Népszabadság, 1984. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
1984. június 1., péntek NÉPSZABADSÁG Németh Károly hazaérkezett Szófiából Csütörtökön hazaérkezett Szófiából a magyar pártküldöttség, amely Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának vezetésével részt vett a szocialista országok testvérpártjai központi bizottsági titkárainak értekezletén. A magyar küldöttséget Georgi Atanaszov, a BKP PB póttagja, a KB titkára és Dimitr Sztanisev, a KB titkára búcsúztatta a szófiai repülőtéren. A küldöttség tagja volt BaranyaiTibor, a KEB tagja, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője és Kótai Géza, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A tanácskozás munkájában részt vett Kovács Jenő, a KB pártos tömegszervezetek osztályának helyettes vezetője is. A KO/IIII Iliit II Thaiföldi politikus látogatása hazánkban A Hazafias Népfront Országos Tanácsának meghívására május 28. és 31. között hazánkban tartózkodott Khangszak Csamanan, a Thaiföldi Nemzeti Demokrata Párt főtitkára, a parlament külügyi bizottságának elnöke, volt miniszterelnök. Fogadta őt Péter János, az országgyűlés alelnöke és Várkonyi Péter külügyminiszter. Találkozott Kállai Gyulával, a Hazafias Népfront elnökével. A Hazafias Népfront és a Nemzeti Demokrata Párt közötti kapcsolatokról megbeszélést folytatott Pozsgay Imre főtikárral és Ribánszki Róbert titkárral. Találkozott Fock Jenővel, az MTESZ elnökével, Darvasi Istvánnal, az országgyűlés külügyi bizottságának titkárával és Lőrincze Péterrel, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkárával. Látogatást tett a nemzetközi vásáron és az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetében. A thaiföldi politikus programjában részt vett Suchati Chuthasmit, Thaiföld budapesti nagykövete. Khangszak Csamanan csütörtökön elutazott hazánkból. (MTI) Az Állami Egyházügyi Hivatal küldöttségének útja Mongóliában A Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa mellett működő Egyházügyi Tanács meghívására Mongóliában járt az Állami Egyházügyi Hivatal küldöttsége, Miklós Imre államtitkár vezetésével. Kinttartózkodásuk során tárgyaltak Sz. Szoszorbarammal, a Mongol Egyházügyi Tanács elnökével, a tanács több más vezetőjével a két hivatal közötti együttműködés helyzetéről és továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Kölcsönösen tájékoztatták egymást időszerű egyházpolitikai kérdésekről. Miklós Imrét fogadta G. Adja, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára. A küldöttség csütörtökön hazaérkezett. (MTI) A Norvég Exporttanács elnökének megbeszélései Beck Tamásnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének a megnyívására május 28. és 31. között látogatást tett Budapesten Arme Langeland, a Norvég Exporttanács elnöke. A norvég vendég tárgyalt vendéglátójával, találkozott Kallós Ödönnel, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnökével, továbbá a Közép-európai Nemzetközi Bank (CIB) és az Építési Export-Koordinációs Iroda vezetőivel. A Budaflaxnál tett látogatása során a magyar textilipari termékek norvégiai exportjáról tárgyalt. Arme Langelandot fogadta Török István külkereskedelmi államtitkár. A Norvég Exporttanács elnöke csütörtökön elutazott Budapestről. (MTI) Kitüntetésesdoktor-avatás Debrecenben A Debreceni Orvostudományi Egyetem és a Debreceni Agrártudományi Egyetem csütörtökön együttes ünnepi nyilvános Sub auspiciis rei publicae populáris kitüntetésesdoktor-avató tanácsülést tartott az Agrártudományi Egyetemen. Ez alkalommal Jenei Katalin orvost, valamint Pepó Péter és Pepó Pál agrármérnököket avatták kitüntetéses doktorrá. Jenei Katalin a szülészeti klinika