Népszabadság, 1989. március (47. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. március 1., szerda Nadzsibullah visszautasította a lemondását sürgető brit felszólítást Gromov altábornagy és Szaharov akadémikus vitája Nadzsibullah afgán elnök a The Guardian című londoni lapnak adott nyilatkozatában viszszautasította Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter felszólítását, hogy mondjon le. Ez egyenlő lenne azzal, hogy elfogadja a külföld beavatkozását Afganisztán belügyeibe - tette hozzá. Közben Moszkvában Gromov altábornagy koholmánynak minősítette Szaharov akadémikusnak a szovjet katonák állítólagos afganisztáni kegyetlenkedéseiről elhangzott kijelentését. A The Guardian Kabulban járt tudósítójának adott nyilatkozatában Nadzsibullah elnök kijelentette: — Ami engem illet, számomra a béke létrehozása és biztosítása a fő kérdés. Egyetlen személy lemondása nincs hatással a békefolyamatra. Engem a nemzetgyűlés választott meg, és kérhetem a nemzetgyűlést, hogy válasszon új, tetszése szerinti jelöltet. Tiszteletben fogom tartani állásfoglalását. Mi demokratikus elvek szerint hozzuk meg döntéseinket, nem pedig Bush vagy Howe javaslatai alapján. Ha én Howe javaslata alapján lemondanék, vajon az nem lenne beavatkozás Afganisztán belügyeibe? — tette fel a kérdést. Nadzsibullah élesen bírálta Washingtont amiatt, hogy továbbra is fegyverekkel látja el a kormányellenes erőket. — Washingtonban azt állítják — mondta —, hogy az emberi jogokat védelmezik, de a gyakorlatban az emberi jogok ellen lépnek fel. Minap még azt hangoztatták, hogy a szovjet csapatok jelenléte miatt látják el a másik oldalt fegyverekkel. Immár egyetlen szovjet katona sincs Afganisztánban. Vajon milyen ürügyük van még fegyverszállításaik folytatására? — kérdezte, majd ismételten aláhúzta, hogy olyan koalíciós kormányt akar, amelybe bármely ellenzéki csoport bekapcsolódhat és részt vehet a nemzeti megbékélés folyamatában. — Legyen nálunk politikai pluralizmus, legyen Afganisztán semleges és el nem kötelezett ország. Ha pedig nemzetközileg is elismerik semlegességünket, akkor Afganisztán demilitarizált országgá válhat — hangoztatta Nadzsibullah. Az afgán államfővel folytatott beszélgetését a The Guardian tudósítója így összegzi: egyesek azt mondják, hogy ha a lázadó erők nem tudnak is támadást indítani Kabul ellen, a rezsim akkor is szétmállik belülről, amiként az Iránban a sah, illetve a Fülöp-szigeteken Marcos elnök rezsimjével is történt. Ez az összevetés azonban hibás, és nemcsak a példaként említett kormányzatok eltérő ideológiái miatt. Az iráni sah gyönge volt és határozatlan, Ferdinand Marcos pedig öreg és beteg. Az afganisztáni elnök viszont eltökélt, életereje teljében levő férfi, aki láthatólag jól érzi magát pozíciójában. Idetartozó hír, hogy Geraszimov szovjet szóvivő kedden Moszkvában kijelentette: a Ravalpindiben megalakított újabb, immáron harmadik ellenzéki kormány — a korábbiakhoz hasonlóan — hamvába holt vállalkozás, mert csak széles koalíciós alapokon, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt részvételével jöhet létre az a kormány, amely biztosítani képes a békét és a stabilitást az országban. A több afganisztáni tartományban dúló harcok kapcsán Geraszimov ismét felhívta a figyelmet: Pakisztán továbbra is segédkezet nyújt a kormányellenes erőknek. Közben Moszkvában feltűnő fordulatot vett az afganisztáni szovjet katonai vállalkozás utóélete. Borisz Gromov