Népszabadság, 1994. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-01 / 230. szám

1994. október L. szombat KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Göncz Árpád TGV-vel utazott a Futuroscope-ba Göncz Árpád köztársasági el­nök franciaországi látogatásá­nak harmadik napját Vienne megye központjában, Poitiers­­ben töltötte. Kíséretében volt Alain Madlin gazdaságfejleszté­si és kisvállalkozási miniszter. PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A köztársasági elnök a péntek reggeli órákban a francia szu­pergyorsvonattal, a 300 kilomé­­ter/óra sebességre képes TGV- vel vidéki látogatásának köz­pontjába, Poitiers-be érkezett. A pályaudvaron a megye és a prefektúra vezetői fogadták. Ezt követően Göncz Árpád és kísérete ellátogatott a Poitiers közelében levő immár világ­szerte ismert tudományos-tech­nikai parkba, a Futuroscope­­ba. Ezt a közel ezer hektár terü­leten levő, futurista stílusban épült létesítményt a ’80-as évek közepén adták át, és idén már hárommillió látogatót várnak ide a világ minden részéről. A park különböző létesítményei az audiovizuális és informati­kai világba adnak betekintést. Az elnök meglátogatta többek között a világ legnagyobbnak tartott videofalával felszerelt filmszínházat, majd beült a szi­mulátorterembe és­­ a többdi­menziós moziba. Göncz Árpád ugyancsak megtekintette­ a park területén levő távoktatási központot, amelynek Magyar­­országgal is kapcsolata van. Ezt követően a magyar dele­gáció tiszteletére poitiers-i vá­rosházán fogadást adtak, majd a megyei prefektúra épületében René Monory, a francia szená­tus elnöke díszebédet adott a magyar köztársasági elnök tisz­teletére. Az ebéd után Göncz Árpád ellátogatott a Poitiers közelében levő Gorcy nevű élel­miszer-ipari üzembe. Vienne megye egyébként mezőgazdasá­gi terület és szoros kapcsolatot ápol Bács-Kiskun megyével. Ily módon az elnöki látogatás a két ország mezőgazdasági kap­csolatainak elmélyítését is szol­gálta. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a Göncz Ár­pád kíséretében levő Lakos László földművelési miniszter partnerével való tárgyalása so­rán igyekezett meggyőzni a franciákat, hogy a különböző természeti adottságok között működő és eltérő technológiai feldolgozást alkalmazó magyar agráripar nem konkurenciája a francia mezőgazdaságnak. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy Magyarországtól keletre százmilliós piac létezik, amely még jó ideig rá lesz szorulva az agrártechnológia importjára. E téren a francia és a magyar me­zőgazdasági együttműködés hasznos lenne, s mindkét ország érdekeit szolgálná. Göncz Árpád és kísérete há­romnapos franciaországi hiva­talos látogatását befejezvén pénteken a kora esti órákban különrepülőgéppel elutazott Franciaországból. Seres Attila Kovács László volt Claes első vendége A magyar külügyminiszter kétoldalú megbeszélései New Yorkban Willy Claesnek, a NATO főtitkárának új hivatali naptárjában az első bejegyzés: kétoldalú megbeszélés Kovács László magyar kül­ügyminiszterrel, október 19-én Brüsszelben. A belga és a magyar diplomácia irányítója egyelőre New Yorkban, az ENSZ székhe­lyén találkozott egymással, de mint Willy Claes megállapította: e minőségében a csütörtök délutáni megbeszélés volt az első „hiva­talos ténykedése”. MTI-JELENTÉS A találkozón mindketten egyet­értettek abban, hogy a kétolda­lú kapcsolatok rendkívül jók, problémák nem terhelik őket. A belga-magyar viszony kérdései mellett véleménycserét folytat­tak az euroatlanti intézmények időszerű ügyeiről, az Európai Unión belül zajló­­folyamatok­ról és az esseni csúcstalálkozó előkészítéséről. Érintették az október 31-i ér­tekezletet is, amelynek kereté­ben az Európai Unió külügymi­niszteri tanácsa együttes ülést tart majd a társult országok