Népszabadság, 1993. július (51. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-01 / 151. szám
1993. július 1., csütörtök KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Csehországot és Szlovákiát felvették az ET-be ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Szlovákia esetében ez a mechanizmus most beindul, s hat hónap múltán az Európa Tanács illetékes bizottsága megvizsgálja, hogy a kisebbségek jogainak elismerésében vállalt pozsonyi kötelezettségek teljesültek-e. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a miniszteri ülésen az EK nevében felszólaló dán nagykövet is sürgette ennek a kontrollmechanizmusnak a beindítását. Az ellenszavazatnál mindenképpen enyhébb magyar tartózkodás másik oka, hogy a parlamenti közgyűlés elfogadta a kollektív bűnösség elemének kiiktatását a szlovák jogrendből. Az Európa Tanács ezzel a határozatával félreérthetetlen üzenetet küldött Pozsonyba arról, hogy Szlovákiának tennie kell valamit a németeket és a magyarokat kollektíven bűnösnek tekintő Benes-dekrétumokkal. Szlovákiát ettől a naptól fogva egy nemzetközi jogi érvényű rendelet kötelezi, hogy a Benes-dekrétumoknak a mai napig ható, diszkriminatív elemeit kiiktassa jogalkotásából. A döntés annál figyelemreméltóbb, mivel az Európa Tanács ugyanilyen követelményeket Prágával szemben nem fogalmazott meg. Perényi nagykövet tudósítónk kérdésére elmondta: a magyar tartózkodást a zárt ülés előtti felszólalásában azzal indokolta, hogy változatlanul fennállnak bizonyos aggályok Magyarország részéről a Szlovákiában élő kisebbség jogainak elismerését illetően. Budapestet ugyanakkor bizakodással tölti el, hogy az Európa Tanács mint nemzetközi szervezet kész felelősséget vállalni a magyar kisebbség helyzetéért. □ A két ország felvételét megelőző ünnepélyes ceremónia előtt a szlovák vezetők sajtókonferencián fejtették ki országuk felvételével kapcsolatos véleményüket. Jozef Moravcík szlovák külügyminiszter hangsúlyozta: a magyar tartózkodást jelzésként értelmezik, és a maguk részéről tovább kívánják folytatni a kölcsönös megértés politikáját. Remélik, hogy a szomszédos Magyarországot is a megbékélés szándéka vezeti a kétoldalú kapcsolatokban, mert a békés együttélés Európa stabilitásának is alapja. Moravcík ígéretet tett arra, hogy a fiatal ország jogrendjét minden tekintetben szinkronba hozzák az európai normákkal. Arra a kérdésre, hogyan értékeli az Európa Tanács azon ajánlatát, amely szorgalmazza a szlovák törvényekből és rendelkezésekből a „kollektív bűnösségre” utaló, konkrét népcsoportokat is megnevező diszkriminatív elemek elhagyását, válaszában a szlovák külügyminiszter leszögezte: Pozsony e tekintetben is kész a strasbourgi ajánlásokat teljesíteni, ez azonban nem jelenti az úgynevezett Benes-dekrétumok teljes és azonnali eltörlését. Ez utóbbi ugyanis messze vezető, bonyolult kérdés, mivel ezek a rendelkezések visszanyúlnak az 1948 előtti időszakra. Mindamellett ígéretet tett arra, hogy országa megvizsgálja ezt a kérdést, és azon állampolgárokat - szlovákokat és magyarokat egyaránt akiket a Benesdekrétum miatt hátrány ért, kárpótolni fogják. A magyar Külügyminisztérium tegnap közleményt adott ki Szlovákia ET-tagságával kapcsolatban. A dokumentum szerint a magyar kormánynak nem célja Szlovákia elszigetelése és európai integrálódásának megakadályozása. Elengedhetetlen azonban, hogy Pozsony teljesítse azokat az emberi és kisebbségi jogi normákat, amelyek az európai egységesülési folyamat alapját jelentetik. A magyar álláspont az, hogy az ET új tagállamainak lehetőleg a teljes jogú tagság elérése előtt kell garanciákat adniuk kisebbségi jogi kérdésekben. Ez Szlovákia esetében sajnálatos módon nem történt meg. Mivel Magyarország csak ígéreteket kapott, kénytelen volt fenntartásainak nyomatékosan hangot adni - írja a nyilatkozat. A magyar kormány egyértelmű eredményként