Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

1972. június 7. szerda NÉPSZABADSÁG Mű­­­AKSKÖZLEMÉNY Fidel Castro Magyarországon tett hivatalos, baráti látogatásáról Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnöke a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására 1972. május 30. és jú­nius 6. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztár­saságban. Látogatása során Fidel Castro és kísérete megtekintett ipari és mezőgazdasági létesítményeket, tudományos és kulturális intézmé­nyeket, találkozott városok és falvak dolgozóival, katonákkal és diá­kokkal. A magyar nép mindenütt meleg fogadtatásban részesítette a ku­bai vendégeket, kifejezve ezzel őszinte barátságát és megbecsülését a testvéri kubai nép iránt. Fidel Castro találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárával, Losonczi Pállal, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökével és Fock Jenővel, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökével, akikkel közvetlen, baráti eszmecserét folytatott a két országot érintő kérdésekről. A kubai és a magyar vezetők közötti tárgyalásokon kölcsönö­sen tájékoztatták egymást az or­szágaikban folyó szocialista épí­tés tapasztalatairól, sokoldalú eszmecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köz­társaság testvéri kapcsolatai to­vábbi erősítésének lehetőségei­ről, a politikai, gazdasági, kultu­rális együttműködés továbbfej­lesztésének feladatairól, a kom­munista világmozgalom és a nemzeti felszabadító harc idősze­rű kérdéseiről, valamint korunk alapvető nemzetközi problémái­ról. Megállapították, hogy a magyar­kubai kapcsolatok — politikai, állami, társadalmi és kulturális téren — jelentős szintet értek el, és ezek megfelelnek a két párt és a két ország között a marxiz­mus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapu­ló kötelékeknek. Méltatták együtt­működésük kedvező eredményeit a gazdaság, a tudomány és a technika terén. Áttekintették azo­kat a speciális fejlesztési lehető­ségeket, amelyeket a magyar népgazdaság nyújt a két ország közötti együttműködés szélesíté­séhez és elmélyítéséhez. Kifejez­ték meggyőződésüket, hogy gyü­mölcsöző együttműködésük hasz­nosan szolgálja a szocialista ál­lamok közösségének erősödését, egységét és összefogását, az anti­­imperialista harc előrehaladását. A magyar fél kifejezte a Ma­gyar Népköztársaság népének mély tiszteletét, megbecsülését és baráti érzelmeit a testvéri kubai nép iránt, amely Kuba Kommu­nista Pártjának vezetésével nagy eredményeket ért el a szocializ­mus alapjainak építésében. Ku­bának a kolonializmus és az im­perializmus elleni küzdelemben több mint egy évszázadra volt szüksége ahhoz, hogy végleges felszabadulásának útjára­­léphes­sen. Ez a harc a Moncada lak­tanya ostromával megindult for­radalmi háborúban érte el tető­fokát. Az imperializmus uralma által megnyomorított félgyarma­ti gazdaság­­átalakításában és korszerűsítésében elért előreha­ladás, a forradalmi rendszernek a közoktatásban, egészségügyben és a nép kultúrájának növelésé­ben elért korszakos eredményei, a szocialista demokrácia fejlesz­tésében és következetesen anti­­imperialista, a szocialista közös­séggel összhangban folytatott in­ternacionalista politikája meg­tisztelő és növekvő szerepet biz­tosítanak a forradalmi Kubának Latin-Amerikában és az egész nemzetközi életben. A magyar fél elítélte az Egye­sült Államok Kuba elleni impe­rialista blokádját, az amerikaiak által ösztönzött ellenséges akció­kat. Támogatja Kuba népének és kormányának azt a követelését, hogy feltétel nélkül számolják fel a Kubai Köztársaság területén levő Guantanamóban a törvény­telen amerikai támaszpontot. Az első latin-amerikai szocia­lista forradalom győzelmével e földrészen kezdetét vette az ame­­­rikai imperialista elnyomatás fel­számolása. A szocialista Kuba — a latin­amerikai népek közösségének el­választhatatlan része — bebizon­t­nyította, hogy az imperializmust az addig sajátjának hitt vadász­területen le lehet győzni. A két fél örömmel állapította meg, hogy az amerikai