Népszabadság, 1977. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-20 / 91. szám
4 Milyen lesz Prága 1980-ban? A csehszlovák főváros főpolgármesterének nyilatkozata Prága fejlesztésének terveiről nyilatkozott Zdenek Zuska főpolgármester a napokban a Népszabadság tudósítójának. Mint elmondta, Prága mostani ötéves tervével megkezdődik az 1990-ig szóló általános városrendezési terv teljesítése, sok tekintetben az ezredforduló feladatainak előkészítése is. Ötvennyolcezer új lakás A főpolgármester által közölt adatok ezt, de azt is alátámasztják, hogy az öreg főváros lakóinak létviszonyai gyökeresebben megjavulnak. A terv 1980-ig 58 ezer lakás felépítését irányozza elő, kiváltképp a jó levegőjű, erdők ölelte déli területeken. Hogy a vállalkozás reális, bizonyítja, az ötéves terv tavalyi első esztendejében 8554 lakás került tető alá a hozzá tartozó kiegészítő létesítményekkel, 49 iskola, óvoda, bölcsőde és orvosi rendelő épült, 52 ilyen objektum építését elkezdték. A tavalyi kiadásokkal együtt 1980-ig Prága fejlesztésére 60—62 milliárd koronát költenek, a lakások felújítására, karbantartására 4,5 milliárdost irányoztak elő. Meggyorsul a metróprogram is: 1980-ban már 20 kilométer lesz a vonalak hossza, vagyis az 1974-ben átadott 6,7 kilométeres vonalat újabb három szakasszal bővítik. A tömegközlekedés javítását — ez a lakásépítés utáni legfontosabb feladat — a barandovi új Moldvahíd felépítése is szolgálja. Ma még a prágaiakat nem kényeztetik el a szolgáltató üzemek, amelyek hálózatát különösen az új lakótelepeken kívánják bővíteni. A szolgáltatások volumene 1980-ig 11 százalékkal nő. A létviszonyok további javítását más is jelzi: egytizedével megnövelik a közparkok területét. Prága zöldterülete 4200 hektárra emelkedik. Műemlék rezervátum Prága nemcsak a prágaiaké, hiszen főváros, sőt nemzetközi turistaközpont is. Ezért 1980-ig 52 ezer négyzetméterrel növelik üzletterét, sok ezerrel több vendég számára lesz szálláslehetőség és 5700- zal növekszik az éttermi férőhely. A főpolgármester ezeket a fejlesztéseket azért tartja kiemelendőnek, mivel Prága iránt — mely az emberiség kultúrgazdagságának egyik nagy kincsestára — növekszik az érdeklődés. A városmagot műemlék rezervátummá, védetté nyilvánították, itt és másutt több mint kétezer műemlék épületet kell gondozni, megőrizni a jövő nemzedéknek. A város továbbfejlődését eddig akadályozta a munkaerőhiány. Mint a többi problémában, ebben sorrahagyták magára a fővárost az állami szervek, s a hatodik ötéves terv időszakában 30 ezer fiatal Prágába költözéséről gondoskodnak. Főként az alapiskolát végzett vidéki fiatalokról van szó, akik a fővárosban tanulják ki majd szakmájukat és itt is állnak munkába. A főváros építőinek újabb 18 ezer munkásszállói férőhelyet létesítenek, 1980-ban e kényelmes szállókban már 50 ezren lakhatnak. Prága harmonikus fejlődésének igénye, a munkáslakosságról való nagyobb gondoskodás felveti a 80 —100 éve épült, zsúfolt, bérkaszárnyaszerű tömbök átépítésének kérdését. Zizkov, Holesovice, Liben, Vysocan és Harlin, Prágának a kapitalista, múltat idéző negyedei, itt a lakások kevéssé komfortosak. Mint a főpolgármester elmondta, Prága távlati fejlesztési terve e városrészek rekonstrukcióját is tartalmazza. A cél az lesz, hogy „fellazítsák” a nyomasztó kőrengeteget, zöld területeket létesítsenek, feljavítsák a lakásállományt, az üzlethálózatot. Fővárosi és köztársasági jelentőségű intézmények idetelepítésével csökkentik elzártságukat is. Persze — mondja Zuska elvtárs — ez a munka több ötéves terv feladata lesz, amihez felhasználjuk a budapesti józsefvárosi átalakítások jó tapasztalatait. Tapasztalatcsere Budapesttel Prága fővárosi tanácsa figyelemmel kíséri a szocialista fővárosok, köztük Budapest fejlesztésének az eseményeit. A főpolgármester szerint igen megtisztelő, hogy az irigyelt földrajzi fekvésű magyar főváros további dinamikus fejlődéséhez Prága