altábornagy koholmánynak nevezte Andrej Szaharov akadémikusnak azt a kijelentését, hogy Afganisztánban a háború éveiben voltak olyan esetek, amikor a fegyveres afgán ellenzék által bekerített szovjet katonákat szovjet helikopterekről lőtték, hogy inkább meghaljanak, semmint fogságba essenek. Szaharov a napokban a kanadai rádiónak adott ilyen értelmű nyilatkozatot. Vádjára a Krasznaja Zvezda című lapban Gromov altábornagy válaszolt, aki a csapatkivonásig az Afganisztánban harcoló szovjet csapatok főparancsnoka volt. — Teljesen értetlenül állok e nyilatkozat előtt — mondta Gromov, és élesen bírálta az akadémikust, amiért híresztelések alapján ilyen rettenetes váddal a nyilvánosság elé állt. — A leghatározottabban kijelentem — mondta —, hogy nem történtek ilyen szörnyűségek Afganisztánban. Olyan eset sem volt, hogy bárkit is sorsára hagytunk volna, aki az ellenség gyűrűjébe került, mindenkit igyekeztünk kimenteni. Még elesett bajtársaink holttesteit sem hagytuk a csatamezőn, azokat is igyekeztünk hátraszállítani — fűzte hozzá. — Előfordulhatott-e, hogy az ellenségnek szánt lövedékek szovjet katonákat találtak el, és ez adott alapot a híreszteléseknek? — kérdezte a lap munkatársa. Ezt az eshetőséget Gromov nem zárta ki. — A háború rendkívüli körülményei között sok váratlan esemény történik — mondta válaszában. (MTI) Irán kész megszakítani diplomáciai viszonyát Londonnal Az iráni parlament kedden nagy többséggel megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely kötelezi a külügyminisztert, hogy szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat Nagy-Britanniával, amennyiben London egy héten belül nem másítja meg Salman Rushdie Sátáni versek című könyvével kapcsolatos álláspontját. Az IRNA iráni hírügynökség jelentése szerint a parlament vitájában felszólalt Ali Akbar Velajati külügyminiszter is, aki kijelentette, hogy támogatja az indítványt. A törvényjavaslatot a szavazás után a teológusokból és jogtudósokból álló, vétójoggal felruházott Felügyelő Tanács is jóváhagyta. A törvény szövege szerint a brit-iráni diplomáciaikapcsolatok automatikusan megszakadnak akkor is, ha egy héten belül az angol kormány esetleg semmilyen választ nem ad. Lynda Chalker brit külügyi államminiszter a teheráni döntést „nagyon sajnálatosnak” minősítette, és kijelentette: „az iráni lépés semmit sem változtat azon az állásponton, hogy egyetlen országnak és egyetlen ország vallási vezetőjének sincs joga egy másik ország területén elkövetendő gyilkosságra bujtogatni". A hét elején a Rushdie-ügy fejleményeként több más arab ország után Szíriában is betiltották a Sátáni versek forgalmazását. A könyv ellen újabb tüntetések is voltak, a többi között az indiai Sriganarban, ahol a rendőrökkel való összecsapásnak egy halottja és hét sebesültje volt. A Sátáni versek körül kirobbant botrány a jelek szerint mindinkább világpolitikai üggyé válik. A még tavaly szeptemberben megjelent könyv hatására február elején robbantak ki az első tömegméretű tiltakozások. A művet kifogásoló vélemények azt állítják, hogy az mélyen sérti az iszlámot és annak követőit. A könyv maga a kritikusok értékelése szerint elvont, szürrealisztikus írás, amely a jó és a rossz örök harcának problematikájával, a hit és a kétkedés közötti igazságkereséssel foglalkozik, s mondanivalójában a sztereotip gondolkodás és a fanatizmus ellen foglal állást. Mint szerzője kijelentette, könyvét egyáltalán nem politikai, hanem irodalmi műnek szánta és „nem volt szándékában megsérteni a hívő muzulmánokat.”