Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
A szovjet parlament napok óta tartó ülésszakán eddig kétszázötvenen szólaltak fel, de még további, több mint négyszázötven jelentkező van, s nem tudni, mikor ér véget a példa nélküli vitákat hozó tanácskozás, amelyen Rizskov kormányfő tegnapra tervezett expozéját is későbbre halasztották. A nap eseménye egyébként Borisz Jelcin kisebb programbeszédnek is beillő felszólalása volt. A falvak szociális, infrastrukturális elmaradottsága, a paraszti munka alacsony társadalmi presztízse és az élelmezési kérdés közötti összefüggés volt a vita első két felszólalásának témája. Meg kell állítani a falvak elnéptelenedésének veszélyes folyamatát, hiszen annak következményei hatnak az amúgy is gyenge élelmiszer-ellátásra, s ez már az átalakítást fenyegeti — hangoztatták a szónokok. Az agrárküldöttek csoportjának felhívásából sugárzott az aggodalom amiatt, hogy a háború utáni békés építőmunka 45. évében üresek a boltok, előttük hosszú sorok kígyóznak. Elhangzott az a javaslat, hogy a Legfelsőbb Tanács keretében hozzanak létre olyan bizottságot, amely az agrárérdekeket védelmezné. Rabik Nyisanov, az Üzbég Kommunista Párt első titkára hangsúlyozta, hogy némely küldötteik „haladó és konzervatív szárnyra osztják” a kongresszusi képviselőiket, ami nem segíti elő az építő szellem kibontakozását. Sértésnek nevezte és határozottan visszautasította azokat a megállapításokat, amelyek szerint a közép-ázsiai köztársaságok küldöttei „utasításra”, az apparátus befolyására szavaznak. Nyisanov védelmébe vette a pártapparátust, amely ellen szerinte a kongresszuson némelyek megpróbálnak alaptalanul hangulatot kelteni. Gorbunovs lett küldött beszéde középpontjában a köztársaságok szuverenitásának és önállóságának helyreállítása állt, s ezzel együtt síkraszállt a szovjet alkotmány menet közbeni folyamatos módosítása mellett. Azerbajdzsán miniszterelnöke felszólalásában ellentétes álláspontra helyezkedett. A felemelkedés egyik kulcsának a területi, köztársasági önelszámolás rendszerére való áttérést tartotta ugyan, de ennek kapcsán hangoztatta, hogy az újonnan formálódó gazdasági kapcsolatoknak nem szabad aláásniuk az ország szövetségi rendszerét. Csatlakozva az erős köztársasági erős központ jelszavához, bírálta a több helyütt tapasztalható bezárkózási törekvéseket. A köztársasági kormányfő csak röviden érintette az Azerbajdzsánhoz tartozó Karabahhegyvidéki Autonóm Terület problémáit. Az ott kialakult helyzetet sok szempontból típusértékűnek nevezte, hiszen a gondok gyökere a megoldatlan szociális kérdésekben van. Szünet után Borisz Jelcin lépett a szószékre. A népi küldöttek kongresszusának legfontosabb kérdésének nevezte a hatalom kérdését. Hangoztatta, hogy a hatalommal a népnek, a nép küldötteinek kell rendelkeznie. A mostani körülmények között a Legfelsőbb Tanács, amennyiben nem választanak elnökséget, az elnök apparátusává válhat — hangoztatta. Jelcin — a helyszínen szerzett ismeretei alapján — nép elleni bűntettnek minősítette a tbiliszi tragédiát, és kijelentette: név szerint tudni kell, hogy a központban ki döntött az erőszak alkalmazásáról. A volt moszkvai első titkár felvetette a sajtó ügyét is, mondván, hogy az személyek szűk csoportjának ellenőrzése alatt áll, nem tükrözi a társadalom különböző rétegeinek nézeteit. Részletesen taglalta a félintézkedéseket hozó, gyakorta inkább hátralépő hatalmi gépezetet, az apparátus szerepét a peresztrojka folyamatában. Hangsúlyozta, hogy az átalakítási folyamat kezdetén meghirdetett ígéreteik nem váltak valóra, az emberek most roszszabbul élnek, mint akkor. Ezek fényében indítványozta az új alkotmány kidolgozásának előrehozatalát, a hatalom, a gazdaság decentralizálását, a bürokratikus gépezet leépítését, a minisztériumok számának csökkentését. Olyan sajtótörvény kidolgozását sürgette, amely önállóságot, a helyi pártszervektől való függetlenséget teremt a sajtóorgánumoknak. Borisz Jelcin