Népszabadság, 1988. július (46. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG jjgSjjjjjySjgl i 1988. július 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA wmmmmmsmmkikMmMHMMMMmHHI I XLVI. évfolyam, 156. szám mOmSZMMOMZSM | A SZOVJET PÁRTÉRTEKEZLETEN Gorbacsov magyarázatot fűzott a vitatott javaslathoz (Különtudósítóink jelentik Moszkvából.) Az SZKP országos értekezlete nyílt, lényegretörő szellemben folytatta munkáját csütörtökön. Noha eddig negyvennégyen fejthették ki a véleményüket, a szólásra jelentkezettek száma az előző napihoz képest ennél jóval többel, immár kétszázhatvan fölé emelkedett. A tanácskozás demokratikus munkalégkörét jellemzi, hogy több küldött megkérdőjelezte azt a főtitkári javaslatot, hogy a tanácselnöki és párttitkári funkciót egyesítsék. Mihail Gorbacsov — a szerkesztőbizottság eddigi munkájáról szólva — csütörtöki felszólalásában erre kiegészítő magyarázattal reagált. Gorbacsov ismét rámutatott, hogy az ő szemében a kettős funkció kettős ellenőrzést is jelent, mégpedig rögtön a választásnál. Akit ugyanis nem választanak meg párttitkárként tanácselnöknek, annak — de pártszervezetének is — le kell vonnia a megfelelő következtetéseket — fejtette ki. A főtitkár ugyanakkor fontosnak minősítette a párt és az állami szervek szétválasztását, és szükségesnek tartotta megváltoztatni azt a korábbi rendszert, amelyben a párt túl sokat vállalt magára, a tanács pedig alulterhelt volt. Eközben garanciára van szükség, hogy a tanácsoknak adandó hatalom ne jelentse a tanácsi apparátus, a végrehajtó bizottság hatalmának a növekedését a választott testülettel szemben. Utalt rá, hogy a Világ sok országában az uralkodó párt formálja a hatalmi rendszert. Ezzel összhangban, és a tanácsi apparátus befolyásának ellensúlyaként is fontosnak érzi a főtitkár az általa javasolt megoldást. Gorbacsov a két fő dokumentum szerkesztőbizottságának vezetőjeként beszámolt az eddig végzett munkáról, a menet közben felvetődött problémákról, a még nyitott kérdésekről. Hangsúlyozta, a bizottság megállapította, hogy az elmúlt három esztendő alatt nagy munkát végeztek az átalakítás jegyében, de a továbblépés nagy bátorságot, kitartást és szorgalmas munkát követel. A problémákról szólva kiemelte a párt- és az állami funkciók elhatárolását, a párt- és állami intézmények hatékonyabb működése érdekében. Mint hangsúlyozta, a fő feladat a politikai intézmények reformja, mert ez a gazdasági reformok sikerének előfeltétele. Emlékeztetett arra, hogy a gazdasági mechanizmus reformja "a hatvanas években azért nem valósult meg, mert a politikai intézményrendszer a régi maradt, és a tömegeket sem vonták be a nagy feladatok megvalósításába. A múlt tanulságaiból okulva ezért most legfontosabb a politikai intézményrendszer reformjának következetes megvalósítása. — Úgy gondoljuk — hangoztatta Gorbacsov —, hogy a pártnak politikai élcsapatnak kell lennie, amely szervezi és vezeti a tömegeket. Irányítja az ideológiai és a kádermunkát. A gazdasági reformot illetően is a legfontosabb teendők közé tartozik a termelés adminisztratív vezénylésének, a parancsolgatásnak a megszüntetése. Felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a tanácskozás hátralevő részében az átfogó feladatokról és a jövőbeni teendőkről szóljanak elsősorban. A vita hűen tükrözte a mai szovjet valóságot, továbbra is sokrétű, s keverednek benne a régi és az új elemei. Szovjet tudósítók a régi beidegződések továbbélésének minősíttették például annak a felszólalónak a szavait, aki „alighogy Gorbacsov lelépett az emelvényről, a terület összes dolgozója nevében támogatójáról biztosította a beszámolóban foglaltakat”. Ez a gyors, „automatikus támogatás” a korábbi gondolkodásmód terméke — írták a tudósítók. Dióhéjban a legforróbb vitakérdésekről: sürgősen átalakítani a minisztériumokat, amelyek „zavarják a munkát”. Ehhez kapcsolódóan érvényt szerezni a vállalati törvénynek, amelyet egy felszólaló szerint „megszületése pillanatában” eltorzítottak, hatástalanítottak a minisztériumi bürokraták. Javítani az ellátást, feltölteni az üres boltokat. (Ezzel kapcsolatban figyelmet keltett a Moszkovszkije Novosztyi legfrissebb, a konferencia idején megjelent száma, amely az ország vezetői rétege kiváltságairól, a zárt üzletekről, állami magánnyaralókról, külön egészségügyi hálózatról írt meglehetősen kritikus, statisztikai adatokkal dokumentált cikket.) Több nyilvánosságot a vezetők személyének, funkcióik tisztázásának, a politikai bizottságban meglévő munkamegosztásnak. Gyökeresen átalakítani a nemzetiségi viszonyokat. (Erről Gorbacsov csütörtökön azt mondta: „Ha a népek, nemzetiségek érdekeit nem vesszük figyelembe, a