Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-24 / 223. szám
Tammámí és tecíinita „MINDEN A TÉNYEKEN ALAPUL..." PAVLOV TANÍTÁSA Könyvtárnyi polcokat töltenek meg az írások, amelyek megkísérlik vázolni és valamiképpen elmagyarázni, közérthetővé tenni Pavlov hatalmas ívű életútját, műveit, alkotását. Az élettan látszólag köznapi kérdéseivel kezdte kutatásait, s egy-egy szerv működését — előbb a szívműködés szabályozását, majd az emésztés menetét — vizsgálta. Közben szerzett tapasztalatait felhasználva, 50 éves korán túl fogott az idegrendszer magasabb rendű tevékenységének felderítéséhez. Ezen az úton jutott el a materialista lélektan szilárd alapjainak megteremtéséhez, véglegesen megcáfolva az anyag és szellem különállását hirdető idealista tanokat. Életműködésünket az idegrendszer ellenőrzi „Semmi rendkívüli nincs a munkámban. Minden a tényeken alapul és ezekre logikus következtetések épülnek. Ez minden.” így vallott munkájáról. S valóban nem tett mást, mint tényeket és újra tényeket állapított meg, de merész volt a fantáziája, fáradhatatlanul, sodró lendülettel folytatta a kutatásokat, sok-sok kísérletet végzett, s mindig a legcélszerűbb eszközöket használta. A felderített tényekből újra csak merész fantáziával, de elméleti szigorúsággal is teremtett logikai szintézist, hogy továbbindulva, új tények nyomába eredjen. Egész, tudománynak szentelt bosszú életét voltaképpen egyetlen gondolat hatotta át: az az egyre erősödő meggyőződés, hogy szindén életműködésünk az idegrendszer befolyása és ellenőrzése alatt áll. Ez volt Pavlov alapgondolata, amelyet Botkin javaslatára a neizmus szóval jelölt meg. Már az ideiben rájött, hogy az érzéstelenítéssel végzett állatkísérletek torz eredményeket adnak. Hogy ni, hiszen az érzéstelenítés módosítja a szervműködéseket irányító idegrendszer tevékenységét! Fontos volt ez a felismerés, és arra ösztönözte, hogy ép szervezetet tanulmányozzon, természetes körülmények között. Kutyákat úgy idomított, hogy azok narkózis nélkül is eltűrjék a kísérleti beavatkozást. Az emésztőrendszer vizsgálatában már sikerrel alkalmazta sajátos módszerét. Az állatok megfelelő emésztőszerveiből sipolynyílást operált a külvilág felé, és e művi nyílás segítségével tette hozzáférhetővé a vizsgálandó mirigyet, szervet, vagy szervrendszert, miközben nem avatkozott be rendes működésükbe. Nagyszerű sebészi készséggel és szigorú sterilitással — a fertőzések kizárásával — dolgozott. Kutyái a műtét után hamarosan teljesen meggyógyultak, s a mesterséges sipolyok alig befolyásolták közérzetüket. Lényegében tehát ép, egészséges állapotban lehetett őket tetszés szerinti ideig megfigyelni. A reflexek kísérleti módszere rendkívül célravezetőnek bizonyult. Rengeteg hiteles adatot sikerült szereznie a gyomor, a hasnyálmirigy működéséről, a bélben végbemenő emésztési folyamatokról, az emésztőrendszer egyes szakaszainak kölcsönhatásáról és a zsigerek működését szabályozó bolygóideg szerepéről. A Nobel-díjat „az emésztés élettanával kapcsolatos munkásságának elismeréséül” kapta, „amellyel e területen az ismereteket lényegesen átalakította és kibővítette”. A továbbiak szempontjából legfontosabb mégis az volt, amit az emésztőmirigyek magasabb idegrendszeri eredetű működésváltozásairól megfigyelt A Nobel-díj átvételekor, 1904- ben, ezt mondta: — Alapjában az életben egy dolog érdekel: annak lelki tartalma. Mechanizmusát egykor és