Népszabadság, 1972. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: KO fillér NIPSZSMDSAG 1972. január 14. péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPAA XXX. évfolyam, 11. szám A legjobb befektetés A napokban fejeződtek be a vállalatoknál a szocialista brigádvezetői tanácskozások. E megbeszéléseken a vállalatok vezetőinek, a brigádvezetőknek és a tagoknak a hozzászólásaiból egyaránt kiviláglott a mozgalom nagy jelentősége. A vállalati vezetők példákat idéztek a közelmúltból, amikor sok esetben nehéz helyzetből segítették ki a vállalatot a szocialista brigádok. A brigádok képviselői pedig elmondták: nem tudtak volna hasonló eredményt elérni a kollektíva ereje, összeszokottsága nélkül. A technológiai és munkafegyelemmel kapcsolatban hangzott el a legtöbb ilyen vonatkozású példa, s a munkaerőhiánnyal kapcsolatban is sok olyan esetet soroltak a felszólaló gazdasági vezetők, amikor a szocialista brigádok áldozatkészsége segítette át őket ezen az előzőleg elháríthatatlannak vált akadályon: többletmunkát vállaltak. Az már nem szorosan a termelőmunkájukhoz tartozik — s erről is sokat hallhattunk a tanácskozásokon —, hogy a brigádok igyekeztek (gyakran sikeresen) jobb belátásra bírni a kilépni szándékozókat, vagy az újonnan belépő fiatalokat részesítették baráti fogadtatásban és megszerettették velük első munkahelyüket. A vállalatvezetők zöme dicsérőleg emlékezett meg arról, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban mindinkább előtérbe kerül a minőség javítása. Érdekes, hogy milyen hasonlóképpen fogalmazott jó néhány vállalati vezető: „A szocialista brigádokkal való törődés a legjobb befektetés számunkra." S itt többen közülük rögtön hozzáfűzték az önkritikát: „Ez a törődés, sajnos, nem volt olyan fokú, amilyet a mozgalom eredménye és jövője megkíván." Ez a törődés talán nem is elsősorban a vállalatvezetők közvetlen, mindennapos kötelessége. Erről is szó esett, de arról is, hogy a vállalatvezető feladata ráébreszteni a termelés alsóbb parancsnokait a hozzájuk tartozó szocialista brigádokkal való törődés fontosságára. A műszaki-gazdasági vezetők, a szakszervezeti bizottságok vezetői, a szocialista brigádok vezetői és tagjai a tanácskozásokon „letették a garast” a szocialista brigádmozgalom mellett és kinyilvánították, hogy az eddiginél sokkal inkább igényt tartanak egymás segítésére. Hogy ilyen nyilatkozatok máskor is elhangzottak már és bizony nem mindenütt és nem minden tekintetben valósultak meg? A mostaniak abból a tanulságból indultak ki: „kár, hogy eddig nem tettünk még többet és rendszeresebben a mozgalomért.” Igen, a rendszerességet, a folyamatosságot sok szocialista brigádtag hiányolta: „miért csak akkor fordulnak hozzánk, amikor már nagyon szorít a cipő? Miért nem kérik rendszeresen a tapasztalatainkat, a véleményünket?” A brigádtagok egyetértettek abban, hogy magasabbra kell emelni a mércét a szocialista cím odaítélésekor, de azt is kérték, hogy a szocialista brigádmozgalom segítésére hivatottaknál is emeljék magasabbra a mércét. Rövidesen megkezdődnek az iparáganként rendezett szocialista brigádvezetői tanácskozások, amelyeket követ az országos kongresszus, amelynek sikerét már az eddigi tanácskozások is megalapozták. György István Április végére összehívták a Népfront kongresszusát ÜLÉST TARTOTT A RAM ORSZÁGOS TANÁCSA (Tudósítónktól.) Csütörtökön a Parlament Vadásztermében tartotta meg idei első ülését a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett és az elnökségben foglalt helyet Losonci Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, valamint Kállai Gyula, a HNF Országos Tanácsának elnöke, Benke Valéria, az országos tanács tagja, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Bencsik