Népszabadság, 1994. október (52. évfolyam, 230-255. szám)
1994-10-01 / 230. szám
1994. október L. szombat KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Göncz Árpád TGV-vel utazott a Futuroscope-ba Göncz Árpád köztársasági elnök franciaországi látogatásának harmadik napját Vienne megye központjában, Poitiersben töltötte. Kíséretében volt Alain Madlin gazdaságfejlesztési és kisvállalkozási miniszter. PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A köztársasági elnök a péntek reggeli órákban a francia szupergyorsvonattal, a 300 kilométer/óra sebességre képes TGV- vel vidéki látogatásának központjába, Poitiers-be érkezett. A pályaudvaron a megye és a prefektúra vezetői fogadták. Ezt követően Göncz Árpád és kísérete ellátogatott a Poitiers közelében levő immár világszerte ismert tudományos-technikai parkba, a Futuroscopeba. Ezt a közel ezer hektár területen levő, futurista stílusban épült létesítményt a ’80-as évek közepén adták át, és idén már hárommillió látogatót várnak ide a világ minden részéről. A park különböző létesítményei az audiovizuális és informatikai világba adnak betekintést. Az elnök meglátogatta többek között a világ legnagyobbnak tartott videofalával felszerelt filmszínházat, majd beült a szimulátorterembe és a többdimenziós moziba. Göncz Árpád ugyancsak megtekintette a park területén levő távoktatási központot, amelynek Magyarországgal is kapcsolata van. Ezt követően a magyar delegáció tiszteletére poitiers-i városházán fogadást adtak, majd a megyei prefektúra épületében René Monory, a francia szenátus elnöke díszebédet adott a magyar köztársasági elnök tiszteletére. Az ebéd után Göncz Árpád ellátogatott a Poitiers közelében levő Gorcy nevű élelmiszer-ipari üzembe. Vienne megye egyébként mezőgazdasági terület és szoros kapcsolatot ápol Bács-Kiskun megyével. Ily módon az elnöki látogatás a két ország mezőgazdasági kapcsolatainak elmélyítését is szolgálta. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Göncz Árpád kíséretében levő Lakos László földművelési miniszter partnerével való tárgyalása során igyekezett meggyőzni a franciákat, hogy a különböző természeti adottságok között működő és eltérő technológiai feldolgozást alkalmazó magyar agráripar nem konkurenciája a francia mezőgazdaságnak. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Magyarországtól keletre százmilliós piac létezik, amely még jó ideig rá lesz szorulva az agrártechnológia importjára. E téren a francia és a magyar mezőgazdasági együttműködés hasznos lenne, s mindkét ország érdekeit szolgálná. Göncz Árpád és kísérete háromnapos franciaországi hivatalos látogatását befejezvén pénteken a kora esti órákban különrepülőgéppel elutazott Franciaországból. Seres Attila Kovács László volt Claes első vendége A magyar külügyminiszter kétoldalú megbeszélései New Yorkban Willy Claesnek, a NATO főtitkárának új hivatali naptárjában az első bejegyzés: kétoldalú megbeszélés Kovács László magyar külügyminiszterrel, október 19-én Brüsszelben. A belga és a magyar diplomácia irányítója egyelőre New Yorkban, az ENSZ székhelyén találkozott egymással, de mint Willy Claes megállapította: e minőségében a csütörtök délutáni megbeszélés volt az első „hivatalos ténykedése”. MTI-JELENTÉS A találkozón mindketten egyetértettek abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok rendkívül jók, problémák nem terhelik őket. A belga-magyar viszony kérdései mellett véleménycserét folytattak az euroatlanti intézmények időszerű ügyeiről, az Európai Unión belül zajlófolyamatokról és az esseni csúcstalálkozó előkészítéséről. Érintették az október 31-i értekezletet is, amelynek keretében az Európai Unió külügyminiszteri tanácsa együttes ülést tart majd a társult országok