értékeli azoknak a követelményeknek az elfogadását, amelyeket az ET parlamenti közgyűlése Szlovákia ET-felvétele kapcsán megfogalmazott, így a magyar delegáció nem emelt vétót Szlovákia ET-felvétele ellen. Az ET és tagállamai a kérdés kapcsán kialakult vitában egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy Szlovákia felvétele után megkövetelik az ET-ajánlásokban és rapporteuri jelentésekben megfogalmazott feltételek teljesítését. A dokumentum szerint ezek megvalósulásának esélyeit jobban előmozdította volna, ha Szlovákia felvételére csak az általános megállapítás szerint szükséges szlovák lépések megtörténte után került volna sor. Döntésével a korábbiakat meghaladó felelősséget vállalt magára az ET. A magyar kormány a vita és a döntés alapján feljogosítva érzi magát arra és a továbbiakban is kötelességének tartja, hogy figyelemmel kísérje a szlovákiai jogalkotás folyamatát. Pozsonyi vélemények: öröm és ingerültség A pozsonyi cseh nagykövet szerdai fogadása előtt alkalmunk nyílott szlovák politikusoktól véleményt kérni a strasbourgi eredményről. Peter Weiss, a Nemzeti Tanács első alelnöke a Népszabadságnak azt hangsúlyozta, hogy a felvétel a politikai realizmus győzelme, amely a közép-európai térség stabilitásáért viselt felelősségérzet felülkerekedését tükrözi. Szlovákia felvételét fontos előfeltételnek tartom annak a kedvező légkörnek a megteremtéséhez is, amely elengedhetetlenül szükséges a vegyes lakosságú területek problémáinak megoldásához. Ezeket higgadt párbeszéddel, az Európa Tanács jóváhagyott ajánlásaival összhangban lehet rendezni. Számomra a felvétel pozitív jel a szlovák-magyar kapcsolatok fokozatos javítása szempontjából is - tette hozzá Weiss, rámutatva, hogy ezáltal talán elkezdődhet a jószomszédi kapcsolatokról szóló szerződés előkészítése országaink között. Azzal, hogy Szlovákia bekerült az ET-be, egyben kötelezettséget vállalt a jogállamiság és a pluralista demokrácia elveinek tiszteletben tartására, az emberi és a polgári jogok valódi biztosítására. Mély meggyőződésem, hogy ez az egyetlen, jövőbe vezető út Szlovákia számára - fejezte be nyilatkozatát a második legnagyobb parlamenti párt vezetője. A szlovák törvényhozás külügyi bizottságának elnöke, Iván Laluha lapunknak kifejezte örömét afelett, hogy Strasbourgban a dolgok az ismert módon alakultak. „Úgy vélem, most nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy nyugodtabb körülmények között, lépésrőllépésre haladva megoldjuk a kölcsönös félreértésekre okot adó problémákat. A további lépéseket annak ismeretében fontoljuk meg, amivel küldötteink hazatérnek az Európa Tanácsból. Korrekt módon teljesítjük mindazt, amire a Nemzeti Tanács minap elfogadott határozatában kötelezettséget vállaltunk” - húzta alá Laluha. Szerettük volna megtudni a miniszterelnök véleményét is, ám a kissé késve érkezett Vladimír Meciar ingerülten elhárította „a magyar sajtó” érdeklődését. További kapcsolatkeresési kísérleteink a szlovák kormányőrség udvarias, de igen határozott fellépésén meghiúsultak. F. J. Gy. A magyarok bíznak Európában POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom a strasbourgi eredményt megismerve reményét fejezte ki, hogy az ország ET-tagfelvételének ténye hozzájárul a demokratizálódási folyamat meggyorsításához, a nemzetiségi kérdések felelős megoldásához. Az MKDM szóvivője hozzátette, hogy e remény alapjául szolgál az ET ellenőrzési mechanizmusa, amely garantálja a problémák mielőbbi és megfelelő szintű rendezését. A párt támogatói abban is bíznak - húzta alá -, hogy Szlovákiában most már nemcsak általános szintű deklarációk születnek, hanem az ET 1201-es ajánlásának megfelelően, annak szellemében konkrét megoldást nyernek az ismert gondok, és a nemzeti kisebbségek jogállása is rendeződik. Százszázalékos határozatok nincsenek - nyilatkozta lapunknak a Magyar Polgári Párt