Népszabadság, 1990. február (48. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
1990. február 1., csütörtök – NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Cáfolják az SZKP főtitkárának lemondását Előkészületek a hétfői központi bizottsági ülésre (Folytatás az 1. oldalról.) Bére készült. — Nagyon fontos pártpllénusm ellett éljünk, amelyen komoly kérdésekrőlkell majd dönteni — mondta Mihail Gorbacsov. Geraszimov egyébként kérdésekre válaszolva — így arra, hogy a politikai bizottságban felvetődött-e a főtitkári és államfői tisztségek szétválasztásának kérdése — arról beszélt: a hétfőn kezdődő nagy jelentőségű KB-ülésen a fő téma az SZKP platformja az idei őszi XXVIII. pártkongresszusra. Utalt ugyanakkor arra, hogy a főtitkári és államfői funkciók együttes gyakorlása ügyében tavaly döntött — parázs vita után — a népi küldöttek kongresszusa. Ettől függetlenül persze nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy visszatérjenek a kérdésre, és esetleg ismét szétválasszák a két funkciót. A Népszabadság tudósítójának információja szerint a jövő heti plénumon föl akar szólalni Borisz Jelcin is. A tíz nappal korábbi SZKP-reformszárny-tanácskozás nyomán javasolni kívánja a párt gyökeres átalakítását oly módon, ami jelenleg a hivatalos pártvezetés számára, elfogadhatatlan. (Az SZKP vezető szerepét rögzítő 6. alkotmánypont azonnali törlése, többpártrendszer bevezetése, a hatalom tényleges, átadása a választott népképviseleti testületeknek, frakciószabadságot az SZKP-ban, a demokratikus centralizmus eltörlése, egészében véve szociáldemokrata-szocialista irányzatú átalakulás.) A reformszárnytanácskozáson követelték, hogy a teljes pártvezetés, beleértve Gorbacsovot is, mondjon le, Gorbacsov tartsa meg államelnöki tisztét, így vigye tovább a peresztrojka ügyét. Előre hozott rendkívüli pártkongreszszust akarnak, amely e javasolt változtatásokéit megtárgyalná. A reformszárny nyílt pártszakadást helyez kilátásba, ha javaslatait nem veszik figyelembe. Dunai Péter A szovjet államfő Collor de Mello brazil elnököt fogadja. Moszkvában csöngött a vörös telefon... Folyamatos szovjet-amerikai kapcsolattartás Mihail Gorbacsov szerdáin ,telefonon beszélt George Bushsal. A szovjetvezetőt az amerikai elnök hívta fel. Nemzetközi kérdésekről, elsősorban az európai problémákról és a fegyverzetcsökkentési tárgyalások kilátásairól folyt a szó. Megerősítették, hogy eltökélten a máltai csúcstalálkozó szellemében tevékenykednek. Fontosnak tartották a rendszeres kapcsolattartásit, és síkraszálltak a megértés és együttműködés további erősítéséért. A szovjet—amerikai kapcsolatok eseménye az is, hogy szerdán Moszkvában Lev Zajkov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára fogadta Jack Matlock amerikai nagykövetet. A találkozóról szóló szűkszavú jelentés szerint megbeszélésük témái hasonlóak voltak az elnökök által megvitatottaikhoz. Emlékezetes, hogy a jövő hét második felére várják Moszkvába James Baker külügyminisztert, aki egyebek között a nyári csúcstalálkozó előkészítéséről is tárgyal majd a szovjet vezetőkkel. Washingtoni kormánykörökben egyébként cáfolták és találgatásnak minősítették a CNN értesülését Mihail Gorbacsovról. A Fehér Ház szóvivője, majd James Baker külügyminiszterkijelentette, hogy puszta híresztelésről van szó, amelyet nem