Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-23 / 69. szám
1982. március 23., kedd NÉPSZABADSÁG Számtalan hangverseny, tudományos konferenciák, nemzetközi szemináriumok A Kodály-centenáriumi év sajtókonferenciája A Kodály ünnepi év, a centenárium programjáról tájékoztatta a hazai és külföldi újságírókat Pozsgay Imre művelődési miniszter, a Kodály Emlékbizottság alelnöke hétfőn, a Parlamentben megtartott sajtókonferencián. — A 100. évforduló tiszteletére szervezett rendezvényen számot akarunk vetni a kodályi életművel úgy, hogy annak egységét kiterjesztve, egyúttal tágítsuk azok körét is, akikhez eljuthat ez az életmű — mondotta. A rendezvények többségét az 1982—83-as tanév időtartamára szervezték, ezzel is emlékeztetve Kodály kiemelkedő zenepedagógiai munkásságára. Az események középpontjában Kecskeméten, a korszakos jelentőségű zeneszerző szülővárosában rendezett programok sora áll. Itt nemzetközi kórustábort, nemzetközi Kodály-szemináriumot tartanak, az alföldi városban tanácskozik majd az ifjú zenebarátok nemzetközi szervezete is, és 1982. december 16-án, a zeneszerző születésének 100. évfordulóján átadják a kecskeméti zenei központ épületét és hangversenytermét. E napon kerül sor a központi emlékünnepségre Budapesten is, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az Állami Hangversenyzenekart és a Magyar Televízió énekkarát Ferencsik János vezényli; ő lesz a dirigense az Erkel Színházban december 18-án új rendezésben bemutatandó Székelyfonó előadásának is. Kodályra, mint az egyetemes kóruszene-irodalom kiemelkedő mesterére a Kórusok Országos Tanácsa sok hangversennyel emlékezik: megrendezik az országos népzenei találkozót, az Éneklő Ifjúság ünnepi koncertjét. December 21-én a Budapest Sportcsarnokban, valamint Szegeden és Pécsett az ország legkiválóbb felnőtt és ifjúsági énekkarainak — mintegy 8—10 ezer dalos — részvételével lesz hangverseny. A rádió sorozatban közvetíti Kodály előadásait, a zeneszerző legszebb hangfelvételeiből három hónapon át hetenként tart bemutatót. A Magyar Televízió április 7-én sugározza a Budavári Te Deumot, és felvételt készít a Galántai táncokból, a Marosszéki táncokból; a zenés tvszínház bemutatja a Székelyfonót. Számtalan tudományos konferenciát tartanak, és vaskos kötetnyi a különböző hangversenyek, kamarakoncertek jegyzéke. A Zeneműkiadó kottákat és könyveket jelentet meg folyamatosan, és a többi magyar kiadó is publikál Kodály életművével kapcsolatos köteteket. A Hanglemezgyártó Vállalat terve szerint a centenárium idején valamennyi repertoáron szereplő Kodály-mű kapható lesz, és új felvételen adják ki Kodály legnépszerűbb kórusműveit. A centenáriumot széles körű nemzetközi érdeklődés kíséri. A Nemzetközi Kodály Társaság meghívásos zeneszerzői, és Világ éneklő ifjúsága címmel kórusok produkcióit értékelő pályázatot hirdet. Bulgáriában Kodály-szemináriumot tartanak, Csehszlovákiában kiállítás mutatja be a zeneszerző és tudós életét, Angliában Kodály-napokat rendeznek, Ausztriában Kodályról mint zenepedagógusról szerveznek szemináriumot, az Egyesült Államok Kodály-fesztiválján, Detroitban, Doráti Antal vezényel majd, de szinte nincs olyan ország a világon, ahol az elkövetkezendő hónapokban valamilyen formában ne emlékeznének meg a magyar zeneszerzőről. A külföldi program napról napra bővül, a nagy érdeklődést az illetékes magyar szervezetek igyekeznek a legmesszebbmenőkig kielégíteni. Egyebek között hatféle kiállítás anyagát 74 országba küldik szét, és igen sok magyar zeneművész, együttes tart koncertet a világ különböző részein. Újságírók kérdéseire válaszolva Pozsgay Imre és munkatársai elmondották: eddig 12 új ének-zenei tagozatú osztály szervezésére adtak engedélyt általános iskolákban, és további 42 kérelmet mostanában bírálnak el. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták: az ötnapos tanítási hét bevezetésével az általános iskolában nem csökken az énekórák száma. Budapesten vendégszerepel a Győri Balett A Budapesti tavaszi fesztivál és az Interbalett ’82 keretében Budapesten szerepel a Győri Balett társulata. Március 20-án a Budapest Sportcsarnokban léptek fel. Képünk az előadás egy mozzanatát örökíti meg. BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Kihirdették a vonósnégyes-pályázat eredményét A tavalyi,Budapesti tavaszi fesztiválon a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Zeneműkiadó Vállalat, valamint a Nemzetközi Zenei Versenyek és Fesztiválok Irodája Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára készülve, vonósnégyesek komponálására pályázatot írt ki. Az öttagú nemzetközi zsűri Durkó Zsolt Kossuth-díjas zeneszerző elnökletével 22 ország zeneszerzőinek 63 pályaművét bírálta el. Hétfőn a Fórum Szállóban kihirdették a verseny eredményét. Az első díjat nem adták ki. Második díjat kapott a kanadai Chan Ka Nin, az indianai egyetem hallgatója; a harmadik díjat megosztva nyerte el Csemiczky Miklós, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős növendéke és a szovjet Vlagyimir Holscsevnyikov, Gorkij város konzervatóriumának tanára. A díjnyertes műveket a Zeneműkiadó Vállalat várhatóan még az idén megjelenteti. A bemutatót 1983-ban, a Budapesti tavaszi fesztiválon tartják meg. Az eredményhirdetésen bejelentették, hogy 1983-ra a zeneszerzői pályázatot fúvósötös komponálására írták ki. Japán filmhét Budapesten Először rendeznek japán filmhetet Budapesten: 22, hazánkban eddig nem vetített japán filmmel ismerkedhet meg a közönség ezekben a napokban. Otagava Junio, a római japán filmközpont igazgatója hétfőn a Fórum Szállóban rendezett sajtótájékoztatón a távol-keleti ország filmiparának fejlődéséről beszélt. GombárJózsef, a Mokép igazgatója elmondta: a filmhét alkotásainak válogatásánál arra törekedtek, hogy ismert rendezők művei mellett a közönség olyan filmeket is láthasson, amelyek hűen tükrözik a legfrissebb alkotói törekvéseket. Az új japán filmek iránt érdeklődőket a Toldi mozi várja. Programjából kiemelkedik Kuroszava Akira Árnyéklovas című kétrészes műve, amely 1980-ban a cannes-i filmfesztiválon megosztott nagydíjat kapott. Ugyancsak a Toldi mozi ad keresztmetszetet Ozu Yasurijo életművéből. A nálunk kevésbé ismert rendező hazájában a legnépszerűbbek közé tartozik, de a nemzetközi elismerést csak halála után, a hetvenes években kapta meg. Művészetével most hét filmje ismerteti meg a magyar közönséget. Haydn-emlékmúzeum lesz Fertődön Folytatódik az idén a fertődi kastély és műemlékegyüttes több éve tartó felújítása. Most a műemlékegyütteshez tartozó Muzsikaházat hozzák rendbe. A kétszintes épület a kastélyt