kül­ügyminisztereivel. Mindketten úgy vélték, hogy a tanácskozás kiváló alkalom lesz arra: az ed­digi szokásoktól eltérően ne utólag folytassanak konzultá­ciót aktuális ügyekről, hanem a társult országok érdemben hoz­zászólhassanak a napirenden szereplő kérdésekhez. És mivel Essenben az Európai Unió napi­rendre kívánja tűzni a társult országokkal való viszony elmé­lyítését, egybehangzó vélemé­nyük azt volt, hogy valóban kü­lönlegesen kedvező alkalmat te­remt a külügyminiszteri tanács ülése az érdemi eszmecserére. A két külügyminiszter az eu­rópai biztonságpolitikai és vé­delmi kérdésekről is véleményt cserélt egymással, ennek kap­csán megállapodtak abban, hogy amikor Kovács László ok­tóber 18-19-én felkeresi az Eu­rópai Unió brüsszeli központ­ját, kétoldalú megbeszélést is folytat majd Willy Claesszal. Claest a találkozót követően megválasztották a NATO főtit­kárává. A magyar külügyminiszter utána mexikói kollégájával Manuel Tellóval találkozott. Azonosan vélekedtek arról, hogy megkülönböztetett figyel­met kell fordítani a gazdasági együttműködésre - a jó politi­kai kapcsolatok bázisán erre sok, eleddig kihasználatlan le­hetőség van. Kovács László ugyancsak megbeszélést tartott holland kollégájával, Hans van Mierlo külügyminiszterrel: a két új kormány között ez a találkozó volt az első kapcsolatfelvétel. A magyar diplomácia irányí­tója este felkereste Amara Essy elefántcsontparti külügyminisz­tert, az ENSZ-közgyűlés 49. ülésszakának az elnökét, majd - diplomáciai fogadás keretében - alkalma nyílt nem hivatalos eszemecserét folytatni Klaus Kinkel német és Simon Peresz izraeli külügyminiszterrel. Szlovák választás két szakaszban ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Miután a pártok szerinti sza­vazólapok összeszámlálása vi­szonylag egyszerű feladatnak látszik, a szlovák választási bi­zottság vasárnapra már megkö­zelítőleg végleges adatokat ígér arról, hogy melyik pártra há­nyan szavaztak, s így milyen po­litikai erők milyen arányban szerepelnek majd az új parla­mentben. Az egyes képviselőcso­portok személyi összetétele azonban a már említett „kariká­­zástól” is függ. Ennek áttekinté­se ezért bonyolultabb, így a vég­eredmény is csak keddre várha­tó. A bekerülési küszöb alatt ma­radó pártok szavazatai után járó mandátumokat a bejutott cso­portok között osztják szét, leen­dő parlamenti erőviszonyaik arányában. A négy választási te­rületen (Pozsony, Nyugat-, Kö­zép-, illetve Kelet-Szlovákia) teljesen különböző névsorok sze­repelnek egy-egy párt vagy koa­líció listáján, így azután a Nem­zeti Tanács 150 képviselői helyé­ért összesen 1929 jelölt verseng. A szlovák lobogókkal feldíszí­tett szavazóhelyiségekben teg­nap 14-22 óra közt fogadták az állampolgárokat, ma pedig a reggeli 7 órás nyitás után folyta­tódik a voksolás a 14 órás zárá­sig. A hivatalos szavazatszámlá­lók mellett sokfelé kérdezőbizto­sok is működnek, s adataik alap­ján már röviddel kettő után meg­bízható eredménybecslést remél­nek az „exit pol” szervezői. A szavazás az első hírek sze­rint rendben folyt, a szlovák ve­zetők többsége - így Michal Ko­vác államfő, Josef Moravcík mi­niszterelnök - Pozsonyban adta le voksát. Vladimír Meciar el­lenzéki vezető azonban nem tu­dott szavazni, mert nem szere­pelt a szavazókörzetében a vá­lasztók jegyzékén. A Magyar Koalícióban részt vevő három párt elnökei a nyugat-szlovákiai területen szavaztak (Bugár Béla az első, Duray Miklós a máso­dik, A. Nagy László pedig - a Magyar Polgári Pártra hátrá­nyos koalíciós megállapodás kö­vetkeztében - a 12. helyen). Farkas József György Ú­jabb műtét a főtanácsoson Továbbra is válságos az állapo­ta Nagy József főtanácsosnak. A teheráni magyar kereskedel­mi képviselet munkatársán el­végzett első agyműtétet csütör­tökön este újabb orvosi beavat­kozás