Népszabadság, 1995. október (53. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-07 / 236. szám
1995. október 7., szombat Mándy Iván elköltözött Kedden majd új cikke jelenik meg egy politikai hetilapban a mozikról. Nem bosszankodik már a sajtóhibákon. A honoráriumot meg koszorúra fordítják. Merő szószaporítás hozzátenni, hogy pesti mozikról regél elragadtatott nosztalgiával, könnyektől kuncogó meghatottsággal. Sosem járt külhoni moziban. Viszont krónikása lett a zsibárusfertályi mozgóknak. Még a Fiumei úti OTI-székház alkalmi szakszervezeti mozijában is törzsvendégeskedett az ott tisztviselősködő Mándy Gyuláné révén. Csak apjáról írt, anyjáról sosem. Anyja lakását örökölte, de csak apja kísértette. Úgy festött: ő költött magának apát, lecsúszott, kávéházi redaktorlétet élő álhírlapírót, mindent jobban tudó időszaki lapszerkesztőt, aki becsvágyát fiában vágyta érvényesíteni. A köd apa mégis valóság volt. A háború utáni honi színháztörténet legzajosabb, diadalmas bukása, a Mélyvíz premierjén a Petőfi Színház előcsarnokában jön a szerző atyja, a büszke apa, nemcsak nemzője, de irodalomra szorítója is az autóinak, találkozik apa-fiú a ruhatár előtt, és mire összeérnek, az apa vetélytárs már. - Félrecsúszott a nyakkendőd! - szól és ezzel már letudta a premiert Sennyei Verástul és az akkora ízlésháborúval együtt, amekkora Hugónak volt az Hemani bemutatóján vagy magyar példával élve: a Szomorú nyelvfejedelemnek. Nehezen fogadta be az irodalom. Nemcsak a kirendelt perzekutoroknak volt vörös posztó a szövege, valljuk be, az olvasó nagyközönség is nehezen barátkozott meg gúnyosan szomorú világával. A Kerepesi úttól átvágva a Teleki téren a Homok utcáig terjedt Mándy világa. Gyermekeknek engedélyezett hangjátékaival eljutott a rádió épületébe. Nem a Rákóczi úton. Csak a Bérkocsis utcán át. Mándy lett a mellékutcák Krúdy Gyulája. Valóságos ellen-Krúdy. A Nyírségből jött hímes szürrealista szövegével szemben szürkére szabott feszességű, valóság feletti józsefvárosi valóságot költött. Mintha Nagy Lajos és Krúdy irodalmi gyermekeként ment volna be a Darling presszóba az irodalmi ködlovagok, fél és teljesen dilettánsok közé, ahol életműhiányosak kávéztak munkaidőn. Mándy papos halksággal közlekedett a háború utáni szépirodalmi Pesten. Mintha Végh György írta volna őt. Pedig ő írta meg a Véghet Fabulyaként. Ez a karcsú kópé-regénye éppenséggel átcsúszott a Magvetőnél Nemeskürtyék botrányos értékforszírozásán, azután gyanús szürrealizmusával kirekesztett kávéházi író maradt sokáig. A kávéházi nép gyászlobogóját még Révai József tűzte ki. Változott idővel a pesti világ. Mándy öregedett. Bármi megváltozott volna rajta? Ugyan. Egyazon tisztes sötét öltönyt hordott emberemlékezet óta. Meg sem hízott. Csak megnősült. Elköltözött a Fiumei útról. Életműkiadása lett. Meg nimbusza. Beválasztották akadémiákba, elnökségekbe. Irodalmi befogadása csak némileg állt rosszul az örök kívülállónak. Néhány hete számára külföldi tájon Káló Flórián segítette az utca túloldalán egy taxiból. Bekísérte ebédidőn a Fészek klubba. Csak bámulta ideáiról: Mándy a Fészekben? Mondhatom. Becsukták eszpresszó-univerzumát. Peep show lett kiskávézóiból. Bankokat gründolták nagykávéházaiba. Hol rakhatná ki az asztalra papírjait, hol hallgathatná türelemmel a pincérlányok sorsát addig is, amíg le nem írja napi penzumát, egyetlen aggályos mondatot, hogy másnap újra csiszolja tőmondatát, mint Gerenday a márvány síremlékeket? Csoda, hogy elköltözött? Molnár Gál Péter TELEVÍZIÓ__________________________________ Besenyőmagyarok Egykoron volt Gugyerák, akit már-már kínos volt figyelni. Ostobasága kevéssé tűnt komikusnak, küzdelme a megértésért cseppet sem eltúlzottnak. Egy volt közülünk, Besenyőmagyarok közül, az őskövületig hülye, ostoba minden ízében, mégis meghatóan ismerős, ravasz és boldog. Gugyerák azon kevesek közé tartozik, aki - talán nem csak az én emlékeimben - túlélte a rendszerváltást. Többpártrendszer