Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-15 / 139. szám
6 NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR 1990. június 15., péntek A VESZPRÉMI EGYETEM ÁTVÁLTOZÁSA EÖRSI ISTVÁN: Nagyra törő tervek végveszélyben A veszprémi egyetem a csőd szélén áll: az idei költségekből 67 millió forint hiányzik, s ha az intézmény nem kap központi segítséget, ősszel végveszélybe kerül az oktatás. A veszprémi egyetem mármár fantasztikusan nagyra törő terveket dédelget. Néhány év alatt megtöbbszörözi a hallgatói létszámot, új profilokat alakít ki Hogyan lehetséges mindez? A két állítás között kibékíthetetlennek látszó ellentmondás feszül — s mégis mindkettő igaz. Liszt János rektor:, — A pénzügyi helyzetünk valóban rendkívül nehéz — mondja a professzor —, de hasonló gonddal küzd valamennyi hazai egyetem. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a kormányzat ne siessen a felsőoktatás segítségére. A józan ész azt diktálja, hogy az ország vezetőinek fel kell ismerniük: csak a tudás segíthet az országon. Kibővített képzés A veszprémi egyetem igényesebb oktatói, kutatói régóta nyitni akartak. Az utóbbi években beindították a szilikátgépészek, automatizálási üzemmérnökök képzését, de ez alapvető profilváltást nem jelentett. Csakhogy most az élet is lépéskényszerbe hozta a vezetést. Annak ellenére, hogy tavaly minden végzett vegyészmérnökre hét állás jutott, s a konjunktúra további növekedése várható, csökkent a fiatalok érdeklődése e szakma iránt, a felvételizőknek mindössze harmada akar vegyész lenni. Ha tehát csak egyetlen szak maradt volna, az halálát jelentené az egyetemnek. A változás lényege, hogy július 1-jétől az intézmény új neve: Veszprémi Egyetem, s ennek két kara van: a mérnöki és a tanárképző. A rektor szerint elindulnak a mélypontról fölfelé, a képzést kibővítik az általános emberi értékek, a humán tudományok, művészetek irányába, új alapokra helyezik a várossal kialakított kapcsolatot. Kiváló tudósok nevét említi, akik bekapcsolódnak a munkába, s a mostani 700 fős hallgatói létszámot néhány év alatt 2000-3000-re növelik. — E nagyra törő tervekhez megvannak-e a tárgyi feltételek? — Van elképzelésünk — válaszolja Liszi János. — Még nem mondtunk le teljesen a volt pártiskola megszerzéséről, ,bár itt nagy csalódások értek bennünket. Bízunk abban, hogy kapunk a kivonuló szovjet katonák épületeiből, aztán az egyetem mellett is van szabad terület. Mindehhez természetesen kormányzati segítség kell, de ebben a tekintetben is optimista vagyok. Fehérvártól Dél-Koreáig Ami már biztos: az ősztől megkezdődik az angol—kémia szakos tanárok képzése, egyelőre ötven hallgatóval. Ezt várhatóan két év múlva követi a német szak bevezetése, s gondolnak a spanyol, francia, orosz nyelv későbbi oktatására is. A teljesen új kar kiépítésének felelőse Németh Attila egyetemi docens, Veszprém országosan ismert nyelvtanára. — Legjobb úton vagyunk az egyetem nyelvi intézetének megteremtése felé — mondja. Már eddig is sok segítséget kaptunk a pécsi egyetemtől, s fontosnak tartom, hogy Bárdos Jenő, a hazai idegennyelvtanítás kiemelkedő személyisége az Egyesült Államokból hazatérve vállalja az itteni munka irányítását. Az ősszel induló nappali tagozat mellett várhatóan erős lesz a levelező is: itt zajlik majd az orosz szakos tanárok átképzése, ami számukra új diplomát, biztos munkahelyet, az országnak pedig újabb nyelvtanárokat jelent. Ez a munka talán már szeptembertől, de jövő februártól biztosan indul, s a mostani elképzelések szerint körülbelül tíz évig tart, egyre emelkedő hallgatói létszámmal. Várhatóan 1991-től megnyílik Székesfehérvárott a Veszprémi Egyetem