Népszabadság, 1992. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
NÉPSZABADSÁG s ar - r r r n ^nr ^ S58q888888888g8^.w^^w^wji^mf^^ Ti rT rilliprr f PIWT mnp 8 fiP ifP 7 iniy'nrr n 1992. augusztus 1., szombat SZOCIALISTA NAPILAP •50. évfolyam, 181. szám Egerszegi + Darnyi : öt arany Fényes búcsú a barcelonai uszodától Bejött a papírforma - tegnap újabb kettővel gyarapodott a magyar aranyérmek száma az olimpián. Egerszegi-Darnyi 3:2 - vagy talán szerencsésebb így írni: Egerszegi-Darnyi 3 meg 2, azaz öt. Ennyi aranyéremmel távoznak a magyar úszók Barcelonából, eggyel túlteljesítve a szöuli „szállítmányt”. Ami akkor persze még egy kicsit szokatlan volt, Barcelona előtt már holtbiztos tippnek számított. A hét éve világversenyeken veretlen - nyugodtan leírhatjuk, úszókirály - Darnyi Tamás, ha a szokottnál szorosabb versenyben is, elsőként csapott a célba a 200 méteres vegyes úszásban. A trónkövetelő Czene Attila 150 méternél még elsőként fordult, aztán a nagy hajrában a 3. helyet szerezte meg. Ritka dolog, hogy az Eurosport angol riportere jól ejtsen egy magyar nevet. Tegnap délelőtt nem hibázott. Nem tudott hibázni. Az Egerszegi nevet volt alkalma megtanulni. Krisztina valószínűleg példa nélkül álló, négy másodperces előnnyel, jutott a döntőbe 200 háton, s mint ahogy a riporter, ő sem hibázott. Nem tud hibázni. Az uszoda szépen búcsúzott. Ami a többi sportágat illeti: Izland kézilabdában is erősebb Magyarországnál, nem csak labdarúgásban, súlyemelés semmi, férfi tőrvívás semmi, sportlövészet semmi. Az öklözők közül Béres viszont még egyet lépett előre. (Részletes tudósításaink a 14., 15., 16. oldalon) A világ leghiperebbnek tartott inflációja után 46 éve megjelent a forint. Akkoriban a legmagasabb fizetések nem haladták meg a 700 forintot, igaz egy kiló kenyér sem került többe, mint 96 fillér. Bár azóta kissé elszaladt az infláció, de az is tény, hogy a Váci utcai feketevaluta-váltóknál már csaknem konvertiblis a magyar fizetőeszköz. (Összeállításunk a forintról a 9. oldalon.) Egyre kevesebb jut élelmiszerre is Mennyit eszik a magyar? E kérdésre senki nem tud pontos választ adni. A Központi Statisztikai Hivatal a kiskereskedelmi forgalmat méri, ami megközelítően sem azonos a tényleges fogyasztással. Az adatokból viszont bizonyosan kiderül, hogy folyamatosan csökkenő tendenciával - 30-40 százalékkal kevesebb élelmiszert fogyasztunk mint két és fél évvel ezelőtt. A Központi Statisztikai Hivatal közzétett adatai szerint 1989-ben a kiskereskedelemben 315,7 milliárd forint értékben vásároltunk élelmiszert és élvezeti cikkeket. Egy évvel később a forgalom 359 milliárd forintra emelkedett, ám az eladott mennyiség 15 százalékkal csökkent. Tavaly az élelmiszerboltokban tovább mérsékeltük vásárlásainkat. Már csak 292,5 milliárd forintot költöttünk a különféle termékekre, s ez 19 százalékos mennyiségi csökkenésnek felel meg. A hanyatlás nem állt meg az idén sem. A legfrisebb adatok szerint május végéig 123,3 milliárd forint volt az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom, s ez időarányosan újabb tízszázalékos mennyiségi csökkenést takar. A hivatalos adatok is a kiskereskedelmi vásárlásokat mutatják, amelyek nem egyeznek meg a fogyasztást jelző számokkal. A statisztika ugyanis nem méri a feketekereskedelmet, az úgynevezett MDF-piacok árusítását, de az önfogyasztást sem. Ezek a hivatalos, a kiskereskedelmi forgalomhoz képest nyilvánvalóan emelik a tényleges élelmiszerfogyasztást. Másfelől a hivatalos adatok magukba foglalják az idegenforgalmi vásárlásokat is, amelyek viszont csökkentik az egy hazai lakosra jutó fogyasztást. (Folytatás az 5. oldalon) Kísérlet van, pénz nincs Késésben az egészségügy Mentőbotrány, kórházi gyógyszer- és kötszerhiány, dühös és csalódott háziorvosok, dühös és csalódott, no meg kártyavisszatartó betegek, zavarok az egészségügy reformjában. És az előrejelzések arra utalnak, hogy a neheze - az év második felében - még hátravan. Erről kérdeztük dr. Kameniczky Istvánt, az egészségbiztosítási felügyelőbizottság februárban megválasztott elnökét, aki főállásban a szakszervezeti gazdaságkutató igazgatója. (5. oldal) A jugoszláv hadsereg a béke hadserege? Holnap elnökválasztás Horvátországban A harcias póz nem a véletlen műve. Miközben a független Horvátország gőzerővel készül a vasárnapi elnökválasztásra, s Franjo Tudjman eddigi államfő tűnik a legesélyesebbnek, Boszniában változatlan hevességgel folynak a harcok. Szarajevóban tegnap sem akart végeszakadni az állandó gránátesőnek. Első hallásra kevésbé, tűnik harciasnak Milan Panics kijelentése - „A