orvosa, Pepó Péter és Pepó Pál pedig az Agrártudományi Egyetem növénytani tanszékén dolgozik. Dr. Szász, Gábor, az Agrártudományi Egyetem rektora köszöntötte a kitüntetetteket, az ünnepségen részt vevőket, köztük Kállai Gyulát, az Elnöki Tanács tagját, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét. A fiatal doktorok ezután esküt tettek. Ezután Kállai Gyula köszöntötte az ifjú doktorokat, majd átadták a népköztársaság címerével díszített aranygyűrűt. (MTI) Kitüntetések Vándor Józsefet, a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet nyugalmazott tudományos kutatóját életútja, munkássága elismeréséül 75. születésnapja alkalmából az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki — nyugállományba vonulásuk alkalmából — dr. Galambos Jánosnét, az MTA Zenetudományi Intézetének gazdasági vezetőjét, kiemelkedő gazdasági munkájáért; Lengyel Gézát, az MTA Kutatási Eszközöket Kivitelező Vállalata gazdasági igazgatóhelyettesét, eredményes munkásságának elismeréseként. Ugyanezt a kitüntetést kapta meg az Elnöki Tanácstól Kispál Pál, Mezőkövesd város tanácselnök-helyettese nyugdíjba vonulása alkalmából. (MTI) Új kötet a magyar—szovjet kapcsolatokról A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent a Magyar—szovjet kapcsolatok 1977—1982 című dokumentumkötet, amely a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külügyminisztériumának immár negyedik közös kiadványa; a témában korábban publikált, azonos főcímű kötetek az 1945—1948, 1948—1970, illetőleg 1971—1976 közötti időszakot dokumentálták. Az összeállítás dokumentumértékét növeli, hogy a hivatalos okmányok, szerződések, közlemények mellett fontosabb beszédeket, interjúkat, leveleket is közöl, alátámasztva azt a tényt, hogy a magyar—szovjet kapcsolatokban valóban népeinknek az élet minden területére kiterjedő barátsága ölt testet. A kötetet a magyar—szovjet kapcsolatok legfontosabb eseményeinek kronológiája egészíti ki. (MTI) 4 Átadták az idei Kazinczy-díjakat Dr. Kovács Dániel, a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese, valamint Miklós József, a komáromi Széchenyi István közgazdasági szakközépiskola igazgatója kapta meg az idén a magyar nyelv szolgálatáért és a példamutató, szép, tiszta magyar beszédért a Péchy Blanka érdemes művész által két évtizede alapított Kazinczy-díjat. Az évente odaítélt díjat a legújabb kitüntetetteknek csütörtökön Drecin József művelődési államtitkár adta át a minisztériumban. (MTI) Áruszállítási szerződések az üdülőkörzetek ellátására Kielégítő választékot ígérnek a húskészítményekből Az élelmiszer- és vegyiáru-nagykereskedelmi vállalatok, valamint a termőlők már valamennyi üdülőkörzetben — a Balatonnál, a Mátra környékén, a Duna-kanyarban és a Velencei-tónál — megkötötték a megállapodásokat a kiskereskedelmi vál Lalatok ákall a nyári ellátás biztosítására. Az áruszámítási szerződésekben a vállalatok figyelembe vették, hogy — anyagi megfontolásból — mind a hazai, mind a külföldi turisták egyre inkább az üzletekben, piacokon vásárolnak, s nem járnak naponta többször vendéglőbe. Húsból és húskészítményekből kielégítő lesz a választék. A kedvelt szabadtéri sütéshez, grillezéshez baromfit, növényevő, valamint tengeri halakat kínál a kereskedelem. Pontyot, süllőt, harcsát is lehet ugyan majd kapni az üzletekben, ezekből azonban csak a vendéglőknek ígérnek folyamatos ellátást. A kereskedelem fokozott figyelmet fordít arra, hogy a főszezonban az üdülőhelyeken megfelelő legyen a választék az olcsóbb húskészítményekből is. A vásárlók az idén sem számíthatnak arra, hogy boltnyitáskor minden üzletben friss kenyeret, péksüteményt kapnak. A kis kapacitású üdülőhelyi