körülölelő uradalmi épületek szomszédságában áll, udvari muzsikusok laktak falad között, nevét is innen kapta. A nyár derekára, a Joseph Haydn születésének 250. évfordulójáról megemlékező jubileumi ünnepségsorozat idejére végeznek a födémcserével, a tető felújításával és az egyéb épületszerkezeti munkákkal; rendezik az épület környezetét is, hogy a Fertődre látogató turisták legalább kívülről megtekinthessék a zeneszerző egykori otthonát. A belső átalakításokat jövőre fejezik be: öt helyiségben Hadyn-emlékmúzeumot rendeznek be; a műemlék épületben kap helyet a községi könyvtár, a zeneiskola és az ifjúsági klub is. (MTI) 7 KÖNYVSZEMLE Nemrég olvashattuk Laczkó Géza esszéit, tanulmányait, öröklés és hódítás volt a címe, utóbb pedig kétkötetnyi novelláját teszi az olvasó asztalára a Szépirodalmi Könyvkiadó PEST ÉS A NŐK címen, Wéber Károly gondozásában. Irodalomtörténeti emlékezetünk a Nyugat prózaírójaként tartotta számon Laczkó Gézát, de minden emlékezet rászorul a korrekcióra. Nem a tényeket kell korrigálni. Laczkó valóban a Nyugat első nemzedékének prózaírója volt, Kuncz Aladár és Szabó Dezső barátja, az Eötvös-kollégisták első nemzedékének egyike, valamelyik novellájában Kodály Zoltán is szerepel mint a kollégium egyik érdekes diákja. Azt azonban már nehéz volna novelláiból érzékelni, hogy Szabó Dezső nagy hatással lett volna rá. Színésznő balkézről szerzett gyermeke, természetes atyja földbirtokos volt, édesanyja maga nevelte, s a gyermek sok időt töltött a színfalak mögötti színházi öltözőben és az öltözők folyosóin. Az Eötvös-kollégiumban filológusnak készült, tanár lett, s a Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárnak nevezték ki, mint Babittsot vagy Király Györgyöt; a forradalom után ezért hasonlóképpen bántak vele, mint Babitsosai, s mint Király Györgygyel bánnak, ha váratlanul meg nem hal. Laczkó Géza azonban nem halt meg. A felszabadulás után is élt még nyolc esztendeig, 1953-ban hunyt el. Addigra azonban már elfeledtük munkásságát. Elfeledtük őt úgy, ahogy a századforduló ködlovagjait. Elfeledtük, mert a filosz-író fogalma társult a nevéhez. Mesterembernek minősült, s éppen itt szorul emlékezetünk korrekcióra. Azért, mert műveltsége kivételesen nagy volt, még lehet a szépírás kivételes mestere is. Kétkötetnyi novelláját a nyolcvanas évek elején más igénnyel olvassuk, mint valaha is olvasták. Mi nem érezzük tanárosnak Laczkó Géza hangját, mert a műveltséget semmiképp nem tekintenénk a tehetség szárnyára fagyott ólomnak. Még az se zavar bennünket, ha témáit távoli országok történeti anyagából veszi, mert egyből nyilvánvaló előttünk, hogy nem a téma fontos ezekben a novellákban, hanem a szituáció. Laczkó novellájának meghatározó formai mozzanata a helyzet. A Madame de Rothe halála például a pompeji katona helyzetét érzékelteti, az emberi helytállást példázza. Madame de Rothe halála pillanatáig teljesíti hivatását Narbonne érseke mellett, s nem a szenvedély hitelesíti kitartását, hanem a stílusérzék diktálja neki, hogy magánügyével ne terhelje környezetét. Létezik olyan stílus, ami szerint a halál magánügy, a betegség nem tartozik másra, csak arra, aki szenvedi. Laczkó Géza a stílus rajongója. Hősei kerülhetnek akármilyen különös helyzetbe — és a Laczkó-novellák helyzetei különösek! —, a