Népszabadság, 1993. augusztus (51. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
18 NÉPSZABADSAG HÉTVÉGE. CSEPPFOLYÓS ÜGY A Velencei-tavi vízpótlásról A Velencei-tó földtörténeti szempontból fiatal képződmény. A tó medencéje két egymásra merőleges árkos vetődésből keletkezett, mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt. Akkoriban 60 négyzetkilométernyi területen csillogott a víz, ma a 25 négyzetkilométert sem éri el. Jelenlegi hossza 10,8 km, átlagos szélessége 2,3 km, átlagos mélysége 1,6 m. Partvonala 28,5 km. A 602 négyzetkilométeres vízgyűjtő nagyobb része karsztos terület, ahol a csapadék jelentős része rögtön a mélyebb talajrétegekbe szivárog, így innen minimális a vízutánpótlás. A vízkészletek szűkössége miatt a csapadéktól és a hőmérséklettől függően mindig is erősen ingadozott a vízszint. Nagyon valószínű, hogy a tó többször kiszáradt. Korabeli krónikák és feljegyzések szerint szinte mindegyik évszázadban 100-106 éves periódusban - előfordultak szárazabb időszakok. Legutóbb például 1866-ban a fehérvári huszárok gyakorlatoztak a kiszáradt tómederben. De nem csak kiszáradt, ki is áradt az állóvíz. A XV. századtól kezdve nyolc nagy áradásról tudnak a szakemberek, a legutóbbi 1963-ban volt. A vízszintingadozás már évezredek óta foglalkoztatja a környéken élőket - a rómaiak például Kőrakáspusztánál építettek egy kőgátat. Jelentős változást a múlt században megkezdett vízrendezés hozott, ekkor csapolták le a Nádas-tavat és építették meg a Dinnyés-bajtori csatornát és a dinnyési zsilipet - a felesleges mennyiséget itt engedhetik le -, ugyanakkor mivel a legfontosabb vízutánpótlást jelentő Császár-víz és a Dinnyés-Kajtori csatorna nagyon közel van egymáshoz, gyakorlatilag lefolyástalan víznek tekinthető a Velencei-tó.□ A tó nevének eredete a mai napig sincs tisztázva egyértelműen. III. Béla király 1193-ban keltezett ajándékozó okiratában Fertőfenéknek nevezték a mai Kápolnásnyék helyén lévő települést. A Velence név először egy 1702- es birtokösszeíráskor bukkant fel, mint Velencepuszta. A zömmel káddal ■borított állóvíz nem sokkal később már mint Velencei-tó szerepel az iratokban. A vidékről először 1783-ban készült katonai térkép, egy évtizeddel később már a tó lecsapolásának tervét is fontolgatják, ami szerencsére csak terv maradt. A tó idegenforgalmi felfedezése e század harmincas éveire tehető, ekkor bukkantak fel tömegesen a pihenni vágyók. Nyaralók, szállodák épültek, csónakázók és horgászok lepték el az addig csendes vidéket. (Az 1937-es adatok szerint öt év alatt 1300 telket adtak el.) Partvéderőmű épült Agárdon, Velencén és Gárdonyban. Az igazi fellendülés a II. világháború után kezdődött, és tart a mai napig. Talán illusztrálja a folyamatot a következő adat: 1971 és 1985 között az állandó lakosok száma alig emelkedett, míg az üdülőtulajdonosok létszáma megkétszereződött... 