. Az, hogy a Sátáni versek mégis egy példa nélküli álló botrány középpontjába került, főként a Rushdie-ra Iránban kimondott halálos ítélet következménye. Nagy-Britannia és az Európai Közösségek országai ugyanis rendkívül élesen reagáltak az író meggyilkolását szorgalmazó felhívásra, rámutatva, hogy az nem csupán a nemzetközi jognak, de az önálló gondolkodás és véleménynyilvánítás jogának is ellentmond. A különböző nemzetközi értékelések felhívják a figyelmet arra is, hogy a Sátáni versek okozta botrány komoly veszélyeket rejt magában, hiszen a nemzetközi kapcsolatrendszerek megterhelésén túl kiszámíthatatlan reakciókat is maga után vonhat. A többi között erre hívják fel a figyelmet az első szovjet sajtókommentárok is. Az EHO Planyets című hetilap legutóbbi száma például leszögezi, hogy „Khomeini ítélete sérti a nemzetközi jogot, és komolyan kell venni”, majd kifejezi reményét, hogy az ügy diplomáciai úton nyer megoldást, ellenkező esetben „bűnös precedenst” teremtene a más művek szerzői elleni támadásokhoz is. A Komszomolszkaja Pravda pedig kedden arról számolt be, hogy fiatal ,szovjet irodalmárok csoportja hatóságilag engedélyezett, békés tüntetést tartott vasárnap Irán moszkvai nagykövetsége előtt Rushdie védelmében. A lap egyébként támogatta az akciót, s az iráni ítéletről így fogalmazott: „Az irodalom halálra ítélése letűnt korokat idéző tett”. L. L. L. •* A Szovjetunió közvetítő szerepet vállalt a Rushdie-ügyben. Erről Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivője tájékoztatta kedden Moszkvában a nemzetközi sajtó képviselőit. A témáról Eduard Sevardnadze mintegy ötórás megbeszélést folytatott Teheránban az iráni külügyminiszterrel és a parlament elnökével. Geraszimov értésre adta ugyanakkor, hogy Sevardnadze és Khomeini találkozóján nem érintették a Rushdie-ügyet. (MTI) Rushdie és könyve. Megszüntetik az Agropromot, a mezőgazdasági csúcsszervezetet MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Március 15-16-án tartják az SZKP mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó plénumát, amelyen éles vita, gyökeres változások várhatók - mondotta Alekszandr Nyikonov, a Szovjet Mezőgazdasági Akadémia elnöke. A Népszabadság kérdésére válaszolva hozzátette: megszüntetik a mezőgazdaság jelenlegi irányító csúcsszervét, az Agropromot, helyette kevésbé centralizált, a helyi testületeknek nagyobb önállóságot adó, a mezőgazdaság gyakorlati irányításába bele nem szóló szervezetet alakítanak. A plénumon Nyikonov akadémikus szerint várhatóan, elismerik a mezőgazdasági tulajdonformák pluralizmusát. Javasolják majd a radikális gazdaságirányítási reform beindítását falun, ösztönözve a földbérleti szerződés, a családi vállalkozás különböző formáit. Ezzel párhuzamosan a falu helyzetét javító szociálpolitikai döntéseket hoznak. Ugyanakkor nem várható, hogy döntést hoznak az agrárreform egyik alapkérdésében, a felvásárlási árrendszer megváltoztatásában — jelezte Nyikonov s közvetve utalt rá, hogy ez túlnő a mezőgazdasági politika keretein. Mivel a veszteségek igen nagyok a mezőgazdaságban (20-30 százalékot is elérnek), ezért a jövőben a fejlesztés fő iránya a veszteségcsökkentés lesz. A hadiipar egy részének bevonásával korszerűsítik, illetve, ahol nincs, kiépítik a tároló- és hűtőházak rendszerét, a mezőgazdaság közlekedési infrastruktúráját. Számítások szerint