Népszabadság, 1973. június (31. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-14 / 137. szám
Ötvennégymillió forint a munkakörülmények javítására A vasasszakszervezet központi vezetőségi ülése Központi vezetőségi ülést tartott szerdán a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete a vasasszékházban. A tanácskozáson részt vett dr. Betler Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes és Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára. Az ülés részvevői megtárgyalták a negyedik ötéves tervidőszakra előirányzott vállalati, munkavédelmi, szociális és kulturális tervek végrehajtásának eredményeit, feladatait. Az ülésen elmondották, hogy a kohászati és gépipari vállalatok az idén például 54 millió forintot irányoztak elő a melegüzemi dolgozók munkakörülményeinek javítására. A zajforrások hatásának csökkentésére a tudományos intézetek közreműködésével „zajtérképeket” készítenek, s ezek felhasználásával védekeznek majd ez ellen az üzemi ártalom ellen. A meglepően szerteágazók, nehezen követhetők az emberi kapcsolatok, olykor váratlan helyen és időben fedezhetők fel öszszefüggések, érdekes és bonyolult egymásrahatások. Meghalt a forradalmi munkásmozgalom egy régi katonája, orvos és nevelő, dr. Heimer Ödön, aki Budapesten élte le élete nagyobb felét, s ha azt keressük, milyen tettek voltak jellemzők életére, egy Zala megyei faluról, Letenyéről jelentkezik a vallomástevő. Miskovics István, a hetvennégy éves bognár, tizennyolc éves korában a nagykanizsai húszas honvédeknél szolgált, az őszirózsás forradalom napjaiban századbizalmivá választották, megismerte Hamburger Jenő főtörzsorvost, a megye forradalmi eseményeinek kiemelkedő vezetőjét, aki később a Tanácsköztársaság népbiztosa lett, az küldte őt haza Letenyére, hogy fogja össze, szervezze, irányítsa a falubeli fiatalok munkáját. Miskovics mindent végigcsinált, amit a korabeli hozzá hasonló fiatalok: vöröskatona lett, aztán bújdosó, majd az ellenforradalom idején megint sorkatona Bábolnán, de megszökött, hadbíróság elé került, majd fél évre börtönbe. Azt mondja, ezt követően megszakadt a kapcsolata a kommunistákkal, a munkásmozgalommal, s csak ezerkilencszázharminckettőben talált rájuk újra, amikor megtudta, hogy a falu orvosa, dr. Heimer Ödön a Népszavát járatja. — Elhatároztam — emlékezik vissza ezekre az időkre —, hogy megismerkedem vele. Egy este elmentem a lakására, s megmondtam neki, hogy nem gyógyításért jöttem, hanem tanácsért, felvilágosításért. Bizalommal fogadott, barátként, s attól kezdve rendszeresen összejártunk tanulni. Velem jöttek mások is, Imre György és Varga Ferenc Kistolmácsiból, Kocsis Sándor és János, Vlaj István, Vass Antal murarátkiak, Gerencsér István Poláról. A környékbeliek sokáig azt hitték, betegei ezek az emberek az orvosnak, s csak akkor ámultak el, amikor híre járt, hogy egy községbeli fiatalember, aki a katonaságot tizedességig vitte, hálából e „nagy sarzsdért” Szombathelyen elárulta a parancsnokságnak: náluk otthon titkos szervezkedést folytat az orvos meg néhány munkásember. Negyven éve éppen bilincsbe verve vitték el a csendőrök Heimer Ödönt, a falu orvosát, a lakásán sűrűn megfordult barátokat, Miskovicsot és társait, Gerencsér Györgyöt is Kanizsáról, Matécz Jánost is Fityeházáról és több más magyar meg délszláv munkást, szegényparasztot a zalai falvakból. Négy évtizeddel ezelőtt történt mindez. Tizenheten kerültek az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatására irányuló szervezkedés bűntettével vádoltan a pécsi bíróság elé. Miskovics István másfél évet kapott, a többiek is ennyit, vagy valamivel kevesebbet. Heimer doktor két és egynegyed esztendőt raboskodott Pécsett. A börtönben is gyógyított és tanított, óvta az emberek egészségét, szavaival erősítette hitüket. H onnan indult el ez a minden feltűnést kerülő, szerény ember? 