Népszabadság, 1975. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
2 Felszabadították Da a dél-vietnami Az eredményes ellentámadás során újabb városok a felszabadítók kezén Több százmillió dollár értékű felszerelést hagytak hátra Thieu katonái Március 29-én, szombaton, helyi idő szerint 15 órakor a felszabadító erők teljes egészében elfoglalták Da Nang városát — jelentette be vasárnap nyilvánosságra hozott közleményében a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők parancsnoksága. A hazafias erők — hangsúlyozza a közlemény — nagyszámú foglyot ejtettek, és birtokukba kerítették az ellenség teljes fegyverzetét. Emberek százezrei — szembefordulva a Thieu-adminisztráció erőszakos kitelepítő intézkedéseivel — visszatértek Da Nangba és üdvözölték a felszabadító erők harcosait. A Thieucsapatok tisztjeinek, katonáinak és funkcionáriusainak tízezrei, a forradalmi erők felhívásának eleget téve, csatlakoztak a lakossághoz. Da Nang épületein a Délvietnami Köztársaság, ideiglenes forradalmi kormányának zászlói lobognak. Gerald Ford amerikai elnök szombaton késő este az amerikai haditengerészet négy csapatszállító hajóját a Da Nang-i partokhoz rendelte, azzal a hivatalos indoklással, hogy „a lakosság evakuálásában segédkezzenek”. A dél-vietnami hazafias erők a lakosság támogatásával hétfőn felszabadították a Da Nangtól 270 kilométernyire délre fekvő Qui Nhont, az ország egyik legnagyobb kikötővárosát és ezzel Binh Dinh tartomány teljes egészében a felszabadító erők ellenőrzése alá került. A Thieu-rezsim egységei déli irányban folytatják visszavonulásukat. A felszabadító erők elérték a szomszédos Phu Yen tartomány székhelyét, Tuy Hoát, amelyet a saigoni egységek szintén sorsára hagytak. A felszabadító erők a Thieurezsim ellen felkelt lakosság támogatásával az év első három hónapjában felszabadították az ország 12 tartományát. A DIFK ellenőrzése alatt tartja a délvietnami tengerpart sűrűn lakott területeit a 17. és a 13. szélességi kör között. Az ország területének 80 százaléka a DIFK ellenőrzése alatt áll, ahol Dél-Vietnam 20 milliós lakosságának fele él — jelenti a TASZSZ. A dél-vietnami népi fegyveres erők egységei kedden bevonultak a tengerparti Nha Trangba és a helyi lakosság segítségével felszabadították a várost. Nha Trang elestét saigoni katonai körökben is elismerték. A Reuter jelentéséből kitűnik, hogy a város felszabadítása előtt a politikai foglyok kitörtek a börtönökből és a helyi lakossággal vállvetve felvették a harcot a fosztogató Thieucsapatokkal. Duong Van Minh tábornok, volt államfő, a Diem-rezsimet 1963- ban megdöntő államcsíny vezetője, kedden Thieu elnök azonnali lemondását követelte. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány tanácsadó testülete megvitatta az ország helyzetét és intézkedéseket hagyott jóvá a felszabadított területek, mindenekelőtt a nagyvárosok és közigazgatási központok helyzeté- nek mielőbbi normalizálására. A tanácsadó testület elítéli a Thieu-klikket, amelynek paran jására a visszavonuló saigoni csapatok elhurcolják a feladott körzetek lakosságát. A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériuma kedden erélyes nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az amerikai kormány légi úton hadianyagot és lőszert szállít a Thieu-rezsim hadseregének. NÉPSZABADSÁG 1975. április 2., szerda Szovjet lapvélemények: a saigoni rezsim provokációi váltották ki a hazafiak sikeres ellentámadását MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A kedd esti Izvesztyija kommentárjában megállapítja, hogy a dél-vietnami helyzetet elemző hírmagyarázók egyöntetűen hangsúlyozzák: „A hazafiak sikeres támadása törvényszerű eredményeannak a törekvésüknek, hogy a DIFK által ellenőrzött területeket megóvják a saigoni rezsim szüntelen büntetőexpedíciótól és provokációitól.” A lap a továbbiakban bizonyos nyugati sajtóhangokra utalva így ír: „E helyütt helyénvaló aláhúzni és egyszersmind emlékeztetni egyes demagógokat, akiknek