Népszabadság, 1993. július (51. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-12 / 160. szám
1993. július 12., hétfő A fogyasztói nácizmus könnyen előfordul, hogy valami iszonyú banalitás fogja meg az embert. Az Aranyhíd Kiadó jó érzékkel nyomatta Robert Harris Führer-nap című könyvének fedőlapjára: „A sikerlisták élén.” A járókelő megtorpan a stand előtt. Ugyan mit lehet még írni a hitlerizmusról, ami a sikerlisták élére kerülhet? Aztán automatikusan lapozni kezd és látja, hogy ez a regény krimi is, sci-fi is és már indulna tovább, de egy oldal ide, egy oldal oda, kiderül, hogy az egész együtt sokkal több, kitűnő történelmi regény. A Szovjetuniót a második világháborúban az Uranig meghódító és Európát az Atlantióceánig leigázó Német Birodalom hiteles történetét olvashatjuk. Annak a Harmadik Birodalomnak a históriáját, amely nem semmisül meg 1945-ben, hanem tovább él és 1964 áprilisában a másik nukleáris nagyhatalom, az USA partnereként Hitler hetvenötödik születésnapjára, a Führernapra, egyúttal az amerikai elnök, Joseph Kennedy, a Kennedy fiúk fasizmussal kokettáló apja fogadására készül. Persze itt a krimi, összes kellékeivel: gyilkosságok sorozatban, határidős nyomozás, német detektív és amerikai újságírónő szerelmi regénye. De a lényeg a „sci-fi”. Az a realista történet, amelyben Robert Harris a hitleri birodalom továbbélését ábrázolja. Ahogyan a Hitler születésnapjára készülő Berlinben zajlik az élet. A fővárosiaké, a birodalom peremvidékeiről, a sztyeppékről érkező árja telepeseké és az idegen - angol, lengyel, francia - munkásoké. A fogyasztói nácizmust sikerült az írónak olyan visszataszítóan megrajzolnia, hogy az embernek borsódzik tőle a háta. A fegyelmezett árjáknak megvan ebben a társadalomban mindenük, amire csak szükségük van. Ház, kocsi, bankbetét. És az élet nagyon is rendjén megy a maga útján. Nincs ebben az életben semmi abszurd. Nem emlékeztet itt semmi Orwell vagy Huxley világára. Minden csupa-csupa pőre köznapiság. Csak épp árjának kell lenni hozzá, hogy az ember élete köznapi legyen. S nemcsak vérségileg, hanem magatartás dolgában is. És az elviselhetetlen. Hát körülbelül erről az elviselhetetlenségről szól a Führer-nap. De felejthetetlenül ám. Hovanyecz László A Nagy Csarnok befogadó képessége 150 000 fő (állóhely) CIKKÜNK NYOMÁN Mondhatta volna szebben... Pelle János nem először tünteti ki figyelmével a női sajtót. Legutóbb 1980-ban a Kritika című folyóirat hasábjain szedte le a keresztvizet a képeslapokról, különös hangsúllyal marasztalta el a Nők Lapját. A szerző szemünkre vetette, hogy az újság „apolitikus”, lapunkat egy sorba állította a Nyugaton megjelenő pletykamagazinokkal. Jobb lenne - tanácsolta ha lapunk erőteljesebben politizálna. Válaszcikkemben akkor Sütő András gondolatát idéztem: nem lehet az embereket bottal kergetni a paradicsomba. „Nálunk nagyon nehéz meghatározni - írtam -, mi az »apolitikus információ«. Szerintem belpolitikai esemény egy új óvoda felavatása is. Következményeit figyelembe véve politikai kérdés a válások számának növekedése, és demográfiai helyzetünk romlása is. Vagy ki minősítené apolitikusnak egy orvos cikkét, ha felvilágosításai nyomán például kevesebb lenne a művi vetélés?” „A szerző az apolitikus információk közé sorolta az útleírásokat is. Számomra például érthetetlen ez a minősítés - érveltem 1980-ban. - Hazánkból évente több mint egymillió ember utazik külföldre, a Kanáriszigetektől Leningrádig, Görögországtól Indiáig. Akinek az állam fizeti a hivatalos kiküldetését, vagy akinek pénze van... Láttam a harisnyagyári munkásnőt a futószalag mellett. Szusszanni is alig tudott nyolc órán át. Egyelőre nincs pénze ilyen utakra. De neki helytelen az Akropoliszról