követte. MUNKATÁRSUNKTÓL Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium illetékese lapunk­nak elmondta, hogy a keddi tá­madásban súlyos agysérülést szenvedett főtanácsoson végre­hajtott első műtét kiegészítése­ként - a szövődményeket meg­előzendő - a sérült agyfélteké­ből eltávolították az időközben kiszivárgott vért. Mindez azon­ban nem jelent kedvező fordu­latot a beteg állapotában. Dr. Pálmai Géza teheráni nagykövet tévényilatkozatához, miszerint Nagy Józsefet és a fe­leségét - aki belehalt sérüléseibe - két férfi támadta volna meg, sem az IKM-ben, sem a Külügy­minisztériumban nem tudtak mit hozzáfűzni. Egyelőre várat magára a hivatalos iráni nyomo­zati jelentés - igaz, péntek a mo­hamedán országban munkaszü­neti nap volt. A Külügymi­nisztérium iráni referatúráján elmondták: nem állnak kapcso­latban az ORFK Teheránba ki­utazott három munkatársával. Az ORFK-n érdeklődésünkre megerősítették: embereik Tehe­ránban bekapcsolódtak a nyo­mozásba, de jelentést még nem küldtek haza. Részletes tájé­koztatást az ügyről az ORFK is csak a nyomozás befejezésekor tud adni. Európa-ház nyílt Kőszegen TUDÓSÍTÓNKTÓL Vas megye újabb lehetőségeke kutat a regionális együttműkö­désben - mondta egyebek közt dr. Pusztai Gyula, a megyei közgyűlés elnöke, amikor teg­nap Kőszegen megnyitotta az ország első Európa-házát. A megyei illetve a kőszegi önkor­mányzat, valamint a Kelet-kö­­zép-európai Együttműködési Iroda és a Berzsenyi Dániel Ta­nárképző Főiskola alapította intézmény a környező régió né­pei és nemzetiségei civil moz­galmainak és kezdeményezései­nek központja kíván lenni. Európa 23 országában jelen­leg 95 Európa-ház működik. Willibard Richter, az Európa­­házak Szövetségének grazi alel­­nöke szerint a kőszegieknek jó esélyük van arra, hogy akár a szokásos kétévi várakozási idő letelte előtt a szövetség teljes jogú tagja legyen. A megnyitón jelen volt Hans Beck, az Európai Unió buda­pesti nagykövete. Kolozsvár vagy Temesvár? MUNKATÁRSUNKTÓL Magyarország nem adhatja fel igényét a jogtalanul bezárt ko­lozsvári főkonzulátus újranyi­­tására - jelentette ki lapunknak Jeszenszky Géza, az Országgyű­lés külügyi bizottságának tagja. A volt külügyminiszter utódja, Kovács László azon nézetére re­agált, miszerint jobb egy műkö­dő képviselet Temesváron, mint egy bezárt Kolozsváron. Bár Jeszenszky szerint Te­mesvár nem szerencsés válasz­tás azzal egyetért, hogy min­denképpen szükség lenne Er­délyben a magyar konzuli kép­viseletre. Románia olyan fontos reláció, hogy a volt magyar kül­ügyminiszter szerint akár két főkonzulátus létesítése is indo­kolt lenne. Ha egy másik képvi­selet létesítése felmerül - nem adva fel a kolozsvári főkonzulá­­tus újranyitásának gondolatát - akkor azt vagy Marosvásár­helyre vagy valahol a Székely­földre kellene telepíteni, olyan vidékre tehát, ahol a tömbma­gyarság él - mondta Jeszenszky Géza. A politikus ugyanakkor elis­merte: a jelenlegi román kor­mánykoalíció presztízskérdést csinált az ügyből, és így nincs realitása annak, hogy a kolozs­vári magyar főkonzulátus prob­lémája a közeljövőben megold­ható lenne. RMDSZ: a jószomszédság garancia A magyar-román jószomszédi viszony egyik garanciája lehet az erdélyi magyarság törekvé­seinek, feltéve ha jó alapszerző­dés jön létre a két ország között - hangoztatta Markó Béla, a Szövetségi Képviselők Taná­csának ülésén. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A testület péntek délelőtt Ma­rosvásárhelyen összeült és két­naposra tervezett tanácskozá­sának fő politikai témája a ma­gyar-román alapszerződéssel kapcsolatos RMDSZ-állásfog­­lalás vitája volt. Az alaphangot Markó Béla elnök politikai helyzetértékelése adta. Markó hangoztatta: az RMDSZ elengedhetetlennek tartja Magyarország hozzájáru­lását a határain túl élő magya­rok helyzetének rendezéséhez. Kifejtette, hogy a Magyaror­szág és Románia közötti jó­szomszédi viszony egyik garan­ciája lehet az erdélyi magyarság törekvéseinek. A kétoldalú tár­gyalások és egyezmények, amennyiben konkrét eredmé­nyeket hoznak, lényeges moz­zanatai lehetnek a romániai magyarság helyzetének meg­nyugtató rendezésének. - Éppen ezért - mondotta az RMDSZ szövetségi elnöke - az erdélyi magyar közvélemény in­dokoltan reménykedik egy jó alapszerződésben, és ugyancsak indokoltan fél egy rossztól. Ami indokolatlan, az az illúzió, hogy mindazokat a problémákat, amelyek a 75 év alatt, vagy csak a legutóbbi öt évben felhalmo­zódtak, egy tollvonással meg le­het oldani. Markó a továbbiakban rámu­tatott: az RMDSZ szerint egye­lőre sem gyors, sem lassú meg­oldási folyamat még nem indult be. - Miképpen lehetne addig igazi garanciákról, igazi politi­kai akaratról beszélni, amíg az eddiginél is rosszabb oktatási helyzet lehetőségével kell szembenéznünk, amíg a román kormány európai nyitásról be­szél, ugyanakkor például be­vonja a kormányzásba a nacio­nalista Román Nemzeti Egy­ségpártot? Legelőször is, ezt a nyilvánvaló ellentmondást kel­lene a román kormánynak fel­oldania - mondta a többi kö­zött Markó Béla. O­I /1 Bizony nehéz ellenzékből kormányra ke­ 070­ltü­l el­e­rülni. Elkezdeni ott hibázni, ahol azok hi­báztak, elkezdeni izomból Reagálni, ahogy azok reagáltak, elkezdeni szűk körben káderezni, ahogy azok kádereztek. Persze, azért nem ugyanolyanok. Például modernizációt használnak megújhodás helyett. A magyarsághoz kevesebbszer fordulnak, a szolidaritás szót többször használják - de nem kell félnie tőlük senkinek. A légynek sem fognak ártani. Pedig a légynek kéne. De nem megy nekik. Elhatározzák, kihirdetik, visszavonják. Nem az a baj, hogy korrigálnak, kompromisszumokat kötnek, belátóak. Az a baj, hogy folyton csak korrigálnak. Értünk, persze. Hogy nekünk jobb legyen. Csakhogy az operációra várónak iszonyatos érzés, ha előző este nem eszik, türelmesen megvárja az utolsó szék­letet is, félelmét még föloldja a nyugtató injekció - fekszik mennyezetre meredt szemmel, körülöleli őt a fertőtlenítők szaga, de a műtősfiú helyett csak a hír jön, hogy hasfelmet­­szés elhalasztva, tessék nyugodtan reggelizni. Valahogy nincs étvágyunk ilyenkor. Mert azt már elhit­tük, hogy kell a műtét. Aláírattak velünk minden papírt. A betegségtudat már ott fészkel valamennyiünk agyában, hi­szen annyian és­­annyiszor mondták már, hogy a helyzet válságos, nem lehet nem hinni benne. Be kell avatkozni! - harsogják, meggyőzőek az érvek, a hosszú monológok, nyeljük a keserű pirulákat szüntelen, aztán várunk és vá­runk, rossz’szájízzel, üres gyomorral, szedálva. Uraim - sebészi műszóval élve -, elő vagyunk készítve! Tessék már altatni, vágni. Jó volna végre egyszer a lábado­zás élményével is megismerkednünk. Hálapénzre persze ne számítsanak. Tamás Ervin II­­I Az újságírók egy része nem­ ment fel a média-11 D01K9 hajóra. Arra, amelyre felszállt szinte minden jelentős ellenzéki politikai vezető is. Béreltek maguknak egy bárkát a Velencei-tavon, s ott hajókáztak. Kivonulással kívánták kinyilvánítani a kitaszítottságukat. A dolog önmagában nem érdemelne különösebb figyelmet. Mindnyájan emlékszünk az előzményekre, s azt is elég jól tudjuk, hogy éppen a sajtóban uralkodnak olyan piaci viszo­nyok, ahol mindenki eladhatja az áruját, ha talál vevőt. S rá­adásul a magát kereszténynek, nemzetinek, konzervatívnak valló újságírásnak volt négy esztendeje - ahogyan egyikük fogalmazott nemrég: inkubátorban - arra, hogy bevezesse, elfogadtassa magát. Üldöztetésről, politikai diszkrimináció­ról beszélni tehát ebben az ügyben legalábbis mulatságos. De - mint említettem - néhány kollégánk külön kirándu­lása nem különösebben izgatna. Ha nem tapasztalhatnék