most hirtelen eszébe jutott a több mint két évvel ezelőtt aláírt párizsi egyezmény, hogy mindez idő alatt a DIFK csakúgy, mint a VDK kormánya, szigorúan és csorbítatlanul betartotta ennek a dokumentumnak valamennyi cikkelyét, amely véget vetett a vietnami háborúnak és meghatározta a tartós béke helyreállításának útját ebben az országban.” Az utóbbi két esztendőben a DIFK több ízben felhívta a világközvélemény figyelmét arra, hogy a párizsi egyezményt a saigoni kormányzat durván és rendszeresen megsérti — írja az Izvesztyija kommentátora. — A DIFK több ízben felhívta az Egyesült Államokat, hogy pontosan tartsa magát a párizsi egyezményben foglalt kötelezettségeihez, szüntesse be teljesen katonai beavatkozását Dél-Vietnam belügyeibe. „S most azután, hogy a népi felszabadító fegyveres erők hatalmas erejű válaszcsapásának eredményeként Dél-Vietnam húszmilliós lakosságának fele és területének körülbelül 80 százaléka felszabadult és a DIFK ellenőrzése alá került, Thieu úgynevezett elnök és rezsimje híveinek táborában nyíltan arról kezdtek beszélni, hogy erőteljesen növelni kell a Saigonba szállítandó fegyverzet és lőszerek mennyiségét. A DIFK képviselője az USA ezen akcióit a párizsi egyezmény komoly megsértésének minősítette, mint olyan aktust, amely sérti Dél-Vietnam népének önrendelkezési jogát, és provokáció a vietnami nép ellen. Ezt a véleményt osztja a legszélesebb haladó nemzetközi közvélemény is” — hangoztatja az Izvesztyija. A Pravda kommentárt közölt „Halálra ítélt rezsim” címmel a saigoni belső hatalmi harcról s ebben egyebek között megállapítottam „a saigoni rezsim által ellenőrzött területeken az üzemek többsége nem működik, a gazdasági élet gyakorlatilag meg van bénítva, a csillagokig szöknek az árak, március folyamán nagyerejű sztrájkokra került sor a gyárakban és az ültetvényeken, s egész sor helyen, különösen a központi fennsíkon, a lakosság a helyi hatóságok megtorló intézkedéseire válaszul, fegyvert fogott és partizánnak állt vagy csatlakozott a dél-vietnami felszabadító fegyveres erőkhöz. A saigoni hadseregben is erjedés indult meg, a katonák mind gyakrabban tagadják meg, hogy részt vegyenek a megtorló intézkedésekben, s mint a külföldi tudósítók beszámolnak róla, nem kívánnak idegen érdekekért harcolni, dezertálnak, vagy pedig az első adandó alkalommal a hazafias erők oldalára állnak át”. A Krasznaja Zvjezda megállapítja: „A népellenes rezsimre roppant erejű csapást mértek, de még jelentős területet tart ellenőrzése alatt és nem adta fel a reményt, hogy meghiúsítsa a párizsi egyezményt. A saigoni parancsnokság átcsoportosít, a főváros körül erődítményláncot alkot, megerősíti pozícióit a Mekong partvidékén és deltájában.” A szovjet lap rámutat: „A végül bement nagy jelentőségű esemé-nyek okai abban keresendők, hogy Saigon szabotálta és durván megsértette a párizsi egyezményeket. Amikor 1973. január végén a sai- i goni rezsim aláírta ezeket az egyezményeket, gyakorlatilag megtagadta azok teljesítését. A Thieu-rezsim feje nyíltan kijelentette, hogy nem lesz sem övezetelhatárolás, sem választás, sem koalíciós kormány. A saigoni megtorló erők folytatták a pacifikálást. A hazafiak többszöri figyelmeztetése ellenére széles körű hadműveleteket folytattak a felszabadított területek ellen. S most a diktátor és környezete learathatja azt, amit elvetett” — állapítja meg,a szovjet lap. Zavarodottság Washingtonban a dél-vietnami fejlemények nyomán WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL „A dél-vietnami kormánycsapatok pánik és káosz közepette, gyors ütemben vonulnak vissza az egész partvidéken, Saigont pedig szörnyű félelem és zűrzavar keríti hatalmába” — jelentik a helyszínről az amerikai rádió-, tévé- és laptudósítók. A külügyminisztérium megerősítette, hogy megkezdték az amerikai nagykövetség személyzetének és a Saigonban élő több ezer amerikai állampolgárnak az elszállítását. Attól félnek, hogy a gyorsan növekvő Amerika-ellenes hangulat