jugoszláv hadsereg a béke hadserege!” -, amit a kormányfő az egyik szerbiai légitámaszponton tett. Panics sietett hozzátenni, hogy a hadsereg számára mindenképpen muszáj pénzt biztosítani, hogy „móresre taníthassa azokat”, akik esetleg megtámadnák Kis-Jugoszláviát. Belgrádban a hadsereg határozottan cáfolta azt a horvátokkal kötött csütörtöki megállapodást, mely szerint a szerb erők kivonulnának Dubrovnikból. Közben Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője azt mondta: kész területi engedményeket tenni, csak hogy a muzulmánok is „kantonhoz” jussanak. A boszniai menekültkérdésben leginkább érdekelt Ausztria belügyminisztere szerint országa nem viheti túlzásba a jótetteket, mert ezzel egyrészt a menekültáradatot növelné, másrészt megakadályozná, hogy más nyugat-európai országok is hozzájáruljanak a probléma megoldáshoz. MI VAN A POGGYÁSZBAN? Bizonytalan reptéri biztonság (Munkatársunktól) Ha Budapesten vagy akár vidéken azt mondják: repülőtér - Ferihegy jut az emberek eszébe. Pedig az országnak ezen a nemzetközi légikikötőn kívül csaknem egy tucat polgári repülőtere van, amely kisebb-nagyobb gépek le- és felszállására alkalmas. A „légi KRESZ” ügye rendezett, az üzemeltetési szabályok adottak. Ami viszont anarchikus: a fővároson kívüli repülőterek biztonságáról való gondoskodás. A probléma oka főleg az, hogy az élet megelőzte a szabályozást. A repülőterek, amelyek korábban általában szovjet kézben voltak, magyar fennhatóság alá kerültek, gazdasági társulások kezelésébe, illetve tulajdonába. E társulások, kft.-k számára, mint az ott dolgozóktól megtudtuk, gyakorlatilag nem létezik szabályozás arról, hogyan kell őrizni a repülőtereket, miként kell az épületeket, a repülőgépeket, az utasokat oltalmazni, miként lehet és kell átvizsgálni a poggyászt, hogy ne kerülhessen robbanóanyag, vagy az utasok biztonságát fenyegető más eszköz a gépre. Némely kis repülőtereken nincs határ- és vámőrség, előfordulhat tehát, legalábbis elméletileg, hogy megérkezik Bécsből, vagy máshonnan egy kis Cessna, és utasa a reptéren átszáll poggyászával a bérelt kocsiba, anélkül, hogy átesett volna a megfelelő ellenőrzésen. Azután néhány óra múlva visszaszáll a repülőgépre és hazarepül. A fentiekből nem következik, hogy semmiféle őrzés és védelem nincs a szóban forgó repülőtereken. Privát őrző- és védőszervezetek tevékenykednek ám nem bizonyos, hogy munkatársaik tudják azt, amit tudniuk kell, rendelkeznek a szükséges eszközökkel, az pedig tény, hogy nincs egységes szabályozás. Ez a repülésről szóló törvényben valósulna meg; tervezetében a biztonsággal foglalkozó rész állítólag lényegében készen van, bár informátoraink ezt nem láthatták. Mivel azonban a törvény elfogadása 1993 előtt aligha várható, fontos, hogy addig is szülessen egy kormányrendelet, amely egyértelműen és minden érdekeltet kielégítően gondoskodik a repülőterek biztonságáról. Nem csak a kifutó szabad BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE „Fejpénzt” kér a balatoni maffia? (Megyei tudósítóinktól) Rossz hírbe keveredett a balatoni üdülőkörzet: maffiák háborújáról, stricik csatájáról, kábítószer-kereskedők térhódításáról, nagy értékű gépkocsik ellopásáról hallani különböző híreket. Mi az igazság? - ennek nézett utána Veszprém és Somogy megyei tudósítónk. Horeczki László alezredes, a Veszprém megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese szerint nem növekedett az erőszakos bűncselekmények száma a Balaton északi partján. Ami a maffiák működésével kapcsolatos híreszteléseket illeti, azzal kapcsolatban az alezredes elmondta: a közvélemény általában arra gondol, ha balatoni maffiáról hall, hogy egyes csoportok a biztonság garantálásáért „fejpénzt” erőszakolnak ki vendéglősöktől, butikosoktól. Az alezredes nem zárta ki, hogy ilyen eset nem fordul elő, ám az tény, hogy a rendőrséghez eddig egyetlen, ezzel kapcsolatos bejelentés sem érkezett. Pedig - mint azt Horeczki László megjegyezte - „annyira nem vagyunk gyengék, hogy ne tudnánk védelmet nyújtani ilyen esetekben.” A Balaton északi partján jelentősen megnőtt a nagy értékű gépkocsilopások száma. A rendőrség jól szervezett külföldi „csapattal” áll szemben. A tavalyi szezon végén sikerült elfogniuk egy Bulgáriából érkezett társaságot, amelynek tagjai autólopásra specializáltá magukat. Az eddigi tapasztalatok szerint könnyen lehetséges, hogy a közelmúltban történt autólopások nyomozása során ismét külföldi nyomra bukkanhat a rendőrség. Segítséget jelenthet az úgynevezett Karc típusú riasztórendszer amely rádiójeleket sugározva jelez. (Folytatás a 12. oldalon)