Tanárképző Karának kihelyezett tagozata. A későbbiekben szó lehet egy pápai tagozatról is. Mindehhez azonban pedagógiai képzésre is szükség lesz, hiszen felkészült szakemberek nélkül nem lehet megvalósítani az egyetemi profilbővítést. Gondolnak erre? — Természetesen. A pedagógiai tanszék élére sikerült megnyernünk Orosz Sándort, a neveléstudományok doktorát, s több ismert szakember is elígérkezett hozzánk. Kitűnő gyakorlóiskoláink lesznek a veszprémi gimnáziumok s az almádi két tannyelvű gimnázium, amelyben minden bizonnyal áttérnek majd a kémia angol nyelvű tanítására is, s ez még szorosabb kapcsolatot tesz lehetővé. A veszprémi egyetem is belép az Erasmus-programba, melynek keretében a világ kétezer egyeteme igyekszik azonos értékű diplomát adni a tananyag lehetséges egyeztetésével. Ez azt jelenti, hogy a hallgatók átmehetnek egyik intézményből a másikba, s e tekintetben a veszprémieknek jó esélyeik lehetnek. A nyelvi képzéshez kilátásba helyezte segítségét a Világbank, Angliából, az Egyesült Államokból érkeznek tanárok, a Tesco-program lehetőséget kínál, hogy minden hallgató legalább egy fél évet külföldi egyetemen töltsön. Dél-Koreával most tárgyalnak ottani hallgatók veszprémi angol nyelvű képzéséről. Definíció nélkül Sokat jelenthet a mérnöki kar hallgatóinak a magas szintű idegen nyelvű oktatás. Itt — a vegyészek képzése mellett — az alapvető fordulatot a műszaki informatika szak 1991-es beindítása jelenti. A téma Magyarországon teljesen új, olyannyira, hogy a tankönyvek jelentős részét az Egyesült Államokból hozzák, le sem fordítják. — Aki nem tud megfelelően angolul, az üzemmérnökként végez majd — mondja Vass József, az automatizálási csoport vezetője. — Ez a gárda készíti elő az új szakot, illetve két éve oktatja is az automatizálást. — Mi is az a műszaki informatika? — Talán tíz év múlva lesz definíció! Most érje be anynyival: minden ide tartozik, ami a számítógépek használatával összefügg. Ugye nem kell mondanom, hogy napjainkban milyen fontos téma ez Magyarországon. Vass József úgy véli: Veszprémnek előnyt jelenthet, hogy friss szemlélettel fog hozzá ehhez a területhez. Vezetőnek, menedzsernek az egyik legkiválóbb hazai tudóst, Roska Tamást nyerték meg, aki több ismert szakemberrel együtt érkezik Veszprémbe. Ugyanakkor itt vannak már azok az érdeklődő fiatal oktatók, akik hazai és külföldi intézetekben néhány év alatt olyan szintre jutnak, hogy átvehetik a munkát. — A beruházásokat az utóbbi években már úgy irányítottuk, hogy kinőhessen belőle az informatikához szükséges oktatói és kutatói bázis — mondja Vass József. — Aztán nyertünk egy pályázaton 13 millió forintot, jelentős segítséget kaptunk a Sortomat Részvénytársaságtól, s régi partnerünktől, a darmstadti egyetemtől. Egy angol és egy holland egyetem is támogat bennünket, de említhetném a Vescont nevű veszprémi kisvállalkozást, amely már mintegy másfél millió forintot fektetett be a bázis kiépítésébe. A fejlődő egyetem Veszprém egész szellemi életére kíván hatást gyakorolni. Így látja mindezt a város tanácselnöke, Maróti Rezső is. — Az egyetem fejlesztésére is úgy tekintünk, mint annak idején az alapítására: a városi lét egyik fő hordozója. Amiben tudunk, segítünk. Most néhány lakással, aztán úgy, ahogy a fejlődés megkívánja. — Miért nem kapja meg az egyetem a pártiskola épületét? — Ha rajtunk múlna! Az épület a Cimbriana Kft. tulajdona, amelynek a bejegyzését a bíróság egyelőre törvényesnek ítélte. A kiürült katonai épületekkel viszont igyekszünk segíteni. Az egyetem fejlesztésében viszont a központi támogatásnak kell meghatározónak lennie. Czingráber János Az egyetem informatikai