Népszabadság, 1989. március (47. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. március 1., szerda Nadzsibullah visszautasította a lemondását sürgető brit felszólítást Gromov altábornagy és Szaharov akadémikus vitája Nadzsibullah afgán elnök a The Guardian című londoni lap­nak adott nyilatkozatában visz­­szautasította Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter felszólítását, hogy mondjon le. Ez egyenlő lenne azzal, hogy elfogadja a külföld beavatkozását Afganisz­tán belügyeibe - tette hozzá. Közben Moszkvában Gromov al­tábornagy koholmánynak minő­sítette Szaharov akadémikusnak a szovjet katonák állítólagos af­ganisztáni kegyetlenkedéseiről elhangzott kijelentését. A The Guardian Kabulban járt tudósítójának adott nyi­latkozatában Nadzsibullah el­nök kijelentette: — Ami en­gem illet, számomra a béke létrehozása és biztosítása a fő kérdés. Egyetlen személy le­mondása nincs hatással a bé­kefolyamatra. Engem a nem­zetgyűlés választott meg, és kérhetem a nemzetgyűlést, hogy válasszon új, tetszése szerinti jelöltet. Tiszteletben fogom tartani állásfoglalását. Mi demokratikus elvek sze­rint hozzuk meg döntéseinket, nem pedig Bush vagy Howe javaslatai alapján. Ha én Howe javaslata alapján le­mondanék, vajon az nem len­ne beavatkozás Afganisztán belügyeibe? — tette fel a kér­dést. Nadzsibullah élesen bírálta Washingtont amiatt, hogy to­vábbra is fegyverekkel látja el a kormányellenes erőket. — Washingtonban azt állítják — mondta —, hogy az emberi jo­gokat védelmezik, de a gya­korlatban az emberi jogok el­len lépnek fel. Minap még azt hangoztatták, hogy a szovjet csapatok jelenléte miatt lát­ják el a másik oldalt fegyve­rekkel. Immár egyetlen szov­jet katona sincs Afganisztán­ban. Vajon milyen ürügyük van még fegyverszállításaik folytatására? — kérdezte, majd ismételten aláhúzta, hogy olyan koalíciós kormányt akar, amelybe bármely ellen­zéki csoport bekapcsolódhat és részt vehet a nemzeti meg­békélés folyamatában. — Legyen nálunk politikai pluralizmus, legyen Afganisz­tán semleges és el nem köte­lezett ország. Ha pedig nem­zetközileg is elismerik semle­gességünket, akkor Afganisz­tán demilitarizált országgá válhat — hangoztatta Nadzsi­­bullah. Az afgán államfővel folyta­tott beszélgetését a The Guar­dian tudósítója így összegzi: egyesek azt mondják, hogy ha a lázadó erők nem tudnak is támadást indítani Kabul el­len, a rezsim akkor is szétmál­lik belülről, amiként az Irán­ban a sah, illetve a Fülöp-szi­­geteken Marcos elnök rezsim­­jével is történt. Ez az összeve­tés azonban hibás, és nemcsak a példaként említett kormány­zatok eltérő ideológiái miatt. Az iráni sah gyönge volt és ha­tározatlan, Ferdinand Marcos pedig öreg és beteg. Az afga­nisztáni elnök viszont eltökélt, életereje teljében levő férfi, aki láthatólag jól érzi magát pozíciójában. Idetartozó hír, hogy Gera­­szimov szovjet szóvivő kedden Moszkvában kijelentette: a Ravalpindiben megalakított újabb, immáron harmadik el­lenzéki kormány — a koráb­biakhoz hasonlóan — hamvá­ba holt vállalkozás, mert csak széles koalíciós alapokon, az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt részvételével jöhet létre az a kormány, amely biz­tosítani képes a békét és a sta­bilitást az országban. A több afganisztáni tartományban dú­ló harcok kapcsán Geraszimov ismét felhívta a figyelmet: Pakisztán továbbra is segédke­zet nyújt a kormányellenes erőknek. Közben Moszkvában feltű­nő fordulatot vett az afga­nisztáni szovjet katonai vállal­kozás utóélete. Borisz