ipara — a szemétégető mű, villamosok és más eszközök szállításával — segítséget nyújthat. A két város kapcsolata persze e kézzelfogható segítségnyújtásnál szélesebb. Manapság már rendszeresek a tapasztalatcserék a két fővárost építő szakemberek, tervezők között. — Hasonlóak a gondjaink — mondja —, hiszen mindkét városban a tömeges lakásépítkezés és a tömegközlekedés javítása van előtérben és azonosak a módszereink is a feladatok ellátására. Zdenek Zuska a legfőbb közös módnak azt tartja, hogy mind Budapest, mind Prága építésében, fejlesztésében a fővárosok kommunistáinak különös felelősségük van. Prága 120 ezres párttag aktívája példaadó munkával serkenti a városfejlesztést, a város iparának korszerűsítését és természetesen a szocialista életmód térhódítását is. Tudják, hogy a réginél tartalmasabb életmódhoz alapfeltétel, hogy a kulturális intézmények, a köznek létesített szervezetek munkája tovább javuljon. 1970-től, mostanáig egymillióval nőtt Prágában a kölcsönzött könyvek száma, átlagban egy prágai évenként öt könyvet kér ki a könyvtárakból, Prága 25 színházát tavaly 2,6 millióan látogatták, a múzeumok, kiállítások látogatóinak száma majd 4 millió volt. A város kultúrájára 1970-ben 326 milliót költöttek, 1975-ben pedig már 472 milliót. Mindezen kívül más területeken is sikeresen teljesülnek a tavalyi fővárosi pártkonferencia határozatai: a város üzemeiben a munka termelékenysége egy év alatt 6 százalékkal nőtt, a lakosság 1976-ban társadalmi munkában 6 kilométernyi vízvezetéket, 900 négyzetméternyi üzletteret, 16 sportpályát épített. A társadalmi munka értékes hozzájárulás, de a lakosság aktivitásának nem egyetlen fajtája. A prágaiak véleménye is nélkülözhetetlen a fejlesztéshez. Úgy gondoljuk, Prága ügye ma már országos ügy, a CSKP kiemelt figyelmet szentel a gondjainak. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a prágaiak bizonyosak legyenek m a maguk a gazdái annak, hogyan alakul fővárosuk jövője — mondotta befejezésül Zdenek Zuska főpolgármester. Prága, 1977. április. Komorink Ferenc A prágai Doblice lakótelep. NÉPSZABADSÁG A KÖZÉLET HÍREI Hazaérkezett az MSZMP KB küldöttsége Hazaérkezett az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége, amely Győri Imrének, a KB titkárának vezetésével részt vett a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt április 15. és 17. között tartott V. kongresszusán. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője fogadta. Ülést tartott a VIT magyar előkészítő bizottsága Kedden Maróthy Lászlónak, az MSZMP PB tagjának, a KISZ KB első titkárának elnökletével ülést tartott a XI. világifjúsági és diáktalálkozó magyar nemzeti előkészítő bizottsága. Borbély Gábor, a KISZ KB titkára, a bizottság alelnöke tájékoztatta a megjelenteket a fesztivál nemzetközi előkészületeiről, majd a bizottság tagjai áttekintették a VIT hazai előkészítésével kapcsolatos tennivalókat. Pártmunkás-delegáció utazott Svédországba A Svéd Baloldali Párt — Kommunisták meghívására dr. Berecz Jánosnak, a KB külügyi osztálya vezetőjének vezetésével kedden Stockholmba utazott az MSZMP pártmunkásküldöttsége. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula, a KB osztályvezetőhelyettese búcsúztatta. Az MSZMP néphadseregi bizottságának ülése Ülést tartott az MSZMP néphadseregi bizottsága. Megtárgyalta a párttagsági könyvek cseréjének tapasztalatait, az MSZMP KB 1976. október 26-i határozatából adódó feladatokat, és tájékoztatót hallgatott meg a Központi Bizottság legutóbbi üléséről. Az ülésen részt vett és felszólalt Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára. SZÁZALÉKO E nergiagazdálkodásunk problémáival kapcsolatban mondta el a nehézipari miniszter egy sajtótájékoztatón, hogy a villamosenergia-szolgáltatásban mind kevesebb az üzemzavar, egyenletesebb a tüzelőolaj elosztása, ritkábban akadozik a propán-bután-gázpalackok cseréje — egyszóval a lakosság ellátása évről évre