Népszabadság, 1983. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
1983. március 31., csütörtök NÉPSZABADSÁG A Heves megyei pártbizottság ülése Az MSZMP Heves megyei Bizottsága szerdán ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a megye energiagazdálkodásának helyzetéről szóló jelentést. Ezután személyi kérdésekben döntött. A pártbizottság — érdemeinek elismerése mellett — nyugállományba vonulása miatt felmentette első titkári beosztásából Vaskó Mihályt, a Központi Ellenőrző Bizottság tagját. A megyei pártbizottság első titkárának Barta Alajost, a megyei pártbizottság titkárát választották meg. Az ülésen részt vett és felszólalt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. (MTI) Gyenes András Komárom megyében Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke szerdán Komárom megyébe látogatott. A vendéget Tatabányán a megyei pártbizottság székházában Antalóczy Albert első titkár és Makri Pál, a megyei tanács elnöke fogadta, és tájékoztatta a megye életéről, politikai, gazdasági helyzetéről, a pártmunka időszerű helyi feladatairól. Ezután Gyenes András tájékoztatót tartott aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről. Ezen a megyei, járási, városi pártbizottságok, valamint a tömegszervezetek vezetői, képviselői vettek részt. A tájékoztató után Gyenes András a gyermelyi Petőfi Termelőszövetkezetet kereste fel. Ott Tóth Béla, a tsz elnöke beszámolt a gazdaság eredményeiről, gondjairól. Elmondotta, hogy a múlt évben a szövetkezet termelési értéke már megközelítette a 770 millió forintot, nyeresége pedig meghaladta a 100 millió forintot. Végül Gyenes András megtekintette a tsz korszerű tésztagyárát, amelyet a gazdaság sütőipari, illetve kereskedelmi vállalattal társulva létesített. (MTI) Előtérben a gyermek- és ifjúságvédelem A KISZ Központi Bizottságának ülése Szerdán — Fejti György első titkár elnökletével — ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. A testület Juhász Andrásnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok helyzetéről, az ifjúsági szövetség gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységéről szóló jelentést. Mivel az utóbbi években az erőfeszítések ellenére nőtt a veszélyeztetett fiatalok száma, a jelentés különös figyelmet fordított a nevelőotthonokban tapasztalható körülményekre. Megállapította, hogy a jelentős anyagi ráfordítások ellenére a nevelőotthonok egy részében nem megfelelőek az életkörülmények, a pedagógiai feltételek, gondot okoz az önálló életkezdés a nevelőotthon elhagyása után. A gyermek- és ifjúságvédelemről közelmúltban született kormányzati döntések megfelelő alapot nyújtanak a helyzet javításához, ezért a központi bizottság végrehajtásuk meggyorsítását szorgalmazza. Ezután Varga Lászlónak, az úttörőszövetség főtitkárának és Nyitrai Istvánnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében a testület áttekintette a Magyar Úttörők Szövetségének eddigi munkáját, értékelte az úttörő- és KISZ-szervezetek együttműködését. Megállapította, hogy az úttörőszövetség betölti hivatását, programjai jól szolgálják politikai céljainkat, megfelelnek a kisdobosok, az úttörők érdeklődésének. A KISZ Központi Bizottsága ifjúságunk támogatásáról biztosítja a nicaraguai népet, ifjúságát, a Sandinista Ifjúsági Szövetséget az ellenforradalmi lázadók, az Egyesült Államok szélesedő közép-amerikai beavatkozása ellen vívott harcában. Üdvözli azokat az ifjúsági kezdeményezéseket, amelyek a forradalmi Nicaragua politikai, erkölcsi és anyagi támogatását szolgálják. A központi bizottság tagjai és a