Népszabadság, 1987. április (45. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-16 / 90. szám

A Népszabadság Évkönyvről Gondolom, sokan vagyunk a Népszabadság előfizetői, s egyben szenvedélyes rejtvény­­fejtői is. A lap egyik márciu­si számában olvastam a felhí­vást a Népszabadság Évkönyv­vel kapcsolatos rejtvénypályá­zatról. Másnap megvettem az ízléses kiadványt, őszintén szólva, e felhívás nélkül ez eszembe se jutott volna. Át­lapozgatva az évkönyvet, el­mondhatom, hogy valóban sok érdekes olvasmányt találtam benne, s tetszik a szerkezeti felépítése is. A családban most már kézről kézre jár. Egyetlen kérdésem lenne csupán: nem lehetett volna az évkönyv megjelenésekor azon­nal nagyobb hírverést csinál­ni neki? Mert szerintem rá­szolgált. Váradi János Ercsi, Mező Imre u. 4. Vállalati fiatalok vetélkedője Vállalatiunk, a 14-es számú Vo­lán-­­tanműhelyében, nemrég az autószerelő-tanulók megyei verse­nyén vetélkedtek A szakma kiváló tanulója címre pályázók. A me­gye­­különböző vállalataitól, így az A’liba Regia Építő Vállalattól, a Könnyűfémműtől, a 26. számú Állami Építőipari Vállalattól és az Alba Volántól összesen több mint harminc fiatal vett részt a kétna­pos vetélkedőn. Az első nap vol­tak az írásbeli és a szóbeli pró­bák, majd másnap a gyakorlat következett. Itt már a szakmai rátermettségen, az elsajátított munka­fogások alkalmazásán volt a hangsúly. A helyezettek között minimális volt a különbség, igazolva a vetél­kedők, a holnap szakemberei jó felkészültségét. Somogyi Gyula Székesfehérvár Példás hozzáállás Házunkban, mint azt az új­ságok is hírül adták, nemrég gázrobbanás történt — írja levelében Gondos Pál olva­sónk, a fővárosi VII. kerületi Hársfa u. 24-ből. Attól tartottunk, hogy majd hosszadalmas tortúrára szá­míthatunk. Nos, nem így lett. Alighogy elvégezte feladatát a tűzoltóság, a rendőrség, nem kellett sokat várakozni a ke­rületi IKV kiküldötteire és dolgozóira sem. A legfonto­sabb helyreállító munkák negyvennyolc órán belül meg­kezdődtek, és folyamatosan el­végezték az egyéb javítómun­kákat is. Elismerést érdemel az Állami Biztosító is; a tör­téntek után néhány órával megkezdték a kárfelmérést, s indokolt esetben kérésre nyomban fizettek. SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Békétlen egymás mellett élés? Elkészült a lakóház alapja, állnak a falak, felhúzták a te­tőt, kezdődhet a bokrétaünnep. „Hívjuk át a szomszédot, igyon ő is egy pohár bort, kóstolja meg a töpörtős pogácsát!" — mondja a házigazda. Ám hiába invitálnák a szomszédot, az már kiásta a csatabárdot. Éj­szaka szemrevételezte a készü­lő emeletes házat (amelyben együtt élnek majd a nemzedé­kek, egymást segítve, mint ahogy közös erőből fogtak az építkezéshez is). A szomszéd már járt a helyi tanácsnál, s most éppen útban van a me­gyeihez, hogy elpanaszolja bá­natát, „jogainak súlyos meg­sértését”. Azzal persze nem áll­hat elő, hogy „lám, a szomszé­domnak emeletes háza lesz, az enyém meg csak földszintes", de a mérgét kiöntheti, az épít­kezéssel kapcsolatban ezt-azt kifogásolhat. S miután a ta­nács műszaki osztályán nem orvosolják vélt sérelmét, felül­vizsgálati kérelmet nyújt be a végrehajtó bizottsághoz. On­nan újra kijönnek, kivizsgál­nak, felmérnek, hogy a végén megállapítsák: minden előírá­sosan, a jóváhagyott terv alap­ján készült el. A „sértett” azonban nem nyugszik: követ­keznek a különböző államigaz­gatási és felügyeleti fórumok, panaszirodák. Vagy egy másik eset: Bács megyébe látogatott apósához a Pest környéki fiatalember. Az apósa mellett építkezik a szom­széd, kétszintes háza lesz. A család háborog, hogy az épület beárnyékolja majd az ő lakó­házukat, kertjüket, udvarukat. Az ügyben felülvizsgálatra ke­rült sor; a megyei tanács v. b. titkárának megállapítása sze­rint a két ház tizenkét méter­nyire áll egymástól. Mégis két napig ostromolta szerkesztősé­günket a buzgó pesti nő, mert hogy ő „megígérte az apósáék­­nak a segítséget”. Ismét más. A budapesti XIII. kerületben B. K­ék családi háza, telke mellett szintén emeletes ház épül. Most, hogy felhúzták a tetőt, nyomban megállapítot­ták, hogy az átnyúlik az udva­rukra, kerek tizenöt centimé­terrel. (Állítólag le is mérték.) Ám ez még hagyján, ennél pontosabb mérés is akad! A III. kerületben G. I.