központjában. ANDRONYI ANDRÁS FELVÉTELE A pártfétis szívóssága képzeljük el, hogy egy ifjú szultán feloszlatja háremét, és inkognitóban a párizsi diáknegyedbe költözik, a Sorbonne hallgatója lesz. Nyilvánvalóan más alapokra kell ott helyeznie szerelmi életét. Feltételezhető, hogy kevesebb partnerrel kell beérnie. De mi történik, ha élvezni kezdi az új kihívást, azt, hogy a nőket meg kell hódítania? Márpedig a legnagyobb háremben sincs annyi szép nő, mint a Quartier Latin-ben. Ezeket azonban csak úgy nyerheti meg, ha gyökeresen átalakítja viszonyát a szexhez, a szerelemhez, a női nemhez. A férfiakkal is másfajta kapcsolatokat kell kiépítenie. Más szemmel kell néznie a természetet, a munka világát, egész énjét át kell formálnia. Gyakran értekezünk arról, hogy a pártállam csak úgy fejlődhet át pluralista demokráciává, ha átalakítjuk intézményrendszerét, a gazdasági és tulajdonviszonyokat, azokat a törvényeket, amelyek az állampolgárok jogait, kötelességeit és lehetőségeit szabályozzák. Az viszont kevésbé foglalkoztat bennünket, hogy gondolkodásmódunkat, erkölcsi beidegzettségeinket, reflexeinket is másképpen kell működtetnünk, ha nem érjük be azzal, hogy valamiféle épphogyelviselhető társadalomba tornásszuk fel magunkat. Tovább működnek, pártállásra való tekintet nélkül, az elmúlt korszak fétisei; mindenekelőtt magának a pártnak, a pártszerűségnek a kritikátlan tisztelete. Emlékezzünk: a pártállam és vezetői nem tévedhettek. A rendszerkorrekciókat, sőt az egymással ellentétes tartalmú intézkedéseket is a szerves fejlődés folyományának, az általános bölcsesség egymással harmonizáló megnyilatkozásainak tüntették fel. A pártszerűségnek ugyanez az eszménye ihlette az MDF demokratikus hitvallású vezetőit, amikor a választási hadjárat utolsó szakaszában képtelennek bizonyultak arra, hogy elhatárolják magukat a saját soraikból áradó becsületsértő uszítástól és antiszemita hőbörgéstől. Kötelességüknek vélték, hogy mentegessék még a galádságot és ostobaságot is, ha ezt a párt valamely orgánuma vagy vezető embere követi el. A szóban forgó esetben ez nemcsak ennek a pártnak — és tagjai között néhány kedves barátomnak —, hanem a még csak vágyainkban létező magyar demokráciának is a szégyene volt. A pártvezetés, zárójelbe téve saját fennen hirdetett ideológiáját, a párton belüli szabad véleményalkotás jogáról értekezett. Ennek a jognak nincs határa? Egy keresztény pártban szabad volna Krisztust gyalázni? Egy katolikusban a pápát? Egy demokratikus mozgalom csak a pártfétis szellemében becézheti a soraiban jelentkező faji uszítást írói tevékenységnek. Az SZDSZ-ben is tapasztalhatók — bár nem közveszélyes, hanem önveszélyes formában — a pártfétis megnyilatkozásai. Például: Pető Iván a választás után egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy a szabaddemokraták eddigi politikai alapállása folytatható, sőt folytatandó, csak stiláris módosításra van szükség. Régóta viszolygok az ilyen nyilatkozatoktól. Kádár is, bármi történt az országban vagy a világban, ha Hruscsov bukott meg, ha felszabadítottuk Csehszlovákiát saját magától, ha beindították, ha lefékezték a gazdasági reformot, minden alkalommal bejelentette, hogy politikánk alapvonala nem változik, mert igazolta az idő. Az SZDSZ politikáját — a választások második fordulójának tanúsága szerint — nem mindenben igazolta az idő. A vereség némely okát az ország politikai tradícióiban kell keresnünk, mások viszont a párt hibáiból fakadtak. Ezek a hibák túlnyomórészt nem stilárisak, de még a stílushibák egy része is tartalmi jellegű. Például: némely szabaddemokrata vezetők pökhendisége, másokat lekezelő