Népszabadság, 1994. június (52. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-01 / 126. szám
1994. június 1., szerda_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Az MSZP nem készül populista lépésekre BÉCS Ausztria kancellárja megnyugtatónak tartja, hogy stabil kormánya lesz Magyarországnak. Bécsi tudósítónknak adott értékelésében Franz Vranitzky pozitívumnak nevezte, hogy a magyarok ennyire egyértelműen fejezték ki véleményüket. A kancellár ugyanakkor óvta a közvéleményt az esetleges túlzott várakozásoktól. Kijelentette: „A magyar politikát a józanság és a szakszerűség fogja mostantól jellemezni.” A kormányfő egyúttal visszautasította az egyik vezető bécsi újságíró véleményét, miszerint a Nyugat fenntartásait hangoztatja az olasz újfasisztákkal szemben, akkor tegye ugyanezt a régi magyar kommunisták visszatérése kapcsán is. POZSONY Moravcík szlovák miniszterelnök a magyarországi választások eredményeit értékelve a győztes szocialistákról úgy vélekedett, hogy elegendő tapasztalattal rendelkeznek a szlovák-magyar kapcsolatok pragmatikus kezeléséhez. „E párt képviselőivel folytatott korábbi megbeszélései arra a reményre jogosítanak fel, hogy sikerül megállapodnunk az országaink közötti nyitott kérdések célszerű megoldásában” - mondta a pozsonyi kormányfő. BUKAREST A magyar választópolgárok jól döntöttek, amikor bizalmat szavaztak a magyar szocialistáknak - jelentette ki Oliviu Gherman, a kormányon lévő Romániai Szociális Demokrácia Pártjának (RSZDP) elnöke. A román szenátus elnöke a Népszabadság bukaresti tudósítójának emlékeztetett rá, hogy az MSZP választási kampányának egyik sarkalatos tétele a szomszédos országokkal való történelmi kibékülés szorgalmazása volt. Ez a célkitűzés hozzájárulhat ahhoz, hogy lényegesen javuljon Magyarország és Románia viszonya - mondotta Gherman. BONN A szocialisták választási győzelme nem jelent semmiféle fordulatot sem az eddigi piacgazdasági reformokban, sem pedig Magyarország európai integrációs törekvéseiben. Az új budapesti kormány azonban jól tudja, hogy nem lesz könnyű dolga, mert a távozó konzervatív koalíció nem hagy számára túlságosan nagy gazdaságpolitikai játékteret. Ezt a következtetést vonja le a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) keddi kommentárjában. A tekintélyes FAZ-hoz hasonlóan a magyarországi választásokkal foglalkozó Handelsblatt és a Frankfurter Rundschau is úgy látja: a Nyugatnak nincs miért aggódnia, az MSZP elsöprő győzelme nem a kommunizmus kísértetének újjáéledésére, hanem a magyar választóknak az MDF vezette konzervatív kormánnyal szembeni elégedetlenségére vezethető vissza. WASHINGTON „Lenin visszatér” címmel elemzi a The New York Times, a magyar szocialisták választási győzelmét. Washingtoni tudósítónk szerint a komolyabb újságok azt fejtegetik, hogy a szocialista kormányzás jövője attól függ: a konzervatív Nagy Sándor-féle vonal vagy a korszerűbb Békesi-irányzat kerekedik-e felül. A kommentátorok általában nem értik, hogy kerülnek a szakszervezetek képviselői a kormánypárt parlamenti frakciójába, ezt az érdekképviselet és a politikai rendszer működési zavarának tartják. Washingtoni vélemények szerint az MSZP valójában egymást kizáró koncepciókat és érdekeket gyűjt magába. MOSZKVA A szocialistákra szavazó sok munkanélkülire, koldusszegény nyugdíjasra, harcos szakszervezeti aktivistára természetesen csalódás vár. Az „árnyék-pénzügyminiszter”, Békesi László már figyelmeztetett rá, hogy a gazdasági helyzet legfeljebb 1997-től indulhat javulásnak - jósolja a magyarországi választási eredményeket ismertetve a keddi Izvesztyija. Az újság szerint az, hogy a magyarok „a Gulag helyett a gulyásra emlékeztek”, még