Népszabadság, 1993. július (51. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-12 / 160. szám

1993. július 12., hétfő A fogyasztói nácizmus könnyen előfordul, hogy valami iszo­nyú banalitás fogja meg az embert. Az Aranyhíd Kiadó jó érzékkel nyomatta Robert Harris Füh­­rer-nap című köny­vének fedőlapjára: „A sikerlisták élén.” A járókelő megtorpan a stand előtt. Ugyan mit le­het még írni a hit­­lerizmusról, ami a sikerlisták élére ke­rülhet? Aztán auto­matikusan lapozni kezd és látja, hogy ez a regény krimi is, sci-fi is és már indulna tovább, de egy oldal ide, egy oldal oda, kiderül, hogy az egész együtt sokkal több, kitűnő történelmi regény. A Szovjetuniót a második vi­lágháborúban az Uranig meg­hódító és Európát az Atlanti­óceánig leigázó Német Biroda­lom hiteles történetét olvas­hatjuk. Annak a Harmadik Bi­rodalomnak a históriáját, amely nem semmisül meg 1945-ben, hanem tovább él és 1964 április­ában a másik nuk­leáris nagyhatalom, az USA partnereként Hitler hetvenötö­­dik születésnapjára, a Führer­­napra, egyúttal az amerikai el­nök, Joseph Kennedy, a Ken­nedy fiúk fasizmussal kokettá­­ló apja fogadására készül. Persze itt a krimi, összes kel­lékeivel: gyilkosságok sorozat­ban, határidős nyomozás, né­met detektív és amerikai újság­írónő szerelmi regénye. De a lényeg a „sci-fi”. Az a realista történet, amelyben Robert Harris a hitleri birodalom to­vábbélését ábrázolja. Ahogyan a Hitler születésnapjára készü­lő Berlinben zajlik az élet. A fővárosiaké, a birodalom pe­remvidékeiről, a sztyeppékről érkező árja telepeseké és az idegen - angol, lengyel, francia - munkásoké. A fogyasztói nácizmust sike­rült az írónak olyan visszataszí­tóan megrajzolnia, hogy az em­bernek borsódzik tőle a háta. A fegyelmezett árjáknak megvan ebben a társadalomban minde­nük, amire csak szükségük van. Ház, kocsi, bankbetét. És az élet nagyon is rendjén megy a maga útján. Nincs ebben az életben semmi abszurd. Nem emlékeztet itt semmi Orwell vagy Huxley világára. Minden csupa-csupa pőre köznapiság. Csak épp árjának kell lenni hozzá, hogy az ember élete köznapi legyen. S nemcsak vérségileg, hanem magatartás dolgában is. És az elviselhetet­len. Hát körülbelül erről az el­­viselhetetlenségről szól a Füh­­rer-nap. De felejthetetlenül ám. Hovanyecz László A Nagy Csarnok befogadó képessége 150 000 fő (állóhely) CIKKÜNK NYOMÁN Mondhatta volna szebben... Pelle János nem először tünteti ki figyelmével a női sajtót. Legutóbb 1980-ban a Kritika című folyóirat hasábjain szedte le a keresztvizet a képeslapok­ról, különös hangsúllyal ma­rasztalta el a Nők Lapját. A szerző szemünkre vetette, hogy az újság „apolitikus”, lapunkat egy sorba állította a Nyugaton megjelenő pletykamagazinok­kal. Jobb lenne - tanácsolta ha lapunk erőteljesebben politi­zálna. Válaszcikkemben akkor Sütő András gondolatát idéztem: nem lehet az embereket bottal kergetni a paradicsomba. „Ná­lunk nagyon nehéz meghatároz­ni - írtam -, mi az »apolitikus információ«. Szerintem belpoli­tikai esemény egy új óvoda fela­vatása is. Következményeit fi­gyelembe véve politikai kérdés a válások számának növekedé­se, és demográfiai helyzetünk romlása is. Vagy ki minősítené apolitikusnak egy orvos cikkét, ha felvilágosításai nyomán pél­dául kevesebb lenne a művi ve­télés?” „A szerző az apolitikus infor­mációk közé sorolta az útleírá­sokat is. Számomra például ért­hetetlen ez a minősítés - érvel­tem 1980-ban. - Hazánkból évente több mint egymillió em­ber utazik külföldre, a Kanári­szigetektől Leningrádig, Görög­országtól Indiáig. Akinek az ál­lam fizeti a hivatalos kiküldeté­sét, vagy akinek pénze van... Láttam a harisnyagyári mun­kásnőt a futószalag mellett. Szusszanni is alig tudott nyolc órán át. Egyelőre nincs pénze ilyen utakra. De neki helytelen az