most mély homály fedte és fedi. Az ember valamennyi segítsége: művészet, vallás, irodalom, filozófia, történettudomány, hiába próbált a sötétségbe fényt hozni. Még egy jelentős hatalommal rendelkezünk: a természettudománnyal, annak szigorúak objektív módszereivel. Életét hosszú évtizedeken át, haláláig az töltötte ki, hogy ezzel a hatalmas fegyverrel, a természettudomány módszereivel felderítse a szervezet pszichikus (lelki) tevékenységét. Felismerte és bebizonyította, hogy mindez valójában reflexműködés, válasz azokra a hatásokra, amelyek a künságból vagy a szervezet belső környezetéből érkeznek. Pavlov kutatásai azokon a régebbi felismeréseken alapultak, hogy az állati szervezetnek vannak feltétlen reflexei: ezek a veleszületett, nemzedékek során át kiépült és öröklött reflexláncként megfigyelhető tevékenységek; az általa feltárt feltételes reflexek viszont az állat egyéni életében jelennek meg, időlegesen épülnek ki, és ha nem kapnak rendszeres megerősítést, „kialszanak”. Az időleges kapcsolatok központja az agyvelő, amely dinamikus működéssel elemzi-feldolgozza a feltétlen és feltételes ingereket, és előkészíti a megfelelő mozgásos választ. Az agykéreg reflexműködése és általában a nagyagytekék működése — biztosítja, hogy a magasabb rendű állatok (és az ember) változó körülmények között, bonyolult módon alkalmazkodjanak a külvilághoz. Időleges kapcsolatok Az első döntő indítékot az emésztés élettanának vizsgálata adta Pavlovnak. A kísérleti állatok megfigyelése azt bizonyította, hogy nemcsak akkor választanak ki gyomornedvet, amikor már ettek, hanem a táplálék megpillantásának pszichikai ingerére is. Az evés hatására meginduló nedvkiválasztás veleszületett, feltétlen reflex. Az étel látványa eredetileg közömbös inger az állat számára, de ha már megismerte az ételt, „megtanulta”, hogy ez az ő tápláléka, ez is kiváltja a gyomornedvek kiválasztását. Az eredetileg közömbös inger a tapasztalás útján összekapcsolódik a feltétlen (veleszületett) ingerrel, és ez alakítja ki a feltételes (tanult) reflexet. A feltételes reflex létrejöttének előfeltétele — állapította meg Pavlov — két inger (egy feltétlen és egy feltételes) kombinációja. Legkönnyebben úgy alakítható ki — úgy tanítható meg rá a szervezet —, ha az egyik inger (a feltételes) röviddel a másik inger (a feltétlen) előtt következik be, és szükséges hozzá a kellő számú ismétlés, gyakorlás is. A tanulás — bár időleges — akkor tekinthető teljesnek, ha a kísérleti állat olyankor is reagál az első (a feltételes) ingerre, amikor azt nem követi a második (a feltétlen) inger. Egyszerű példa erre — mondjuk — egy gongütés rendszeres egybekapcsolása az etetéssel. Kellő „tanulás” után az állat gyomornedv-termelése a gongütésre akkor is megindul, ha azt már nem követi etetés. Ez így tart egy ideig, amíg valami más inger ki nem oltja ezt a feltételes reflexet, illetve egy idő után az magától el nem halványodik, ki nem alszik. A feltételes reflex ugyanis csupán időleges kapcsolatot jelent meghatározott idegközpontok között, adott esetben a gongütés hangingerét felfogó és a nyálelválasztást megindító agyi központok között. Ha nincs, ami a kapcsolatot tartósítsa, a feltételes reflex kioltódik. Új alapokon a lélektan A nervizmus gondolata kezdetben annyit jelentett, hogy az idegrendszer szabályoz minden testi funkciót, szervműködést. Ez bővült először a feltételes reflexek megismerésével, annak