meghívottak közül a napirendek vitájában 13-an szólaltak fel. (MTI) Dél-jemeni katonai küldöttség hazánkban Szaleh Muszleh Kasszem dandártábornok, a Jemeni Szocialista Párt Központi Bizottságának tagja, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság honvédelmi minisztere vezetésével Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter meghívására kedden hivatalos, baráti látogatásra katonai delegáció érkezett hazánkba. (MTI) Palesztin szolidaritási gyűlés Salgótarjánban A Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért hazánkban tartózkodó küldöttsége, Najef Havatmeh főtitkár vezetésével szerdán Nógrád megyébe látogatott, és részt vett a Vegyépszer ottani gyárában tartott szolidaritási gyűlésen. Az esemény szónoka, dr. Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára hangoztatta: a magyar nép tevékenyen együtt érez az évtizedek óta hazájáért küzdő palesztin néppel. Elítélte az Egyesült Államok leplezetlenül közel-keleti hegemóniára törekvő politikáját, majd azt hangsúlyozta: kudarcra vannak ítélve azok a törekvések, amelyek megkísérlik szétszórni, más arab népekbe beolvasztani a palesztin népet. A nagygyűlésen felszólalt Najef Havatmeh főtitkár, majd Sulyok Istvánná, a Rádiótelefongyár szocialista brigádvezetője és Tóth István, a Vegyépszer egyik KISZ-alapszervezetének titkára kért szót, hogy kifejezze Salgótarján dolgozóinak szolidaritását a palesztin nép igazságos harcával. (MTI) Adnan Kasszar kitüntetése Adnan Kasszarnak, a Bejrúti Kereskedelmi és Ipari Kamara elnökének a magyar—libanoni kereskedelmi kamarai együttműködés és a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéért a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét adományozta az Elnöki Tanács. (MTI) Új üzem a Kossuth Nyomdában A Kossuth Nyomda 494 millió forintos költséggel felépült új üzemében befejeződött a próbagyártás. A négy nyomóműves színes ofszetrotációs könyvnyomó gépek munkájával a nyomda termelése másfélszeresére emelkedhet. Az üzemet ma avatják fel. Óránként 1300 kötött könyv kerül ki az új üzemből. VARGA LÁSZLÓ FELVÉTELE — MTI FOTO • Mihez viszonyítunk? Az 1983. évi fogyasztóiár-terv Olvasók olyan leveleit bocsátotta rendelkezésemre a Népszabadság, melyekben az 1983. évi áralakulásról kérnek tájékoztatást. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi helyzetet sokan ellentmondásosnak tartják. Úgy vélik, az árak alakulása nincs összhangban az 1983. évi fogyasztóiár-tervről korábban nyilvánosságra hozott tájékoztatásokkal. Vegyük ezért sorra azokat a tényeket és összefüggéseket, amelyek tisztázzák ezt a kérdést. Az 1983. évi népgazdasági terv a reáljövedelem 2 százalékos csökkenésével számol, így kellett eljárni a kedvezőtlen nemzetközi gazdasági feltételek miatt, na meg azért is, mert 1981-ben a reáljövedelem a tervezettet 2 százalékkal meghaladóan emelkedett. A reáljövedelem 1983-ra elgondolt 2 százalékos csökkentése ezt meghaladó reálbércsökkenést jelent, miután a béren kívüli juttatások ilyen mértékig korrigálják a reálbércsökkenést. De a pénzbeli (nominális) bér még emelkedik is, hiszen a bér a vállalatoknál a nyereség útján kapcsolatban áll a munkatermelékenységgel, és annak javulása függvényében emelkedik. Miből adódik a 7,5 százalék? A bérautomatizmus figyelembevételével a népgazdasági terv a fogyasztói árszínvonal 7,5 százalékos növelését irányozta elő. Az MSZMP Központi Bizottsága 1982 decemberében tárgyalta meg az idei népgazdasági terv kérdéseit. A hozott határozatról a Népszabadságban közlemény jelent meg. Ez öt százaléknak jelezte a már