Népszabadság, 1977. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
1977. május 1., vasárnap NEPSZABADSAC 3 A munka ünnepén a munkáról szólunk, hiszen ez a nap immáron csaknem egy évszázada nemcsak a dolgozók nemzetközi szolidaritásának, hanem az alkotó munka, a dolgozó, a teremtő ember megbecsülésének napja is. Munkáról szólni, gyarapodásunk feletti örömünknek és problémáink okozta gondjainknak hangot adni e napon az alkalom adta kötelességünk. Hogyan sáfárkodunk erőinkkel, mit teszünk s mit kell tennünk, hogy még jobban, ésszerűbben hasznosítsuk a dolgozó ember természetes tenniakarását, jobbító szándékát, hogy kevesebb legyen a gond és több az öröm az országban csakúgy, mint a családban? — joggal várnak erről számvetést e napon azok, akik a javakat alkotják, akik munkájukkal hozzájárulnak az ország gyarapodásához. Jól imlukt az év A Központi Bizottság legutóbbi ülése biztató eredményekről adott számot: az 1977. évi népgazdasági terv végrehajtása szervezetten indult, a munka jó irányban halad. Szerepe van ebben annak, hogy a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok a központi elgondolások ismeretében és a minisztériumok aktívabb segítségével a korábbinál hamarabb és igényesebben dolgozták ki terveiket. A tervező munka emelkedő színvonalát igazolja, hogy a termelés, az értékesítés vállalati előirányzatai alapvetően összhangban vannak a népgazdasági tervvel. A vállalatok a korábbinál több és konkrétabb intézkedést irányoztak elő a termékszerkezet korszerűsítésére, a műszaki színvonal emelésére, a tőkés export fokozására, a költséggazdálkodás és a munkaerőgazdálkodás javítására. Szólnunk kell azonban néhány kedvezőtlen tapasztalatról is. Arról például, hogy a legtöbb vállalat továbbra is létszámnövekedéssel számol, holott erre nincs lehetőség, vagy arról, hogy a tervben számítottnál általában jelentékenyen nagyobb összegeket szándékoznak beruházásokra fordítani. Az első negyedév adataiból még korai volna egész évre szóló következtetéseket levonni. Jól indult a munka, ez kétségtelen, de az irányító szerveknek csakúgy, mint a termelő kollektíváknak, még sokat kell tenniük, hogy az idei, az ötéves terv szempontjából döntő esztendő előirányzatait teljesítsük. Most mindenesetre az a fontos, hogy a lendület fokozódjék, a figyelem még jobban a legfontosabb feladatokra összpontosuljon. Hasznosítsuk jobban tartalékainkat Sok szó esett az elmúlt hetekben, hónapokban idei népgazdasági terveink feszítettségéről. Valóban, nem kicsi a cél, amit magunk elé tűztünk: a múlt évihez képest a nemzeti jövedelemnek gyorsított ütemű növelését s ezzel együtt a lakosság életszínvonalának számottevő emelését tervezzük. S tesszük ezt annak tudatában, hogy sem a termelő létszám nem növelhető, sem a termelő beruházások gyors növelésére nincs módunk. Módunk van viszont tartalékaink jobb hasznosítására. Vonatkozik ez anyagi és szellemi tartalékainkra egyaránt. Nem könnyű ezeket számokban kifejezni. Hiszen olyan sokfélék e tartalékok, hogy felsorolásukra sem vállalkozhatnam. A kihasználatlan vagy csak egy műszakban termelő értékes gépek vagy a félig üresen álló istállók csakúgy ide sorolhatók, mint a munkaidőalapnak 15—20 százalékra vagy még többre becsült veszteségei. A különböző iparágakból vagy a mezőgazdaságból egyaránt lehet sorolni a példákat a nagyjából azonos feltételek között nagyon is különböző eredménnyel dolgozó vállalatokról, szövetkezetekről. Pusztán az objektív okokkal nem indokolható különbségek csökkentése, az elmaradók felzárkózása milliárd forintokkal növelné a nemzeti jövedelmet. Termelésünk