Népszabadság, 1978. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

4 OLASZORSZÁG Választások és következtetések Amint az várható volt, az utób­­bi idők politikai feszültségei, a különleges körülmények jelentő­sen éreztették hatásukat a vasár­nap és hétfőn megtartott olaszor­szági részleges helyi közigazgatási választásokon. A tragikus kime­netelű Moro-ügy ébresztette szoli­daritás szavazatokban is kifeje­ződött: az elnökét elvesztett ke­reszténydemokrata párt jelentős tért nyert mind az 1972-es község­tanácsi, mind pedig az 1976 jú­niusi parlamenti választásokhoz képest A jelenlegi szavazati ered­mények az ország egy részének ki­vételes hangulatát tükrözik egy kivételes helyzetben átélt kéthó­napos feszültség nyomán. „Elfe­ledni vagy alábecsülni ezt a ki­vételességet politikai vakság len­ne” — írja a L’Unitá, az OKP központi lapja. Az elnökét vesztett párttal való együttérzés párosul a terrorizmus elítélésével, a terroristákkal szem­beni határozott harc követelésével, mindenféle zsarolások visszautasí­tásával. Ebben pedig a keresz­ténydemokrata párt nem állt egyedü­. Az Olasz Kommunista Párt az első perctől kezdve a leg­határozottabban szembeszegült a terroristákkal való bármiféle al­kudozással. Így a részvét érzésével és a terrorizmus elítélésének szán­dékával leadott szavazatok — még ha azok jelentős része a keresz­ténydemokrata pártnak jutott is — demokratikus szolidaritás és egység politikájára leadott voksok. A demokratikus egység politiká­jának pedig alapja az OKP-t is magába foglaló parlamenti több­ség, amely éppen Moro elrablá­sának napján alakult meg, mint­egy válaszként is a terroristák ki­hívására parlamenti vita nélkül. A Moro-ügy szerepe A kereszténydemokrata párt megerősítésében a tragikus Moro­­ügy másként is szerepet játszott: a részvét mintegy feledtette a vá­lasztók egy részével e párt fele­lősségét a három évtizedes kor­mányzásban elkövetett súlyos hi­bákért, mulasztásokért, gyengült a kereszténydemokratákkal szemben a választók korábbi kritikai ma­gatartása. „A kereszténydemokra­ta pártnak — állapítja meg a L’Unitá — javára vált az az erő­feszítés, hogy politikai arculatát a demokratikus szolidaritás útján kísérelje meg tisztára mosni.” Mint ahogyan javára vált az is, hogy egyetértve az OKP-val — amely a leghatározottabban for­dult szembe a felforgató cselek­mények, a terrorakciók kitervelői­vel és végrehajtóival — végül is úgy döntött, nem enged a terro­risták zsarolásának. Ami az OKP-t illeti, az 1972-es községtanácsi választásokhoz ké­pest 25,8 százalékról 26,5 százalék­ra növelte szavazatainak arányát Érzékeny viszont a vesztesége, ha az eredményeket az 1976 júniusi parlamenti választásokon ugyan­ezekben a helységekben elért 35,6 százalékos szavazati aránnyal vet­jük össze. Még akkor is igaz ez, ha a helyi és a parlamenti válasz­tások eredményei mindig is elté­réseket mutatnak. Az OKP nem szándékozik kitérni az 1976 júniu­si választásokkal történő összeha­sonlítás elől, még akkor sem, ha a helyi szinteken most több taná­csosi helyet szerzett, mint 1972- ben. Így tehát változatlanul meg­határozó erőként van jelen nem­csak a parlamentben, hanem a he­lyi szinteken is. „Nem szokásunk figyelmen kívül hagyni a valósá­got” — írja a L’Unitá a választá­si eredmények tanulságait elemző első cikkében. Az elsőben, hang­súlyozzuk, hiszen a párt szerint mélyen elemezni a visszaesés okait nem napokat, hanem hosszabb időt igénylő feladat. Egység és harc Kétségtelen, hogy a választási eredmények alakulásában nem­csak a Moro-ügy nyomán előállt különleges helyzet és nemcsak he­lyi okok játszottak