Népszabadság, 1986. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-14 / 11. szám
TUDOMÁNY ZS ILL'LLLM IZGALMAS KÍSÉRLETEK ÉS ÚJ EREDMÉNYEK VÁRHATÓK 1986 : Az űrcsillagászat éve Az 1986-os év bő tudományos eredménytermést ígér a csillagászoknak, elsősorban az asztronautika jóvoltából. A csaknem tíz éve úton levő Voyager-2 űrszonda - terven felül - januárban berepül az Uránusz bolygó rendszerébe: ez lesz ennek az óriásbolygónak az első részletes, közeli vizsgálata. Márciusban hat űrszonda közelíti meg a Hailey-üstököst, hárman közülük mélyen berepülnek a légkörébe, és felvételeket készítenek az üstökös - eddig még nem látott — magjáról. Májusban indul a Jupiter felé két űrszonda, s közülük az Ulysses nevű, amelyet a nyugat-európaii országok építettek, az óriásbolygó vonzóerejét kihasználva lendül majd a Nap poláris vidékei fölé. A másik űrszonda, a Galileo, a Jupiter első mesterséges holdja lesz, sőt egy kis leszálló egységet is juttat a bolygó sűrű légkörébe. Augusztusban indul majd Föld körüli pályára az eddigi legnagyobb, 2,4 m átmérőjű tükörrel felszerelt űrtávcső, amelytől több évtizedes munkája során szenzációs csillagászati felfedezések várhatók. Az Uránusznál A Naprendszer 7. bolygóját 1781-ben fedezte fel Herschel. A nagybolygók közé tartozik, átmérője 51 000 km, mintegy négyszerese a Földének, a Naptól majd hárommilliárd kmre (a Nap a Föld távolság 20- szorosára) kering, egy Nap körüli fordulatot 84 év alatt tesz meg. Ezért mintegy 400-szor kevesebb hőt kap a Naptól, mint a Föld, napsütötte oldalán a hőmérséklet alig —170 ° C. Sűrű, átlátszatlan légköre főleg hidrogénből és metánból áll. Öt holdját ismerjük (Miranda, Aries, Umbriel, Titania és Oberon), amelyek átmérője 500—1600 km között van. Az Uránusz kilenc, néhány km vastagságú (illetve csillagászati mértékkel mérve inkább úgy mondhatnánk: vékonyságú) gyűrűcskékből álló gyűrűrendszerét csak 1977- ben fedezték fel a Földről. A bolygó egyedülálló tulajdonsága a Naprendszerben, hogy forgástengelye csaknem a Nap körüli keringési síkba esik, ezért az Uránusz mozgása időnként olyan, mintha gurulna a pályáján (mostanában a forgástengely éppen a Nap felé mutat). Ebből a felsorolásból látjuk, hogy keveset tudunk erről a bolygóról és rendszeréről, ezért várható, hogy a Voyager—2 űrszonda, amely a Jupiterről, a Sziaturnuszról, hold- és gyűrűrendszereikről igen jó minőségű képeket készített, és érdekes méréseket küldött, most az Uránuszról is fontos adatokat fog közvetíteni. A Voyager–2 még 1985 novemberében kezdte meg a részletes vizsgálatokat, s ezek február 25-ig fognak tartani; legközelebb január 24-én, közép-európai idő szerint 19 órakor lesz legközelebb a bolygóhoz. Az Uránusz űrszondás vizsgálatának legfontosabb eseményei: 1985. nov. 4—1986. jan. 10.: az Uránusz távoli megfigyelése, a készítendő több száz felvételből moziszerűen mutatható meg a légkör mozgása és jelenségei; 1986. jan. 10—22.: a légkör és a holdrendszer közeli megfigyelése, új holdak keresése a felvételeken; 1986. jan. 23.: a várható belépés az Uránusz mágneses terébe (ha van); Jan. 24.: a legnagyobb megközelítés, részletes közeli mérések: 16 h 11 min: a Titania fotózása kb. 370 000 km-ről, 17 h 13 min: az Oberon fotózása 470 000 km-ről, 17 h 22 min: az Ariel fotózása 130 000 km-ről, 18 h 5 min: a Miranda fotózása 30 000 kmről, 18 h 17 min: átrepülés az egyenlítő, illetve a gyűrűk síkján, 19 óra 00 min: Uránusz-közelség — 80 000 km-rel a felhők felett, 21 h 25 min.: belépése az Uránusz árnyékába, 21 h 53 min: az Umbriel fotózása 320 000 km-rel. Jan. 25.: az Uránusz árnyékos oldalának vizsgálata. Jan. 26.