Akropoliszról olvasni, mert az apolitikus. Még képeken sem láthatja a moszkvai Puskin mú­zeum impresszionista gyűjtemé­nyét. Neki, akármilyen fáradt, csak a hatékonyságról szóló magvas fejtegetésekkel szabad »szórakozni«. Az emberi kultúra lenyűgöző alkotásairól való is­meret »apolitikus információ«?” A szerző véleménye akkori­ban igen összecsengett mind­azokkal a kívánalmakkal, ame­lyeket a főszerkesztői értekezle­teken hallottam. Én viszont több mint egy évtized távlatából ma sem tudnék mást írni. Pelle János hajdani cikkére azért emlékeztetek, mert az 1993. július 7-i Népszabadság­ban megjelent Szívósan nyomul a szívsajtó című írásában né­hány akkori gondolata vissza­köszön. Nem látom be például, hogy miért hagyományos „femi­­nin érték” a szerelem, a család, a gyermek, a szépség? Én eddig azt hittem, hogy mindezeket a férfiak sem nélkülözhetik. Erről vall a világirodalom, Tolsztojtól Thomas Mannig, Jókaitól Mó­ricz Zsigmondig. Mert szomorú lenne a világ, ha - mondjuk - a családszeretet csak a nőknek lenne fontos. Kár lenne tehát az említett értékek sajtóbeli meg­jelenítését pejoratív módon „szívsajtóvá” minősíteni. Abban egyetértek a cikk szerzőjével, hogy a legsilányabb giccs, a „tö­megkultúra” pusztításaitól, ha lehet, védjük meg az olvasót. Ám lekezeli és ügyefogyottság­­gal vegyes igénytelenséget téte­lez fel Pelle általában a nőkről, ha azt hiszi, hogy a hirdetések hatására nemünk egy új márká­jú dezodortól boldogabb lesz. Én egyébként sohasem voltam hirdetésellenes, csupán azt nem engedtem - éppen az olvasók ér­dekében -, hogy elárasszák vele a lapot. Végül nem hagyhatom szó nélkül Pelle úr személyeskedé­sét. Általánosságban: én az új­ságírás alvilági módszerének tartom, ha a hírlapíró a nyilvá­nosság nem kis hatalmával visszaélve, a valóságnak nem megfelelő tényeket, ellenőrizet­len pletykákat világgá kürtöl, így lehet embereket tönkreten­ni, becsületükbe gázolni. Köz­hely, hogy a cáfolat is kabátlo­pási ügybe keveri a vétleneket. Pelle János Népszabadság­beli cikkének egyik gyöngysze­me, hogy én minden héten Ká­dár Jánossal, vagy a feleségével K-vonalon „értékeltem” a Nők Lapját. Igaz, gondolatjel közé odabiggyesztette, hogy „a pletyka szerint”. Ám a sugallat félreérthetetlen. Képzeljük csak el Kádár János péntekenként azzal kezdte a munkanapját, hogy a titkárnőjétől megkér­dezte: „Mi az, Németi Irén még mindig nem jelentkezett, hogy megbeszéljük, mi lesz a jövő he­ti lapban?” Talán még az írógép is elpirult, mikor ekkora hazug­ságot kopogtak le rajta. Nem úgy a szerző. Pelle úr valamivel lelkiisme­retesebb tájékozódással ellen­őrizhette volna, hogy engem nem a rendszerváltás sodort el a Nők Lapja éléről, hanem egyetértésemmel Lakatos Ernő kezdeményezésére 1986 decem­berében, 67 éves koromban nyugdíjaztak. Az utolsó, álta­lam szerkesztett karácsonyi szám 1 027 000 példányban je­lent meg. Megbocsátom a cikkírónak, hogy engem „régi bútornak” ti­tulált. A Nők Lapja jelenlegi főszer­kesztője a szóban forgó cikk szerint azt mondja, hogy amit lehet, megőriznek az újság múltjából. Bőségesen találnak továbbélésre, folytatásra érde­mes példákat. Szemléltetésként idézem egyik Kossuth-díjas, klasszikus szerzőnket, Tersánszky Józsi Jenőt: „Nem üres közhely, hogy­ a Nők Lapjának boldo­gan engedem át legújabb kis re­gényemet. A Nők Lapja első írásomat egy szó kifogás, egy vesszőnyi nyirbálás nélkül kö­zölte. Ugyancsak a többit is sorjában! Hazabeszélés nélkül is megállapíthatom, hogy: va­gyunk jó egynéhányan az iro­dalomban tevékenykedők kö­zött, nem is az utolsó sorban, akik a Nők Lapját emelkedett szellemisége miatt nagyon nagyra tartják.” E sorok megjelenésének kel­te: 1974. október 19. Németi Irén KULTÚRA. NÉPSZABADSÁG Miről ugat a madár? Sütő András új drámája Gyulán A madár anyaghiány