Népszabadság, 1987. július (45. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
TUDOMÁNY ! Szépítik a tájat, vezetik, pihentetik az utast ÚT MENTI FÁK Hazánk úthálózata kereken harmincezer kilométer országos út (a KM kezelésében, elsősorban a távolsági forgalom lebonyolítására) és körülbelül kilencvenezer kilométer út a tanácsok gondozásában (főként a helyi forgalom szolgálatában). Úthálózatunk fejlesztése, korszerűsítése sürgető, de hosszú ideig tartó és igen költséges feladat. A közúti közlekedésben a gyorsaság, a biztonság, a kényelem a fő követelmény, s ennek az az alapvető feltétele, hogy az évek során minden települést bekapcsoljanak a közúti úthálózatba, sűrűbben közlekedjenek a menetrendszerű autóbuszjáratok, és a sokasodó személygépkocsik mindenhova eljussanak. A gépjárműforgalom rohamos növekedése nemcsak az utak kiszélesítését, új utak létesítését, hanem azok korszerű fásítását is megköveteli. A továbbiak szempontjából fontos tisztáznunk, hogy a fásítás kifejezésen a szaknyelv — a köznyelvi használattól eltérően — nemcsak a facsoport, fasor, erdősáv stb. telepítésének műveletét, hanem annak eredményét, magát a fát, facsoportot stb. is érti. A harmónia helyreállítása Bármennyire szakszerűen építik is meg az utakat, ezzel óhatatlanul megzavarják a táj harmóniáját. Az útépítés leginkább a bevágási és töltési rézsűkkel, továbbá anyagnyerő helyekkel és depóniákkal rombolja esztétikailag a tájat. Ezt a diszharmóniát úgy lehet csökkenteni, ha a rézsűk felületét szabálytalan foltokban elhelyezett lomb- és tűlevelű cserjékkel ültetik be, a szabadon maradó részeket pedig gyepesítik. Útjaink mentén régóta ültetnek fasorokat. Ez helyes, azonban sok hibát is elkövettek a múltban, sőt napjainkban is, s nemcsak a helytelen nyeséssel, hanem a szakszerűtlen telepítéssel is. Például azzal, hogy a fasort a padkákra vagy az árokba, az árok rézsűjére ültetik, amivel balesetet idézhetnek elő, illetve akadályozzák a víz elfolyását, rongálják az út állagát. Hiba az is, hogy a fasorok egyforma tőtávolságra ültetett, azonos fajú fái sokszor nagyon hosszan követik egymást. Ezzel még erősebben kihangsúlyozzák az út egyébként is gyakran merev vonalát. Az ilyen útszakaszok egyhangúságukkal elálmosítják a vezetőt. A szabályos fasorok miatt az oldalról vagy szemből sütő nap fénye — a rácshatás következtében —sok esetben vibrál, vakítja a vezetőt, rontja a látását, s bizonytalanná teheti a közlekedést. Jól fel lehet használni fásításra a felhagyott útszakaszokat is, amelyeket az útkorrekció során áthidalnak. Ezen a téren különösen sok a tennivalónk. A fő útvonalak korszerűsítésekor, a veszélyes kanyarok átvágása alkalmával, lakott helyek kiiktatásakor alig gondolnak kellemes, fás pihenőhelyek kialakítására. Pedig a helyben levő gépek segítségével ezt viszonylag kis költséggel meg lehetne oldani. Az út menti fásítás akkor jó, ha — a helyi körülményektől függően — ligetes fásítással, facsoportokkal, változatos fasorokkal, erdősávokkal vagy élősövényekkel hajtják végre. A legjobb eljárás a laza,, szabálytalan facsoportok és szoliterek ültetése; a fa- és cserjecsoportokat, egyes fákat, szoliter cserjéket szükség szerint fasorokkal, hó- és szélfogó sávokkal kombinálják, illetve az egyes elemek között 20-30 vagy 50 méter hosszú üres, füves sávokat hagynak