Gromov altábornagy koholmánynak ne­vezte Andrej Szaharov akadé­mikusnak azt a kijelentését, hogy Afganisztánban a háború éveiben voltak olyan esetek, amikor a fegyveres afgán el­lenzék által bekerített szov­jet katonákat szovjet helikop­terekről lőtték, hogy inkább meghaljanak, semmint fogság­ba essenek. Szaharov a napok­ban a kanadai rádiónak adott ilyen értelmű nyilatkozatot. Vádjára a Krasznaja Zvez­­da című lapban Gromov altá­bornagy válaszolt, aki a csa­patkivonásig az Afganisztán­ban harcoló szovjet csapatok főparancsnoka volt. — Teljesen értetlenül állok e nyilatkozat előtt — mondta Gromov, és élesen bírálta az akadémikust, amiért híreszte­lések alapján ilyen rettenetes váddal a nyilvánosság elé állt. — A leghatározottabban ki­jelentem — mondta —, hogy nem történtek ilyen szörnyűsé­gek Afganisztánban. Olyan eset sem volt, hogy bárkit is sorsára hagytunk volna, aki az ellenség gyűrűjébe került, mindenkit igyekeztünk kimen­teni. Még elesett bajtársaink holttesteit sem hagytuk a csa­tamezőn, azokat is igyekeztünk hátraszállítani — fűzte hozzá. — Előfordulhatott-e, hogy az ellenségnek szánt lövedékek szovjet katonákat találtak el, és ez adott alapot a híreszte­léseknek? — kérdezte a lap munkatársa. Ezt az eshetősé­get Gromov nem zárta ki. — A háború rendkívüli körülmé­nyei között sok váratlan ese­mény történik — mondta vála­szában. (MTI) Irán kész megszakítani diplomáciai viszonyát Londonnal Az iráni parlament kedden nagy többséggel megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely kötelezi a külügyminisztert, hogy szakítsa meg a diplomá­ciai kapcsolatokat Nagy-Britan­­niával, amennyiben London egy héten belül nem másítja meg Salman Rushdie Sátáni versek című könyvével kapcsolatos ál­láspontját. Az IRNA iráni hírügynök­ség jelentése szerint a parla­ment vitájában felszólalt Ali Akbar Velajati külügyminisz­ter is, aki kijelentette, hogy támogatja az indítványt. A törvényjavaslatot a szavazás után a teológusokból és jog­tudósokból álló, vétójoggal felruházott Felügyelő Tanács is jóváhagyta. A törvény szövege szerint a brit-iráni diplomáciai­­kapcsolatok au­tomatikusan megszakadnak akkor is, ha egy héten belül az angol kormány esetleg semmilyen választ nem ad. Lynda Chalker brit kül­ügyi államminiszter a teherá­­ni döntést „nagyon sajnála­tosnak” minősítette, és kije­lentette: „az iráni lépés sem­mit sem változtat azon az ál­lásponton, hogy egyetlen or­szágnak és egyetlen ország vallási vezetőjének sincs joga egy másik ország területén el­követendő gyilkosságra buj­­togatni". A hét elején a Rushdie-ügy fejleményeként több más arab ország után Szíriában is be­tiltották a Sátáni versek for­galmazását. A könyv ellen újabb tüntetések is voltak, a többi között az indiai Sriga­­narban, ahol a rendőrökkel való összecsapásnak egy ha­lottja és hét sebesültje volt. A Sátáni versek körül ki­robbant botrány a jelek sze­rint mindinkább világpoliti­kai üggyé válik. A még ta­valy szeptemberben megjelent könyv hatására február ele­jén robbantak ki az első tö­megméretű tiltakozások. A művet kifogásoló vélemények azt állítják, hogy az mélyen sérti az iszlámot és annak követőit. A könyv maga a kritikusok értékelése szerint elvont, szürrealisztikus írás, amely a jó és a rossz örök harcának problematikájával, a hit és a kétkedés közötti iga­zs­ágke­resés­se­l f­og­lalk­ozik, s mondanivalójában a sztereo­tip gondolkodás és a fana­tizmus ellen foglal állást. Mint szerzője kijelentette, könyvét egyáltalán nem po­litikai, hanem irodalmi mű­nek szánta és „nem volt szándékában megsérteni a hívő muzulmánokat.”