és szabadság vagyon, de gugyerákizmus éppoly múlhatatlan és igaz, mint ahogy Hacsek és Sajó is élnek rendíthetetlenül. Továbbá az MSZMP-nek nyoma sincs, de illetékes elvtárs ma is felléphetne, tudnék említeni legalább egy pártot, amelynek elnöki retorikája nagymértékben Koltai Róbert remekművének halvány földi mása. Arról nem beszélve, hogy akár találkozott Hofi Géza Kádár Jánossal, akár nem, a magam részéről a hofizmust ugyancsak történelmi forrásnak tekintem, ugyanúgy, mint Bereményi Géza szövegeit. Annak, aki nem élt az ancien régimében, és nem ismerhette az élet édességeit, annak számára akár Hofi, akár - ha finomabb a lelke - Cseh Tamás dalai kötelező irodalomként adhatóak fel. Hofi maga volt a szocializmus, minden tébolyával és humorával. Amit művelt, zavarba ejtő volt, az értelmiségiek inkább fanyalogtak, mintsem örvendeztek. A kiválóan éneklő színész egész egyszerűen adottságnak tekintette, ami körülvette, azaz pozíciója cseppet sem volt ellenzéki - hogy aztán annál kíméletlenebből fogalmazzon mindarról, ami volt. Ha Gugyerák kínos karaktere ma is élő emlék, akkor Hofit nem véletlenül igyekszik mindenki felejteni. Gugyerák végül is már túl volt a politikán, Hofi maga volt a politikai valóság. Aki Hofit felejti, annak a Kádár-rendszert kell felejtenie. A magam részéről például szívesen emlékszem vissza az ideges undorodással vegyes csodálatra, amellyel Hofinak áldoztam. A mai nap hőseit viszont a Besenyő családban találjuk, Gálla Miklósék tévés színházában, a Vastyúk is talál szeget című kabaréban, amely a jelen televíziós műsorok között a legemlékezetesebbek egyike. Úgy tapasztalom egyébként, hogy erre a műsorra készül a nép. Kollégáim sietnek haza - jómagam nemkülönben -, szívem szerint kihúznám a telefont, magam köré gyűjtöm a családot, ha innám, behűteném a sört. Alig várom, hogy lássam végre, tulajdonképp milyenek is vagyunk mi itt manapság. Besenyő-magyarok, édes magyar családok. Galláék humorát egyébként abszurdnak szokás nevezni, amit én a legjobb esetben is csak félig értek. Szokás továbbá a Monthy Phyton hatásáról értekezni - ami tény - csakhogy ez sem az úgynevezett angol humor, hanem a vaskos és rémisztő realitás felé viszi a dolgot. Galláék ugyanis sültrealisták és igen érdesek, mondhatnám, kegyetlenek és népiek, ha ez utóbbin azt értjük végre, amit érteni érdemes. A Besenyő család nem csak a Hacsek és Sajok, nem elsősorban a Gugyerákok és illetékes elvtársak leszármazottai. Ez a család csak úgy tombol a kegyetlenségben és az ostobaságban. Galláék egyrészt a Karinthy által szentesített szójátékkultúra megújítói bármikor odaszólnak, mely szerint kígyót melengetek a kebleden - de a folyamatos röhögés mögött bizony igazi árnyak sötétlenek. Ugyanis sietve szögezzük le, hogy a Besenyő család végignézése folyamatos röhögőgörcsöt jelent, ami engem illet, egyszerűen nem sok jobb dumát hallok ennél. -De mindez önmagában kevés volna a folyamatos sikerhez és érdeklődéshez. Ami mögöttük sötétlik, az mindannyiunk kegyetlen és riasztó ostobasága. Csorbíthatatlan bunkóságunk szép ecsetvonásokkal megfestett rajza. Teszem azt, Besenyő Pista bácsi - Laár András - műbőr kabátja, necctrikója, műbőr szőrsapkája talán csak Fábry Sándor nyelvi leleményeivel méltatható. Ahogy komolyan gondolom, hogy a szürrealizmus igazi action gratuite-je árad a Besenyőék lánykájának viselkedéséből, aki addig böködi magát, amíg aztán egész adáson át folyik a vére. Micsoda csalás is ez, édes jó istenem. A papa korlátoltságánál csak önelégültsége édesebb - Gugyerák egyébként nem volt szadista. A mama tudja, neki vége, már mindössze optikai csalódást kelthet valakiben, éles elméje alázattal párosul. Az öregúr kéjleső, nem bír magával, a szomszéd lányka megbolondul egy numeráért, a család lánykája hibbant. Besenyő Pista bácsi randira indulván szépen beszprezi műbőr kabátját. Élünk itt, mint Marci hevesen. Gálla és társai szerénységre intenek. Itt a későújkor, itt a többpártrendszer, értelmiségieknek