miatt ugat. Egy kutya belső szerke­zetét barkácsolta belé alkotója a börtönben. Sütő András fik­ciója szerint ugyanis Bodor Péter „szobrász-műszerész­­építész-geometra” túlélte va­lóságos halálát, amely 1849 augusztusában következett be Kolozsvárott, Bem főhadiszál­lásán, és mint a szabadságharc egyik jeles harcosa, ítéletre vár. A helybéli bírák azonban majdnem szabadon bocsátják, mert egy régi irat kerül a ke­zükbe, amely szerint a császár megkegyelmez neki. Kiderül azonban, hogy a papír még Ferdinándtól való, és bankó­hamisítást néz el a vádlottnak. Ferenc József időszerűbb irata azonban helybenhagyja a ha­lálos ítéletet. De alighogy ez kiderül, betoppan Rhédey Claudia grófnő, és papírokkal igazolja, hogy az elítélt rég meghalt, el van temetve, s akit fogva tartanak,­az az ikertest­vére. Emígyen visszájára for­dítva a Jókaitól kölcsönzött anekdotát, azonnal férjül is veszi a javakorabeli ezermes­tert. A kalandos-romantikus múlt századi történet hasonlókép­pen folytatódik tovább. Bodort az új hatalmat buzgón kiszol­gáló marosvásárhelyi urak olykor magukhoz szeretnék édesgetni, máskor forradalmár társainak elárulásával vádol­ják meg. A családi boldogság, a szerelem védőbástyái mögé visszavonuló ezermestert azonban ismét beleugratja egy gőzösfejű álmodozó valami forradalmi összeesküvésbe, s most már korábbi két vétkét egyszerre követi el: az összees­küvés anyagi fedezetét megte­remtendő fog bele ismét a pénzhamisításba. Azonnal le­bukik természetesen, s egykori bírái, fogva tartói, majd bará­tai, később pedig rágalmazói szeretnék ugyan megmenteni, de a körülmények összjátéka folytán mégis inkább halálra ítélik. A darab azonban nem a hős mártíromságával ér véget, hanem azzal, hogy a szóban forgó összesküvés részeseiként az egész bíróságot is letartóz­tatják. Egy történetet valószerűt­lennek nevezni általában nagy könnyelműség. A világon vé­gül is bármi megtörténhet. Csak éppen a színpadon nehéz hitelesíteni, hogy akit az egyik felvonásban halálra ítélnek, szünet után együtt iszik a bí­­rákkal, s mindössze éles nyel­vű felesége nevezi őket seggfe­jeknek. Nemigen követhető a hős hirtelen fordulata sem, hogy miután igen meggyőzően, metsző gúnnyal cáfolja az összeesküvés ábrándját, mégis beindítja jól elrejtett bankó­prését. S végül egyáltalán nem érthető, miért kerül börtönbe az egész kollaboráns banda. Hogyan kerülnek bele ezek az urak az összeesküvésbe? Műfaji keveredés, bizonyta­lanság vonul végig a darabon és az előadáson egyaránt. Egy nagyjából tradicionális törté­nelmi dráma szövetébe ékelőd­nek bele a tragikus farce ele­mei. Ráadásul a főalak, a for­radalmár ezermester figurája az előbbihez gyengén motivált, az utóbbival pedig ellentétes. Okosságához, jellemszilárdsá­gához, egyáltalán egész hősi, a többi szereplő fölé emelkedő mivoltához sehogyan sem illik a korábban elkövetett pénzha­misítás. De végképp nem ille­nek hozzá ellenfelei. A Böm­­bölde kétlelkű magyarjai, akik folyton váltogatják viselkedé­süket, még a verseket is két változatban írják és terjesztik. Szólnak azok a császár mellett és ellen egyaránt. A hős egy­szerűen nem tud velük mit kezdeni azon túl, hogy gúnyo­lódik felettük. Mintha nem egy világban élnének. Itt már nem szegeződnek egymásnak a két­féle magatartás, az öntörvé­nyű, a következetes, illetve a kompromisszumkész, a megal­kuvó életvitel érvei, mint a szerző korábbi darabjaiban, a Káin és Ábelben, az Egy lócsi­szár virágvasárnapjában, a Csillag a máglyánban, a Szá­zas menyegzőben. Az érvek amúgy is nyilván most is ugyan­azok lennének mindkét fél részéről. Az új műben legfel­jebb az egymás mellett ábrá­zolt magatartások vitatkoz­hatnának. A méltóságteljes visszavonulás, a tiszta lelkek családi idillje és a mindenáron kotnyelesek, bennfentesek, köz­életiek