. Az, hogy a Sátáni versek mégis egy példa nélküli álló bot­rány középpontjába került, főként a Rushdie-ra Iránban kimondott halálos ítélet kö­vetkezménye. Nagy-Britannia és az Európai Közösségek or­szágai ugyanis rendkívül éle­sen reagáltak az író meggyil­kolását szorgalmazó felhívás­ra, rámutatva, hogy az nem csupán a nemzetközi jognak, de az önálló gondolkodás és véleménynyilvánítás jogának is ellentmond. A különböző nemzetközi értékelések felhívják a fi­gyelmet arra is, hogy a Sá­táni versek okozta botrány komoly veszélyeket rejt ma­gában, hiszen a nemzetközi kapcsolatrendszerek megter­helésén túl kiszámíthatatlan reakciókat is maga után vonhat. A többi között erre hívják fel a figyelmet az első szovjet sajtókommentárok is. Az EHO Planyets című heti­lap legutóbbi száma például leszögezi, hogy „Khomeini ítélete sérti a nemzetközi jo­got, és komolyan kell venni”, majd kifejezi reményét, hogy az ügy diplomáciai úton nyer megoldást, ellenkező esetben „bűnös precedenst” teremte­ne a más művek szerzői el­leni támadásokhoz is. A Komszomolszkaja Pravda pe­dig kedden arról számolt be, hogy fiatal ,szovjet irodalmá­rok csoportja hatóságilag en­gedélyezett, békés tüntetést tartott vasárnap Irán moszk­vai nagykövetsége előtt Rush­die védelmében. A lap egyéb­ként támogatta az akciót, s az iráni ítéletről így fogal­mazott: „Az irodalom halál­ra ítélése letűnt korokat idé­ző tett”. L. L. L. •* A Szovjetunió közvetítő sze­repet vállalt a Rushdie-ügy­­ben. Erről Gennagyij Geraszi­mov, a szovjet külügyminisz­térium szóvivője tájékoztatta kedden Moszkvában a nem­zetközi sajtó képviselőit. A témáról Eduard Sevard­­nadze mintegy ötórás megbe­szélést folytatott Teheránban az iráni külügyminiszterrel és a parlament elnökével. Gera­szimov értésre adta ugyanak­kor, hogy Sevardnadze és Khomeini találkozóján nem érintették a Rushdie-ügyet. (MTI) Rushdie és könyve. ­ Megszüntetik az A­g­rop­romot, a mezőgazdasági csúcsszervezetet­ ­ MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Március 15-16-án tartják az SZKP mezőgazdasági kérdések­kel foglalkozó plénumát, ame­lyen éles vita, gyökeres válto­zások várhatók - mondotta Alekszandr Nyikonov, a Szovjet Mezőgazdasági Akadémia el­nöke. A Népszabadság kérdé­sére válaszolva hozzátette: megszüntetik a mezőgazdaság jelenlegi irányító csúcsszervét, az Agropromot, helyette kevés­bé centralizált, a helyi testüle­teknek nagyobb önállóságot adó, a mezőgazdaság gyakor­lati irányításába bele nem szó­ló szervezetet alakítanak. A plénumon Nyikonov aka­démikus szerint várhatóan, elismerik a mezőgazdasági tu­lajdonformák pluralizmusát. Javasolják majd a radikális gazdaságirányítási reform be­indítását falun, ösztönözve a földbérleti szerződés, a csalá­di vállalkozás különböző for­máit. Ezzel párhuzamosan a falu helyzetét javító szociál­politikai döntéseket hoznak. Ugyanakkor nem várható, hogy döntést hoznak az ag­­rárreform egyik alapkérdésé­ben, a felvásárlási árrend­szer megváltoztatásában — jelezte Nyikonov s közvetve utalt rá, hogy ez túlnő a me­zőgazdasági politika keretein. Mivel a veszteségek igen nagyok a mezőgazdaságban (20-30 százalékot is elérnek), ezért a jövőben a fejlesztés fő iránya a veszteségcsökkentés lesz. A hadiipar egy részének bevonásával korszerűsítik, il­letve, ahol nincs, kiépítik a tároló- és hűtőházak rendsze­rét, a mezőgazdaság közleke­dési infrastruktúráját. Számí­tások szerint