1931 előtt a vízszintet és a vízleeresztések mennyiségét sem regisztrálták. Azóta viszont folyamatos a mérés. A legkisebb vízszintet 1949-ben észlelték - akkor 63 cm-t mutatott az agárdi vízmérce, míg a legnagyobb vízállás az 1963-as nagy hóolvadás után volt, akkor 244 centiméteren állt meg a víz. A tó szélsőséges vízjárását a zsilipépítéssel tehát részben korlátozták, a felesleget már le lehetett engedni, de továbbra is megoldatlan maradt a vízhiány kezelése. Ugyanakkor az üdülők szempontjai - akik a közel állandó vízszintet kedvelték és igényelték - egyre inkább előtérbe kerültek, olyannyira, hogy a tavon és vízgyűjtőjén a vízkészlet-gazdálkodást 1970-től kezdve alapvetően az üdülés érdekei határozták meg. A csapadékszegény időszak kivédésére két tározó épült a Császárvízen, egyik Zámolynál, a másik Pátkánál. A két tározó 12,3 millió köbméteres kapacitása a tó vízkészletének 30 százaléka mintegy 50 centiméteres vízoszlopmagasságnak felel meg. A Zámolyi-tározóban idővel halakat tenyésztettek, míg a Pátkai-tároló pezsgő horgászparadicsommá fejlődött. Jelenleg mindkettő üres. Az utóbbi évek csapadékszegény időjárása miatt a tó vízszintje annyira csökkent, hogy 1989 második felétől kezdve a szabályozási optimumnak tekintett 140-160 centiméteres vízmélységet még csak meg sem közelíti. 1990-ben 91, 1991-ben 90, 1992-ben pedig 80 centiméteres vízállást mértek. Az idei júliusi esős napok előtt újra 80 cm-t mértek, igaz az 50-60 mmnyi csapadék miatt 5 cm-t emelkedett a vízszint, de azóta 2 cm újra elpárolgott. A szárazság miatt öt éve nem engedtek le vizet a dinnyési zsilipen. Ezek következtében viszont folyamatosan töményedik a tó vize, mely már kifejezetten sós ízű 9-10 pH-jú víz. A száraz és a forró nyári nappalok - bőven volt ilyen az utóbbi időben - szinte leszívják a tó vizét. Egy szeles, forró napon akár 10 mm-t is csökkenhet a vízmagasság - 250 ezer köbméter Velencei-tó illan el ilyenkor. Az alacsony vízszint, a tóban felhalmozódott tápanyag kedvező életfeltételeket biztosított az addig kis számban élő algáknak. A megváltozott körülmények hatására 1991 nyarán kékalga virágzása indult meg, amely még a következő évben is tapasztalható volt, amit még egy fonalas zöldalga felszaporodása is tetézett. A vízminőségromlás másik látványos következményeként szeles-viharos időben erőteljes habosodást észleltek. Az idei évben az előző évekhez hasonló algásodás nem jelentkezett, a víz minősége javult - állítja Reskóné Nagy Mária, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség osztályvezetője. Az alacsony vízszinttől megriadva 20 millió forintos költséggel 1,1 millió köbméter ivóvizet engedtek a tóba, korlátozták a vízhasználatot. Annak ellenére, hogy évente 3,2 millió köbméter az engedélyezett mennyiség, 1993-ban a gazdálkodók pusztán 345 ezer köbméter vizet használhatnak a vízfolyásokból - tudtuk meg Antal Gábortól, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezető-helyettesétől. De a vízkorlátozás sem vezetett eredményre, ezért a kérdésben érdekelt minisztériumok hosszú huzavona után végül is úgy határoztak, hogy enyhítendő a gondokat karsztvizet engednek a tóba. Ebben az évben 3 millió köbmétert, az elkövetkező két esztendőben 5-5 millió köbmétert. Az idei mennyiség a szakemberek szerint arra elég, hogy enyhítse a gondokat, hogy mérsékelje a vízszint csökkenését. - Valóban tüneti kezelésnek tűnhet a vízpótlás, de ez a 3 millió köbméter végeredményben bekerül a tóba, míg máshonnan semmi sem jön. Egyedül üdvözítő megoldást csupán fentről remélhetünk, de onnan alig szemerkél valami - emeli az égre a tekintetét Antal Gábor. (Számítások szerint egy hét alatt 125 ezer