Népszabadság, 1994. április (52. évfolyam, 76-100. szám)
1994-04-01 / 76. szám
1994. április 1., péntek KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Végel László válasza Ágoston Andrásnak Végel László vajdasági író levélben reagált Ágoston Andrásnak, a VMDK elnökének március 24-i számunkban közölt interjújára. Végei ezeket írta: Ágoston András belekeverte nevemet a VMDK politikai frakcióharcaiba és pénzügyi botrányaiba. Az általa aposztrofált vitában nem erről vitatkoztam vele, hanem az ő politikai kacsáiról, annak körülményeiről és geneziséről. Most ezt mondja: „A Végel Lászlóval folytatott vitámban ő csurkistának jelölt meg...”. Másról volt szó. Nem én, hanem a VMDK vezetői határozták meg így a szervezetüket, amelynek Ágoston az elnöke. íme néhány idézet: „Csurka gondolatait hangosan kell terjeszteni.” „Sok hasonlóság van a VMDK és Csurka nézetei között.” Csurka vajdasági látogatásán elhangzottakat idézhetném tovább. Ágoston nem határolta el magát sem a helyszínen, ahol nem magánszemélyként volt jelen, sem később. Ha a választási előrejelzések ismeretében most elhatárolódik, akkor ne velem vitatkozzék, hanem elvbarátaival. És azokkal, akik ilyen információkat hoznak nyilvánosságra. Nem kétlem, hogy a választások után az illető vezetők nem ismételgetik majd lelkesen, hogy igaza van. Jelenleg azonban Ágoston Magyarországon ismételgeti, hogy a VMDK minden magyarországi pártot „egyenértékűnek” tart, de a kisebbségi hivatalhoz írt levelében egyedül azt a lapot tekintette támogatásra méltónak, amelyiknek a főszerkesztője Csurka nézeteinek terjesztését tűzte ki célul. A vitában ezt az ellentmondást kifogásoltam - írta Végel. A ANA Carlos cinkosa a budapesti Fórumban A német titkosszolgálatok önállósították magukat Magyarországon MUNKATÁRSAINKTÓL A hamburgi Der Spiegel krimibe illő beszámolója szerint a budapesti Fórum Hotel 215-ös szobája idén januárban néhány órára kihallgatóhelyiséggé változott, itt adott egymásnak randevút Asszad szíriai elnök irodavezetője, Chritaht és a Német Szövetségi Hírszerző Hivatal (BND) egyik vezető munkatársa, jelentette bonni tudósítónk. A német titkosszolgálat nyilvánvaló zsarolással kényszerítette Budapestre Chritaht: értésére adták a nyolcvanas években Szíria kelet-berlini követségén harmadtitkárként szolgálatot teljesített diplomatának, ha nem fogadná el a baráti meghívást, a BND megszellőztetne egyet s mást igen változatos életrajzából. (Chritaht többek között azzal gyanúsítják, hogy enyhén szólva köze volt a nyugat-berlini francia kulturális intézet, a Maison de France ellen 1983 augusztusában végrehajtott robbantásos merénylethez, amelyet állítólag Carlos és csapata követett el. Az akcióhoz felhasznált robbanóanyagot - közel 25 kiló plasztikot - Carlos keletnémet jobbkeze, a volt NDK állambiztonsági minisztériumának ügynöke, Johannes Weinrich vitte Kelet-Berlinbe és azt az akcióig Chritac követségi dolgozószobájában tárolták. A helyiség a Der Spiegel szerint egyébként is éveken át a Carlos-banda raktáraként funkcionált: olasz gyártmányú géppisztolyokat, elektromos robbantószerkezeteket és több ezer lőszert halmoztak fel ott. Chritaht, mondjuk, a legfelsőbb damaszkuszi helyekről utasították, hogy legyen mindenben Carlosék segítségére.) A szíriai országa prágai követsége első titkárának adva ki magát „turistaként” érkezett januárban Budapestre, s a Fórum Hotelben folytatott kihallgatása - amelyen részt vett a Német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) egyik munkatársa is - azzal ért véget, hogy Chritac idegösszeomlást kapott és aláírt egy papírt, miszerint „önszántából repül az NSZK-ba”. Ez be is következett, s Berlinben azonnal letartóztatták, jelenleg pedig - paraván mögé bújtatva - kulcsfontosságú tanúként szerepel a német fővárosban a Maison de France-ügyben folyó perben. Mielőtt azonban Berlinbe