nem jelenti, hogy az MSZP populista lépésekre készülne. A Pravda idézi Békesi Lászlónak a keleti piacok visszaszerzésének jelentőségéről tett kijelentését. Az újság a magyar parlamenti rendszer szilárdságának jeleként kiemeli a magas részvételi arányt. Fejtő Ferenc: A magyarok a szakértelemre szavaztak ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL - Hogyan értékeli a többi párt választási szereplését? - Még megfejtendő számomra az SZDSZ viszonylagos gyenge eredménye. Különösen az keltett meglepetést, hogy Budapesten egyetlen SZDSZ- jelölt sem tudott győzni az egyéni választókörzetben. Az is furcsa, hogy az MDF viszont éppen vidéken szerepelt gyengébben. Ez utóbbi azt bizonyítja: az MDF-filozófia lényegét jelentő nép-nemzeti gondolat fölött eljárt az idő, s az embereket sokkal jobban érdekli saját sorsuk alakulása, a megélhetés feltételei. Szavazatukat arra adták, akitől szakszerű, kormányzást remélnek. - Természetesnek véli tehát a közöttük lévő koalíció lehetőségét? - Nemzeti érdek lenne, hogy koalíciójuk révén kétharmados többség legyen a parlamentben, ami megkönnyítené a függőben lévő törvények meghozatalát. Az MSZP-nek is érdekében áll, hogy ne egyedül kormányozzon. - Újabban inkább az SZDSZ látszik ódzkodni ettől. - Érthető az SZDSZ húzódozása. Egy junior párt helyzetébe kerülhet, s ha csak a választási számarányokat tekintjük, egy csatlós párt szerepét kellene eljátszania. Erre nyilván nem hajlandó. Más a helyzet, ha az MSZP nem alantas szerepet szán neki, s ezt elegáns gesztusokkal, komoly tárcák átengedésével érzékelteti. Ez kifelé is bizonyság lenne, hogy nem lehetszó semmiféle visszarendeződésről. A miniszterelnök személyét lefutottnak tekinti-e? - Nyilvánvalóan Horn Gyula lesz a kormányfő. Ez hagy ugyan bizonyos támadási felületeket, de én látok benne annyi ügyességet, céltudatosságot és tapintatot, hogy képes legyen ezeket visszaverni. - A francia és általában a nyugati szóhasználat szerint az MSZP-vel az exkommunisták tértek vissza a hatalomba. Él-e önben bármiféle aggodalom a párt múltja miatt? - Bizonyos fenntartások indokoltnak tűnhetnek, hiszen a pártot fémjelző személyiségek évtizedeket töltöttek a hatalomban. Nyugaton azonban kezdik érzékelni, hogy általuk nem a régi, Kádár-korszakbeli káderek térnek vissza, hanem a pártállamot lebontó reformkommunisták. Ők maguk is különböző kategóriákba sorolhatók. Van közöttük pragmatikus, liberálszocialista, technokrata. A szakszervezettel fenntartott jó kapcsolatuk nem rejthet bizonyos csapdákat? - Két dologgal kell majd megküzdenie az új kormányzatnak. Az egyik a gazdasági helyzet, amelyben javulás egyhamar nem várható, sőt a mélypont 1995-ben valószínű. A választók ennek tudatában adták szavazatukat a szocialistákra és a liberálisokra, tőlük várják, hogy a lehető legkisebb „vérveszteséggel” vezessék ki az országot a krízisből. A másik nehézség: a szakszervezet. Az azonnali szociális javulás érdekében lépnek-e föl, kockáztatva az infláció meglódulását vagy türelemre intik tagjaikat? Ez nagy kérdés lesz. Az új kormánynak oly módon kell kielégítenie a várakozásokat, hogy közben ne tegye kockára a gazdasági fejlődését. Seres Attila Kemény vita várható a kettős helységnévtáblákról A szlovák parlament mai rendkívüli ülésének egyetlen témája a kétnyelvű helységnévtáblákra vonatkozó törvényjavaslat - jelenti Farkas József György. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A kormányjavaslat szerint a második helységnévtábla kihelyezésekor azon települések jönnének számításba, ahol a nemzetiségi lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot. Mint Duka Zólyomi Árpád Együttélés-frakcióvezető a Népszabadságnak részletezte, a legtöbb energiát az elnevezések jegyzékének összeállítása követelte. Ez természetesen előrelépés a „nemzetiek” által ajánlott elképzeléssel szemben, amely például Bős helyett Gabcsikovot írt volna elő. Az ukránok által is lakott falvak táblája pedig cirill betűs lesz - ha a parlament áldását adja rá. A magyar jegyzék 503 községnevet tartalmaz és egy 1928-as csehszlovák listán alapul. Bonyolult úton sikerült megoldani az olyan elnevezések gondját, amelyek állítólag sértenék a többségi nemzetet (Tótfalu stb.), miután a szlovák véleményezők rávezették a maguk javaslatait, s a magyar szakértők, no meg az érintett település lakosai azt elfogadták. Végül közös tárgyaláson igyekeztek tisztázni a részleteket. „Ezt senkinek nem kívánom, mert amikorra tudomány párosul a nacionalizmussal, sőt a sovinizmussal, abból semmi jó nem születhet” - emlékezett vissza az ötórás vitára Duka Zólyomi. Végül ötven névről nem tudtak megállapodni, ezt a kormánykoalíciót alkotó pártok tanácsa elé terjesztették, ahol hatalmi szóval politikai döntés született. Az így összeállított jegyzék is a képviselők elé kerül ma, de hogy mindebből jogszabály szülessen, az az Együttélés frakcióvezetője szerint - kemény csatát feltételez. A VMDK autonómiatervét külföldön is vitatják A választások eredményei - bevallása szerint - nem lepték meg Szabadka, a legnagyobb magyar önkormányzatú vajdasági város polgármesterét, Kasza Józsefet. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) parlamenti képviselője kifejezte reményét, hogy az MSZP-nek, nagyarányú győzelme ellenére, sikerül megfelelő koalíciós partnert találnia. Kasza József nem tart a visszarendeződéstől, számít arra, hogy az új kormány a határon túli magyarok helyzetét elfogadható módon rendezi a szomszédos országokkal. - Remélem, hogy Magyarország és Szerbia viszonya rendeződik - mondta a VMDK-politikus. Hangsúlyozta: a VMDK márciusi tisztújító közgyűlése után a szervezetben kialakult különböző irányzatok arra utalnak, hogy a vajdasági magyarság eddigi legitim képviselője mellett más politikai erők is vannak. Az új budapesti kormánynak - jegyezte meg - a vajdasági magyarság helyzetén kell segíteni, figyelembe véve, hogy a jelenlegi VMDK-vezetéstől eltérő vélemények is vannak. Kasza szerint nagyon nehéz helyzetbe kerülhet a budapesti kormány a vajdasági magyarok helyzetének rendezésénél, mert megmaradásuk zálogát a VMDK hármas autonómiakoncepciójának megvalósításában látják. Ezt az elképzelést viszont most már külföldön sem támogatják. Belföldön soha sem fogadták el, a Balladur-terv pedig nem említi a kollektív jogokat. Ilyen körülmények között kell egy okos, átgondolt stratégiát kidolgoznia az új magyar kormánynak, hogy mégis megtalálja a módját annak, hogyan segítsen a vajdasági magyarság problémáinak orvoslásában - mondta Kasza József. Árpási Ildikó Az oktatási törvény vízválasztó lehet Az RMDSZ küldöttsége Ion Iliescu köztársasági elnökkel tárgyalt A román parlament elé kerülő és a nemzetiségeket súlyosan diszkrimnináló oktatási törvénytervezetről folytattak megbeszélést tegnap Ion Iliescu elnökkel az RMDSZ vezetői. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kedden a román államfő az RMDSZ kérésére fogadta a Markó Béla szövetségi elnök vezette küldöttséget. A találkozóról Szabó Károly szenátor a Népszabadságnak nyilatkozva elmondta: kizárólag a készülő román oktatási törvény kapcsán felmerült gondok miatt keresték fel az államfőt. Mostani állapotában ugyanis a szakbizottságtól a képviselőházi plénum elé kerülő új oktatási törvénytervezet siralmas feltételeket helyez kilátásba. Nevezetesen a távolról sem kielégítő jelenlegi iskolai állapotok lényeges romlását, az egyébként is meglévő nemzetiségi diszkrimináció súlyosbítását vetíti előre. Ezt megelőzendő, felhívtuk az államfő figyelmét a kérdés politikai, emberjogi vonatkozásaira. A kulcsfontosságú törvény elfogadása előtt kifejtettük: ezt a törvényt vízválasztónak tekintjük szövetségünk négy és fél évi politikája szempontjából, s mivel a szakmai viták lezajlottak, immár politikai döntésre van szükség. Kértük az államfőt, hogy az alkotmány szerint rendelkezésére álló lehetőségekkel élve tegye meg a szükséges lépéseket e bennünket sértő jogszabálytervezet törvényerőre emelésének megakadályozására. Mert a készülő törvény jelenlegi tervezete olyan létező jogoktól fosztaná meg a kisebbségeket az anyanyelvű oktatás területén, amelyeket - igaz, csak papíron - még a diktatúra idején is törvénybe foglaltak. Iliescu megígérte, megvizsgálja az RMDSZ módosító javaslatait. N ' Gyürkőzzünk neki - adták ki a jelszót a Kgslílda frissen választott törvényhozók 1990 márciusában, miután az NDK első és egyben utolsó valóban szabad parlamenti választásán a nem sokkal korábban sebtiben - Kohl „nyugatnémet” kancellár” dirigálásával - nagyrészt tökéletesen ismeretlen „politikusokból” összetákolt keletnémet konzervatív pártszövetség elsöprő győzelmet aratott. Rögtön megállapodtak az erőtlen liberálisokkal a koalícióban, s ezzel kényelmes többséghez jutottak a törvényhozásban. Mindazonáltal, hogy a kétharmados többség is meglegyen, viszonylag rövid, de annál keményebb alku után a második helyen végzett szociáldemokratákat is becsalogatták a kormányba. A nagykoalíció - Lothar de Maiziere vezetésével - egy hónappal a választások után már felállt, és a£ új törvényhozás időt nem vesztegetve munkához látott. A törvényhozókat szorította az idő - no meg a „másik Németország”: ha el akarták kerülni, hogy az NDK napok alatt kiürüljön, sürgősen meg kellett teremteni a maradás feltételeit. Világos volt, hogy e feltételek döntő anyagi részét a gazdag testvérek fogják előteremteni, de ahhoz, hogy a (nyugatnémet pénzmag termékeny talajba hullhasson, a mélyszántást előbb az NDK törvényalkotóinak kellett elvégezniük. És elvégezték. Lélegzetelállító üzemben, futószalagon gyártották és fogadták el a törvényeket, amelyek nélkül képtelenség lett volna megvalósítani - nota bene 48 óra alatt - a pénzügyi uniót. A német állami egység helyreállításának nem volt alternatívája, a történelmi lehetőség viszont alighanem soha vissza nem térő volt. Ez a felismerés adott szárnyakat a berlini népképviselőknek. Amit alkottak, regisztrálni fogja a történelem, még ha az alkotók neveire - bár csak négy év telt el azóta - jóformán senki sem emlékezik már (ez azonban már egy másik történet...) Azt gondolom, vannak analógiák az akkori keletnémet és a mai magyarországi helyzet között. Mik ezek? 1. Nálunk sincs alternatíva: a társadalmi és gazdasági modernizáció, a felzárkózás kényszerpályájáról nincs letérés.De végre valóban el kellene indulni ezen a pályán, anélkül, hogy szüntelenül hátra - és még hátrább - tekinthetnénk. Magyarország jövője nem a múltban van, s bárki kerüljön is a kormányrúdhoz, ha ezt megértve a mába és a holnapra tekint, már megérte, hogy a választók meggyőző többsége megvonta bizalmát a holnapot a tegnapban és tegnapelőttben keresgélő uraktól.) 2. Nálunk is soha vissza nem térő az alkalom: a programjaikban egymáshoz oly közel álló győztes pártok - az MSZP és az SZDSZ - ennyire meggyőző támogatottsága minden bizonnyal megismételhetetlen, s nem valószínű, hogy fiatal demokráciánk végzetes következmények nélkül úszná meg, ha a stratégiai lehetőséget taktikázgatásokkal elpuskáznák. 