köbméter karsztvíz folyt a tóba, míg ugyanennyi idő alatt 1,5 millió köbméter elpárolgott...) A kormány által jóváhagyott tervben szereplő 379 millió forint csupán a vízpótlást szolgálja. Ebből 169 millióba kerül a vezetékkel kapcsolatos beruházás, s 210 millió forint a várható üzemelési költség. (De a mederkotrás további évi 15-20 millió, s nincs fedezete annak a nádgazdálkodásnak sem, amely „csak” a vízminőség védelmét szolgálná, ám nem hoz közvetlenül forintosítható hasznot.) Az üzemeltetési költség 80 százaléka központi forrásokból, 20 százaléka az érintett önkormányzatok kasszájából származik. Csakhogy az önkormányzatok kasszája üres, hitelt kénytelenek felvenni a rájuk eső vízdíj fedezésére. A rendelkezésükre bocsátott dokumentumok alapján úgy kalkuláltak, hogy az idén 17 forint 50 fillért kell fizetni a tófrissítő köbméteréért. S most, derült égből a villámcsapás: 1993-ban 23 forintba kerül a karsztvíz köbméterének díja - közli a KHVM-ből érkezett levél. És ezzel még nincs vége a riasztó számoknak. Az 1994-es és 1995-ös esztendőben a költségek várhatóan emelkednek, így jövőre 26,50 ft/m3, azt követően pedig 30 ft/m3 vízdíjjal kell számolni. Mivel a következő két évben évente 5 millió köbméter víz átvezetését tervezték, 1994-ben 130 millió forint, 1995-ben pedig 150 millió forint körül várható az üzemköltség. - Ezt a többletkiadást nem tudjuk vállalni! - mondja dr. Gál Gyula Gárdony jegyzője. Úgy tűnik, bekövetkezett az, amit csak hagymázos álomnak véltünk, hogy a karsztvizet kiemelő bánya ránk terheli annak a víznek a kitermelési költségét, amelyet eddig is a felszínre kellett hoznia, de felhasználás híján ez idáig elfolyt. Attól, hogy nem el-, hanem idefolyik, nekünk kell fizetni? Ez képtelenség! - összességében az sem lett volna drágább, ha az ivóvízvezetéket csapoljuk meg. Akkor legfeljebb nem beruházásra, hanem díjkiegészítésre ment volna el a 169 millió! - háborog Gárdony jegyzője. - Mi indokolja az amúgy elfolyó víz áremelését? - kérdeztük Hullay Gyulát, a Dunántúli Regionális Vízművek Rákhegyi Üzemigazgatóságának vezetőjét. - Milyen áremelést? - kérdez vissza Hullay úr. Maga többet tud, mint én. Kiderült a vízszolgáltató nem ismeri azt a KHVM-tervezetet, amelyet már megkaptak a Velence-tavi önkormányzatok, s amely rájuk hivatkozva a várható áremelésről tájékoztat. - A Velencei-tóba vezetett bányavíz egy vízellátó rendszerhez kapcsolódik - tájékoztat Hullay Gyula. Vagyis, ha hasznosítják az elfolyó vizeket, akkor a fajlagos költségük csökken. De hogy mennyivel, azt csak az 1994-es vízigény alapján tudjuk megmondani. - De mitől változott 17,50-ről 23 forintra az idei tarifa? - Amikor a bánya az 1993-as árakat megállapította, még nem volt szó a Velencei-tó vízutánpótlásáról. De ez a 23 forint sem biztos, hiszen erre az esztendőre nincs véglegesen jóváhagyott ár. - Vagyis ez lehet kevesebb - de akár több is? - A lényeg az, hogy folyik a víz a tóba, hogy elkezdődött a tó megmentése. Ez az árkérdés meg majd letisztul - tér ki a válasz elől a vízszolgáltató vezetője. Hasonlóan reagál a KHVM főosztályvezetője, aki nem akart név szerint nyilatkozni. - Cseppfolyós az ügy, korai erről beszélni - mondja. Mivel a bánya vizét kétszer át kell emelni, s ez költséggel jár, s mivel várhatóan