jár az Internet, vannak globális víziók, miegymás. Továbbá mindennél erősebben és többen itt vagyunk mi, Besenyők, a kérdés csupán az, hogy ki ismeri fel a benne rejtőzőt, ki tagadja le, és az, aki bevallja, mit kezd a benne élővel. György Péter esre még ízelítő az októberi számból Ágai Ágnes, Baranyi Ferenc, Bede Anna, Benjámin László, Békési Gyula, D. Nagy Lajos, Fellegi Melinda, Fuchs Katalin, Győre Imre, Kálnay Adél, Labacz Gyula, Oláh András, Rozsnyai Ervin, Simor Ágnes, Soós Zoltán és Tabák Miklós Péter versei - Bistey András, Haypál Tibor, Kassai Franciska, Kántor Zsuzsa, Kotász Zoltán, Kuczka Péter, Podonyi Hedvig, Rédey Pál és Tabák András novellái - Tandori Dezső: Darabok Bartóknak - Ittzés Mihály: Bartók. KULTÚRA Tőzsér Árpád köszöntése Pozsonyban Bensőséges hangulatú összejövetelen köszöntötték csütörtök este a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben a hatvanéves Tőzsér Árpádot. Grendel Lajos bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy Tőzsért felköszönteni eljöttek a szlovákiai magyar irodalom minden irányzatának és generációjának képviselői, hiszen olyan alkotóról van szó, aki sohasem csoportérdekeket képviselt, hanem az értékek felfedezésére és ápolására törekedett. S valóban Tőzsért, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét saját munkatársai mellett a „vetélytárs” pozsonyi magyar folyóirat, a Kaligram főszerkesztője, Hizsnyai Zoltán is méltatta. Koncsol László és Zalabai Zsigmond átfogó pályaképet rajzoltak a költőről, az irodalomtudósról. Részt vett az esten Pécsi Györgyi is, akinek Tőzsér-monográfiája éppen most látott napvilágot. A szlovák írók üdvözletét Vojtech Kondret költő és műfordító tolmácsolta: E. F. P. NÉPSZABADSÁG \\ Dr. Pécsi Ripacs „A színház teljes kivilágítása mellett” Serly Lajosnak az alkalomra szerzett nyitányát játszotta a Pécsett állomásozó császári és királyi 44. számú gyalogezred zenekara száz esztendeje a baranyai főváros Nemzeti Színházának háromnapos avatásán. Október 5-6- 7-én. Gázlángok és gyertyák meggyújtattak. Somogyi Károly igazgató-főrendező nem takarékoskodott a világítással. A színtársulat összes személyzete felvonultatott. Egy-egy felvonást adtak legsikeresebb darabjaikból, különösen a zenés népszínművekből és operettekből. A második estét Apotheózis zárta. Nagy némaképlet. A színlap szűkszavúan tájékoztat róla, hogy a némajáték témája október 6., vagyis az aradi vértanúk megjelenítése. Az évszázada megünnepelt színháznyitás tarka estjéhez hasonló gálaműsor tiszteleg a pécsi Nemzeti századik születésnapján. Valószínűleg nem lép színpadra a társulat korelnöke, a város ünnepelt tánckomikusa, a jellemszínész Faludy László, aki a legutóbbi időkben bekövetkezett betegeskedéséig megőrizte a fiatalos izmokat, viháncoló kedélyt, furfangos ötleteket igénylő komikusi szerepkörét. Faludy kohaldként szőtte át tréfáival az operetteket, önző adományozóként leállította az előadásban a mese folyamatosságát, kihasított tehetségével bőséges időt az estéből. Magának tartotta fenn a helyet. Háttérbe szorítva partnereit és a történetet. Rendezők rémeként magánszámokat adott elő a társulat néma asszisztenciájával akkor is, ha nem Kálmán Imrében játszott, hanem Shakespeare Viharjában. Ha vaskezű rendező elvette tőle egyik oda nem illőnek ítélt tréfáját, a másnapi próbán három másikat hozott helyére. Ha eltiltották az új ötletekből, a nyilvános főpróbán vagy a bemutató előadáson, amikorra kicsúszik a legönmegvalósítóbb rendező kezéből is az irányítás, tizenhárom tréfát szikráztatott föl azon a helyen. És akkor még nem esett szó az előadásokról. Estéről estére változtak színészi viccei. Átalakult a szerep. Formálódott a színpadi jelenlét. Attól függően, szívélyes publikum ült odalenn vagy savanyújóskák takarékoskodtak a nevetéssel és a tapssal, megsokszorozta önmagát, megtriplázta a viccet. Addig forgatta az ötletet, amíg a legkomorabb nézőnek is szétszaladt a szájaszéle, és