-né szom­szédja az építkezés során el­mozdította helyéről az oldal­határon az ő kerítését. Való­ban az történt, hogy a régi, már kissé megroggyant helyett saját pénzén újat készített. De G.-né úgy észlelte, hogy az ő telkük felé beljebb is tolta a kerítést. Mikor az iránt érdek­lődtünk, mennyivel, keményen rávágta: „egy centivel.. Szaporíthatnánk a példákat azokról, akik ilyen és ehhez hasonló módon keserítik egy­más életét. Félreértés ne es­sék: szerkesztőségünk tanács­adójában mindenkit türelme­sen végighallgatunk, legjobb tudásunk szerint tanácsokat adunk, segítünk a sérelmek or­voslásában. De személyes el­lentétek, csupán vélt sérelmek esetében természetesen nem állhatunk oda senki mellé jó szívvel (legfeljebb megkísérel­hetjük meggyőzni az illetőt té­vedéséről, ha az nem mindig si­kerül is). Átnézzük az iratokat, idézzük a hatályos rendelkezé­seket. Az Országos Építési Sza­bályzat egyébként az építés­ügyi hatóságot hatalmazza fel arra, hogy a tűzrendészeti előírások megtartásával, az épületek közötti legkisebb tá­volságok és védőtávolságok mérlegelésével olyan előírást adjon az egyedi telek beépíté­sére, amely a szomszédos épí­tési telek beépítését nem aka­dályozza, vagy a már ott levő épület rendeltetésszerű hasz­nálatát nem zavarja. (Ezeken az általános elveken túl a számszerű előírásokat az OÉSZ övezetenként szabályozza; az illetékes építési hatóságok, a tanácsok az egyedi ügyekben természetesen ezeknek az elő­írásoknak megfelelően dönte­nek.) Mint eseteinkből is kiderül, az irigység, az indulat, a harag ilyen ügyekben sem jó tanács­adó. Amivel persze nem azt kívánjuk mondani, hogy való­di sérelem esetén az érintett nyugodjon abba bele, ne jár­jon utána igazának. Ez joga, adott esetben kötelessége is. Dr. Pudler Erzsébet NEM MINDENKINEK JUT A GÁZBÓL Furcsa helyzetbe kerültünk Városunk lakói évről évre egyre sikeresebb társadalmi­­munka-akciót vállalnak Sal­gótarján gazdagításáért, szé­pítéséért. Így volt ez a mi ut­cánkban is, ahol gázvezeték épült ezzel a segítséggel. Hogy, hogy nem, hét ház valaho­gyan kimaradt a gáz beveze­téséből. Lakói többnyire nyug­díjasok vagy nyugdíj előtt ál­lók, de van közöttünk fiata­labb, kétgyermekes család is. Amikor tavaly tudomást sze­reztünk a vezeték építéséről, kértük, tegyék lehetővé, hogy csatlakozhassunk a közmű­társuláshoz, pótmunkaként vegyék bele a szerződésbe a lakásainkba való gázbekötést az utca 92. számú házától a 104. számú házig, vagy leg­alább egy elosztó behelyezé­sét, amire majd rácsatlakoz­hat lakásaink vezetéke. Azt közölték velünk, hogy erre nincs lehetőség. A ta­nácsnál javasolták, alapítsunk új közmű társulást, s majd egy későbbi időben, ha lesz rá mód, megépítik hozzánk is a vezetéket. Úgy tűnik, az a baj, hogy az utca egy bizonyos sza­kasz után kettéágazik. Feb­ruárban kaptunk is egy papírt a tanácstól, mely szerint az utcánk neve megváltozott. Megkerestük a választott ta­nácstagot, aki — legnagyobb meglepetésünkre — tőlünk szerzett tudomást arról, hogy ezt a néhány házat kihagyták a közműtársulásból. Felaján­lotta a 30 ezer forint támo­gatást, személyesen vitte el a pénzt a közös megbízottnak (tanácsi hozzájárulás) azzal a tudattal, hogy mi is tagok va­gyunk. Ez azért is nyilvánvalónak látszott, mivel a közműtársu­lás megalakulásakor, a veze­ték építésének idején mi is ugyanabban az utcában lak­tunk, s mi is csak azt szeret­tük volna, amit az utca többi lakója: munkánk megkönnyí­téséhez a gáz bevezetését, vál­lalva természetesen a felme­rült