—febr. 25.: az Uránusz és holdjainak távoli megfigyelése. A Voyager—2 űrszonda olyan pályán repül majd tovább, amelyen 1989. augusztus 25-én a Neptunusz bolygót fogja megközelíteni. A Halleyüstökösben 1986. március 4-én két órára bekapcsolódnak a Vega—1 űrszonda összes műszerei és felvevőkamerái, hogy kb. 14 millió km-ről megkezdjék a Halley-üstökös légkörének a vizsgálatát. Március 5-én — már mintegy hétmilió km-ről — ismét két órán át működik majd valamennyi berendezés. Az üstökös legnagyobb megközelítése március 6-án a hajnali órákban történik, ekkor a műszerek és kamerák három órán keresztül fognak mérni. A Vega—1 mintegy 10 000 kmre repül el a Halley-üstökös magja mellett, és ekkor készíti el az üstökös magjáról a részletes képeket. Március 7- én és 8-án a két japán űrszonda, a Szakigake és a Szuiszei fogja vizsgálni a Halleyt néhány millió, illetve néhány százezer km távolságból. Ugyancsak március 7-én és 8- án két-két órára a Vega—2 veszi át a „stafétabotot” 14, illetve hétmillió km-ről kezdi az üstökös vizsgálatát, majd március 9-én ötezer km-re megközelítve a magot három órán át fog „tudósítani” a Halleyüstökös belsejéből. Négy társát követve, a Vega-szondák pályaméréseinek felhasználásával, a nyugat-európai Giotto űrszonda március 13-áról 14-re fordulókor 500 km-re (esetleg 300 km-re) közelíti meg az üstökösmagot, hogy kb. tízméteres felbontású képeket készítsen róla. Képeit és méréseit folyamatosan közvetíti a Földre, mert reális az a veszély, hogy az egyre porosabb és sűrűbb üstököslégkörben olyan találat éri, amely miatt működésképtelenné válik. Párhuzamosan a Halley-üstökös belsejében és légkörének szélén folyó helyszíni mérésekkel, a Földről obszervatóriumok tucatjai fogják fényképezni az üstököst. Ugyanekkor Föld körüli pályáról az amerikai űrrepülőgép és a szovjet űrállomás fedélzetéről, a szovjet Asztron műholdról és a Vénusz körül keringő amerikai Pioneer-Venus—1 műholdról is készülnek felvételek a Halley-ről. Végül a világűri méréseket az amerikai ICE űrszonda fejezi be március 29 —30-án, a Halley-től mintegy 30 millió km-re. A Földről a távolodó üstökös megfigyelései még néhány évig tartani fognak. A Halley-üstökös legközelebb csak a jövő évezredben, 2061- ben, Gagarin űrrepülésének 100. évfordulóján tér vissza a Naprendszer belsejébe. A Nap fölött Az amerikai űrrepülőgépek az elmúlt öt év alatt különféle űreszközöket, mesterséges holdakat és űrállomásokat vittek a világűrbe, de csak Föld körüli pályára. Ez év májusára tervezik, hogy kozmikus indítórakétával felszerelt űrszondákat is pályára állítsanak róluk. A Challenger űrrepülőgép viszi majd május közepén a Nyugat-európai Űrkutatási Szervezet, az ESA által épített Ulysses nevű űrszondát és a vele egybeépített több mint húsztonnás Centaur űrrakétát Föld körüli pályára. Onnan indítják a Jupiter bolygó felé vezető pályára. Az Ulysses szonda 1987-ben a Jupiterhez olyan közel repül el, hogy annak gravitációs vonzása kilendíti az ekliptikából (a Föld pályasíkjából), és olyan pályára jut, amelyen 1989-ben elrepül a Nap északi pólusvidékei felett. Továbbrepülve, 1990-ben a Nap déli pólusa felett végez méréseket. Az öt évre tervezett Ulyssesprogramban a bolygóközi teret és a Nap különféle jelenségeit fogják részletesen, vizsgálni. Az Ulysses az első űrszonda, amelyik nagy távolságra kirepül az ekliptikából. Leszállás a Jupiteren Az Atlantis űrrepülőgép négyfőnyi legénysége kapta feladatául, hogy május végén Föld körüli pályára tegye azt a Centaur-rakétát, amely aztán a Jupiter felé vezető pályára indítja a Galileo űrszondát. A Galileo 1986. december elején kb. 10 000 km-re megközelíti az Amphitrite nevű 200 km átmérőjű kisbolygót, és részletes képeket készít róla. Öt hónappal a Jupiter megközelítése előtt a Galileo szondáról leválik egy kutatószonda, amelynek az a feladata, hogy berepüljön az óriásbolygó légkörébe. 