megvalósult árintézkedések, illetve az 1983-ra már bejelentett lakbéremelés, az utazási kedvezmények szűkítésének és az utalványos tej megszüntetésének hatását, továbbá 2,5 százaléknak a szabadáras termékek várható áremelkedését. Ezzel összhangban hivatalosan bejelentették, hogy az 1983. évi árszínvonal-növekedés nagyobb része az 1982. évben végrehajtott árintézkedések hatásából adódik. a központi intézkedési körbe tartozó alapvető fogyasztási cikkeknél és szolgáltatásoknál a már bejelentetteken kívül nem tervezünk áremeléseket. Egy adott év árszínvonalának alakulására a megelőző év minden olyan ármozgása hatást gyakorol, amely január 1-ét követően ment végbe. A január 1-i ármozgás azért nem, mert az azonos súllyal érinti mindkét évet. Vagyis amikor 7,5 százalékban jelöljük az évi árszintemelkedést, akkor ebben az előző évben végrehajtott évközi áremelkedések és az új áremelkedések együttes hatása összegződik. Vegyük például az 1982. december 4-én végrehajtott átlag 20,2 százalékos benzinár-emelkedést. Ez érzékelhetően nem emelte meg az 1982. évi fogyasztói árszínvonalat, hiszen csupán 27 napon át érvényesült, viszont már 0,65 százalékkal emeli az 1983. évi árszínvonalat, mert az előző évhez képest (27 nap híján) drágítást jelent. Életszínvonal-politikai okokból azért lényeges a megelőző évi és az új árintézkedések megkülönböztetése, mert ugyanez a béreknél is lejátszódik. A béremelés időpontjában rögzített reálbért csak azok az áremelések csökkentik, amelyeket a béremelést követően hajtottak végre. Ez magyarázza, hogy a jelentésben egyaránt közlik az előző év azonos időszakával és az előző hónappal szemben bekövetkező árszintemelkedést. A fogyasztói árak 1983. január havi alakulásáról a KSH a következő tájékoztatást adta: a fogyasztói árak színvonala 8,4%-kal haladta meg az elmúlt év januárit (vagyis az előző év azonos időszakát), de csak 0,8%kal az 1982. év decemberit (vagyis az előző hónapit). Feltűnhet, hogy az előző év azonos időszakának (a két januári időszaknak) összehasonlításában nem 7,5, hanem annál nagyobb árindex adódik. Ez így lesz az év közepéig. Az árindex ezt követően fog mérséklődni. Az áralakulásnak ez a sajátossága olyan években mutatkozik, amikor az előző évi áremelkedések zömét az év közepe után és elnyújtva hozzák. Éppen ez az 1982. évi áralakulás jellemzője, és ennek tükörképét adja az 1983. évi áralakulás. Az 1983. január havi ármozgásokban, azaz a múlt év decemberével szembeni 0,8 százalékos árszintemelkedésben annak volt meghatározó szerepe, hogy a mezőgazdasági idénycikkek árszínvonala — mint ahogyan az a téli időszakban történni szokott — emelkedett. Ez — tehát a mezőgazdasági idénycikkek áremelkedése — aost meghaladta a 40 százalékot. Továbbá az év elején hajtották végre a vasúti díjkedvezmények mérséklését. Szabad árak, hatósági árak A szabad árakat, azok körét és természetét is célszerű közelebbről szemügyre venni. Az 1957—1983. időszakban a korábban merev hatósági árrendszer fokozatosan a kereslet— kínálati viszonyok követelményeit figyelembe vevő rugalmas ármechanizmus irányában változott. Ennek menete a következőképpen írható le: A szabadáras termékek és szolgáltatások köre az 1957—67. időszakban jórészt a mezőgazdasági idénycikkek (zöldség, gyümölcs, egyes állati termékek), valamint a magánkisipar körére korlátozódott. Az 1968—1979. időszakban már az állami vállalatok és a kisipari szövetkezetek termékeinek egy részénél is a termelő és értékesítő vállalatok közötti áralku szabályozta az árakat. Az árhatóságok a termékek és a szolgáltatások e