Népszabadság, 1985. július (43. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
1985. július 1., hétfő Befejeződött Willy Brandt budapesti látogatása Szombat délelőtt elutazott Budapestről Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Szocialista Internacionálé elnöke, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására látogatást tett hazánkban. Kíséretében volt Karsten Voigt, az SPD parlamenti frakciójának kül- és biztonságpolitikai szóvivője és Norbert Wieczorek képviselő, a Bundestag költségvetési bizottságának tagja. Willy Brandtot és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára búcsúztatta. (MTI) Véget értek Le Duain moszkvai tárgyalásai (Kiküldött munkatársunk jelenti Moszkvából) Le Duan, a VKP főtitkára vezette vietnami delegáció szombaton a moszkvai Ordzsonikidze gépgyárba látogatott el. Viktor Grisin, az SZKP KB PB tagja, a moszkvai városi bizottság első titkára kíséretében megtekintették az üzemet, majd baráti hangulatú gyűlésen találkoztak a gyár dolgozóival. Itt mondott felszólalásában Le Duan többek között kiemelte a Szovjetunió testvéri segítségének meghatározó szerepét a vietnami nép országépítő munkájában, hazája védelmében. Szombat délután Le Duan részt vett azon a nagygyűlésen, amelyet Ho Sí Mính emlékművének felavatása alkalmából tartottak a vietnami párt alapítójáról elnevezett moszkvai téren. A vietnami küldöttség szombat este Moszkvából Volgográdba utazott, ahol vasárnap a város nevezetességeivel ismerkedett. A pénteken befejeződött hivatalos szovjet—vietnami tárgyalások eredményeiről közös nyilatkozatot adtak ki. L. L. L. Szovjet—vietnami közös nyilatkozat A szocialista internacionalizmus lenini elvétől vezérelve és figyelembe véve Vietnam sürgető szükségleteit, a Szovjetunió növelni fogja a Vietnami Szocialista Köztársaságnak nyújtott gazdasági segítséget, kedvező feltételekkel új, az 1986—1990-es évekre szóló hitelt nyújt neki, és átütemezik a korábban nyújtott hitelek visszafizetését. Egyebek mellett ezt tartalmazza az a szovjet—vietnami közös nyilatkozat, amelyet a vietnami párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli látogatása végén írt alá a Kremlben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Le Duan, a VKP KB főtitkára. A nyilatkozat tanúsága szerint a szovjet és a vietnami tárgyaló küldöttség azonosan vélekedik a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetről. Emlékeztettek az Egyesült Államok vezette imperialista erőknek arra a próbálkozására, hogy megbontsák a világban kialakult katonai-hadászati erőegyensúlyt, s a fegyverkezési hajszát a világűrre terjesszék ki. Ebből kiindulva ma nincs fontosabb feladat, mint a világbéke megőrzése, a nukleáris katasztrófa elhárítása. A felek hangsúlyozták, hogy a mostani nemzetközi helyzetben megkülönböztetett jelentőségű a szocialista közösség egysége és összeforrottsága, a béke megőrzésében érdekelt erők összefogása. A vietnami fél a teljes támogatásáról biztosította a genfi tárgyalásokkal kapcsolatos szovjet magatartást. Az ázsiai és a csendes-óceáni térségben kialakult helyzetről szólva a felek elítélték az Egyesült Államoknak e térséggel kapcsolatos ama próbálkozását, hogy az övezetet a szocialista országokkal való katonai és politikai szembenállás színterévé változtassa. Rámutattak az USA és szövetségesei növekvő katonai készülődéseivel, Japán újrafelfegyvérzésével és a Washington—Tokió—Szöul tengely létrehozásával járó veszélyekre. Mindkét