olyan kollektív vezetés felállítása mellett foglalt állást, amely kizárja az egyszemélyi hatalom túlkapásait. Javasolta, hogy a szovjet államfő személyéről a jövőben közvetlen választásokon döntsenek, és tisztében évenként tartandó népszavazásnak kelljen őt megerősíteni. Törvényt kell alkotni a pártról is — mondta —, mert a párt demokratizálódása elmarad a társadalomé mögött. Felvetette: hívjanak össze rendkívüli pártkongresszust, s azon dolgozzák ki a párt új stratégiáját és taktikáját, válasszanak új központi bizottságot, mert a mostani nem tud megbirkózni a feladatokkal. Külön szólt a kiváltságokról, a nómenklatúráról, megállapította: haladéktalanul fel kell számolni mindkettőt. Visszatetszőnek nevezte, hogy amíg tízmilliók élnek szegénységben, egy elit réteg a luxusban dőzsöl. Kezdeményezte, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés egészségügyi ellátását szolgáló „négyes számú igazgatóságot” állítsák az anya- és gyermekvédelem szolgálatába, mert a Szovjetunióban a gyermekhalandóság kétszerte magasabb, mint a civilizált országokban. Szűren Arutyunján, az örmény KP KB első titkára elsősorban a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott. Karabah ügyéről kijelentette: akadnak olyanok, akik komoly helyzetelemzés helyett még mindig üres szólamokat pufogtatnak a testvériségről, internacionalizmusról. Míg egyéneket rehabilitáltak a sztálini önkény áldozatai közül, teljes népek, népcsoportok esetében ez még várat magára — mondotta. A terület különleges irányítóbizottságának felállítását a reális helyzet diktálta kompromisszumnak nevezte, bár megjegyezte, hogy az emberek már nem bíznak a bizottságban, és ez a helyzet érzékelhető feszültséget keltett Örményországban is. Szorgalmazta a helyi párt- és tanács a szervek működésének teljes felújítását, majd javasolta: Karabah lakossága hadd döntsön önállóan saját jövőjéről Alekszij leningrádi metropolita a gazdasági válság és a lelki elszegényedés összefüggéséről beszélt, hangsúlyozva, hogy az erkölcsi nevelés össztársadalmi ügy. A küldöttek lezárták a karabahiak legfelsőbb tanácsi tagságával kapcsolatos vitát. A szavazás eredményeként az eredetileg javasolt két karabahi küldött — egy örmény és egy azerbajdzsán nemzetiségű — lett az LT tagja. — Újra kell gondolnunk társadalmunk néhány értékét, a szocialista állam, a tulajdon, a szuverenitás, a szövetség fogalmak tartalmát — kezdte felszólalását Algirdas Brazauskas, a Litván KP KB első titkára, ő is azt hangoztatta, hogy szuverén köztársaságok szerződéses szövetségére van szükség. Az egyik moszkvai kerület képviselője keményen megbírálta a televíziót, amely szombaton a kongresszusról szóló összefoglaló beszámolójában tendenciózusan ismertette Afanaszjev és Popov, valamint az őket támogatók felszólalását, eltorzítva a mondanivalót. Viszont egyfajta „válaszként” értelmezte, hogy még mindig nem kaptak választ a küldöttek arra a sokszor megismételt kérdésre, ki adott utasítást a legfelsőbb politikai vezetésből a tbiliszi akcióra. A moszkvai küldött — Jurij Vlaszov — eddig példa nélküli módon, nyilvánosság előtt, élesen bírálta az állambiztonsági bizottságot, a KGB-t. Sürgette, hogy helyezzék a nép ellenőrzése alá, ne az apparátusnak tartozzon felelősséggel. A skirgáz első titkár „mérsékelt” hangvételű felszólalásában szembeszállt Borisz Jelcinnel, s annak a véleményének adott hangot, a peresztrojka eddigi négy és fél éve alatt igenis születtek eredmények. Egyesek most azzal próbálnak népszerűséget szerezni, hogy a kormányt és a központi bizottságot tehetetlenséggel vádolják — hangoztatta a félreérthetetlenül Jelcinnek szánt megjegyzést. Egyúttal a párt elleni nyílt támadásnak minősítette a pártapparátusit ért bírálatokat. Elítélőleg szólt azokról, akik a szovjet fővárosban a kongresszus idején sem hagytak fel a „gyűlésezéssel”, s politikai feszültség szítására törekszenek. Élesen támadta a frakcióalapítás ötletét, mondván: az csak anarchiához