köresben a tisztességtelen haszonról szóló kormányhatározat alapján ellenőrzik az áralkut és tesznek bűnvádi feljelentést, vagy alkalmaznak szankciókat ott, ahol törvényszegést vagy szabálysértést állapítanak meg. Az 1968. évi gazdasági reform alapgondolata az volt, hogy az árgarancia az átlagjövedelmű családok esetében a pénzjövedelem felhasználásának 50 százalékára vonatkozzék, ami az alsó jövedelemkategóriában a kiadások mintegy 70 százalékára terjed ki. A szélesebben értelmezett létfenntartáshoz tartozó termékeket és szolgáltatásokat soroltuk a hatósági árformába. Ösztönzés is Jelenleg olyan ármechanizmussal dolgozunk, ahol a szabadáras szféra a fogyasztási árualap 57 százalékára terjed ki. Az 1979. évvel szembeni növekményt két tényező magyarázza. Az egyik a lakossági fogyasztás szerkezetének eltolódása a szabadáras termékek irányába. A másik a választékot bővítő, kisebb mennyiségben vásárolt termékek gyártásában való érdekeltségnek a szabad árképzéssel történő előmozdítása. Ilyen intézkedés volt többek között az élelmiszeriparban egyes választékok árképzésének szabaddá tétele. A kenyér ára régen meg volt kötve. Ma például a zsemlekenyér szabadáras. Régen a tej és tejtermékek ára kötött volt. Ma pl. az ízesített tejitalok ára szabad. Az ármechanizmus ilyen irányú változtatása nélkül nem tudtuk volna kibontakoztatni a mezőgazdasági nagyüzemekben az élelmiszer-ipari termelést. Ezek a változások a társadalmi elvárásokkal is összhangban vannak. Gyakorta tapasztalhatjuk, milyen sorban állási kígyót képes teremteni az ízlésnek jobban megfelelő, drágább termék, miközben az olcsóbb tömegáru zavartalanul vásárolható. Persze a fogyasztó a következőképpen is gondolkozhat: az a termék alapvető, amire a vásárlás irányul, így például sokan tettek észrevételt amiatt, hogy a személygépkocsik árait a kereskedelem — némi késleltetéssel — a megemelt importbeszerzési árakhoz igazította. Ebből kétségtelenül társadalmi indulatok fakadnak. Társadalmi feszültségekkel találkoztunk az 1968—1970-es években is, amikor a befagyasztott árak rendszeréről áttértünk a rugalmas ármechanizmusra. Egyes fogyasztók hamar megfeledkeztek arról, hogy éppen a rugalmas ármechanizmus teremtette meg a kedvező feltételeket azoknak az apró termékeknek a gyártásához, amelyek korábban hiányoztak a kereskedelemben. Ugyanakkor sokan sérelmezték, hogy a keresett és most már a pulton található áruhoz csak magasabb áron juthatnak hozzá. Már volt szó arról, hogy az 1983. évi fogyasztóiár-terv 2,5 százalékban jelölte meg a szabadáras körben az év folyamán várható ármozgás hatását az árszínvonalra. Ezt a 2,5 százalékot termékcsoportok bontásában a keresleti—kínálati viszonyok várható alakulásának elemzésével számszerűsítettük. A prognosztizált 1983. évi árszintnövekedés főbb összetevői a következők: — A forint árfolyamát a múlt évben két alkalommal, összesen hozzávetőlegesen tíz százalékkal leértékeltük. A termelői árak emiatti emelkedésének továbbhárítását a szabadáras termékkörben nem korlátozzuk. A mezőgazdasági felvásárlási árak emelése és a részben ezzel öszszefüggő élelmiszer-ipari termelői árkorrekciók a szabad árformába tartozó élelmiszereknél a fogyasztói árakban továbbhárulhatnak. A mezőgazdasági idénycikkek árai a bolti és a szabadpiaci forgalomban a költségektől és a terméseredményektől függően a keresleti— kínálati viszonyoknak megfelelően változnak. — A nem szocialista relációból származó választékbővítő, illetve luxusigényeket kielégítő cikkeknél a beszerzési árak emelkedésével számolunk, bár egyes termékeknél