pékségek ugyanis nehezen győzik a nagy nyári forgalmat. Az ellátást jelentős mértékben segítik a magánkenyérárusok, akik egyre nagyobb számban jelennek meg az üdülőhelyeken is. A Duna-kanyar kenyérellátását várhatóan javítja majd az új kenyérgyár, amely tavasszal kezdte el működését. Tejből és tejtermékekből a korábbi években is volt elegendő, a kánikulai hónapokban azonban hiánycikknek bizonyult az üdülőkörzetekben a tartós tej. Lényeges javulás az idén sem várható, a teljes hazai szükségletet ugyanis csomagolóanyag hiányában nem tudják kielégíteni. A zöldség-gyümölcs kínálatot az utóbbi három évben is jelentősen javította, hogy a kistermelők, kiskerttulajdonosok kereskedői engedély nélkül értékesíthetik termékeiket, a boltok nyitása előtt, illetve zárás után, és többnyire szombatvasárnap is árusítanak. A nyári melegben évről évre növekszik a sörfogyasztás, de a hazai termelés nem tud lépést tartani az igényekkel. A kis- és nagykereskedelmi vállalatok a hiányzó mennyiség egy részét határ menti árucseréből szerzik be. Üdítőből lesz elegendő, bővül a hazai alapanyagú termékek választéka, a kólaitalokból azonban várhatóan nem tudják kielégíteni a keresletet. Az üdülőhelyi kisboltok, szerződéses és magánüzletek jobb kiszolgálására beváltak a kereskedők áruházai, illetve az önkiszolgáló raktárak. A Bakony Élelmiszer- és Vegyiárukereskedelmi Vállalat tapolcai raktára után idén a Pannonker megnyitotta önkiszolgáló raktárát Keszthelyen és Siófokon, és valószínűleg még a szezonban elkészül a fonyódbélatelepi is. Balatonfüreden az idei nyáron már nem egy, hanem két hangáráruház árusít élelmiszereket és az üdüléshez kapcsolódó iparcikkeket. Konténerpavilonokkal is bővül az üdülőhelyek — főként a Balaton környékének — kereskedelmi hálózata; minisztériumi támogatással Balatonakarattyán, Almádiban és Tihanyban csaknem 30 árusítókonténert létesítenek, amelyekben élelmiszeren, zöldségen, gyümölcsön kívül iparcikkeket is árusítanak majd. Változatlanul gondot okoz a kereskedelemnek az üdülőhelyek nyári munkaerőhiánya, főként azért, mert az épülő üdülők, szállodák vonzóbb lehetőséget kínálnak a bolti dolgozóknak. A Balaton Füszért ezen például úgy kíván segíteni, hogy szerződést kötött száz egyetemistával, akik a Balaton déli partján kocsikísérői, rakodói állást vállalnak. (MTI) Mozgó ABC a Velencei-tónál. Kabóczy szilárd felvétele , mű foto 5 Csomagolni is tudni kell Ha hosszabb időszakra tekintünk vissza, megállapíthatjuk, hogy a legutóbbi évtizedben évi átlagban kétszer, két és félszer olyan gyorsan nőtt hazánkban a mezőgazdasági termelés, mint a felszabadulást megelőző, vagy az azt követő évtized átlagában. Ennek köszönhető, hogy a javuló belső ellátás mellett élelmiszer-gazdaságunk exportjának értéke a legutóbbi három évtizedben — folyó áron számolva — csaknem a háromszorosára növekedett. Ráadásul a kivitel szerkezete is megváltozott. Az exportban egyre inkább a késztermékek kerülnek túlsúlyba, csökken az élő állat, a gabona, a nyers élelmiszerek aránya. Ez a szerkezetváltás pedig megkövetelte a feldolgozó ipar gyors ütemű fejlesztését, mégpedig úgy, hogy az feleljen meg a bővülő mezőgazdasági termelés követelményeinek, és olyan teljesítményre legyen képes, amely lehetőséget nyújt mind a hazai, mind a külföldi piaci igények kielégítésére. A feladat a jövőben sem lehet más, mint az, hogy a hazai élelmiszer-termelés kedvező adottságait kihasználva, mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk növekvő mennyiségben és lehetőséig a legkedvezőbb áron exportáljon. Ennek pedig legfontosabb feltétele a jó minőség. Felhívni a vevő figyelmét Ez a követelmény különösen fontos az