Népszabadság, 1975. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-26 / 22. szám
1975. január 26., vasárnap NÉPSZABADSÁG Huszonöt éves az Indiai Köztársaság Negyedszázaddal ezelőtt, 1950. január 26-án lett szuverén köztársaság az akkor már csaknem két és fél éve független India. Ezt a napot — amelyen a brit koronás fő helyét első ízben foglalta el India választott állampolgára — vallja India nemzeti ünnepének. Huszonöt év egy olyan nép életében, amelynek tradíciói, kultúrája az emberiség őstörténetébe nyűng vissza, nem nagy idő. De ez volt — évszázadok óta — az első huszonöt év, amelyben India maga döntött minden, nemzeti létét érintő kérdésben. India a mai világ egyik legjelentősebb országa. Nagysága, népessége, földrajzi helyzete eleve azzá teszi. S különleges helyet foglal el a fejlődő országok között is. Az elmúlt évtizedekben minden választáson ugyanaz a politikai erő, Gandhi és Nehru pártja került hatalomra. Egy ellentmondásokkal terhelt, meredek politikai fordulatokban bővelkedő fejlődő világban India a nehézségei ellenére a stabilitás szigete. E huszonöt év alatt India külpolitikája lényegét tekintve ugyanaz maradt: békés, el nem kötelezett, tömbökhöz nem tartozó, de az imperializmussal és a kolonializmussal kérlelhetetlenül szembenálló. A nemzetközi színtéren India bízvást támaszkodhatott a Szovjetunió s az egybehangolt politikát folytató szocialista országok támogatására. Ebből adódik, hogy a Magyar Népköztársaság és India álláspontja a nemzetközi fejlődés legtöbb nagy kérdésében igen közel áll egymáshoz. Indiát és Magyarországot sok szál köti össze. Az India iránt érzett rokonszenv Magyarországon több mint negyedszázados. De ebben az utolsó huszonöt évben a távoli India közel került hozzánk. A függetlenség és a szabadság lett a bázisa új kapcsolatainknak, amelyet minden kölcsönös látogatás, minden gazdasági és kulturális egyezmény csak még jobban megerősít. Gratulálunk a szuverén Indiai Köztársaság születése napján, s ez nem formális üdvözlet. Fennállásának negyedszázados évfordulóján azt kívánjuk e nagy országnak, haladjon tovább azon az úton, amelyen eddig is járt, sikeresen biztosítva és oltalmazva nemzeti függetlenségét, területi integritását és érjen el új eredményeket a kolonializmus súlyos következményeinek felszámolásáért vívott küzdelemben. * India nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke F. A. Ahmed indiai köztársasági elnöknek, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Indira Gandhi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Nyolc százalékkal nőtt 1974-ben a szovjet ipar termelése Statisztikai jelentés a tavalyi terv teljesítéséről A Szovjetunió Központi Statisztikai Igazgatósága közzétette az 1974. évi népgazdasági terv teljesítésének adatait. A nyilvánosságra hozott statisztikai jelentés szerint a Szovjetunióban tavaly a nemzeti jövedelem csaknem 350 milliárd rubelt ért el, egy év alatt 14 milliárd rubellel nőtt. A nemzeti jövedelemnek körülbelül háromnegyed részét fogyasztásra, a fennmaradt hányadot pedig a szocialista termelés bővítésére és egyéb állami célok teljesítésére fordították. A gazdaság növekedése alapján tovább emelkedett a szovjet nép életszínvonala is. A munkások és alkalmazottak átlagos havi fizetése tavaly 140,7 rubel volt, szemben a tavalyelőtti 134,9 rubellal. A növekedés 4,3 százalék. A kolhozparasztok jövedelme 5 százalékkal emelkedett. A Szovjetunióban tavaly az állam és a kolhozok eszközeiből, illetve magánerőből összesen 2 millió 250 ezer lakást, valamint lakóházat építettek. Ezek lakóterülete 110 millió négyzetméter. Az ipari össztermelés értéke tavaly megközelítette a 490 milliárd rubelt. A növekedés egy év alatt 37 milliárd rubel volt. Ez 8 százalékos növekedést jelent a tervezett 6,8 százalékkal szemben. A munka termelékenysége a tervezett 6 százalék helyett 6,5 százalékkal nőtt. A munka termelékenységének fokozódásából származik a termelési növekmény 84 százaléka. A Szovjetunióban tavaly 350 nagy iparvállalatot helyeztek üzembe. A mezőgazdasági termelés értéke meghaladta a 94 milliárd