hatékonyabb a beruházási eszközöket ebbe a­­tárolási-szállítási szférába összpontosítani, mint újabb termelésnövelő programba fogni. Nyikonov idejétmúltnak ne­vezte a mindmáig meglévő, a második világháborús szük­séghelyzetben kialakult „gyá­ri háztájikat”. A gyárak ter­meljenek iparcikkeket, a me­zőgazdaságot pedig hagyják inkább a parasztra — hang­zott el. Ez ügyben is vitára lehet számítani, hiszen Jegor Ligacsov, az SZKP KB mező­­gazdasági bizottságát vezető PB-tag más véleményen van e kérdésben is. Ami pedig a „hagyományos” háztájikat il­leti, az akadémikus szerint ösztönözni fogják őket, meg­állítva a háztájik évtizedek óta tartó, folyamatos hanyat­lását. Dunai Péter Bonn elnapolta a vízumkényszert Egy nappal Budimir Loncsar jugoszláv külügyminiszter bon­ni tárgyalásai után az NSZK kormánya kedden bejelentette: a kabinet szerdai ülésének na­pirendjéről leveszik a szövetsé­gi belügyminisztériumnak azt a javaslatát, amely szorgalmaz­za a vízumkényszer bevezetését Jugoszláviával szemben. Ez azt jelenti, hogy meghatározatlan időre elnapolták az elvben már elhatározott intézkedés hivatalos meghirdetését. Friedhelm Ost kormányszó­vivő közlése szerint Bonn megvárja, hogy hatékonynak bizonyulnak-e azok a Loncsar által Hans-Dietrich Genscher külügyminiszternek és Wolf­­gang Schauble szövetségi mi­niszternek, a kancellári hiva­tal főnökének ígért jugoszláv rendszabályok, amelyek az NSZK-ba tömegével érkező jugoszláv menedékkérők szá­mának visszaszorítására hi­vatottak. A jugoszláv külügyminisz­ter kérte a vízumkényszer új­bóli bevezetésének elhalasztá­sát, mert szerinte kormánya egyéb eszközökkel is meg tudja oldani a kérdést. Friedrich Zimmermann bel­ügyminiszter közölte, hogy fi­gyelemmel fogják kísérni a tervezett jugoszláv lépések hatását. (MTI) Tömegtüntetés Belgrádban (Folytatás az 1. oldalról.) A szónokok újra meg újra szorgalmazták, hogy a tilta­kozógyűlésen szólaljon fel Ra­­if Dizdarevics, a jugoszláv ál­lamelnökség elnöke, továbbá Stipe Suvar, valamint Szlobo­­dan Milosevics, a Szerb Kom­munista Szövetség elnöke. Dizdarevics szürkületkor tett eleget a követelésnek, és beszédet mondott a szövetsé­gi parlament épülete körül to­longó tömeg előtt. Hangsú­lyozta, hogy az államelnökség minden szükséges intézkedést megtesz Jugoszlávia egységé­nek megvédésére. A belgrádihoz hasonlóan ki­­sebb-nagyobb tiltakozógyűlé­sek zajlottak le tucatnyi szer­biai, vajdasági és Crna Go­­ra-i városban — egyebek kö­zött Titográdban —, valamint üzemekben, iskolákban, hiva­taloknál is. Közben a Szerb Köztársa­ság autonóm tartományában, Kosovóban folytatódik a po­litikai kötélhúzás. A „Trep­­csa” Kombinát 1300 albán nemzetiségű cink- és ólombá­nyásza, a tárnák mélyén, az egész országot megmozgató nyolcnapos éhségsztrájkjával elérte legfontosabb politikai követelésének teljesítését, az utóbbi idők három legexpo­náltabb kosovói albán nem­zetiségű politikusának le­­mondatását és hétfőn este abbahagyta tiltakozó megmoz­dulását. A bányászok is­mét a felszínen tartózkodnak. Ez­zel egyidejűleg a „Trepcsa” 800 szerb és crnagorac nem­zetiségű bányásza ellen­sztrájkot hirdetett, leszállt a tárnákba, s közölte, hogy nem hajlandó távozni, amíg egyes jugoszláv, szövetségi szintű tisztségviselők be nem nyújt­ják lemondásukat. Az autonóm tartományban kedd reggel beszüntették a munkát számos üzem szerb és albán nemzetiségű dolgo­zói. Bojkottálták a tanítást a szerb és crnagorac középisko­lások. Több termelő vállalat albán kollektívája is