szóvivője -, de a strasbourgi döntéssel alapvetően elégedettek lehetünk. Az ET bölcsen határozott, amikor elejét vette a Magyarország és Szlovákia közötti feszültség további fokozódásának. A tagfelvétel következtében mi, szlovákiai magyarok is minőségileg magasabb szintű jogi lehetőségek birtokába jutunk, amit sérelmeink orvoslásánál felhasználhatunk - tette hozzá a szóvivő. Az Együttélés már a parlamenti közgyűlés keddi döntését követően kialakította állásfoglalását - hallhattuk-e politikai mozgalom vezetőségében. Az, hogy fél évenként az ET napirendre tűzi a Szlovákiával szemben támasztott elvárások teljesítését, egyúttal lehetőséget ad annak figyelemmel kísérésére, hogyan tartják tiszteletben az itteni magyarság jogait. Amennyiben nem tartják be, akkor közvetlenül lehet a tanácsot e tényekre figyelmeztetni. Elgondolkodtató, hogy miután a közgyűlés meghozta határozatát, a jelen lévő szlovák küldöttek máris úgy nyilatkoztak, hogy néhány feltétel elfogadhatatlan Pozsony számára. Magasabban volt a mérce MTI-JELENTÉS Az Európa Tanács Szlovákiával szemben az Európai Emberi Jogi Nyilatkozat kisebbségi kiegészítő jegyzőkönyvében megszabott elvek teljesítését feltételként állítja, s ezzel magasabb követelményeket szab meg Pozsonynak, mint a többi tagországnak - írta tegnapi kommentárjában a bécsi Der Standard. Az osztrák lap szerint a szóban forgó kiegészítést a tagállamok még egyáltalán nem ratifikálták, így valójában a Szlovákia iránt megfogalmazott követeléssel őket is nyomás alá helyezik. Sőt, a nyilatkozatnak heves ellenzői is vannak, például Spanyolország és Nagy- Britannia. Így jogosan vetődik fel a kérdés: ha Szlovákia nem fogja teljesíteni az előírásokat, akkor mi történik? - Nem beszélve arról - fűzi hozzá a Der Standard kommentárja -, hogy a szintén ET-tag Törökországnak azonnal fel kellene hagynia a kurdok üldözésével. Jeszenszky nem gólokat számlált - Nem az adott és a kapott gólokat számolgatjuk, hanem azt nézzük, mi használ a szlovákiai magyar kisebbségnek. E szempontból a szlovák Európa Tanács-tagság vitája hasznos volt - mondta Jeszenszky Géza szerdai sajtóértekezletén. MUNKATÁRSUNKTÓL A külügyminiszter szerint Csehszlovákia felbomlása után Budapest jóhiszeműen támogatta a két utódállam európai integrációját. A szlovákiai magyar kisebbség helyzete ez év elejétől azonban romlott (keresztnevek anyakönyvezése, helységnévtáblák, iskolarendszer stb.). Erre az Európa Tanács jelentéstevője is felhívta a figyelmet. Azt kellett látni, hogy Pozsony nem kíván eleget tenni,a nemzetközi ajánlásoknak. Magyarország többször közölte, hogy a magyar kisebbség érdekeinek figyelmen kívül hagyása árán nem lehet jó viszony Szlovákiával. Jeszenszky nem titkolta, hogy az ET nem az előzetességhez ragaszkodó magyar álláspontot támogatta. - Ugyanakkor a közgyűlésen és a miniszteri tanácsban az Európa Tanács kisebbségvédelmi módosításokról határozott - mondta Jeszenszky, aki szerint ezzel az ET felelősséget vállalt a szlovákiai magyar kisebbség jogainak elvárásáért is, s ennek érdekében egyfajta ellenőrzési mechanizmust, értékes garanciát is létrehozott. • A Népszabadság kérdésére nem lett volna-e eleve célszerű az ajánlásokra összpontosítani a szavazást megelőző huzavona helyett a miniszter elmondta: A magyar kormány jóhiszeműen azt tételezte fel (korábbi szlovák megnyilatkozások alapján), hogy nem lesz szükség diplomáciai lépésekre. Ám az elmúlt két hétben kiderült - és ezt kezdeményezték a szlovákiai magyar pártok is -, hogy fel kell hívnunk az ET figyelmét a problémákra. Ez sikerült, és az ajánlások módosításával eredményt értünk el. Jeszenszky hozzáfűzte, hogy „nem az adott és a kapott gólokat kell számolni”. Nem blöff volt az, hogy a magyar képviselők esetleg nemmel szavaztak volna. Az ajánlások módosítása láttán alakult ki a szavazástól való tartózkodás. Ez azt jelenti, hogy Budapest