Népszabadság, 1983. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám

SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Az ifjúság békére nevelése állandó feladatunk! A Népszabadságban, de a többi újságban, a rádióban és a televízióban is nap mint nap szó esi­k az Egyesült Ál­lamok gyorsított ütemű fegy­verkezéséről, az MX rakéták­ról, a közép-hatótávolságú ra­kéták Nyugat-Németországba és más NATO-államokba ter­vezett telepítéséről, az USA kormányzatának az úgyneve­zett nullamegoldást forszíro­zó, valójában a tényleges fegy­verkorlátozási megegyezést új­ra meg újra elodázó s nem­egyszer saját szövetségeseit is nehéz helyzetbe hozó taktiká­zásáról. Köztudomású, hogy a Szovjetunió, a szocialista or­szágok a békés egymás mel­lett élés, a leszerelés hívei. Mi magyarok is békében sze­retnénk élni, békés körülmé­nyek közt építeni a szocializ­must. Ugyanakkor nem huny­hatunk szemet afölött, hogy a NATO-országok, s mindenek­előtt az Egyesült Államok, a jelenlegi erőegyensúly meg­bontására s katonai erőfölény megteremtésére törekszik, éle­zi a nemzetközi helyzetet, és ez a fegyverkezési hajsza min­den korábbinál költsége­sebb és veszélyesebb forduló­ját idézheti elő. Ismeretes, hogy az impe­rializmus agresszív törekvései nemcsak a Szovjetunió, a szo­cialista országok részéről ta­lálnak határozott visszautasí­tásra. Ellenzik ezeket a kapi­talista és a fejlődő országok­ban is tekintélyes közéleti sze­mélyiségek, tudósok, művészek, írók s természetesen a népek milliói is. A béke megőrzését napjainkban a szocialista or­szágok következetes politiká­ja, a fejlett tőkés országok, valamint a fejlődő országok haladó erőinek összefogása, a világ békeszerető népeinek együttes fellépése tudja reá­lissá tenni. Ebben a küzdelem­ben döntő szerepet játszik a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződésbe tömörült szocialista országok közössége. Mindennek tudatosításában sokat tehetnek a nevelők, a pedagógusok. Magam is az va­gyok, s több mint egy évtize­de veszem ki aktívan része­met az ifjúságnak a béke sze­retettre neveléséből. Ezért is üdvözöltem örömmel az Or­szágos Béketanács elnökének a Népszabadságban a mi­nap megjelent nyilatkozatát, amelyben — egyebek mellett — azt is bejelentette, hogy az OBT­ a közeli jövőben létre­hozza az ifjúsági és diákbi­zottságot a békemozgalmi te­vékenység szervezésére az if­júság körében. Saját tapasz­talataim alapján is mondha­tom, hogy a mai fiatalokat, a diákokat érdeklik a nemzetkö­zi kérdések. Érdeklődésük ki­elégítésében sokat tehetünk mi, pedagógusok is. S ne csak nyá­ron — a csillebérci, a zánkai úttörőtáborban — beszéljünk a tanulóknak a békéről, hanem év közben, az iskolában is! Ez természetesen egyben azt jelenti, hogy a szocialista haza­­fiság problémakörét is érinte­nünk kell. Azt, hogy a Magyar Népköztársaság, a szocialista világrendszer vívmányait meg­védeni valamennyiünk fontos feladata. Gőczéné Kovács Gabriella tanár, XV. ker. Bogáncs u­. ált. isk. Mi épül - és miért - a győri várfal tövében? A múlt év végén észrevették a győriek, hogy a Püspök-vár alá épült, de ma már teljesen romos bencés csónakháztól nem messze egy modern épü­let kezd emelkedni. A kör­nyékbeli horgászok nevében olvasóink azt tudakolták, mi­ért építik be a vár alját, ami­kor már úgyis akad ott több, a környezetet rontó építmény. Egy olvasónk — Czigány Ist­ván győri lakos — levelét, má­sok kiegészítésével, közread­tuk. Ennek nyomán a győri tanácstól, valamint az Építő­ipari Szállító Vállalattól (Ép­­fu) kaptunk választ, a helyze­tet magyarázó észrevételt. Mint kiderült, az Épfu ere­detileg a kezelésébe kapott te­rületen a bencés csónakház felújítását kérte,­­de ezt eluta­sították, mert a terv városren­dezési szempontokba ütközött. Végül elvállalta a csónakház lebontását, s egyben azt is, hogy hajlandó a megfelelő