Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-30 / 152. szám
989. június 30., péntek NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA- ÁLLÁSPONT Washington támogatást ígér a reformokhoz (Folytatás az 1. oldalról.)ejlődés minden iránt, amibben a két országban törtéik, és megértik: az Egyesült Államok mind egyedül, mind - remélhetőleg — másokkal gyütt kész megtenni minden ele telhetőt, hogy e folyamat segítse. Hogy mit jelenthet e támogatás a gyakorlatban, aról elmondta: " Egyrészt olyan szándékról van szó, hogy mindkét ország élveztesse az OPIC (a külföldi amerikai beruházásokat garantáló kormányhivatal) támogatását. Magyarország egyébként immár megkapta az általános vámkedvezményeket (a magyar kivitel egy ■észét érintő alacsonyabb ta■ifákról van szó — a tud. negj.), és célunk, hogy (az évenkénti hosszabbítás heyett) hosszabb időre biztosítsuk számára a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Nem kétséges: amint az elnök visszatér európai útjáról, kemény erőfeszítéseket tesz majd, hogy a törvényhozás elfogadja e javaslatokat. Lényegében nagyon derűlátó vagyok. Ami a támogatás további terveit illeti, azok kidolgozása még folyik. Annyi bizonyos, hogy az elnök feltett szándéka módot találni a magánszektor segítésére, hogy mindkét országban ösztönözhessük, bátoríthassuk az egyéni vállalkozást. Egyébként nyilvánvaló, hogy a párizsi csúcsértekezleten napirendre kerül Magyarország és Lengyelország, hiszen az elnök közvetlenül onnan érkezikmajd. Be fog számolni tapasztalatairól, és nem kétséges: megvitatják, hogyan lehet kollektívan közreműködni Magyarország és Lengyelország támogatásában. Ami a Bródy-terv Kelet-Európára való kiterjesztését illeti , e vonatkozásban már sok állam ■jelentkezett, így e két ország esetében a kérdés csak hoszszabb távon kerülhet napirendre. (A terv az adósságok részleges elengedésével, átalakításával kíván enyhíteni a súlyosan eladósodott fejlődő országok helyzetén — a tud megy.) Eagleburger a magyar reformok lehetséges határait firtató kérdésre elmondta: Hangsúlyozni szeretném, hogy a reformfolyamatban a magyaroknak kell meghozniuk a döntéseket, azok nem jöhetnek kívülről. Mi nem érthetjük jobban a magyar belpolitikai helyzetet, vagy Magyarország viszonyát szomszédaival, mint önök. A reformok ütemének Magyarországon és bármely más országban, beleértve az Egyesült Államokat, határt szab a belső helyzet, az, hogy a változások mekkora terhet rónak a lakosságra. Nyilvánvaló például, hogy ha mi túl gyorsan lépnénk költségvetési hiányunk csökkentése érdekében, próbára téve a lakosság tűrőképességét, ez reakciót váltana ki az emberekből. Az önök gondjai e szempontból hasonlóak. A belső problémák legalább olyan fontosak, mint a külsők — Peking példája ezt félreérthetetlenül bizonyítja. A reformok legjobb bírálója saját népük, ám mindenesetre elmondjuk majd véleményünkz amerikai kormány döntése értelmében ezentúl Magyarországot is megilleti az általános vámpreferencia (GSP). Ennek értelmében egy sor terméket teljesen vámmentesen szállíthatunk erre a piacra. Miként hasznosítható ez a Magyarországra nézve rendkívül előnyös döntés? — kérdezte Fazakas Szabolcsot, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetőjét az MTI munkatársa. " Az Egyesült Államokba irányuló mintegy 300 millió köt arról, milyen változtatásokat volna