István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára és a HNF alelnökei. A tanácskozást Kállai Gyula nyitotta meg. Bevezetőjében szólt az európai biztonságért fáradozó közéleti személyiségek brüsszeli értekezletéről, amelyen négytagú delegáció képviseli a Magyar Nemzeti Bizottságot. A népfrontmunkáról szólva hangsúlyozta: 1968 tavaszán ülésezett a Népfront legutóbbi kongresszusa. Elérkezett tehát az ideje a soron következő kongresszus meghirdetésének és előkészítésének. Ezért is hívták össze e tanácskozást. Az elnöki megnyitó után Baráti József, az országos tanács titkára adott számot a mozgalom tavalyi tevékenységéről. Elmondotta: 1971-ben a Népfront legnagyobb politikai-szervezési feladata az országgyűlési és a tanácstagi választások lebonyolítása volt. A feladatot sikeresen teljesítették. Ezután részletesen elemezte a mozgalom munkáját. Kiemelte a tanácsokkal való együttműködés jó tapasztalatait, s azt, hogy lényegében ezek rögzítésére kezdődött meg a tanácsok és a népfrontbizottságok közötti írásos megállapodások kidolgozása. Méltatta a lakóterületi nőbizottságok munkájának tartalmi gazdagodását. Befejezésül a HNF és a magyar békemozgalom nemzetközi tevékenységéről számolt be. Ezután Bencsik István főtitkár ismertette az országos elnökség javaslatát a HNF V. kongresszusának összehívására. A javaslat szerint a kongresszust április 26. és 28. között tartják meg. A továbbiakban az országos tanács ülése elé terjesztett „Kongresszusi levél” tervezet néhány gondolatával foglalkozott. Bejelentette, annak érdekében, hogy a Népfront gazdaságpolitikai, művelődéspolitikai, város- és községfejlesztő tevékenységére és a Népfront munkamódszereire vonatkozó elképzelések a kongreszszus idejére minél konkrétabb formát öltsenek, munkabizottságokat hívtak életre az említett témák megvizsgálására. A kongresszus előkészítésének szervezeti tennivalóiról elmondotta: a városokban és a községekben február 1-től kerül sor a választásra, a járásokban és az öt megyei jogú városban március 1. és 15. között, s március második felében lesznek a megyei (fővárosi) bizottságokat és a kongresszusi küldötteket megválasztó értekezletek, összesen 800 kongresszusi küldöttet választanak. Barati József és Bencsik István beszámolója után megkezdődött a vita, amelyet Bencsik István foglalt össze. A tanácskozás részvevői ezután elfogadták az országos tanács kongresszusi levelét, (amelyet később hoznak nyilvánosságra), valamint az Európa biztonsága érdekében tartandó brüsszeli tanácskozást támogató nyilatkozatot is. A HNF Országos Tanácsának ülése Kállai Gyula zárszavával ért véget. HÍ BA! SZÁMUNKBAN Beszámoló a Minisztertanács üléséről (3. oldal.) Nemcsak pénzkérdés ! Egy gyártásszervezési kísérlet tapasztalataiból (4. oldal.) Továbbjavult a dolgozó nők anyagi és szociális helyzete (5. oldal.) Pártnapok az időszerű gazdasági feladatokról (6. oldal.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (10. oldal.) Február végén folytatja munkáját a leszerelési bizottság Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a leszerelési bizottság február 29-én Genfben, a Nemzetek Palotájában folytatja munkáját. Az időpontról a bizottság társelnökeinek, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, valamint a bizottság tagjainak konzultációin történt megállapodás. (TASZSZ) Június 2-án kezdődik Európa népeinek közgyűlése Befejeződött Brüsszelben az európai közvélemény képviselőinek tanácskozása (kiküldött munkatársunk telefonjelentése) Csütörtökön befejeződött az európai közvélemény képviselőinek háromnapos konzultatív tanácskozása, amelyen 27 ország képviseletében több mint 200 küldött, ezenkívül több nemzetközi szervezet megfigyelői vettek részt. A befejező plenáris ülésen a