szerepet, ha­nem általános politikai okok is. Ezek között említi az OKP azt, hogy nem sikerült még megértet­ni mindenkivel, mit jelent a kor­mánytámogató párt és harci párt egységes, elválaszthatatlan jelsza­va. Egyfelől a kezdeményezések sorozatát, a tömegek mozgósítását a demokratikus egység erősítésére, a parlamenti többség programjá­nak végrehajtására, másfelől vi­szont harcot jelent. „Az egyetér­tés keresése nem jelenthet lemon­dást a vitákról, ellenkezőleg, ösz­tönöz arra” — írja a lap. Nem sikerült jelentős előrehala­dást elérni 1976 június óta azért sem, mert a konzervatív erők sok akadályt gördítettek a társadalom megújításáért folytatott harc út­jába. Ezek között meghatározó szerepet játszott a terrorizmus, a szervezett erőszak. Egyfelől félel­met és bizonytalanságot, másfelől ideológai-politikai zűrzavart kel­tett egyes rétegekben. A­­terroris­ták és a mögöttük álló reakciós erőik taktikájukat arra alapozták, hogy a terroristák „vörös” címké­jéből óhatatlanul ráragad majd va­lami az OKP-ra is, hogy árnyékot vet majd a pártra a Móro-ügy ak­kor is, ha elszántan, következete­sen fellép a terroristákkal szem­ben. A politikailag megtéveszthe­tő, megfélemlíthető rétegek, s az amúgy is bizonytalan rokonszen­­vezők jó része ma még a címkék, a színek alapján, ilyen módon is manipulálhatók. MOSÓGÉP­­CSERE­K LAKÁSÁN CSERÉLÜNK DUPLA régi mosógépét (centrifugával is) WVA 500-as automatára cserélheti. JOIA : 9060 Ft, OTP-MITEL. KERAVILL-NDK mosóautomata-szaküz, Bp. VI., Lenin krL 94.* A demokratikus erők összefogása A reakciós erők Olaszországban ma fokozott erővel lépnek fel a demokratikus egység politikája el­len En­nek a támadásnak a kivé­dése azon múlik, mennyiben lesz képes végrehajtani az új parla­menti­­többség a gazdaságban, az állami életben, a közrendben szük­séges radikális változtatásokat, az országban szükséges fordulatot. A kereszténydemokrata párt felelős­sége különösen nagy, elsősorban rajta múlik az új parlamenti több­ség sorsa és a gyökeres változta­tások végrehajtása. Az OKP a bal­oldal más erőivel együtt a demok­ratikus erők összefogása, egysége mellett kötelezte el magát Faragó Jenő NÉPSZABADSÁG 1978. május 18., csütörtök Nemzetközi békemozgalmi tanácskozás Baselban A fajgyűlölet és a faji megkü­lönböztetés elleni világkonferen­ciára Szilágyi Béla alelnök, az Or­szágos Béketanács és Kende Ist­ván, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság képviseletében elutazott a Bé­­ke-világtanács és a svájci béketa­nács rendezésében május 18. és 21. között, Baselban sorra kerülő világkonferenciára, amely vala­mennyi kontinens békeerős kül­dötteinek, az ENSZ és sok nem­zetközi szervezet képviselőinek részvételével társadalmi összefo­gást és akciókat kezdeményez a fajgyűlölet és a faji megkülönböz­tetés ellen. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet, illetve a libanoni béke­tanács hazánkban átutazóban tar­tózkodott küldöttei Budapestről ugyancsak elutaztak a nemzetközi bék­emozgalmi tanácskozásra. UNIDO-konferencia Budapesten Az Egyesült Nemzetek iparfej­lesztési szervezete, az UNIDO és a Magyar Kereskedelmi Kamara 13 afrikai, illetve ázsiai ország gazdasági vezetőinek részvételével beriházás-elősegítő konferenciát nyitott meg szerdán a kamara székházában. A részvevők előadá­sokat hallgatnak meg, ezenkívül kétoldalú tárgyalásokat folytatnak 32 magyar külkereskedelmi és iparvállalattal, intézménnyel; to­vábbi 21 magyar szerv is felveszi a kapcsolatokat a küldöttekkel. A Budapesti Nemzetközi Vásá­ron rendelkezésre bocsátott tár­gyalótermekben további megbe­szélésekre is