költségeket is. Az utcánk olyan meredek, hogy télen az autó nem tud feljönni, szén- és olajszállítás ide nem is le­hetséges. Száz, százötven mé­terről kell felhordanunk a tü­zelőt, ha valakinek elfogy. Úgy látszik, mostohák lettünk. Ha már ilyen furcsa, rend­hagyó helyzetbe kerültünk, nem lehetne rendhagyó, bü­rokráciamentes módon segíte­ni is rajtunk? Szabó István és társai Salgótarján, Damjanich utca Legyen természetes... Dr. Páhl Imre marcali olvasónk nemrégiben vásá­rolt egy hat részből álló csillárt, amelyet otthon kellett összeszerelnie. Noha szokatlan volt számára az ilyen tevékenység, nekilátott. Már-már úgy látszott, teljes si­ker koronázza a „Csináld magad!” mozgalomban való önkéntes részvételét, amikor az egyik üveglap elpat­tant. „Feltehetően a kelleténél erősebben húztam meg a csavart” — állapítja meg önkritikusan hozzánk küldött levelében. Drámai pillanat lehetett. Ott lóg a hatrészes csillár ötrészesen. Szépíteni akarta vele a lakást, s íme, most elcsúfítja a foghíjas világítóeszközzel. Apróság az ilyen eset, ám aki átélt már hasonló megrázkódtatást, bele­képzelheti magát abba a megsemmisítő érzésbe, amely olvasónkat elfoghatta. De a kudarcélmény átvészelése után nyomban felötlött benne a kérdések kérdése: hol szerezheti be a hiányzó csillárlapot? És akkor kézen­fekvő ötlete támadt. „Némi töprengés után írtam a gyártó vállalatnak, hogy szíveskedjenek küldeni egy lapot, mert ez és ez történt. Rövidesen megérkezett a kért darab. Ezt sze­retném megköszönni a Szarvasi Vas- és Fémipari Szö­vetkezetnek, örülnék, ha levelemet közölnék.” És most rajtunk a „némi töprengés” sora. Érdemes-e helyt adni :a köszönetnek olyasmiért, ami voltaképpen természetes? Hiszen az ilyen elismerés — paradox mó­don — egyúttal kemény kritika is: bírálata annak a sok-sok esetnek, amikor nem így történik ez. Amikor a fogyasztót, a vásárlót cserben hagyja, megrövidíti vagy bosszantó várakozásra kényszeríti egy-egy ipari, kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat. Azzal adunk helyt most ennek a „kritikus" dicsé­retnek, hogy hátha egy kicsit így is javítjuk vevő és eladó kapcsolatát. n. t. Egy régi szárazmalom Az­­1836-ban épített szarvasi szárazmalomban — közli képpel illusztrált­­levelében dr. Antos­­Árpád (pécsi olvasónk *— )pár évtized­del ezelőtt még kását őröltek. A kúp alakú malomsátor alatti több mint 20 méter átmérőjű malomkereket lovakkal húzatták; annak ten­gelye, a­­függőlegesen álló „bályványfa” megdöntésével eresztették a földre a kereket,­­hogy a lovak a helyükre állhassanak. A szarvasi műemlék malomnak tavasztól őszig sok látogatója akad. Külföldi és hazai turistacsoportok is sűrűn keresik fel a nem mindennapi látványosságot, melynek egykori mozgalmas életét szak­szerű és érdekes „tárlatvezetéssel” szokták az érdeklődőkkel ismer­tetni, hasznos ipartörténeti adalékokkal fűszerezve azt. NINCS IGAZSÁG — Nem elég, hogy szegénynek „felemelt” sört kellett innia „felemelt kísérővel”, még meg is büntetik érte! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁ­JA Válaszoltak, intézkedtek Meg­hosszabbították a nyitva tartást Cser Zoltánna budapesti ol­vasónk megírta: a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat újság­­hirdetése fürdőszoba-berende­zési tárgyakat kínált az érdek­lődőknek. Amikor telefonon a részletek felől kérdezősködött, megtudta: a MÉH nyitva tartá­si ideje nem igazodik a lakos­ság igényeihez. Így például ne­ki is szabadságot kell kiven­nie, ha szét akar nézni az el­adásra kínált tárgyak között. Somos Bélának, a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat igazga­tójának tájékoztatásából idé­zünk: Vásárlóink érdeklődése va­lóban arra késztet bennünket, hogy nyújtsuk meg a nyitva tartási időt. Elhatároztuk, hogy telepeinken — kísérleti jelleg­gel — szeptember közepéig minden csütörtökön reggel hét órától este fél hétig állnak az érdeklődők