imperializ­mus blokádpolitikája nemcsak nem tudta megtörni a Szovjetunió­­ és a szocialista közösség országai­nak sokoldalú segítségére támasz­kodó kubai nép forradalmi len­dületét, de megacélozta a nép ere­jét és összeforrottságát, fokozta­­ elhatározottságát, hogy győzelem­­­­re vigye Kubában a szocializmus­­ ügyét. A kubai nép, a szocialista­­ országok, valamint a latin-ameri-­­­kai és az egész világ forradalmi és haladó erőinek jelentős sikere, hogy szétszakította Kuba elszige­telésének imperialista hálóját. A kubai küldöttség elismerés­sel adózott a Magyar Szocialista Munkáspárt vezette magyar nép­nek, hazája politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi átalakí­tásában végzett tiszteletre méltó erőfeszítéseiért, nagyrabecsülését­­ fejezte ki a magyar kommunis-­t­­áknak, akik bátran és kitartással­­ küzdöttek le minden nehézséget.­­ Tisztelettel adózott az antifasiszta harcosok emlékének, azoknak, akik életüket áldozták ebben a­­ harcban, s hozzájárultak a náci-­­ fasizmus vereségéhez, a szocializ­­­­mus győzelméhez. A kubai fél megelégedettségét fejezte ki a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa által kitűzött feladatok végrehajtásá­ban eddig elért sikerek felett.­­ Meggyőződése, hogy e feladatokat­­ maradéktalanul teljesítik. A kubai küldöttség — népe, pártja és kormánya nevében — köszönetet mondott a Magyaror­­szág által Kubának nyújtott sok­­oldalú támogatásért és együttmű­ködésért a szocializmus építésé­ben. A felek kifejezték szilárd eltö­kéltségüket, hogy továbbra is fej­leszteni és erősíteni fogják párt­­j­­aik és országaik kapcsolatait, ném­­­peik érdekében, a béke és a szo­cializmus javára. Mindkét fél nagyra értékelte a Szovjetunió támogatását, amelyet mind­ a gazdaság fejlesztésében,­­ mind a szocializmus védelmében­­ Magyarországnak és Kubának­­ nyújtott. E szolidaritás azt a dön­­­­tő szerepet példázza, amelyet a Szovjetunió a népeknek a felsza­badulásukért és új életükért ví­vott harcában betölt. A tárgyalások folyamán a két küldöttség véleményt cserélt a nemzetközi helyzetről, a világ kommunista és munkásmozgal­mának időszerű kérdéseiről. Kü­lönös figyelmet szentelt Ázsia, Afrika és Latin-Amerika elnyo­mott és kizsákmányolt népei an­­tiimperialista és nemzeti felsza­badító harcának. A két fél egyetértett abban, hogy korunkat a forradalmi fo­lyamat elmélyülése jellemzi. A szocialista világrendszer döntő szerepet játszik világszerte a for­­­radalmi erők előretörésében, az­­ agresszív háborús erők megféke­­­­zésében. Közös harcuk, amelyet a­­ nemzeti felszabadító mozgalmak­kal, a tőkésországok munkásosz­tályával és valamennyi antiimpe­­r­rialista erővel együtt vívnak,­­ mind erőteljesebben formálja át világunk képét. Leszögezték: az imperializmus ellen folytatott nagy nemzetközi­­ küzdelem kiemelkedő jelentőségű tényezője, hogy helyreálljon, erő­södjék és szilárduljon a nemzet­közi kommunista mozgalom, a szocialista országok egysége. Ismételten kinyilvánították szi­lárd elhatározásukat, hogy a to­vábbiakban is mindent megtesz­nek ezekért a célokért. A két fél — az indokínai hely­zetet elemezve — elítélte az ame­rikai imperialisták brutális ag­resszióját és népirtó politikáját Vietnamban, különösen az Egye­sült Államok kormányának leg­utóbbi intézkedéseit: a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikö­tőinek blokádját és közlekedési hálózatának tervszerű bombázá­sát, amelyek a nemzetközi jog normáinak és más államok szu­verén jogainak súlyos megsérté­sét jelentik. Magyarország és Kuba teljes mértékben azonosítja magát a vietnami nép példamutató, hősies harcával. Üdvözlik a dél-vietnami hazafiak győzelmes offenzíváját, amely meghiúsította az úgyneve­zett vietnamizálási politikát; ma­gukévá teszik és teljes támogatá­sukról biztosítják a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és a dél-vietnami ideiglenes forradal­mi kormány javaslatait, különö­sen a hétpontos javaslatot, amely az amerikai agresszió megszünte­tését, az Egyesült Államok és csatlósai csapatainak azonnali és feltétel nélküli