szerkezetének korszerűsítése is egyik — talán a legnagyobb — tartalékunk. Évek óta sok szó esik erről, és nem kevés történt is ebben az irányban. Különösen a központi fejlesztési programok megvalósítása nyomán változott érezhetően az ipar struktúrája. A vállalati termékszerkezet módosulása azonban vontatott. Tapasztalható itt is változás, az idei vállalati tervek is tükrözik az erre irányuló szándékot. Sok jel azonban azt mutatja, hogy a gondolkodás és a cselekvés még nem alkalmazkodott megfelelően az új helyzethez. Nem tudatosult, hogy ami tegnap csak követelmény volt, az ma parancs. Jobban kell élnünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szocialista tulajdonon alapuló tervgazdálkodás, a szocialista gazdasági integráció és a felszabadult munka e tekintetben is nyújthat. A tudományos-technikai forradalom szülte gyorsuló műszaki változások korában csak az az ország tud lépést tartani, tudja növelni gazdasági teljesítőképességét, emelni népe életszínvonalát, amely a korábbinál gyorsabban alkalmazkodik az új feltételekhez. Az az ország, amelyik erre nem képes, óhatatlanul elmarad, az áruiba fektetett nemzeti munkát a világpiac nem értékeli nagyságának megfelelően, s a cserearányok egyre hátrányosabbak lesznek számára. A korábbi évekénél rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb fejlesztési stratégiára, szelektívebb fejlesztési politikára van szükség, olyanra, amely bátrabban szakít azzal, ami elavult, és gyorsabban karolja fel, valósítja meg mindazt, ami országunkat a gazdasági fejlettség magasabb fokára emeli. Idei tervünk feszítettsége sem egyszerűen számszerű előirányzataiban rejlik. A magyar ipar termelése más években is nőtt, sőt ennél több százalékkal is. Ha egyik évben csökkent a mezőgazdasági termelés, a következőben — mint 1966-ban vagy 1971-ben — a 9 százalékot is meghaladta e népgazdasági ág fejlődése. Az 1977-re tervezett ütem tehát nem példátlan. Ami miatt mégis különös erőösszpontosításra van szükség, az e számok mögött van. Abban rejlik, hogy nem általában kell többet termelnünk, hanem megfelelő összetételben, abban, hogy olyan termékekből kell, ha lehet, a tervezettnél is több, amelyre igény van itthon, vagy amelynek exportja javítja az ország devizahelyzetét, külső gazdasági egyensúlyát. Hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy a termelési szerkezet korszerűsítése, a tudomány hazai és nemzetközi eredményeinek jobb hasznosítása nemcsak hogy nem kampányfeladat, de állandó, folyamatos tevékenységnek kell lennie. Ennek feltételeit a közgondolkodásban, a munkaerő nagyobb mobilitásában, képzési rendszerünkben és gazdasági vezetésünk, a gazdaságirányítás módszereiben is meg kell teremteni. A Központi Bizottság szakértők széles körű bevonásával hosszú távú koncepciót dolgoz ki, amely kijelöli e munka összehangolt meggyorsításának fő irányait. Az idő azonban sürget. Állami szerveinknek, a Minisztertanácstól a vállalati igazgatókig, időveszteség nélkül mindent el kell követniük a termékszerkezet korszerűsítése, átalakítása céljából. A pártszervezeteknek, a kommunistáknak már ma is aktívabban kell fellépniük a kívánatos változások gyorsításáért, a mai időknek megfelelő gondolkodásmód és cselekvés terjesztéséért. Servfetíebben, takarékosabban A termékszerkezetről szóltam részletesebben, mert hosszabb távon ez a meghatározó, de sem hosszabb, sem rövidebb távlatokban gondolkodva nem szabad megfeledkeznünk egyéb tartalékainkról sem. Ilyenek például azok, amelyek a munka- és üzemszervezés javításában rejlenek. Tagadhatatlan, hogy a pártnak és a