hősök közt mindig akad, aki ura marad a helyzetnek, nem adja ki magát, egyensúlyát el nem veszíti. Gyöngéd fölény a helyzeten, ez a Laczkóhősök ambíciója. Mégsem életművészek ezek a hősök. Az életet elviselik, sőt olykor az életművészről is kiderül, hogy hiába mosolyog, derűje szenvedést takar. A Laczkó-novella jellemző hőse mindig visszautal a novella szerzőjére, noha sose bukik felszínre az író érzelmessége. A tökéletesen tárgyiasított érzés — líra — jellemzi Laczkó Géza elbeszélőművészetét. Ezt lehetett összetéveszteni a tanáros pedantériával, az érzelmi szikársággal. A színésznő apátlanul fölnevelt gyereke ad magára, nem adja ki magát sosem. Aki így tud uralkodni érzésein, annak nemcsak általános műveltsége, hanem kivételes lélektani kultúrája is van. A lélektani ábrázolás biztonsága felel a Laczkó-novella epikai hiteléért. Nem a téma számít a Laczkó-novellában, hanem az emberi viselkedés pontos leírása. A társadalom idegenségével szemben a viselkedés biztonsága, a stílus teszi a Laczkó-novella szerint az embert. SZÉKELY JÚLIA a Valahol háború is van című kötetében két regényt talál az olvasó. Az egyik a Nagyapám tévedett, a másik a kötet címét viseli. Miben tévedett az a hős, akiért az önéletrajzi regényt megírta a szerző? Abban, hogy az első világháború után hitt benne, háború pedig nem lesz többé. Boldog ember volt! — sóhajt utána akönyv szerzője, a regényhős unokája —, meghalt a második világháború kitörése előtt. S nem érte meg fiúunokája korai halálát sem. Mintha közérzetünk újra vonzódnék a századelőhöz. E vonzalom sarkallhatta Székely Júliát is, hogy gyerekkora varázslatos tájaira szökjék. De a kalandot — a regény bonyodalmát — nem az emlékezés lírai anyagából szövi-szövögeti. Azért kapaszkodik meg a nagyapa titokzatos alakjában, hogy a titokzatosságból valahogy kiforgassa azt. Reális életre szeretné költeni. Költeni — mondom —, mert a gyerekkori emlékanyag megannyi szivárványló szín, s édes ízek az emlékező ínyén. Milyen ember lehetett a nagyapa? — vajon képes az emlékező gyermeki hangoltságából ilyen kérdésre reálisan válaszolni? Székely Júlia a gyerekkori emlékeket addig kombinálja, amíg a naiv emlékezetből kiütközik a csöppet sem naiv valóság. A gyerekkori emlékek azt sugalmaznák, hogy marcipánból építsen föl az író házat, utcát és várost, hogy marionettfigurák színes sokadalma botladozzék parkban és téren, de addig forog ez a groteszk világ, míg egyszer csak fölsötétlik a Roheim-villa árnya, s az Angolparkot átkeresztelik Nemzeti Parknak. Ez már a háború. A nagypapáról kiderül, hogy se iskolája, se műveltsége, mégis bölcsebb a Roheim-villa lakójánál, s mindig a tanulásra buzdítja unokáit. Nagyapának semmije nem volt, csak tehetsége és szorgalmas felesége; önállóan tanult meg mindent, amire az életben szüksége volt, önművelőként sajátította el, amit tudott, mégis jobban eligazodott a világban, mint a Roheim-villa gazdája, aki Tisza István volt. A nagypapa abban a hitben halt meg, hogy a világ visszaállítja az idillt. Szerencséjére már nem érte meg, hogy belássa, az idillit többé nem lehet visszaállítani. Legjobb gondolkodni, ha már nem viselkedhetünk úgy, ahogy az ősember tehette. A nehézség abban van, hogy nehezen tudnánk rekonstruálni, hogy tette az ősember. A gondolkodás és cselekvés viszonya