külügyminisztereivel. Mindketten úgy vélték, hogy a tanácskozás kiváló alkalom lesz arra: az eddigi szokásoktól eltérően ne utólag folytassanak konzultációt aktuális ügyekről, hanem a társult országok érdemben hozzászólhassanak a napirenden szereplő kérdésekhez. És mivel Essenben az Európai Unió napirendre kívánja tűzni a társult országokkal való viszony elmélyítését, egybehangzó véleményük azt volt, hogy valóban különlegesen kedvező alkalmat teremt a külügyminiszteri tanács ülése az érdemi eszmecserére. A két külügyminiszter az európai biztonságpolitikai és védelmi kérdésekről is véleményt cserélt egymással, ennek kapcsán megállapodtak abban, hogy amikor Kovács László október 18-19-én felkeresi az Európai Unió brüsszeli központját, kétoldalú megbeszélést is folytat majd Willy Claesszal. Claest a találkozót követően megválasztották a NATO főtitkárává. A magyar külügyminiszter utána mexikói kollégájával Manuel Tellóval találkozott. Azonosan vélekedtek arról, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a gazdasági együttműködésre - a jó politikai kapcsolatok bázisán erre sok, eleddig kihasználatlan lehetőség van. Kovács László ugyancsak megbeszélést tartott holland kollégájával, Hans van Mierlo külügyminiszterrel: a két új kormány között ez a találkozó volt az első kapcsolatfelvétel. A magyar diplomácia irányítója este felkereste Amara Essy elefántcsontparti külügyminisztert, az ENSZ-közgyűlés 49. ülésszakának az elnökét, majd - diplomáciai fogadás keretében - alkalma nyílt nem hivatalos eszemecserét folytatni Klaus Kinkel német és Simon Peresz izraeli külügyminiszterrel. Szlovák választás két szakaszban ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Miután a pártok szerinti szavazólapok összeszámlálása viszonylag egyszerű feladatnak látszik, a szlovák választási bizottság vasárnapra már megközelítőleg végleges adatokat ígér arról, hogy melyik pártra hányan szavaztak, s így milyen politikai erők milyen arányban szerepelnek majd az új parlamentben. Az egyes képviselőcsoportok személyi összetétele azonban a már említett „karikázástól” is függ. Ennek áttekintése ezért bonyolultabb, így a végeredmény is csak keddre várható. A bekerülési küszöb alatt maradó pártok szavazatai után járó mandátumokat a bejutott csoportok között osztják szét, leendő parlamenti erőviszonyaik arányában. A négy választási területen (Pozsony, Nyugat-, Közép-, illetve Kelet-Szlovákia) teljesen különböző névsorok szerepelnek egy-egy párt vagy koalíció listáján, így azután a Nemzeti Tanács 150 képviselői helyéért összesen 1929 jelölt verseng. A szlovák lobogókkal feldíszített szavazóhelyiségekben tegnap 14-22 óra közt fogadták az állampolgárokat, ma pedig a reggeli 7 órás nyitás után folytatódik a voksolás a 14 órás zárásig. A hivatalos szavazatszámlálók mellett sokfelé kérdezőbiztosok is működnek, s adataik alapján már röviddel kettő után megbízható eredménybecslést remélnek az „exit pol” szervezői. A szavazás az első hírek szerint rendben folyt, a szlovák vezetők többsége - így Michal Kovác államfő, Josef Moravcík miniszterelnök - Pozsonyban adta le voksát. Vladimír Meciar ellenzéki vezető azonban nem tudott szavazni, mert nem szerepelt a szavazókörzetében a választók jegyzékén. A Magyar Koalícióban részt vevő három párt elnökei a nyugat-szlovákiai területen szavaztak (Bugár Béla az első, Duray Miklós a második, A. Nagy László pedig - a Magyar Polgári Pártra hátrányos koalíciós megállapodás következtében - a 12. helyen). Farkas József György Újabb műtét a főtanácsoson Továbbra is válságos az állapota Nagy József főtanácsosnak. A teheráni magyar kereskedelmi képviselet munkatársán elvégzett első agyműtétet csütörtökön este újabb orvosi beavatkozás