rubelt, ami 5 százalékkal szárnyalta túl az 1971—1973 évek átlagát. A váltakozó időjárás mellett 195,6 millió tonna gabonát takarítottak be. Jó volt a gyapottermés és számos egyéb kultúra terméseredménye. Nőtt a hús-, a tej-, a tojás- és a gyapjútermelés. A Szovjetunió 1974. évi külkereskedelmi forgalmának értéke 38 milliárd rubel volt. Mint a statisztikai jelentés megállapítja, a KGST-tagállamokkal lebonyolított szovjet külkereskedelem meghaladta a hosszú lejáratú megállapodások által előirányzott szintet. A műszaki-tudományos haladás előmozdította a munka társadalmi termelékenységének további fokozódását. A társadalmi munka termelékenysége (az egész népgazdaságra vonatkozó mutató) tavaly 4,4 százalékkal nőtt. Ebből származott a nemzeti jövedelem növekményének 80 százaléka. (MTI) Az Osztrák KP országos értekezlete Szombaton Bécsben országos pártkonferencián vitatták meg az osztrák kommunisták a nemzeti tanács újjáválasztásának évében előttük álló feladatokat. A több mint ezer küldött részvételével megtartott konferencia egyhangúlag úgy határozott, hogy a párt az idén esedékes országos választásokon „Kommunisták a parlamentbe” jelszóval indul. Az októberben esedékes parlamenti választáson a párt 289 jelölttel indul. Minden tartományban állít jelölteket, a legtöbbet Bécsben (78) és Alsó-Ausztriában (70). Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke, referátumában megvonta a Kreisky-kormány négy évének mérlegét. Hangoztatta, hogy az Osztrák Szocialista Párt az 1971-es választásokon tett ígéreteit nem teljesítette. (MTI) Könnyített munkanap a Szaljut—4-en A Föld körül keringő Szaljut—4 szovjet tudományos űrállomáson szombaton megkezdődött Alekszej Gubarev és Georgij Grecsko űrhajósok harmadik munkahete. A szombat hajnalban véget ért 14. munkanap folyamán az űrhajósok kevésbé intenzív programot hajtottak végre, mint az előző napokon. Rendszerezték kutatásaik eredményeit, ellenőrizték az űrállomás egyes berendezéseinek működését, fizikai gyakorlatokat végeztek kerékpárpadon, futószalagon és pihentek. Az orvosi ellenőrzés adatai szerint mindkét űrhajós jó egészségnek örvend. Gubarev pulzusa 62, Grecskóé pedig 64 percenként, a parancsnok vérnyomása 115,65, a fedélzeti mérnöké pedig 120/70. A fedélzeti rendszerek kifogástalanul működnek. Az űrrepülés folytatódik. (MTI) 3 A tények meggyőző erejével Három napon át tartott Salgótarjánban az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya által rendezett emlékülés „Felszabadult hazánk 30 éve” címmel. Három napon át 52 előadás hangzott el a megyék politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésének kérdéseiről. Sok szó esett már eddig is e három évtized történelmi eredményeiről, mégis így, három napba sűrítve, mindez lenyűgöző. Annak tükrében, amit elértünk, s ahová saját múltunkhoz képest eljutottunk, nemcsak jogos és indokolt a nemzeti büszkeségünk, de másként, könnyebben legyűrhetőknek látszanak megmaradt gondjaink, problémáink is. Megváltozott a gazdasági szerkezet Így van ez, nemcsak az országos adatokat illetően, hanem akkor is, ha az egyes tájak, megyék eredményeit vesszük szemügyre. Mert egy-egy terület, megye eredménye alkotó összetevője, része az egésznek. S nincs hazánknak egyetlen olyan része, „csücske” sem, amelyet érintetlenül hagyott volna ez az emberöltőnyi harminc év. Mert igaz, Budapesten kívül Borsod lett az ország legiparosodottabb területe, de jelentős ipar jött létre — ha eltérő színvonalon és ütemben is — például Szolnok, Somogy, Zala vagy Bács megyékben, amelyeket a múltban az általános elmaradottsághoz képest is a gyengén fejlett területek között tartottak számon. Ma Borsod adja az ország kohászati termelésének a felét, a nitrogénműtrágya 70 százalékát és a barnaszén negyedét. Itt termelik meg a nemzeti jövedelem mintegy 12 százalékát. De a felszabaduláskor még sok évtizeddel elmaradott Somogyban is olyan kellékeit gyártják ma a modern technikának, mint az elektroncső vagy a rövidhullámú rádiótechnikai berendezések. Tegyük hozzá: kiváló minőségben. A szocialista iparosítás