Népszabadság, 1972. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: KO fillér NIPSZSMDSAG 1972. január 14. péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LA­PA­A XXX. évfolyam, 11. szám A legjobb befektetés A napokban fejeződtek be a vállalatoknál a szocialista brigád­­vezetői tanácskozások. E megbe­széléseken a vállalatok vezetői­nek, a brigádvezetőknek és a ta­goknak a hozzászólásaiból egy­aránt kiviláglott a mozgalom nagy jelentősége. A vállalati ve­zetők példákat idéztek a közel­múltból, amikor sok esetben ne­héz helyzetből segítették ki a vál­lalatot a szocialista brigádok. A brigádok képviselői pedig el­mondták: nem tudtak volna ha­sonló eredményt elérni a kollek­tíva ereje, összeszokottsága nél­kül. A technológiai és munkafe­gyelemmel kapcsolatban hangzott el a legtöbb ilyen vonatkozású példa, s a munkaerőhiánnyal kapcsolatban is sok olyan esetet soroltak a felszólaló gazdasági vezetők, amikor a szocialista bri­gádok áldozatkészsége segítette át őket ezen az előzőleg elhárít­hatatlannak vált akadályon: több­letmunkát vállaltak. Az már nem szorosan a terme­lőmunkájukhoz tartozik — s er­ről is sokat hallhattunk a tanács­kozásokon —, hogy a brigádok igyekeztek (gyakran sikeresen) jobb belátásra bírni a kilépni szándékozókat, vagy az újonnan belépő fiatalokat részesítették ba­ráti fogadtatásban és megszeret­tették velük első munkahelyüket. A vállalatvezetők zöme dicsé­­rőleg emlékezett meg arról, hogy a szocialista brigádok vállalásai­ban mindinkább előtérbe kerül a minőség javítása. Érdekes, hogy milyen hasonlóképpen fogalma­zott jó néhány vállalati vezető: „A szocialista brigádokkal való törődés a legjobb befektetés szá­munkra." S itt többen közülük rögtön hozzáfűzték az önkritikát: „Ez a törődés, sajnos, nem volt olyan fokú, amilyet a mozgalom eredménye és jövője megkíván." Ez a törődés talán nem is el­sősorban a vállalatvezetők köz­vetlen, mindennapos kötelessége. Erről is szó esett, de arról is, hogy a vállalatvezető­­ feladata ráébreszteni a termelés alsóbb parancsnokait a hozzájuk tartozó szocialista brigádokkal való tö­rődés fontosságára. A műszaki-gazdasági vezetők, a szakszervezeti bizottságok veze­tői, a szocialista brigádok vezetői és tagjai a tanácskozásokon „le­tették a garast” a szocialista bri­gádmozgalom mellett és kinyil­vánították, hogy az eddiginél sok­kal inkább igényt tartanak egy­más segítésére. Hogy ilyen nyilat­kozatok máskor is elhangzottak már és bizony nem mindenütt és nem minden tekintetben valósul­tak meg? A mostaniak abból a tanulságból indultak ki: „kár, hogy eddig nem tettünk még töb­bet és rendszeresebben a mozga­lomért.” Igen, a rendszerességet, a folyamatosságot sok szocialista brigádtag hiányolta: „miért csak akkor fordulnak hozzánk, amikor már nagyon szorít a cipő? Miért nem­ kérik rendszeresen a tapasz­talatainkat, a véleményünket?” A brigádtagok egyetértettek abban, hogy magasabbra kell emelni a mércét a szocialista cím odaítélé­sekor, de azt is kérték, hogy a szocialista brigádmozgalom se­gítésére hivatottaknál is emeljék magasabbra a mércét. Rövidesen megkezdődnek az iparáganként rendezett szocialis­ta brigádvezetői tanácskozások, amelyeket követ az országos kongresszus, amelynek sikerét már az eddigi tanácskozások is megalapozták. György István Április végére összehívták a Népfront kongresszusát ÜLÉST TARTOTT A RAM ORSZÁGOS TANÁCSA (Tudósítónktól.) Csütörtökön a Parlament Va­dásztermében tartotta meg idei első ülését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett és az elnökségben foglalt he­lyet Losonc­i Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke, Benke Valéria, az országos tanács tagja, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Bencsik Ist­ván, a HNF Országos Tanácsá­nak főtitkára és a HNF