fél amellett foglalt állást, hogy az ázsiai kontinens váljék a béke és az egyenjogú együttműködés térségévé. Fel kell kutatni a béke és a biztonság fenntartásának és megerősítésének útjait. A felek véleménye szerint ezt a célt csakis az ázsiai országok közös erőfeszítésével, két- és sokoldalú tárgyalások révén lehet elérni. Ezt szorgalmazzák a szocialista országok javaslatai a távol-keleti bizalomerősítő intézkedések elfogadására, az ázsiai és csendes-óceáni országok közötti megnemtámadási szerződés kidolgozására, arra, hogy az Indiai-óceánt nyilvánítsák a béke övezetévé. A Szovjetunió támogatja az indokínai országok harcát szuverenitásuk és területi épségük megvédéséért. Ugyancsak támogatásáról biztosította a szovjet fél Vietnam, Laosz és Kambodzsa gyakorlati lépéseit a délkelet-ázsiai helyzet javítására, a jószomszédi kapcsolatok megteremtésére. A Szovjetunió üdvözli minden ország ebbe az irányba mutató erőfeszítéseit — hangzik a nyilatkozat. A felek véleménye szerint a Szovjetunió és Vietnam kapcsolatainak normalizálása a Kínai Népköztársasággal összhangban lenne az ázsiai béke megszilárdításának céljaival. A vietnami fél látogatásra hívta meg Mihail Gorbacsovot. A szovjet fél a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) NÉHÁNY SORBAN Gerardo Iglesias, az SKP főtitkára a párt központi lapjának, a Mundo Obrerónak fesztiválján rendezett nagygyűlésen bírálta a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt bel- és külpolitikáját, sürgette a NATO-tagságról szóló népszavazás mielőbbi megtartását. A nagygyűlésen jelen volt Dolores Ibarruzi, a párt elnöke is. (MTI) Mandátuma lejárta előtt egy héttel, szombaton benyújtotta lemondását Sandro Pertini olasz köztársasági elnök. A 89 éves politikus automatikusan az olasz törvényhozás felsőházának örökös tagja lett. Az új államfőt, Francesco Coccigát július 3-án iktatják be. (MTI) Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Tanácsadó Bizottságának elnöke vasárnap Pekingben fogadta Armand Hammert, az amerikai Occidental Petroleum Corp. vállalat elnökét. (Új-Kína) Hasemi Rafszandzsani, az iráni parlament elnöke folytatja tárgyalásait a kínai vezetőkkel. Rafszandzsanit Pekingben fogadta Teng Hsziao-ping is. (Új-Kína) A pakisztáni—kínai kapcsolatok erősítéséről tárgyalt Ziaul Hakk elnök Csang Aj-ping kínai honvédelmi miniszterrel. Csang nyolcnapos hivatalos látogatáson tartózkodik Pakisztánban. (UPI) A Sri Lanka-i tamilok négy legjelentősebb fegyveres szervezete bojkottálni fogja a héten Bhutánban tartandó békéltető tárgyalásokat, amelyeket a szigetországban élő tamil kisebbség helyzetének rendezésére hívtak össze. A tamilok szóvivője azt állította, hogy a colombói kormány figyelmen kívül hagyja a korábban meghirdetett tűzszünetet, és a Srí Lanka-i hadsereg továbbra is támadásokat intéz a tamilok ellen. (Reuter) Kiutasították Kubából André Birukoffot, az AFP francia hírügynökség tudósítóját. Az újságíró olyan cikket írt, amely sértette Kuba nemzeti méltóságát — mutattak rá Havannában. (MTI) Ismeretlen fegyveresek merényletet követtek el a csendes-óceáni Belau Köztársaság elnöke ellen. Haruo Remeliik röviddel kórházba szállítása után meghalt. A sziget felett az Egyesült Államok gyakorolt gyámsági jogokat. (MTI) A szikhek megnyugtatására és a pandzsábi helyzet rendezésére irányuló törekvések keretében az indiai kormány 150 szikh fiatal szabadon bocsátását rendelte el. Mindnyájan húsz év alattiak, és