kívánnak kommentálni. Kapcsolatban állnak a moszkvai amerikai nagykövetséggel, s állást foglalnak, amennyiben híresztelésnél többről lenne szó, mondotta akülügyminiszter. Baker szóvivője egyúttal határozottan cáfolta, hogy a miniszter jövő heti moszkvai látogatásának egy nappal való elhalasztása összefüggne a legújabb hírekkel. Az a javaslat, hogy február 6—7 helyett 8—9-én tartsák a külügyminiszteri találkozóst, még korábban, amerikai oldalról indult ki. Az ABC értesülése szerint az volt a cég hogy Mihail Gorbacsov és munkatársai a KB-ülés várhatóan beható vitája után bizonyos időt kapjanak a felkészülésre az igen fontosnak ítélt szovjet—amerikai tárgyalásokra. Az amerikai külügyminiszter egyébként a jövő héten, úton Moszkvába, látogatást tesz Prágában, hogy kormánya támogatásáról biztosítsa az új csehszlovák vezetést. (MTI) SZOVJET LAPVÉLEMÉNY Január a bizonytalanság jegyében 1990 januárja a bizonytalanság, a nyugtalanság, a félelem hava volt — írja a Komszomolszkaja Pravda szerdai száma az év első hónapjának szovjet politikai mérlegét megvonva A lap A hónap utolsó napja című rovatában Alekszandr Drozdov a keleteurópai változások, valamint a szovjetunióbeli nemzetiségi feszültségek kiéleződése és a politikai hatalom sorsa közötti összefüggéseken töpreng el. A múlt év utolsó hónapjai gyökeresen megváltoztatták a helyzetet Kelet-Európában, amely nemcsak földrajzi fogalom, hanem a Szovjetunió számára létfontosságú érdekek térsége is — írja bevezetőként Drozdov. A klasszikus szociáldemokrácia kelet-európai újjászületése nemcsak az országaink közötti kapcsolatok jellegét változtatja meg, de kihat Európa és a világ egészére is. Szövetségeseink — írja a szerző — búcsúznak a sztálinizmustól, visszatérnek az általános emberi értékekhez, a nemzeti, politikai és vallási hagyományokhoz. Ezen országokban szétesnek a pártok, de megmarad a nemzeti egység, az államiság. A megjegyzéssel Drozdov voltaképpen már áttér cikke igazi témájára, a Szovjetunió belső problémáira. Több köztársaságban a válság, a népi fölháborodás a helyi politikai struktúrán keresztül a központ, a szovjet hatalom és az SZKP ellen irányul. A kaukázusi események nem feledtethetik, hogy a népfront (ha éppen nem az egész nép) a hatalom megszerzésére törekedett Azerbajdzsánban. Az iráni határ mentén történtek is megmutatták, mivel járhatott volna ez. Drozdov szerint a hadsereg bevetése kétségtelenül helyes, bár késedelmes döntés volt. A kaukázusi válsággal, a baltikumi helyzettel kapcsolatban a hatalomról folyik a vita, arról, milyen kilátásai vannak a pártnak a hatalom megőrzésére. Az események lehetséges alakulását számba véve azt írja Drozdov, hogy ahol politikai vákuum keletkezik, ott mindig megjelennek az alternatív erők. Rendkívül fontosnak tartja azt a törekvést, hogy a születő népi mozgalmakat a hatalmon lévő párttal egyenjogú félként bevonják az állami és politikai életbe. A cikk végezetül Gorbacsov személyes sorsával is foglalkozik. Mint írja, ma egyedül ő képes arra, hogy a centrumban álljon, közvetítsen az ország politikai és társadalmi erőinek sokaságában. — Végül is ő a mi elnökünk, s elsősorban elnök — fejeződik be Drozdov cikke. (MTI) Stabilitás nélkül nem jön a külföldi tőke Az MDF elnökének washingtoni sajtóértekezlete (Washingtoni tudósítónktól.) Fanatikus, misszionárius