kivonását, vala­mint a Thieu-féle bábrezsimnek nyújtott támogatás megvonását követeli. Síkraszállnak a párizsi tárgyalások folytatása mellett, a VDK-nak és a dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormánynak a konfliktus megoldására tett ja­vaslatai alapján. Mindkét fél szolidáris azzal a harccal, amelyet Laosz és Kam­bodzsa népe vív az Észak-ameri­kai Egyesült Államok agressziója ellen és támogatja a Kambodzsai Nemzeti Egységfront politikai programját, valamint a Laoszi Hazafias Front ötpontos javasla­tát. A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság ismételten ki­nyilvánítják elhatározásukat, hogy továbbra is minden támo­gatást magadnak Indokína népei­nek az imperializmus elleni igaz­ságos harcuk győzelméhez. A fel­ek támogatják a koreai nép harcát az amerikai csapatok­nak Dél-Koreából történő kivo­násáért, támogatják a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaságnak az ország békés újra­egyesít­éséért tett javaslatait. A magyar és a kubai fél hatá­rozottan támogatja az arab né­pek harcát és síkraszáll az izraeli agresszió következményeinek fel­számolásáért, az izraeli csapatok azonnali kivonásáért az 1967 jú­niusában e­lfoglalt arab területek­ről, a Palesztinai arab nép törvé­nyes és elidegeníthetetlen, jogai elismeréséért, valamint az igazsá­gos és a tartós béke megteremté­séért a Közel-Keleten. Kifejezték meggyőződésüket, hogy sikerrel zárul az afrikai né­pek — a régi és az új gyarmato­sítók ellen vívott — nemzeti fel­szabadító küzdelme. A két küldöttség szolidarításá­­ró­l és támogatásáról biztosította Guinea-Bissau, Zöld-fok, Angola, Mocambique népeinek fegyveres harcát, valamint Namíbia, Zim­babwe és Dél-Afrika népeinek harcát, amelyet Pretoria és Salis­­bury rezsimjeinek barbár fajül­döző politikája ellen vívnak. A jelenlegi európai helyzetet vizsgálva, a két fél nagy jelentő­séget tulajdonított azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamai és más európai államok fejtenek ki az európai béke és biztonság meg­szilárdításáért. Nagyra értékelték, hogy ezzel összefüggésben az utóbbi években kedvező előreha­ladás következett be. Nagy jelentőségűnek tartják, hogy az európai biztonsági érte­kezlet összehívásának gondolatát támogatja az európai közvéle-­ mény, s hogy az európai kormá­nyok többsége is szorgalmazza annak összehívását. A kubai fél támogatja a Ma­gyar Népköztársaság és a szocia­lista országok erőfeszítéseit az európai biztonsági és együttmű­ködési konferencia minden elő­feltétel nélküli összehívásáért, olyan biztonsági rendszer megte­remtéséért, amely biztosítaná az európai békét és együttműködést és kedvezően hatna arra a harc­ra, amelyet a nemzetközi feszült­ség csökkentéséért, a népellenes imperialista erőszakkal szemben a békéért és a haladásért vív­nak. Nagy jelentőségű előrelépésnek tartják a Német Szövetségi Köz­társaság­­és a Szovjetunió, illetve a Német Szövetségi Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság kö­zötti szerződések, a Nyugat-Ber­­lin státusát rendező négyhatalmi megállapodás, valamint a nem­zetközi jog alapján a két német állam közötti megállapodások létrejöttét. A felek az európai, valamint a nemzetközi béke és biztonság szempontjából elengedhetetlen­nek tartják a Német Demokrati­kus Köztársaság mielőbbi nem­zetközi jogi elismerését és ilyen értelemben támogatják a két né­met államnak az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe történő egy­idejű felvételét. A felek az általános és teljes leszerelés mellett foglalnak állást és támogatják a Szovjetunió ja­vaslatát egy leszerelési világérte­kezlet összehívására, amelyen részt venne a világ valamennyi országa. A két fél különös figyelmet fordított Latin-Amerika helyze­tére. Megállapították, hogy a kon­tinens népei mind nagyobb erő­vel szállnak s­zembe az amerikai imperializmussal és az azt ki­szolgáló kormányokkal. Üdvözöl­ték e földrész harcának fellendü­lését, amelybe új erők és rétegek kapcsolódnak be és a munkások­kal, parasztokkal, diákokkal együtt magasra emelik a forra­dalom