különböző erőszakos akciókban való részvételük miatt tartóztatták le őket. (Reuter) Szudán normalizálja diplomáciai kapcsolatait Szíriával — erről döntött a khartúmi kormány. Néhány héttel Nimeri uralmának megdöntése után, április végén Szudán felújította diplomáciai kapcsolatait Líbiával is. (AFP) Az egyiptomi és a jordániai fegyveres erők „különleges alakulatai” közös hadgyakorlatokat tartottak a két ország területén. Kairóban a manővereket az egyiptomi—jordániai katonai kooperáció kezdeteként emlegetik. (MTI) Újabb támadást intéztek a Délafrikai Köztársaság hadseregének egységei Angola déli területei ellen, és ott 45 személyt megöltek. A pretoriai alakulatok ezt megelőzően a szomszédos Botswana ellen intéztek, támadást, gerillák üldözése címén. (Reuter) Londonban vádat emeltek a múlt őszi brightoni szállodai robbantás feltételezett tettese és a most júliusra tervezett tengerparti pokolgépes merényletsorozat kijelölt végrehajtói ellen. (MTI) NÉPSZABADSÁG 3 . A bizalomhoz méltón öt évre szól a mandátum , munkában gazdag öt esztendő áll a most megválasztott képviselőik és tanácstagok előtt. Nem lesz könnyű dolguk. Bizonyítaniuk kell, hogy méltók a bizalomra. Úgy is, mint annak a népképviseleti testületnek a tagjai, amelybe a szavazatokkal küldték őket. És úgyis, mint akik egy választókerületet képviselnek, ahol tudják, kit kell figyelemmel kísérni, kitől kell számon kérni a népképviseleti munkát. Az új választójogi törvény két irányban is serkenti a közéleti aktivitást. Egyfelől a megválasztott embereket készteti még nagyobb közéletiségre, hiszen azok most már előtte tudják, hogy legközelebb, amikor az ellenjelölttel fel kell venni a versenyt, a végzett munka is megmérettetik, és nem lesznek elegendőek a „szép szavak”, a programok. S ha elégedetlenek lesznek a választók, bizony sokkal gyorsabban kerül másik emberhez a mandátum, mint régen. De ellenkező irányban is késztetést sugall a törvény. Mégpedig a választók tömegeinek a számára, hogy ők is aktívabban kapcsolódjanak az államélet ügyeibe. Éppen ez volt a cél. A választási rendszer korszerűsítésével a párt — így értékelte a Központi Bizottság legutóbbi ülésén tartott beszámoló is —, további társadalmii energiákat kívánt mozgásba hozni országépítő programunk, a szocialista építés még eredményesebb valóra váltására. A választási előkészületekkel, majd a választással megmérettetett törvény tehát bevált. A korszerűsítettválasztási rendszer nagy társadalmi érdeklődést keltett, és — ma mártudjuk — politikai sikerrel zárult. (Mélyült államéletünk demokratizimusa, erősödött nemzeti egységünk,újra igazolódott a társadalmi közmegegyezés hitele, s bebizonyosodott— a néhány tízezer ellenszavazattal ■együtt is —, hogy egész népünk támogatja a párt politikáját, ami aHazafias Népfront választási felhívásában fogalmazódott meg. Testes útravaló A választások előtti hetekben minden jelölt találkozhatott azokkal, akik bizalmat szavaztak neki. E találkozókon kitűnt, hogy a várakozás felhcsigázottabb, mint a korábbi választási kampányok során. Amiteljesen érthető, hiszen a választók tömegei megérezték, hogy a döntésijog közvetlenül a kezükbe került, már nemcsak szavazniuk, hanem választaniuk kell, a jók közül a legjobbakat, a nép képviselőire alkalmasakközül a legalkalmasabbakat. Így érvényesült a nép akarata. A szavazás magas fokú politikai érettségről állított ki bizonyítványt. S bár minden szavazó csak a jelöltek alkalmasságát — politikai, szakmai, emberi rátermettségét — nézte, amikor a több jelölt közül kiválasztotta a neki leginkább megfelelőt, a testületek összetétele végül mégis azt a képet adja, amit vártunk: tükrözi a társadalmat. Az osztály- és rétegtagozódás, a valódi érdekstruktúra fejeződik ki az új parlament és a tanácsok összetételében. És ezzel végleg lekerülhetett a napirendről az a — korábban talán nem is teljesen indokolatlan — aggodalom, amely attól tartott, hogy az új választási rendszerben nem kap kellő országgyűlési, tanácsi képviseletet a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a legkülönbözőbb egyéb foglalkozási ágakból adódó szakértelem. Újólag bebizonyosodott, hogy népünk felismeri alapvető érdekeit, s tudja, hogy a legfőbb népképviseleti testületben és a néphatalom választott helyi szerveiben csak a szocializmust igenlő, a párt alkotmányos vezető szerepét elfogadó emberek vehetnek részt. Mindez most sem szorította háttérbe, sőt a nemzeti egység jegyében egyenesen feltételezte, hogy az országgyűlési képviselők és a helyi tanácstagok között ne csak párttagok, marxisták, hanem pártonkívüliek, adott esetben vallásos emberek, egyházi személyiségek is lehessenek. Mert az útravaló, amit a párt XIII. kongresszusa által meghatározott célok jegyében képviselőink és tanácstagjaink kaptak a választók millióitól, testes, nem könnyű. Rengeteg a nehézség és a megoldásra váró tennivaló, amit csak az egész nép együttese képes vállalni és elvégezni — a kommunistától a hívőig, a magyartól a nemzetiségi népcsoport tagjáig, a munkástól a miniszterig. Valamennyien tudjuk, hogy ilyenkor, az évtized közepén, amikor megújítjuk népképviseleti testületeinek összetételét, az életünk anyagi alapját fedező népgazdaság helyzetét is át kell tekinteni, s fel kell mérni, hogyan alakuljon a közeljövő, mit tartalmazzon a következő ötéves terv. Az Országgyűlésnek ebben meghatározó politikai szerepe lesz. Még akkor is, ha a tervszámokra vonatkozó javaslatokat szakemberek állítják össze, a terv szakmai céljait — szakszerű mérések után — az elmélet kiválóságai körvonalazzák. De csak körvonalazzák — alternatívákat javasolnak. Annál is inkább, mert a terv a lehetséges megoldások keretét adja és összefüggéseit rögzíti. A jelölőgyűléseken, a különféle találkozókon sokan éppen azt hangsúlyozták, hogy képviselőik, tanácstagjaik legyenek olyan küldöttei a népképviseleti testületeknek, akik a nyílt, aktív politizálás jegyében, a megalapozott szakmai javaslatok alapján képesek kiválasztani a legjobb megoldásokat. A jövőben tehát kevésbé lesz használható az a módszer, ami eddig. Nevezetesen, hogy az Országgyűlés, a tanács elé kerülő javaslatok gyakran nélkülözték az alternatív döntési lehetőségeket. Alternatívákat is Azaikor pártunk Központi Bizottsága a múlt héten megtárgyalta az Országgyűlés és a tanácsok tevékenységéről, munkájuk továbbfejlesztéséről szóló előterjesztését, kifejezetten ajánlotta, hogy e testületek működésüket a jelenlegi alkotmányos keretek között, de mindenképpen fejlesszék tovább. Ebben az ajánlásban benne foglaltatik, hogy az Országgyűlésnek és bizottságainak döntési lehetőséget kell adni az előterjesztéseknél. Ehhez persze állandóan tájékozódniuk kell az ország gazdasági, társadalmi helyzetéről, hogy döntéseik megfeleljenek a velük szemben támasztott nagy követelményeknek. Bizonyára sokat segít majd ebben a Központi Bizottság állásfoglalásának az az útmutatása is, amely ajánlja az