vezethet. Észtország képviselője a regionális önelszámolás fontosságáról szólt, s hangoztatta, hogy köztársasága ezzel nem a bezárkózásra és az elszigetelődésre törekszik, hanem éppen ellenkezőleg, az integráció hatékonyabbá tételére. Az elnöklő Brazauskas itt felfüggesztette a beszámoló feletti vitát, s a szerdai utolsó napirendi témaként javaslatot tett a szerkesztőbizottság, valamint a Tbiliszi-bizottság összetételére. Kisebb huzavona után a kongresszus mindkét bizottságot megválasztotta, s ezzel lezárult a szerdai munkanap. (MTI) Jelcin népszavazást javasolt az államfő személyére Borisz Jelcin. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. június 1. csütörtök A magyarországi fejlemények visszhangja A nagy hírügynökségek jelentős terjedelemben foglalkoztak az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésével és Grósz Károly pártfőtitkár kedd esti tévéinterjújával. A TASZSZ szovjet hírügynökség másfél gépelt oldalnyi beszámolójában kiemelte: Grósz Károly hangsúlyozta, hogy az MSZMP marxista szellemű párt, és a jövőben is az kíván maradni. A pártnak helyes következtetéseket kell levonnia az elkövetett hibákból, és vissza kell térnie a marxizmus forrásaihoz. A DPA nyugatnémet hírügynökség hangoztatta: a magyar pártfőtitkár nyilatkozatában visszautasította azokat a vádakat, hogy az MSZMP a múltban téves úton járt; az viszont, hogy a párt az elmúlt 32 évben vetélytársak nélkül, monopolhelyzetben volt, sok vonatkozásban nem tett jót az MSZMP-nek. Az AP amerikai hírügynökség értékelése szerint Grósz Károly nyilvánosan megrótta Pozsgay Imrét azért a nyilatkozatért, amelyet az amerikai kormányzati támogatással működő Szabad Európa Rádió a múlt héten sugárzott. Pozsgay Imre a hírügynökség idézete szerint egyebek mellett kijelentette, hogy a kelet-európai kommunista rendszerek nem reformálhatók meg, az MSZMP-nek ezért egy olyan pártot kell létrehozni, amely a nyugat-európai szocialista, vagy szociáldemokrata elképzeléseken alapszik. Grósz Károly kedd esti tévéinterjújából a hírügynökség kiemeli: „Egyetlen ember nem fogja meghatározni azt, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a pártnak milyen arculata legyen.” Az AP tájékoztat arról is, hogy a Mai Nap című napilap keddi száma szerint Jánosi György, a KB egyik tagjanem KB-tag, meghívottként vett részt az ülésen — a szerk.) elmondta: a KB több tagja bírálta Pozsgay Imrét a SZER-interjú miatt. Egyúttal hozzátette, hogy Horn Gyula külügyminiszter volt az első, aki Pozsgay Imre védelmére kelt. Major László pártszóvivő kijelentését idézve — amely szerint „Nagy Imre kivégzése bizonyosan jogtalan volt” — a Reuter arra a megállapításra jut, hogy hosszabb gyötrődés után a párt egy három évtizedes dogmát változtatott meg és deklarálta, hogy Nagy Imrét kirakatper után végezték ki. Az AP Grósz Károly kedd esti nyilatkozatát úgy értékeli, hogy a főtitkár nincs Nagy Imre jogi rehabilitálása ellen, de ellenzi a volt miniszterelnök politikai rehabilitációját. A Reuter szerint a reformszárny hívei úgy vélik, az események „túlléptek Grósz Károlyon”. Az AFP francia hírügynökség az előrehozott kongresszussal kapcsolatban megjegyzi, figyelembe véve a jelenlegi politikai helyzetet Budapesten, nem zárható ki, hogy a kongresszuson új főtitkár kerüljön a párt élére. Az MSZMP KB üléséről tájékoztatva szerdán több bécsi újság a párton belüli reformerők sikerének minősítette a testület által hozott döntéseket. A Die Presse című független napilap jelentése címében is ezt emeli ki, szövegében pedig azt, hogy a tanácskozáson kikristályosodott a Pozsgay Imre államminiszter vezette reformszárnú erősödése. Mint írja, az 1990-re esedékes pártkongresszus előrehozatala politikai megfigyelők szerint a szárny taktikai győzelmét jelenti. A Grósz Károly főtitkár körüli csoport az előrehozatalhoz való hozzájárulással, úgy tűnik, egyelőre elkerülte a Pozsgay által immár nem kizártnak tartott pártszakadást. A brit The Daily Telegraph