szakmai útmutatás mellett — rendbe hozni a várfal hibás ré­szeit, és gondoskodik a kar­bantartásáról is. Ezek után építési engedélyt kért. S habár az illetékesek véleménye ele­inte megoszlott, a tervet végül is elfogadták azzal, hogy a leendő épület a célnak megfe­lel, városképi szempontból sem kifogásolhatóan illeszkedik a környezetbe. Azonban nem szórakozóhely vagy halász­­csárda épül itt, ahogy a hely­beliek gondolták, hanem úgy­nevezett átmenő gépkocsiveze­tői szállás. S minthogy min­den illetékes — beleértve az Országos Műemléki Felügye­lőséget is — elfogadta a ter­vet, s a szomszédok — például a Győri Fonoda horgászegye­sülete — sem emeltek kifogást, az építési engedély jogerőre emelkedett, az Épfu megkezd­te az építkezést. Azzal kapcsolatban, hogy az építmény akadályozná a vár­falra való rálátást, az illetéke­seknek az a nézete, hogy az érintett szakaszt eddig már amúgy is eltakarta a Győri Fonoda horgásztanyája, s az új épülettel nem romlik lénye­gesen a helyzet. Az Épíu különben — s ennek örömmel adunk nyilvánossá­got — dicséretes módon a szí­vén viseli a város szépítésé­nek, gyarapításának ügyét. Így haladéktalanul intézkedett az eddig a helyszínen hányódó, század eleji öntöttvas gázlám­patestek elszállításáról, s gon­doskodni kíván szakszerű ki­javításukról, illetve öntött ha­sonmásaik elkészítéséről is, hogy a köztéri világítás a kör­nyék műemlék jellegének meg­felelő legyen. A bencés csó­nakház lebontása, után annak helyén és a vár aljának nagy részében parkosítanak, vállal­ták a leendő park gondozását is. ■ A vállalattól magától értető­dően nem kevés anyagi áldoza­tot követel mindez. Ellenszol­gáltatásként tehát az Épru is kért valamit: azt, hogy épít­kezhessen a vár aljában. A kényszerítő körülmények ha­tására az illetékesek ezt enge­délyezték, mivel a környék mi­előbbi rendbetétele sürgőssé vált, így került az épület oda, ahol van. S ha ez az illetéke­sek szerint is kompromisszu­mos megoldás, még mindig jobb, mint ha gondozatlan, ápolatlan, gazos maradna a Rába partja. A legutóbbi helyzetkép a Rába-partról. A bajokon csak munkával segíthetünk A szelíd felhívás: „Dolgoz­zunk jobban!”, úgy tűnik, pusz­tába kiáltott szó, vagy leg­alábbis csak kevesen hallják meg. Pedig a hajszolt munka érzete már régen a munkahe­lyen kívülre tolódott, persze magánidőben, esetleg teljesít­­ményes másodállásban. (Egy­szerre mindent, bármilyen fá­rasztó is!) Viszont a munkahe­lyen az elvárhatóan legalábbis „illendő munkavégzés” irama szinte ismeretlen, alig létezik. A munkanélküliség szörnyű dolog. A nyugati országokban nem lehet kárpótlás a munka­nélküli-segély sem. Hiszen a munka örömétől fosztanak meg millió és millió embert, s ez ott tevékeny, dologszerető, aktív munkásokat, értelmisé­gieket sújt. Ismeretes, hogy Nyugaton nő a munkanélküli­ség. De ott nem is gondolnak arra, nem tehetnének-e be, mondjuk, tíz ember mellé még egyet, hogy az is kapjon fize­tést? Ez nem megy, mert je­lentősen csökkenne a munka intenzitása, a termelékenység. Nálunk sem egyenletes a ter­helés, vannak emberhiányos helyek, ahol hajszoltak a dol­gozók, sok helyen viszont el­képesztő a lazaság, a lógás. Né­hány hónapja a televízió hivat­kozott arra, hogy mintegy ez­res létszámfelesleg van az egyik helyen, miközben a bu­dapesti sütőiparban meg ezer­kétszáz ember hiányzik. Bármennyire is érzékeny ügyről van szó, el kell jutnunk oda, hogy önmagunkon segít­sünk. Szembe kell néznünk az­zal a makacs ténnyel, hogy bi­zony, ha négy embernek való munkát öt-hat végez, ott sok­ba kerül a termék, nem ver­senyképes a piacon, és felesle­ges vásárlóerő is kiáramlik. Ez pedig nem jó, semmiképpen sem billenti helyre gazdasá­gunkat. Selmeczi János Szigetvár Haszonnal jár... A Bonyhádi Cipőgyárban 1977 óta működik a jogsegély­­szolgálat. Az elmúlt években dr. Török Zsigmond jogász