javul, örülhetünk tehát az eredménynek, s elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a családoknak manapság már csak néhány tizedszázalékát érintik a minden erőfeszítés ellenére időnként mégis előforduló fogyatékosságok. De — tette hozzá — nem feledkezhetünk meg arról a viszonylag kisszámú háztartásról sem, ahol áramkimaradás miatt nem tudják megnézni a televíziót. Vagy nem tudnak főzni, mert nincs propánbután-gázpalack, ott bizony százszázalékos gondokat okoz egy-egy ilyen, az országos átlagot tekintve csak néhány tizedszázalékként regisztrált fennakadás. Ezek a tizedszázalékok persze nemcsak az energiaellátás fejlődését tükrözik, örvendetes tény például, hogy mind több, s így százalékosan mérve is mind növekvőbb arányú azoknak a vonatoknak a száma, amelyek percre pontosan tartják meg a menetrendet. De amíg egyetlen vonat is késik, addig több száz ember álldogálhat a peronon csomagokkal megrakodva, türelmetlenkedő, nyűgös gyerekeket nyugtatgatva, vagy késhet el a másik városban levő munkahelyéről naponként, hacsak nem akar már órákkal hamarabb felkelni egy korábban induló vonathoz. És ilyenkor aligha nyugtat meg bárkit is, hogy más utasok — méghozzá az utasok sokkal nagyobb része — pontosan közlekedő vonaton utazhatnak. Ahogyan az sem enyhíti a bosszúságot, ha valaki tudja, hogy rajta kívül az előfizetőknek csak néhány tized százaléka nem kapja meg pontosan az újságot, ha egy nagyobb esőzés után csak az ő utcájukban ázik be a telefonkábel, vagy ha csak az ő cipőjéről válik le két nap múlva a vásárlás után a talpa. Persze korántsem szeretnék bárkit is arra biztatni, hogy ne örüljön azoknak az eredményeknek, amelyeket fejlődésünk jelzőszámainak emelkedő százalékai mutatnak. Annál inkább sem, hiszen saját gyakorlati tapasztalataimból is jól tudom, mennyi erőfeszítés szükséges az üzemzavarok elhárításához, a vonatok menetrendszerű közlekedéséhez, a minőség javításához. De közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elmaradásokat, a fogyatékosságokat jelző tized százalékok mögött emberek százszázalékos gondjai, megoldásra váró problémái vannak, amelyekre még akkor is fel kell figyelni, ha egy-egy esetben valóban csak néhány emberről van szó. És mindez egyúttal fordítva is igaz. A csak néhány tized százalékkal gondosabb, alaposabb, figyelmesebb munka is sok ember gondjainak megoldását segítheti. Kozma Judit EE 1977. április 20., szerda Növekedett a belvízzel borított terület Békésben Békés megyében jelentősen növekedett a belvízzel borított területek nagysága, kedden 26 ezer hektárt borított víz. Ebből 10 500 hektár a vetés, 6700 hektár a szántó, a többi legelő. Gyulán, Eleken, Kétegyházán harmadfokú, Békéscsabán, Okányban, Vésztőn és Dobozon másodfokú, Kondoroson, Bélmegyeren és Sarkadon elsőfokú belvízvédelem van érvényben. A vízügyi igazgatóság négyszáz dolgozója vesz részt az elhárításban; 49 szivattyútelep és 29 szivattyúállomás másodpercenként 127 köbméter vizet emel a befogadóba. MINT A BOLT Manapság a mintaboltok pon----------—ntosan olyanok, mint a boltok általában: hol jók, hol nem jók. Többnyire nem jók. Pedig milyen szép reménnyel indultak neki annak idején a kereskedelmi élet sűrűjének. Emlékszem, a Petőfi Sándor utcában volt a könnyűipari mintabolt, a Szent István körúton a cipőmintabolt. (Ugyanezeknek a megfelelője Szegeden a Kárász utcában, Miskolcon a Széchenyi utcában és így tovább.) Az emberek örömmel jártak ezekbe a boltokba, varázsa volt itt a légkörnek, az áruválasztéknak, jó volt a kiszolgálás, egyszóval: ezekben a boltokban a vevő volt az úr, és nem az eladó. Pedig akkoriban szegényebb világ volt. Aztán jobb világ lett. De roszszabbak lettek a mintaboltok. A napokban egy tekintélyes fővárosi kereskedelmi vállalat igazgatójával végigjártam négy budapesti mintaboltot. A látottak és a hallottak nem lelkesítettek fel, inkább alaposan lehangoltak. Vajon minek a mintája ma