a fenntartások ellenére is bizalmat előlegez Szlovákiának, amellyel a legbarátibb viszonyt szeretné. A felső szintű találkozó legfontosabb feltétele a dunai vízmegosztás vitájának rendezése - mondta el további kérdésekre. Szeretné, ha előbb-utóbb minden tüskét ki lehetne húzni a magyar-szlovák viszonyból. A külügyminiszter szóvá tette, hogy egyes magyar sajtóvélemények rosszabbul értik és értetik meg a helyzetet, mint mondjuk a cseh sajtó. Lech Walesa lengyel államfő az elmúlt hét végén levelet intézett Göncz Árpád magyar elnökhöz Szlovákia Európa tanácsi tagsága ügyében. A Népszabadság tudósítójának értesülését megerősítette a varsói államfői sajtóiroda. A levélben a lengyel államfő kifejezte azt a véleményét, hogy kívánatos Pozsony részvétele az Európa Tanácsban. Egy Európa Tanácstag, Szlovákia nyilván jobban ügyel a kisebbségek - köztük a magyarok - jogainak biztosítására, illetve betartására - ez volt a Walesa-levél lényege. A lengyel elnök szándéka az lehetett, hogy tudassa Budapesttel: nem helyeselné, ha a magyar vezetés megnehezítené Pozsony felvételét az Európa Tanácsba. Lecke Strasbourgban Érthetetlen, miként gondolhatták egy pillanatig is komolyan a magyar külpolitikai döntéshozók, hogy Strasbourgban megleckéztethetik Szlovákiát. Merthogy jó ideig ez volt a szándékuk, afelől nemigen lehet kétség. Strasbourgban azonban végső soron mi nagyobb leckét kaptunk, mint Pozsony. S bár a Bem rakparton - egyébként teljesen érthető módon - igyekeznek szépíteni a fiaskót, a tény ettől még tény marad: Szlovákiát, minden magyar fenntartás és kifogás ellenére, tegnap teljes jogú tagjává fogadta az Európa Tanács. Budapest erőfeszítései kevésnek bizonyultak, hogy a vádlottak padjára ültesse Pozsonyt, sőt lényegében maga szigetelődött el egy számára rendkívül fontos európai fórumon. S ez akkor is igaz, ha Szlovákia felvételekor akceptáltak bizonyos jogos magyar aggodalmakat. E lecke régóta érett már; a kudarcon a magyar külpolitika súlyos koncepcionális zavarai, következetlenségei miatt nemigen lehet csodálkozni. Hosszú ideje nem tud az ember szabadulni attól a benyomástól, hogy ez a külpolitika messze túlértékeli lehetőségeit; egyik-másik kormánypolitikusunk regionális középhatalmi vágyálmokat kerget, elszakadva mindenfajta realitástól. Úgy látszik, Bős ügye is kevés volt a kijózanodáshoz - a strasbourgi magyar taktika (a nem lényegtelen belpolitikai szempontokat leszámítva) gyakorlatilag ugyanarra a tévhitre épült, amit a külügyminiszter éppen a Duna elterelésének pillanatában fogalmazott meg azóta sem feledhető módon, valahogy úgy: az erkölcsi győztesek mi vagyunk, Európa velünk van. Pedig komoly külpolitika nem kergethet légvárakat Nyugat-Európa szándékait és lehetőségeit illetően. Nekünk is végre tisztába kellene jönni a Közép-Európával kapcsolatos brüsszeli és strasbourgi megfontolásokkal, és ezeket mérlegelni kellene a magyar kül- és kisebbségi politika alakítóinak. Nemzetközi fórumokon ugyanis enélkül nem lehet a siker reményében képviselni a szomszédos országokban élő magyarság jogos sérelmeit. Mert persze azon nincs vita, hogy e sérelmeket kötelességünk képviselni. Nyilván az sem lehet kérdéses, hogy Pozsony nemzetiségi politikája alapos okot ad a gyanakvásra, alkalmasint aggodalomra is. Az egyik nagy baj azonban az, hogy a strasbourgi szavazás csak fokozza majd Pozsonyban a magyarellenes érzelmeket. A strasbourgi magyar szereplést Pozsony kétségkívül úgy értelmezi, hogy Budapest kísérletet tett Szlovákia kirekesztésére Európából, ami megbocsáthatatlan dolog szemükben. A kár azonban nem csak politikai, hanem lélektani is, ami sokkal súlyosabban esik latba , és nehezebben is hozható helyre - ezek után jó darabig tökéletesen felesleges lesz azt bizonygatni a szlovákoknak, hogy mi történelmi kiegyezésre törekszünk velük. Ha csak ennyi kárunk származna az Európa tanácsi