ki. Érdemes megemlíteni, hogy több európai országban az autóutakat övező erdőket az útkoronától számított 40 méterig véderdőként kezelik. Kívánatos volna a mi törvényes természetvédelmünket is kiterjeszteni ilyen irányban. A közlekedési szempont Az útfásítás fontos célja az, hogy vezesse az utast, idejében figyelmeztesse a közeledő kanyarokra, fordulókra, útkereszteződésekre, amellett változatosságával csökkentse a vezetés okozta fáradtságot is, ébren tartsa a figyelmet, s nem utolsósorban újabb és újabb esztétikai élményt nyújtson. Elsősorban azért fásítanak, hogy a járművek vezetői könnyen el tudjanak igazodni, és nagy sebesség esetén is helyesen, gyorsan legyenek képesek cselekedni. • Az utas vezetését főként a fa- és cserjecsoportok, a fasorok, az élősövények, az erdőszegélyek és a bevágások segítik. Egyenes szakaszon laza, egymástól távolabb álló facsoportokkal vagy fasorokkal oldják meg az optikai irányítást. Kanyarokban — a rendelkezésre álló területtől függően — a külső ívet kísérő fasorok, facsoportok vagy zártabb ligetek jól lezárják a teret. Völgykatlanban, jó látási viszonyok között hosszú útszakaszt át lehet tekinteni, de borús időben mégis szükség van az optikai irányításra. A fásítás azonban itt akkor helyes, ha lazább, hézagosabb, mint az átláthatatlan terepen. Hegygerinc felé haladva az út további haladását nem lehet látni, a szép fasor azonban az út irányát az ormon túl is jelzi. Az optikai irányítás végett a fásítást végzők arra törekszenek, hogy útkereszteződéseknél, útleágazásoknál, útbekötéseknél a kereszteződő úttengelyek metszéspontjából — a kiépítési sebességtől függően — 50—100 méterig minden irányban szabad legyen a belátás. Legjobban a világos törzsű fák vezetnek. Havas éjszakákon és ködben viszont a sötét törzsű fáknak van nagyobb vezetőképességük. Ezért is kell szakaszonként váltogatni a világosabb és sötétebb törzsű fákat. Az átmeneti fásítások, fényzáró fásítások és a baleset-elhárító fásítások is a közlekedésbiztonságot szolgálják. Az átmeneti fásításokat a bevágásokhoz, a felüljárókhoz, az erdőkhöz és nagyobb zárt ligetekhez való, helyes csatlakozás érdekében telepítik. A sokat utazók jól tudják, hogy erős oldalszélben, főleg a bevágások és sűrű erdők utáni útszakaszon milyen kellemetlen, veszélyes a szél hatása, s télen a hófúvás milyen gondot okoz, megbénítva a közlekedést. A fényzáró fásításokat főképpen az autósztrádák osztósávjain, útbetorkollásoknál, a körforgalmak középső térségein stb. ültetik. Az elválasztó középsávokon a fa- és cserjecsoportokat gyakran nem egybefüggően telepítik, mert akkor hosszirányból nézve — még nagyobb térközök esetén is — összefolynak. Egyes szakaszokon egészen 70 méterig terjedhetnek a megszakítások, mert a szembejövő járművek reflektorfényei még ilyen távolság esetén sem zavarnak. A kanyarokban viszont közelebb kell hozni a facsoportokat. Külföldön balesetelhárító fásításokat is létrehoznak rugalmas cserjékből, magas töltésrézsűkön, hogy az úttestről esetleg leforduló járműveket felfogják. Hó- és zajvédelem Nálunk a KM a töltésekbe egyáltalán nem enged fát ültetni, pedig a völgy felőli lejtőkön telepített fa- és cserjecsoportok pszichológiailag is védelmet nyújtanak. Ilyenekre van szükség sok esetben az aluljárók rézsűinek felső felén is. Az útfásítás céljai