követte. MUNKATÁRSUNKTÓL Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium illetékese lapunknak elmondta, hogy a keddi támadásban súlyos agysérülést szenvedett főtanácsoson végrehajtott első műtét kiegészítéseként - a szövődményeket megelőzendő - a sérült agyféltekéből eltávolították az időközben kiszivárgott vért. Mindez azonban nem jelent kedvező fordulatot a beteg állapotában. Dr. Pálmai Géza teheráni nagykövet tévényilatkozatához, miszerint Nagy Józsefet és a feleségét - aki belehalt sérüléseibe - két férfi támadta volna meg, sem az IKM-ben, sem a Külügyminisztériumban nem tudtak mit hozzáfűzni. Egyelőre várat magára a hivatalos iráni nyomozati jelentés - igaz, péntek a mohamedán országban munkaszüneti nap volt. A Külügyminisztérium iráni referatúráján elmondták: nem állnak kapcsolatban az ORFK Teheránba kiutazott három munkatársával. Az ORFK-n érdeklődésünkre megerősítették: embereik Teheránban bekapcsolódtak a nyomozásba, de jelentést még nem küldtek haza. Részletes tájékoztatást az ügyről az ORFK is csak a nyomozás befejezésekor tud adni. Európa-ház nyílt Kőszegen TUDÓSÍTÓNKTÓL Vas megye újabb lehetőségeke kutat a regionális együttműködésben - mondta egyebek közt dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke, amikor tegnap Kőszegen megnyitotta az ország első Európa-házát. A megyei illetve a kőszegi önkormányzat, valamint a Kelet-közép-európai Együttműködési Iroda és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola alapította intézmény a környező régió népei és nemzetiségei civil mozgalmainak és kezdeményezéseinek központja kíván lenni. Európa 23 országában jelenleg 95 Európa-ház működik. Willibard Richter, az Európaházak Szövetségének grazi alelnöke szerint a kőszegieknek jó esélyük van arra, hogy akár a szokásos kétévi várakozási idő letelte előtt a szövetség teljes jogú tagja legyen. A megnyitón jelen volt Hans Beck, az Európai Unió budapesti nagykövete. Kolozsvár vagy Temesvár? MUNKATÁRSUNKTÓL Magyarország nem adhatja fel igényét a jogtalanul bezárt kolozsvári főkonzulátus újranyitására - jelentette ki lapunknak Jeszenszky Géza, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagja. A volt külügyminiszter utódja, Kovács László azon nézetére reagált, miszerint jobb egy működő képviselet Temesváron, mint egy bezárt Kolozsváron. Bár Jeszenszky szerint Temesvár nem szerencsés választás azzal egyetért, hogy mindenképpen szükség lenne Erdélyben a magyar konzuli képviseletre. Románia olyan fontos reláció, hogy a volt magyar külügyminiszter szerint akár két főkonzulátus létesítése is indokolt lenne. Ha egy másik képviselet létesítése felmerül - nem adva fel a kolozsvári főkonzulátus újranyitásának gondolatát - akkor azt vagy Marosvásárhelyre vagy valahol a Székelyföldre kellene telepíteni, olyan vidékre tehát, ahol a tömbmagyarság él - mondta Jeszenszky Géza. A politikus ugyanakkor elismerte: a jelenlegi román kormánykoalíció presztízskérdést csinált az ügyből, és így nincs realitása annak, hogy a kolozsvári magyar főkonzulátus problémája a közeljövőben megoldható lenne. RMDSZ: a jószomszédság garancia A magyar-román jószomszédi viszony egyik garanciája lehet az erdélyi magyarság törekvéseinek, feltéve ha jó alapszerződés jön létre a két ország között - hangoztatta Markó Béla, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A testület péntek délelőtt Marosvásárhelyen összeült és kétnaposra tervezett tanácskozásának fő politikai témája a magyar-román alapszerződéssel kapcsolatos RMDSZ-állásfoglalás vitája volt. Az alaphangot Markó Béla elnök politikai helyzetértékelése adta. Markó hangoztatta: az RMDSZ elengedhetetlennek tartja Magyarország hozzájárulását a határain túl élő magyarok helyzetének rendezéséhez. Kifejtette, hogy