Szovjetunióban nem lesz peresztrojka.”) Több figyelmet a környezetvédelemre, megszüntetni a természeti kincsekkel való rablógazdálkodást. Végül további hullámokat vetett Abalkin és Arbatov akadémikusok vitája arról, hogy van-e érezhető gazdasági eredménye a peresztrojkának. Voltak, akik osztották Abalkin meglehetősen borúlátó értékelését, hogy a gazdaságban nincs számottevő átalakulás, mások (kevesebben) Arbatovval értettek egyet, aki szerint igenis számottevő folyamatok indultak meg, elsősorban az alapok megszilárdításában. Megkülönböztetett figyelmet keltett Melnyikovnak, a Komi Autonóm Köztársaság párttitkárának a hozzászólása is. A demokratizálódás viharos folyamatai közepette vannak olyanok, akik szerint a pártban csak csúszópénzt elfogadók, lelketlen bürokraták vannak, akik mindenféle rendkívüli kedvezményt markolnak fel érdemtelenül. Nincs kizárva, hogy ma is találni ilyeneket a pártapparátusban, de ezek elenyésző kisebbséget alkotnak. A pártmunkások túlnyomó többsége — szólt a „közkatonákra” célozva — egyetlen kiváltságot élvez: a jogot a napi tíztizenkét órás munkára. (Folytatás a 4. oldalon.) Megszületett a hazánk és a Közös Piac közti megállapodás ( BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gazdasági Közösség és Magyarország még tavaly kezdett hivatalos tárgyalásai, s parafálták az EGK és Magyarország között létrejött kereskedelmi és gazdasági együttműködési egyezményt. Magyarország kész a diplomáciai kapcsolatok felvételére a nyugat-európai közösséggel. Az egyezményt csütörtök délután az EGK brüsszeli központjában parafálták. Az okmányt Antalpéter Tibor kereskedelmi minisztériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője és Pablo Benavides igazgató, az EGK-bizottság küldöttségének vezetője látta el kézjegyével. Jelen volt Németh József brüsszeli magyar nagykövet, Horst-Günter Krenzler, az EGK-bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó főigazgatóságának vezetője. A parafálást követően Göbölyös Gábor, a külügyminisztérium főosztályvezetője, aki a hivatalos politikai kapcsolatok felvételével összefüggő tárgyalásokat folytatta, tájékoztatta az EGK-bizottság képviselőjét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának azon döntéséről, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít az Európai Közösségekkel, és átnyújtotta az erről szóló jegyzéket. Fábián Ferenc #■ (Az egyezmény parafálása alkalmából Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkárral készített interjúnk a 6. oldalon.) AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA A ZÁRSZÁMADÁSI TÖRVÉNYT Beszámoló és vita az ipari szerkezet átalakításáról BERECZ FRIGYES EXPOZÉJA Csütörtök reggel kilenc órakor Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1987. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt az MSZMP Politikai Bizottságának több más tagja, ott voltak a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt több budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos listán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost, akik elfoglalták helyüket a padsorokban. Ezután megadta a szót Villányi Miklósnak. A pénzügyminiszter zárszavát követően határozathozatalra került sor. Az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetése végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint négy ellenszavazattal és tíz tartózkodással elfogadta. Ezután került sor Berecz Frigyes miniszter beszámolójára az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. A miniszteri expozét követően az elnök bejelentette, hogy a vitában 22-en jelentkeztek felszólalásra. Közöttük Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. A nyári ülésszak második napján az elnöki tisztet felváltva Horváth Lajos, Péter János, Cservenka Ferencné és Stadinger István töltötte be. Az Országgyűlés ma reggel kilenc órakor folytatja munkáját Berecz Frigyes ipari miniszter válaszadásával. A pénzügyminiszter zárszava Villányi Miklós bevezetőjében köszönetet mondott a tartalmas vitáért, amely megerősítette a kormány gazdaságpolitikájának, pénzügypolitikájának fő irányát. Úgy ítélte meg,hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetértékelése, irányvonala támogatást kapott. Köszönettel nyugtázna, hogy több felszólaló emelte ki, s nem egyszerűen az eddigi politikai folytatásáról van szó: minőségi változást kell elérni ebben az évben. Ez vonatkozik a költségvetés tavalyi hiányára, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiányának lényeges csökkentésére egyaránt. E megállapítások után egyenként áttekintette a vitában elhangzott értékelő megállapításokat, válaszolt akonkrét kérdésekre és észrevételekére. Hangsúlyozta: a