1914. január harmadikén született. Tizenöt éves volt a Tanácsköztársaság napjaiban, még nem cselekvőn, de kis gimnazistaként az eseményeket értőn és figyelőn élte át az akkori történelmi időket. Amit hallott, látott, olvasott, életreszólón megszabta további útját. Ezerkilencszázhuszonnégyben a pécsi egyetem diákja, s a helyi szociáldemokrata pártszervezet tagja. Vági Istvánt követi, s a párt baloldali vezetőit, ezért hamaro san konfliktusa támad a hivatalos vezetőséggel: kizárják a pártból. Pestre került, a szocialista orvoscsoport tagja lett, megismerkedett Jahn Ferenccel, Schönstein Sándorral, Madzsar Józseffel, Weil Emillel, s ettől kezdve a fasizmus elleni harc, a marxizmus—leninizmus eszméinek terjesztése, a rászoruló kültelki proletárok ingyenes gyógyítása válik életének legfőbb tartalmává. Lakásán a harmincas években és a háború alatt is egymásnak adták a kilincset a gyógyulást keresők, az orvosi tanácsra szorulók, s azok, akik az ő segítségével akartak eligazodni az egymást követő, vészjósló események forgatagában. Egy időre őt is elnyelte a fal*-tsiszta pokol, büntetőszázaddal került a frontra, de a felszabadulás után betegen, legyengülten is megújult erővel kezdett munkához. Akkor úgy érezte, az orvosénál nem kevésbé fontos a lelki sebek begyógyítójának munkája, az új eszmék ismertetőjének hivatása. Évekig a pártiskolán tanított, majd a Vörös Akadémia tanára lett, a TIT orvos-egészségügyi szakosztályának titkára, s csak nyugdíjazása után lett ismét „főállásban” orvos, a Fővárosi Villamosvasút szépilonai állomásának alkalmazottait kezelte. 1967-től kezdve már maga is betegen, munkásmozgalmi emlékeinek összegyűjtésével foglalatoskodott, megírta pécsi börtönéletének több érdekes epizódját. Ezt a munkát már nem tudta befejezni, de életműve így is kerek és egész: helytállása példaként marad a jövő orvosnemzedékeire, emlékeztetni, hogy miként élt, gyógyított és tanított ez a körünkből most eltávozott kommunista orvos a XX. század sorsfordító évtizedeiben. V. F. GYÓGYÍTOTT ÉS TANÍTOTT 1993. június 11.) csütörtök TIKPSZABADSÁG A KÖZÉLET HÍREI Nemes Dezső látogatása Miskolcon Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora szerdán Miskolcra látogatott. Dojcsák Jánosnak, a Borsod megyei pártbizottság titkárának társaságában felkereste a KISZ Borsod megyei bizottságát, ahol Dudla József első titkár tájékoztatta a párt ifjúságpolitikai határozata végrehajtásának megyei tapasztalatairól, valamint a KISZ-szervezetek időszerű feladatairól. Az eszmecserétkövetően Nemes Dezső a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház nagytermében rendezett megyei KISZ-aktívaértekezleten vett részt, tájékoztatót tartott a nemzetközi és a belpolitikai helyzetről, majd válaszolt az elhangzott kérdésekre. Az aktívaértekezlet után Nemes Dezső megtekintette az épülő diósgyőri városközpontot, valamint az új megyei könyvtárat. Óvári Miklós szakszervezeti vezetőkkel tanácskozott Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán szakszervezeti főtitkárokkal találkozott a Központi Bizottság székházában. A megbeszélésen a szakszervezeti vezetők tájékoztatták a Központi Bizottság titkárát a szakszervezeti munka időszerű feladatairól és a szervezett dolgozókat foglalkoztató kérdésekről. A tanácskozáson részt vett: Besenyei Miklós, a postások, Ligeti László, a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók, Szabó Antal, a vasutasok, Turzó László, a bőripari dolgozók, Tóth István, a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetének főtitkára és Háry Béla, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. A dunántúli református egyházkerület főgondnokának eskütétele Az Elnöki Tanács az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet alapján előzetesen hozzájárult Somogyi Józsefnek, a dunántúli református egyházkerület főgondnokának megválasztásához. Somogyi József szerdán Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett a Magyar Népköztársaságra és annak alkotmányára. Az eskütételen jelen volt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Bartha Tibor püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke. Az eddiginél jobban ki tudjuk elégíteni a termelőszövetkezetek hiteligényeit Páles Gyulának, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesének nyilatkozata Az esztendő hatodik hónapjában járunk. Az idei tapasztalatokalapján is véleményt lehet már formálni a tsz-ek beruházási tevékenységéről, hiteligényeik alakulásáról. A Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesét, Pálos Gyulát kértük meg, hogy adjon tájékoztatást a bank hitelezési tevékenységéről, a mezőgazdasági termelés korszerűsítése érdekében kifejtett erőfeszítéseiről. Ebben az évben a Magyar Nemzeti Bank és a tsz-ek hitelkapcsolata a tavalyinál lényegesen kedvezőbben alakult. Már a múlt év végén nyilvánosságra hoztuk — a tsz-ek szövetségeivel hivatalos formában is közöltük — mindazokat az új lehetőségeket, amelyek a hitelezésben a termelés fejlesztéséhez nyíltak. A gazdasági egyensúly követelményei miatt alapvető változtatásról a hitelpolitikában sem lehetett ugyan szó, de a gazdasági tevékenység néhány fontos területén a bank aktívabb szerepre vállalkozhatott,mint az elmúlt évben. Új lehetőségek Azért nyíltak előttünk új lehetőségek, mert az elmúlt években elkezdett hatalmas arányú állattenyésztésitelep-építések nagyrészt már befejeződtek és a tervezettnél lényegesen magasabb költségeik a bank 1973. évi hitelezési lehetőségeit már nem terhelik. Az elmúlt évben mintegy 500 mezőgazdasági nagyüzem, tsz és állami gazdaság építkezéseire kellett a hitelek nagy részét koncentrálnunk, a többi tsz-nek és állami gazdaságnak egyéb célokra alig adhattunk hiteleket. Az idén év elején már nem voltak ilyen nagyarányú, kötelezettségeink és így lehetőség nyílt a korszerűsítések, kapacitásbővítések és a műszaki fejlesztés finanszírozására. A tények és a tsz-ek szándékainak ismeretében már elmondhatjuk, hogy az idén nem teljesül ugyan minden várakozásunk, de mégis kielégítően alakulnak a beruházási folyamatok, összességében a mezőgazdaság beruházási tervének teljesítésével számolhatunk, de nem a tervben számított részletezésnek megfelelően. Minőségi változások Természetesen minden beruházásnál szükséges a kockázatok körültekintő számbavétele. Ez azonban nem indokolhatja azt a lemaradást, mely a szarvasmarhatenyésztés férőhelybővítésében és korszerűsítésében tapasztalható. Tudunk tervekről, elgondolásokról, de a konkrét hiteligényekig ezek még nem mind jutottak el. Május 31-ig a bank a szarvasmarhatartásban 50 hitelszerződést kötött 10 500 férőhely létesítéséhez, 190 milliós beruházáshoz 60 millió forint hitelnyújtással vállalt kötelezettséget. Ez nem sok, hiszen erre a célra akár 300 millió forintot is tudtunk volna adni. Biztató viszont az, hogy az állattenyésztés fejlesztését megalapozó takarmánygazdálkodásban minőségi változás jelei érlelődnek. A január 1. és május 31. között megkötött hitelszerződések szerint a most elkezdett építési beruházásoknak közel 60 százaléka terményszárító, tároló és egyéb olyan létesítmény, amely a szakszerű takarmánygazdálkodással függ össze. Amennyiben ilyen beruházásokhoz a reális feltételek biztosítottak, még az év hátralevő időszakában is nyújthatunk ezekhez kedvezményes hiteleket. Az előző évek összes mezőgazdasági beruházásain belül az építések aránya meghaladta a 60 százalékot. A gépesítés minimális igényeit csak a beruházási terv túlteljesítése árán, terven felüli hitelkibocsátással lehetett kielégíteni. A tavaly elkezdődött kiegyenlítődési folyamat az idén a gépesítési beruházások ugrásszerű növekedésében és az építési részarányának lényeges csökkenésében jut kifejezésre. Nem számítva az amortizáció megelőzésére nyújtott rövid lejáratú hiteleket, az MNB megyei igazgatóságai 1973. május 31-ig 620 millió forint középlejáratú beruházási hitel nyújtásához kaptak lehetőséget. Ennek a hétnek az elején a bank elnöksége ezt még 250 millió forinttal felemelte. Így végeredményben gépvásárlásra 380 millió forinttal több hitelt nyújthatunk, mint 1972-ben. A tavalyinál közel egyharmaddal több hitelt kapnak gépvásárlásra az állami gazdaságok is. A gépek iránti kereslet jól kifejezi, hogy ez év május 31-ig a termelőszövetkezetek 1,7 milliárd forintot költöttek gépek vásárlására, körülbelül 25 százalékkal többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A termelési rendszerek segítése külön figyelemre méltó, hogy elsősorban a nagy teljesítményű géprendszerek iránti igény növekszik, és a mezőgazdasági vállalatok — nagyon helyesen — egyre jobban megnézik, mit vásároljanak. Igen nagy jelentőségűnek tekinthetjük a termelési rendszerek ugrásszerű fejlődését és bővülését. A kukoricatermelési rendszerek bővítésére devizahitelekből az idén mintegy 15-szörösét fordíthatjuk az 1976. évinek. Az idén már jelentős hiteleket nyújtunk a cukorrépa, a rizs és a napraforgó termelésének fejlesztését szolgáló rendszerek technikai megalapozására is. A gépek vásárlására nyújtott hitelek felhasználásánál fel kell figyelnünk arra, hogy a tsz-ek a bank megyei igazgatóságai által május 31-ig megszavazott 540 millió forint hitelnek még a felét sem használták fel, tehát a beszerzések körül nehézségek vannak. A fizetőképes kereslet jelentkezése a nagykereskedelem nagyon aktív, az igényeknek megfelelő beszerző tevékenységét igényli elsősorban a szocialista országokból. Számításaink szerint az 1971— 1973. években megvalósuló mezőgazdasági beruházások tartós forgóeszköz-szükséglete — évente 2— 2,2 milliárd — összesen 6—6,5 milliárd forintot tesz ki. Figyelembe véve a többi ágazat fejlődésének szükségleteit is, az idén 3,5 milliárd forintot kell a mezőgazdaságban a forgóalap feltöltésére fordítani. Úgy véljük, hogy ennek legfeljebb 50 százalékát lehet ebben az évben a fejlesztési alapokból közvetlenül biztosítani, ezért az előző évinél több középlejáratú hitelt nyújtunk. Számítunk tehát az állatállomány növekedésére, és a hozzá szükséges takarmány- és egyéb forgóeszköz-készletek észszerű növelésére is. Rendezett pénzügyi feltételek Hasonlóan gondokat okoz annak az 50—60 tsz-nek és állami gazdaságnak a problémája is, amelyek iparszerű nagy létesítményük terheit nem képesek az érvényben levő szerződések szerint teljesíteni, és ezért elég kevésbé képesek arra, hogy a hatékony üzemeléshez nélkülözhetetlen állandó forgóeszköz-szükségletükről is gondoskodjanak. Bár a feszült pénzügyi helyzetet a túlzottan drága beruházás és a késve üzembe lépő beruházás jövedelmének elmaradása — legritkábban a hitelteher — okozza, vagy új hitelek nyújtásával vagy az esedékes hiteltörlesztés prolongálásával hidaljuk át. Ilyen problémákra az idén is számítunk, és folyamatosan, egyedi vizsgálatok alapján döntünk minden beérkező javaslatról, így ezeknél a tsz-eknél és állami gazdaságoknál is létrejönnek a fejlődés rendezett pénzügyi feltételei. Természetesen a bank a hiteldöntéseknél mindig figyelemmel van a szövetkezeti bruttó jövedelem elosztásának arányaira és nem segíthet ott, ahol semmibe veszik a munkadíjazásra vonatkozó tör-vényes előírásokat — fejezte be nyilatkozatát Pálos Gyula. 5 Aszály után belvizek a Dél-Alföldön Szerdán még tízezer hektár volt víz alatt Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságon egész Csongrád, valamint Bács és Békés megye egy részére kiterjedő körzetében az aszályos időszak után júniusban olyan nagy mennyiségű csapadék hullott, hogy több helyen belvizek keletkeztek. Csongrádban Baks, Szegvár határát például pár nap alatt 150 milliméter csapadék áztatta, amire ezen a vidéken emberemlékezet óta nem volt példa. A mély fekvésű földeken 10—20 centiméteres vízborítás keletkezett, sanyargatva a kalászosokat, a kukoricát és egyéb növényeket. A mezőgazdasági üzemek készenléti szolgálatot szerveztek, hordozható szivattyúkat helyeztek üzembe, a csatornákhoz vezető árkokat ástak. Szerdán az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén már csökkent a vízzel borított terület, de még mindig mintegy 10 ezer hektárt tett ki. Szerencsére azonban nem összefüggően, ami megkönnyíti a védekezést. A szivatytyúknak sokat segít a száraz, napsütéses időjárás, amely legalább annyi vizet párologtat el, mint amennyit megfeszített munkával elvezetnek. Ha a napokban nem jön újabb csapadék, rövidesen megszabadulnak a földek helyenként károkat, várhatóan növénykipusztulásokat okozó vízterhüktől.