érkezett volna, történt egy s más, ami magyar szempontból nem teljesen érdektelen. Maga a hamburgi lap is úgy fogalmaz: egyelőre nem egészen világos, hogy a többi között gyilkosságban való bűnrészességgel gyanúsított Chritaht mivel tudták Budapestre kényszeríteni. A BND - a Stasitól örökölt feljegyzéseinek köszönhetően - ugyan állítólag elegendő anyaggal rendelkezett Chritahról, hogy a szírt rávegye a budapesti turistaútra, de a lap birtokában lévő információk szerint az akció sokkal inkább rögtönzött volt, semmint gondosan kitervelt művelet. A fórumbeli többórás kihallgatás végén a legnagyobb gondot az jelentette, miként vigyék a szíriai „diplomatát” Németországba, kiderült ugyanis, hogy az útlevelében szereplő német diplomatavízum 1993 májusában lejárt. A két német titkosügynök a Der Spiegel szerint úgy oldotta meg a problémát, hogy egy borotvapenge és egy írószerszám segítségével egy évvel „meghosszabbította” a vízum érvényességét. A ferihegyi repülőtér útlevélvizsgálói mindazonáltal bizalmatlanokká váltak az útlevél láttán, ezért a konspirálóknak átmenetileg el kellett halasztaniuk a berlini utazást - áll a lapban. Végül is a budapesti német követség és a kábítószer-csempészet elleni harcot koordináló BKA-rezidens segítségével sikerült egy január 17-i keltezésű vízumot bepecsételtetni Chritach útlevelébe, amivel azután elrepülhetett Németországba. Itt a vége, fuss el véle, mondhatnánk, ám mivel úgy éreztük, a Der Spiegel írása néhány kérdést megválaszolatlanul hagyott, megkérdeztük a magyar illetékeseket: 1. Tájékoztatták-e a német titkosszolgálatok magyar partnerszervezeteiket a januári akciójukról, amely nyilván nem volt teljesen veszélytelen, elvégre, a német titkosügynökök semmilyen garanciával nem rendelkezhettek arra vonatkozóan, hogy Carlosék nincsenek Chritac nyomában? (Carlos és Weinrich állítólag évek óta Szíriában bújkál, s Bonn 1992 óta mindhiába próbálja elérni Damaszkusznál a két terrorista kiadatását.) 2. Ha nem adtak tájékoztatást a németek, mi lehetett ennek az oka olyan időszakban, amikor szoros és széles körű együttműködésről beszélnek mindkét oldalon. 3. Minek minősíthető, ha valaki esetünkben a német titkosszolgálat és bűnüldözés emberei útlevél-hamisítást követnek el? A hivatalos szervek mereven elzárkóztak az elől, hogy megválaszolják kérdéseinket, más forrásból származó információink azonban arra engednek következtetni, hogy a német titkosszolgálatok ez esetben nem adtak tájékoztatást magyar partnereiknek, ami finoman fogalmazva barátságtalan dolog. Moszkva törleszti adósságát ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Magyarország úgy látja, hogy ebben az időszakban elsősorban mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek, gyógyszerek és autóbuszok szállításával tudnák a magyar exportot növelni. A két ország közötti politikai kapcsolatokról jóval kevesebb szó esett, mivel ezek mindkét fél véleménye szerint rendezettek. A magyar-orosz alapszerződés kapcsán Viktor Csernomirgyin elmondta, hogy a dokumentumnak jó esélye van arra, hogy az új orosz parlament ratifikálja. A tárgyalásokon nemzetközi kérdéseket is érintettek a miniszterelnökök. Viktor Csernomirgyin kiemelte, hogy Oroszország mindent megtesz a délszláv válság mielőbbi, tárgyalásos rendezéséért. Moszkva tisztában van azzal, hogy ez Magyarországnak is elsődleges érdeke. Arra a kérdésre, hogy pontosan hány megállapodást ír ma alá az orosz miniszterelnök Budapesten. Herman János külügyi szóvivő nem tudott még válaszolni. A szakértői tárgyalások még mindig folynak, bár a két kormányfő egyetértett abban, hogy minden olyan döntést hozzanak meg, amelyet el lehet fogadni a látogatás két napja alatt. • Ebéd után Göncz Árpád fogadta az orosz miniszterelnököt. A köztársasági elnök kiemelte az Oroszországgal folytatott gazdasági kapcsolatok fontosságát, megismételve, hogy