Népszabadság, 1982. május (40. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 24 oldal - Ara: 1,80 Ft 1982. máj. 1., szombat AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XL. évf., 101. szám A MI BÉKEMENETÜNK Nagyszerű dolog tudni, hogy a mai napon, más-más órában ugyan, ahogy a föld forog, mégis egyszerre és együtt menetelnek öt földrészen a május elsejét ünneplő tömegek. Még ahol a jogfosztás tiltja is e nagy múltú, ám mindig időszerű ünnepi seregszemlét, csak a lábak együttdobbanását tilthatják meg, a szívekét nem. Aligha lehetett valaha is összeszámlálni, szerte a világon hány tíz- és százmilliónyian ünnepeltek e napon. Május 1. olyan mélyen, kitörölhetetlenül beleivódott a történelembe, hogy még fasiszta rendszerek is igyekeztek — persze manipulálva, hamis célok felé terelve — szolgálatukba állítani a tavasz e harsogó ünnepét. Május elseje azonban mindig megmaradt eredeti rendeltetésénél, vagy felszabadulva, felfrissülve, új erőre kapva visszatért hozzá, s az maradt, ami: a munka, a munkás-nemzetköziség ünnepe. A hagyomány fölmérhetetlenül gazdag. Földünk nagy részén ma is a dolgozók jogainak kivívása vagy bővítése a cél, egyáltalán hogy munka, biztos megélhetés legyen; míg a mi országainkban, a szocialista világban a felszabadult munka írja az ilyen jelszavakat: „Előre az 1982. évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásáért.”, „Köszöntjük a munkában élenjárókat, a szocialista munkaverseny részvevőit!” Az idei kikeletet azonban sajnos nemcsak a tavaszi szél lobogtatta cifra pántlikák, a kendőlengetések és a vidám műsorok jellemzik, hanem az is, hogy a világpolitikában konokul tartja magát a fagy... .Ezért bármilyen szerteágazóak is a május elsejei célok és jelmondatok, minden eddiginél inkább közös az az eltökéltség, amely a világbéke megvédéséért folyó harcban összefűz minden jóakaratú embert. A mi mai felvonulásaink, gyűléseink a glóbuszok más országában már hetek, hónapok óta és ezután is tartó, mind nagyobb méretű és hevességű békemenetekhez kapcsolódnak. Egy új tömegpusztító háború erőivel szemben, azzal a vérforraló állítással szemben — Washingtonban hajtogatják —, hogy „van fontosabb dolog is, mint a béke”, működésbe lépett az okos emberiség önfenntartó ösztöne. Az Egyesült Államok mindenáron meg akarja törni a háborúellenes erők ellenállását, hogy új nukleáris rakétafegyvereit Nyugat-Európában helyezhesse el. Mint ismeretes,a vészterhes NATO-programokra a Szovjetunió, a Varsói Szerződés új meg új leszerelési javaslatokkal válaszol. Washington ezeket mind elengedte a füle mellett. Az érv pedig, akkor és azóta, az állítólagos szovjet fölényre való hivatkozás, oly módon, hogy a szovjet rakétákat mind számba veszik, de a britet, a franciát nem, úgyszintén az amerikai hajókon és más, nem szárazföldön elhelyezett célba juttató eszközeiket sem. Márpedig Európa aggódó népeinek mindegy, hogy rakétával vagy bombavető repülőgéppel juttatják-e el a rájuk hulló atomtöltetet. A világ népeinek egyetlen pillanatra sem szabad szem elől téveszteniük, hogy a jelek szerint mindenre elszánt amerikai vezetés tör erőfölényre, a világ fölötti korlátlan ellenőrzés megszerzésére. Ennek a kormányzatnak az arculatát igen jól jellemzi, hogy a SALTANI egyezményt félresöpörte, hogy az oly nehezen megindult genfi tárgyalásokat már két hónapra felfüggesztették. Érdemes végigpillantani, hogy például csak a legutóbbi időkben mi ellen emelt vétót az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsában, megbénítva ezzel a világszervezet cselekvőképességét. Íme: megvétózta azt a javaslatot, amely elítélte Izraelt Ciszjordánia bekebelezése miatt; megvétózta azt az indítványt, amely felszólította volna a tagállamokat, tartózkodjanak a Közép-Amerika ügyeibe való fegyveres beavatkozástól; megvétózta azt az előterjesztést, amely megbélyegezte az izraeli katona által húsvétvasárnap a jeruzsálemi Ail-Aksza mecsetben