élelmiszereknél, ahol a minőség fogalmába mindenkor beleértendő az áru mikrobiológiai tisztasága, az elfogadott fogyasztói szokásoknak megfelelő megjelenése. Tehát nemcsak a termék íze, színe, hanem a csomagolása is meg kell hogy feleljen a vevők igényeinek. Ez a parancs meghatározó az egész világ élelmiszer-kereskedelmében. Az a törekvésünk tehát, hogy a feldolgozás révén nagyobb árbevételhez jussunk a nemzetközi piacokon, csak akkor vezethet sikerre, ha követjük a legjobbak példáját, és az élelmiszer-termelés szerkezetének korszerűsítése, a választék bővítése mellett a csomagolásban, is felzárkózunk a legjobbakhoz. A kereskedők a megmondható, hogy a csomagolás adja el a jó árut is. Ez pedig nemcsak a hazai piacon érvényes. A mindinkább terjedő önkiszolgáló értékesítési mód, amikor a vevő a szeme után vásárol, megköveteli a kikészítés, a csomagolás olyan színvonalát, amely a vásárló figyelmét már a megízlelés előtt ráirányítja az árura. Olyan követelmények ezek, amelyeknek a teljesítése nemcsak az élelmiszerexportunk fejlődésére hat előnyösen, hanem megfelel a hazai fogyasztói érdekeknek is. A mi élelmiszer-kereskedelmünkben is egyre kisebb a nyers és a feldolgozatlan termékek aránya. Egyre több félkész és konyhakész élelmiszer kerül forgalomba. Ezeket a termékeket pedig másként nem is lehet, csak csomagokban árusítani. Hazai igények Hazánkban a csomagolás fejlődése megteremtette az önkiszolgáló kereskedelem feltételeit. Ott tartunk, hogy előre csomagolás nélkül elképzelhetetlen az áruk értékesítése. Gondoljuk csak meg: az élelmiszerkereskedelem még az önkiszolgáló rendszer bevezetése mellett is munkaerőhiánnyal küzd. Mi lenne hát akkor, ha az üzletben kellene mérni, csomagolni az alapvető élelmiszereket? Elvitathatatlan tehát a csomagolás előnye. Ez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy sok a kifogás a csomagolás minőségére. Leginkább a tej csomagolását kifogásolják a vásárlók, és tegyük hozzá, jogosan. Túlságosan sokszor szakad ki ugyanis a tejesizacskó, mint ahogy gyakran kőkemény tömbbé áll öszsze a zacskóban a só, a porcukor, nehezen lehet felbontani a konzerveket, az üdítő italokat. Az is jogos kérés, hogy kisebb egységekben is csomagoljon élelmiszeriparunk. A minőségi hibákon túl azt is szóvá teszik a fogyasztók, hogy időnként el-eltűnik az üzletekből egyegy kedvelt, megszokott termék, mint például a tubusos tej, egyszerűen, azért, mert nem kapja meg az élelmiszeripar a gyártóktól a szükséges tubusmennyiséget. És sorolhatnánk tovább azokat az észrevételeket, amelyek a zavartalan ellátást veszélyeztetik. Mindenképpen törekedni kell tehát a csomagolás minőségének javítására. Ezért pedig a csomagolóanyag-gyártók és a csomagológépeket üzemeltető élelmiszer-feldolgozó üzemek tehetik a legtöbbet. Mindenkinek be kell látnia, hogy az itthon forgalomba hozott termékek csomagolásánál a legfontosabb fogyasztói igény: a csomagolás feleljen meg a célnak, védje az árut a külső behatásoktól, egyértelműen tájékoztassa a vásárlót a tartalomról, a minőségről, a szavatossági időről. Csak üdvözölni lehet azt az erőfeszítést, melyet a élelmiszer-kereskedelmi vállalatok tesznek a csomagolásban ma még meglévő fehér foltok eltüntetéséért. Nekik köszönhető például, hogy a legutóbbi öt esztendőben az előre csomagolt tőkehúsok forgalma 40, a zöldségféléké, a gyümölcsöké 60 százalékkal, a húskészítményeké pedig 3,5- szeresére növekedett. A csomagoláshoz szükséges gépekből már 3500 működik az ország élelmiszerüzleteiben. Ezek nemcsak a bolti dolgozók munkáját teszik könnyebbé, hanem a fogyasztóiknak is előnyösek, hiszen a gép pontosan mér, pontosan számol, tehát eleve kizárja