gesztusai az illegalitásban kialakult élcsapat-beidegzettségből, vagy felvetten arisztokratikus gőgből táplálkoznak. Ha a vereséget részben a párt hibái okozták, akkor a vezetésnek igenis változtatnia kell egyben-másban a párt irányvonalán. Hiba volt például csaknem kizárólag az állampárt örökösei ellen hadakozni. A népszavazás után az állampárt elvesztette minden esélyét arra, hogy megtarthassa a hatalmat. Az MDF felismerte ezt, megszüntette együttműködését Pozsgayékkal (mert ez már semmit sem hozott volna a konyhára), de nem is nagyon támadta, mert minek is, hanem teljes tűzerejét az SZDSZ ellen fordította. Ez azonban továbbra is kőkemény maradt az állampárt irányában (elriasztva magától e párt kiábrándult táborát), de puha volt az MDF-fel szembesülve, talán a nagykoalíció reményében. Továbbá: keménynek bizonyult az akciókban, akár helyesek voltak ezek (mint a Duna-gate esetében), akár helytelenek (mint a március 15-e körüli hercehurcákban), de puha volt ideológiailag, s ily módon folyvást defenzívába került. Amikor például megkezdődött a zsidózás, az SZDSZ zsidó származású képviselőjelöltjei pirongni kezdtek, a nem-zsidók pedig nagyszüleik keresztlevelét lobogtatták. Ahelyett, hogy megkérdezték volna: milyen speciális zsidó érdekek köré szervezhető Magyarországon egy nagy párt, ahelyett, hogy követelték volna ezeknek a nemlétező érdekeknek a megnevezését, úgy viselkedtek, mint a gyerekek, akik rossz fát tettek a tűzre, és ezzel akaratlanul táplálták azt a baljós hiedelmet, hogy Magyarországon bármiféle származás bárkit másodlagos állampolgárrá degradálhat. Tefenzív volt az SZDSZ a vallás kérdésében is. Még Kádár országlása idején megírtam, hogy a mi uralkodónk úgy marxista, ahogy Kohl keresztény . Európában ma mindkét világnézet pusztán alibi a hatalomgyakorlásra. Amikor az MDF a szabaddemokratákkal szemben kereszténynek mondta magát, akkor ezeknek meg kellett volna kérdezniük, hogy mit jelent ez politikailag? A kereszténységből ugyanis tetszés szerint vonhatók le politikai következtetések. Jézus kikorbácsolta a templomból a kufárokat — ez a tette ma piacellenesnek értelmezhető. A talentumról szóló példázat ellenében vállalkozáspárti tanulságokkal kecsegtet. A Mária-kultuszból levezethető a család, mint politikai vezérszó, de Jézusnak ama felszólítása, mely szerint a gyermekek hagyják el őérte szüleiket, meglehetősen családellenes kicsengésű. Az SZDSZ némely vezetője, nagy mulatságomra, bizonygatni kezdte, hogy ennek a pártnak is drágák a keresztény értékek, ahelyett, hogy egyértelműen leszögezte volna, már a választás előtt, hogy az SZDSZ világi párt, mely a hitet — ellentétben a lelkiismereti szabadsággal, mely a vallás és a vallástalanság szabadságát is magában foglalja — magánügynek tekinti. Az SZDSZ az ateizmusért borsóra térdepeltetett gyerek szerepét játszotta, pedig vezetői már akkor harcoltak az elnyomott keresztények — betiltott egyházak, szolgálatmegtagadókb jogaiért, amikor a hivatalos egyházak még az üldözőkkel szövetkeztek, és az MDF vezetői, szívük templomának mélyén, lelkük páncélszekrényében őrizték a keresztény értékeket. Ezek a hibák hozzájárultak ahhoz, hogy az SZDSZ nem tudott az ország lakosságának nagy része számára meggyőző alternatívát kínálni. Ez az alternatíva a középjobbos Fórummal szemben, mely még a szélsőjobbtól sem határolta el magát, csak baloldali lehetett volna. Mivel azonban a szabaddemokraták úgy féltek ettől a szótól, mint ördög a szenteltvíztől, párt nélkül maradtak mindazok, akik valaha is hittek a baloldali értékekben, mert a pártállam örökösének nincs hitele, a szociáldemokrata pártok csak papíron