vagy őrült az, aki ma Magyarországon miniszterelnök akar lenni — mondta szerdai washingtoni sajtóértekezletén Antall József, az MDF elnöke, aki a nap folyamán Quayle alelnök ebédvendége volt, s egy, a jövendő kormányfőséget firtató kérdésre válaszolt így. Hozzátette, hogy természetesen az MDF többségre törekszik, s hogy kikkel lépne koalícióra, előre nem mondható meg, jóllehet szellemiségében a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt áll hozzá a legközelebb. A Népszabadság tudósítója — utalva amerikai szakértők és kommentátorok által Kelet- Európa más országait illetően is hangoztatott aggodalmakra — megkérdezte Antall Józsefet, hogy az MDF kormányzati tényezőként mit tenne a türelmetlenség megnyilvánulásaival szemben. A politikus kifejtette, hogy megítélése szerint Magyarországon a lakosságot — az előzmények és a jelen körülmények ismeretében — elismerés illeti a türelemért. Kijelentette: a majdani kormánynak is nyilvánvalóan arra kell törekednie, hogy fenntartsa az átmenet békés voltát. A stabilitás sarkkérdés, mert nélküle sem a politikai átalakulás nem mehet végbe, sem a külföldi tőke nem fog beruházni. Egy további kérdésre válaszolva (ezt a Magyar Nemzet tudósítója tette fel) Antall József utalt rá, hogy az országnak tudomásul kell vennie a Nemzetközi Valutaalap követeléseit, de úgy, hogy az ne súlyosbítsa a lakosság helyzetét, mert a legjobb gazdaságpolitikát és a legjobb kormányt is megbuktathatja a nép elégedetlensége. Majd hangsúlyozta, hogy bár ő maga a piacgazdaság elkötelezett híve, meggyőződése, hogy a termelés összeomlana, ha egy rövid vegyes gazdaságú szakasz nélkül próbálnának Magyarországon privatizálni, ő néhány év alatt 20-30 százalékosrészesedésre szorítaná vissza az állami szektor. Az MDF elnöke a kérdésre válaszolva igen fontosnak minősítette a világ és Kelet- Európa szempontjából, hogy Gorbacsov megtartsa pozícióját, mert egy visszarendezési kísérlet nagyon nagy veszélyt jelentene a térségre, különösen ha az katonai jelleget öltene. Hozzátette azonban: a kelet-európai országok már eljutottak addig, hogy nehéz lenne a közvetlen és egyidejű visszarendezés, amivel szemben — mint mondta — a nyugati világ politikai és gazdasági jelenléte is garancia lehet. A Varsói Szerződésről (szóhasználata szerint a varsói paktumról) és a semlegességről Antall József úgy vélekedett, hogy az utóbbi törekvések — tekintettel a NATO iránti erős nyugati igényre — nem azonnal és nem közvetlenül valósíthatók meg. A VSZ átalakításra szorul, a szervezeten belül a Szovjetuniótól való különállásnak kerete lehetne egy olyan elrendezés, amely a NATO és a Nyugat-európai Unió kettős szerkezetéhez hasonlatos. Hangsúlyozta Antall József, hogy belső változásaiktól függetle- nül a kelet-európai országok nem változtathatják meg a földrajzi tényezőket, és a Szovjetunió szomszédságának tényét feltétlenül figyelembe kell venni. Ez nem változtat az MDF egyértelmű európai elkötelezettségén. A szovjet csapatok kivonását illetően az MDF elnöke nyugtázta, hogy immár a magyar kormány is reméli: arra az idén vagy legkésőbb jövőre sor kerül. Utalt rá, hogy más szomszédos országoktól eltérően, Magyarország nem határos NATO-tagállammal és nem közvetlen felvonulási terület. Mégis úgy vélekedett, hogy a szovjet hadsereg pozíciójának változása az egész térségben