emelkednek az energiadíjak, jogos, hogy a vízszámla is több legyen - érvel. - De mi történik, ha - tételezzük fel - az önkormányzatok képtelenek megfizetni a rájuk eső vízdíjat. Elzárják a csapokat? - Ilyen nem fordulhat elő. Legfeljebb kevesebb víz megy a tóba. A tó vízutánpótlásának ügye tehát könnyen megbukhat az anyagiakon, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A Velencei-tavon 1958-ban hozták létre a 420 hektáros Madárrezervátumot, melyet páratlan növény- és állatritkaságai miatt 1979-ben a vizes élőhelyek védelmére létrehozott ramsari egyezménybe is bejegyeztek - tudtuk meg Csikar Lászlótól, a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság Fejér megyei felügyelőjétől. A botanikai, zoológiai feltárások során számtalan, addig nem ismert fajt találtak a környéken. A fokozottan védett hagymaburok nevű orchidea egyetlen bizonyított előfordulási helye ez a vidék. Sok tőzegpáfrány és tőzegmoha is egyedül itt található meg. Nagykócsagok, kanalas gémek, nyári ludak és vöcskök fészkeltek korábban itt, ám a pihenni vágyó emberek zavarják a madarak költését - az utóbbi években a nagykócsag és a kanalasgém már nem költött a tavon! Csihar László állítja: a természetvédőknek is gondot okoz az alacsony vízszint, hogy az úszólápok leültek, olyan növényfajok jelentek meg, melyek gyökerükkel a fenékhez rögzítik a lápot. A sekély vízben a vaddisznók korábban megközelíthetetlen területeket cserkésznek be, több helyen a védett hagymaburkot falva fel. Ezt az orchideafajtát az utóbbi két-három évben nem találták, nem biztos, hogy kipusztult, valahol lappanghat. Ez utóbbi a jobbik eset. A növény- és az állatvilág kisebbnagyobb megpróbáltatással ugyan, de átvészeli a drasztikus vízszintcsökkenést, nem úgy az idegenforgalom. Korábban a kiemelt üdülőövezetként funkcionáló Velencei-tó környékén ezrével épültek az üdülők. A gyorsan megtérülő befektetés reményében a kezdeti víkendházak helyett 5-6 szobás paloták nőttek ki a földből. Apró butikok, pecsenyesütők sorakoznak a parton. Az egymásba nyíló lacikonyhák korábban megéltek, ám ma jelentősen lecsökkent a vendégforgalom. Az előző évek algái elriasztották a nyugati turistákat, az egykori szocialista országok vándorai pedig ha útra kelnek, ritkán választják ezt a térséget. A csökkenő vendégforgalomra viszont egyre többen szeretnének lecsapni. A vállalati üdülőket privatizálták, motelekké, hotelekké alakultak - megduplázva a szabad férőhelyek számát. Kulcsár István, az agárdi Viking Hotel igazgatója jelentős átrendeződésre számít. Mint mondja, olyan sok a vállalkozó és olyan kevés a vendég, hogy lesz, aki nem bírja a versenyt. Ma már nem épül a hét büfé mellé egy nyolcadik, sőt az is lehet, hogy a hétből öt veszteséges lesz az idén. Pedig az érintett önkormányzatok mindent megtesznek a minél magasabb színvonalú kiszolgálásért. Új üdülőterületet szinte csak teljes közművesítéssel adnak el - tudtuk meg Horváth Jánostól, a Velence-tavi Intéző Bizottság főtitkárától. A közművesítés viszont annyira elapasztotta az önkormányzatok büdzséjét, hogy nem maradt pénz a „rosszidő-létesítményekre”. Márpedig, ha nem süt a nap, alig van kulturális program a tó környékén. Nincs egy komolyabb, igényesebb szórakozóhely, a fiatalok számára szervezett