Népszabadság, 1975. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-02 / 153. szám
4 Kiváló és érdemes orvosok, gyógyszerészek kilerlelése Kedden az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Szentkirályi utcai Semmelweistermében ünnepséget rendeztek, a nagy magyar orvostudós, Semmelweis Ignác születésének évfordulója alkalmából A hagyományoknak megfelelően itt adták át a Kiváló orvos, Érdemes orvos, illetve a Kiváló gyógyszerész, Érdemes gyógyszerész, valamint az Egészségügy kiváló dolgozója kitüntetéseket. Az elnökségben foglalt helyet Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára is. Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter beszédében hangoztatta: az ünnepnek különös jelentőséget ad, hogy július 1-én lépett életbe az egészségügyi törvénynek az a paragrafusa, amely az egészségügyi ellátást minden állampolgárra kiterjeszti. A beszéd után a miniszter nyújtotta át a kitüntetéseket. Az egészségügy területén végzett kimagasló munkájáért KIVÁLÓ ORVOS kitüntetést kapott: Dr. Babiczky László, a Zala megyei tanács tüdőgyógyintézetének igazgató főorvosa, dr. Bálla Anna, a dombóvári városi tanács állami közegészségügyi- járványügyi felügyelője, dr. Balogh János, az Egészségügyi Minisztérium főtanácsosa, főosztályvezető-helyettes, dr. Bartók István, a fővárosi Péterfy Sándor utcai Kórház rendelőintézet vezető főorvosa, dr. Bertold Magdolna, a balassagyarmati városi tanács kórházának főorvosa, dr. Bíró György, a magyar néphadsereg orvos-ezredese, dr. Böszörményi Zoltán, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet osztályvezető főorvosa, dr. Fehér Imre, az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Intézet tudományos osztályának vezetője, dr. Fodor Ferenc, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, dr. Földvári Gyula, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács vezető kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Galaczi András, tiszafüredi körzeti főorvos, dr. Gombi Róza, a Debreceni Orvostudományi Egyetem docense, dr. Györkös Zoltán, a Győr városi tanács főorvosa, dr. Halász Stefánia, a budapesti szabadsághegyi állami szanatórium osztályvezető főorvosa, dr. Karika Zsigmond, az Országos Onkológiai Intézet igazgató főorvos-helyettese, dr. Kiss Szabó Antal, a debreceni megyei kórház osztályvezető főorvosa, dr. Petró Sándor, nyugalmazott miskolci sportfőorvos, dr. Kopátsy Erzsébet, a Somogy megyei tanács rendelőintézetének csoportvezető főorvosa, dr. Kóbor József, a Baranya megyei tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosa, dr. Lakos János, a BM Korvin Ottó Kórház osztályvezető főorvosa, dr. Leposa Lídia, a komáromi városi tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosa, dr. Lusztig Gábor, a Bács megyei tanács kórházának tudományos főigazgatója, dr. Rajz György, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság egészségügyi osztályának vezetője, dr. Ránky Ernő, a fővárosi Weil Emil területi vezető kórház osztályvezető főorvosa, dr. Simon Miklós, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanára, dr. Szabó Árpád, az Igazságügyi Orvosszakértő Intézet vezetője, dr. Szabó József, bárándi körzeti főorvos, dr. Szabó Margit, várpalotai körzeti főorvos, dr. Széll Kálmán, a Vas megyei tanács kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Vereczkei Gyula, röszkei körzeti orvos, dr. Vörösmarty Dániel, a Pest megyei tanács kórházának osztályvezető főorvosa. ÉRDEMES ORVOS kitüntetést kapott: Dr. Agg Zoltán, a mohácsi városi tanács kórházának igazgató főorvoshelyettese, dr. Albert Sándor, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának titkára, dr. Barda László, az Orvostovábbképző Intézet adjunktusa, dr. Bálint Béla József, az Országos Traumatológiai Intézet tudományos főmunkatársa, dr. Bánfi János, a