elkövetett fegyveres merényletet. Washington minderre nemet mond. Ellenben igenli a népirtó diktátorok minden eszközzel és módon való támogatását, a területrablást, a terrorisztikus merényleteket — s mindezt a „szabad világ” védelmében! Mi azt valljuk, hogy „a jelenlegi helyzetben... a béke védelmében a szocialista országok egységének, öszszefogásának meghatározó jelentősége van"; továbbá: „A béke megőrzéséért, a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért vívott világméretű küzdelemben pártunk megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom pártjai és minden más demokratikus, haladó erő összefogásának" — áll a párt Központi Bizottsága legutóbbi üléséről kiadott közleményben. Igen, most valamennyi békeszerető erőnek össze kell fognia! Egyes nyugati országokban, a tömegellenállás dacára, de az amerikai nyomásnak engedve, már megkezdődtek az előmunkálatok az odatelepítendő amerikai fegyverek elhelyezésére, s a közelmúltban írtak alá megállapodást adott esetben további amerikai hadosztályok befogadására. Mindez azért kelt figyelmet és aggodalmat, mert bár a nemzetközi viszonyok jelentékeny mértékben a szovjet— amerikai kapcsolatok alakulásától függenek, épp ebben az időszakban igen nagy hordereje van más államok, köztük a nyugat-európai országok politikai súlyának, államférfiai befolyásának. Fellépésük bizonyos helyzetben meghatározó lehet. A nyugat-európai kormányok, ha akarják, ha meghallják a néptömegek hangját, és ha az Amerika-szövetség oltárán nem áldozzák fel nemzeti érdekeiket, rábírhatják Washingtont politikájának módosítására, így például arra, hogy vegye komolyan a NATO 1979. decemberi úgynevezett pótfegyverkezési határozatának kettős jellegét, a középhatótávolságú rakétákról folytatott tárgyalásokon tanúsítson konstruktív magatartást, s mielőbb készüljön fel a SALT-tárgyalások folytatására. Ez idő szerint azonban Washington a hírhedt „összekapcsolási” politika keretében olyan, a leszereléstől távoli kérdések odaráncigálásával bonyolítja a helyzetet, s mérgezi a légkört, mint az afganisztáni és a lengyelországi problémák körüli feltételek szabása — közben az ellenforradalmi elemek támogatásával, kereskedelmi bojkottal maga gondoskodik róla, hogy megnehezedjék nyugvópontra jutni a két említett országban. Ez a hidegháborús irányvonal mind egyetemesebb ellenállásba ütközik. Nagy horderejű ebben a tekintetben a Szocialista Internacionálé mind bátrabb kiállása a béke ügye mellett, s a május 4. és 7. között Algírba összehívott békekonferenciája remélhetőleg új erőket hoz mozgásba. A világon mindenütt, magában az Egyesült Államokban is tekintélyes szenátorok, a tudományos akadémia, üzletemberek, de még veterán tábornokok is fellépnek a kormány politikájával szemben. Emellett olyan új meg új kezdeményezések, mozgalmak jelentkeznek a fegyverkezés megfékezésére, az élet védelmében, mint az Orvosok a békéért, amely elsősorban egy atomkatasztrófa lehetséges hatásának fölvázolását, a tudományos ismeretek terjesztését tűzte ki célul; az Egyházak Világtanácsa a leszerelésért a közeljövőben tart nagyszabású értekezletet, az előkészítő összejövetel a múlt hetekben volt fővárosunkban. Új fejlemény, hogy több nyugateurópai országban a tartományok, városok, más közigazgatási egységek vezető testületei — bár ez alkotmányjogilag nem tartozik hatáskörükbe — állást foglalnak az illető ország kormánypolitikájával szemben, az atomfegyverek és a rakéták területükön való elhelyezése ellen. Másutt az utcákon vagy lakásról lakásra járva aláírásokat gyűjtenek tiltakozó beadványaikra, s a békemozgalmi aktivisták eközben megmagyarázzák a fenyegető veszélyt, tudatára ébresztik a tájékozatlanokat, miről is van szó. Szintén viszonylag friss mozgalom a környezetvédőké. Néhány éve rendszerint az ismert környezeti ártalmak elleni fellépés gyűjtötte egybe e mozgalmak jámbor részvevőit, mára azonban alapvető felismerésük az: igen, a