olvasni, mert az apolitikus. Még képeken sem láthatja a moszkvai Puskin múzeum impresszionista gyűjteményét. Neki, akármilyen fáradt, csak a hatékonyságról szóló magvas fejtegetésekkel szabad »szórakozni«. Az emberi kultúra lenyűgöző alkotásairól való ismeret »apolitikus információ«?” A szerző véleménye akkoriban igen összecsengett mindazokkal a kívánalmakkal, amelyeket a főszerkesztői értekezleteken hallottam. Én viszont több mint egy évtized távlatából ma sem tudnék mást írni. Pelle János hajdani cikkére azért emlékeztetek, mert az 1993. július 7-i Népszabadságban megjelent Szívósan nyomul a szívsajtó című írásában néhány akkori gondolata visszaköszön. Nem látom be például, hogy miért hagyományos „feminin érték” a szerelem, a család, a gyermek, a szépség? Én eddig azt hittem, hogy mindezeket a férfiak sem nélkülözhetik. Erről vall a világirodalom, Tolsztojtól Thomas Mannig, Jókaitól Móricz Zsigmondig. Mert szomorú lenne a világ, ha - mondjuk - a családszeretet csak a nőknek lenne fontos. Kár lenne tehát az említett értékek sajtóbeli megjelenítését pejoratív módon „szívsajtóvá” minősíteni. Abban egyetértek a cikk szerzőjével, hogy a legsilányabb giccs, a „tömegkultúra” pusztításaitól, ha lehet, védjük meg az olvasót. Ám lekezeli és ügyefogyottsággal vegyes igénytelenséget tételez fel Pelle általában a nőkről, ha azt hiszi, hogy a hirdetések hatására nemünk egy új márkájú dezodortól boldogabb lesz. Én egyébként sohasem voltam hirdetésellenes, csupán azt nem engedtem - éppen az olvasók érdekében -, hogy elárasszák vele a lapot. Végül nem hagyhatom szó nélkül Pelle úr személyeskedését. Általánosságban: én az újságírás alvilági módszerének tartom, ha a hírlapíró a nyilvánosság nem kis hatalmával visszaélve, a valóságnak nem megfelelő tényeket, ellenőrizetlen pletykákat világgá kürtöl, így lehet embereket tönkretenni, becsületükbe gázolni. Közhely, hogy a cáfolat is kabátlopási ügybe keveri a vétleneket. Pelle János Népszabadságbeli cikkének egyik gyöngyszeme, hogy én minden héten Kádár Jánossal, vagy a feleségével K-vonalon „értékeltem” a Nők Lapját. Igaz, gondolatjel közé odabiggyesztette, hogy „a pletyka szerint”. Ám a sugallat félreérthetetlen. Képzeljük csak el Kádár János péntekenként azzal kezdte a munkanapját, hogy a titkárnőjétől megkérdezte: „Mi az, Németi Irén még mindig nem jelentkezett, hogy megbeszéljük, mi lesz a jövő heti lapban?” Talán még az írógép is elpirult, mikor ekkora hazugságot kopogtak le rajta. Nem úgy a szerző. Pelle úr valamivel lelkiismeretesebb tájékozódással ellenőrizhette volna, hogy engem nem a rendszerváltás sodort el a Nők Lapja éléről, hanem egyetértésemmel Lakatos Ernő kezdeményezésére 1986 decemberében, 67 éves koromban nyugdíjaztak. Az utolsó, általam szerkesztett karácsonyi szám 1 027 000 példányban jelent meg. Megbocsátom a cikkírónak, hogy engem „régi bútornak” titulált. A Nők Lapja jelenlegi főszerkesztője a szóban forgó cikk szerint azt mondja, hogy amit lehet, megőriznek az újság múltjából. Bőségesen találnak továbbélésre, folytatásra érdemes példákat. Szemléltetésként idézem egyik Kossuth-díjas, klasszikus szerzőnket, Tersánszky Józsi Jenőt: „Nem üres közhely, hogy a Nők Lapjának boldogan engedem át legújabb kis regényemet. A Nők Lapja első írásomat egy szó kifogás, egy vesszőnyi nyirbálás nélkül közölte. Ugyancsak a többit is sorjában! Hazabeszélés nélkül is megállapíthatom, hogy: vagyunk jó egynéhányan az irodalomban tevékenykedők között, nem is az utolsó sorban, akik a Nők Lapját emelkedett szellemisége miatt nagyon nagyra tartják.” E sorok megjelenésének kelte: 1974. október 19. Németi Irén KULTÚRA. NÉPSZABADSÁG Miről ugat a madár? Sütő András új drámája Gyulán A madár anyaghiány miatt