Debreceni Orvostudományi Egyetem adjunktusa, dr. Bereczki Éva, a kiskunhalasi városi tanács Semmelweis Kórházának vezető főorvosa, dr. Bisits Mariann, a Vas megyei tanács egészségügyi gyermekotthonának igazgató főorvosa, dr. Bujáki Márta, a fővárosi XIX. kerületi tanács rendelőintézetének csoportvezető főorvosa, dr. Burián Imre, a balatonfüredi STOT-szanatórium igazgató főorvosa, dr. Buzsáky Katalin, a Zala megyei tanács kórházának csoportvezető főorvosa, dr. Cholnoky Eszter, a Kőbányai Gyógyszerárugyár kutató orvosa, dr. Czerédi Sándor, vizsonyi körzeti főorvos, dr. Csernay László, a Szegedi Orvostudományi Egyetem docense, dr. Csiba László, sajószentpéteri körzeti orvos, dr. Dézsy Márta, debreceni körzeti orvos, dr. Enyedi Tibor, a Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL állami közegészségügyi-járványügyi felügyelője, dr. Eszter Elemér, a szakmunkástanulók országos egészségvédelmi intézetének csoportvezető főorvosa, dr. Gang Miklós, a soproni állami szanatórium osztályvezető főorvosa, dr. Gerigonya Katalin, a békési városi tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosa, dr. Gartner Anna, az Országos Orvosszakértői Intézet főorvosa, dr. Grauaug Olga, a fővárosi tanács Péterfy Sándor utcai rendelőintézetének csoportvezető főorvosa, dr. Guóth Zita, a Fejér megyei tanács kórházának alorvosa, dr. Gyenei Iván, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa, dr. Györkössy József, a magyar néphadsereg orvos-alezredese, dr. Hell László, a Szolnok megyei tanács tüdőgondozó intézetének igazgató főorvosa. dr. Horváth Mihály, a Baranya megyei takács gyermekkórházának igazgató főorvosa. dr. Indig Ilona, a főváros IV. kerületi tanácsa egészségügyi osztályának csoportvezető főorvosa. dr. Jakab András, baktalórántházi körzeti orvos. dr. Jankó Mária, az Országos Közegészségügyi Intézet osztályvezetője, dr. Kende Éva, a fővárosi KÖJÁL osztályvezető főorvosa, dr. Kerkovits Gyula, a fővárosi tanács Bajcsy-Zsilinszky Kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Kiss Béla, salgótarjáni körzeti orvos, dr. Rotvász Árpád, a barcsi járási tanácsi hivatal egészségügyi osztályának vezető főorvosa, dr. Körmendi Zsuzsa, a Veszprém megyei KÖJÁL állami közegészségügyi-járványügyi felügyelője, dr. Kudla Pál, gyöngyössolymosi körzeti orvos, dr. Lamboy László, az Országos Mentőszolgálat kórházának adjunktusa, dr. Lengyel István, a Nógrád megyei tanács pásztói kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Lőrinczy Margit, nyíregyházi körzeti orvos, dr. Luksa György, a mosonmagyaróvári városi tanács kórházának osztályvezető főorvosa, dr. Madarász Gyula, a budapesti MÁV tüdőgyógyintézet osztályvezető főorvosa, dr. Nagy Péter, ceglédi körzeti orvos, dr. Novotny Tibor, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet tudományos osztályának vezetője, dr. Orosz Éva, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet tudományos főmunkatársa, dr. Panyi Mária, az ózdi városi tanács kórházának főorvosa, dr. Papp István, medgyesegyházi körzeti orvos, dr. Kancsó Etelka, a Heves megyei tanács kórházának főorvosa, dr. Sándor József, a Komárom megyei tanács igazgató főorvosa, dr. Sebők Zsuzsanna, a Csongrád megyei tanács rendelőintézetének csoportvezető főorvosa, dr. Simányi Richárd, az Országos Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet csoportvezető főorvosa, dr. Somorjai József, a Diósgyőri Gépgyár üzemorvosi rendelőjének igazgató főorvosa, dr. Szalai Imre, a Szabolcs-Szatmár megyei tanács kórházának igazgatófőorvos-helyettese, dr. Szijj Ilona, a deszki megyei tüdőgyógyintézet adjunktusa, dr. Szőnyi Gyula, a jászberényi városi tanács kórházának főorvosa, dr. Tekeres Miklós, a Pécsi Orvostudományi Egyetem adjunktusa, dr. Tóth Gabriella, a Budapesti Műszaki Egyetem szakorvosi rendelőintézetének