árcsökkenés is adódik. — Az évközi lakbéremelés központi intézkedésként csak az állami és a szolgálati lakásoknál bekövetkező növekedést veszi figyelembe. A rendelkezések viszont lehetőséget nyújtanak a magántulajdonban levő lakások, illetve az albérleti díjak emelésére is, aminek várható mértékét piaci árváltozásként vettük figyelembe. Néhány területen— szűk körben — árcsökkentéssel is számoltunk. A jövőben is fennmaradnak az időszakos árcsökkentéssel járó konstrukciók. Ilyen például a ruházatban a hagyományos téli és nyári vásár, a szezonális árak alkalmazása például a cementnél stb. Megrendezésre kerül 1983-ban is a tüzelőakció, valamint érvényben marad a főként alacsonyabb jövedelműek és nyugdíjasok által igénybe vett tüzelőanyagutalvány-rendszer. A fenyő fűrészárunak a múlt évben végrehajtott árcsökkentése révén egyes bútorok mérsékelt fogyasztói árát az ismét emelkedő világpiaci árak ellenére is fenntartjuk. A gyógyszertérítésidíj-rendezés kapcsán sor kerül egyes gyógyszerek térítési díjának csökkentésére is. Az áremelések és árcsökkentések lakossági többletkiadással, illetve megtakarítással nem járnak. Természetszerű, hogy ezek az előirányzatok a termelésre ható tényezők és egyéb piaci hatások függvényében módosulhatnak. Ha mindent központilag pontosan előre meg lehetne ítélni, a piac mechanizmusára nem is lenne szükség. De azért a piac „kordában tartása” olykor elkerülhetetlen. A tervezett árszínvonal biztosítása érdekében az ármozgás folyamatába nemegyszer beavatkozunk, mérlegelések alapján a kívánt áremeléseket átmenetileg — az előzetes bejelentési kötelezettség, illetve a lehetséges átmeneti tilalommal élve — nem engedjük érvényesíteni. Ellenőrzés és következmények Szigorú ellenőrzés alatt tartják a vállalatoknál folyó ármunkát. 1982- ben az Országos Anyag- és Árhivatal, az ágazati minisztérium és országos hatáskörű szervek, a helyi árhatóságok, valamint — boltok esetében — az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség és területi szervei kereken 85 000 esetben végeztek árellenőrzést. Ezek 60 százaléka a szocialista , a többi egyénileg gazdálkodót érintett. A szocialista szektorban az árellenőrzések 90 százalékát a szolgáltató- és felvevőhelyeknél, boltokban, vendéglátóegységekben stb. folytatták. Az ellenőrzött körben az érvényesített árak indokoltságának vizsgálata kedvező képet mutatott. Csupán 830 vizsgálatnál állapítottak meg az ellenőrzések indokolatlan árérvényesítést, ami miatt az árhatóságok mintegy 117 millió forint vevői kártalanítást rendeltek el. Az indokolatlan többletárbevétel 38 esetben büntetőeljárást, nyolc esetben gazdasági bírság kiszabását vonta maga után. További esetekben szabálysértési eljárásra, fegyelmi felelősségre vonásra, pénzbírságra, jutalom- vagy prémiumcsökkentésre került sor. Ahol erre a feltételek megvoltak, megtörtént a vevők kártalanítása. Csikós-Nagy Béla SZABADÁRAS FORGALOM A LAKOSSÁGI ÁRUALAP SZÁZALÉKÁBAN 1957 14% 1968 23% 1979 53% 1983 37% Fontosabb hatósági árformába tartozó cikkcsoportok a fogyasztásban szereplő részarány megjelölésével a következők: Élelmiszerek 60%-a ebből húsfélék 92%-a ebből — tejtermékek 88%-a Élvezeti cikkek 51%-a (pl. dohány, sör stb.) Háztartási vegyi cikkek 25%-a (pl. mosószer, pipereszappan stb.) Üzemanyagok 92%-a (benzin rögzített) Könyv, újság, folyóirat 61%-a Építőanyagok 40%-a (pl. cement, fenyőfűrészáru stb.) Tüzelőanyag 100%-a Egyéb háztartási energia 100%-a Gyógyszerek, gyógyáru 97%-a Szolgáltatások 27%-a (közlekedési, hírközlési, szolgáltatások, lakbér, mosás, vegytisztítás stb.)