gyökeresen átalakította az ország gazdasági szerkezetét; a felszabadulás előtt az élelmiszeripar súlya csaknem azonos volt a nehéziparéval. A szocialista építés három évtizedében ez utóbbi aránya 60 százalékosra nőtt. Vannak területeink — például Fejér megye —, amelyeknek mára szinte egy csapásra a műszaki-technikai haladás nemzetközi élvonalába került. Fejér megye közvetlen részese a gazdaság és az ipar ágazati szerkezetének korszerűsítését célzó és a negyedik ötéves tervben meghatározott központi fejlesztési programok — például a számítástechnikai, az alumíniumipari, a közútijármű-gyártási és a komplex könnyűszerkezetes építési programok — megvalósításának. És a fejlődéshez lassabban felzárkózó megyékben is mindinkább a gépipar válik vezető ágazattá. Telje* (o^liilkozíafoKsií^ Mindez alapjaiban megváltoztatta a társadalom szerkezetét, számszerűen és arányában egyértelműen vezető erővé emelve a munkásosztályt. S ez korántsem csupán Pestre vagy Borsod megyére érvényes. Szolnokban ma a keresők 55 százaléka munkás, Somogyban a népesség csaknem egyharmada. Az ország ma is legnagyobb tanyás megyéjében, Bácsban a népesség 40 százaléka — jó részük munkás — városi lakos, s a fejlődés egyik sajátossága, hogy a tanyákon él a munkásság 20 százaléka! Nem kevésbé forradalmi változás az, amelyet a termelőszövetkezeti parasztság és a nagy létszámú, immár teljes egészében népi értelmiségi réteg kialakulása jelentett. Mindezek a változások jelentős hatással voltak a lakosság életkörülményeire. Hazánkban — helyenként bizonyos női munkaerő-tartalékot leszámítva — megvalósult a teljes foglalkoztatottság, még olyan megyékben is, mint Somogy, ahol még tíz évvel ezelőtt is gondot jelentett az elhelyezkedés. Ma már a dolgozni kívánók válogathatnak a munkahelyek között. A hazánkban eddig ismeretlen arányú lakásépítési program azt eredményezte például Komárom megye székhelyén, a lélekszámban gyorsan növekvő Tatabányán, hogy 1958 és 1975 között a lakosság kétharmada jutott korszerű otthonhoz. Pedig Tatabánya, mint tudjuk, csak 1950-ben lett megyeszékhely, s 1947-ben egyesült a környező három bányászközséggel. Ma mégis szinte minden családban van rádió és televízió, s legalább egy napilapot olvasnak. A három évtized egyik legnagyobb horderejű változása az, amely a néptömegek millióinak kulturális felemelkedésében ment végbe. Óriási dolog, hogy egy olyan megyében, mint Szolnok, a rendkívül vegyes összetételű munkásság több mint kétharmada elvégezte az általános iskola mind a nyolc osztályát, s az iskolázottság a lakosság csaknem minden korosztályában 90 százalék körüli. S a fejlődés általános, jellemző irányát jelzik e megye arra vonatkozó tapasztalatai, hogy a dolgozók közül a munkások tanulási és továbbtanulási kedve a legnagyobb. Más szóval: megnőtt a tanulás, a tudás tekintélye a fizikai dolgozók között. Ebben kiemelkedő érdeme van a szocialista brigádmozgalomnak. A brigádokhoz való tartozás önmagában is ösztönöz, egyfajta erkölcsi „nyomást” gyakorol a műveltség gyarapítása érdekében. Ma már ritkán van vita egy-egy munkáscsaládban a tehetséges gyermek továbbtaníttatása tekintetében. Egyre több munkáscsalád otthonában van legalább néhány kötetből álló házi könyvtár, s a lakáskultúra, az üdülés gyakorlata új tömegigények megjelenését jelzi. A kidasiejlődés fényei Hatalmas utat tett meg ez a társadalom a tudati fejlődésben is. Ennek a parasztság példáján való bemutatására vállalkoztak a salgótarjáni ülésszakon rendkívül izgalmas előadásban a Somogy megyeiek. Konkrét tényekkel és adatokkal bizonyítható ma már a korábbi, elsősorban vagyoni, vallási és egyéb elkülönülési tényezők teljes eltűnése vagy minimumra csökkenése. Az egyéni gazdálkodási formából származó hagyományok mindjobban elhalványulnak, s a fiatalabb generációkra szinte már alig hatnak. A gazdasági különbségek tudati maradványainak fokozatos eltűnését a legszemléletesebben a tsz-hez való ragaszkodásuk mutatja. Egy 4000 somogyi tsz-tagra kiterjedő felmérés szerint a megkérdezettek döntő többsége válaszolta azt, hogy termelőszövetkezetben dolgozna