környezetet védeni kell füsttől, zajtól stb., ez a „kicsinybeni” védekezés, de mindenekelőtt meg kell óvni a lehető legnagyobb mértékű, a teljes pusztulástól, amit az élővilágban a termonukleáris és vegyi fegyverek okoznának. Ezek és az itt föl nem sorolt társadalmi mozgalmak figyelmen kívül nem hagyható tényezők a hivatalos politikához. Ám az Egyesült Államok kormánya a háborús irányvonalat érő kritikát azzal akarja elnémítani, hogy „Moszkva keze” van benne, „Moszkva ügynökei” állnak mögötte, az ellenség javára végzett tevékenységnek minősítik. Mindent elkövetnek, hogy éket verjenek e mozgalmak és a szocialista országok békemozgalma közé, mondván, hogy nem lehet közös nevező: amazok ellenzékiek, a mienk pedig kormánytámogató. Így igaz! Ezzel az állítással Washington maga állítja ki azt a bizonyítványt, hogy a békemozgalmaknak ott a kormánypolitikával szemben kell tevékenykedniük . Vagyis az ő politikájuk nem békepolitika. De a mozgalmakban itt vagy ott mindennél fontosabb az, ami közös: valamennyien az élet pártján állunk. Annál inkább minden szolidaritásunk az övék, velük egy sorban menetelünk mi, akiknek országában, a kormánypolitikában valóban magától értetődően, elvi okokból a legmagasabb rendű humanizmus, tehát a békepolitika ölt testet. A békemozgalom a mi hazánkban ilyen arculatú, a társadalom minden rétegére kiterjedő tömegmozgalom. Éppen ez a hónap évről évre a béke és barátsági hónap. Rendezvényei, amelyek május 9., a fasizmus feletti győzelem évfordulója köré épülnek, időszerű mondanivalót hordoznak. Szervezésében a szűkebb értelemben vett békemozgalmi szerveken kívül, a Hazafias Népfronttal együtt, részt vesznek a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a szövetkezetek, más társadalmi tömegmozgalmak és az egyházak. Seregnyi rendezvény, nagygyűlés, tudományos tanácskozás, több nemzetközi akció van a programban, amely minden bizonynyal nagy lendületet ad a békemozgalomnak. Küzdelmünk a legjobb ügyért folyik, s meggyőződésünk, hogy csak ez vezethet eredményre. A ma élő derékhad már átélt egy „klasszikus” hidegháborút, olyan nehéz időszakokat, mint a berlini blokád, a kubai válság és egyebek. Még az enyhülés delelőjén, a helsinki értekezlet idején is azt tartottuk, hirdettük, hogy az enyhülést megóvni, kiterjeszteni csakis a katonai területre való továbbvitelével lehet. Ma azonban egyelőre nem ennek a jeleit látjuk, ellenkezőleg. De a gigantikus fegyverkezési programok sem önmagukban vannak. Ugyanannak a politikának része az a kifejezett nyomás is, amely tetézi az amúgy is nehéz világgazdasági helyzetet. Tilalmi listák szerkesztése, a kamatlábak irreális felemelése az egész pénzvilágot megrendíti, a kialakult gazdasági kapcsolatokat aláássa. „A Magyar Népköztársaság az enyhülés vívmányainak védelmében továbbra is következetesen arra törekszik, hogy előmozdítsa a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszédet, a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlődését" — áll a KB-közleményben. A szavaknak olyan tettek adnak fedezetet, mint Kádár János minap tett NSZK-beli látogatása. Ottani pohárköszöntőjében mondta az MSZMP KB első titkára: „Mély meggyőződésem, hogy az emberiség számára, Európa népei számára nincs más út, mint a helsinki szellem folytatása és a világ más részeire való kiterjesztése. Talán most hihetetlennek tűnik, de én mély meggyőződéssel vallom, hogy erre az útra mindnyájan vissza fogunk térni...” Ilyen nemzetközi környezetben kell szemlélni saját dolgainkat, megbecsülni és védeni korszakos eredményeinket, összpontosítani erőforrásainkat, szervezni s végezni munkánkat. Adjon a munka ünnepe új erőt és ösztönzést a szocialista építéshez, a sorainkon való végigtekintés erősítse a nemzeti egységet, a világba vetett tekintet pedig adjon bizodalmat, hogy milliárdok velünk együtt, egy célért: az emberiség békéjéért, boldogulásáért, jólétéért, a haladásért küzdenek. , Szántó Jenő