elbájoltja lett ennek a vásott, vén Pucknak, aki azt csinált a közönséggel, amit csak akart. Egy Marica grófnőelőadáson fogadott Sik Ferenccel, hogy kilencszer ismételteti meg ketelhetetlen publikumával a szám végi táncát, és megnyerte a fogadást. Fogásai, komikus eszközei szűken szemlélve a dolgot, drámaellenesek, mivel szétjátszották a darabot. Ha komoly prózában eszközölte ki a nyílt színi tapsot, a szerző agyvérzést kapott volna úgynevezett öncélú viccei láttán. Sztanyiszlavszkijellenesen játszott. Rendezőgyilkoló ötletekkel. Legképtelenebb rögtönzései mégis a színházi ünnepi alkalomszerűségének áldoztak. Azt az időt hozták vissza, amikor a színészi képzelet, tűz, lelemény, kedvesség és vérmérséklet éltette a színházat mint üzemet és mint szertartást. Illyés Gyula drámát írt Faludy képességeire Csak az igazat címmel. Zabolátlan játékkedv - motyogják színikritikák a Faludyéhoz hasonló habzó színi kedélyekről. Éppenséggel a megzabolázott képzelet, a formát öltött tehetség, a kieszelt játékosság mutatkozik meg Faludy László színészetében. Napközben aranykeretes szemüvegével csöndes és választékos modorú férfiú. Hihetnéd az ábrázoló geometria mosolytalan tanárának vagy professzornak, aki Oxfordban az ófrancia jövevényszavakat oktatja. A tisztes polgári magánéletű úr a próbán vagy előadáson kamaszként viselkedik. Játékőrületei megfontolt munkák végeredményei. Rögtönzéseit hosszadalmas töprengés előzi meg. Szeszélyes ötleteinek több évszázadra visszamenőek előzményei. A nagy jellemszínész hűségesen őrzi a színészcéh mesterségbeliségét. A játékötleteket. A színi meglepetéseket. Trükköket, táncformákat, testi bravúrokat, a komédiásnép évezredes leleményeit, nemzedékről nemzedékre féltve őrzött és áhítattal továbbadott ötleteit, amiket az olasz vásári komédiások lazzinak hívtak, amerikai moziörököseiknél gag a neve. A testi tréfák messziről kanyarodó ősiségéből csak egyetlen kis komikus attrakciót idézek: megáll Faludy a rivalda vonalánál, komolyan szemez a közönséggel, lassan előredől, egészen vízszintes testtartásig, kihajol egyenes derékkal a zenekari árok fölé, majd anélkül, hogy kezével segítené magát, visszaemelkedik a színpadra álló helyzetbe. Levernek neki két kampót a deszkákba. Abba akasztja be preparált cipőtalpát. A mutatványhoz azonban kidolgozott hasizom szükséges, karbantartott test. Már elmúlt hetven, amikor egy zenés vígjátékban mezítelen felsőtesttel gumiasztal-akrobataként szökdellt a szín közepén. Harmincasok is megirigyelhették izomzatát. Állandó testi és szellemi készenléttel, elmélyült mókákkal szolgálta Tháliát a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. Mestermunkákat állított színpadra szerepeiben. Hűen őrizte a ripacsmesterség ősi tudását. Nemcsak a nevetéssel gyógyított. Tanult mestersége szerint fogorvosként is praktizált. Az osztrák színháztörténet ősalakja a 17-18. század fordulóján Joseph Anton Stranitzky, a bécsi népszínpadok híres vígjátékíró-komikusszínésze, a Hanswurst bohócfigurájának megteremtője, a bécsi Komtnertor színházának megalapítója. Stranitzky halotti levelében kitanult mesterségének foglalkozása áll: császári száj- és fogorvos. A polgári színházak belépti díjas rendszerét megelőző komédiás időkben a vásári mutatványosok és a vásári fogorvosok, a komikusok és csodadoktorok rokonszakmák voltak. Színes téfákkal magára teette a vásári tömeg figyelmét, így csábított klientúrát sátrához a színészettel pácienst fogó vándororvos. Csokonai a Kamyónéban megörökítette a „kóbor gyógyászok”, a „balgatag és bűvös-bájos, az Isten, a Haza és a Természet Törvénye ellen járó orvosok”, a „házaló titokszerárusok” alakját Kuruzs uram személyében, aki „Doktor, Borbély, Alchimista, Kéznéző Chiromantista, Zsibvásáros és Drótvonó, Poéta és Kosárfonónő”. A Bécsből jött komédiás kuruzslók nemes leszármazottja Faludy Lászlót. Százéves a Pécsi Nemzeti Színház. Nyolcvanötödikben jár Faludy László, és negyven éve a pécsi színház tagja. M. G. P.