Népszabadság, 1987. április (45. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-16 / 90. szám
A Népszabadság Évkönyvről Gondolom, sokan vagyunk a Népszabadság előfizetői, s egyben szenvedélyes rejtvényfejtői is. A lap egyik márciusi számában olvastam a felhívást a Népszabadság Évkönyvvel kapcsolatos rejtvénypályázatról. Másnap megvettem az ízléses kiadványt, őszintén szólva, e felhívás nélkül ez eszembe se jutott volna. Átlapozgatva az évkönyvet, elmondhatom, hogy valóban sok érdekes olvasmányt találtam benne, s tetszik a szerkezeti felépítése is. A családban most már kézről kézre jár. Egyetlen kérdésem lenne csupán: nem lehetett volna az évkönyv megjelenésekor azonnal nagyobb hírverést csinálni neki? Mert szerintem rászolgált. Váradi János Ercsi, Mező Imre u. 4. Vállalati fiatalok vetélkedője Vállalatiunk, a 14-es számú Volán-tanműhelyében, nemrég az autószerelő-tanulók megyei versenyén vetélkedtek A szakma kiváló tanulója címre pályázók. A megyekülönböző vállalataitól, így az A’liba Regia Építő Vállalattól, a Könnyűfémműtől, a 26. számú Állami Építőipari Vállalattól és az Alba Volántól összesen több mint harminc fiatal vett részt a kétnapos vetélkedőn. Az első nap voltak az írásbeli és a szóbeli próbák, majd másnap a gyakorlat következett. Itt már a szakmai rátermettségen, az elsajátított munkafogások alkalmazásán volt a hangsúly. A helyezettek között minimális volt a különbség, igazolva a vetélkedők, a holnap szakemberei jó felkészültségét. Somogyi Gyula Székesfehérvár Példás hozzáállás Házunkban, mint azt az újságok is hírül adták, nemrég gázrobbanás történt — írja levelében Gondos Pál olvasónk, a fővárosi VII. kerületi Hársfa u. 24-ből. Attól tartottunk, hogy majd hosszadalmas tortúrára számíthatunk. Nos, nem így lett. Alighogy elvégezte feladatát a tűzoltóság, a rendőrség, nem kellett sokat várakozni a kerületi IKV kiküldötteire és dolgozóira sem. A legfontosabb helyreállító munkák negyvennyolc órán belül megkezdődtek, és folyamatosan elvégezték az egyéb javítómunkákat is. Elismerést érdemel az Állami Biztosító is; a történtek után néhány órával megkezdték a kárfelmérést, s indokolt esetben kérésre nyomban fizettek. SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Békétlen egymás mellett élés? Elkészült a lakóház alapja, állnak a falak, felhúzták a tetőt, kezdődhet a bokrétaünnep. „Hívjuk át a szomszédot, igyon ő is egy pohár bort, kóstolja meg a töpörtős pogácsát!" — mondja a házigazda. Ám hiába invitálnák a szomszédot, az már kiásta a csatabárdot. Éjszaka szemrevételezte a készülő emeletes házat (amelyben együtt élnek majd a nemzedékek, egymást segítve, mint ahogy közös erőből fogtak az építkezéshez is). A szomszéd már járt a helyi tanácsnál, s most éppen útban van a megyeihez, hogy elpanaszolja bánatát, „jogainak súlyos megsértését”. Azzal persze nem állhat elő, hogy „lám, a szomszédomnak emeletes háza lesz, az enyém meg csak földszintes", de a mérgét kiöntheti, az építkezéssel kapcsolatban ezt-azt kifogásolhat. S miután a tanács műszaki osztályán nem orvosolják vélt sérelmét, felülvizsgálati kérelmet nyújt be a végrehajtó bizottsághoz. Onnan újra kijönnek, kivizsgálnak, felmérnek, hogy a végén megállapítsák: minden előírásosan, a jóváhagyott terv alapján készült el. A „sértett” azonban nem nyugszik: következnek a különböző államigazgatási és felügyeleti fórumok, panaszirodák. Vagy egy másik eset: Bács megyébe látogatott apósához a Pest környéki fiatalember. Az apósa mellett építkezik a szomszéd, kétszintes háza lesz. A család háborog, hogy az épület beárnyékolja majd az ő lakóházukat, kertjüket, udvarukat. Az ügyben felülvizsgálatra került sor; a megyei tanács v. b. titkárának megállapítása szerint a két ház tizenkét méternyire áll egymástól. Mégis két napig ostromolta szerkesztőségünket a buzgó pesti nő, mert hogy ő „megígérte az apósáéknak a segítséget”. Ismét más. A budapesti XIII. kerületben B. Kék családi háza, telke mellett szintén emeletes ház épül. Most, hogy felhúzták a tetőt, nyomban megállapították, hogy az átnyúlik az udvarukra, kerek tizenöt centiméterrel. (Állítólag le is mérték.) Ám ez még hagyján, ennél pontosabb mérés is akad! A III. kerületben G. I.