1988-ban érkezik a két egység a Jupiterhez ; a légköri szonda megkezdi leszállását, az orbiter (pályán maradó) egység pedig veszi az adásait és a Földre közvetíti őket. Mintegy száz km mélységig várhatók adatok a Jupiter légkörének nyomásáról, hőmérsékletéről, kémiai összetételéről és a fényességviszonyokról. Az orbiter egységet ezután lefékezik, és Jupiter körüli pályára állítják. A tervek szerint legalább másfél évig fogja fényképezni és vizsgálni a Jupitert, és négy (úgynevezett, mert már általa fölfedezett) Galileiholdját, miközben 11 fordulatot tesz meg a bolygó körül. A Galileo-orbiter a bolygó légköri jelenségeit, mágneses terét, gyűrűrendszerét, valamint az Io, az Európa, a Callisto és a Ganymedes holdak felszínét fogja részletesen tanulmányozni. Óriás űrtávcső A környező és a távoli csillagvilág tanulmányozására szánták az amerikai űrhajózási hivatal, a NASA által készíttetett hatalmas űrtávcsövet. A nagy csillagászról, Hubble-ról elnevezett távcső főtükrének átmérője 2,4 m, az űreszköz hossza 13,1 m, átmérője 4,3 m, tömege 11 tonna. Az űrtávcsövet öt érzékelő műszerrel: kamerákkal, spektrográfokkal és fotométerekkel szerelték fel, ezek közül négyet amerikai intézetek készítettek, egyet pedig a nyugateurópaiak. A Naprendszer bolygóin kívül csillagokat, csillaghalmazokat, galaxisokat, kvazárokat, fekete lyukakat is tanulmányozni fognak majd ezzel az új távcsővel. Egyik különleges és igen érdekes feladata lesz a környező csillagok körüli bolygórendszerek keresése. Meg is van a remény más naprendszerek bolygóinak a felfedezésére, mert az űrtávcsővel akár 10 órán keresztül is lehet exponálni. Az űrtávcsövet a tervek szerint augusztusiban állítja 600 km magas pályára az Atlantis űrrepülőgép legénysége. Működtetése a Földről történik, távirányítással, meghibásodása esetén az űrrepülőgéppel felrepülő űrhajósok a világűrben fogják megjavítani. Bár 10—15 évenként vissza kell hozni nagyjavításra, úgy vélik, hogy még a következő évezredben is üzemelni fog. Dr. Horváth András Az Ulysses űrszonda pályája a Földről a Jupiterhez, majd onnan a Nap felé vezet. A Jupiter felé repülő Galileo űrszondáról leválik az óriásbolygó légkörébe berepülő szonda. A Voyager—2 űrszonda 1986. január 24-i keresztülrepülése az Uránusz bolygó rendszerén (az egyenesek a holdfényképezések irányát mutatják). Az űrrepülőgéppel pályára juttatandó Hubble űrteleszkóp — melynek méretei egy Szaljut űrállomáséval vetekednek — az ábrán vázolt módon közvetíti adatait a Földre. Keressük a Zastava nyertesét! Az ŐRI, a MOKÉP és a FÖMO által, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége védnökségével kibocsátott emlékjegyek és szerencseszámok 1985. december 12-i sorsolása főnyereményének nyertese még nem jelentkezett. Talán éppen ■ én az! A nyertes szerencseszámot az Erkel Színházban 1985. június 16-án megrendezett előadás egyik jegyéhez mellékeltük. Valamennyi nyeremény Budapesten, a VI., Hegedű u. 9. sz. alatt vehető át, hétfőn, szerdán és pénteken, délután 13-tól 17 óráig. Akár nyert, akár nem, ne dobja el emlékjegyét, szerencse számát! A legközelebbi sorsolás 1986. december 12-én lesz a Pesti Vigadóban, ahol ismét egy személyautót és egymillió forint értékben ajándékokat sorsolunk ki. Köszönjük a támogatását és kérjük, segítse továbbra is az új Nemzeti Színház felépítését. ŐRI, MOKÉP, FÖMO