ugat. Egy kutya belső szerkezetét barkácsolta belé alkotója a börtönben. Sütő András fikciója szerint ugyanis Bodor Péter „szobrász-műszerészépítész-geometra” túlélte valóságos halálát, amely 1849 augusztusában következett be Kolozsvárott, Bem főhadiszállásán, és mint a szabadságharc egyik jeles harcosa, ítéletre vár. A helybéli bírák azonban majdnem szabadon bocsátják, mert egy régi irat kerül a kezükbe, amely szerint a császár megkegyelmez neki. Kiderül azonban, hogy a papír még Ferdinándtól való, és bankóhamisítást néz el a vádlottnak. Ferenc József időszerűbb irata azonban helybenhagyja a halálos ítéletet. De alighogy ez kiderül, betoppan Rhédey Claudia grófnő, és papírokkal igazolja, hogy az elítélt rég meghalt, el van temetve, s akit fogva tartanak,az az ikertestvére. Emígyen visszájára fordítva a Jókaitól kölcsönzött anekdotát, azonnal férjül is veszi a javakorabeli ezermestert. A kalandos-romantikus múlt századi történet hasonlóképpen folytatódik tovább. Bodort az új hatalmat buzgón kiszolgáló marosvásárhelyi urak olykor magukhoz szeretnék édesgetni, máskor forradalmár társainak elárulásával vádolják meg. A családi boldogság, a szerelem védőbástyái mögé visszavonuló ezermestert azonban ismét beleugratja egy gőzösfejű álmodozó valami forradalmi összeesküvésbe, s most már korábbi két vétkét egyszerre követi el: az összeesküvés anyagi fedezetét megteremtendő fog bele ismét a pénzhamisításba. Azonnal lebukik természetesen, s egykori bírái, fogva tartói, majd barátai, később pedig rágalmazói szeretnék ugyan megmenteni, de a körülmények összjátéka folytán mégis inkább halálra ítélik. A darab azonban nem a hős mártíromságával ér véget, hanem azzal, hogy a szóban forgó összesküvés részeseiként az egész bíróságot is letartóztatják. Egy történetet valószerűtlennek nevezni általában nagy könnyelműség. A világon végül is bármi megtörténhet. Csak éppen a színpadon nehéz hitelesíteni, hogy akit az egyik felvonásban halálra ítélnek, szünet után együtt iszik a bírákkal, s mindössze éles nyelvű felesége nevezi őket seggfejeknek. Nemigen követhető a hős hirtelen fordulata sem, hogy miután igen meggyőzően, metsző gúnnyal cáfolja az összeesküvés ábrándját, mégis beindítja jól elrejtett bankóprését. S végül egyáltalán nem érthető, miért kerül börtönbe az egész kollaboráns banda. Hogyan kerülnek bele ezek az urak az összeesküvésbe? Műfaji keveredés, bizonytalanság vonul végig a darabon és az előadáson egyaránt. Egy nagyjából tradicionális történelmi dráma szövetébe ékelődnek bele a tragikus farce elemei. Ráadásul a főalak, a forradalmár ezermester figurája az előbbihez gyengén motivált, az utóbbival pedig ellentétes. Okosságához, jellemszilárdságához, egyáltalán egész hősi, a többi szereplő fölé emelkedő mivoltához sehogyan sem illik a korábban elkövetett pénzhamisítás. De végképp nem illenek hozzá ellenfelei. A Bömbölde kétlelkű magyarjai, akik folyton váltogatják viselkedésüket, még a verseket is két változatban írják és terjesztik. Szólnak azok a császár mellett és ellen egyaránt. A hős egyszerűen nem tud velük mit kezdeni azon túl, hogy gúnyolódik felettük. Mintha nem egy világban élnének. Itt már nem szegeződnek egymásnak a kétféle magatartás, az öntörvényű, a következetes, illetve a kompromisszumkész, a megalkuvó életvitel érvei, mint a szerző korábbi darabjaiban, a Káin és Ábelben, az Egy lócsiszár virágvasárnapjában, a Csillag a máglyánban, a Százas menyegzőben. Az érvek amúgy is nyilván most is ugyanazok lennének mindkét fél részéről. Az új műben legfeljebb az egymás mellett ábrázolt magatartások vitatkozhatnának. A méltóságteljes visszavonulás, a tiszta lelkek családi idillje és a mindenáron kotnyelesek, bennfentesek, közéletiek groteszk