akkor is, ha újból választhatna. Ebben a megyében a vizsgált paraszti háztartások 59 százalékában van mosógép, 20 százalékában centrifuga, mindössze 5,8 százalékában nincs rádió és televízió, csaknem felében van 50 kötetnél kisebb, s egyötödében ennél nagyobb könyvállomány. A megkérdezettek mindössze hat százaléka nem olvas újságot. Íme, az életkörülmények egyenletes javulásának tükröződése a parasztság tudatában, az új életforma megkedvelésében, a hozzá való ragaszkodásban! A társadalmi-gazdasági fejlődés és az életkörülmények megjavulása nagy hatással van a társadalmunk alapját jelentő munkás-paraszt szövetség tartalmára. Egyetlen adat Pest megyéből: ez az ország egyik legnagyobb munkáslakta megyéje, ahol a munkásság negyven százaléka tartozott korábban a parasztsághoz, illetve más rétegekhez. Ebből következik, hogy itt rendkívül sok az úgynevezett vegyes család, amelyben keverednek a kétféle életforma jellemzői. Objektíve ezek a családok kölcsönös érdekeltségük és kapcsolataik révén erősítik a két osztály szövetségét és egységét. A két osztály közötti strukturális átfedések egyik következménye az, hogy a munkásság egy részében a korábbinál erőteljesebben érvényesülnek a paraszti életforma egyes vonásai, másfelől viszont a parasztok életformája mindinkább közeledik a munkásokéhoz. Ez az életmódbeli közeledés alapvetően pozitív irányú, s a két osztály közötti különbségek fokozatos csökkenését eredményezi. Elerni mondtások és feszültségek A három évtized dinamikus fejlődése korántsem volt mentes az ellentmondásoktól, a különböző feszültségek keletkezésétől. A megyei beszámolók ezeket is őszintén, sokoldalúan bemutatták. A még gyorsabb fejlődés igénye, céljai gyakran ütköztek az anyagi források korlátaiba, az iparfejlesztést helyenként ágazati egyoldalúság, vagy túlzott területi koncentráció jellemezte. Mindez negatív következményekkel is — például a bejáró munkások számának helyenkénti túlzott arányú növekedésével — járt. Különösen jól megfigyelhető e tendencia az észak-magyarországi iparvidéken. A mai helyzet egyik fontos tanulsága — fogalmazták meg a tudományos emlékülés részvevői —, hogy társadalmi-gazdasági életünkben most nem elsősorban azok a problémák okoznak gondot, amelyek megoldása a dolgozókon múlik, hanem elsősorban a tervszerűség, a szervezettség hiányosságai, a vezetés, az irányítás problémái. Ezek megjavításával és feladataink következetesebb megoldásával a további fejlődésünket akadályozó objektív nehézségekkel is könnyebben megbirkózunk. Mindezzel csak néhány gondolatot és példát kívántunk felidézni a háromnapos tanácskozás rendkívül gazdag és sokrétű anyagából — a teljesség igénye nélkül. Ezért nem érintettük — terjedelmi okokból — például a politikatörténet tárgyköréből elhangzott rendkívül érdekes előadásokat sem. A salgótarjáni tudományos emlékülés jó szolgálatot tett a felszabadulás óta megtett utunk helyes, reális értékelésének, s ezzel nem utolsósorban nemzeti önbecsülésünknek. Hallgatva az előadásokat, s végiggondolva a megtett utat, óhatatlanul és elsősorban ’e 30 év eredményeit látjuk magunk előtt Elérésük módját-hogyanját, olykor nem csekély nehézségeit lassan elhalványítja bennünk a távlat. A dolgok reális szemléletéhez, értékeléséhez azonban hozzátartozik — ahogyan ez az ülésszakon kiérződött —, hogy emlékezzünk az egykor szinte megoldhatatlannak látszó feladatokra, az előttünk tornyosult sokféle akadályra is, amelyeket, lám, sikerrel elvégeztünk, leküzdöttünk. Nem kétséges, hogy hasonlóképp sikerrel jutunk túl majd a fejlődésünk jelen szakaszát jellemző problémákon, zavaró körülményeken is. A mai nehézségek legyőzéséből épülnek a holnap eredményei, mint ahogyan a tegnapiak váltak a ma sikereivé. Ha következetesen végigmegyünk a kongresszusi irányelvekben felvázolt úton, ebben bizonyosak lehetünk. A salgótarjáni tanácskozás teljes anyaga egyébként — remélhetőleg a nem távoli jövőben — megjelenik a Kossuth Könyvkiadónál. Hadd váljon nemcsak a pártmunkások, hanem az egész politizáló közvélemény közkincsévé mindaz, ami ott elhangzott. Terényi Éva