országunkban a sok-sok mintabolt? — kérdeztem magamtól. És így feleltem: a nemakarásnak. Márpedig a nemakarásnak nyögés a vége. És nyögnek a mintaboltok: segítség! A mintabolt a Magyar Értelmező Kéziszótár 1972. évi kiadása szerint: „Különlegesen nagy és kitűnő választékú bolt.” Ez a megállapítás igaz, csak éppen manapság nem fedi a valóságot. Ha tovább vizsgáljuk a mintaboltok mibenlétét, körülbelül arra a megállapításra juthatunk, hogy a mintabolt valamelyik kereskedelmi vállalat és rendszerint egy állami iparvállalat közös vállalkozása, abból a célból, hogy ott a kereskedelem bemutathassa az oroszlánkörmeit, amelyek mutogatására a normál boltok százaiban nincs lehetősége, az iparvállalat pedig bemutathassa mindazt a termékét — hiánytalanul és állandóan —, amelyek gyártására képes ugyan, de forgalmazására az egész országban, rendszeresen, minden boltban nem képes. Vagyis, mondjuk — és nem célzásként, csupán példaként —, a Magyar Posztógyár mintaboltjában a Magyar Posztógyár teljes áruskáláját kell kapnia a vevőnek. Más oldalról közelítve a kérdést: a vevő a Magyar Posztógyár mintaboltja alapján kap képet és alkot ítéletet a gyár tevékenységéről. És ez nem csekélyeperöv. Célzás nélkül, és csakis a --------------------- példa kedvéért: a Magyar Posztógyár mintaboltja történetesen a Szivárvány kereskedelmi vállalat kezelésében a budapesti Lenin körúton található. Az ipari és a kereskedelmi vállalat annak idején megállapodott abban, hogy a termelővállalat a boltot bőségesen ellátja áruval, ezért cserébe a bolt piacot kutat, reklámot folytat, és informálja a gyárat a vásárlók igényéről. Tehát kölcsönös érdek. Ezek után kérdezem a boltvezetőhelyettest: „Milyen az áruválaszték?” A felelet: „Szűk és régi.” És máris mutatja: „Itt van például ez a szövet, ebből garmadával kapunk, de ez már húszéves, és nehezen lehet eladni. Legutóbb kaptunk új női jersey anyagot. Jelentettük a gyárnak, hogy ezt az új anyagot a vevő nem veszi, mert kemény, csúnya, hamar tönkremegy, viselete kellemetlen. Mégis gyártják, és küldik. Gyönyörű szép, kék, aprómintás farmeranyagot gyárt az üzem. Állandóan kérünk belőle, ebből viszont nem kapunk. Helyette csúnyát és divatjamúltat küldenek, olyant, amilyen nem kell.” Minek a mintája az ilyen mintabolt? A gyáré aligha, hiszen a szóban forgó gyár kiváló gyár. Nagyszerű termékeket készít. Úgyszólván európai híre van. A mintabolttal azonban szemmel láthatóan nem törődik. Nincs rá szüksége? Egy másik mintabolt, a Martinéni téren, a Pamuttextilműveké. Ez a gyár kordbársonyt készít, és meghatározó szerepe van e rendkívül divatos termékben a hazai piacon. Gondolhatnánk ezek után, hogy ha valaki kord bársonyt akar venni, a legjobban teszi, ha egyenest a Martinelli térre megy, hiszen ott a kord bársonygyár mintaboltja. Kérdezem a boltvezetőt: „Mutassa, kérem, milyen mikrokord anyagai vannak”. A többes számon a boltvezető fennakad: „Anyagaim? Ez az egy fajta, ez a piros.” „És rendes kardja hányfajta van?” „Abból is egy, ez a zöld.” Hát ez a mintabolt minek a mintája? Ugyancsak aligha a gyáré, amely szintén jó gyár. De mintája annak, amiről most már, a példák után, érdemes beszélni, mintája annak, hogy némely termelővállalatoknak a hazai piac jó ellátása korántsem olyan szívügye, mint amilyennek lenni kellene. És ez az ami nekem a minta--------------- boltok ürügyén nem megy a fejembe. Hogyan engedheti meg magának ma Magyarországon egyetlen gyár is azt, hogy mintaboltjában az ellátás rosszabb legyen, mint a boltokban általában? Hogyan lehetséges az, hogy a vásárlók ezek után sem fordulnak el a gyártól, amely mintaboltjain keresztül a lehető legrosszabb képet festi magáról a legfontosabb előtt, a vevő előtt? Némelyek talán vitatják, de nekem meggyőződésem: a fogyasztási cikkeket gyártó üzemek a legutóbbi időben kevesebbet törődnek áruik belföldi értékesítésével. Csökkenő érdeklődéssel figyelik a belföldi vevők vélemé-