tárgyalások és egy átfogóbb rendezés keretében fog végbe menni. A katonai jelenlét csökkentését elősegítheti, ha — mint mondotta — a gorbacsovi progresszív gondolkodásmódnak megfelelő politika érvényesül. Egyébként, mint a sajtóértekezleten közölte, munkához kezd az MDF állandó washingtoni megbízottja, egy magyar származású amerikai állampolgár személyében. Serény Péter Utcakeresztelők Az utcát, ahol Győrben lakom, Munkásőrnek hívják. Valószínűleg kevesen tudják ma már, hogy emiatt azóta bánkódó egyik elődömnek komoly része volt e keresztségben. Az ő győri munkássága elején ugyanis ez az utca még Szabolcska Mihály nevére hallgatott. Irodalomban járatos kollégám azonban írt egy kedvesen csipkelődő jegyzet arról, hogy Győr Adyról elnevezett városrészében lakik, a Szabolcska Mihály utcában. Nosza, gondolt egyet az akkori tanács — mégpedig vélhetően nem az irodalomtörténeti árnyalatok iránti érzékenysége következtében is hozott egy módosító határozatot: sebtiben Munkásőrre cserélték Szabolcska nevét. Végül is jobb megelőzni a bajt. Nehogy az elvtársak azt süssék rájuk, hogy nem eléggéhaladóak Győr utcáinak nevei, nem visszahangozzák kellőképpen társadalmi berendezkedésünk ideológiai tartalmát, harcos elkötelezettségét, osztály jellegét. Hát így ment ez azokban a kézivezérléses, állampártos időkben. De ennek szerencsére egyszer s mindenkorra vége, ránk köszöntött a pluralizmus. Különböző eszmeiségű pártok tucatjai versengenek egymással. S ahogy egy városban elfér mondjuk az MSZMP szervezete meg a Magyar Október Párt helyi csoportja, gondolom, ugyanúgy tudhat egymás mellett létezni két olyan utca, amelynek névadói gyökeresen más platformon állnak. Ám ezt az elvet a gyakorlatba átültetni nem is olyan egyszerű. Nincs igazán hagyománya nálunk annak, hogy az utca névadója az utca emberének ideáljait vagy akár egy személyiség iránti háláját, tiszteletét fejezze ki. A névadás jogát mindig a hatalmi elit tartotta fenn magának, és saját ideológiája szimbólumaként osztogatta szét írók, költők, munkásmozgalmi harcosok, olykor fennkölt fogalmak nevét. Rövidesen viszont ez a hatalmi elit is pluralista elit lesz. Miről szólnak majd hatalmi jelképei? Talán a politikai sokszínűségről, az egymás iránti toleranciáról? s ha így lesz, ezt a szemléletet tükrözik-e a megváltoztatott utcanevek is? Vagy a hatalmi elit ezúttal nem is szól bele a szabad névválasztásokba? Nem egészen erre utalnak azok a ádáz vitáik, amelyek az ország nagyon sok városának politikai kerekasztalai körül izzanak fel. A névtáblákat mindenki sürgősen újakra akarja cserélni, mintha ez volna ma a legsürgetőbb napi feladat. Ülök a Munkásőr utcai lakásban — az utcát egyébként nemsokára Illyés Gyulára „keresztelik át” —, s nézegetem a győri névjavaslatokat tartalmazó friss tanácsi jelentést. Megtudom, hogy a város közönségének és a szakembereknek régi és egyre erőteljesebb igényei a hibás gyakorlatból adódó helytelen döntések orvoslása. Kicsit eltűnődöm azon: kik is lehetnek szakemberei az utcanévadásnak? Ezután fellapozom a mellékleteket. Többnyire történelmi személyiségeket örökítenek meg a javasolt új utcanevek, arra érdemes győri polgároknak állítanak emléket a lakosság jelentős részének egyetértésével. Azt ugyan nem egészen értem, miért nem eléggé haladó, demokratikus, korszerű és pluralista a