közé kell sorolnunk a hóvédelmet (főképp dombvidéken, bevágásokban), az út árnyékolását, pihenők, kilátóhelyek szélvédelmét és árnyékolását, a zajtompítást, az ólomszennyezés elleni védelmet, az esztétikai hatást és a gazdasági hasznot. A hófogó erdősávok létesítésének kiterjedt szakirodalma van. A hófúvások leküzdésének elvei azonosak a mezővédő erdősávok és az út menti hófogó sávok esetével. A korszerű tájrendezés eleve kizárja az állandó hófogó építményeket, beton- és deszkapalánkokat, de az ideiglenes, hordozható sövények széles körű alkalmazása sem helyeselhető. A jövőben a hófogó erdősávoknak és sövényeknek mind nagyobb teret kell kapniuk. A zaj leküzdésével kapcsolatosan megemlítjük, hogy a kísérletek szerint például egy 30 méter széles, sűrű, fenyő- és lombfákból álló erdősáv a zajt 80 dB-ről 60 dB-re tompította le. Az út zaját elsősorban a hosszan futó, tömör erdősávok mérsékelik nagymértékben. Ma még nem vesszük eléggé komolyan, hogy a környezetet védeni kell az útról származó ólomszennyeződéstől is, pedig nagyobb forgalmú útjaink mentén az úthoz közeli területen a növényzeten tízszer annyi ólomszennyeződést mértek, mint az úttól 150 méterre. Az útkísérő fásítással szemben támasztott esztétikai követelmény akkor teljesül, ha a fásítás feloldja az út merev vonalát, az utat beleolvasztja a természetes tájba. Ezt a feladatot megnehezíti az a körülmény, hogy csak korlátozott terület, többnyire egy-egy keskeny sáv áll rendelkezésre, nem úgy, mint a természetes tájban egységes tömegükkel ható erdők telepítésekor. Az esztétikai hatás is a közlekedés biztonságát, vagyis a forgalmat szolgálja, mert a vezető éberségének fenntartását segíti. Esztétikai kérdések A fásítás során az esztétikai hatást változatossággal, helyes térhatással, szép formákkal és festői színhatással érik el. Változatos a fásítás akkor, ha a kérdéses termőhelynek megfelelő, minél több fafajt alkalmaznak, s őket csoportosan vagy egyenként váltakoztatják, cserjéket ültetnek önállóan vagy facsoportokkal, változatos habitusú egyes fákkal, a tőtávolságot is változtatják a különböző fafajok igényeinek megfelelően és a fasorokat azokon a helyeken megszakítják, ahonnan szép kilátás nyílik a kísérő tájra, az útkísérő fásításokat összekapcsolják átmeneti fásításokkal. Ha az út meglevő erdőn vág keresztül vagy az úttal párhuzamosan hófogó vagy mezővédő erdősáv húzódik, mind vízszintes, mind függőleges vetületben a homorú formák kialakítására kell törekedni. A merev vonalakat pótlólag odatelepített kisebb-nagyobb facsoportokkal, cserjesorokkal oldják fel. Az útkísérő fásítások fái távolról össztérhatásukban érvényesülnek, közelebbről azonban vonalszerű elhelyezésük következtében egyedileg is. Minden fafajra elsősorban formája, habitusa, külső megjelenése jellemző. Az ízlésesen váltogatott, különböző koronaformájú, törzsalakú, kérgű, levélalakú fák nagymértékben hozzájárulnak az esztétikai hatás létrehozásához. Méretük alapján úgy helyezik el helyesen az egyes fafajokat, hogy az előtérbe az alacsony növésű, kisebb terjedelmű egyedek kerülnek, míg távolabbra, a háttérbe a legnagyobb méretű fafajok. A kellemes színhatás eléréséhez különösen jól kell ismerni fa- és cserjefajaink vegetációs időszak alatti lombszínét, tónusát, őszi elszíneződését, virágzatának és termésének színét. A