groteszk buzgalma. A gyulai Várszínházban ne­hézkesen, erőltetetten él egy­más mellet a kétféle világfelfo­gás. Koncz Gábor egy romanti­kus kalandregény erőteljes, bá­tor, éles elméjű hősét jeleníti meg, akit a kétségek még csak meg sem kísértenek. Nincs benne a legkisebb belső bi­zonytalanság sem. Rhédey grófnő szerepében a marosvá­sárhelyi Gáspár Imola szín­padra lépésekor magára ölti egy a ledérségig szabad gon­dolkodású múlt századi előkelő asszony viselkedését, s ezt a modort azután semmi meg nem rendítheti, érzelmeket nem hajlandó elárulni. A hol buz­gón kollaboráns, hol nekibú­­sultan hazafias hivatalnokok, értelmiségiek korát Ferenczy Csongor, Huszár László, Szo­­kolay Ottó, Keresztes Sándor, Áron László, Fonyó István, Kőmíves Sándor, Szersén Gyula és Bitskey Tibor rutino­san karikírozza. A tragikus groteszket igazán erőteljesen és hitelesen Fülöp Zsigmond szólaltatja meg a tanár szere­pében, aki a gyengeelméjűség álarcában kommentálja a kort. A rendező, Sík Ferenc átte­kinthető viszonyokat tudott teremteni a színpadon és a szövevényes, sok szereplőt és rengeteg statisztát mozgató előadásban. A rabok kórusával olykor a mi századunk torz rémségeit keríti a régi történet köré. Ez sem segíthet azonban a néző alapvető problémáján. Azon, hogy végül is nemigen tudja hová tenni, amit lát. A történelmi dráma ugyanis so­hasem a történelemről szól. Lényegében az mindig allegó­ria. S az értelme mindig éppen annyi, amennyit a mindenkori néző a maga számára ki tud olvasni belőle. Amikor Sütő András írni kezdte Az ugató madarat, van talán egy évtize­de is, bizonyára korábbi mű­veinek problematikáját foly­tatta volna benne. Egy re­ménytelenül szilárdnak mutat­kozó diktatúra viszonyai kö­zött szólt volna burkoltan, át­tételesen a diktatúráról. Idő­közben azonban végbement egy hatalmas történelmi for­dulat. Változatosabb, változé­konyabb lett a történelem. A marosvásárhelyi bírák, papok, lapszerkesztők, orvosok akikben a Bach-korszak idején szolgálva, aligha tört volna föl oly gyakran a hazafiság - óha­tatlanul inkább ez utóbbi idők igényeihez való alkalmazko­dást kell felfedeznünk. Ez a - lehet, hogy csak értelmezési - réteg azonban nem tudott a korábban kitalált történet szerves részévé válni. A darab­ban zavarba ejtően keveredik két kor, két világ, a maga egé­szen eltérő problematikájával, így aztán nemigen érthető az sem, hogy mire vonatkozik a cím szörnyű szimbóluma. Mi­ről ugat a madár?" Zappe László Koncz Gábor és Gáspár Imola ILOVSZKY BÉLA FELVÉTELE Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára Részvénytársaság (EKA Rt.) - 1102 Budapest X., Füzér u. 37-39. -s eladásra felkínálja­­ a tulajdonában levő alábbi ingatlanait: Budapest XIV., Kövér Lajos u. 52. 2440 m2 ipartelep, irányár: 50 M Ft Budapest XIV., Nagy Lajos király útja 157. 1170 m2 üzem, irányár: 25 M Ft Balatonszabadi, Latinka Sándor u. 2. 896 m2 üdülőépület, udvar, irányár: 15 M Ft Gyöngyös (Sástó) 843 m2 beépítetlen terület, irányár: 5 M Ft Nagykanizsa, Vár u. 4. 1282 m2 üzem, irányár: 12 M Ft Érdeklődni lehet az EKA Rt. Budapest X., Füzér u. 37-39. szám alatti címen, dr. Mészáros János jogtanácsosnál telefon: 157-5538, 157-1309, fax: 157-5966 Szerződéskötés: 1993. augusztus 15. A VI. kerületi Csengery u. 53. sz. alatti .....IRODAHÁZBAN'---^^ 612 m2 alapterületű 28 db ... ^^^^rodahelyiség telefonvonalakkal, szolgáltatásokkal és belső udvari parkolóhellyel bérelhető 1993. szeptember 1-jétől A fentiekből: Földszinten: 176 m2 I. emeleten: 133 m2 II. emeleten: 123 m2 IV. emeleten: 180 m2 8 helyiséggel 5 helyiséggel 8 helyiséggel 7 helyiséggel. Az irodák együtt, szintenként és helyiségenként külön is bérelhetők. Felvilágosítás: „FIMCOOP” Finomkerámiaipari Közös Vállalatnál: Dr. Szigetvári Sándor ált. igh. 132-4368

Next