hatékonyabb a beruházási eszközöket ebbe atárolási-szállítási szférába összpontosítani, mint újabb termelésnövelő programba fogni. Nyikonov idejétmúltnak nevezte a mindmáig meglévő, a második világháborús szükséghelyzetben kialakult „gyári háztájikat”. A gyárak termeljenek iparcikkeket, a mezőgazdaságot pedig hagyják inkább a parasztra — hangzott el. Ez ügyben is vitára lehet számítani, hiszen Jegor Ligacsov, az SZKP KB mezőgazdasági bizottságát vezető PB-tag más véleményen van e kérdésben is. Ami pedig a „hagyományos” háztájikat illeti, az akadémikus szerint ösztönözni fogják őket, megállítva a háztájik évtizedek óta tartó, folyamatos hanyatlását. Dunai Péter Bonn elnapolta a vízumkényszert Egy nappal Budimir Loncsar jugoszláv külügyminiszter bonni tárgyalásai után az NSZK kormánya kedden bejelentette: a kabinet szerdai ülésének napirendjéről leveszik a szövetségi belügyminisztériumnak azt a javaslatát, amely szorgalmazza a vízumkényszer bevezetését Jugoszláviával szemben. Ez azt jelenti, hogy meghatározatlan időre elnapolták az elvben már elhatározott intézkedés hivatalos meghirdetését. Friedhelm Ost kormányszóvivő közlése szerint Bonn megvárja, hogy hatékonynak bizonyulnak-e azok a Loncsar által Hans-Dietrich Genscher külügyminiszternek és Wolfgang Schauble szövetségi miniszternek, a kancellári hivatal főnökének ígért jugoszláv rendszabályok, amelyek az NSZK-ba tömegével érkező jugoszláv menedékkérők számának visszaszorítására hivatottak. A jugoszláv külügyminiszter kérte a vízumkényszer újbóli bevezetésének elhalasztását, mert szerinte kormánya egyéb eszközökkel is meg tudja oldani a kérdést. Friedrich Zimmermann belügyminiszter közölte, hogy figyelemmel fogják kísérni a tervezett jugoszláv lépések hatását. (MTI) Tömegtüntetés Belgrádban (Folytatás az 1. oldalról.) A szónokok újra meg újra szorgalmazták, hogy a tiltakozógyűlésen szólaljon fel Raif Dizdarevics, a jugoszláv államelnökség elnöke, továbbá Stipe Suvar, valamint Szlobodan Milosevics, a Szerb Kommunista Szövetség elnöke. Dizdarevics szürkületkor tett eleget a követelésnek, és beszédet mondott a szövetségi parlament épülete körül tolongó tömeg előtt. Hangsúlyozta, hogy az államelnökség minden szükséges intézkedést megtesz Jugoszlávia egységének megvédésére. A belgrádihoz hasonlóan kisebb-nagyobb tiltakozógyűlések zajlottak le tucatnyi szerbiai, vajdasági és Crna Gora-i városban — egyebek között Titográdban —, valamint üzemekben, iskolákban, hivataloknál is. Közben a Szerb Köztársaság autonóm tartományában, Kosovóban folytatódik a politikai kötélhúzás. A „Trepcsa” Kombinát 1300 albán nemzetiségű cink- és ólombányásza, a tárnák mélyén, az egész országot megmozgató nyolcnapos éhségsztrájkjával elérte legfontosabb politikai követelésének teljesítését, az utóbbi idők három legexponáltabb kosovói albán nemzetiségű politikusának lemondatását és hétfőn este abbahagyta tiltakozó megmozdulását. A bányászok ismét a felszínen tartózkodnak. Ezzel egyidejűleg a „Trepcsa” 800 szerb és crnagorac nemzetiségű bányásza ellensztrájkot hirdetett, leszállt a tárnákba, s közölte, hogy nem hajlandó távozni, amíg egyes jugoszláv, szövetségi szintű tisztségviselők be nem nyújtják lemondásukat. Az autonóm tartományban kedd reggel beszüntették a munkát számos üzem szerb és albán nemzetiségű dolgozói. Bojkottálták a tanítást a szerb és crnagorac középiskolások. Több termelő vállalat albán kollektívája is sztrájkol. A tömegközlekedés