Népszabadság, 1981. december (39. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

Voolt /I&P) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­­­24 oldal­­ Ára: 1,80 Ft NAPSZALKDSÁG 1981. december 20., vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXIX. évf., 298. szám A realitásokról Év vége közeledtén ki-ki elkészíti a családi költségvetést, értékeli, meny­nyire jutott az idén, és mérlegeli, mi­re futja jövőre. Ezt tette e hét csütör­tökén az országgyűlés is, áttekintve a legnagyobb „pénztárca”, az állami költségvetés jövő évi lehetőségeit A pénzügyminiszter expozéjában kemény tények hangzottak el. A ne­hezedő világpiaci helyzetről, a to­vábbra is mérsékelt gazdasági növe­kedésről, a felhalmozás és a fogyasz­tás kényszerű aránymódosításáról, a számunkra előnyös importlehetőségek szűküléséről, a költségvetés megnöve­kedett hiányáról szólt E beszéd még­sem ad okot a borúlátásra. Tárgyila­gos hangneme, a gazdasági folyama­tok nyílt, őszinte elemzése, gondjaink egyértelmű feltárása a képviselők s az ország közvéleménye előtt azt bi­zonyítja: a kormányzat szembenéz a realitásokkal, s ezt várja el mind­annyiunktól is. A jövő évi terv és költségvetés az 1978 decemberében meghirdetett gaz­daságpolitikával összhangban a gaz­dasági munka fő céljának továbbra is a külkereskedelmi egyensúly lehető­ség szerinti javítását, az életszínvonal megőrzését tekinti. S mivel a közvet­len jövő is a mából nő ki, nem ér­dektelen ismételten utalni arra: bár az idei terv készítésekor prognoszti­záltaidhoz képest a magyar gazdasá­got jóval kedvezőtlenebb hatások ér­ték, az 1981-es népgazdasági terv fő vonalaiban várhatóan mégis teljesül. A borúsabbá váló nemzetközi politi­kai égboltozat, az elhúzódó recesszió és a KGST-országok belső gazdasági n­ehézségei ellenére külkereskedelmi mérlegünk nagyjából egyensúlyban van, és sikerült csökkentenünk némi­leg adósságállományunkat is. Sőt meg tudtuk fordítani az ipar „magatartá­sát”: a tavalyi termeléscsökkenéssel szemben az idén mérsékelten ugyan, de nőtt az ipar termelése. És ami eh­hez szorosan kapcsolódik: bár stag­náló életszínvonalat terveztünk, nem­csak a lakossági fogyasztás és a reál­­jövedelem, de az átlagos reálbér is valamelyest nőtt. Ezek olyan eredmé­nyek, amelyekkel sok nálunk jóval fejlettebb, tőkeerősebb ország sem dicsekedhet. Joggal lehetünk rá büsz­kék, hiszen egyúttal megteremti az alapot ahhoz is, hogy — a nehezedő körülmények ellenére — a jövő esz­tendőben­ is a reális tervek alapján jussunk előbbre. Ám az életszínvonal megóvásában elért idei eredmények kényes egyen­súlyt mutatnak. Jól tudjuk, a sta­tisztikák átlagot jelölnek, és éppen ezért voltak olyan társadalmi cso­portok, rétegek — elsősorban a n­agy­­családosok és a nyugdíjasok —, ame­lyeknek mérséklődött az életszínvo­nala. A költségvetési deficit értelme­zésénél elsősorban nem a hiány mér­téke, hanem a költségvetési befize­tések és kiadások közötti rés növe­kedése okoz problémát. Annak ellenére, hogy beruházá­sokra jövőre az ideinél is kevesebb jut, lendületesen folytatódik az egész­ségügyi és oktatási intézmények kor­szerűsítése. A tervidőszakra számí­tott iskolák fele jövőre elkészül, és tovább bővül az óvodai-bölcsődei há­lózat. A lakásépítés üteme ugyan las­sul, de várhatóan a kialakuló ver­seny, és részben az újonnan szerve­ződő kisvállalkozások is, lehetővé te­szik a magánerős építkezések szer­vezettségének, minőségének javítását, a gyorsabb kivitelezést. Az egyensúly javításában elért ed­digi eredményeket főként a fogyasz­tás — a vállalati s részben a lakos­sági vásárlóerő — visszaszorításával értük el, és kevésbé tártuk fel az igazi tartalékokat tartalmazó gazdasági