kormánynak e témában hozott határozata óta itt is előreléptünk, de hol vagyunk attól, amit a ma követelménye diktál! Népesedési helyzetünket ismerve, 1990-ben sem lesz több az ország rendelkezésére álló munkaidőalap, mint ma, s ráadásul a szolgáltatások növekvő munkaerőigénye miatt a termelő ágazatokban összesen kevesebb teljesített munkaórával kell a mai termékmennyiség 2— 2,5-szeresét létrehozni. Vagyis a termelést — rövidebb és hosszabb távon — a munka termelékenységének fokozásával kell növelnünk. Növekszik persze a gépesítés, az automatizálás, de ez a cél csak magasabb fokú szervezettséggel, a munkaidőnek a mainál jóval ésszerűbb kihasználásával érhető el. Vagy nézzük a takarékosságot. Ezt a követelményt a szegénység velejárójának tartják. Pedig nem az. A takarékosság az ésszerűség, az okos gazdálkodás módszere, amelyről a leggazdagabb országok sem mondanak le. S a takarékosság nemcsak a nyilvánvaló pazarlás megszüntetését követeli meg. Erre is szükség van: ne menjen veszendőbe egy dekányi anyag, ne csöpögjön el értékes üzemanyag, ne fogyjon feleslegesen áram. De a takarékosság népgazdasági követelménye ennél jóval többet kíván. Magában foglalja nemcsak a melléktermékek, a hulladékok hasznosítását, de mindenekelőtt azt, hogy a rendelkezésre álló anyagot, energiát minél jobban értékesíthető termékekre használjuk fel, s hogy a szűkösen levő munkaerőt a leggazdaságosabb tevékenységekben foglalkoztassuk. A nemzetközi munkamegosztás előnyei Országunk gazdasága, mint ismeretes, mind intenzívebben kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosztásba. Ez a gazdasági fejlődés szükségszerű következménye. A nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználása is hozzájárul, hogy viszonylag kis országunk is a gazdasági fejlettség egyre magasabb szintjét érje el. Nem mindegy azonban, hogy mit, milyen árukat tudunk partnereinknek importunk fejében felajánlani. A szocialista és a tőkés piacokon egyaránt növekvő nemzetközi versenyben csak korszerű, kifogástalan minőségű termékekkel lehet helytállni. Gazdaságunk stabilitásábanterveink megalapozottságában alapvető szerepe van a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainknak. A legutóbbi évek tapasztalatai, a tőkés világ gazdasági válsága mindenki előtt meggyőzően bizonyította az alapvetően KGST-országokra orientált külgazdasági kapcsolataink óriási előnyeit. A szocialista gazdasági integráció fokozódása nyomán e kapcsolatok még szorosabbá válnak, egyaránt szolgálva a szocialista közösség és valamennyi tagország nemzeti érdekeit. A Szovjetunióval és más szocialista országokkal kötött, a két- és többoldalú együttműködést hosszú távra meghatározó egyezmények szilárd háttérül szolgálnak gazdaságfejlesztési terveinkhez, de jó alapot nyújtanak a tőkés országokkal is növekvő együttműködésünk fejlesztéséhez is. Ez utóbbi területen egyébként szintén a hosszú távú, a piac ingadozásaitól kevésbé érintett együttműködési formákat, termelési kooperációt, harmadik piaci együttműködést, közös vállalkozást stb. kell nagyobb mértékben kibontakoztatni. Jobb beruházási munkás Alapvető szerepük van fejlődésünkben a beruházásoknak. Ennek ellenére ezek előkészítése, tervezése és kivitelezése továbbra sem kielégítő. Igaz, tavaly — hosszú évek óta először — minden befejezésre tervezett beruházás valóban termelni kezdett. Ezek között is azonban nem egy volt, amelynek már korábban be kellett volna fejeződnie. Az elhúzódás miatt nemcsak a költségek növekednek, a kárhoz a késés következtében elmaradt nemzeti jövedelmet is hozzá kell számítani. Egy sor