léteznek, és a radikális parasztpárti hagyományt sem vállalta fel senki. Az SZDSZ-nek ilyen körülmények között nagyobb súlyt kellett volna helyeznie a munkavállalók érdekképviseletére. Ezt nemcsak taktikai szempontból tartom kívánatosnak. Mindig is felháborított a részvétlenség, ahogyan például legeslegszabadabb demokratánk — tamáskodását szegre akasztva — a munkanélküliségről, vagy akár a reprivatizációról és a piacgazdaságról nyilatkozik. Ezekről a témákról csak olyasvalaki nyissa ki a száját, aki tudja és érzi, hogy ez a szükségszerű fejlődés tömeges tragédiákat okoz. Az SZDSZ programot dolgozott ki e tragédiák számának és súlyának csökkentésére, de ez a választási hadjárat során a párt féltve őrzött titka maradt. Ráadásul hiányosnak is bizonyult ez a program. Az SZDSZ fontos feladatot hárított el magától, amikor nem karolta fel a még bátortalanul jelentkező önigazgatási, szövetkezeti és köztulajdonra irányuló törekvéseket. Annál erősebb a demokrácia, minél többfajta önszerveződésre, és minél szélesebb tulajdonosi rétegre támaszkodik. Az efféle problémák megvitatása helyett elharapódzott az a nézet, hogy a következő választást megnyeri az SZDSZ, ha nyakkendőt köt, és jobban alkalmazkodik az átlagos tévénézők elvárásaihoz. A trianoni szerződés heti*tvenedik évfordulóján az MDF legszabadabb demokratája, aki minden elődjénél dialektikusabban valósítja meg a bőbeszédűség és a semmitmondás egységét, váratlanul Talpra magyart-t vezényelt a parlamentben. Noha könnyű belátni, hogy az efféle üres gesztusok Romániában és Szlovákiában csak fokozzák a magyarellenes bizalmatlanságot, a gyűlöletet, és emiatt a következő alkalommal sem honatyáink szemét nyomja majd ki a csőcselék, a szabaddemokrata nebulók mind egy szálig talpra pattantak az Országházban. Vajon miért? Mert nem akadt olyan SZDSZ-es vezető, aki — Orbán Viktorhoz hasonlóan — ellenkező utasítást adott volna. Meggyőződésével egybecsengő parancs híján számos képviselő meggyőződése ellenére cselekedett. Ez volt a pártfétis szívósságának legcsüggesztőbb bizonyítéka az utóbbi időben. EXECUTIVE MBA FÓR ENGINEERS I MAC INTERACTIVE MANAGEMENT CENTER High-potential engineers or scientists who wish to acquire management skills are faced with the difficult problem of overcoming long periods of training away from their work and responsibilities. Traditional executive education programs offer no solution to the problem. IMAC, a top levet management course leading to a certified qualification, is the answer to this dilemma. IMAC has been developed speciflcally fór high-potential engineers and scientists likely to be called upon to take on multi-functional managerial responsibilities in the future. Built on a new interactive learning concept corresponding to international academic standards, this program in English can be attended by participants located in all European countries. The overall program includes alternating oncampus seminars and off-campus individual work combined with group working sessions through an electronic link. Grants available fór scholarship. Fór further information, please phone or return the coupon to : Framjoise DOREY IMAC - SUP DE CO ROUEN B.P. 188 76136 MONT-SAINT-AIGNAN CEDEX FRANCÉ Tél. 33 35 74 03 00 Fax 33 35 76 06 62 COUPON NAME......................................................................................... ADDRESS ................................................................................. ACADEMIC QUALIFICATIONS ............................................ PROFESSIONAL EXPERIENCE............................................ I wish to récéivé further information on IMAC.