szükség van ezek bővítésére. Ennek jogi és intézményes kereteit már megteremtettük, most elsősorban beruházásvédelmi megállapodást kell kidolgozni, valamint a banki, pénzügyi kapcsolatokat kell fejleszteni. Csernomirgyin válaszában hangsúlyozta, hogy Oroszország végig akar menni a reformok útján és ebben hasznosak lehetnek a magyar tapasztalatok. Viktor Csernomirgyin tegnap megkoszorúzta a szovjet katonák Szabadság téri emlékművét, valamint a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Szalai Zoltán Bezár a pécsi német főkonzulátus TUDÓSÍTÓNKTÓL Április 8-ig lesz ügyfélfogadás a pécsi német főkonzulátuson, amely a hónap végén bezárja kapuit. Theodor Zens konzultól megtudtuk: a döntésre takarékossági okok miatt került sor. Az elmúlt esztendők európai változásai után Németország harmincöt új képviseletet nyitott, elsősorban a volt Szovjetunió utódállamaiban. A pécsi német főkonzulátust 1990-ben hozták létre azzal a céllal, hogy a Dél-Dunántúlon élő német nemzetiség - mintegy 110 ezer ember - ügyeit intézze. Elsősorban munkavállalói vízumokat adtak ki. Nastase vízumkényszert akar Entz miatt Adrian Nastase vízumkényszer bevezetését tartja szükségesnek a diplomáciai útelvéllel Romániába utazó magyar állampolgárok számára, hogy akik még nem értették meg, megtanulhassák: a román állami szuverenitás az ország egész területére kiterjed. A román képviselőház elnöke, aki egy személyben a kormányon lévő Szociális Demokrácia Pártjának is ügyvezető elnöke, annak kapcsán nyilatkozott a Rompres hírügynökségnek, hogy Entz Géza címzetes államtitkár, az HTMH-nak az elnöke néhány napja magánjellegűnek bejelentett romániai látogatása során erdélyi városokban magyar állami kitüntetéseket adott át, találkozott RMDSZ-tisztségviselőkkel, erdélyi magyar egyházi és kulturális személyiségekkel, valamint önkormányzati vezetőkkel. Tegnap Kolozsvárott Entz sajtókonferencián is részt vett, kijelentette, hogy látogatásának hivatalos jellege is van, mert eleget tett RMDSZ- szervezetek meghívásának is, s erről szerinte diplomáciai csatornákon idejében értesítették a román külügyminisztériumot. Nastase hangoztatta, hogy a magyar hivatalos személyek látogatásai „bizonyos fokú kétértelműséget hordoznak”. A román politikus hangoztatta, hogy a magyar választási kampánynak nem kell átterjednie Romániába, és különösen nincs szükség arra, hogy a HTMH elnöke és tisztségviselői román területen folytassanak választási kampányt. Mag Péter Tőkés: Elvtelen támadás Szerkesztőségünk tegnap az alábbi tartalmú levelet kapta Tőkés László püspöktől Nagyváradról: Tisztelt szerkesztőség! Megütközéssel olvastam a lapjuk március 21-i számában megjelent Kárpátaljai kortesek című rosszmájú írást. Úgy gondolom, hogy még hogyha segíteni is szeretne az ember a Kárpátaljai Magyarok Szövetségének - abban sem volna semmi kivetnivaló. Egyébként úgy vélem, egészen természetes, ha egy külföldi egyházi vendéget maga az egyház világi elöljárója - főgondnoka - fogad vagy üdvözöl. Nem tehetek róla, hogy a reformátusok főgondnoka és a KMKSZ elnöke egyugyanazon személy. Szóljanak át, hogy válasszanak mást, és oszlassák fel a KMKSZ-t. Elvtelennek tartom támadásukat, jelesen Kőszeghy úr azon apropóját, hogy: „a vallás sem maradhat ki a választási küzdelmekből”. Mi bajuk van velem? Szerényen megjegyzem, hogy látogatásunk egyik jeles napján, egy köztéri rendezvényen Szűrös Mátyás Tóth Mihály képviselőjelölt oldalán szónokolt. Mit kellene mondanom? Támadjam ki Szűrös Mátyást? Jobban tisztelem annál. Lezsák úrral sem kívánom párhuzamba vonni. Szomorúan tapasztaljuk, mi folyik Önöknél. Kérem, szakítsák meg a „diplomáciai kapcsolatot” határon túli testvéreikkel, amennyiben terhükre vannak. Vagy rendeltessenek el a választások idejére időleges határzárlatot. Tisztelettel küldöm üdvözletemet, Tőkés László püspök Tisztelt