a Magyarország és Románia közötti jószomszédi viszony egyik garanciája lehet az erdélyi magyarság törekvéseinek. A kétoldalú tárgyalások és egyezmények, amennyiben konkrét eredményeket hoznak, lényeges mozzanatai lehetnek a romániai magyarság helyzetének megnyugtató rendezésének. - Éppen ezért - mondotta az RMDSZ szövetségi elnöke - az erdélyi magyar közvélemény indokoltan reménykedik egy jó alapszerződésben, és ugyancsak indokoltan fél egy rossztól. Ami indokolatlan, az az illúzió, hogy mindazokat a problémákat, amelyek a 75 év alatt, vagy csak a legutóbbi öt évben felhalmozódtak, egy tollvonással meg lehet oldani. Markó a továbbiakban rámutatott: az RMDSZ szerint egyelőre sem gyors, sem lassú megoldási folyamat még nem indult be. - Miképpen lehetne addig igazi garanciákról, igazi politikai akaratról beszélni, amíg az eddiginél is rosszabb oktatási helyzet lehetőségével kell szembenéznünk, amíg a román kormány európai nyitásról beszél, ugyanakkor például bevonja a kormányzásba a nacionalista Román Nemzeti Egységpártot? Legelőször is, ezt a nyilvánvaló ellentmondást kellene a román kormánynak feloldania - mondta a többi között Markó Béla. OI /1 Bizony nehéz ellenzékből kormányra ke 070ltül elerülni. Elkezdeni ott hibázni, ahol azok hibáztak, elkezdeni izomból Reagálni, ahogy azok reagáltak, elkezdeni szűk körben káderezni, ahogy azok kádereztek. Persze, azért nem ugyanolyanok. Például modernizációt használnak megújhodás helyett. A magyarsághoz kevesebbszer fordulnak, a szolidaritás szót többször használják - de nem kell félnie tőlük senkinek. A légynek sem fognak ártani. Pedig a légynek kéne. De nem megy nekik. Elhatározzák, kihirdetik, visszavonják. Nem az a baj, hogy korrigálnak, kompromisszumokat kötnek, belátóak. Az a baj, hogy folyton csak korrigálnak. Értünk, persze. Hogy nekünk jobb legyen. Csakhogy az operációra várónak iszonyatos érzés, ha előző este nem eszik, türelmesen megvárja az utolsó székletet is, félelmét még föloldja a nyugtató injekció - fekszik mennyezetre meredt szemmel, körülöleli őt a fertőtlenítők szaga, de a műtősfiú helyett csak a hír jön, hogy hasfelmetszés elhalasztva, tessék nyugodtan reggelizni. Valahogy nincs étvágyunk ilyenkor. Mert azt már elhittük, hogy kell a műtét. Aláírattak velünk minden papírt. A betegségtudat már ott fészkel valamennyiünk agyában, hiszen annyian ésannyiszor mondták már, hogy a helyzet válságos, nem lehet nem hinni benne. Be kell avatkozni! - harsogják, meggyőzőek az érvek, a hosszú monológok, nyeljük a keserű pirulákat szüntelen, aztán várunk és várunk, rossz’szájízzel, üres gyomorral, szedálva. Uraim - sebészi műszóval élve -, elő vagyunk készítve! Tessék már altatni, vágni. Jó volna végre egyszer a lábadozás élményével is megismerkednünk. Hálapénzre persze ne számítsanak. Tamás Ervin III Az újságírók egy része nem ment fel a média-11 D01K9 hajóra. Arra, amelyre felszállt szinte minden jelentős ellenzéki politikai vezető is. Béreltek maguknak egy bárkát a Velencei-tavon, s ott hajókáztak. Kivonulással kívánták kinyilvánítani a kitaszítottságukat. A dolog önmagában nem érdemelne különösebb figyelmet. Mindnyájan emlékszünk az előzményekre, s azt is elég jól tudjuk, hogy éppen a sajtóban uralkodnak olyan piaci viszonyok, ahol mindenki eladhatja az áruját, ha talál vevőt. S ráadásul a magát kereszténynek, nemzetinek, konzervatívnak valló újságírásnak volt négy esztendeje - ahogyan egyikük fogalmazott nemrég: inkubátorban - arra, hogy bevezesse, elfogadtassa magát. Üldöztetésről, politikai diszkriminációról beszélni tehát ebben az ügyben legalábbis mulatságos. De - mint említettem - néhány kollégánk külön kirándulása nem különösebben izgatna. Ha nem tapasztalhatnék nap mint