popstrandon ritkák a programok, ráadásul egyegy keményebb hangzású zenekar közönségét nem mindig fogadják kitörő örömmel az őslakosok. Hiányzik a korábban megszokott Velencei Nyár műsorsorozata. A tóról és környékéről utóbbi időben nem készült színvonalas reklámanyag, mellyel idecsábíthatnák a külhoniakat - sorolja a gondokat Horváth úr. A gondokat pedig könnyen le lehet mérni, mondjuk az ingatlanpiacon. - Már két-három esztendeje tart ez a pangás. Most azok vannak jó helyzetben, akik venni akarnak. A kínálat lényegesen nagyobb a keresletnél, következésképpen áron alul is hozzá lehet jutni egy-egy ingatlanhoz - állítja Tolnai Antal, a Székesfehérvári Körzeti Földhivatal vezetője. rrg- - A Velencei-tó vizének romlását mennyiben érezte meg az idegenforgalom? - Inkább az idegenforgalomból élő szolgáltatóknak okozott veszteséget, mert elmaradtak a vendégek. S kárát látták az önkormányzatok is, amelyek parcellázott, közművesített telkei iránt nagyon megcsappant a kereslet. De a magánforgalomban nem tapasztalható ez az érdektelenség. - Az üres telkek vagy a házas ingatlanok a kelendőbbek? - A beépített telkek számíthatnak előbb új gazdára. Ott ugyanis alkudni lehet a ház árából, de ha ezt újonnan kell felhúzni, nemigen tud takarékoskodni a tulajdonos. - A tó vizének pótlása élénkítette az ingatlanpiacot? - Ez még nem érezhető. Aki itt üdülőt akart vásárolni, az eddig is bízott benne, hogy nem hagyják sorsára a tavat. Arra viszont számíthatunk, hogy növekszik az üres telkek forgalma. Velence nagyközségben 3558-an élnek, körülbelül ugyannyi az állandó üdülővendég is. A tavalyi 150 milliós költségvetésből 15 millió forint volt az összes adóbevétel, vagyis nem az üdülők tartják el a községet, kommentál Gulyás József polgármester. Előfordulhat, hogy valaki nem jelenti be a vendégét, de a polgármester bízik a régi bölcsességben: ha te becsületes vagy, előbb-utóbb a környezeted is az lesz. És a velenceiek ilyenek. - Mi lesz, ha tovább csökken a víz? - Víznek lenni kell! Ez kulcskérdés. Amíg anyagilag megtehetjük, a végsőkig támogatjuk a vízpótlást - szól Gulyás József. - És bizakodnak a helybéliek, hiszen mást nem tehetnek. Mint ahogy bizakodtak azok a mutatványosok is, akik július legvégén saját dodzsemeikben ücsörögve várták a vendégeket Velencén. Nem messze a méteres gazzal benőtt, ma már omladozó kertmozitól. És nem messze az Ifjúsági Strand és Campingtől, melynek kapuján a következő kiírás olvasható: Vendég váró finn zebe-zaba jegelt ityóka-pityóka. Mekkő próbányi! Igaza van! Sok mindent mekkő próbányi, hogy az utóbbi évek visszaesése helyett az egykori szebb napok köszöntsenek a tóra. Hogy az utóbbi módszerrel, vagy valami európaibbal, az az egyéni ízléstől függ,... Antal Anikó-Ötvös Zoltán A Császárvíz-patak - ezen töltik a tavat... BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELEI ...a tavat, amelynek szemmel láthatóan nagy szüksége van a vízpótlásra 1993. augusztus 14., szombat Folyik a víz a Velencei-tóba! Ennél jobb hírt aligha mondhatnánk a tó körülieknek. Végre megindult a régen várt vízutánpótlás: július 8. és 18. között volt a próbaüzem, azóta folyamatosan, naponta 20 ezer köbméter kristálytiszta karsztvíz ömlik Magyarország második legnagyobb, mármár haldokló természetes tavába.