-né szomszédja az építkezés során elmozdította helyéről az oldalhatáron az ő kerítését. Valóban az történt, hogy a régi, már kissé megroggyant helyett saját pénzén újat készített. De G.-né úgy észlelte, hogy az ő telkük felé beljebb is tolta a kerítést. Mikor az iránt érdeklődtünk, mennyivel, keményen rávágta: „egy centivel.. Szaporíthatnánk a példákat azokról, akik ilyen és ehhez hasonló módon keserítik egymás életét. Félreértés ne essék: szerkesztőségünk tanácsadójában mindenkit türelmesen végighallgatunk, legjobb tudásunk szerint tanácsokat adunk, segítünk a sérelmek orvoslásában. De személyes ellentétek, csupán vélt sérelmek esetében természetesen nem állhatunk oda senki mellé jó szívvel (legfeljebb megkísérelhetjük meggyőzni az illetőt tévedéséről, ha az nem mindig sikerül is). Átnézzük az iratokat, idézzük a hatályos rendelkezéseket. Az Országos Építési Szabályzat egyébként az építésügyi hatóságot hatalmazza fel arra, hogy a tűzrendészeti előírások megtartásával, az épületek közötti legkisebb távolságok és védőtávolságok mérlegelésével olyan előírást adjon az egyedi telek beépítésére, amely a szomszédos építési telek beépítését nem akadályozza, vagy a már ott levő épület rendeltetésszerű használatát nem zavarja. (Ezeken az általános elveken túl a számszerű előírásokat az OÉSZ övezetenként szabályozza; az illetékes építési hatóságok, a tanácsok az egyedi ügyekben természetesen ezeknek az előírásoknak megfelelően döntenek.) Mint eseteinkből is kiderül, az irigység, az indulat, a harag ilyen ügyekben sem jó tanácsadó. Amivel persze nem azt kívánjuk mondani, hogy valódi sérelem esetén az érintett nyugodjon abba bele, ne járjon utána igazának. Ez joga, adott esetben kötelessége is. Dr. Pudler Erzsébet NEM MINDENKINEK JUT A GÁZBÓL Furcsa helyzetbe kerültünk Városunk lakói évről évre egyre sikeresebb társadalmimunka-akciót vállalnak Salgótarján gazdagításáért, szépítéséért. Így volt ez a mi utcánkban is, ahol gázvezeték épült ezzel a segítséggel. Hogy, hogy nem, hét ház valahogyan kimaradt a gáz bevezetéséből. Lakói többnyire nyugdíjasok vagy nyugdíj előtt állók, de van közöttünk fiatalabb, kétgyermekes család is. Amikor tavaly tudomást szereztünk a vezeték építéséről, kértük, tegyék lehetővé, hogy csatlakozhassunk a közműtársuláshoz, pótmunkaként vegyék bele a szerződésbe a lakásainkba való gázbekötést az utca 92. számú házától a 104. számú házig, vagy legalább egy elosztó behelyezését, amire majd rácsatlakozhat lakásaink vezetéke. Azt közölték velünk, hogy erre nincs lehetőség. A tanácsnál javasolták, alapítsunk új közmű társulást, s majd egy későbbi időben, ha lesz rá mód, megépítik hozzánk is a vezetéket. Úgy tűnik, az a baj, hogy az utca egy bizonyos szakasz után kettéágazik. Februárban kaptunk is egy papírt a tanácstól, mely szerint az utcánk neve megváltozott. Megkerestük a választott tanácstagot, aki — legnagyobb meglepetésünkre — tőlünk szerzett tudomást arról, hogy ezt a néhány házat kihagyták a közműtársulásból. Felajánlotta a 30 ezer forint támogatást, személyesen vitte el a pénzt a közös megbízottnak (tanácsi hozzájárulás) azzal a tudattal, hogy mi is tagok vagyunk. Ez azért is nyilvánvalónak látszott, mivel a közműtársulás megalakulásakor, a vezeték építésének idején mi is ugyanabban az utcában laktunk, s mi is csak azt szerettük volna, amit az utca többi lakója: munkánk megkönnyítéséhez a gáz bevezetését, vállalva természetesen a felmerült