nap hasonló viselkedést. Mégpedig nem a vizeken, hanem sokkal fontosabb helyen: a parlamentben. Ahol az ellenzék, amelynek jeles képviselői a médiahajóra felszálltak, mintha vonakodnának beszállni az ügyekbe. Az elmúlt néhány hétben emlékezetem szerint minden egyeztetési kísérlet azzal végződött, hogy az ellenzék vezéralakjai kifejtették: az egész teljesen formális volt, felesleges volt, hiába mondták el véleményüket, a kormányzó pártok semmit sem vettek figyelembe, de hát miért is tennék, ha egyszer olyan óriási, biztos többségük van. A kormányzó pártok képviselői pedig bizonygatják, hogy igenis, figyelembe vették ezt is, azt is, amazt is. Nem tudom megítélni, hogy egyes kérdésekben valójában mi is történt. De minél gyakrabban ismétlődik meg a disputa a disputák értelmetlenségéről, annál inkább érzem úgy, mintha a kisebbség meg lenne sértődve azért, mert kisebbségben van, s főképp arra ügyelne nagy gonddal, nehogy úgy lássék, köze van mindahhoz, ami történik. Ennek is megvan a maga logikája: minek részt vállalni annak a felelősségéből, ami úgyis megtörténik. E felfogás végső konzekvenciája azonban a kivonulás. A bárka. Csakhogy ha arra átszállnak, akkor a kormány valóban egyedül marad a hajón. S ezzel maguk idézik elő, amivel már közvetlenül a választások után is riogattak: a demokratikus, a parlamentáris diktatúrát. Zappe László Kárpótlási osztályzatok Kárpótlási osztályzatok 1 agrárszakértője előbb parlamenti képviselő lett 1990-ben, s csak ezután védte meg diplomamunkáját. Szakdolgozata egyik fejezetének ugyanaz volt a témája, mint törvénymódosító indítványának: a kárpótlási jegyek felhasználhatósága. A képviselő tavaly nyáron azt jósolta, hogy a kárpótlási jegyek árfolyama 1995 elejére a névérték tíz százaléka alá zuhanhat. Glattfeldert akkor megmosolyogták. A kárpótlás pedig tovább kígyózott: pótlólagosan be lehetett nyújtani további igényeket is. A sok ezer igény elbírálása még hátravan. A kárpótlásban az ideológiai tónus Vylst a legerősebb. Az 1990-ben választott hatalom a tulajdon utáni vágyakra épített, feltételezve, hogy annak élménye él az idősebb generációkban, s életcélként lebeg a társadalom fiatalabb nemzedékei előtt. Másrészt - a kárvallottság érzésén keresztül - a múlt rendszertől való elfordulást és az újhoz való kötődést kívánta erősíteni. A kárpótlási és szövetkezeti törvények a nyilvánosságban a kistulajdonosi,mítoszteremtést szolgálták. Ideológiai nyelven fogalmazva: az osztályteremtő szándékot. Áttekintve az eddig lezajlott folyamatokat, azt mondhatjuk, hogy a kárpótlás nem érte el kimondott és kimondatlan céljait, viszont egy politikailag és ideológiailag nem éppen elkötelezett réteg - a dörzsölt üzletemberek, az ügyeskedők, a tanácstalanságot kihasználó szélhámosok, a pénzvilág új ügyesei - húzta a legtöbb hasznot. Az eredeti tőkefelhalmozás tehát célt tévesztett, mert az állam végül nem azokat segítette, akiket kárpótolni akart. Külön kérdés, hogy mindez kinek a kontójára ment. Ha a fele áron fölvásárolt kárpótlási jegyekért vett javakat nézzük, hozzátéve a kárpótlásból adódó költségvetési terheket, akkor azt mondhatjuk: úgy bizony, az adófizető állampolgárok - köztük a kárpótoltak - fizették a számlát. Bár Horn Gyula parlamenti beszédében új lehetőségeket villantott föl, a helyzet jelenleg az: a kárpótlási jegyek árfolyama tartósan 500 forint alá süllyedt, s akinek még vannak vagy lesznek ilyen papírjai, de nincsenek kapcsolatai az üzleti világ köreihez, nemigen tudja elképzelni, hogyan tudná pénzzé tenni azokat. Mit tehetnek? Várják a tőzsdecsodát? Apropó szakdolgozat. Glattfelder a diplomájára az egyetemen ötöst kapott, törvénymódosító javaslatával viszont - saját szavaival élve - csúfosan megbukott. Rab László