igazgatófőorvos-helyettese, dr. Varga Árpád, a fővárosi tanács egészségügyi főosztályának csoportvezető főorvosa, dr. Weidinger István, érdi körzeti orvos, dr. Vencel István, cseszteregi körzeti orvos, dr. Virág Sándor, a munkásőrség budapesti VIII. ker. parancsnokságának vezető főorvosa, dr. Wachti István, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem adjunktusa, dr. Weis Mária, az Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet főorvosa, kiváló gyógyszerész kitüntetést kapott: Dr. Felföldy Sándor, a Veszprém megyei tanács gyógyszertári központjának főgyógyszerésze, Kovács Pál, debreceni gyógyszertárvezető, dr. Márton Bálint, a balassagyarmati városi tanács kórházi rendelőintézetének vezető főgyógyszerésze, dr. Szabó László, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem adjunktusa, dr. Szekeres Sándor, a Baranya megyei tanács gyógyszertári központjának osztályvezetője, dr. Magyar Leventéné, a Csongrád megyei tanács gyógyszertári központjának gyógyszertárvezetője. ÉRDEMES GYÓGYSZERÉSZ kitüntetést kapott: Dr. Aradi Lajos, a Kőbányai Gyógyszerárugyár üzemi csoportvezetője, Ács Józsefné, barcsi gyógyszertárvezető, Bartus Györgyné, a fővárosi tanács gyógyszertári központjának gyógyszerész szakelőadója, Bokronyi Lajosné, novai gyógyszertárvezető, dr. Bögre Jánosné, gödöllői gyógyszertárvezető-helyettes, Birtók Sándor, dunaújvárosi városi főgyógyszerész, dr. Harangi György, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, Halbrohr Gáborné, a fővárosi IX. kerületi tanács Merényi Gusztáv kórházi rendelőintézetének intézetvezető főgyógyszerésze, dr. Laszlovszky Józsefné, a Gyógyáru értékesítő Vállalat laboratóriumának vezetője, Mészáros Ferenc, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának főelőadója, Pokomándy Endre, budapesti gyógyszertárvezető, dr. Simon Fiala János, a Békés megyei tanács kórházának főgyógyszerésze, dr. Szájer Géza, a Szegedi Orvostudományi Egyetem adjunktusa, Varga Judit, a Szolnok megyei tanács gyógyszertári központjának gyógyszerésze, Vánczy Ferenc, a Komárom megyei tanács gyógyszertári központjának igazgató főgyógyszerésze. Az Egészségügy kiváló dolgozója kitüntetést 48-an kapták meg. A kitüntetett orvosok nevében dr. Kóbor József, a kitüntetett gyógyszerészek képviseletében dr. Magyar Leventéné, az egészségügyi dolgozók részéről Kátai Ferencné mondott köszönetet. NÉPSZABADSÁG 1975. július 2., szerda A napokban elkészült az első cement a Cement- és Mészművek új hejőcsabai gyárában. A váci DCM és a Beremendi Cementgyár felépítése után a HCM néven ismert nagyberuházás a harmadik nagy lépés az ország cementiparának fejlesztésében. A beruházás 1971-ben kezdődött a régi, teljesen elavult hejőcsabai gyár telepén. A 4,7 milliárd forintért épülő nagyüzem évente 1,6 millió tonna 500-as kohósa■ lak-portland vagy ezzel azonos értékű, jobb minőségű cement gyártására lesz képes. Várható teljesítményét jól érzékelteti, hogy a korábbi hejőcsabai gyár évente 450 ezer tonna 400-as cementet gyártott. Az új üzem építését — több más körülmény mellett — éppen az sürgette, hogy a régi, elavult berendezésekkel csupán 400-as cementet lehetett gyártani. Ebből az anyagból, hosszú szállításokkal, még a nyugati megyéket is Hejőcsabáról látták el. Az utóbbi években azonban ez a cementfajta már nem is nagyon kelt el, a gyárnak értékesítési gondjai voltak. Hasonlóképpen sürgette a hejőcsabai gyár helyzetének rendezését az a rendkívül erős környezetszennyezés, amelyet a cementgyár Miskolcon okozott. Gyártásirányítój a vezénylőjé rombol Az új üzemet a ma ismert legmodernebb cementgyártási technológiára rendezték be. Ez nemcsak a gépek műszaki színvonalára, hanem a cementgyártásban igen fontos takarékos energiafelhasználásra is vonatkozik. A gépeket nyugatnémet tervek alapján, nyugatnémet