Népszabadság, 1981. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Brezsnyev: Mindent meg kell tenni a háború erőinek megfékezésére ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Kedden a Kremlben megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése, amelyen újabb nagy jelentőségű békefelhívást intéztek a világhoz. A napirend elfogadása után elsőként Leonyid Brezsnyev lépett a szónoki emelvényre, és előterjesztette a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ népeihez és a világ parlamentjeihez szóló felhívástervezetét. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, az SZKP KB főtitkára a következőket mondta: — Az SZKP XXVI. kongresszusa megállapította: A jelenlegi nemzetközi helyzet újabb, további erőfeszítéseket követel, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilárdítsuk a nemzetközi biztonságot... Nincs jelenleg fontosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára és bolygónk valamennyi népe számára, mint a béke megvédése. A kongresszus, figyelembe véve a nemzetközi helyzet komolyságát, konkrét programot terjesztett elő a béke megszilárdítására. Ez a program ma a világ közvéleménye figyelmének középpontjában áll. Pártunk és a szovjet kormány továbbra is szilárdan azért dolgozik, hogy a program valóra váljon. Az SZKP kongresszusa óta eltelt három hónapban a nemzetközi események menete ismét meggyőző erővel bizonyította pártunk következtetéseinek helyességét. A háborúra hangolt militarista körök, élükön az amerikai imperializmussal, soha nem látott méretű fegyverkezési versenyt indítottak. Kitérnek a fegyverkezési folyamat megfékezésére, a konfliktusok tűzfészkeinek megszüntetésére, a vitás nemzetközi kérdések békés rendezésére irányuló tárgyalások elől. Szégyentelenül bátorítják a pártfogoltjik által végrehajtott nyílt agressziót és nemzetközi banditizmust. Mi, szovjet emberek, különösen tisztában vagyunk ennek a felelősségnek a súlyával. Mögöttünk van a német fasiszta agresszorok szétzúzásáért vívott háború súlyos tapasztalata, azé a háborúé, amely éppen 40 évvel ezelőtt kezdődött meg a hitleri Németországnak a Szovjetunió elleni orvtámadásával. Ez volt a legsúlyosabb háború azok közül, amely valaha is népünk osztályrésze, bármely nép osztályrésze volt. Az agresszor elleni háborút mi nem a dicsőségért, hanem az emberiség fennmaradásáért vívtuk meg. Népünk sohasem felejti el azt a sok millió szovjet embert, aki hősi halált halt ebben a küzdelemben. Valamennyien jól tudjuk: ma minden eddiginél nagyobb a potenciális agresszorral szembeszálló békés erők hatalma. De azt is tudjuk, hogy a korszerű fegyverek jellege olyanná lett, hogy amennyiben e fegyvereket bevetik, ezzel az egész emberiség jövőjét teszik kockára. Ebből csupán egyetlen következtetés vonható le: már most, ma, mindent meg kell tenni azért, hogy gátat emeljünk a korlátlan fegyverkezés és a katonai kalandok híveinek útjába. Mindent meg kell tenni azért, hogy biztosítsuk az emberek jogát az élethez, s ebben senki sem húzódhat félre, senki sem lehet közömbös, hiszen ez mindenkit, minden egyes embert érint. Ez az ügy érinti a kormányokat, apolitikai pártokat, a társadalmi szervezeteket és természetesen érinti a népek által választott, a népek nevében ténykedő parlamenteket is. Ezért a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Legfelsőbb Tanács Elnöksége azt javasolja önöknek, hogy a Legfelsőbb Tanács forduljon felhívással a világ parlamentjeihez és népeihez. A felhívás tervezete arra szólít fel, hogy a béke és a nemzetközi biztonság nevében cselekedjenek aktívan, a béke és a nemzetközi együttműködés javára használják fel a parlamentek nagy tekintélyét és lehetőségeit. Leonyid Brezsnyev ezután ismertette a felhívás szövegét. A nagy tapssal fogadott előterjesztést követő rövid vitában többek között felszólalt Vlagyimir Scserbinszkij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP KB első titkára, Tyihon Kiszeljov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz KP KB első titkára, és Jevgenyij