Országgyűlésnek, hogy vitassa meg a társadalmi szempontból jelentősebb kormányzati elgondolások, intézkedések tervezeteit, és jelölje meg a velük kapcsolatos tennivalók főbb irányait, így a választók is jobban tudják ellenőrizni, hogy a fő feladatokat rögzítő országgyűlési határozatot, az államigazgatás vezető szervei számára jóváhagyott irányelveket hogyan hajtják végre szerte az országban, s azok mennyire szolgálják a társadalom és a választókerületek érdekeit is. A jelölőgyűléseken elhangzott több mint kétszázezer közérdekű javaslat között igen sok olyan volt, amely már nem az egyedi ügyintézés hatáskörébe tartozik, hanem testületi állásfoglalást igényel. Bizonyára megtalálják az alkalmait erre mind az Országgyűlésiben, mind az érdekelt tanácsoknál. De a felfokozott közérdeklődés túlmutat ezen. Minden bizonnyal meg kell majd vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a néphatalmi testületek ülésein milyen eljárási rend keretében és hogyan kaphatnának még inkább hangot a választókkal való találkozások során felmerült reális elképzelések, a politikai, társadalmi érdekek által meghatározott keretekben felszínre jött ötletek, javaslatok. Az interpelláció keretein túl, valószínűleg azt kiegészítve kellene lehetőséget teremteni erre, miután az interpellációs jog jelenleg inkább csak kérdés és hivatalos válasz ötvözete. A tárgyalt napirend viszont ritkán nyújt lehetőséget arra, hogy éppen aktuális társadalompolitikai kérdéseket, javaslatokat beleszőjenek. Nem is volna szerencsés, ha nem követelnék meg a képviselőtől és a tanácstagtól a tárgyszerűséget, és szabadjára engednék a tanácskozást, eltérnének a témától, hagynák, hogy minden egyéb, ha mégoly fontos gondolat is, elvigye a „muzsikát”. Igen ám, de ilyesminek is teret kell tánii, hiszenéppen pártunk kongresszusa indítványozta, hogy az Országgyűlés és a tanács, mint testület váljék a nyíltabb és aktívabb országos, illetve helyi politizálás fórumává. Az ellenvetés ezzel kapcsolatban az lehet, hogy majd végeláthatatlan ülések követik egymást, s ezt a mi közéleti gyakorlatunk nem viseli el. De valószínűleg kivédhető e nemkívánatos kísérőjelenség, ha megfelelő eljárási rendet teremtenek, ami szárnyát szegi a fecsegő ambíciónak, a tárgytól való elkalandozásnak. Amennyiben azt akarjuk, hogy a képviselők és a tanácstagok öt év múlva elfogadható, érdemi „múltat” tudjanak felmutatni választóik előtt a testületi munkájukról is, valószínűleg tágítani kell a „házszabályokat”, a tanácsülések ügyrendjét. Alit csinálhatnak a póttagok? Kimunkálásra vár annak a jogi kerete, hogyan lehet a legfelsőbb szintű állami munkába és a helyi tanácsok tevékenységébe alkotmányosan bevonni azt a 326 pótképviselőt és 31 668 póttanácstagot, akik a tömegbizalom fedezetével kapták a megtisztelő címet. Azok, akik a 351 képviselő és 42 731 tanácstag mellett pótképviselők vagy póttanácstagok lettek, szintén megjárták a választási küzdelem iskoláját, a szavazatokból is „hódítottak”, törvényes nagyságrendben. Tessék végiggondolni, hogy a több mint 43 ezer aktív mandátum és a 32 ezres póttagság milyen hatalmas erőt, közéletiségettakar. Közakarat tehát, hogy a pótképviselő és a póttanácstag ne csak akkor legyen újra aktív a közéletben, ha valakinek a helyét kell elfoglalnia, hanem az egész ciklus alatt kérjék segítségét, használják fel tapasztalatait, energiáját. Elképzelhető például, hogy a póttanácstagokból különböző bizottságokat alakítanak, amelyek