erőszakos cselekményekhez vezet. Washingtoni politikai és katonai körökben teljesen tanácstalanul és értetlenül állnak az eseményekkel szemben. A Thieu-rezsim, amely a párizsi megállapodások aláírása óta is egyértelműen a katonai megoldást erőltette, most az ellencsapások alatt fejvesztetten menekül és az összeomlás szélén áll. Ez teljesen váratlanul érte az indokínai szakértőket is. George Ball, aki a Johnsonkormányzatban viselt külügyminiszter-helyettesi tisztségéről annak idején az indokínai politika elleni tiltakozásul mondott le, kedden a CBS-nek adott nyilatkozatában kifejtette, hogy „ez a háború vége”, és a dél-vietnami rezsim válsága saját gyengeségének következménye. Schlesinger hadügyminiszter hétfő esti tv-nyilatkozatában megismételte ugyan a VDK-nak és az amerikai kongresszusnak címzett vádakat, de figyelemre méltó magyarázatot adott a Thieu-rendszer széthullásának közvetlen okairól. Schlesinger elismerte, hogy a Dél-Vietnam északi és középső vidékéről demoralizáltan visszavonuló kormánycsapatok legalább 600 millió dollár értékű katonai felszerelést hagytak hátra, de a hadianyag-veszteség végösszege elérheti az egymilliárd dollárt is. „Mindez — mondotta — lényegé-* ben a (saigoni) kormányzati hatalmi struktúra , összeomlásának következménye. Kezdetben ugyanis — fejtette ki véleményét — nem volt általános offenzíva, sőt, még nagyobb szabású hadműveletek sem voltak. Az általános offenzíva csak most van kibontakozóban, miután bekövetkezett a dél-vietnami kormány hatalmi struktúrájának összeomlása” — hangoztatta Schlesinger. Kambodzsa Lón Nol után A hírügynökségi jelentés csupán arról tudósít, hogy Lón Nol, az Egyesült Államok által öt évvel ezelőtt Kambodzsa nyakára ültetett puccstábornok, továbbá úgynevezett miniszterelnöke, Long Boret, és a hatalombitorlók két tucatnyi csoportja, repülőgépen eltávozott Phnom Penhből. Úticéljuk Amerika. Arról, hogy viszsza is kívánnának térni népellenes bűncselekményeik színhelyére, sem ők nem beszélnek, sem vendéglátóik. Washingtonban még arra a kérdésre sem volt hajlandó senki sem válaszolni, vajon Lan Neil államfőnek kijáró fo I gadtatásban részesítik-e vagy sem. Ezúttal aligha kockázatos a politikai jóslás, ha abból indulunk ki, hogy Kambodzsában végérvényesen lejárt a Lon Nol-korszak, majdnem napra pontosan öt esztendei keserves harc és végtelenül sok áldozat árán, a Kambodzsai Nemzeti Egységfrontba tömörült hazafias erők hazájuk teljes felszabadításának napjait élik át. A semleges, békeszerető és ázsiai mércével mérve virágzó Kambodzsa ellen az Egyesült Államok és a saigoni rezsim 1970 tavaszán azért robbantott ki háborút, Len Neit azért ültették egy véres puccsal összetákolt államfői székbe, mert azt hitték, hogy ezzel az agresszióval csapást mérhetnek az egész indokínai nemzeti felszabadító mozgalomra. Amikor a vietnami szennyes háborúban már kilátástalanná vált minden újabb katonai vállalkozás, akkor a Pentagon héjái és a CIA ügynökei Kambodzsába menekültek előre. Pontosabban azt hitték, hogy ezen az újabb fronton előrejutnak. A valóságban viszont a népi ellenállás erői a cinikus agresszió első napjától kezdve olyan szilárdan és olyan sikeresen léptek fel a betolakodók ellen, hogy ügynökeiknek még esélye sem volt valamiféle konszolidációra, az Egyesült Államokban pedig éppen a kambodzsai kaland nyomán hatványozódott meg a társadalom széles rétegeinek küzdelme az indokínai háború befejezéséért, az amerikai csapatok kivonásáért a világnak ebből a térségéből. Az utóbbi hónapok amerikai politikáját Kambodzsában a washingtoni törvényhozás és a kormány állandósult kötélhúzása határozta meg. Ami természetesen nem változtat a Pentagon felelősségén, amely még most is lőszert szállít Lon Nol immár vezér nélkül maradt hadseregének. A világ népei, a szocialista és az el nem kötelezett országok kezdettől fogva elítélték a Kambodzsa elleni agressziót, és a Kambodzsai Nemzeti Egységfront mögé álltak. Nemcsak diplomáciailag, amit az