újabb mérföldkőnek minősítette szerdán az MSZMP Központi Bizottságának azt az állásfoglalását, hogy Nagy Imrét törvénytelenül végezték ki az 1956-os népfelkelésben játszott szerepéért. „Magyarország kormányzó kommunista pártja tegnap először ismerte el, hogy Nagy Imrét, aki miniszterelnök volt 1956-ban, törvénytelenül végezték ki a felkelésben játszott szerepéért. A The Times „Hatalmi harc Magyarországon” felcímmel és „Reformer törekszik vezető szerepre” főcímmel közölt kommentárjában arra a következtetésre jut, hogy Pozsgay Imre nyugat-berlini előadásában, illetve a Szabad Európa Rádiónak adott nyilatkozatában „nyilvánossá tette saját jelöltségét a vezetésre”. (MTI) A L'Unitá és az Avanti vitája a szocializmus megreformálhatóságáról ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az OKP és az OSZP lapja szerdán egyaránt cikket szentelt a magyarországi eseményeknek. Az apropót az MSZMP Központi Bizottságának Nagy Imrével kapcsolatos állásfoglalása kínálja. A L'Unitá és az Avanti véleménye eltér egy alapvető következtetésben: a szocializmus megreformálhatóságában. Az eltérő értékelés nem szakítható el az olasz baloldal két vezető pártja közötti vitától. Az Avanti Pozsgaynak igaza van című jegyzetében azt fejtegeti, hogy amikor a magyar politikus a reform megvalósítását országában egy új típusú, az európai szocialista és szociáldemokrata eszméiken alapuló politikai csoportosulás létrehozásával képzeli el, lényegében ugyanazt ismeri el, amit az olasz szocialisták vélnek: a kommunizmus nem reformálható, a követendő irány a szociáldemokrácia. A L’Unitában Federigo Argentieri szerint 1956 Magyarországának fejleményei, miként később a prágai tavasz, csupán azt jelezték, hogy azidézőjelbe tett kommunizmus, a bürokratikus és tekintélyuralmi rendszer nem rendelkezik jövővel. Nagy Imre viszont a demokratikus és népi forradalom vezetőjeként joggal tekinthető a szocializmus reformja előfutárának, annak a kommunizmusénak, amelyet a demokrácia, a pluralizmus, a szabadság, az igazságosság, a jólét és az egészséges gazdasági versengés fogalma együttesen alkot. A cikkíró emlékeztet rá, hogy mindazok a pártok, így a jugoszláv, a kínai, a lengyel, és még az OKP is, amelyek pedig maguk is keresték az önállóság útját a Szovjetuniótól, 1956-ban elhagyták Nagy Imrét, lám, most, a Szovjetunióval egyetemben, a demokrácia és a reform útját keresik. A sztálinizmus koncepciójának elhúzódó uralma okozta a történelmi késést, játszott azok kezére, akik most „a kommunizmus végéről” bölcselkednek, illetve nem tartják lehetségesnek a szocialista országok megreformálását. 1956 például az Olasz Szocialista Pártnak változatlanul OKP-ellenes támadásokhoz szolgáltat ürügyet. Márpedig 1956 októbere éppen arra volt bizonyíték, hogy milyen gyorsan szét lehet zúzni a sztálinista, a bürokratizált, központosított és rendőri rendszert. Várhatóan persze időbe telik, amíg a demokratikus és szocialista (de nem szociáldemokrata) társadalom eszméje a gyakorlatban megvalósul. Ma éppen Magyarország az, amely tragikus, ám értékes történelmi tapasztalatának tanulságai alapján utast nyithat az új felé — véli a L’Unitá cikkírója. O. L. Gy. Szerződés a hagyományos fegyverekről egy éven belül? (Folytatás az 1. oldalról.) Les Aspin, a ház katonai bizottságának demokrata elnöke úgy vélte, függetlenül az előirányzattól, az eseményeknek van saját tehetetlenségük. „Ha egyszer a labda gurulni kezd, akkor nehéz lesz megállítani. Nehéz lesz nem megkötni a rövid hatótávolságú rakétákról az egyezményt.” Kereszty András *• A NATO kétnapos tanácsülésének legfontosabb eredménye az volt, hogy 1992-ig elhalasztották a Lánce rakéták korszerűsítéséről szóló végleges döntés meghozatalát — írta szerdán a Pravda. Fontosnak tartja a beszámoló, hogy végre nem maradt visszhangtalan a Szovjetunió és szövetségeseinek kezdeményezése, még ha a visszhang államonként eltérő volt is. • Bírálták azt a gyakorlatot, hogy Bush elnök sajtóértekezletén