a visszaéléseket. A lényeg azonban mégiscsak az, hogy bármennyire szűkösek is az anyagi lehetőségek, a csomagolás fejlesztését semmiképpen sem szabad levenni a napirendről. Még akkor sem, ha azt is tudjuk, hogy a csomagolás pénzbe, sok pénzbe kerül. Kiszámították, hogy az élelmiszer-csomagolásra fordított összeg ma már eléri a 12 milliárd forintot, s ez megközelíti az élelmiszeripar bruttó termelési értékének a 6 százalékát. Vannak azonban olyan élelmiszer-ipari ágazatok, mint például a konzervipar, amelynek a termelési költségében 15—16 százalékkal szerepel a csomagolás. Mindent összevetve, ezt a költséget mégiscsak vállalni kell, hiszen az élelmiszer-termelés nélkülözhetetlen feltétele a csomagolás. A termelés bővülésével pedig érthető, hogy a csomagolási költségek is növekednek. Ez hozta magával, hogy a legutóbbi évtizedben hazánkban a csomagolóanyag-felhasználás műanyagból két és félszeresre, papírból háromszorosra, fémből több mint kétszeresre emelkedett. Mindezek ellenére a csomagolóanyagok egy részét, a csomagológépeknek pedig nagy hányadát külföldről kell beszerezni. Követendő példák Az élelmiszer-ellátás és az export fejlődése megköveteli, hogy rendszeresen és a követelményekkel összhangban fejlesszük a csomagolást. Ehhez azonban tisztázni kell, mit érdemes itthon továbbfejleszteni a csomagolóanyag-gyártásban csakúgy, mint a csomagológép-gyártásban, és mit helyesebb importálni. Az ugyanis nyilvánvaló: ahhoz nincs elég anyagi erőforrásunk, hogy mindent mi magunk gyártsunk. Azt azonban mindenképpen el kell érni, hogy legalább a konzervgyártáshoz és a borpalackozáshoz szükséges üveget itthon állítsuk elő. Mert ma még bizony a konzervesüvegek egy részét, idén például 65 millió darabot, külföldről vagyunk kénytelenek behozni. Ki gondolná például, hogy a pezsgősüveg dugóját lekötő drótkosarat is kénytelenek vagyunk importálni, mert sem a hozzá szükséges drótot, sem a drótkosarat készítő gépet itthonról nem lehet beszerezni. A külföldi vevők azt elismerik, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek általában jó, elfogadható minőségűek. Viszont ha a termékek csomagolása, címkézése, a konzervek lezárása kerül szóba, már nem ilyen kedvező a vélemény. Pedig ármeghatározó tényező, hogy milyen módon van csomagolva az élelmiszer. Sok esetben ezért is kényszerülünk arra, hogy a külföldi kereskedő által szállított csomagolóanyagba csomagoljunk és exportáljunk. Vannak azonban biztató kezdeményezések is, ezt példázza a húsipar, amely nagy mennyiségben szállít dobozolt sonkát, lapockát külföldre. Az utóbbi időben azonban kiderült, hogy a fémdobozt meg lehet takarítani, ha formázógépeket vásárolunk, és vizet és gőzt át nem eresztő vákuumfóliába csomagoljuk az árut. Az ilyen csomagolás költsége jóval kisebb, s, ráadásul a vásárló cég többet is fizet az így csomagolt áruért, így történt aztán, hogy a pápai, valamint a kaposvári húskombinát megkezdte a fóliás csomagolású termékek gyártását és exportálását. Hasonló kezdeményezés az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalaté, amely libamájzkészítményeket szállít korszerű csomagolásiban külföldre. Ezek a példák is jelzik, hogy érdemes nyitott szemmel járni a világban, hiszen versenyképességünk, gazdasági növekedésünk attól is függ, hogy mennyire tudjuk megnövelni alkalmazkodóképességünket a nemzetközi piacokon. Élelmiszertermelésünk többletét is csak akkor tudjuk jó áron, értékesíteni, ha a piac valamennyi feltételéhez gyarsan és rugalmasan alkalmazkodunk. Akkor is, ha az áru minőségéről, és akkor is, ha a kikészítéséről és a csomagolásáról van szó. Ehhez azonban csomagolni is meg kell tanulni. Cserkúti Ferenc