felderítésével, hogy a szervezet számára a reflexnek jelszerepe van, és működésében, kialakulásában közrejátszik az időbeliség, a megerősítés (ismétlés), a korábbi élmények felidézése is. A továbbiakban Pavlov sok-sok megállapítást tett a reflexek szerepéről az agybeli működésekben: az ingerület és gátlás dialektikus egyensúlyáról, egyiknek, illetve másiknak kiterjedési lehetőségéről stb. A magasabb idegrendszeri folyamatok tisztázásával a pszichikus működések lényegére mutatott rá, megalapozva a materialista lélektant. A lélektan kutatói korábban szubjektíven szemlélték és próbálták magyarázni az emberi pszichikum működését. Pavlov és társai ezt elfogadhatatlannak tartották, s materialista alapon tiszta objektív álláspontot foglaltak el. Saját gondolkodás- és kifejezésformáikat fegyelmezve, nem a kísérleti állatok képzelt lelkiállapotával törődtek, hanem jelenségeket, hatásokat és kölcsönhatásokat figyeltek meg. Munkásságukkal vált az agyvelő a természettudományos kutatás tárgyává, és váltak objektív módszerekkel hozzáférhetőkké a lelki működések. Feltételes reflexek kiépítése és tanulmányozása azóta is, napjainkban is, az élettani kutatások mindennapos eszköze. A megállapított tények érvényesek állatra is, emberre is, és viselkedésüknek közös vonása, hogy bizonyos ingereket jelként fognak fel. Itt találkozik azután a modern neurofiziológia — idegélettan — és a marxista pszichológia. Az már ugyanis sajátosan emberi képesség, hogy jeleket tudatosan és mesterségesen létrehoz, és feltételes reflexeket a második jelzőrendszeren, vagyis beszéddel érvényesít. Az idő igazolta Pavlov most lenne 125 éves, és halála óta is majdnem négy évtized telt már el. Azóta a természettudományok kutatása rohamléptekben haladt előre, de a legújabb kutatások is azt igazolják, hogy a tanulás feltételes reflex elve általános szabály az emberi és az állati szervezet működésében. Pavlov tanítványai — Bikov és munkatársai — bebizonyították, hogy a legkülönfélébb belső szervek működésváltozása is alapja lehet feltételes reflex kialakulásának. Hogyan állja meg a helyét Pavlov tanítása a fizika, a polimerek kémiája, a biológia, a sebészet, az elektronmikroszkópia és a matematika területén végbement új felfedezések korában? Néhány éve Moszkvában a magasabb rendű idegtevékenység problémáinak filozófiai kérdéseiről tartott tudományos konferencián megállapították: Pavlov tanítása a dialektikus materialista ismeretelmélet egyik tudományos alapja, ez a pszichológiai, orvosi és mezőgazdasági gyakorlat alapja. A szovjet felső- és középiskolai fiziológiatanítás ezekre a tanokra épül. Aki figyelemmel kíséri a korszerű agykutatást, az ezt természetesnek is tartja. Az agy bioáramainak megfigyelése bebizonyítja, hogy az ingerületek úgy lobbannak fel és alszanak ki, ahogy Pavlov a kérgi idegfolyamatok mozaikjáról beszélt. A legkülönfélébb eljárások, új kutatási módszerek alkalmazása csak erősíti a pavlovi elképzeléseket. A gépek és élő szervezetek belső kapcsolatait kutató kibernetika is közvetlen kapcsolatban van Pavlov tanításával. Már ő is említette az egyszerű telefonautomata hasonlóságát a központi idegrendszerrel. (A feltételes reflex modellje: időbeli kapcsolat létesül a lehetséges előfizető partnerek között, minden máss vonal gátlásával.) A kibernetika nemcsak a fizika és a matematika szülötte, hanem a magasabb rendű idegtevékenység pszichológiájáé