sztráj­kol. A tömegközlekedés azonban ismét megindult, a hivatalok működnek, az üz­letek kinyitottak. A városok utcáin változatlanul megerő­sített rendőrjárőrö­k cirkálnak. Kedden lemondott tisztsé­géről Tomiszlav Szekulics, a Kosovói Kommunisták Szö­vetsége titkára. Márkus Gyula /A 'JK­JA JJ M A vietnami külügyminiszter Bangkokban Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter kedden Bang­kokba érkezett, hogy a kambodzsai konfliktus rendezéséről, a délkelet-ázsiai békéről, valamint a kétoldalú kapcsolatok ja­vításáról tárgyaljon a thaiföldi vezetőkkel. Megérkezésekor tett nyilatkozatában a külügyminiszter a kambodzsai kérdés átfogó rendezése mellett foglalt állást, de megjegyezte, hogy „a semminél még egy részleges megoldás is jobb lenne”. Megerősítette országának azt a kötelezettség­vállalását, hogy 1990 decemberéig kivonja csapatait Kam­bodzsából. Muhri nem jelölteti magát újra Az Osztrák KP jövő januárban tartandó XXVII. kongresz­­szusának előkészületeiről tárgyaltak a párt központi bizottsá­gának a napokban tartott ülésén, amelyről kedden számolt be a Volksstimme, az OKP bécsi napilapja. Franz Muhri, a párt elnöke beszámolójában a kongresszus fontos feladataként jelölte meg annak megvitatását, hogy a nemzetközi és hazai változásokat miként kell figyelembe ven­ni abban a tevékenységben, amelyet az Osztrák KP fejt ki az osztrák nép érdekeiért. A párt vezető testületeinek újjáválasz­­tása során a kongresszusnak gondoskodnia kell a központi bi­zottság és a politikai bizottság megfiatalításáról is, összekap­csolva a vezetés folytonosságát a megújulással — mondotta a pártelnök. Ezzel kapcsolatban a 65 éves pártelnök bejelentet­te: nem kívánja magát újrajelöltetni az elnöki posztra, s utód­jául Walter Silbermayr jelenlegi KB-titkárt javasolja. Politikai gyilkosság Bogotában Bogotában meggyilkolták Teófilo Ferero Castrót, a Ko­lumbiai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának és a KB titkárságának tagját. Az ismeretlen támadók megölték a poli­tikus feleségét és a párt egyik aktivistáját is. A szemtanúk szerint a merénylők két autóból tüzeltek Castróékra, a­kik az étterem előtt álló gépkocsiban ültek. A terroristáknak sikerült elmenekülniük a helyszínről. A vélhetően szélsőjobboldali merénylettel folytatódott az utóbbi időben egyre gyakoribb politikai gyilkosságok sora. Csak az elmúlt évben több ezer kolumbiai vesztette életét fél­katonai szervezetek által elkövetett gyilkosságokban. Többsé­gük baloldali szervezetekhez tartozott, demokratikus szellemű parlamenti képviselő vagy újságíró volt. (TASZSZ) rm Vendégek „Monsieur Strasbourg"-ból Hétfőn Magyarországra érkezett az Európai Parlament küldöttsége, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok elmélyítése céljából tanulmányozza a magyar parlament működését, és első kézből tájékozódjék a magyarországi politikai és gazda­sági reformfolyamatról. A mostani látogatást az Európai Közösségek (EK) és hazánk között kialakult és mind rendszere­sebbé váló kapcsolattartás fontos fejezetének kell értékel­nünk. Ismeretes, hogy az EGK a szocialista országok közül elsőként hazánkkal írt alá kereskedelmi és gazdasági együtt­működésről szóló megállapodást tavaly szeptemberben. Ezt követően, november közepén, az Európai Parlament elnökét, Lord Henry Plumbot köszöntötték Budapesten, néhány nap­pal ezelőtt pedig Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke vezetett parlamenti küldöttséget az Eu­rópai Parlament strasbourgi központjába. Az