mélyrétegeket. A továbbiakban tehát elsősorban a gazdaság két meghatá­rozó ágának — az iparnak és a me­zőgazdaságnak — a rugalmasságát és versenyképességét kell növelnünk, er­re koncentrálni az erőforrásokat, itt felszabadítani az alkotó energiákat, tágítani kicsiben és nagyban egyaránt a kezdeményezőkészség, a vállalko­zási lehetőségek határait. Érdemes ehhez egy lényegbevágó szemléletváltásról is szót ejteni. Nem is olyan rég még a főhatósági kör, de a vállalatok, szövetkezetek zöme is hajlamos volt kivédhetetlen sorscsa­pásként kezelni a külpiaci recessziót. Ma szűnőben ez a magatartás, ke­vésbé mutogatunk „kifelé”. Nincs is értelme! Tudomásul kellett venni, hogy a számunkra kedvezőtlenül változó világpiaci viszonyok tartósan fennmaradnak. Alkalmazkodni hoz­zájuk nekünk kell. Méghozzá úgy, hogy — az összes korlátozó tényezőt is figyelembe véve — az egyensúly rövidebb távú fenntartása és növelé­se ne ütközzön a hosszabb távú gaz­daságfejlesztés érdekeivel. Ebben a csatában — mert igazi harc ez, ahol nyert és vesztett ütkö­zetek során jutunk előbbre — a dön­tő szerep a vállalatoké, szövetkeze­teké. A termelékenység fokozásával, a termékszerkezet korszerűsítésével, a versenyképesebb exportárualapok kialakításával, okosabb külső és bel­ső kooperációs lehetőségek feltárásá­val nekik kell nap nap után újabb és újabb piaci pozíciókat meghódítani. De hogy ehhez a mozgékonysághoz a belső feltételek az eddiginél ked­vezőbbek legyenek, az irányító szférá­nak is fejlődnie kellett. Az utóbbi idő valamennyi központi intézkedése ezt a folyamatot gerjeszti, ezt tá­masztja alá. Kezdve az ipar szerve­zeti rendszerének korszerűsítésétől a kedvezőtlen adottságú termelőszövet­kezetek helyzetének felülvizsgálatán át egészen a takarékosabb gazdálko­dást segítő energiaracionalizálási, hulladékfeldolgozásra ösztönző kez­deményezésekig. Ám a gazdálkodói szféra számára a legmeghatározóbb változásokat a jövő év elejétől mó­dosuló — a hatékonyabb gazdálko­dásra ösztönző, kényszerítő — sza­bályzóváltoztatások jelentik. Mivel nem új szabályozásról, csupán a mér­tékeknek a változó világhoz­, a nép­gazdaság igényeihez való igazításáról, a normativitás következetesebb ér­vényesítéséről van szó, így a vállala­tok, szövetkezetek joggal remélhetik: munkájukat elsősorban a világpiac értékeli, az indokolt differenciálódás valójában úgy megy majd végbe, hogy a jobbak, a versenyképesebbek az át­lagosnál gyorsabban fejlődhetnek. Az ebből adódó átmeneti feszültségeket vállalni kell — ez fogalmazódott meg a költségvetés vitájában is —, mert még mindig kisebb hátrányt jelente­nek, mint ha az alacsonyan tartott lé­cekkel tartósan lefognánk a hatéko­nyan gazdálkodók kezdeményezéseit, dinamizmusát. Ez is egyike azoknak a döntéseknek, amelynek során szá­mot vetettünk a realitásokkal. Bossányi Katalin OLDAL TÁRSADALMUNK: A lenini úton 15. Magyarország és a nagyvilág 6. Örökbefogadók és örökbefogadottak 8. Diákotthon vagy kollégium 17. KÜLPOLITIKA:________ Veszélyes határon 9. OLDAL A héten történt 10. KULTÚRA, MŰVELŐDÉS: Fonál és bilincs 13. Boldogulok Székelyhídi Ágoston novellája 14. ISMERETTERJESZTÉS: Csillagnevek, legendák 11. Ünnepség Moszkvában Leonyid Brezsnyev születésnap ÁTADTÁK A KITÜNTETÉST AZ SZKP FŐTITKÁRÁNAK Az SZKP KB, a szovjet állam vezetői és a Moszkvába érkezett külföldi párt- és állami vezetők, köztük Kádár János, az MSZMP KB első titkára jelenlétében nyújtották át szombat délelőtt a moszkvai Kremlben Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a Lenin-rendet és a Szovjet­unió Hősének Arany Csillagát, amellyel az SZKP és a szovjet állam szolgá­latában szerzett kimagasló érdemeiért tüntették ki 75. születésnapja al­kalmából. Mihail Szuszlov beszéde Az érdemrendet Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyújtotta át. — Mi, az ön harcostársai és bará­tai ma a párttal és az egész szovjet néppel együtt emlékezünk meg­ az ön születésének 75. évfordulójáról — mondotta.