buzgalma. A gyulai Várszínházban nehézkesen, erőltetetten él egymás mellet a kétféle világfelfogás. Koncz Gábor egy romantikus kalandregény erőteljes, bátor, éles elméjű hősét jeleníti meg, akit a kétségek még csak meg sem kísértenek. Nincs benne a legkisebb belső bizonytalanság sem. Rhédey grófnő szerepében a marosvásárhelyi Gáspár Imola színpadra lépésekor magára ölti egy a ledérségig szabad gondolkodású múlt századi előkelő asszony viselkedését, s ezt a modort azután semmi meg nem rendítheti, érzelmeket nem hajlandó elárulni. A hol buzgón kollaboráns, hol nekibúsultan hazafias hivatalnokok, értelmiségiek korát Ferenczy Csongor, Huszár László, Szokolay Ottó, Keresztes Sándor, Áron László, Fonyó István, Kőmíves Sándor, Szersén Gyula és Bitskey Tibor rutinosan karikírozza. A tragikus groteszket igazán erőteljesen és hitelesen Fülöp Zsigmond szólaltatja meg a tanár szerepében, aki a gyengeelméjűség álarcában kommentálja a kort. A rendező, Sík Ferenc áttekinthető viszonyokat tudott teremteni a színpadon és a szövevényes, sok szereplőt és rengeteg statisztát mozgató előadásban. A rabok kórusával olykor a mi századunk torz rémségeit keríti a régi történet köré. Ez sem segíthet azonban a néző alapvető problémáján. Azon, hogy végül is nemigen tudja hová tenni, amit lát. A történelmi dráma ugyanis sohasem a történelemről szól. Lényegében az mindig allegória. S az értelme mindig éppen annyi, amennyit a mindenkori néző a maga számára ki tud olvasni belőle. Amikor Sütő András írni kezdte Az ugató madarat, van talán egy évtizede is, bizonyára korábbi műveinek problematikáját folytatta volna benne. Egy reménytelenül szilárdnak mutatkozó diktatúra viszonyai között szólt volna burkoltan, áttételesen a diktatúráról. Időközben azonban végbement egy hatalmas történelmi fordulat. Változatosabb, változékonyabb lett a történelem. A marosvásárhelyi bírák, papok, lapszerkesztők, orvosok akikben a Bach-korszak idején szolgálva, aligha tört volna föl oly gyakran a hazafiság - óhatatlanul inkább ez utóbbi idők igényeihez való alkalmazkodást kell felfedeznünk. Ez a - lehet, hogy csak értelmezési - réteg azonban nem tudott a korábban kitalált történet szerves részévé válni. A darabban zavarba ejtően keveredik két kor, két világ, a maga egészen eltérő problematikájával, így aztán nemigen érthető az sem, hogy mire vonatkozik a cím szörnyű szimbóluma. Miről ugat a madár?" Zappe László Koncz Gábor és Gáspár Imola ILOVSZKY BÉLA FELVÉTELE Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára Részvénytársaság (EKA Rt.) - 1102 Budapest X., Füzér u. 37-39. -s eladásra felkínálja a tulajdonában levő alábbi ingatlanait: Budapest XIV., Kövér Lajos u. 52. 2440 m2 ipartelep, irányár: 50 M Ft Budapest XIV., Nagy Lajos király útja 157. 1170 m2 üzem, irányár: 25 M Ft Balatonszabadi, Latinka Sándor u. 2. 896 m2 üdülőépület, udvar, irányár: 15 M Ft Gyöngyös (Sástó) 843 m2 beépítetlen terület, irányár: 5 M Ft Nagykanizsa, Vár u. 4. 1282 m2 üzem, irányár: 12 M Ft Érdeklődni lehet az EKA Rt. Budapest X., Füzér u. 37-39. szám alatti címen, dr. Mészáros János jogtanácsosnál telefon: 157-5538, 157-1309, fax: 157-5966 Szerződéskötés: 1993. augusztus 15. A VI. kerületi Csengery u. 53. sz. alatti .....IRODAHÁZBAN'---^^ 612 m2 alapterületű 28 db ... ^^^^rodahelyiség telefonvonalakkal, szolgáltatásokkal és belső udvari parkolóhellyel bérelhető 1993. szeptember 1-jétől A fentiekből: Földszinten: 176 m2 I. emeleten: 133 m2 II. emeleten: 123 m2 IV. emeleten: 180 m2 8 helyiséggel 5 helyiséggel 8 helyiséggel 7 helyiséggel. Az irodák együtt, szintenként és helyiségenként külön is bérelhetők. Felvilágosítás: „FIMCOOP” Finomkerámiaipari Közös Vállalatnál: Dr. Szigetvári Sándor ált. igh. 132-4368