célszerű tenniük. Úgy véljük, hogy végső soron a reformok sorsa a nép bátorságán, bölcsességén, alkotókészségén múlik. És azon, mennyire lesznek készek arra, hogy megváltoztassák a szerkezetet: amennyiben ugyanis nem kerül sor alapvető, szerkezeti változtatásokra, a reformok nem sikerülhetnek. Ami a reformok külső határait illeti: e kérdésben is önöknek kell elsősorban dönteniük. Ami bennünket illet, tudatában vagyunk ennek a problémának, ám úgy hiszem, ma senki a világon nem tudna pontos választ adni a kérdésre, hol húzódnak a magyar reform határai. A Szovjetunió viszonya Lengyelországhoz és Magyarországhoz nyilvánvalóan egészen más, mint öt évvel ezelőtt. Mihail Gorbacsov meglehetős világossággal kifejezte nézeteit a reformfolyamatokról és sokkal kritikusabb volt az önök azon szomszédjait illetően, akik nem kívánnak változtatni, mint azok vonatkozásában, akik készek a reformra. Világos, hogy lényegesen nagyobb a mozgástér, mint amilyen történelmi távlatban volt. Amerika mindenesetre nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy azt mondja a lengyeleknek, a magyaroknak: nemidolláros kivitelünknek körülbelül egyharmadát érinti ez a kedvezmény. A 4,5 millió dolláros vámmegtakarításon túl ez a lehetőség javítja versenyképességünket, illetve esélyt teremt arra, hogy más országokban is elnyerjük ezt a preferenciát. Néhány éve Új-Zéland és Japán adta meg hazánknak a vámkedvezményt, majd múlt év közepétől Ausztria biztosít számunkra kedvezményes vámokat. gyétek véghez ezt vagy azt a reformot, mert az külső veszéllyel jár. A legnagyobb hiba volna ilyesmiben tanácsot adni. A Szovjetunióval kötendő globális kompromisszumok, a térségekről való tárgyalások kérdéséről a diplomata kifejtette: " Tény, hogy az Egyesült Államoknak tárgyalnia kell a Szovjetunióval egy sor kérdésről, amelyek egy része nyilvánvalóan érinti az európai stabilitást. Ez távolról sem jelenti azt, hogy fel akarnánk éleszteni a jaltai megállapodásokat, ez nincs és nem is lesz szándékunkban. Arról van szó, hogy amikor Amerika és NATO-szövetségesei a kelet-európai, a szovjetunióbeli változások folyamatát szemlélik, meg kell értenünk — s úgy hiszem, meg is értjük —, hogy a reformok időnként a stabilitás megbomlásához vezetnek, és a stabilitás hiánya Európában mindenki számára aggasztó kell, hogy legyen. Nézetem szerint egyébként valamenynyiünknek, az Egyesült Államoknak, önöknek, a Szovjetuniónak, a nyugati szövetségeseknek fel kell ismernünk, hogy egy változó helyzetben a régi válaszok nem mindig érvényesek s ezért — amint a helyzet változik — időnként óvatosság szükséges. Az amerikai döntéstől várható, hogy a vámot fizető országokhoz képest kedvezőbb versenypozícióba jutva rövid idő alatt dinamikusan bővülhet kivitelünk az Egyesült Államokba. A tengerentúli, illetve a nyugat-európai cégek is nagyobb kedvvel hoznak létre majd Magyarországon vegyes vállalatokat, hiszen ily módon ezek a vállalkozások is részesülhetnek a kedvezményben. (MTI) Vámmentes magyar export az USA-ba Az MSZMP a nemzeti megbékélés kulcstényezője A Lityeraturnaja Gazeta cikke a magyarországi dilemmákról ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A népszerű szovjet hetilap, a Lityeraturnaja Gazeta budapesti tudósítója azon töpreng, hogyan békülhet meg a magyar nemzet önmagával. Vlagyimir Sztyefamov szerint a válság alapvető