti szintre emeljék az ügyvivői hiva­talok szintjén 1950. január 6. óta fennálló diplomáciai viszonyukat. WASHINGTON Rogers amerikai külügyminisz­ter Washingtonban rögtönzött sajtóértekezleten reagált a köz­gyűlési szavazás eredményére. Azt állította, hogy a Kínai Népköztár­saság felvétele az ENSZ-be „meg­felel az Egyesült Államok politi­kájának”. Hozzátette: Nixon elnök reméli, hogy Kína megjelenése a világszervezet székhelyén hozzá fog járulni a nemzetközi feszült­ség csökkentéséhez. A külügyminiszter sajnálkozását fejezte ki a fölött a „vaskos té­vedés” fölött, hogy a tagállamok többsége Tajvan kizárása mellett döntött. Ez semmit sem változtat Tajvan és az Egyesült Államok kapcsolatain — fűzte hozzá. Rogers a továbbiakban hangoz­tatta, a kormány semmiképpen sem fogja támogatni azoknak kö­vetelését, akik azt akarják, hogy Washington csökkentse az ENSZ- nek fizetett amerikai hozzájárulás összegét. A DIFK és a DNFF segít Dél-Vietnam tájfun sújtotta lakosságának Diáktüntetések, robbantások Saigonban A Dél-Vietnamiban augusztus óta tartó rendszer- és háborúelle­nes diáktüntetések ismét fellán­goltak. Saigonban tüntető egyete­misták házilag készített robbanó palackokkal lángba borították az amerikaiak és a dél-vietnami csapatok több járművét. A dél­­vietnami főváros egyik elővárosá­ban a „katolikus ifjúsági mozga­lom” tagjai robbanó palackokkal rohamoztak meg egy rendőrőrszo­bát. Az indokínai hadszínterekről csak szórványos harci cselekmé­nyekről érkeztek jelentések. Az amerikai csapatok egy része a hí­rek szerint még mindig a tájsam által megrongálódott állásokat, támaszpontokat hozza rendbe. A rendkívüli forgószél pusztítá­sait nagyon megérezte Dél-Viet­­na­m. Mint azt Hanoiban közöl­ték, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány és a DNFF köz­ponti bizottságának a képviselői rendkívüli konferencián tárgyal­ták meg a tájfunkárok következ­tében kialakult helyzetet s a leg­sürgősebb tennivalókat. A DIFK és a DNFF arra utasí­totta a tájfun és árvíz sújtotta tartományokban működő helyi szerveit, hogy minden erővel se­gítsék a lakosságot az elpusztult községek és lakhelyek újjáépíté­sében, a normális életfeltételek helyreállításában. A DIFK és a DNFF százmillió dongot, mintegy hétszázmillió fo­rintnyi összeget utalt ki a tájfun­tól szenvedett lakott helyiségek helyreállítására s a lakosság nor­mális életfeltételeinek újbóli meg­teremtésére. (MTI) A gazdasági helyzetet értékelte a szejm Változások a lengyel kormányban (Varsói tudósítónktól.) Kedd délután befejeződött a szejm őszi első plenáris ülése. A kétnapos ülésszakon Jaroszewicz miniszterelnök tartott beszámolót az 1971. évi módosított terv és költségvetés eddigi végrehajtásá­ról. Egészében eredményesnek ér­tékelte az első 9 hónapi tervfel­adatok végrehajtását. Kiemelte, hogy a tavalyi 24 milliárd zloty­hoz képest az idén már eddig 51 milliárddal növekedtek a lakos­ság pénzbevételei. A piaci egyen­súlyt a kereslet fokozódása elle­nére is sikerült megszilárdítani. A miniszterelnök elmondotta, hogy az ország gabonatermése az idén jó volt. Az aszály azonban csökkentette a takarmány- és a burgonyatermést. Jaroszewicz a mezőgazdaság je­lentős eredményeként említette, hogy a lengyel sertésállomány az idén 13,4 százalékkal gyarapodott és elérte a 15,2 milliót. Így az év utolsó negyedében a hús- és hen­tesáru-ellátás további javulására lehet számítani. A minisztertanács elnökének javaslatára a szejm felmentette tisztségéből L. Molyka kulturális és művészetügyi, S. Walczak