a tény bizonyít, hogy a nemzeti egység királyi kormányával ma már több mint hatvan állam tart fenn kapcsolatokat, míg a Lon Nol-rezsimet csupán az imperialista hatalmak támogatják. A szolidaritás és a segítség számtalan más, konkrét megnyilvánulását is élvezték a khmer hazafiak. Kambodzsa történelmében —■ fél évtizednyi megpróbáltatás után — ezekben a napokban új fejezet kezdődik. A maroknyi lakás távozása után szétpukkad majd az a propagandaléggömb is, amelyet azért tartottak Phnom Penh felett, hogy a polgárháború látszatát keltsék. Kambodzsában sohasem volt polgárháború, ott csak kíméletlen imperialista beavatkozás volt, és zsoldosok voltak az egyik oldalon, az egész nép pedig a barikád másik oldalán. A következő fejezet lapjait a nép fogja írni, a hírek pedig egy felszabaduló nemzet újjáépítő munkájáról érkeznek majd. Hajdú János Az egyiptomi nemzetgyűlés jóváhagyta a Szuezi-csatorna júniusi megnyitását KAIRÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL" Az egyiptomi nemzetgyűlés hétfőn határozatban hagyta jóvá Anvar Szadat szombati beszédét, melyben az elnök bejelentette a Szuezi-csatorna június 5-i megnyitását, és beleegyezett a Sinaifélszigeten állomásozó ENSZ-erők mandátumának háromhónapos meghosszabbításába. Egyiptom ENSZ-nagykövete még szombaton tájékoztatta a világszervezet titkárságát a Sinaifélszigeten állomásozó „kéksisakosok” mandátumának további háromhónapos meghosszabbítására vonatkozó döntésről és a titkárság ezt hivatalosan bejegyezte. Mint washingtoni tudósítónk jelenti, Kissinger csütörtököna kaliforniai Palm Springben pihenő Ford elnökhöz utazik, hogy több napos konzultációt folytassanak a közel-keleti helyzetről. A Pravda a genfi Mint moszkvai tudósítónk jelenti, a Pravda szokásos heti nemzetközi szemléjében a genfi közelkeleti békeértekezlet felújításának szükségességéről szólva, arra is felhívta a figyelmet: biztosítani kell, hogy az értekezlet munkája ne legyen üresjárat. A Közel-Kelet államai szuverenitásának, területi épségének és politikai függetlenségének elismeréséről van szó, s ez alól természetesen nem kivétel Izrael sem, szó van továbbá arról, hogy érvényre juttassák Palesztina arab népének törvényes jogait s békeértekezletről érvényt szerezzenek a határok sérthetetlensége elvének. Fontos, hogy a genfi értekezlet munkáját felújítván, dolgozzon ki konkrét és reális programot a közel-keleti rendezésre s fogadjon el olyan tekintélyes dokumentumokat, amelyek kötelező jellegűek és a törvény erejével bírnak valamennyi csatlakozó fél számára. A Szovjetunió éppen erre az álláspontra helyezkedve folytat következetes politikát a közel-keleti válság igazságos rendezése érdekében” — hangsúlyozta a Pravda. Külföldi események — néhány sorban Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke Lenin rendet, illetve a Szocialista Munka Hőse kitüntetést nyújtott át több vezető szovjet személyiségnek: Vlagyimir Scserbickijnek, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, Sarai Rasidovnak, a politikai bizottság póttagjának, és Iván Kapitonovnak, az SZKP KB titkárának. (TASZSZ) Hafez Asszad Szíriai elnök kedden fogadta a közel-keleti körúton levő George McGovern amerikai szenátort. A Szíriai államfő — mint az AP hírügynökség jelentette — tájékoztatta a szenátort országának a közel-keleti rendezésre vonatkozó álláspontjáról. (AP) A Szojuz—Apollo közös szovjet—amerikai űrrepülés részvevői és a földi irányítási szakemberek március utolsó hetében a repülés kijelölt menetrendjének megfelelő edzésen vettek részt. (TASZSZ) Portugália és Tanzánia kedden diplomáciai kapcsolatra lépett egymással. Az erről szóló megállapodást Ernesto Melo Antunes portugál és John Malecela tanzániai külügyminiszter írta alá Dar es Salaamban. (MTI) Elhalasztotta latin-amerikai utazását Henry Kissinger amerikai külügyminiszter. Az eredetileg Argentínát, Chilét, Perut és Venezuelát érintő, április elejére tervezett út új időpontját később hozzák nyilvánosságra. (API)