alelnö­­kei. A tanácskozást Kállai Gyula nyitotta meg. Bevezetőjében szólt az európai biztonságért fáradozó közéleti személyiségek brüsszeli értekezletéről, amelyen négytagú delegáció képviseli a Magyar Nemzeti Bizottságot. A népfrontmunkáról szólva hangsúlyozta: 1968 tavaszán ülé­sezett a Népfront legutóbbi kong­resszusa. Elérkezett tehát az ide­je a soron következő kongresszus meghirdetésének és előkészítésé­nek. Ezért is hívták össze e ta­nácskozást. Az elnöki megnyitó után Ba­ráti József, az­ országos tanács titkára adott számot a mozgalom tavalyi tevékenységéről. Elmon­dotta: 1971-ben a Népfront leg­nagyobb politikai-szervezési fel­adata az országgyűlési és a ta­nácstagi választások lebonyolítá­sa volt. A feladatot sikeresen tel­jesítették. Ezután részletesen elemezte a mozgalom munkáját. Kiemelte a tanácsokkal való együttműködés jó tapasztalatait, s azt, hogy lé­nyegében ezek rögzítésére kezdő­dött meg a tanácsok és a nép­­frontbizottságok közötti írásos megállapodások kidolgozása. Mél­tatta a lakóterületi nőbizottsá­gok munkájának tartalmi gazda­godását. Befejezésül a HNF és a magyar békemozgalom nemzet­közi tevékenységéről számolt be. Ezután Bencsik István főtitkár ismertette az országos elnökség javaslatát a HNF V. kongresszu­sának összehívására. A javaslat szerint a kongresszust április 26. és 28. között tartják meg. A to­vábbiakban az országos tanács ülése elé terjesztett „Kongresszu­si levél” tervezet néhány gondo­latával foglalkozott. Bejelentette, annak érdekében, hogy a Nép­front gazdaságpolitikai, műve­lődéspolitikai, város- és község­­fejlesztő tevékenységére és a Népfront munkamódszereire vo­natkozó elképzelések a kongresz­­szus idejére minél konkrétabb formát öltsenek, munkabizottsá­gokat hívtak életre az említett témák megvizsgálására. A kongresszus előkészítésének szervezeti tennivalóiról elmon­dotta: a városokban és a közsé­gekben február 1-től kerül sor a választásra, a járásokban és az öt megyei jogú városban március 1. és 15. között, s március máso­dik felében lesznek a megyei (fő­városi) bizottságokat és a kong­resszusi küldötteket megválasztó értekezletek, összesen 800 kong­resszusi küldöttet választanak. Barati József és Bencsik István beszámolója után megkezdődött a vita, amelyet Bencsik István foglalt össze. A tanácskozás rész­vevői ezután elfogadták az orszá­gos tanács kongresszusi levelét, (amelyet később hoznak nyilvá­nosságra), valamint az Európa biztonsága érdekében tartandó brüsszeli tanácskozást támogató nyilatkozatot is. A HNF Országos Tanácsának ülése Kállai Gyula zárszavával ért véget. HÍ­ BA! SZÁMUNKBAN Beszámoló a Minisztertanács üléséről (3. oldal.) Nemcsak pénzkérdés ! Egy gyártásszervezési kísérlet tapasztalataiból (4. oldal.) Továbbjavult a dolgozó nők anyagi és szociális helyzete (5. oldal.) Pártnapok az időszerű gazdasági feladatokról (6. oldal.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (10. oldal.) Február végén folytatja munkáját a leszerelési bizottság Moszkvában hivatalosan beje­lentették, hogy a leszerelési bi­zottság február 29-én Genfben, a Nemzetek Palotájában folytatja munkáját. Az időpontról a bizottság társ­elnökeinek, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, vala­mint a bizottság tagjainak kon­zultációin történt megállapodás. (TASZSZ) Június 2-án kezdődik Európa népeinek közgyűlése Befejeződött Brüsszelben az európai közvélemény képviselőinek tanácskozása (kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése) Csütörtökön befejeződött az európai közvélemény képviselői­nek háromnapos konzultatív ta­nácskozása, amelyen 27 ország képviseletében több mint 200 kül­dött, ezenkívül több nemzetközi szervezet megfigyelői vettek részt. A befejező plenáris ülésen a kül­döttek megvitatták a munkabi­zottságok