fa kérgének a színe is lehetőséget ad a változatosság fokozására. Nagyobb felületek telepítésekor úgy érnek el előnyös színhatást, ha az előtérbe világos tónusú csoportok kerülnek, a hátteret pedig sötétebb tónusúak alkotják. Újabban bátrabban alkalmazzák a fenyőket is. Számottevő hasznot hoz az útkísérő fásítások faanyaga és madárvédelmi hatása. Ha minden utunk mellé fákat ültetnénk, sok ezer hektár erdőnek megfelelő mennyiségű faanyagot nyerhetnénk. A juhar- és hársfasor negyvenéves korában hétméteres tőtávolság esetén kilométerenként 100—150 köbméter fatömeg, a húszéves nyárfasor pedig hatméteres tőtávolság esetén legalább 150—250 köbméter fatömeg. Az útfásítások során azonban a fatermelés érdekeit mindenkor alá kell vetni a közlekedés érdekeinek. Az utakat szegélyező táj változatos terep, állandóan módosuló fásítási formát igényel. A legfontosabb befolyásoló tényezők: a közlekedési követelmények, a táji jelleg, az út menti termelési ágazatok igényei stb. Hazánkban a korszerű útfásításnak szép példáit látjuk a Sopron—Balatonederics közti 84-es, a Nyíregyháza—Beregsurány közti 47-es, a 8-as műút egyes szakaszai, továbbá a Nyíregyháza—Nyírbátor 473-as útvonal mentén. Fasorok számára elsősorban a ezek nagy kort érnek meg, és megfelelő termőhelyen hazánk bármely tájcsoportjában telepíthetők. A platán főleg városokban, ipartelepek közelében ajánlható. A nemesnyárfát, rezgőnyárfát, kőrist, égert, füzeket, a nyírt — mint gyorsan növő fafajokat — a számukra megfelelő termőhelyen mindenütt alkalmazzák. Jó, hogy alkalmas talajokon a madárberkenyét és a barkócaberkenyét is ültetik. Gyümölcsfákból ma már nem telepítenek út menti fasort, és ez helyes. A vadgesztenyét nagymértékű lomb- és terméshullása miatt mellőzik a közlekedési utak mentén. * Egyesek szerint az út menti fák és cserjék csupán romantikus közlekedési akadályok, az utak teljesítőképességének fokozásához semmi közük nincs, hozzájárulnak a közúti balesetek szaporodásához, súlyosbodásához. Ezt a statisztika megcáfolta. Az előzőekben leírtakkal bizonyítani kívántuk, hogy a korszerű, szakszerű útfásítás segíti a közlekedés biztonságát, és jól szolgálja a környezetvédelmet. Az útfásítást korszerűen csak a tájrendezés keretében lehet megoldani, a fásítás ugyanis az út tartozéka s egyúttal a környező tájjal való összekapcsolás eszköze. Dr. Tompa Károly Erdészeti és Faipari Egyetem Sopron Optikai vezetés vázlata. A jegenye alakú nyárfajták előnyei: gyorsan adnak értékes fa- hegyi juhar, a korai juhar, a anyagot, és útkorrekciókor könnyebben feláldozzuk őket. (Ezek nagy levelű hárs, kis levelű hárs, a fásítások „felvonulási épületei”.) ezüsthárs, vöröstölgy felel meg. Példa a ligetes útfásításra (és — sajnos — az ápolatlan útsávra is), a szerző felvételei © A^F°gmr-bB,éP*: belépő a szerencséhez is! A világ egyik legnagyobb autóversenye a Hungaroringen, augusztus 7-8-9-én. Jegyek kaphatók: az Ibusz, a Cooptourist, a Magyar Autóklub, a Volánteru, az Állami Biztosító és a Hungarocamion irodáiban, valamint a Tourinformnál. Őrizze meg a jegyét, mert az azon szereplő sorszám alapján, az augusztus 9-i verseny után, elektronikus számítógép több százezer forint értékben nyereményeket sorsol ki a belépőjegyek tulajdonosai között. A nyereményjegyzéket a Népszava augusztus 13-i száma közli., .