Szabadsajtó utca neve (Remélem, nincs semmiféle célozgatás új nevében: várhatóan ezentúl — és megint — Szél köznek hívják.) Az is elgondolkodtat, hogy a békés átmenet hatalmi egyezkedése során miként lehet egy eddig névtelen utcát Ágyúgyárnak keresztelni. A legtakarékosabban mindenesetre a Dessewffy családdal bántak el a javaslattevők. Eddig egy Dessewffy Aurél utcát jelöltek Győr térképrei. Ebből nem derült ki, hogy az 1800-as évek közepének konzervatív vezérszónokát kellett-e Dessewffy Aurélban tisztelnünk, vagy pedig az utolsó országbírót, akit ugyanígy hívtak. Nos, a költségkímélő győriek most egy huszárvágással feloldani szándékoznak ezt a kettősséget: az utcát átkeresztelik Dessewffy Arisztidre. Így a tulajdonnevet hordozó névtáblákat nem is kell majd lecserélni. S akinek Dessewffyről mégis Aurél jutna eszébe? Szégyellje magát, aki rosszra gondol! Utcanevekben is újraírják hazánkban a történelmet. Biztos, hogy egy-egy név mögé nem sorakozik fel az utca egész népe. Döntsön hát a többség. De még ilyen jelentéktelennek látszó kérdésekben is legyen meg a kisebbség joga a véleménynyilvánításra. Ne kelljen senkinek egy másik utcába költöznie, ha történetesen nem szimpatizál a névadóval. És ne kelljen elvtelenül elfogadnia sem az új szimbólumokat. Mert az emberek többsége — történelmi tapasztalatai alapján, meg lehetőségeiből adódóan is — erre talán még hajlamosabb, mint a költözésre. Hajba Ferenc Európának érdeke az átmenet bátorítása Nyers Rezső fogadta Fabbri olasz szenátort (Munkatársunktól.) Nyers Rezső a Szocialista Párt elnöke szerdán fogadta a Fabio Fabbri olasz szocialista párti szenátor vezette küldöttséget. A szenátor és a kíséretében lévő üzletemberek megbeszélést folytattak Vastagh Pállal, a párt vidéki titkárával is. Érdeklődtek a Szocialista Párt politikai és választási céljai iránt, és hangoztatták, hogy az Olasz Szocialista Párt és a Magyar Szocialista Párt közötti politikai együttműködés elősegítheti a magyar—olasz gazdasági kapcsolatok fejlődését is. Az MSZP elnökével folytatott több mint egyórás eszmecsere után Fabbri szenátor a Népszabadság munkatársának elmondta: nagyon jónak tartja az olasz és a magyar szocialisták viszonyát, és az MSZP több más vezetője „szakított a múlttal”, s „nagy érdemeiket szerzett a diktatúrából a demokráciába való átmenetben”, a többi között az egypárturalmi monopólium feladásaival. A szenátor hangsúlyozta a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének fontosságát. Utalt arra, hogy hazája aktív szerepet kíván játszani a dunai térségben „nem szemben, hanem párhuzamosan a német befolyással”. Véleménye szerint nem lenne üdvös, ha Magyarországnak az európai közösséghez való viszszatérése valamilyen domináló hatás alatt menne végbe. Emlékeztetett rá, hogy az olasz kormány, amely a Közös Piacon belül Magyarország egyik fő pártfogója, nemrégiben 75 millió, a külkereskedelmi minisztérium pedig 40 millió lírát utalt ki vegyes vállalatok finanszírozására. „Súlyos gondot okozna, ha a demokrácia születésének pillanatában a gazdasági válság társadalmi elégedetlenséghez, netán felforduláshoz vezetne” — szögezte le a szenátor. „Úgy látom, az átmenet végső kimenetelét még nehéz megítélni, ezért abban a tudatban térek haza, hogy Olaszországnak és egész Európának érdeke a folyamat bátorítása.” P. D. 3