pénzügyi kormányzat magáévá teszi a javaslatokat, a költségvetési és hitelkapcsolatok alaposabb elemzését, feltárását, s az Országgyűlés elé terjesztését; az elmélyültebb folyamatelemzés igényét; annak felmérését, hogya belső és külső adósságállománynagysága milyen hatást gyakorol anapi gazdasági munkára, a gazdaságpolitikára. Kiemelte, hogy egyetértenek a költségvetés újraelosztó szerepének visszaszorításával. De ez — mint mondta — csak hosszú folyamat lehet, s igényli a kormány egészének, a parlamentnek és a társadalmi szerveknek a támogatását is. A jelenleg ésszerűtlenül kiterjedt támogatások csökkentéséről van ugyanis szó. Ezt összes konfliktusával együtt —mondta a miniszter — magunkravállaljuk, de az ebből adódó következményeket mindenkinek a maga területén kell elviselnie. A továbbiakban a napjainkra felhalmozódott támogatások kialakulásának okait elemezte. Rámutatott, az 1970- es évek elején elmaradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform,ez pedig már akkor a támogatások jelentős mértékű felhalmozódását okozta. Hazánk nem reagált megfelelően a kétszeri világpiaci árrobbanásra, a hatások semlegesítését a költségvetés vállalta. Az 1980-as évek elején pedig az infláció művi csökkentése újból a költségvetési támogatások gyarapodásával járt együtt. — A tanulságokat le kell szűrni — mondta. — Ki kell mondani, hogy a támogatáspolitikának következményei vannak, hogy ekkora összegeket a vállalatok a hatékonyság javításával gyorsan nem képesek előteremteni. "így ha radikálisabb utat választunk, az eddig elképzelt tervezett alacsonyabb fogyasztói árszint nem valósítható meg. Zárszava további részében kitért rá, hogy a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jövedelemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Ez állandósítja az egyensúlyhiányt, ezeket az igényeket közgazdasági érvekkel, meggyőződéssel nem lehet vállalni. Nagyon sok olyan javaslat hangzik el, hogy meglevő forrásokat csoportosítanak át válságágazatokhoz. A sorban állók közé én is szeretnék beállni — mondta —, mert mi a megtakarítások egy részét a költségvetési hiány csökkentésére szánjuk. Kérte annak megerősítését, melyet az expozéban is kifejtett: mai helyzetünkben az ellátás színvonalát a tudományos-műszaki kutatásban, az oktatásban fejlesztjük, az egészségügyben megőrizzük, de más ellátások területén nem vállalhatnak garanciát a reálérték megőrzésére. A költségvetés ennél nagyobb kötelességvállalása ma szubjektivizmust, voluntarizmust jelentene. Villányi Miklós a továbbiakban a nagyberuházásokkal kapcsolatos kiadásokról, a fegyveres testületek kiadásairól szólt. Egyetértett a felszólaló képviselőknek azzal az igényével, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzethez igazítsuk, itt is érvényesüljön a takarékosság. Az oktatásról szólva tájékoztatott arról, hogy a közelmúltban a kormány felsőoktatási alapot hozott létre, a pénzt pályázatok útján osztják el. — Jövőre az oktatás egészét — mondta — a kormány kiemelt szinten szeretné támogatni, de a felsőoktatást mindenképpen. Az adóreformot ért bírálatokra válaszolva türelmet kért, mondván, hogy legalább egy esztendő tapasztalataira van szükség ahhoz, hogy a parlament elé lehessen terjeszteni egy átfogó képet. Kiemelte: a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghézagokat időközben kiigazítja, ha szükséges, a törvény korrekcióját az idén a parlament elé terjeszti. Ezt követően a reformintézkedéseket sürgető felszólalásokra válaszolva felsorolta, hogy milyen reformok vannak napirenden. Az őszi ülésszak elé kerül a társasági törvény, valamint az egységes vállalkozói adóról szóló törvény tervezete; meg kívánják valósítani az egységes társadalombiztosítási járulékot; alakul a költségvetési reform koncepciója, dolgoznak a támogatáspolitika több évre előretekintő irányvonalán, a tervezési, továbbá a társadalombiztosítási reformon, döntöttek arról, hogy 1989. január 1-jén a központi költségvetésről leválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása, a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései ugyancsak munkaasztalon vannak. Végül válaszolt a bős-nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László miniszter írt az Országgyűlés elnökének, s amelyben június 10-i dátummal a kormány nevében bejelentette, hogy a nagy jelentőségű beruházásról — alapos előkészítés után — az év második felében jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi érdeklődő képviselőnek megteremti a helyszíni tájékozódás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parlamenti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni álláspontját a parlament előtt. (Folytatás a 2. oldalon.)