oka nem az, hogy a pártok, az ellenzéki erők 1956-ról, a sztálinizmusról, az MSZMP- nek a hatalmi monopóliumról való lemondásáról nem tudnak megegyezni, hanem a romló helyzet. Az utóbbi években milliók vesztették el a jövőbe vetett hitüket. Nőttek a társadalmi feszültségek, egyesek érdemtelenül jól, mások igazságtalanul rosszul élnek. A június 16-i Nagy Imretemetés sem hozta meg a megbékélést. A tudósító úgy látja, hogy a magyar sajtóban az elhangzott beszédek kapcsán valóságos sajtóháború robbant ki. Az újságíró szerint Pozsgay Imre, a háromoldalú megbeszéléseken az MSZMP-t képviselve ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a párt lemond a hatalomgyakorlás monopóliumáról, s kész a választásokban a többi társadalmi és politikai erővel azonos feltételekkel való részvételre , s ez mégsem járt megbékéléssel. A tudósító véleménye: ahogy a múltban, úgy a jövőben is az ország fölvirágzása a tudományos világnézetű, gazdag tapasztalatú MSZMP-től függ. Ez a párt a lakosság többsége számára a jobb élet reménye. Ha a párt a platform- és személyi harcban nem vesztette el az egységre való képességét — a legutóbbi KB-ülés reményeket kelt e tekintetben —, s tisztázza saját maga számára, kiknek az érdekeit képviseli, ha ezen az alapon a társadalom többsége számára elfogadható gazdasági megújulási programot, jóléti tervet tud kidolgozni, akkor Magyarországon beköszönthet a nemzeti béke és a fölvirágzás, de maga is ideológiai elnyomást gyakorol. Egyfelől ott van az 1956. október 31-i nyilatkozat a szocialista országokkal való új viszonyról, ami a be nem avatkozáson, a szuverenitás tiszteletben tartásán alapul. Ebben a dokumentumban sok évvel kinyilatkoztatása előtt elutasították a „Brezsnyev-doktrínát. Aztán másfelől: a nyilatkozat után néhány nappal katonai beavatkozás Budapesten, a felkelés leverése és Nagy Imre hitszegő elfogása.” Ambarcumov azt írja, hogy „a Nagy Imrét búcsúztató szertartás a jugoszláv nagykövetség, ama épület előtt zajlott le, ahonnan kicsalták, elfogták, hogy később fölakasszák. Bár budapesti bíróság ítélkezett fölötte, vitathatatlan a mi bűnünk, akkori vezetőnk, Hruscsov bűne” — írja a történész, aki szerint Hruscsov, anagy reformer sem tudta leküzdeni a génjeiben rejlő sztálinizmust. Szentesítve Nagy Imre halálos ítéletét, azt a kemény, despotikus politikát folytatta, ami őt magát is félreállította néhány év múlva. Az új gondolkodásmód, a Gorbacsov-vonal lehetővé teszi a történelem fehér foltjainak eltüntetését. Biztos vagyok benne, hogy a közeljövőben megtudjuk a teljes igazságot Nagy Imre halálával kapcsolatban éppúgy, mint ahogyan a lengyel tiszteknek a katyni erdőben való elpusztításáról.” „Nehezen, ellenerőkkel szembekerülve szabadulnak meg a szocialista országok a sztálinizmustól — folytatja a szerző, hozzátéve: jelképértékű, hogy Budapesten a gyászszertartáson részt vett aszovjet nagykövet is. Bár a neosztálinisták 1956 és 1968 árnyaival rémisztgetik Gorbacsovot, ő mégis állhatatosan — igaz, nem olyan gyorsan, ahogyan sok honfitársa szeretné — folytatja a reformok útját.” „Nyugaton és Magyarországon is sokan arról beszélnek, hogy Nagy Imre a kommunizmus áldozatalett. Ne feledjük, ő maga is kommunista volt. Olyan, aki nem tudott úrrá lenni 1956 politikai hullámain, de példát mutatott politikai bátorságból. Nem volt hajlandó menteni életét