voksolásból, már az is roppant nagy baj volna. Sajnos azonban, a jelek szerint még ennél is többről van szó. Nem lenne különösebben meglepő, ha Európában most sokan áskálódó szomszédnak látnának bennünket. S mindez együttesen már több, mint bűnügyetlenség, diplomáciai baklövés. A külpolitikát szívesen emlegeti sikerágazatként a kormány. E minősítésnek ma már nincs valós alapja. Strasbourg nyilvánvalóvá tette, hogy valami baj van. Vélhetőleg nem is kicsi. Mert hogyan is lehetne sikeresnek mondani egy külpolitikát, ha folyamatosan romlik az adott ország viszonya több szomszédjával? Ha környezetünkben mostanában nemhogy oldódnának, de még inkább rögzülnek a magyarellenes előítéletek és indulatok? S még csak az sem állítható, hogy e folyamat Budapest külpolitikai lépéseitől függetlenül megy végbe. Kis Tibor 1/• • ■ , - NI IO Az érdekképviselők - mint azt sej|\| mii Vallalteni lehetett - egyértelmű nemet mondtak a kormánynak. Nem adták támogatásukat a pótköltségvetéshez és az évközi áfaemeléshez. Ez utóbbi ugyan eleve nem hozna többet a központi büdzsének 5-6 milliárdnál, de úgy tűnik, hogy a kormány ennyiért is hajlandó újra kiásni a csatabárdot a szociális partnerekkel. Holott az ÉT mostani szava a kormány szemében is más súllyal kellene, hogy latba essen. A szakszervezetek a sikeres tb-választásokkal túljutottak sokszor szemükre vetett legitimitási válságukon, és a korábban nagyon sokféle részérdeket képviselő munkaadók megosztottsága is szűnőben van, így a szociális partnerek joggal gondolhatták: egyenjogú és a társadalom támogatását élvező testületek ülnek tárgyalóasztalhoz. Olyanok, amelyeknek a véleményére az előrelátó kormányzatnak nagyon is oda kellene figyelnie. Úgy tűnik, ez nem következett be. S talán nem is a kormány „figyelmetlensége”, hanem beszorítottsága okán. A mostani, nagy garral beharangozott érdekegyeztetési tárgyalás sikertelensége arra enged következtetni, hogy a kormány voltaképpen „futott egy kört”, hogy ne mondhassák: nem tárgyal a szociális partnerekkel. Ám az eredménytelenségre előre számított. Talán azért, mert túlontúl nagy az egész gazdaság baja. S lehet, hogy ezért nem látja a pénzügyi kormányzat a fától az erdőt? Nem számol eléggé azzal, hogy milliók megélhetése mennyire bizonytalan már ma is? Nem mérlegeli eléggé, hogy a kisjövedelmű nyugdíjasok egy része már ma sem tudja kifizetni a villanyszámlát? Vannak, akik ezekre a tényekre legyintenek, s szociális demagógiával vádolják az érdekképviseleteket. Holott csak azt teszik, ami a feladatuk, s azt is meglehetős önmérsékletet tanúsítva: nem a nehéz gazdasági helyzetből következő szükséges kormányzati intézkedéseket utasítják el, hanem a koncepciótlanságot, a kapkodást, az átgondolatlan és egymás hatásait kioltó adómódosítási törekvéseket. Ezért is kerültek voltaképpen egy platformra a munkavállalók a tőke képviselőivel. Mert azt még csak lehetne mondani, hogy a szakszervezetek funkciójukból következően nem veszik eléggé figyelembe a kormányzati megszorító intézkedések indokait, de a munkáltatók kemény ellenállását nehéz szociális demagógiával magyarázni. A közös ellenállás azt bizonyítja, hogy a tervezett kormányintézkedések a gazdaság valamennyi főszereplőjének érdekeit alapvetően sértik, s közgazdaságilag sem a remélt stabilizálás, hanem az anarchia, a feketegazdaság irányába vinnék el a vállalkozókat és a munkavállalókat egyaránt. A szinte előre beprogramozott érdekegyeztetési kudarc után már csupán a parlamenti „ámen” van hátra. Abban az esetben, ha a koalíciós partnerek hajlandók szemet hunyni a gazdasági és szociális ellentmondások felett, s igenjükkel elhárítják a kormányválság veszélyét. Arról azonban kinek-kinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, hogy az alig pár milliárdnyi többletbevételért vállalja-e a társadalmi feszültségek további mélyülését. Nógrádi Tóth Erzsébet