rendelkezésére. Megbízhatóbban! Szincsákné Székely Éva ti­­szavasvári olvasónk négy év­vel ezelőtt Pillangó márkane­vű heverőt vásárolt. Az egyik heverőjük rövid használat után valósággal kimélyedt. Kérték a megjavítását, s bár az megtör­tént, a hiba ismétlődött. Igaz, lejárt a garanciális idő, de egy fekhelynek négy évnél feltét­lenül tovább kellene szolgálnia használóját — írta joggal le­velében. A panaszra Sütő László, a Szék és Kárpitosipa­ri Vállalat (Debrecen) igazga­tója válaszolt: Vevőnk bútora javítható, és — mivel a garanciális idő le­járt — a cserére semmiképp nem volt lehetőség; vállala­tunk ezért intézkedett a javí­tásról. Hónapokkal ezelőtt el is küldtük a hozzá való kelléke­ket a javítóvállalat megbízott­jának, sajnos azonban a javí­tás késett. Időközben megsür­gettük a panasz orvoslását. A napokban azt az értesítést kaptuk, hogy a szakszerű javí­tás megtörtént, s bizonyos, hogy az tartóssá teszi a kárpit­bútort. Beszéltünk a vásárló­val, aki az elvégzett munkával elégedett; elnézést kértünk tő­le a késedelemért. A Bútor, Fa- és Kárpitos Javító Válla­lattól pedig külön kértük: vizsgálják meg a nyíregyházi javító megbízhatóságát, és gon­doskodjanak arról, hogy a jö­vőben ne ismétlődjön meg ha­sonló késedelem. Díjazott időhúzás? Rózsa Miklós leninvárosi ol­vasónk elpanaszolta, hogy tás­karádióját javításra beadta a helyi Fogyasztói és Szolgáltató Kisvállalathoz (volt Gelka). Többszöri sürgetés után, öt hó­nap elteltével (!) visszakapta rádióját, de megjavítatlanul, azonban 50 forintot felszámí­tottak neki. Úgy érzi, nem jár­tak el szabályosan vele szem­ben. Hédi Ernő, a városi ta­nács V. B. városgazdálkodási osztályának vezetőjétől az alábbi — nem meggyőző — vá­lasz érkezett: A kisvállalat az 50 forint felszámításánál jogosan és he­lyesen járt el. Ezt hibamegál­lapítási díjként számolták fel a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium érvényben levő V/143. sz. iránydíjjegyzék-kötetének 1­­01—150 díjtétele alapján, 100 forintos alkalmazott rezsióra­­díj figyelembevételével. Ü­ZENJÜK Papp Alajosnak, Barcsra. Hasz­nált gépkocsi vásárlása előtt cél­szerű a műszaki vizsgát elvégez­tetni, mert ellenkező esetben elő­fordulhat, hogy a vételár nincs arányban a gépkocsi értékével, ebben az esetben pedig a vissza­követelés csa­k bírósági úton le­hetséges. Molnár Sándornénak, Zamárdi­ba. Az átlagbér kiszámításánál figyelembe vett díjaikat külön díjként kifizetni nem lehet. Ez vonatkozik a műszakpótlékra is; amennyiben azt az átlagbér meg­határozásánál beszámították, an­nak külön kifizetését a jogszabály nem engedi. Ha azonban nem vet­ték figyelembe a vállalatnál, úgy a műszakpótlékot ki kell fizetni. Balogh Ernőnek, Solymárra. Garázsadót a tulajdonosnak a meglevő építmény után akkor is fizetnie kell, ha gépkocsival még — vagy éppen — nem rendelkezik. Szikszai Ádámnak, Tótkomlósra. Az éven belüli ismételt külföldi magánutazás engedélyezését a jog­szabály csupán rendkívüli mél­tánylást érdemlő körülmények esetén teszi lehetővé; ezek vizs­gálatára csakis útlevéli kérelem be­nyújtása után kerülhet sor, elő­zetes engedélyezésre nincs mód. Somogyi Józsefnénak, Nagyatád­ra. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló rendelet ér­telmében a vételárhátralék szer­ződésben vállalt határidő előtt történő kiegyenlítése esetén a ve­vőt a mindenkor fennálló hátra­lékból annyiszor 1 százalék en­gedmény illeti meg, ahány évvel korábban fizeti ki azt. Az új sza­bály (40 százalékos engedmény) csak az 1986. január elseje után megkötött adásvételi szerződések­nél alkalmazható. indul autóbuszjáratunk MfSf¥^^­^^Budapest—München útvonalon,­­ menetjegyek forintért is megvásárolhatók 6.30 T Budapest, Engels tér A 21 35 p ° P.an ,USZ ,, ^ 18.5­4 München, Hauptbahnhof I 9­15 Engels ten nemzetközi jegypénztárában, pénteken Felvilágosítás: Budapest V., Engels,tér, telefon: 172-562

Next