azonban ismét megindult, a hivatalok működnek, az üzletek kinyitottak. A városok utcáin változatlanul megerősített rendőrjárőrök cirkálnak. Kedden lemondott tisztségéről Tomiszlav Szekulics, a Kosovói Kommunisták Szövetsége titkára. Márkus Gyula /A 'JKJA JJ M A vietnami külügyminiszter Bangkokban Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter kedden Bangkokba érkezett, hogy a kambodzsai konfliktus rendezéséről, a délkelet-ázsiai békéről, valamint a kétoldalú kapcsolatok javításáról tárgyaljon a thaiföldi vezetőkkel. Megérkezésekor tett nyilatkozatában a külügyminiszter a kambodzsai kérdés átfogó rendezése mellett foglalt állást, de megjegyezte, hogy „a semminél még egy részleges megoldás is jobb lenne”. Megerősítette országának azt a kötelezettségvállalását, hogy 1990 decemberéig kivonja csapatait Kambodzsából. Muhri nem jelölteti magát újra Az Osztrák KP jövő januárban tartandó XXVII. kongreszszusának előkészületeiről tárgyaltak a párt központi bizottságának a napokban tartott ülésén, amelyről kedden számolt be a Volksstimme, az OKP bécsi napilapja. Franz Muhri, a párt elnöke beszámolójában a kongresszus fontos feladataként jelölte meg annak megvitatását, hogy a nemzetközi és hazai változásokat miként kell figyelembe venni abban a tevékenységben, amelyet az Osztrák KP fejt ki az osztrák nép érdekeiért. A párt vezető testületeinek újjáválasztása során a kongresszusnak gondoskodnia kell a központi bizottság és a politikai bizottság megfiatalításáról is, összekapcsolva a vezetés folytonosságát a megújulással — mondotta a pártelnök. Ezzel kapcsolatban a 65 éves pártelnök bejelentette: nem kívánja magát újrajelöltetni az elnöki posztra, s utódjául Walter Silbermayr jelenlegi KB-titkárt javasolja. Politikai gyilkosság Bogotában Bogotában meggyilkolták Teófilo Ferero Castrót, a Kolumbiai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának és a KB titkárságának tagját. Az ismeretlen támadók megölték a politikus feleségét és a párt egyik aktivistáját is. A szemtanúk szerint a merénylők két autóból tüzeltek Castróékra, akik az étterem előtt álló gépkocsiban ültek. A terroristáknak sikerült elmenekülniük a helyszínről. A vélhetően szélsőjobboldali merénylettel folytatódott az utóbbi időben egyre gyakoribb politikai gyilkosságok sora. Csak az elmúlt évben több ezer kolumbiai vesztette életét félkatonai szervezetek által elkövetett gyilkosságokban. Többségük baloldali szervezetekhez tartozott, demokratikus szellemű parlamenti képviselő vagy újságíró volt. (TASZSZ) rm Vendégek „Monsieur Strasbourg"-ból Hétfőn Magyarországra érkezett az Európai Parlament küldöttsége, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok elmélyítése céljából tanulmányozza a magyar parlament működését, és első kézből tájékozódjék a magyarországi politikai és gazdasági reformfolyamatról. A mostani látogatást az Európai Közösségek (EK) és hazánk között kialakult és mind rendszeresebbé váló kapcsolattartás fontos fejezetének kell értékelnünk. Ismeretes, hogy az EGK a szocialista országok közül elsőként hazánkkal írt alá kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodást tavaly szeptemberben. Ezt követően, november közepén, az Európai Parlament elnökét, Lord Henry Plumbot köszöntötték Budapesten, néhány nappal ezelőtt pedig Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke vezetett parlamenti küldöttséget az Európai Parlament strasbourgi központjába. Az alábbiakban