nap mint nap hasonló viselkedést. Mégpedig nem a vize­ken, hanem sokkal fontosabb helyen: a parlamentben. Ahol az ellenzék, amelynek jeles képviselői a médiahajóra felszálltak, mintha vonakodnának beszállni az ügyekbe. Az elmúlt néhány hétben emlékezetem szerint minden egyeztetési kísérlet azzal végződött, hogy az ellenzék vezér­alakjai kifejtették: az egész teljesen formális volt, felesle­ges volt, hiába mondták el véleményüket, a kormányzó pártok semmit sem vettek figyelembe, de hát miért is ten­nék, ha egyszer olyan óriási, biztos többségük van. A kor­mányzó pártok képviselői pedig bizonygatják, hogy igenis, figyelembe vették ezt is, azt is, amazt is. Nem tudom megítélni, hogy egyes kérdésekben valójá­ban mi is történt. De minél gyakrabban ismétlődik meg a disputa a disputák értelmetlenségéről, annál inkább érzem úgy, mintha a kisebbség meg lenne sértődve azért, mert ki­sebbségben van, s főképp arra ügyelne nagy gonddal, ne­hogy úgy lássék, köze van mindahhoz, ami történik. Ennek is megvan a maga logikája: minek részt vállalni annak a felelősségéből, ami úgyis megtörténik. E felfogás végső konzekvenciája azonban a kivonulás. A bárka. Csakhogy ha arra átszállnak, akkor a kormány valóban egyedül marad a hajón. S ezzel maguk idézik elő, amivel már közvetlenül a választások után is riogattak: a demok­ratikus, a parlamentáris diktatúrát. Zappe László Kárpótlási osztályzatok Kárpótlási osztályzatok 1­­ agrárszakértője előbb parlamenti képviselő lett 1990-ben, s csak ezután véd­te meg diplomamunkáját. Szakdolgozata egyik fejezetének ugyanaz volt a témája, mint törvénymódosító indítványá­nak: a kárpótlási jegyek felhasználhatósága. A képviselő tavaly nyáron azt jósolta, hogy a kárpótlási je­gyek árfolyama 1995 elejére a névérték tíz százaléka alá zu­hanhat. Glattfeldert akkor megmosolyogták. A kárpótlás pe­dig tovább kígyózott: pótlólagosan be lehetett nyújtani to­vábbi igényeket is. A sok ezer igény elbírálása még hátravan. A kárpótlásban az ideológiai tónus Vylst a legerősebb. Az 1990-ben választott hatalom a tulajdon utáni vágyakra épített, feltételezve, hogy annak élménye él az idősebb ge­nerációkban, s életcélként lebeg a társadalom fiatalabb nemzedékei előtt. Másrészt - a kárvallottság érzésén ke­resztül - a múlt rendszertől való elfordulást és az újhoz va­ló kötődést kívánta erősíteni. A kárpótlási és szövetkezeti törvények a nyilvánosságban a kistulajdonosi,mítoszte­remtést szolgálták. Ideológiai nyelven fogalmazva: az osz­tályteremtő szándékot. Áttekintve az eddig lezajlott folyamatokat, azt mond­hatjuk, hogy a kárpótlás nem érte el kimondott és kimon­datlan céljait, viszont egy politikailag és ideológiailag­ nem éppen elkötelezett réteg - a dörzsölt üzletemberek, az ügyeskedők, a tanácstalanságot kihasználó szélhámosok, a pénzvilág új ügyesei - húzta a legtöbb hasznot. Az eredeti tőkefelhalmozás tehát célt tévesztett, mert az állam végül nem azokat segítette, akiket kárpótolni akart. Külön kér­dés, hogy mindez kinek a kontójára ment. Ha a fele áron fölvásárolt kárpótlási jegyekért vett javakat nézzük, hoz­zátéve a kárpótlásból adódó költségvetési terheket, akkor azt mondhatjuk: úgy bizony, az adófizető állampolgárok - köztük a kárpótoltak - fizették a számlát. Bár Horn Gyula parlamenti beszédében új lehetőségeket villantott föl, a helyzet jelenleg az: a kárpótlási jegyek árfo­lyama tartósan 500 forint alá süllyedt, s akinek még vannak vagy lesznek ilyen papírjai, de nincsenek kapcsolatai az üz­leti világ köreihez, nemigen tudja elképzelni, hogyan tudná pénzzé tenni azokat. Mit tehetnek? Várják a tőzsdecsodát? Apropó szakdolgozat. Glattfelder a diplomájára az egyetemen ötöst kapott, törvénymódosító javaslatával vi­szont - saját szavaival élve - csúfosan megbukott. Rab László

Next