is: szoros kapcsolata a pavlovi fiziológiával ma valósul meg a legszélesebb méretekben. Magyar Pál Feltételes reflex kiépítésére és tanulmányozására szolgáló állatkísérleti kamra vázlata. Hangszigetelés és elektromos árnyékolás teszi lehetővé, hogy az állatot csak a kívánt inger érje. A világ fiziológusainak fejedelme Ivan Petrovics Pavlov Rjazanyban született 125 évvel ezelőtt, 1849. szeptember 26-án (az akkor használatos ortodox naptár szerint 14-én). Diákként magukkal ragadták korának haladó gondolatai, a Szovremennyik című folyóirat körül tömörült forradalmi demokraták eszméi. A szentpétervári egyetem matematika-fizika karán tanult, s elvégezte a katonaorvosi akadémiát is. Szervetlen kémiát Mengyelejevtől, fiziológiát (élettant) Csontól tanult. Ösztöndíjjal került Botkin mellé és kezdett első önálló témájához: a szív teljesítőképességét és ritmusát befolyásoló idegingerületeket tanulmányozta. Itt dolgozta ki oly eredményesnek bizonyult új kísérleti módszereit, önállóságot 1890- ben kapott, ekkor nevezték ki a katonaorvosi akadémia professzorává, és öt évig a gyógyszertani, majd csaknem harminc évig az élettani tanszéket vezette. 1891-től haláláig vezetője volt a kísérleti orvostudományi intézet élettani osztályának is. 1897-ben megjelent művében tisztázta az emésztés alapvető kérdéseit s ezért 1904-ben első fiziológusként kapott Nobeldíjat. Tisztázta a szerzett (feltételes) reflexek fogalmát, a velük kapcsolatos legkülönfélébb jelenségeket, a feltételes reflexek szerepét a vegetatív szervműködéseken kívül a magasabb rendű idegtevékenységben, a pszichikus életben is. Bevezette az első és második jelzőrendszer fogalmát, foglalkozott az idegrendszeri folyamatok jellegével (erősség, egyensúly, mozgékonyság és a velük kapcsolatos alkati típusokkal. Lehetőséget teremtett az állat és az ember viselkedésének objektív tanulmányozására. Vizsgálta az alvás és a hipnózis élettani magyarázatát. Kísérleti módszert dolgozott ki neurózisok létrehozására és élettani megközelítést ajánlott idegbetegségek tüneteinek értelmezésére és gyógyítására. Az évek folyamán mindjobban elismerték. 1901-ben az Orosz TudományosAkadémia levelező tagja, 1906-ban az Orosz Orvosok Egyesületének elnöke, 1907-ben akadémikus (később egy sor külföldi akadémia tiszteleti tagja), 1912-ben pedig a cambridge-i egyetem díszdoktora lett. Lenin 1921-ben határozatot írt alá „J. P. Pavlov tudományos munkájához nyújtandó segítségről, tekintettel egészen rendkívüli tudományos érdemeire .. 1935-ben a moszkvai nemzetközi élettani kongresszus „a világ fiziológusainak fejedelme”-ként ünnepelte, és azóta is világszerte így emlegetik. 1936. február 27-én halt meg. 30-60 07 AC RÉGI AR VÁSÁRI AR RÉGI AR VÁSÁRI AR Csillárok, világítótestek, Szonáta táskarádió 1030 Ft 895 Ft KL 415-ös típusa, különféle híradástechnikai &S5EN€5EEUWSÉ?tiY Riga 51,2"es táskarádió 1110 Ft 965 Ft elektromos táskavarrógép 2390 Ft 2150 Ft alkatrészek GZC 071-es sztereó lemezjátszó 2480 Ft 2200 Ft KL 466-os típusú, elektromos, autófelszerelési cikkek, \ Jt GE 071-es mono lemezjátszó 1550 Ft 1390 Ft programautomata táskavarrógép 3040 Ft 2740 Ft motorkerékpár-alkatrészek , KERAVIUS Alba-Lux ?-es mosógép, CLI, asztali ventillátor 290 Ft 232 Ft gs mgg SO| m^s VV centrifugával egybeépítve 3490 Ft 3290 Ft Q L II. asztali ventillátor 350 Ft 261 Ft .. * ^ f V 2-R-?l kétlanos főző 522 Ft 450 Ft AMÍG A KÉSZLET TART