azon az áron, hogy föladja meggyőződését, hitét az emberarcú szocializmusban. Abban az eszmében, amely tragikus torzulásai, szélsőségei ellenére legyőzhetetlen” — fejezi be írását Ambarcumov. D. P. Ambarcumov cikke Nagy Imréről Nagy Imre temetése kap- nevezi”, s megállapítja: „1956 ctán írt cikket a Moszkovsz magyar eseményei nehéz telelre Novosztyiban Jevgenyij herként nyomták generációm, Ambarcumov szovjet történ »a XX. pártkongresszus gyemész. Az írás 1956-ot „a remekei« lelkiismeretét, Hrüsmény és a csalódás évének csök leleplezi a sztálinizmust. A LEMP-tagok egy része a pártkongresszus előrehozását követeli Mára összehívták a párt központi bizottságának ülését ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A feszült belpolitikai helyzet is közrejátszhat abban, hogy a tervezettnél korábban, péntekre összehívták a LEMP Központi Bizottságát. Az ülésen döntenek a párt elnökjelöltjéről. A Szolidaritás Országos Végrehajtó Bizottsága szerint a kormány nem ura a gazdasági helyzetnek. A tervek szerint ezt a plénumot is két részben bonyolítják le, a második részre valamikor július második felében kerül majd sor. Az időpont körüli bizonytalanságot a választási eredmények után fölerősödött viták szülték. Mint a különböző nyilatkozatokból kiderül, a tagság egy része a jövőre esedékes kongresszus előkészületeinek gyorsítását, a kongreszszus előrehozását követeli. Többen a LEMP nevének megváltoztatása mellett szálltak síkra. A LEMP KB-nak az elképzelések szerint, a LEMP parlamenti csoportjával együtt, döntenie kell arról is, kit javasol az ország elnökének. A természetes jelölt Wojciech Jaruzelski, aki maga azonban még nem döntött arról, jelölteti-e magát erre a tisztségre. Ha igent mond, akkor a KB- nak állást kell foglalnia az új első titkár személyéről is. Zbigniew Sobotka, a LEMP PB póttagja a héten lezajlott több mint tizenkét órás PB- ülésről nyilatkozva a televíziónak, azt emelte ki, hogy most kulcsfontosságú a cselekvésben való egység. Tisztességes mérleget kell készíteni, s ennek alapján levonni a konklúiókat, beleértve a személyi következményeket is. Meg kell állapítani, hogy személy szerint kik a felelősek azért, hogy a választásokon ilyen és nem más eredmények születtek — jelentette ki Zbigniew Sobotka. Ülést tartott Gdanskban a Szolidaritás Országos Bizottsága, a tanácskozáson a kormány két tagja is részt vett. Az ülésről kiadott közlemény szerint a Szolidaritás helyzetértékelése az, hogy a kormány nem ura a gazdaságnak. Emellett a kormányzat nem adott kielégítő magyarázatot az elmúlt napok áremeléseire, s nem rendelkezik a gazdasági megújhodás programjával. Ezért a Szolidaritás azt követeli, hogy azonnal vezessék be az indexációt, vagyis az áremelések nyolcvan százalékáig emeljék a béreket is. Tiltakozó határozatot fogadott el a Paraszt Szolidaritás Ideiglenes Országos Tanácsa is, amiatt, hogy szerintük a kormány nem segíti a magángazdaságok gondjainak megoldását. A kormányzat a szakszervezetek megkérdezése nélkül döntött a mezőgazdasági termelőeszközök árának emeléséről, anélkül, hogy ezt öszszekapcsolta volna a felvásárlási árak emelésével. Tiltakozásképpen a Paraszt Szolidaritásba tömörült egyéni gazdák nem fizetnek adót. A Gazdakörök Szövetsége ugyancsak kritikusnak ítéli a falun kialakult helyzetet, s ezért azt követeli, hogy július 1-jétől vezessék