püspök úr! Nem értjük háborgó sorait. Ungvári tudósítónk hivatkozott jegyzetében a kárpátaljai választási kampány néhány, közérdeklődésre számot tartó politikai furcsaságát vette górcső alá, s ebben tette szóvá - megítélésünk szerint jogosan -, hogy Ön, csakúgy, mint Lezsák Sándor az egyik fél oldalán mintha beszállt volna a korteskedésbe. Nem az Ön személyével van bajunk, hanem ezzel. S, ha tudomást szerzünk róla, nyilván azt is kifogásoljuk, hogy Szűrös Mátyás is beszállt - a másik oldalon - a kampányba. Amúgy nem folyik nálunk semmi, és nincs szándékunkban megszakítani a „diplomáciai kapcsolatot határon túli testvéreinkkel”. Ellenkezőleg, ezután is azon leszünk, hogy helyzetükről, gondjaikról valóságos képet adjunk olvasóinknak. Ami a választások idejére érvényes időleges határzárlat elrendelésére vonatkozó javaslatát illeti, ezt alighanem rossz helyre címezte! Ha arra gondol, hogy a honi és a határon túli magyar politikusoknak nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítaniuk kampányturizmus dolgában, azzal tökéletesen egyetértünk. Véleményét tiszteletben tartva üdvözli. A Szerkesztőség Kettő vagy három? "4? a" olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.” Nemzeti klasszikusunk, Bibó István már megint bölcsebb nálunk. A dolog leglényegét tekintve végül is ilyen egyszerű ez. Ahogy négy esztendeje hatalomba emeltük őket, májusban majd búcsút veszünk az uraktól. Az országlakosok ki fogják mondani: ezekből, köszönjük, elég volt. Idáig a dolog világos, innentől minden sötét. Mert ki jön majd a leszerepelt keresztény-nemzeti tábor után? Az „ellenzék” mint olyan? Avagy a szocialisták, illetve a liberálisok? Azaz: hány pólusú a magyar politikai tagoltság, kettő vagy három? Világos gondolatmenetek és szellemes megfogalmazások érvelnek mellette, hogy nekünk bizony nem kettő, hanem hárompólusú tagoltságra lenne szükségünk. Hogy ne csak ezek és azok között választhassunk, hogy a politikai élet ne szakadjon végzetesen ketté valamiféle archaikus kulturális választóvonal mentén. Az érvek meggyőzőek, sok minden hat azonban a harmadik pólus, a liberális közép önálló erővé szerveződése ellen. Csak hármat említsünk közülük. Az első a mezőny két szélének ellenérdekeltsége. A liberális centrumot sem a jobboldal, sem a baloldal nem akarja elismerni, jobbról tehát tolják, balról pedig húzzák szegényt. Az MDF ügyvezető elnöke, még önmagához képest is kevéssé bölcsen, nem átallja kijelenteni: a baloldal voltaképp Thürmer Gyulától Kuncze Gáborig egyetlen egység. Az MSZP képviselőjelöltje, saját, nem éppen dicsőséges pártállami tevékenységének utólagos igazolásaként, oda talál nyilatkozni: egyetlen alternatíva létezik mindössze, vagy őt vagy Csoórit választhatjuk. A második a liberális centrum szemmel látható ingatagsága. A tavaly februárban alakult, idén februárban négypártivá bővített liberális megállapodás, amilyen nehezen született, olyan könnyen elhalhat. Az ostoba és kicsinyes vitákra ugyan fátyol került, a helyzet azonban korántsem megnyugtató. A Fidesz tavaly tavasszal kezdett irányváltása éppenséggel arról tanúskodik, a dolgot ő nem is hiszi igazán komolyan. A fiatal demokraták, úgy tűnik, ez ügyben legalábbis nem azt gondolják, amit mondanak. Azt mondják, hogy a magyar mezőny hárompólusú, holott meg vannak győződve róla, hogy csak kettő. A baj csupán a szereplőkkel van. A jobbközép-konzervatív oldalon reakciós öregurak vannak, a balközép-szocialista oldalon meg volt kommunisták. Mi, fideszesek elindulunk hát jobbra, hogy bekebelezzük az MDF-et, a szabaddemokraták meg menjenek balra, hogy egyesüljenek az MSZP-vel. A harmadik pedig maga a választási szituáció. Amelyikben végül mégis csupán egyetlen kérdésre egyszerűsödnek le a dolgok. Igent mondunk-e a jelenlegi koalícióra vagy nemet? Ha nemet, akkor a vele szemben állókat fogjuk választani: nem a szocialistákat vagy a liberálisokat, hanem az „ellenzéket”. A választás elsődleges és megkerülhetetlen értelme ez lesz. Hogy elkergetjük majd korábbi vezetőinket. Perecz László Hézagok Az Alkotmánybíróság nemrégiben csöndben megsemmisítette egy minisztertanácsi határozatnak azt a passzusát, amely felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy az állami vezetők munkavégzésével összefüggő korlátozások alól felmentést adjon. Kormányzati joghézagok vannak. Hiába ugyanis az alkotmányi kötelezés, négy év alatt sem született meg a miniszterek és államtikárok jogállását, felelősségre vonásuk módját szabályozó törvény. Mindebből számos közjogi és munkajogi probléma fakad. A konstruktív bizalmatlanság intézménye „eltakarja”, súlytalanná teszi a miniszteri felelősséget. E törvény hiányát mutatta legutóbb a polgármestereknek a kampány időszakára szóló kényszerszabadságolásáról kirobbant vita. Kormányzati tisztségviselők csak a vállukat vonogatták, amikor ennek kapcsán felvetődött, vajon a miniszteriális képviselőjelöltek felhasználhatják-e a kampányban pozíciójukat, illetve az ezzel járó kedvezményeiket. Valóban szentségtörés-e, ha az adófizető (választó)polgárok megkérdezik: lehet-e (szabad-e) a minisztérium gépkocsijával, sofőrjével, a minisztérium költségén vidéki pártrendezvényeket, nagygyűléseket látogatni - esetleg nap mint nap? Miután ez a kérdés jogilag szintén rendezetlen, maradnak az erkölcsi normák, amelyeknek - ugye - nincsenek szankciói. Persze nemcsak előnyök, hátrányok is származhatnak a törvény hiányából. A választások közeledtével döbbentek rá kormányunk tagjai, hogy a miniszteri, politikai államtitkári megbízatás megszűnésével kapcsolatos munkajogi kérdések többsége is tisztázatlan. Míg például a beosztottak minden további nélkül végkielégítésre tarthatnak igényt, a miniszter nem. De hát ki is akar távozni közülük? Sereg András Bagatell Nem értem szatirikus kéthetilapunk szerkesztőit. Eddig úgy tapasztaltam, a nagy összefüggéseket szeretik, most meg azt látom, hogy piszlicsáré ügyekre fecsérlik energiáikat. Itt van példának okáért ez a vas ügy. Arról szól, hogy egy bizonyos dr. Szabó Tamás két hónap híján tíz évvel ezelőtt részese volt egy, az akkori szóhasználattal a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekménynek minősített bagatellnek. A sérelem tárgya 12 453 forint és 50 fillér értékű áru volt, pontosan 640 kiló 12-es betonacél, 140 kiló 6-os betonacél és 5 szál közelebbről nem részletezett osztályozású vas, ami nevezett dr. Szabó balatonalmádi építkezéséhez kellett. A népnyúzó rendszer annak idején meg is hurcolta dr. Szabót, aki a veszprémi Komfort Iparcikk Kereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjeként tevékenykedett, a vállalatvezetés szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta és osztályvezetővé alacsonyította, elindítva őt lefelé a lejtőn. Rossz belegondolni, hol érhetett volna véget ez a zuhanás, ha nem jön közbe a rendszerváltás. Tíz év elteltével most mégis előráncigálják ezt az ügyet, de nem ám úgy, hogy példának állítják dr. Szabót: lám ő mily nagyfokú mérsékletet tanúsított, amikor boldog-boldogtalan gátlástalanul dézsmálta a népvagyont! Keresztre, helyesebben a vasakra akarják feszíteni az egykori áruforgalmárt. De kilóg ám a lóláb! A szatirikus lap szerkesztőinek nem ám a betonacél fáj, hanem az, hogy ez a dr. Szabó időközben kitisztította a becsületén ejtett foltot, s ma az első szabadon választott magyar kormány tárca nélküli minisztere, a magánosítás minden súlyát, felelősségét vállán cipelő irányítója, köztiszteletnek, közmegbecsülésnek örvendő népszerű politikus, aki nagy összefüggésekkel foglalkozik, millárdok felett őrködik, s, mint arról napról napra meggyőződhetünk, nemhogy megkárosítaná, de szorgalmasan gyarapítja az országot. A vas és acél országát. Léderer Pál