sok száz üggyel foglalkozott, min­dig lelkiismeretesen, nagy kö­rültekintéssel. Jogsegélyszol­gálatunk szoros kapcsolatban áll a gyár munkaügyi csoport­jával, a munkaügyi döntőbi­zottsággal is. Különösen a gyermekes anyáknak jelent könnyebbséget, hogy a tanács­hoz — olykor a bíróságokhoz — nem kell személyesen el­menniük: ügyüket rábízhatják a szolgálatra, s a jogász igény­­bevétele költséggel sem jár. A múlt évben mintegy 300 ügyben járt el a jogsegélyszol­gálat; ebből polgári jogi eset­ben 131, társadalombiztosítási­ban 75, családjogiban 45, mun­kajogiban 24, államigazgatási ügyekben 11, büntetőügyben 8, egyéb esetekben 4 alkalommal. Bíróságok előtt 30 ízben nyúj­tott képviseletet a szolgálat. A jogsegélyszolgálat fenn­tartása évi százezer forintjába, kerül a vállalatnak. Ha egye­dül arra gondolunk, hogy ed­dig mennyi veszteség érte a dolgozók távolmaradása miatt, már akkor ,is azt mondhatjuk: a ráfordított összeg bőven megtérült. Horváth József Bonyhád Hiányos munkaruha-ellátás Több vállalat, intézet — megállapodás értelmében — utalványrendszer szerint elégí­ti ki a dolgozók munkaruha­­igényét. Ebből az következik, hogy a Munkaruházati Keres­kedelmi Vállalathoz (Buda­pest VIII., Üllői út 14.) kell fordulnunk, s ott kiválaszta­nunk az előírt holmit. Szá­munkra — a könyvkötőszak­mában dolgozom­ — a legked­vezőbb viselet a melles nad­rág volna, vagy ha az nincs, akkor nadrág és ing. Évek óta hiába keressük azonban ezeket a ruhadarabokat. Kollégáim­mal együtt szinte ingajáratban közlekedünk a munkahely és az áruház között, de alig van valami választék. Vagy nad­rág nincs, vagy inget nem ké­pesek adni, vagy ha mégis akad, csak 42-es és 44-es mé­retben. Rendszeresen ilyenfajta pár­beszéd zajlik le köztünk és az eladók között: „Kisebb méret nincs?” „Nincs!” „Mikor lesz?” „Nem tudjuk!” Ilyen helyzet­ben akár van bolt, akár nincs, egyre megy, hisz üres polcok­kal várják a munkaruhát ke­resőket. Schwenk László Budapest „Ezennel fogadom” Emlékezés a szabadság első napjára Olyan átélt eseményről sze­retnék szólni, ami ma már a feledés homályába merül, de akik részt vettek benne, azok emlékeiket halálukig őrzik. A felszabadító szovjet csapatok 1945. január 18-án korán reg­gel érték el a pesti Duna-par­­tot. Ugyanaznap délben a Gör­gey nevet viselő önkéntes egy­ség tagjaival együtt jelentkez­tem a Petőfi Sándor utca 2. szám alatt a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége közpon­ti ügyintézőségén, és belép­tünk az aznap megalakított polgárőrségbe. Megkaptuk az igazolványt a következő szö­veggel: „Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége Polgár­őrsége. A szocialista munká­sok megkezdték a belső rend helyreállítását. Budapest, 1945. január 18. Záradék: Alulírott ezennel fogadom, hogy min­den erőmmel folytatom a har­cot a fasiszta szellem teljes megsemmisítéséig.” Ennek a polgárőrségnek az volt a célja, hogy közremű­ködjön a szovjet csapatokkal a rend helyreállításában, és a pesti épületek pincéiben elrej­tőzött náci katonák felkutatá­sában. Vörös és piros-fehér­­zöld, összefűzött karszalagot viseltünk a bal karunkon, s Malinovszkij marsall politikai főcsoportfőnöke, Méhlisz tá­bornok parancsnoki irodájá­ban (ez a VI. kerületi Mozsár utca 5. szám alatt volt) jegy­zékbe is vettek bennünket. A polgárőrség megszervezé­sében vezető szerepet vitt Hi­­rossik János, az MKP-nak 1918-ban alapító tagja, a fel­­szabadulásig illegalitásban mű­ködő kommunista párt egyik szervezője. A polgárőrség el­sősorban Budának 1945. feb­ruár 13-án történt felszabadí­tásáig, illetve azután még ad­dig működött, míg a debrece­ni ideiglenes nemzeti kormány által szervezett új magyar de­mokratikus honvédség első alakulatai megérkeztek Buda­pestre, s megkezdődhetett a toborzás a hadseregbe. Véleményem szerint a Ma­gyar Hazafiak Szabadság Szö­vetsége Polgárőrségének még élő tagjai is megérdemlik, hogy korabeli fellépésük em­léke ne menjen feledésbe. Ezért írtam ezt a rövid vissza­emlékezést is. Dr. Kürthy Sándor ny. tanácsvezető bíró Budapest LEVELELNE MEG AZ ENYHETEL — Ugyan, fiacskám, tavaszig már fél lábon is kibírod! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA A betegek gyógyulása sínylette meg Az idén januárban a harká­nyi gyógyfürdő-kórházba utal­tak be hosszabb gyógykezelés­re. A kórházi dolgozók igazán mindent megtesznek, hogy a csaknem háromszáz beutalt jól érezze magát, és minél előbb meggyógyuljon. Január 27-én reggel hat órakor — mivel a sok beteg miatt korán, szoros időrendben kezdik a kezelése­ket — kínos meglepetés érte mind a betegeket, mind az or­vosokat, nővéreket. A meden­cefürdőnél a víz alatti tornára és az iszapkezelésre jelentkező betegeket azzal fogadták, hogy elmarad a gyógykezelés, mivel nincs víz. Érdeklődésemre a szolgálatot teljesítő portás elmondta, hogy a csatornázási munkálatoknál dolgozó gépkezelő földmunka közben „kitermelte” az egyik vízcsövet is. Ezzel nemcsak a kórház vízellátását bénította meg, hanem a fűtését is, ame­­lyett az itt levő meleg víz biz­tosít, sőt a környező házak la­kói szintén víz nélkül marad­tak. Egy ember felelőtlen mun­kája így hátráltatta több száz beteg gyógyulását. Somogyi Gyula Harkány gyógyfürdő-kórház Rozoga MÁV-felüljáró Nagykátán az állomástól kö­rülbelül ötszáz méterre la­kunk. A helybeliek rendsze­rint a síneken gyalogolnak át, az anyák a gyermeküket ve­zetve, s minthogy majdnem mindenki kerékpáron közle­kedik, a járművet is maguk mellett tolják. Az állomás kö­zelében van ugyan egy rozzant felüljáró, de azon balesetve­szélyes a közlekedés, mert nincs rajta világítás, és poros, elhanyagolt állapota miatt, nedves időben csúszik a pad­lózata. Lehetséges, hogy a rozzant felüljárót rendbe lehetne hoz­ni, de ha ez nem megy, akkor — a környékbeliek védelme érdekében — keresni kellene más, megfelelő megoldást.. Csák István Nagykáta ÜZENJÜK Kuti Józsefnek, Felsődobosra: A lottó tárgynyeremény-sorsolásán meghatározott nyereménytárgya­kat és különböző értékű vásárlá­si utalványokat sorsolnak ki. A tárgynyeremény értékének kész­pénzben való kifizetésére a fogadó kérésére és csak indokolt esetben (szociális körülmények stb.), mél­tányosságból kerülhet sor. Ilyen­kor a nyeremény értékéből három százalék kezelési költséget von­nak le. Mészáros Mihálynak, Piricsére (Szabolcs-Szatmár megye): A csök­kent munkaképességű dolgozók­kal való foglalkozást az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM. sz. ren­delet szabályozza. Eszerint minden vállalatnál bizottságot kell szer­vezni a csökkent munkaképessé­gűekkel való foglalkozásb­a. Itt tesznek javaslatot — az orvosi bi­zottság állásfoglalása alapján — a megváltozott munkaképességű dol­gozók foglalkoztatására, a megfe­lelő munkakörbe történő áthelye­zésére. Sasvári Nándornak, Nagybátony­ba. Az általános jövedelemadóról szóló 1971-es kormányrendelet és az 1980-as pénzügyminiszteri ren­delet, valamint az ezeket módo­sító, kiegészítő rendelkezések sze­rint, amennyiben magánkereskedői tevékenységét nem szünteti meg, csak a telephelyét helyezi át, az adómentesség ideje alatt elért jö­vedelem után utólagosan nem kell adóznia. Lukács Lászlónak, Ambrózfal­­vára: A vasút a megváltott, de valamilyen ok miatt fel nem hasz­nált menetjegyekért fizetett össze­get köteles visszatéríteni. Ennek feltétele, hogy az utas a kiindu­lási állomáson a menetjegy érvé­nyességi idején belül jelentse be igényét. m mmmm Téliesített női ballonkabát, 2680 Ft 1608,— Ft S ((( Jt 0% zyj 2880 Ft N­ Wm 30------40 /0"OS Női csizma, 522 Ft 313,20 Ft yA 750,—­­ árengedménnyel női kardigán, Ft 268,sor / // Jjkfigawf ■ R B j I f ** “ Sertésbőr férfikesztyű, 292 Ft 175,20 Ft .^ 500 pt Ft^/

Next