folyamatban levő nagyberuházásról ma is érkeznek információk a kivitelezés elmaradásáról. Mindebből következik, hogy különösen a nagyberuházásokra kell megkülönböztetett figyelmet fordítanunk, hiszen elsősorban ezeken múlik az energiabázis, a kohászat, a vegyipar, az élelmiszeripar tervszerű fejlesztése. Ilyenek például azok a beruházások — így a paksi atomerőmű, a tiszai hőerőmű, a 750 kilovoltos nemzetközi távvezeték, a borsodi vegyi kombinát új pvcüzeme, a bélapátfalvi cementgyár, a hajdúsági cukorgyár —, amelyek megvalósításuk döntő szakaszába léptek. Az elmaradás, ha az idén nem pótoljuk a kiesést, később olyan mértékben halmozódhat, amellyel a kivitelezés már nem tud lépést tartani. A beruházások gyorsításában szerzett jó tapasztalatok bizonyítják, hogy a kapacitások jobb összpontosításával számottevően rövidíthető a határidő. A kormány által gyorsításra kijelölt beruházások közül többet, így például a Dunamenti Hőerőmű utolsó gépegységét vagy a Szegedi Szalámigyár termelő létesítményeit a módosított határidőnél is hamarabb helyeztek üzembe. Nem rendezkedhetünk azonban be arra, hogy a határidőket csak külön határozattal és külön anyagi ösztönzéssel lehet megtartani vagy lerövidíteni. Beruházási tevékenységünk minden láncszemében növelni kell a követelményeket, hogy a népgazdaság fejlesztésére fordított milliárd forintok minél kevesebb ideig, minél kisebb mértékben fogyasszák, illetve mielőbb, minél nagyobb összegekkel gyarapítsák a nemzeti jövedelmet. Jobban kell hasznosítani a meglevő kapacitásokat. Azt is látni kell azonban, hogy az építőipar kapacitásait, a népgazdasági beruházásokból való részesedését valószínűleg az eddiginél gyorsabban kell növelni, hogy lépést tudjanak tartani a mind nagyobb igényekkel. A feltételek adottak Az idei népgazdasági terv teljesítésének feltételei megvannak. A Központi Bizottság a tavalyi esztendő gazdálkodási adatainak ismeretében úgy ítélte meg, hogy a terv gazdaságpolitikai céljai, fő előirányzatai helyesek, elérhetőek. Az első negyedév is azt mutatja, hogy a gazdálkodás feltételei kedvezőbbek, mint 1976 hasonló időszakában voltak. Az ipar az első negyedévben 5 százalékkal termelt többet, mint az előző év azonos időszakában. A népgazdasági terv az egész évre 6 százalékos növelést irányzott elő. Az ütem tehát, bár meghaladja a tavalyit, gyorsítandó. Ennek lehetőségét alátámasztja, hogy az ipar rendelésállománya időarányosan nagyobb a tavalyinál, az energia- és nyersanyagellátás alapjában zavartalan. Meg kell azonban említenem, hogy esetenként szervezetlenségből fakadó anyaghiány akadályozza a tervteljesítést. Különösen egyes alkatrészek, kötőelemek hiánya, a késedelmes kooperációs szállítások zavarják a folyamatos termelést és értékesítést. A mezőgazdasági üzemek tervei alapvetően ugyancsak összhangban vannak a népgazdasági terv előirányzataival. Most az a feladat, hogy az időjárás okozta károkat, ahol lehet, újra vetéssel, illetve a hozamok emelésével, a rét- és legelőgazdálkodás javításával lehetőség szerint pótolják. Az időszerű mezőgazdasági munkákat jó minőségben, szervezetten végzik. A megélénkült állattenyésztési kedv az állattenyésztés fellendítését célzó határozatok helyességét, megvalósulását mutatja. Az állatok és az állati termékek felvásárlási előirányzatai megalapozottak. Jó irányba fejlődik a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az elért eredmények, a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok kapcsolatának megszilárdítása, tartóssá tétele fontos népgazdasági érdek és politikai feladat is. A kivitelező építőipar