küldöttek megvitatták a munkabizottságok előterjesztéseit, és felhívást fogadtak el, amelyben 1972. június 25-re összehívják Brüszszelbe az európai népek közvéleménye képviselőinek közgyűlését. Megvitatták a közgyűlés napirendjének tervezetét is. A tanácskozás részvevői elhatározták, hogy visszatérve hazajukba, fokozzák a nemzeti bizott-ságok aktivitását, illetve ahol ed-dig még nem működne ilyen, ott haladéktalanul megalakítják, és bevonják abba mindazokat a szervezeteket, amelyek készek küzde-ni Európa népei biztonságáért és együttműködéséért. A tanácskozás felkérte a mostani nemzetközi találkozó belga házigazdáit, hogy eddigi kezdemé- nyező és igen eredményes munkájukat folytatva, alakítsanak egy állandó és most már hivatalos munkacsoportot, amely — a kü- l lönböző országokból delegált ak- J tivisták segítségével — hozzálát a közgyűlés szervezéséhez. A bel- ,ga nemzeti bizottság a feladatot vállalta. Goor kanonok, a belga nemzeti bizottság tagja záróbeszédében a tanácskozást igen sikeresnek mondotta. Hangsúlyozta azonban: mindezt csak előkészületnek tekinti, mert a munka java — a közgyűlés előkészítése — csak most kezdődik. A záróülést követő sajtóértekezleten Albert de Smaele volt miniszter, a belga nemzeti bizottság tagja a tanácskozás nagy politikai jelentőségét hangsúlyozta. Idézte egy fiatal olasz küldött felszólalását, és azt a további munka programjának tekintette: „Azt akarjuk, hogy a béke ne két háború közti átmeneti időszak, hanem abszolút értelmű természetes és állandó állapot legyen!" Csütörtök este Brüsszel városi tanácsa fogadást adott a konzultatív találkozó részvevőinek tiszteletére. Megjelent ezen a belga politikai, tudományos és kulturális élet igen sok vezető személyisége. Fábián Ferenc ÉPÜL A KIS FÖLDALATTI A Kacsóh Pongrác úti lakótelep és környéke közlekedésének javításáért a Mexikói útig meghosszabbítják a kis földalatti vonalát. A Hungária körút alatti szakasz a felüljáró építésével egyidejűleg már elkészült, jelenleg a Széchenyi-fürdő mellett épül az alagút. (Mikó László felvétele.) Mixin bejelentése a csapatkivonásokról Laird balsikerekre készítette fel a közvéleményt (Washingtoni tudósítónktól.) Nixon amerikai elnök csütörtökön a Fehér Háziban rögtönzött sajtóértekezleten tette meg esedékes bejelentését a Dél-Vietnamban levő amerikai csapatok létszámának folytatódó csökkentéséről. Februárban, márciusban és áprilisban a mostani bejelentés szerint összesen 70 ezer fővel csökkentik az amerikai szárazföldi erők létszámát. E csökkentés végrehajtása után — közölték — az amerikai szárazföldi erők létszáma Dél-Vietnamban 69 ezer lesz. Az elnök egyúttal egy későbbi — májusi — újarab bejelentést ismét kilátásba helyezett. A rövid távú bejelentések gyakorlatának folytatása a Fehér Ház időzavarát, növekvő dilemmáját tükrözi. Nixon választási pozíciója elsősorban attól függ, folytatja-e ígéreteinek megfelelően legalább az eddigi ütemben — a csapatkivonást. Másrészt az adminisztráció, mint ez most újra kiderült, nem hajlandó tárgyalási alapnak tekinteni a DIFK hétpontos béketervét, a barbár bombázások periodikus felújításával kíván nyomást gyakorolni, s olyan „diplomáciai rendezést” elérni, amely ma irreálisabbnak látszik, mint korábban bármikor. Egyidejűleg a visszamaradó amerikai haderő fenyegetését politikai ütőkártyaként próbálják felhasználni. A rögtönzött sajtóértekezleten Nixonnal együtt megjelenő Laird most is kijelentette, hogy amíg a „hadifogolykérdés” meg nem oldódik, addig amerikai csapatok maradnak Dél-Vietnamban. Laird egyébként burkoltan elismerte, hogy a laoszi, kambodzsai és dél-vietnami katonai helyzet amerikai szempontból kedvezőtlenül alakult és tulajdonképpen új vereségekre készítette fel a közvéleményt. Vajda Péter