alábbiakban röviden ismertetjük az Európai Parla­mentnek az EK-n belül elfoglalt helyét, szerepét, hatáskö­rét, feladatait. Az Európai Közösségeknek 1961 óta közös szervei vannak, neveze­tesen az Európai Parlament, a Bi­zottság, a Tanács és a Bíróság. Az EK csúcsszerve voltaképpen a ti­zenkét tagország minisztereiből álló tanács, amely félévenként egyszer állam- illetve kormányfői csúcstalálkozót is tart. Épp ebből az ad hoc jellegből kiindulva a tanács nem lehet a szervezet mo­torja, ezt a szerepet a brüsszeli székhelyű bizottság látja el. A bizottságnak — vagy ahogyan gyakran nevezik, az EK „kor­mányának” — 17 tagja van, elnö­ke jelenleg a francia illetőségű Jacques Delors. A bizottság hatás­köre két területre összpontosul: az első a tervezés, a javaslatok kidolgozása a tanács számára, míg a második a végrehajtás, az­az a tanács döntéseinek, határo­zatainak megvalósítása. Az Európai Parlament, amely­nek képviselőit most Budapesten köszönthetjük, a tizenkét EK-tag­­állam választott közös testülete. A parlament tagjait, szám szerint 518 képviselőt, a tagországok lét­számarányosan választják ötéven­ként, közvetlen szavazással. Az Európai Parlament legfőbb fel­adata az EK költségvetésének (tavaly 1,4 milliárd ECU) jóváha­gyása, de joga van állást foglalni a tagállamokat érintő bármely kérdésben. A parlamenti üléseket havonta egy héten át a testület székhelyén, a kelet-franciaországi Strasbourgban tartják, míg a tes­tület titkársága Luxemburgban ülésezik. Ez a háromközpontúság azt eredményezi, hogy mintegy másfél ezer ember utazgat állan­dóan a három város között. A székhelyvita évek óta folyik, s egyre valószínűbbnek látszik az Európai Parlament áthelyezése Brüsszelbe. Olyannyira, hogy a belga fővárosban már megkezdő­dött annak a székháznak az épí­tése, amely — tapintatosan szólva — az Európai Parlament „rendkí­vüli” üléseinek ad majd otthont. Feltéve persze, ha a jelenlegi székhely státusát szenvedélyesen védelmező franciákat képesek lesznek legyőzni. Több mint jel­kép, hogy Mitterrand elnök itt mondta el idei szilveszteri köszön­tőjét, amelyben a várost „Mon­sieur Strasbourg”-nak titulálta, és sürgette a helység megközelíté­sének javítására szolgáló terv megvalósítását. A székhelyvitánál kétségkívül fontosabb az a tartalmi polémia, amely a szervezet s ezen belül a parlament soraiban folyik. Az alapképlet: egységesítés vagy na­gyobb önállóság. Semmi kétség, az EK pillanatnyilag — három évtizeddel a megalakulás után — szuverén államok szervezete, amely a közösség állandó szer­veinek nem ad nemzetek feletti hatáskört. A tanács — akár mi­niszteri szinten ülésezik, akár állam-, illetve kormányfői szinten — csak mint alkalmi szerv funk­cionál, mint a hivatalban lévő nemzeti kormánytisztviselők tes­tülete. Ennek a szuverenitásnak üzen hadat az Európai Közösség szá­mos magas rangú tisztségviselője, köztük az európai vámhatárok 1992-ig történő lebontását kiötlő Jacques Delors, a bizottság elnö­ke. Szerinte létre kellene hozni egy európai kormányt, amelynek feladata lenne a tizenkettek poli­tikájának egyeztetése, az egyesí­téssel kapcsolatos bonyolult dön­tések megoldása. Lord Henry Plumb az Államok Tanácsát tar­taná szükségesnek megalakítani, amelyben a nemzeti parlamentek küldöttei — vagy a tagállamok­ban külön megválasztott képvise­lőké — üléseznének. Feladatuk akadna bőven, hiszen egyes véle­mények szerint tíz éven belül a tizenketteket érintő döntések 80 százalékát már az EK intézmé­nyeiben hozzák. SERES ATTILA

Next