és csehszlovák cégek szállították. Az üzemet teljes egészében a központi vezénylőteremből irányítják. A fizikai dolgozók csak üzemzavar esetén avatkoznak be a gyártási folyamatba. A termelékenységben bekövetkezett változást érzékelteti, hogy a korábbi üzem ezres létszámát a négyszeres termelésemelkedéshez mindössze 150 új dolgozóval kellett kiegészíteniük. Az alapanyagról a környékről gondoskodnak. A mészkövet 6 kilométer hosszú szalagon a Miskolctapolca fölött levő nagykomázsai bányából szállítják. Ott akár ötven évre elegendő mészkő van. A szükséges anyagot pedig teherkocsikkal hordják a gyárba. Természetesen a kőbányát is új berendezésekkel szerelték fel. Szovjet gyártmányú törőberendezések, 27 tonnás dömperek és modern rakodógépek szolgálják ki a gyárat. Jól és rosszul dolgozó fit Hálások A Gazdasági Bizottság — egyszer már módosított — határideje szerint az úgynevezett I. számú termelési vonalnak (a két párhuzamos gyártósor közül az egyiknek) a próbaüzemeltetésére 1974. október közepén kellett volna sor kerülnie. Ám ettől a határidőtől — több belső határidőmódosítással — elmaradtak a beruházók, s így az erre az évre előírt 615 ezer tonna cement gyártását sem tudják majd hiánytalanul teljesíteni. Az elmaradás legfőbb oka a külföldi gépszállítások késése. A csehszlovák vállalat hosszabb időt késett egyes berendezések leszállításával, a nyugatnémet cég pedig, bár idejében, de több hibás gépet, berendezést szállított. Késést okoztak a hazai vállalatok is. Nem volt megfelelő a beruházás előkészítése, több hibás berendezést készített a Szolnok megyei, a szerencsi és a balmazújvárosi vasipari vállalat, a Ganz-Mávag, a Vegyigéptervező Vállalat, és baj volt az Út- és Vasútépítő Vállalat munkájával is. Más szempontból azonban igen jónak értékelhető az itteni beruházás. Hiszen jórészt egy működő gyár területén folyt a bonyolult építkezés, és sok külső késedelmet is sikerült a beruházó és a kivitelező vállalatok jó együttműködésével pótolni. Elsősorban a Villamosipari Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat és az építkezésen részt vevő három építőipari vállalat, a 31-es, a Borsod megyei és az észak-magyarországi állami építőipari vállalat munkáját dicsérik. Szigoros környezetvédelem A HCM építésében Miskolc város szempontjából igen fontos körülmény a régi gyár levegőszennyezésének megszűnése. Korábban a kéményeken naponta 60 tonna por szállt szét, és kedvezőtlen széljárás esetén szinte az egész Miskolcot szennyezte az üzem. Most igen hatásos elektrofiltereket szereltek be. A szenynyezés az előírás szerint a tizedére csökken, de gyakorlatilag még ennél is lényegesen kisebb lesz. Nyugtalanságot okozott azonban a városban, különösen Miskolctapolcán, hogy a próbaüzemelés idején a kőbányában és a gyárig vezető szállítószalagon időnként erős porképződést tapasztaltak. Ennek — amint a beruházás vezetői elmondták — több oka van. Mindenekelőtt az, hogy a berendezések az itteni követ igen apróra törik, ráadásul a portalanító berendezéseket késve szállították, és a szállítószalag csatlakozásainak tervezése sem volt elég körültekintő. A mostani, esős időben a porzás megszűnt, a hivatalos méréseket később végzik el. A váratlan környezetszennyezés megakadályozására, a portalanító szerelésén kívül egyéb intézkedéseket is hoztak: lezárják a szállítószalag csatlakozásait, és az anyag nedvesítésével is kísérleteznek. Mindenesetre a megye és a város illetékes szervei a kérdésben igen szigorúak és következetesek lesznek. A napokban elkészült az első néhány tonna cement. A korábbi késésből ezekben a hetekben sokat pótoltak a próbaüzemek lerövidítésével is, így a már említett I. sor július 1-től üzemszerűen termel. A próbák során a gyár berendezései kitűnően vizsgáztak. Azt a teljesítményt nyújtották, amelyet csak a felfutás