—Azok az érzelmek és gon­dolatok, amelyeket az SZKP Közpon­ti Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa juttatott kifejezésre, min­den szovjet ember érzelmei és gon­dolatai. Földünkön az emberek mil­liói fejezik ki őszinte, szívből jövő hálájukat önnek, a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a szovjet állam, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom kimagasló személyisé­gének, Lenin halhatatlan ügye hű folytatójának, a földünk békéjéért és a társadalmi haladásért vívott küz­delem lánglelkű harcosának — mon­dotta Mihail Szuszlov, majd így foly­tatta: — Túlzás nélkül elmondhat­juk, hogy az ön egész élete a párt­tal, a néppel együtt, a nép javáért élt élet. A gyári műhely, a paraszti föld, ezek azok a helyek, ahol ön el­sajátította az élet tudományát, ahol közel kerültek önhöz a dolgozók el­képzelései, vágyai. Kedves Leonyid Iljics, bárhova is állította önt a párt, ön mindenütt áldozatkészen küzdött a párt ügyéért. Lenini pártunk központi bizottságá­nak élén, a legmagasabb állami posz­ton mindent megtesz azért, hogy a fejlett szocialista társadalom maga­biztosan emelkedjék a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlődésének magaslataira, azért, hogy erősödjék országunk népeinek és nemzetiségei­nek barátsága. Az alkotó munka légkörének létrehozása — amelyben az ön érde­me kétségtelen — fontos tényezője a társadalmi folyamatok dinamizmu­sának, azoknak a nagy eredmények­nek, amelyek az elmúlt ötéves ter­vekben jellemezték az ország fejlő­dését. Az SZKP helyes, tudományosan megalapozott, a mai időszakhoz al­kalmazott marxista—leninista politi­kája, amelyet az ön vezetésével dol­goztak ki és valósítanak meg, meg­felel a szovjet nép alapvető létérde­keinek. Ez a politika lelkesíti, új munkasikerekre mozgósítja a szovjet embereket. A pártnak a dolgozók nö­vekvő anyagi és szellemi szükségle­tei kielégítésére irányuló politikája konkrét formát öltött a XXIII., a XXIV. és a XXV. pártkongresszus határozataiban. Az M­SZKP XXVI. kongresszusán tovább mélyítették el annak kidolgozását. Ez az irányvonal testesül meg a XI. ötéves terv gaz­dasági és társadalmi fejlesztési ter­vében. A szovjet nép, a világ haladó embereinek közössége őszintén hálás önnek, Leonyid Iljics, azért, hogy a bonyolult nemzetközi helyzetben elő­relátó, a lenini pártra jellemző böl­csességet tanúsít a kiélezett politikai problémák megoldásában, következe­tesen védelmezi a népek békéjét és biztonságát. Kedves Leonyid Iljics! — A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége a dolgozók nagy­számú beérkezett javaslata alapján, az ő érzéseiket és jókívánságaikat ki­fejezésre juttatva határozta el, hogy hazánk legmagasabb kitüntetésével jutalmazza az ön kimagasló érde­meit, amelyeket a békében és a hábo­rúban szerzett — mondotta Szuszlov, átnyújtva Leonyid Brezsnyevnek a Lenin-rendet és a Szovjetunió Hősé­nek Arany Csillagát. Leonyid Brezsnyev válaszbeszéde Az üdvözlésre Leonyid Brezsnyev így válaszolt: — őszintén­ köszönöm a magas ki­tüntetést és az elismerő szavakat — mondotta. — Az ember munkája iránti figyelem és megbecsülés lel­künk mélyéig megható, erősíti azt a (Folytatás a 3. oldalon.) Mihail Szuszlov átadja a kitüntetéseket Leonyid Brezsnyevnek. * AZ 1982. ÉVI TERV A Minisztertanács Tájékoztatási rez. A terv — az 1981. évi gazdasági Hivatala közli: fejlődésre alapozva — a VT. ötéves A kormány