Fjodorov akadémikus, a szovjet békebizottság elnöke is. A képviselők a szovjet békefelhívást egyhangúlag elfogadták. Ezután a napirend értelmében Ivan Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese terjesztette elő az új lakástörvény tervezetét, amelyet már egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hoztak és össznépi vitára bocsátottak. A vita során mintegy 20 ezer javaslat, kiegészítés született, és most ezeknek összegzését is megismerték a képviselők. Amint a miniszterelnök-helyettes elmondta, a lakáskörülmények javítására a szovjet párt és állam mindig megkülönböztetett figyelmet fordított. Ennek tulajdonítható, hogy ma már a városi népesség 80 százaléka önálló lakásban él. A cél természetesen az, hogy mindenkinek önálló lakás jusson. Az elmúlt ötéves tervben 78 milliárd rubelt fordítottak lakásépítésre, s ennek nyomán 530 millió négyzetméternyi új lakás épült. Enynyivel gyarapodik a lakásállomány az idén kezdődött tervidőszakban is. A szovjet parlament két háza kedd délután külön-külön ülésen vitatta meg a törvénytervezetet. Határozatot a szerdai együttes ülésen hoznak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése szerdán folytatja munkáját. Medveczky László Leonyid Brezsnyev a Legfelsőbb Tanács ülésén. Javaslatok a madridi találkozó munkájának meggyorsítására ( MADRIDI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A svájci küldöttség vezetője, dr. Edouard Brunner nagykövet — a Vatikán képviselőjének a helsinki folyamat és a kelet—nyugati párbeszéd fenntartása érdekében optimális eredményt és mielőbbi befejezést kívánó felhívásához csatlakozva — szorgalmazta, hogy a tanácskozás pozitív és tartalmas dokumentummal érjen véget. Egyszersmind javasolta, hogy a részvevők egyöntetűen foglaljanak állást a találkozó befejezésének lehetséges — néhány héten belüli — időpontjáról. A záródokumentum szövegezésének meggyorsítását tartalmazó kezdeményezést a magyar küldöttség nevében dr. Petrán János nagykövet, a delegáció vezetője konkrét — a svájci indítványt kiegészítő — javaslat formájában is kifejtette. S. P. Afrikai csúcs Nairobiban A kenyai fővárosban kedden kezdődött az Afrikai Egységszervezet 18. állam- és kormányfői találkozója. A csúcsértekezleten a jelek szerint a legtöbbet vitatott témák a következők lesznek: Nyugat-Szahara, a csádi belső helyzet és Namíbia jövője. Az ötven tagállam legmagasabb rangú képviselőinek tanácskozásai a program szerint pénteken fejeződnek be. A megnyitó beszédet Daniel Arap Moi kenyai államfő tartja. A hagyományoknak megfelelően a vendéglátó ország államfője lesz a jövő évi csúcsértekezletig az AESZ soros elnöke. Az AESZ állam- és kormányfőinek értekezletére Nairobiba érkezett Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke. Nujoma a kenyai fővárosban tartott sajtóértekezletén bírálta a Reagan-kormányt, rámutatott: az Egyesült Államok mindent elkövet, hogy gátolja az ENSZ-nek a namíbiai probléma rendezésére irányuló erőfeszítéseit. (MTI) /V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! "(?) Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG Ára: 1,40 Ft 1981. június 24., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évfolyam, 146. szám ^1Menxcht Ötnapos munkahét a textiliparban (3. oldal) Békefelhívás a világ parlamentjeihez és népeihez „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelsőbb Tanácsa a növekvő háborús veszélytől, a fegyverkezési verseny soha nem látott mértékétől nyugtalaníttatva felhívással fordul a világ parlamentjeihez és népeihez. A Legfelsőbb Tanács akkor adja ki ezt a felhívást, amikor a hazánk ellen intézett hitleri fasiszta támadás 40. évfordulójára emlékezünk. A szovjet nép fejet hajt húszmillió, a harcokban elesett honfitársa dicső emléke előtt. A második világháború felmérhetetlen nyomort és szenvedést hozott az egész emberiségnek. Mély tisztelettel emlékezünk azokra, akik a világ békéje nevében életüket áldozták az agresszió ellen vívott harcban. A történelem keserű leckét adott. A népek túlságosan is