előterjesztéseit, és fel­hívást fogadtak el, amelyben 1972. június 2­5-re összehívják Brüsz­­szelbe az európai népek közvéle­ménye képviselőinek közgyűlését. Megvitatták a közgyűlés napi­rendjének tervezetét is. A tanácskozás részvevői elha­­­­tározták, hogy visszatérve haza­­­­jukba, fokozzák a nemzeti bizott-­­ságok aktivitását, illetve ahol ed-­­­dig még nem működne ilyen, ott haladéktalanul megalakítják, és­­ bevonják abba mindazokat a szer­­vezeteket, amelyek készek küzde-­­­ni Európa népei biztonságáért és­­ együttműködéséért. A tanácskozás felkérte a mos­­­­tani nemzetközi találkozó belga­ házigazdáit, hogy eddigi kezdemé-­­ nyező és igen eredményes munká­jukat folytatva, alakítsanak egy állandó és most már hivatalos munkacsoportot, amely — a kü- l lönböző országokból delegált ak- J tivisták segítségével — hozzálát­­ a közgyűlés szervezéséhez. A bel- ,­ga nemzeti bizottság a feladatot vállalta. Goor kanonok, a belga nemzeti bizottság tagja záróbeszédében a tanácskozást igen sikeresnek mon­dotta. Hangsúlyozta azonban: mindezt csak előkészületnek te­kinti, mert a munka java — a közgyűlés előkészítése — csak most kezdődik. A záróülést követő sajtóérte­kezleten Albert de Smaele volt miniszter, a belga nemzeti bizott­ság tagja a tanácskozás nagy po­litikai jelentőségét hangsúlyozta. Idézte egy fiatal olasz küldött felszólalását, és azt a további munka programjának tekintette: „Azt akarjuk, hogy a béke ne két háború közti átmeneti időszak, hanem abszolút értelmű termé­szetes és állandó állapot legyen!" Csütörtök este Brüsszel városi tanácsa fogadást adott a konzul­tatív találkozó részvevőinek tisz­teletére. Megjelent ezen a belga politikai, tudományos és kulturá­lis élet igen sok vezető személyi­sége. Fábián Ferenc ÉPÜL A KIS FÖLDALATTI A Kacsóh Pongrác úti lakótelep és környéke közlekedésének ja­vításáért a Mexikói útig meghosszabbítják a kis földalatti vona­lát. A Hungária körút alatti szakasz a felüljáró építésével egyide­jűleg már elkészült, jelenleg a Széchenyi-fürdő mellett épül az alagút. (Mikó László felvétele.) Mixin bejelentése a csapatkivonásokról Laird balsikerekre készítette fel a közvéleményt (Washingtoni tudósítónktól.) Nixon amerikai elnök csütörtö­kön a Fehér Háziban rögtönzött sajtóértekezleten tette meg ese­dékes bejelentését a Dél-Vietnam­­ban levő amerikai csapatok lét­számának folytatódó csökkenté­séről. Februárban, márciusban és áprilisban a mostani bejelentés szerint összesen 70 ezer fővel csökkentik az amerikai száraz­földi erők létszámát. E csökken­tés végrehajtása után — közölték — az amerikai szárazföldi erők létszáma Dél-Vietnamban 69 ezer lesz. Az elnök egyúttal egy későbbi — májusi — újarab bejelentést is­mét kilátásba helyezett. A rövid távú bejelentések gya­korlatának folytatása a Fehér Ház időzavarát, növekvő dilem­máját tükrözi. Nixon választási pozíciója elsősorban attól függ, folytatja-e ígéreteinek megfele­lően legalább az eddigi ütemben — a csapatkivonást. Másrészt az adminisztráció, mint ez most új­ra kiderült, nem hajlandó tárgya­lási alapnak tekinteni a DIFK hétpontos béketervét, a barbár bombázások periodikus felújítá­sával kíván nyomást gyakorolni, s olyan „diplomáciai rendezést” elérni, amely ma irreálisabbnak látszik, mint korábban bármikor. Egyidejűleg a visszamaradó ame­rikai haderő fenyegetését politi­kai ütőkártyaként próbálják fel­használni. A rögtönzött sajtóér­tekezleten Nixonnal együtt meg­jelenő La­ird most is kijelentette, hogy amíg a „hadifogolykérdés” meg nem oldódik, addig amerikai csapatok maradnak Dél-Vietnam­­ban. Laird egyébként burkoltan elis­merte, hogy a laoszi, kambodzsai és dél-vietnami katonai helyzet amerikai szempontból kedvezőt­lenül alakult és tulajdonképpen új vereségekre készítette fel a közvéleményt. Vajda Péter

Next