3. Nálunk is döntőnek tűnik a koalíció, mert legjobban általa biztosítható, hogy az Országgyűlés rövid idő alatt ötödik sebességbe kapcsolva megalkossa azokat a törvényeket és végrehajtsa azokat az alkotmány- és törvénymódosításokat, amelyek felgyorsíthatják és visszafordíthatatlanná tegyék a reformfolyamatot. (Erre ugyan koalíció nélkül is van lehetőség, ha létre tud jönni tartós kompromisszum kormány és ellenzék között, ha a többség nem erődemonstrációra használja a parlamentet, és valóban konstruktívan lép fel az ellenzék, de legalább az a része, amelytől ez ésszerűen elvárható. Mégis, a közös kormányzati felelősség hatékonyabb munkát ígérne.) Már e héten eldől, hogy a szóba jöhető pártok - elsősorban az MSZP, az SZDSZ - vezetői folytatnak-e koalíciós tárgyalásokat egymással, ám fontos lenne, hogy ne vesztegessék az időt, és egymás bemérése közben ne kövessenek el esetleg végzetes kimenetelű bakikat. Az abszolút győztesnek nagyvonalúságot kell tanúsítania, a junior partnernek (esetleg partnereknek) pedig tartózkodnia kell attól, hogy eleve teljesíthetetlen óhajokkal, irreális követelésekkel húzza az időt. Noha alkotmányban rögzített hatalma viszonylag csekély, formális súlyát meghaladó szerepet játszhat a következő hetekben Göncz Árpád államfő. Tekintélye, szavainak súlya olyan integráló erő lehet, amely segít, hogy mindannyiunk számára alapvetően kedvező mederbe terelődjék a képviseletünkben a kormányzás és a törvényalkotás feladatát és felelősségét vállalók gondolkodása. Léderer Pál Kenderestől Rózsadombig m l a most leköszönő koalíció Horthy újratemetésekor vesztett el végképp mindent. Mert ugyan magára haragította a társadalom majd minden szeletét, mert nyelvhasználatában és hatalmi külsőségeiben úgy tett, mintha nem történt volna meg Magyarországon egyfajta társadalmi modernizáció, s mind a mai napig ismeretlen fogalom lenne a társadalmi mobilitás, mert nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy átestünk már egy kívánatos és egészséges szekularizáción, így pedig az autópályák felszentelése nem egyéb közröhejnél - tényleg, ne csináljunk Krisztusból bohócot! -, de ezek „apróságok”. Kenderesen veszett el végképp minden. A kormányzó sírjánál nyilvánult meg az új hatalmi elit azon szándéka, hogy az elmúlt negyven évet zárójelbe téve, Kádár diktatúráját Horthy embertelen és tisztára moshatatlan rendszerével „haladja meg”. Ezt nem lehetett beadni hajdani hárommillió zsellérnek, cselédnek, s az ő utódaiknak. Ráadásul a kakastollas csendőrkalaphoz szűrt, gatyát, lajbit öltöttek, „népben-nemzetben” gondolkoztak, vidékmeg kert-Magyarországról beszéltek és megvetették a züllött, a liberális, a gyökértelen városlakókat. Úgy tűnik, Horthy sírja mellől nehéz üzenni a népnek. Úgy tűnik, a Puszták Népe gyökértelen, identitás nélküli embereket látott tolongani a sír körül. A Magyar Demokrata Fórum négy választókörzetben tudott győzni. Az I., II., XI. és a XII. kerületben. Egyszerűbben a Várban, a Rózsadombon, a Gellérthegyen és a legelegánsabb budai zöldövezetben. Ezt lehetetlen nem észrevenni. És nagyon nehéz erről sértés nélkül bármit mondani. De az okokat mindenképpen meg kell vizsgálni. Egy alapos szociológiai felmérés szükségeltetik a négy kerület lakosságáról. Azt hiszem, igen tanulságos lesz. Mint ahogy az is, vajon az „urbánus”, a „Nagykörúton belüli” SZDSZ miképpen tudott minden fővárosi kerületben veszíteni, s vidéken nyerni. Addig is, amíg a felmérések elkészülnek, kimondhatjuk, hogy „kert-Magyarország” odafenn van, a Rózsadombon. Kicsi kert, de legalább szépen művelt. Hogy is hívták régen? Káder dűlő... Ha igaz, akkor ott lakik a keresztény-nemzeti ajpolgárság. Ennyit egyelőre az MDF társadalmi bázisáról... Bayer Zsolt