röviden ismertetjük az Európai Parlamentnek az EK-n belül elfoglalt helyét, szerepét, hatáskörét, feladatait. Az Európai Közösségeknek 1961 óta közös szervei vannak, nevezetesen az Európai Parlament, a Bizottság, a Tanács és a Bíróság. Az EK csúcsszerve voltaképpen a tizenkét tagország minisztereiből álló tanács, amely félévenként egyszer állam- illetve kormányfői csúcstalálkozót is tart. Épp ebből az ad hoc jellegből kiindulva a tanács nem lehet a szervezet motorja, ezt a szerepet a brüsszeli székhelyű bizottság látja el. A bizottságnak — vagy ahogyan gyakran nevezik, az EK „kormányának” — 17 tagja van, elnöke jelenleg a francia illetőségű Jacques Delors. A bizottság hatásköre két területre összpontosul: az első a tervezés, a javaslatok kidolgozása a tanács számára, míg a második a végrehajtás, azaz a tanács döntéseinek, határozatainak megvalósítása. Az Európai Parlament, amelynek képviselőit most Budapesten köszönthetjük, a tizenkét EK-tagállam választott közös testülete. A parlament tagjait, szám szerint 518 képviselőt, a tagországok létszámarányosan választják ötévenként, közvetlen szavazással. Az Európai Parlament legfőbb feladata az EK költségvetésének (tavaly 1,4 milliárd ECU) jóváhagyása, de joga van állást foglalni a tagállamokat érintő bármely kérdésben. A parlamenti üléseket havonta egy héten át a testület székhelyén, a kelet-franciaországi Strasbourgban tartják, míg a testület titkársága Luxemburgban ülésezik. Ez a háromközpontúság azt eredményezi, hogy mintegy másfél ezer ember utazgat állandóan a három város között. A székhelyvita évek óta folyik, s egyre valószínűbbnek látszik az Európai Parlament áthelyezése Brüsszelbe. Olyannyira, hogy a belga fővárosban már megkezdődött annak a székháznak az építése, amely — tapintatosan szólva — az Európai Parlament „rendkívüli” üléseinek ad majd otthont. Feltéve persze, ha a jelenlegi székhely státusát szenvedélyesen védelmező franciákat képesek lesznek legyőzni. Több mint jelkép, hogy Mitterrand elnök itt mondta el idei szilveszteri köszöntőjét, amelyben a várost „Monsieur Strasbourg”-nak titulálta, és sürgette a helység megközelítésének javítására szolgáló terv megvalósítását. A székhelyvitánál kétségkívül fontosabb az a tartalmi polémia, amely a szervezet s ezen belül a parlament soraiban folyik. Az alapképlet: egységesítés vagy nagyobb önállóság. Semmi kétség, az EK pillanatnyilag — három évtizeddel a megalakulás után — szuverén államok szervezete, amely a közösség állandó szerveinek nem ad nemzetek feletti hatáskört. A tanács — akár miniszteri szinten ülésezik, akár állam-, illetve kormányfői szinten — csak mint alkalmi szerv funkcionál, mint a hivatalban lévő nemzeti kormánytisztviselők testülete. Ennek a szuverenitásnak üzen hadat az Európai Közösség számos magas rangú tisztségviselője, köztük az európai vámhatárok 1992-ig történő lebontását kiötlő Jacques Delors, a bizottság elnöke. Szerinte létre kellene hozni egy európai kormányt, amelynek feladata lenne a tizenkettek politikájának egyeztetése, az egyesítéssel kapcsolatos bonyolult döntések megoldása. Lord Henry Plumb az Államok Tanácsát tartaná szükségesnek megalakítani, amelyben a nemzeti parlamentek küldöttei — vagy a tagállamokban külön megválasztott képviselőké — üléseznének. Feladatuk akadna bőven, hiszen egyes vélemények szerint tíz éven belül a tizenketteket érintő döntések 80 százalékát már az EK intézményeiben hozzák. SERES ATTILA