költségeket is. Az utcánk olyan meredek, hogy télen az autó nem tud feljönni, szén- és olajszállítás ide nem is lehetséges. Száz, százötven méterről kell felhordanunk a tüzelőt, ha valakinek elfogy. Úgy látszik, mostohák lettünk. Ha már ilyen furcsa, rendhagyó helyzetbe kerültünk, nem lehetne rendhagyó, bürokráciamentes módon segíteni is rajtunk? Szabó István és társai Salgótarján, Damjanich utca Legyen természetes... Dr. Páhl Imre marcali olvasónk nemrégiben vásárolt egy hat részből álló csillárt, amelyet otthon kellett összeszerelnie. Noha szokatlan volt számára az ilyen tevékenység, nekilátott. Már-már úgy látszott, teljes siker koronázza a „Csináld magad!” mozgalomban való önkéntes részvételét, amikor az egyik üveglap elpattant. „Feltehetően a kelleténél erősebben húztam meg a csavart” — állapítja meg önkritikusan hozzánk küldött levelében. Drámai pillanat lehetett. Ott lóg a hatrészes csillár ötrészesen. Szépíteni akarta vele a lakást, s íme, most elcsúfítja a foghíjas világítóeszközzel. Apróság az ilyen eset, ám aki átélt már hasonló megrázkódtatást, beleképzelheti magát abba a megsemmisítő érzésbe, amely olvasónkat elfoghatta. De a kudarcélmény átvészelése után nyomban felötlött benne a kérdések kérdése: hol szerezheti be a hiányzó csillárlapot? És akkor kézenfekvő ötlete támadt. „Némi töprengés után írtam a gyártó vállalatnak, hogy szíveskedjenek küldeni egy lapot, mert ez és ez történt. Rövidesen megérkezett a kért darab. Ezt szeretném megköszönni a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetnek, örülnék, ha levelemet közölnék.” És most rajtunk a „némi töprengés” sora. Érdemes-e helyt adni :a köszönetnek olyasmiért, ami voltaképpen természetes? Hiszen az ilyen elismerés — paradox módon — egyúttal kemény kritika is: bírálata annak a sok-sok esetnek, amikor nem így történik ez. Amikor a fogyasztót, a vásárlót cserben hagyja, megrövidíti vagy bosszantó várakozásra kényszeríti egy-egy ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat. Azzal adunk helyt most ennek a „kritikus" dicséretnek, hogy hátha egy kicsit így is javítjuk vevő és eladó kapcsolatát. n. t. Egy régi szárazmalom Az1836-ban épített szarvasi szárazmalomban — közli képpel illusztráltlevelében dr. AntosÁrpád (pécsi olvasónk *— )pár évtizeddel ezelőtt még kását őröltek. A kúp alakú malomsátor alatti több mint 20 méter átmérőjű malomkereket lovakkal húzatták; annak tengelye, afüggőlegesen álló „bályványfa” megdöntésével eresztették a földre a kereket,hogy a lovak a helyükre állhassanak. A szarvasi műemlék malomnak tavasztól őszig sok látogatója akad. Külföldi és hazai turistacsoportok is sűrűn keresik fel a nem mindennapi látványosságot, melynek egykori mozgalmas életét szakszerű és érdekes „tárlatvezetéssel” szokták az érdeklődőkkel ismertetni, hasznos ipartörténeti adalékokkal fűszerezve azt. NINCS IGAZSÁG — Nem elég, hogy szegénynek „felemelt” sört kellett innia „felemelt kísérővel”, még meg is büntetik érte! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA Válaszoltak, intézkedtek Meghosszabbították a nyitva tartást Cser Zoltánna budapesti olvasónk megírta: a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat újsághirdetése fürdőszoba-berendezési tárgyakat kínált az érdeklődőknek. Amikor telefonon a részletek felől kérdezősködött, megtudta: a MÉH nyitva tartási ideje nem igazodik a lakosság igényeihez. Így például neki is szabadságot kell kivennie, ha szét akar nézni az eladásra kínált tárgyak között. Somos Bélának, a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat igazgatójának tájékoztatásából idézünk: Vásárlóink érdeklődése valóban arra késztet bennünket, hogy nyújtsuk meg a nyitva tartási időt. Elhatároztuk, hogy telepeinken — kísérleti jelleggel — szeptember közepéig minden csütörtökön reggel hét órától este fél hétig