igaz­ságügyi és E. Zawada vegyipari minisztert. Igazságügyi miniszter­ré W. Berutowiczot, vegyiparivá pedig J. Olszewskit nevezte ki, míg a kulturális és művészetügyi miniszter tisztét egyelőre betöltet­lenül hagyta. Az állami tervbizottság elnö­kének, tisztségének meghagyásá­val, M. Jagielski miniszterelnök­helyettest választották meg. (Ez a tisztség a legutóbbi hónapokban betöltetlen volt.) A szejm ülése elfogadott hét mezőgazdasági vonatkozású tör­vényjavaslatot; közülük a legfon­tosabb kimondja, hogy a kötelező termény- és élőállat-beszolgálta­tást 1972. január­­­ével megszün­tetik. Márkus Gyula A limai értekezlet folytatja munkáját Közös okmány készül a világgazdaságról (Kiküldött tudósítónk jelentése Limából.) A hétfői megnyitóülés után a harmadik világ országainak ma­gas rangú kormányszakértői ked­den újabb plenáris ülést tartottak. Elhatározták, hogy mindhárom — az afrikai, az ázsiai és a latin­amerikai — regionális csoport kü­lön-külön összeül és tanulmá­nyozza egymás álláspontját. Emel­lett folytatják a plenáris ülése­ket és munkabizottságokat is ala­kítanak. A limai miniszteri szintű ta­nácskozás a tervek szerint közös okmányt fogad majd el, amely a harmadik világ egységes állás­pontját tartalmazza a világgazda­ság és a világkereskedelem leg­fontosabb kérdéseiben. Ezt az egy­séges álláspontot képviselik majd a harmadik világ országai az ENSZ égisze alatt Santiagóban a jövő áprilisban a gazdasági fejlődés és a kereskedelem fejlesztésével fog­lalkozó UNCTAD-értekezleten. Árkus István Kommunista munkásvezér — a Glasgow Egyetem rektora (Londoni tudósítónktól.) Példátlan dolog történt Nagy- Britanniában: a Glasgow Egyetem tisztújító választásának eredmé­nyeként — először az ország tör­ténetében — munkásember, a kommunista párt egyik közismert harcosa ölti magára a rektori pa­lástot. Jimmy Reidet, a skóciai UCS- üzemek gyárfoglaló munkásainak vezérét az egyetemi önkormány­zat — amelynek jogában az egye­temen kívüli személyt az intéz­mény élére állítani — 1458 szava­zattal választotta meg rektornak. A toryjelölt — különben parla­menti képviselő — mindössze 891 szavazatot kapott., A 39 éves Jimmy Reid hajógép­szerelő szakmunkás, 1948-ban lé­pett be a kommunista pártba, 1958-tól 1964-ig ő volt a párt or­szágos ifjúsági szövetségének fő­titkára, most a párt skóciai bizott­ságának tagja, üzemi bizalmi a hajógyárban és Clybbank városi tanácsosa. Nevét ismeri az egész ország, mert ő a legnépszerűbb vezéralakja annak a harcnak, amelyet 8500 skóciai hajógyári munkás az elbocsátások ellen, a munkahelyek védelmében tizen­hatodik hete vív a torykormány ellen. Az UCS-hajógyárak példá­ja követésre talált a vasiparban, ahol ötezer és a birminghami mo­torkerékpárgyárban, ahol három­ezer munkás kenyeréért indult meg a „skóciai módszerrel” a küz­delem. Szabó L. István Kissinger elutazott Pekingből Henry Kissinger, Nixon elnök főtanácsadója kedd hajnalban Pe­­kingből hazarepült Washingtonba. Kissinger, aki összesen hat teljes napot töltött a kínai fővárosban, hog Csou En-laj miniszterelnök­kel és más kínai hivatalos szemé­lyekkel tárgyaljon Nixon elnök tervezett pekingi látogatásáról, nem sokkal azután indult vissza Washingtonba, hogy az ENSZ- közgyűlés megszavazta a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Kissingernek és kísérete tagjai­nak pekingi tárgyalásairól részle­tek nem ismeretesek, Washing­­tonb­a azonban valószínűnek tart­ják, hogy a Fehér Ház rövidesen bejelenti Nixon pekingi látogatá­sának pontos idejét. (MTI)

Next