a tanács egy-egy határozatának a végrehajtását ellenőrzik. Egyes helyeken — nem elvetendő ötlet — a költségvetés megtervezéséhez óhatatlanul szükséges lakossági igények felmérését kívánják a póttanácstagokra bízni. Másutt a tanácsüléseken is helyet akarnak nekik adni, azzal a feltett szándékkal, hogy minden vitában részt vehetnek, csupán a határozathozatal marad azokra, akiknek mandátumuk is van. Az Országgyűlésben talán különféle, ugyancsak a végrehajtást ellenőrző célbizottságokat hozhatnának létre a pótképviselőkből. Egyedi megbízásokat is adhatnának nekik, különösen ami a különféle tárcák által beterjesztett alternatív javaslatok szakmai súlyának hatásvizsgálatát, tömegfogadtatását illeti. A szocialista állam figyelmét nem kerülheti el az a régről öröklött s mindig újra termelődő gond, ami a folyondárszerű bürokrácia képében jelenik meg. Küzdeni ellene ezerféleképpen lehet és kell. De a legerősebb ellenszere az igazgatási apparátus demokratikus népképviseleti felügyelete, a kabinet-ügyintézés visszaszorítása az indokolt szintig, vagyis, az apparátus és a testület alá-föllé rendeltség viszonyainak következetes érvényre juttatása. Ebben is van tennivaló, bőven. És az ötletek tárházát adhatják ehhez éppen a népképviseleti szervek. Aem kell félni a ..revolverezésstíl" Bizonyára minden megválasztott országgyűlési képviselőnek, tanácstagnak a fejében megfordult, vajon rendes napi elfoglaltsága, hivatása mellett mennyi időt tud majd fordítani a testületi munkára és az egyéni választókerületi feladatok ellátására. Mert a kettő gyakran időben is elválik egymástól. A testületi munka nemcsak az üléseken való részvétel, hanem az arra való sokirányú felkészülés is. Az egyéni választókerületi feladatok viszont — különösen a tanácstagok esetében — gyakran jelennek meg egy-egy ember vagy szűkebb csoport panaszában; meg kell nézni, az elintézését figyelemmel kell kísérni. Aligha kétséges, hogy a korábbiakhoz képest a belső indítékok is arra késztetnek majd minden megválasztott embert, hogy gyakrabban „mutassa magát” választókerületében, minél többször legyen nyitva az ajtaja azok előtt, akik a népképviseleti testületbe küldték. Mégsem lehet azt kívánni tőlük, hogy életük minden percét ez töltse ki. Még akkor sem, ha erős a nyomás, hogy legközelebb leszavazzák őket. Nyílt sisakkal kell szembenézni az ilyen kicsinyes „revolverezéssel”, s el kell hárítani azt, ami túlzott igény, alaptalan. Éppen a mostani választások tanúsították, hogy a választó tömegek — néhány kivételtől eltekintve — politikailag érett módon honorálták a szélesebb közösségért, a társadalomért végzett munkát is. Aminek nem ellentétele, hogy képviselőjük, tanácstagjuk ne ritka, hanem gyakori vendég legyen közöttük, olyan választott személyiség, aki akkor is az ő életüket éli, ha nincs közöttük örökösen. Új Országgyűlésünk és ezres nagyságrendben számolható helyi tanácsaink sok-sok friss erőt kaptak az új képviselők, új tanácstagok személyében. Akik előtt azonban még „titok”, hogyan kell bejutni az Országgyűlés üléstermébe, milyen levelet kell írni a tanácselnöknek, ha panaszügyben járnak el, kinek kell szólni, ha választókerületük közösségi érdekében kívánnak fellépni... A régiekre, a járatosokra vár az útmutató szó. Az érdek közös, hiszen az alakuló ülések után már együtt, testületileg is össze kell forrniuk. Együtt kell dolgozniuk választóikért és ne szégyelljük kimondani — saját újraválasztásukért. Szabó László