lehetőségük van a konferencia részvevőinek. A. Sz. Couto, India nehézipari miniszter­­helyettese a szerdai megnyitón utalt a már kialakult és igen ked­vező magyar—Indiai kooperációs kapcsolatokra. Támtklinisminka -akciók Fejér megyében A környezetrendezés, a lakóhely környékének szépítése, csinosítása nem új jelenség. Fejér megyében a népfront-, párt- és tanácsi szer­vek irányításával a megye min­den településén a környezet, a közterület szépítésén, építésén fá­radoznak az önként jelentkezők. — Innen, Mezőfalváról járok Dunaújvárosba dolgozni — mond­ja az utcai vízelvezető árkot be­tonlapokkal kirakó alkalmi bri­gád egyik tagja, Kovács János. — Ez a lakóhelyem, hogyne dolgoz­nék szívesen a szépítésén. — A falugyűléseken azt kértük az emberektől, hogy nyújtsák meg kissé a portájukat — mond­ja Perkátán Szánthó Imre, a nép­frontos. — Az majdnem minden­ki számára magától értetődik, hogy a kerítésen belül, az udva­ron, a házban rend, tisztaság ural­kodik. De az otthoni tisztaság hiányzik az utcákról, a terekről, parkokról is. Enyingen talán kétezernél is több ember jelentkezett társadal­mi munkára. A rendelőintézet főorvosa, a tsz-tag, a pedagógus együtt dolgozott a község főutcá­jának és az ifjúsági ligetnek a szé­pítésén. Székesfehérvárott a lakótelepek terei fiatalodtak meg néhány óra alatt. Akadt bőven mit összeszed­ni. Aki hajnalban a munka kez­dete előtt arra volt kíváncsi, hogy mennyire tiszta a város közterü­lete, nos, elkeserítő képet lát­hatott. Délre aztán kiderült, hogy tisztán, ápoltan mennyivel szebb Székesf­ehérv­ár. Dolgoztak az éttermek pincérei, vezetői, konyhai dolgozói, rendbe rakták munkahelyüket kívülről is. A közúti igazgatóság dolgozói az autópálya felé vezető út környé­két csinosították, a Könnyűfém­mű, az Ikarus, a Videoton szabad szombatos munkásai és tisztvise­lői pedig gyáruk, lakótelepük kö­rül serénykedtek. — Nem azt akarjuk, hogy az emberek egy-egy ilyen akció fo­lyamába köztisztasági vagy köz­terület-fenntartási üzem munká­ját végezzék el — mondja a me­gyei pártbizottság munkatársa, Kocsis Lajos. — Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek maguk alakítsák környezetük képét, vi­gyázzanak rá, ápolják. A legutóbbi hétvégén Fejér me­gye üzemeiben százötvenezren dolgoztak társadalmi munkában. E. Gy. Dunaújváros szépítői. ÉRDEMES-E? Nem­ messze Budapesttől van --------------------egy nagyközség, amelyet a környékbeliek „Majd­nem város”-ként emlegetnek. Az idevalósiak zöme tehetős ember, mintha valamilyen sajátos adott­ságuk volna a szerzéshez. Úgy mondják, hogy pénzt csinálnak még a ..szóval mindenből. Azt hiszem, hogy ezekben a vélemé­nyekben jócskán akad ma már hagyományosnak mondható ka­­jánság és irigység is. Ebbe a községbe jött asszony­nak egy fiatal pesti óvónő. Fele­ségként nem bánta ideg a válasz­tást, de abba sehogysem tudott belenyugodni, hogy csak otthon főzzön-mosson, a kertjét gondoz­za. Szívvel-lélekkel folytatta vol­na tanult hivatását, de erre nem nyílt lehetőség — nem volt az egyre gazdagodó faluban egyetlen­­ óvoda sem. Eleinte szép szóval próbált a tanács vezetőivel egyez­kedni, aztán egyre feljebb emel­te a hangját. A férjet hívták te­temre emiatt: „Felejthetetlen ba­ráti szívességet tennél, ha kordá­ban tartanád a fővárosból szerzett forrófejű feleségedet! Egy óvodát nem lehet csak úgy leszakítani az égből. Másképp pedig nem men­ne, mert nincs rá keret. Pajtás, te józan eszű, közénkvaló ember vagy, így hát megérted, hogy a nincs a legnagyobb úr. Hasonlóan, mint egy igazi férfi, a maga por­táján.” A férje nem szokott az efféle kioktatáshoz, túl nagy