állnak az érdeklődők rendelkezésére. Megbízhatóbban! Szincsákné Székely Éva tiszavasvári olvasónk négy évvel ezelőtt Pillangó márkanevű heverőt vásárolt. Az egyik heverőjük rövid használat után valósággal kimélyedt. Kérték a megjavítását, s bár az megtörtént, a hiba ismétlődött. Igaz, lejárt a garanciális idő, de egy fekhelynek négy évnél feltétlenül tovább kellene szolgálnia használóját — írta joggal levelében. A panaszra Sütő László, a Szék és Kárpitosipari Vállalat (Debrecen) igazgatója válaszolt: Vevőnk bútora javítható, és — mivel a garanciális idő lejárt — a cserére semmiképp nem volt lehetőség; vállalatunk ezért intézkedett a javításról. Hónapokkal ezelőtt el is küldtük a hozzá való kellékeket a javítóvállalat megbízottjának, sajnos azonban a javítás késett. Időközben megsürgettük a panasz orvoslását. A napokban azt az értesítést kaptuk, hogy a szakszerű javítás megtörtént, s bizonyos, hogy az tartóssá teszi a kárpitbútort. Beszéltünk a vásárlóval, aki az elvégzett munkával elégedett; elnézést kértünk tőle a késedelemért. A Bútor, Fa- és Kárpitos Javító Vállalattól pedig külön kértük: vizsgálják meg a nyíregyházi javító megbízhatóságát, és gondoskodjanak arról, hogy a jövőben ne ismétlődjön meg hasonló késedelem. Díjazott időhúzás? Rózsa Miklós leninvárosi olvasónk elpanaszolta, hogy táskarádióját javításra beadta a helyi Fogyasztói és Szolgáltató Kisvállalathoz (volt Gelka). Többszöri sürgetés után, öt hónap elteltével (!) visszakapta rádióját, de megjavítatlanul, azonban 50 forintot felszámítottak neki. Úgy érzi, nem jártak el szabályosan vele szemben. Hédi Ernő, a városi tanács V. B. városgazdálkodási osztályának vezetőjétől az alábbi — nem meggyőző — válasz érkezett: A kisvállalat az 50 forint felszámításánál jogosan és helyesen járt el. Ezt hibamegállapítási díjként számolták fel a Kohó- és Gépipari Minisztérium érvényben levő V/143. sz. iránydíjjegyzék-kötetének 101—150 díjtétele alapján, 100 forintos alkalmazott rezsióradíj figyelembevételével. ÜZENJÜK Papp Alajosnak, Barcsra. Használt gépkocsi vásárlása előtt célszerű a műszaki vizsgát elvégeztetni, mert ellenkező esetben előfordulhat, hogy a vételár nincs arányban a gépkocsi értékével, ebben az esetben pedig a visszakövetelés csak bírósági úton lehetséges. Molnár Sándornénak, Zamárdiba. Az átlagbér kiszámításánál figyelembe vett díjaikat külön díjként kifizetni nem lehet. Ez vonatkozik a műszakpótlékra is; amennyiben azt az átlagbér meghatározásánál beszámították, annak külön kifizetését a jogszabály nem engedi. Ha azonban nem vették figyelembe a vállalatnál, úgy a műszakpótlékot ki kell fizetni. Balogh Ernőnek, Solymárra. Garázsadót a tulajdonosnak a meglevő építmény után akkor is fizetnie kell, ha gépkocsival még — vagy éppen — nem rendelkezik. Szikszai Ádámnak, Tótkomlósra. Az éven belüli ismételt külföldi magánutazás engedélyezését a jogszabály csupán rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények esetén teszi lehetővé; ezek vizsgálatára csakis útlevéli kérelem benyújtása után kerülhet sor, előzetes engedélyezésre nincs mód. Somogyi Józsefnénak, Nagyatádra. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló rendelet értelmében a vételárhátralék szerződésben vállalt határidő előtt történő kiegyenlítése esetén a vevőt a mindenkor fennálló hátralékból annyiszor 1 százalék engedmény illeti meg, ahány évvel korábban fizeti ki azt. Az új szabály (40 százalékos engedmény) csak az 1986. január elseje után megkötött adásvételi szerződéseknél alkalmazható. indul autóbuszjáratunk MfSf¥^^^^Budapest—München útvonalon, menetjegyek forintért is megvásárolhatók 6.30 T Budapest, Engels tér A 21 35 p ° P.an ,USZ ,, ^ 18.54 München, Hauptbahnhof I 915 Engels ten nemzetközi jegypénztárában, pénteken Felvilágosítás: Budapest V., Engels,tér, telefon: 172-562