nagy árat fizettek azért, hogy nem sikerült megakadályozniuk a háborút, időben elhárítaniuk a fenyegető veszélyt. Nem lehet megengedni, hogy ez a tragédia megismétlődjék. Mindent meg lehet és meg is kell tenni egy újabb háború megakadályozására. Földünk már most is telítve van a tömegpusztító fegyverekkel. De az ilyen fegyverek felhalmozása folytatódik, mind rafináltabb, mind pusztítóbb fegyvereket hoznak létre. NyugatEurópában sok száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhelyeket. A népeket hozzá kívánják szoktatni ahhoz a bűnös gondolathoz, hogy a nukleáris fegyver alkalmazása megengedhető. Politikai feszültséget szítanak. Ismét arra helyezik a hangsúlyt, hogy katonai fölényre tegyenek szert, a fenyegetések nyelvén kezdenek beszélni. Nyíltan igényt formálnak arra, hogy beavatkozzanak más országok és népek belügyeibe, és mindezt aszovjet katonai fenyegetést durva hamisítványával álcázzák. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ünnepélyesen kijelenti: a Szovjetunió senkit sem fenyeget, egyetlen nyugati vagy keleti állammal sem törekszik konfrontációra. A Szovjetunió nem törekedett és nem törekszik katonai fölényre. Nem volt, s nem is lesz a fegyverkezési verseny új fordulóinak kezdeményezője. Nincs olyan fegyverfajta, amelynek kölcsönös alapon történő, más államokkal létrejött megállapodásra alapuló korlátozásával vagy eltiltásával ne értene egyet. A szovjet állam külpolitikájának legfőbb célja a béke biztosítása volt, ez ma is, és ez is marad a legfőbb cél. Ezt szolgálja a nyolcvanas évek békeprogramja, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa fogadott el. Ez a program kiterjed mind a nukleáris rakétafegyverek, mind a hagyományos fegyverzet csökkentésére, javaslatokat tartalmaz a fennálló konfliktusok rendezésére, az új konfliktusok és válsághelyzetek megakadályozására. A programot áthatja az a törekvés, hogy mélyítsék el az enyhülést, fejlesszék a békés együttműködést valamennyi földrész országai között. A program kifejezésre juttatja a Szovjetunió készségét arra, hogy tárgyalásokat folytasson a béke és a biztonság valamennyi időszerű kérdéséről, figyelmet tanúsítson más országok bármely konstruktív elképzelése iránt. Nukleáris korunkban a párbeszéd, a tárgyalás mindenkinek szükséges éppúgy, mint ahogy mindenkinek szüksége van a békére, a biztonságra, a jövőbe vetett hitre. Ma a tárgyalásokon kívül nincs más ésszerű eszköz arra, hogy rendezzék a vitás kérdéseket, bármilyen kiélezettek és bonyolultak legyenek is azok. Egyetlen fennálló lehetőséget sem szabad elszalasztani. Az idő sürget! Minden egyes, a tárgyalások szempontjából elveszett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata, tovább halasztódik a döntésre érett kérdések rendezése, amelyek minden nép, valamennyi nép előtt állanak. Az idő sürget! Napjainkban azok, akik tevékenységükkel a fegyverkezési versenyt, a tömegpusztító fegyverek további felhalmozását segítik elő, az államok közötti vitás kérdések megoldásában az erő alkalmazását hirdetik, vagy egyszerűen szemet hunynak a világot fenyegető veszély előtt, a gyakorlatban a szakadék felé taszítják az emberiséget. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa azzal a felhívással fordul minden ország törvényhozó testületéhez, hogy határozottan foglaljanak állást a tárgyalások mellett, amelyek eredménye a nukleáris, a rakétafegyverek terén folytatott fegyverkezési verseny új fordulójának megakadályozása lenne, foglaljanak határozottan állást a becsületes, egyenjogú, a mindennemű előzetes feltételekről, vagy a diktátumra irányuló kísérletektől mentes tárgyalások mellett. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa számít arra, hogy felhívását azzal a kellő figyelemmel fogadják, amelyet korunk e legfontosabb, legégetőbb kérdése megérdemel. A tanács meggyőződése, hogy a parlamentek rendelkeznek a kellő eszközzel és tekintéllyel a fegyverkezési verseny megfékezésének, a tárgyalások útján történő leszerelésnek hatékony kivívásához. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a maga részéről továbbra is hozzájárul olyan légkör kialakításához, amely elősegítené, hogy a tárgyalások nyomán pozitív eredményeket érjenek el. A béke az egész emberiség közös vívmánya, és korunkban az emberiség létének elsődleges feltétele, csak közös erőfeszítésekkel lehet és kell megőriznünk, biztosítanunk.” Az FKP és a szocialisták megegyezése a közös programról Megalakult az új francia kormány • Négy kommunista miniszter ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Pierre Mauroy francia miniszterelnök kedd este megalakította második kormányát. A kormánynak négy kommunista tagja van: Charles Fiterman, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára, államminiszteri rangban közlekedési miniszter. A másik három kommunista miniszter Anicet le Pars, az államigazgatás és a közigazgatási reformok minisztere, a kormányfő mellé rendelt miniszter lett. Jack Ralite egészségügyi miniszter, Marcel Rigout pedig a szakmai képzés minisztere. Mindhárman a KB tagjai.Az FKP utoljára ,34 évvel ezelőtt vett részt a francia kormányban. Hétfőn Mauroy miniszterelnök az alkotmányos előírásoknak megfelelően benyújtotta kormánya lemondását Mitterrand elnöknek, aki ezután újból őt bízta meg a kormányalakítással. Délután 5 órakor az FKP Központi Bizottságának székházában tárgyalásra ült össze az FKP Georges Marchais által vezetett nyolctagú küldöttsége a Lionel Jospin főtitkár által vezetett szocialista küldöttséggel, amely ugyancsak nyolc tagból állt. A két küldöttség tízórás vita és tanácskozás után keddre virradóra megegyezett abban a közös nyilatkozatban, amely rögzíti a két párt közötti politikai együttműködés alapjait, és amely egyúttal lehetővé teszi, hogy ez az együttműködés kormányszinten folytatódjék. Kedd délelőtt mindkét pártban összehívták a központi bizottságot, illetve az igazgató bizottságot, hogy a vezető fórumok kollektív vita után döntsenek a szövegek jóváhagyásáról. A szocialista párt igazgató bizottsága kedd délelőtt a szöveget egyhangúlag jóváhagyta, az FKP Központi Bizottsága a délutáni órákban tartott ülésén döntött a nyilatkozat elfogadása mellett. Este fél 8-kor Georges Marchais szavai szerint termékeny vita után véget ért az FKP KB ülése, ahol egyhangúlag jóváhagyták a két pártküldöttség által a politikai együttműködésre vonatkozóan megfogalmazott szöveget. A két küldöttség által kidolgozott közös nyilatkozat megállapítja, hogy a francia nép június 21-én megerősítette döntését, nagy többséget adott a baloldalnak a nemzetgyűlésben, és így létrejöttek a változás feltételei. A nyilatkozat megállapítja, hogy a két párt eltökélte magát annak az új politikának az előmozdítására, amelyet Mitterrand elnökké választásával a francia nép jóváhagyott. Ezt a politikát kívánják érvényre juttatni a nemzetgyűlésben, a kormányban, a helyi önkormányzatokban és a vállalatoknál. Hangsúlyozzák, hogy a változásokra demokratikus úton kerül sor, és azok olyan szociális intézkedéseket foglalnak magukban, amelyek a legnehezebb körülmények között élők javát szolgálják. A két párt egyetért a munkaidő megrövidítésére és az államosítások tervére vonatkozóan, abban az értelemben, ahogyan az Mitterrand javaslataiban szerepelt, és ahogyan azt a május 10-i szavazással a franciák jóváhagyták. Ebben a bankok, valamint tizenegy iparcsoport államosítása szerepel. Nemzetközi síkon a két párt közös nyilatkozata támogatja Franciaországnak a békéért, a fokozatos leszerelésért, a két katonai tömb egyidejű feloszlatásának perspektívájában folytatott tevékenységét — szövetségi kötelezettségeinek tiszteletben tartása mellett. Síkraszáll az erők egyensúlyának fenntartásáért Európában és a világban. Ennek szellemében minél előbb nemzetközi tárgyalásokat javasolnak a fegyverzetek csökkentéséről Európában. A közös nyilatkozat természetesen további tüzetes tanulmányozást érdemel, mert annak értelmezése, gyakorlati konzekvenciái nem légüres térben, hanem Franciaország és a világ adott viszonyai között érvényesülnek. Rózsa László