favorizálta az amerikai újságírókat, s mintha leginkább a Gorbacsovval folyó „propaganda vetélkedőben” igyekezett volna pontokat szerezni. A NATO most válaszaihoz érkezett. Lehetővé vált az egyenes válasz a Szovjetunió és a VSZ más tagállamainak konkrét kezdeményezéseire. A tagállamok látják ezt a lehetőséget, de nem egykönnye szabadulnak meg a múlt terheitől." Hogy melyik irányra győz, megmutatja az idő — fejeződik be a Pravda tudósítóinak kommentárja. Bush beszéde Mainzban (Folytatás az 1. oldalról.)lapközössége kell, hogy legyen. Bush arra is emlékeztetett: a kelet-európai nyitás máris megkezdődött. Külön is megemlítette Magyarországot, amely felszámolja az Ausztriával való határszakaszát borító szögesdrótokat. Magyarország példájához hasonlóan kell lehullania valamennyi keleteurópai sorompónak — jegyezte meg Bush és hozzáfűzte: a következő állomás a megosztott Berlin kell legyen. Az Egyesült Államok elnöke a helsinki folyamat intézményes megszilárdítását és kiszélesítését indítványozta annak érdekében, hogy elősegítsék a szabad választások és a politikai pluralizmus meggyökereztetését Kelet-Európában. Az Egyesült Államok elnöke a Kelet-Európához fűződő nyugati viszonyt elemezve részletesen szólt a Szovjetunióval való kapcsolatok, együttműködés ügyéről. Mint megjegyezte, az Egyesült Államoknak nem az a célja, hogy aláássa a Szovjetunió legitim biztonsági érdekeit. Ellenkezőleg, Washington lépésről lépésre meg akarja győzni Moszkvát arról, hogy a biztonságról adott de-finíciója túlhaladott, belső félelmei alaptalanok. Bush elnök újólag megerősítette, hogy lépést kíván tartani a pozitív szovjet változásokkal, és ez a kereskedelmi korlátozások időleges felfüggesztésén kívül érinti majd a technológia kivitelének azt a megszorítását, amelyet a szovjet csapatok afganisztáni bevonulása után rendeltek el. A vendéglátó, Kohl szövetségi kancellár beszédében arra a következtetésre jutott: a második világháború befejeződése óta most első ízben nyílik reális lehetőség arra, hogy kilépjenek a kelet-nyugati konfliktus árnyékából. Mint hangoztatta, az Atlanti Szövetség kész a Varsói Szerződés országaiban végbemenő reformfolyamat jövőbe tekintő, hatékony támogatására. Győri Sándor A nyugat-németországi látogatásáról Angliába érkező George Bush amerikai elnököt szerda este Margaret Thatcher brit kormányfő üdvözölte a londoni Heathrow repülőtéren. (MTI) jazMfj&exm&j 11 Magyarországi meghívás Mubaraknak Hoszni Mubarak egyiptomi államfőt magyarországi látogatásra hívta meg Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke. A meghívólevelet szerdán Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes adta át Kairóban Eszmat Abdel-Megid egyiptomi miniszterelnök-helyettesnek, külügyminiszternek, aki azt az államfő nevében köszönettel elfogadta; a budapesti látogatásra várhatóan még az idén sor kerül. (Kairói tudósítónktól) Sevardnadze a Samir-tervről Érdekesnek és megvitatásra érdemesnek minősítette a szovjet külügyminiszter Izraelnek azt a tervét, hogy tartsanak választásokat a megszállt arab területeken. Eduard Sevardnadze a párizsi emberi jogi értekezleten az izraeli rádió tudósítójának nyilatkozott Jichak Samir tervéről, s emlékeztetett rá, hogy az arab országok is érdemleges javaslatokat terjesztettek elő. A Jerusalem Post című újság szerdán közölt értesülése szerint szovjet és amerikai szakértők a jövő hónapban kísérletet tesznek egyeztetett közel-keleti politika kialakítására. (Reuter) ágy Csien Csi-csen kínai külügyminiszter szerdán külföldi körútra indult, írtjának első állomása Ecuador lesz, majd Kubába és az Egyesült Államokba látogat. (AFP) dk Csehszlovákia tárgyalásokat kezdett a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal a két nemzetközi pénzügyi szervezethez való csatlakozás lehetőségéről — közölték washingtoni pénzügyi források. Az ország az év elején jelezte, hogy 35 évi szünet után az újbóli csatlakozás gondolatával foglalkozik. (MTI)