be a teljes körű szabadpiacot az élelmiszer-gazdaságban, s ettől az időponttól kezdve emeljék a minimális felvásárlási árakat. K. Nyirő József Román hetilap támadása a magyar politika ellen ( BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Újabb támadást intézett a magyar politika ellen a román sajtó. A Lumea című bukaresti külpolitikai hetilap legutóbbi számában M. Patascu az eddigi román érveknek megfelelően revansizmussal és románellenességgel vádolja Magyarországot. A cikk hangneme és az alkalmazott jelzők minden korábbi román publicisztikán túltesznek, egyebek közt fasiszta jelleget és románellenes hisztériát is felfedez a június 16-i megemlékezésekben. A temetéssel kapcsolatban a Lumea a következőket írja: „Amikor bizonyos konjunkturális újraértékelés és szándékosan torz látásmód alapján igyekeznek újraírni a történelmet, s ezáltal aláásni a szocializmus értékeit, amikor a provokáció leplezetlen lelkesedéssel folyamodik a fasizmus kelléktárához, amikor felújítják a régi irredenta jelmondatokat, akkor a dolgok immár túlnőnek a demagógia keretén. Mindez súlyos nemzeti következményekkel járó mozgalomba csap át, s nyilvánvalóan még ennél is tovább megy. A cikk úgy véli, hogy a budapesti megemlékezés támadást jelentett az MSZMP és a magyar társadalom alapjai ellen, s hogy mindez a szervezőknek fel sem tűnt. A Lumea kiemeli, hogy „a rendezők és szereplők fékevesztetten és általában is támadták a kommunizmust és a Varsói Szerződést”. A szerző mindebből azt a következtetést vonja le, hogy Budapesten „megpróbálják visszaforgatni a történelem kerekét, s olyan eszközökhöz folyamodtak, amelyek mindig veszélyesek voltak a magyar nép számára”. A szerinte létező sovinizmusról és románellenességről a Lumea így ír: „Természetesen a szocialistellenes és kommunistaellenes megnyilvánulásokat, az oly szenvedélyesen érvényre juttató magyar nacionalizmust és sovinizmust nyugati körök szítják. Ilyen légkörben, a revansista hisztéria keretei között románellenes provokációkra is sor került.” A cikk a magyar vezetés szemére hányja, hogy hagyta szóhoz jutni a „régi zsoldosokat, akik kimutatták foguk fehérjét”. „Ez nyilvánvalóan az igazságok ködösítésére, egy nép sérthetetlen méltóságának befeketítésére irányul, és szervesen beilleszkedik a Románia ellen irányuló gyalázkodások hagyományos hullámába, amit a Magyar Népköztársaság különböző körei és sajtótermékei terjesztenek. A Lumea szerint haladéktalanul véget kell vetni minden provokációnak, s mindent meg kell tenni a román— magyar kapcsolatok fejlesztéséért.” 3 Aggodalmak és realitások Figyelemre méltó beszédet mondott a Román Kommunista Párt KB ülésén a párt főtitkára. Ebben egyebek közt kijelentette: „A belső problémák megoldása és a szocialista fejlődés a kommunista pártnak, minden ország pártjának elsőrendű feladata. Kétségtelen azonban, hogy aggódunk az egyes országokban jelentkező problémák miatt, mert azt szeretnénk, hogy valamennyi szocialista ország, valamennyi szomszédunk biztosítsa szilárd fejlődését a szocializmus útján. Ezért úgy véljük, igen fontos, hogy azok a szocialista országok, amelyek tagjai a Varsói Szerződésnek, s érdekeltek abban, hogy közösen elemezzék a szocialista építés jelenlegi problémáit, közösen határozzák meg, miként működjenek még jobban együtt a nehézségek leküzdése érdekében, s azért, hogy