megtárgyalta és jóvá- terv gazdaságpolitikai irányvonalá­­hagyta az 1982. évi népgazdasági tér­­nák folytatását tűzi ki célul. A népgazdaság 1981. évi fejlődése A Minisztertanács megállapította, hogy a népgazdaság eredményesen fejlődik. Megvalósul az 1981. évi nép­­gazdasági tervben kitűzött két leg­főbb gazdaságpolitikai cél­­ az, hogy a gazdasági egyensúlyt javítani kell, s a lakosság életszínvonalát meg kell őrizni. A termelésben azonban még nem bontakoztak ki kellő mértékben a hatékonyságot fokozó és a gazda­sági egyensúlyt tartósan javító fo­lyamatok. A nemzeti jövedelem kismértékben gyarapodik, de nem éri el a tervezet­tet. A termelés növekedése teljes egé­szében a termelékenység növekedésé­ből származik. . A belföldi felhasználás majdnem azonos az 1980. évivel: a lakosság fo­gyasztása az előirányzottnál gyor­sabban nő, a felhalmozás a tervezett­nél kevésbé mérséklődik. A beruhá­zások meghaladják a tervezettet. A nemzeti jövedelem belföldi felhasz­nálásában tovább nő a fogyasztás aránya. Az ipari termelés és az ipari kivi­tel csak kismértékben emelkedik. A kohászatban, a vegyiparban, vala­mint a gépipar és a könnyűipar több ágazatában főként a tőkés országok­ba irányuló értékesítés nehézségei fékezik a termelés bővülését. Az ener­giafelhasználással összefüggésben alacsony­­a villamosenergia-termelés és a kőolaj-feldolgozás. Az ipari ter­melésre kihat, hogy a termékek ver­senyképessége nem javul megfele­lően, és a vállalatok alkalmazkodó­készsége sem kielégítő. Lassú a gyárt­mány- és a gyártásfejlesztés, az új termékek gyártásba vétele és piaci bevezetése. A termelés anyagellátása kielégítő volt. Az energiaigényes termékek ter­­epelése mérséklődésének és az ener­giagazdálkodási program kezdeti eredményeinek hatására a népgazda­ság energiafelhasználása csökken. A szocialista iparban foglalkoztatottak száma mérséklődött. Az egy főre jutó termelés számottevően emelkedett. Az építőipar termelése a tervezett mértékben csökkent. Mérséklődött a beruházási jellegű, és növekedett a karbantartási és felújítási, valamint a lakosság számára végzett építés. A kereslet csökkenése miatt néhány vállalat teljesítőképessége kihaszná­latlan maradt, míg máshol — főképp a fővárosban — az építési igények egy részét nem tudták kielégíteni. A mezőgazdasági termékek meny­­nyisége — javarészt az időjárás mi­att — a tavalyinál alig nagyobb. A kedvezőtlen időjárás elsősorban az őszi vetésű kalászosokat és a szőlőül­tetvényeket sújtotta. Kenyérgaboná­ból a tavalyinál és a tervezettnél ke­vesebb termett. A termelés a belföldi ellátást megalapozza, kivitelre azon­ban a számítottnál kisebb mennyi­ség jut. Kukoricából az átlagtermés jó, de a vetésterület csökkent. Bur­gonyából a nagy átlagtermés bőséges ellátást biztosít. A fagykárok ellené­re zöldségfélékből és gyümölcsből­­ több termett a tavalyinál, az áruát­vételben azonban helyenként fenn­akadások voltak. Kicsi, de jó minő­ségű a bortermés. Az állattenyésztés a tervezettnél valamelyest jobban fejlődött, mind az állatállomány, mind a hústermelés nagyobb a számítottnál. A takar­mányellátás zavartalan. A mezőgaz­dasági és élelmiszer-ipari termékek kivitele a tervezettnél dinamikusab­ban emelkedett. A közlekedési vállalatok a szállí­tási igényeknek eleget tettek. Az energiagazdálkodási intézkedések eredményeként a szállítás és a hír­közlés energiafelhasználása nem ha­ladja meg az 1980. évit. A termelői árszínvonal lényegében a tervezettnek megfelelően alakult. A népgazdaságban foglalkoztatot­tak száma demográfiai okok miatt csökken. Általában javul a vállalatok munkaerő-gazdálkodása, mérséklődik a munkaerőhiány. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next