gombóc volt, mégis lenyelte. Otthon ezt így nyíltan elmondta, és nem tit­kolta: még egyszer ilyen helyzet­be nem hozhatja őt a felesége. Ezt nem tűri. Más a falu és más a város, nem kell egyetemi tanár­nak lenni, hogy ezt bárki megért­se. Különben sincs rászorulva, hogy pénzért a mások gyerekeit pesztrálja, szüljön és dajkálja, gondozza a sajátját. Ez volt az a nevezetes utolsó veszekedésük, amelynek akaratla­nul is fültanúja lehetett a szom­szédság, mert az asszony úgy for­dította visszájára az ellene emelt vádakat, hogy beleremegett a fris­sen vakolt ház is. Talán túlzottan is zengzetesen, de nagyon is egy­értelműen elmagyarázta, hogy azért, mert szoknyát hord, még ember ő is, és nem mosómed­ve, nem cseléd, de még nem is szülőgép. Ne féljen, eltökélt szándéka többszörös apává avatni hites urát, de nem igaz, hogy ez­zel befejezte a küldetését az öreg sártekén. Ami pedig a város és a falu közötti különbséget illeti, nos, éppen ezt kellene egyre ész­revehetetlenebbé egyengetni. E munka pedig a kicsinyek sorsá­nak formálásánál a legsürgősebb — azért kell tenni, munkálkodni, hogy ebből a különbségből ők már soha semmi hátrányt ne szenved­jenek. — És akkor is lesz itt óvo­da, ha valóban az égből kell le­szakítani, vagy akár az egész mennybolt leszakad! — a mondan­dóját ezzel a fogadalommal fejez­te be. Ettől kezdve csak esténként ta­-------------------­lalkoztak otthon, mert az asszony egész nap látott­­futott, vitázott szövetkezeti veze­tőkkel, vállalati igazgatókkal, és természetes, hogy még jó néhány­szor ráhozta a gyomorremegést a tanácsi emberekre is. Nem nyúj­tom tovább e történetet: felépült az új óvoda a feketén. Hivatalos okmányokban talán még ma sem létezik sehol, hiszen nemcsak társadalmi munkát adtak, de ilyen-olyan keretekből is csurgat­ták a helybeli közös gazdaságok, ipari szövetkezetek és vállalatok az építkezéshez szükséges pénzt. Sőt személyzet is akadt — ne fir­tassuk, mi módon, milyen keretek­ből. A lényeg, hogy most már eb­ben a községben is minden szép­pel gazdagon ellátott, valóságos mesepalotában növekednek-oko­­sodnak a gyerekek. A szülők tör­ték az utat a pesti asszony előtt, és így a község befogadta, szívébe zárta a jövevényt, aki pedig még ma is okoz némelyeknek forró perceket. Például a szó legszoro­sabb értelmében elzavarta azokat a nemrég az óvoda szomszédsá­gában épült városi házakba köl­tözött lakókat, akik garázssort akartak emelni a gyermekei kert­je előtt. Ez a bátor, hajthatatlanul ma­kacs asszony most a napokban pityeregte el először magát. Nem akkor, amikor konokul verekedett az igazáért, nem is, amikor a férj ünnepélyesen megkövette és el­mondta, hogy a községben nincs nála büszkébb ember. Az új óvo­dához a szülők társadalmi mun­kával hozzáragasztottak egy im­pozáns irodát — ajándékul az óvoda vezetőnőjének. Az avatás nagy ünnepség volt, aztán amikor elvonult a vendégsereg, bekopog­tattak hozzá a gyerekek. Hatal­masra fújt luftballonelefántot hoztak ajándékba, amelynek mindkét nagy fülére a kicsinyek pingáltatták fel az írástudó test­véreikkel, barátaikkal a kívánsá­gukat. Legyen ez a szép, új iroda mindig zárva, hogy a mi kis­ma­mánk örökké köztünk legyen! Ugyanebből a községből való ——------------- a másik történet, amely már az élet keményebb ol­dalát villantja elénk. Találkoztam egy most már nyugdíjkorhatár fe­lé közeledő férfival, aki annyi mindenen esett át az elmúlt har­minc év alatt, hogy őszintén cso­dáltam a töretlen kedélyét. Alaposan megviselte, hogy pont őt, aki a felszabadulás hajnalán, egy véletlen találkozás folytán biztonságos úton bevezette a szóv-

Next