valamennyi népnek a szocializmus útján biztosítsák gazdasági-társadalmi fejlődését.” Az idézet két vonatkozásban is figyelemre méltó. Románia szomszédai egytől egyig szocialista országok, ám a „szilárd fejlődésről a szocializmus útján” nem feltétlenül esnek egybe az elképzeléseik azzal, amit Romániában vallanak és gyakorolnak. A világsajtó kedvenc témáinak egyike például — a BBC kommentátora is ezt mondotta a minap —, hogy addig, amíg a Szovjetunió minden nehézség ellenére kitűnt a peresztrojka mellett, ennek a szónak a szomszéd Romániában még megfelelője sincs. De hát ne beszéljünk más szomszédaikról, beszéljünk magunkról, mi a modern szocializmust másképp képzeljük el, mint Románia, más a gyakorlatunk, más gondolkodásunk iránya. Mi a reformok, a demokratikus szocializmus útját kívánjuk járni, biztosítani szeretnénk az emberek jogát, hogy szabadon válasszanak, döntsenek mindarról, ami életüket meghatározza. Nem félünk a piactól, ahol az értékítélet jelzi a munka hatásfokát és eredményességét, nem tartunk az egyéni érdekeltségtől. Nem hisszük, hogy kezünkben a bölcsek köve, és abban is kételkedünk, hogy vezetők beszédeinek zsolozsma jellegű ismétlése lenne gyógyír a társadalom minden bajára. Azt gondoljuk továbbá, hogy az emberek jogai egyetemlegesek, garantálásuk nem jelent engedményt az „osztályellenségnek”. Valljuk, hogy azokat egy emberarcú szocializmusban mindenkinek biztosítani kell: ateistáknak és istenhívőknek, magyar ajkúaknak és más anyanyelvűeknek egyaránt. Csak így lehet elérni, hogy mindenki otthonának érezze azt a földet, ahol született. Azt hisszük, hogy szimbolikus: külügyminiszterünk, az osztrák külügyminiszterrel együtt, ezen a héten drótvágó ollóval vágta át a szöges sövényt azon a határszakaszon, amely nyugati szomszédunktól választ el bennünket. (Pontosabban szólva, amely immár összeköt bennünket vele: bízunk benne, hogy az európai házban még több olyan határ lesz, amely összeköt.) Mi egyébként már régen nem hiszünk abban, hogy szögesdrót akadályok és hasonló létesítmények valós eszközei lehetnének a politikának. Az emberek mozgását nehezíthetik a mai technika korában, a század vége felé közeledvén, a gondolatok áramlásának végét nem vethetik. Mindezekről a kérdésekről, mint sűrűn ,tudomásunkra hozzák, a szomszédos Romániában másként gondolkoznak. Az aggódás jogát senkitől nem lehet elvitatni. Nálunk is sokan aggódnak, hiszen naponta érkeznek hozzánk hírek azoktól, akik szigorúan ellenőrzött határokon is átkelve, itt lelnek menedéket. Némely hírek szívszorítóak. Egy dolog azonban az aggodalom és más dolog a Varsói Szerződés Szervezete. Ennek funkciói nemzetközi jogilag pontosan meghatározottak, védelmi jellegűek. Aligha várható el valamilyen olyan közös „meghatározó” funkció, amire az idézet utalni látszik. Volt olyan idő, amikor a szövetségi rendszer keretein belül valóban voltak ilyen közös elemzések, és születtek bizonyos elhatározások, finoman fogalmazva nem sok haszon származott ebből. Precízebben kifejezve: a népeknek, a szocializmus nemzetközi tekintélyének ez csak kárt okozott. Az úgynevezett Brezsnyev-doktrína elnevezése történelmileg azért sántíthat némileg, mert alkalmazása nem névadójával kezdődött. Az azonban bizonyos, hogy vele végleg sírba szállt. És ezt a doktrínát 1989-ben senki semmilyen formában fel nem támaszthatja. Vajda Péter