termelése az első három hónapban 10 százalékkal haladta meg a múlt év első negyedének mértékét. A vállalatok szerződésállománya nagyobb a tavalyinál. A nagyberuházásokkal kapcsolatban említett problémák megoldásán túl, nagyobb figyelmet kell szentelni az egyenletes lakásépítést akadályozó körülmények elhárítására. Előkészítési késedelem, hiányos tervellátottság nehezíti a kivitelezést nemcsak a fővárosban, hanem több nagyvárosban és néhány megyében is. Amikor a terv teljesítéséről szólunk, az említett problémákról sem feledkezhetünk meg. Ha adottak is a feltételek, a terv a mi munkánk nyomán válik valóra, szívós, céltudatos tevékenységre van tehát szükség a népgazdaság minden területén, hogy termelési céljaink, és ezekre alapozva az életkörülmények javítását, az életszínvonal emelését szolgáló terveink valóra váljanak. A dolgozók támogatják céljainkat A terv realitásáról szólva éppen azért nem szabad megfeledkeznünk annak emberi oldaláról sem. Bátran mondhatjuk, hogy a népgazdasági terv nemcsak anyagi oldalát tekintve teljesíthető, de megvannak a tervteljesítés szubjektív feltételei is. Gazdasági vezetőink nagy többsége becsületesen, odaadással dolgozik, alkalmas és kész a megnövekedett követelmények teljesítésére. Javult a minisztériumok munkája. A vállalati tervek minisztériumi megbeszélése például jól mutatta, hogy az ágazati minisztériumok egyre inkább megértik: feladatuk a fő folyamatok kézben tartása, ellenőrzése, az ágazati fejlesztési koncepciók kidolgozása, gyakorlatba való átültetésének elősegítése, s az, hogy bátorítsák a helyi kezdeményezést, felelősségvállalást. A gazdasági vezetők számára — a minisztériumokban, a tervező- és kutatóintézetekben, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél és a tanácsoknál — megtisztelő kötelezettséget és nagy felelősséget jelent, hogy a párt gazdaságpolitikája megvalósításának élvonalában dolgoznak. A kollektívára támaszkodó, azt lelkesíteni, mozgósítani képes, jól dolgozó, kezdeményező gazdasági vezetőket méltán illeti meg az elismerés. A népgazdasági terv politikai, társadalmi fogadtatása jó volt. A dolgozók megértették az idei feladatokat, és támogatják végrehajtásukat. Meggyőzően példázza ezt a csepeli dolgozók kezdeményezése alapján a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaverseny-mozgalom, amely országos méretűvé szélesedett, és széles nemzetközi visszhangot váltott ki. Munkafelajánlásokkal köszöntötték a dolgozók a vasasszakszervezet centenáriumát is, méltó módon kifejezve megbecsülésüket a szervezett munkásság harcos múltja iránt. Jól segítették a munkaverseny ösztönzését és kibontakoztatását a szocialista brigádvezetők tanácskozásai és az azt lezáró országos tanácskozás. A versenyvállalások a korábbiaknál jobban kapcsolódnak a gazdaságpolitikai célokhoz, megalapozottabbak, konkrétabbak. Nem ünneprontás azonban, ha felhívom a figyelmet, hogy helyenként egyoldalúan mennyiségi túlteljesítésre törekszenek, ahelyett, hogy felajánlásaik mindenekelőtt a terv céljainak teljesítésére, a minőségi követelmények megtartására irányulnának.* Túlnyomóan teendőkről, elvégzendő munkákról szóltam. Ma ünnepelünk, de holnap újult erővel ezekhez látunk hozzá, tesszük, amit kell, ki-ki a maga posztján, önmagáért, családjáért, az országért. A szocializmus ma már százmilliók tudatában azonosul a jobb, az emberibb élettel. S hogy e felismerés újabb milliókat hódítson meg, rajtunk, a mi munkánkon is múlik. Napi munkánk becsületes elvégzése ezért nemzeti és egyben internacionalista kötelességünk. Nagyobb követelmények IRTA: REMETEI KÁROLY