után kellett volna hozniuk. Bár ígéretek dolgában tartózkodók a beruházás vezetői, úgy vélik, hogy még az idén 400 ezer—500 ezer tonna cementtel segítik az ország építkezéseit. E. P. : A HARMADIK LÉPÉS Elkészült az első cement a HCM-ben ÖREG BÁNYA NEM VÉN BÁNYA Tonnák, gépek, emberek István-aknán A Mecseki Szénbányák Pécs Bányaüzeméhez tartozó Istvánakna az idén ötven esztendős. Az akna életét 1925-től számítják, akkor kapta a nevét, de már 1918- ban is termelt, akkor élte csecsemőkorát. De ez is arra emlékeztet, hogy egy bánya fejlesztéséhez tekintélyes időre van szükség, s ez napjainkban is igaz, amikor István-aknán az utóbbi évek stagnálása után, a termelés növelésére térnek át. A száz esztendőt is megérheti A születésnapot egyébként majd csak ősszel, a bányásznapon ünnepük meg. Már nagyban készülnek rá: termelési tervüket előreláthatóan 15—20 ezer tonnával túlteljesítik. István-aknán a becsléssel megállapított szénvagyon mintegy 60 millió tonna, ebből az idén 585 ezer tonnát kellene kitermelniük, de a kongresszusi munkaversenyből származó többlettel valószínűleg meglesz a 600 ezer tonna. 1985-ig elérik az évi 812 ezer, 1990-ig pedig a 905 ezer tonnát. Ezek szerint a „felnőttkorú” bánya még megérheti a 70—100 esztendős aggok korát is, mielőtt kimerülne. (A szomszédos, már kimerült Béke-akna is 100 esztendős volt, amikor bezárták, húszszal több, mint amennyit jósoltak neki.) A bányászokban — legalábbis a törzsgárdában — egészséges türelmetlenség él. Évekig fokozatosan csökkenteniük kellett a termelést, de most a grafikon görbéje kezd felfelé ívelni. S ők továbbra is szeretnének tettekkel bizonyítani, megmutatni, hogy a bányászokra mindig lehet számítani. E bányaüzem munkásmozgalmi múltja is ezt igazolja: a közeli Csertetőn ütköztek meg a bányászok a csendőrjárőrrel, amely a sztrájkmenet útját állta, majd sortüzet adott le rájuk. A termelésben az elsők között voltak a széncsata idején is. Azóta a föld alatt dolgozók száma négyezerről 1700-ra fogyatkozott. Gyorsítani a vágathajtást A kokszolható feketeszénre nagy szükségünk van, és szükség lett volna azokban az években is, amikor szénbányászatunkban csökkentették a termelést. Ha ez ésszerű volt is egyes, nem gazdaságos bányákban, itt, az ország egyetlen feketeszén-telepén kivételt kellett volna tenni. Istvánaknát nem zárták be ugyan, de nem is tudták fejleszteni. A bányát éppen csak fenntartották, és nagyon kevés pénzt fordítottak a szénvagyon feltárására. Az értékesebb, jobb minőségű feketeszén a mélyebb szinteken található, ekkor azonban megrekedtek a felszínhez közeli szinteken. Ma már a mélyszinten, 500 méter mélyen bányászkodnak. Nagy kiterjedésű bányáról lévén szó, munkahelyeik nagy része a leszálló aknától több kilométernyi távolságra van, ezért az embereknek sokat kell gyalogolniuk, amíg odaérnek. Az öreg bányában a régimódi, keskeny vágatokba nem fér be a kisvasút — a „népes” —, ezért így egy-másfél óra már eleve elvész a műszakból. A modernebbül művelt mélyszinteken jobb a helyzet, de itt is nagy elmaradást kell pótolni a vágathajtásban. Itt dolgoznak a legnagyobb erőfeszítéssel, mert a termelés említett növeléséhez gyorsítani kell a vágathajtást is. Miután az utóbbi években a beruházás hiánya miatt csak annyi feltárást végeztek, amennyi a napi termeléshez elegendő volt, az ezer tonna szénre jutó vágathajtás a fejlődés ellenére és ma is csak 16, 17 folyóméter. A kellő tartalékterület kialakítása végett legalább 20 méterre kívánják növelni az ezer tonnára jutó vágathajtás hosszát, ami nemcsak pénzkérdés. Pénz most már lenne... Nemcsak pénzkérdés, mert most már lenne rá pénzük, de a szenet nem forinttal, hanem modern bányaművelő gépekkel, berendezésekkel lehet csak kitermelni. Ma már kimerültek a fizikai munka intenzitásának növelésében rejlő tartalékok. A bá