az alaptémája TORNAI JÓZSEF új verseskönyvének, aminek rejtelmes címet adott: A többszemélyes én. Ez a címe a kötet kilencvenedik lapján kezdődő versnek is. „Fehér, zöld, sárga, fekete / reklám zászlót eszik a kékszárnyas tehén, / bújik kiivott pálinkás üvege / mögé a többszemélyes én.” Énemnek éppen elég két személy is, hogy megzavarodjék. Elég személyiségemnek kettéhasadni, hogy a pálinkásüvegből kibújjék az ördög, és cinkosan rám kacsintson. Tornai versében a kettő megduplázódik, s a négy személyhez még ötödik is csatlakozik, az utaló személy, aki „még néha fölföllobban, / ha megcsapja az éltető tanulság”. A vers végül megnyugtat, mert úgy látszik, hogy az öt kevesebb, mint a kettő. Akinek lelke kettőbe hasad, az bolond, de aki ötfelé képes osztódni, azt még megcsaphatja az éltető tanulság. Többszemélyesre változtat bennünket ez a modern világ, a munkamegosztás idegensége, elveszítjük összeköttetésünket a „neandervölgyi juss”-sal, de legalább nem bolondulunk bele, gondolkozhatunk felőle, hogy miképpen építsünk hidat modern életünk és ősvilágunk közt támadt szakadékunk fölé. A többszemélyes éngondolati kísérlet egy hídváltozat érdekében. Milyen okokból keletkezett az a szakadék modern és ősi között? — kíváncsiskodunk újra meg újra, ha ez a kérdés fölmerül. Tornainak több szempontból is van válasza. Van történetfilozófiai válasza, latolgatja a kérdést fejlődéslélektani szempontból, s úgy véli, ha már kopog ajtónkon az öregség, legjobb kibeszélni erotikus képzeteinket; az sem árt, ha a katasztrófafóbiát is kibeszéljük magunkból, mert akkor talán megtaláljuk modern időnkhöz illő metafizikánkat, s abban több személyes énünk talán mégis egységbe tud forrni. A nehézség csak abban van, hogy egy ilyen konstrukciót gondolatilag még csak-csak lehet követni, de minden egyes fázisát átélni, közben folyton fölfelé emelkedni, az még a gondolati kísérlet eltervezőjének sem látszik sikerülni. TÓTH LÁSZLÓ szlovákiai magyar költő beszélgetést kezdeményezett tizenkét otthoni társával, s az interjúkat kötetben adta közre. Vita és vallomás a gyűjtemény címe, s a beszélgetőtársak neve betűrendben: Cselényi László, Csontos Vilmos, Dénes György, Dobos László, Duba Gyula, Gál Sándor, Rácz Olivér, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Varga Imre, Veres János és Zalabai Zsigmond. De Tóth László nevét is a sorba vehetnénk, mert kérdései együttesen tartalmaznak annyit, mint egy-egy interjú válaszanyaga önmagában. Aki ezt a kötetet elolvassa — túlzás nélkül állíthatom —, megismerkedhetik a csehszlovákiai magyar irodalom teljes szellemi világával. Úgy is mondhatnám, hogy ez az interjúgyűjtemény a szlovákiai magyar irodalom öntudatát érzékelteti. Erről az öntudatról az utóbbi években igen tartalmas képet adott néhány kiváló szlovákiai magyar író és kritikus is. Dobos, Duba, Tőzsér, Koncsol és Zalabai korábbi megnyilvánulásait most Tóth László vállalkozása foglalja egységbe. Nehéz volna érzékeltetni a könyv gondolatbőségét. Annyit azonban röviden is el lehet mondani, hogy ahol az irodalom tudata ilyen dinamikusan kibontakozik, ott maga az irodalom van termékeny és kezdeményező helyzetben. A szlovákiai magyar irodalom számra nem sok, lélekre nézve azonban nagy. Aki Tóth László könyvét elolvassa, kijelentésemet nem veszi túlzásnak.