zászlaját. Szolidaritásukról és a támoga­tásukról biztosítják Salvador Allende elnök chilei Népi Egység­kormányát, támogatják a Peru­ban bevezetett nemzeti érdekű intézkedéseket és azonosítják magukat a panamai nép azon igazságos és törvényes törekvésé­vel, hogy megszerezze a teljes­­ szuverenitást hazája egésze fe­lett. A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság elítéli az Egyesült Államoknak a l­a­tin­­amerikai népek elleni szüntelen agressziós beavatkozási politiká­ját. A két fél határozottan támogat­ja a fejlődő országok népeinek azt a jogát, hogy a külföldi mo­nopóliumoktól visszaszerezzék nemzeti kincseiket; elítéli azt az imperialista gyakorlatot, hogy a legkülönbözőbb módon megtor­lást alkalmaz Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek növekvő gazdasági és politikai független­ségi mozgalma ellen. Elítélik azo­kat az erőfeszítéseket, amelyek­kel az imperialisták továbbra is állandósítani akarják a fejlődő országokra kényszerített, igazság­talan és egyenlőtlen kereskedelmi kapcsolatok rendszerét. A két fél nagy megelégedéssel állapította meg, hogy Fidel Cast­ro és kíséretének magyarországi látogatása, valamint a testvéri barátság, az elvtársi megértés légkörében lezajlott tárgyalások és eszmecserék sikeresek voltak. Erősítették a kölcsönös megértést és tiszteletet a két párt, a két ál­lam és a két nép között; új forrá­sait hozták létre a Magyar Nép­­köztársaság és a Kubai Köztársa­ság között a marxizmus,feminiz­mus és a proletár nemzetköziség elvein alapuló szoros és testvéri baráti kapcsolatok minden terü­letén történő fejlesztésének. A megbeszélések és eszmecse­rék, amelyek során a megtárgyalt alapvető kérdésekben a két fél között teljes nézetazonosság ala­kult ki, jól szolgálták a két ország népeinek közös ügyét. Fidel Castro, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsága és a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya nevében hivatalos, ba­ráti látogatásra hívta meg a Ku­bai Köztársaságba Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kárát és Fock Jenőt, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökét, akik a meghívást köszönettel elfogadták. A látoga­tás időpontjának meghatározásá­ra a későbbiekben kerül sor. (MTI) 3 A kubai miniszterelnök távirata Kádár Jánoshoz és Fock Jenőhöz Fidel Castro a repülőgép fedélzetéről a következő táviratot küldte Kádár Jánosnak és Fock Jenőnek: Kedves Elvtársak! Ezekben a percekben, amikor elhagyjuk az Önök nagyszerű or­szágát, szeretném kifejezni küldöttségünk hálás köszönetét azért az elvtársi, testvéri és szeretetteljes fogadtatásért, amelyben bennünket a párt, a kormány vezetői és a magyar nép részesített. Számunkra ez a látogatás értékes tapasztalatot jelent. Lehetővé tette, hogy közvetlenül lássuk Magyarországon a szocialista építés folyamatát, egymást jobban megismerhessük és megérthessük. Csodálatra méltó, nagy munkát végzett az Önök népe, amikor a nyomorból, a kapitalizmus és a fasizmus által hátrahagyott romokból az ország arculatát úgy alakította át, hogy az ma jelentős ipari fej­lettséggel, nagy tudományos és technikai eredményekkel rendelkezik. Kellemes benyomásokat viszünk magunkkal a magyar párt veze­tőiről, szocializmus iránti hűségükről és arról a szilárdságról, am­ely­­lyel a magyar kommunisták mindenkor szembeszálltak a nehézsé­gekkel. Nem felejtjük el a munkásokkal, szövetkezeti tagokkal és diá­kokkal lezajlott találkozókat. A magyar néphadsereg katonái a szo­cializmus védelmében tanúsított elszántságukkal, internacionalista szellemükkel a kommunista harcosok legszebb hagyományaira emlé­keztettek bennünket. Meg vagyunk győződve arról, hogy népeink, pártjaink és kor­mányaink kapcsolatai a kommunizmushoz vivő úton, az imperializ­mus elleni nemzetközi harcban napról napra erősödni fognak, a vi­lág forradalmi mozgalmának javára. Kívánjuk, hogy hazájuk újabb sikereket érjen el a szocializmus építésének minden területén. Fogadják forradalmi üdvözletünket. Biztosítjuk Önöket testvéri, harcos szolidaritásunkról és barátsá­gunkról.

Next